Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)
1982-07-15 / 5. szám
\ VI. évfolyam 5. szám 1982. .július 13. f H Független Magyar Hírszolgálat Megjelenik minden ho 15*-en Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Gt.,Palls Church, Virg. 22042 Magyarországi sajtószemle / /✓ , junius 1-tol 30-ig Mostanában gyakorta gondolkodóba esem, ahogy a magyarországi újságok gazdasági kérdésekkel foglalkozó cikkeit olvasom» vajon kiknek íródnak ezek? Kizárólag a harminc év alatti korosztályoknak, melyeknek tagjai még nem is voltak a világon 19^5 előtt, vagy ha éltek is, emlékeik nem lehetnek a kommunizmust megelőző időkből? Esetleg olyanoknak, akik ugyan már nem gyerekfejjel érték meg a rendszerváltozást, de olyan nevelést kaptak, hogy fenntarta's nélkül elfogadnak mindent, amit a propaganda elébük tálal? Dehát ez az ország népének csak egy része és sokan, nagyon sokan vannak, akik még emlékeznek arra, milyen programmal láttak a népgazdaság át- és megszervezéséhez Rákosiék, sőt azt is tudják - talán nemcsak könyvekből, de saját tapasztalatokból -, hogy mi fán terem a szabad kapitalista gazdaság? Akik ez utóbbi - becslésem szerint az ország nagyobbik felét jelentő - réteghez /tartoznak, valószínűleg gyakran álmélkodva és hitetlenkedve forgatják az újságok lapjait», né-iae-lykor kétszer is elolvasva egy-egy közgazdasági tárgyú elmefuttatást. Aztán - velem együtt - leteszik az újságot és ^elgondolkoznak azon» vajon honne't veszik a bátorságot a kommunista újságcsinálók, pártpropagandisták és közgazdászok, amikor el akarják hitetni az egész világgal, hogy ami ma otthon a gazdasági életben végbemegy, az mind a szocialista gazdasági rend vívmánya és a lassan bevezetésre kerülő módszerek a kommunizmusból fakadó "új" utakat, "uj" távlatokat jelentik a magyar népgazdaság számára? Az egészben az a le^megalázobb, hogy az ország jelenlegi urai és a közvélemény irányítói egyszerűen gyöngééIméjunek tekintik az egész magyar népet. És lebecsülik az emlékezőtehetségét is. Különben nem tennék azt, aminek már az úgynevezett új gazdasági mechanizmus beindulása óta, de főleg az utóbbi hónapokban tanúi lehetnek mindazok, akik napról-napra figyelemmel kísérik a hazai sajtót. A magát szocialistának valló Magyar Népköztársaság gazdasági élete egyre több kapitalista vonást mutat és mindinkább távolodik a marxi-lenini közgazdasági elvektől, melyek mellett naponta hitet tesznek az ország mai vezetői. Közben úgy viselkednek,mintha nem tudnák:a marxista gazdasági "reformok", az ipar és a mezőgazdaság átszervezésének új szempontjai tulajdonképen visszatérést jelentenek a régihez, a háború előttihez, a szabad gazdálkodási rendhez, melyet Rákosiék oly kíméletlen eszközö*kkel semmisítettek meg a negyvenes évek végén* A gyakorlat, az elet bebizonyította - nemcsak Magyarországon, de másutt is, •Lengyelországban, Romániában, magában a Szovjetunióban és sokfelé -, hogy a kommunizmus gazdaságpolitikája előbb-utóbb csődbe viszi az országot,, ahol bevezették. Hogyan lehet ezt elkerülni és hogyan lehet kilábalni a bajból, lehetőleg úgy* hogy ne kelljen megtagadni a marxizmus klasszikusait és ne kelljen beismerni azt a. nyilvánvaló tényt, hogy a marxista gazdaságszervezés megbukott? Nos a megoldást - vitathatatlanul - Magyarországon találták ki, amikor 1968-ban megpróbálkoztak az új mechanizmusnak keresztelt öszvérpolitikával, mely bevált és mely azóta is mintául szolgál a többi kommunista rendszernek» Lengyelorszagnak például, ahol most kísérleteznek a "magyar modell" utánzásával, de még a nagy Szoyjetuniónak is, mely élelmiszergondjai enyhítésére kénytelen engedményeket tenni a mezőgazdasági termelés kötöttségeinek lazítása irányába. Lengyelország a teljes gazdasági anarchia megelőzésére most igyekszik a magyarországi gyakorlat alapján átalakítani egész népgazdaságát s amikor idén április végén Jaruzelski tábornok Budapesten járt, gazdasági szakemberek kísérték, hogy tanulmányozzák az új mechanizmus tapasztalatait. JÍs néhány hét múlva
