Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-15 / 11. szám
őrzésé, az elért életszínvonal megtartása, a magyarok versenyképessége." Aztán így folytatja Ruffy Péter: "A képviselőházi folyosókon, társalgókban és termekben nézegettem egy kivándorlásoktól megtizedelt, tömegnyomorban élt és elsülylyedt régi Magyarország kihívó pompáját: az aranyozott szobrocskákat, vitézeket, neogótikus pilléreket." A múlt "kihívó pompájával" szembeállítja Ruffy a most tárgyalt költségvetést, mely realitásokon alapszik és nem hiteget, nem ígér lehetetlent. Itt idézi Ruffy Montesquieu egy mondását, mely szerint "minden pol gárnak kötelessége^meghalni a hazaért, de senki sem köteles hazudni érte." izeket ja ^szavakat magára is vonatkoztathatná Ruffy, amikor így lelkendezik tovább a kádári korszak eredményei fölött* "Ez a büszkeség jogos, népet-nemzetet formáló erő: huszonöt esztendőnk küzdelme, vívódása, útkeresése, a magyar életszínvonal, a politikai légkör (!), az egészséges közérzet (I) följogosít valamennyiünket ennek a büszkeségnek a vállalására." Népköztársasági hazafiúi lángolásá ban Ruffy a hazafiságról is kioktat másokat és felénk, emigránsok felé is küld egy-ket minősítő megjegyzést, mondván* "Ez a nemzeti büszkeség, a hazához való hűség, a hazafiság nemcsak ábránd, illúzió, hanem kötelező erő is. A hazafiságnak jellemző vonása ugyan a hűség, de fogalma és tartalma időről-időre mindig változik. (Ebben igaza van Ruffynakg a hűség nem az államhoz - a politikai alakuláshoz - köt, hanem az eszmei hazához, a néphez, a szülőföldhöz és főleg nemzeti eszményekhez, melyeket ma lábbal tipornak otthon, magyarországon. Aki - mint ő - a huszonöt év sikereiért, eredményeiért lelkesedik, hiába gondol közben - magában - a magyarságra, a nemzetre, végső fokon mégiscsak egy politikai rendszer dicséretét zengi, akarva-akaratlanul.) Végül Ruffy pontosan megfogalmazza, kit tart ő hazafinak* "Negyvenöt után az volt a hazafi, aki hitt és cselekedett is azért, hogy romjainkból föltámadjunk. Ötvenhat után az, aki hú maradt ehhez a földhöz, ennek a társadalomnak az eszményeihez és számot vetve még a legsúlyosabb gondokkal es veszedelmekkel is, itthon maradt, itthon élt, dolgozott és alkotott. Ma a húség és a hazafiság gondolkodást, konok, kitartó munkát jelent. Kormánypártiságot." - Ruffy Péter régi újságíró, nem a jelenlegi rendszer nevelt je, aki "felszabadulás" előtt az akkori Magyarország nemzeti céljait támogatta tollával - a mostanihoz hazonló lelkesedéssel. Ruffy értelmes em bér* lehetetlen, hogy ne lenne tisztában az igazsággal, a való helyzettel,hogy ne tudná, mennyire sívár a politikai légkör, milyen beteg a közérzet. Es mégis leírta mindezt. Vajon miért? Pedig ő maga idézte a mondást* hazudni senki sem köteles a hazájáért... "Az amerikai elnök u.jabb kudarca az MX-vitában" címmel ujjong egy hazai cikk az amerikai képviselőház legutóbbi döntése fölött. Szép öröm a káröröm. r , A Magyar Úttörő Szövetség idén is megrendezi hagyományos fenyőfaünnepségét az Országház kupolacsarnokában. Csaknem háromezer kisdobost és úttörőt várnak a műsorra és az utána következő fogadásra. "Mind élesebben jelentkezik a munkaerőhiány a szovjet gazdaságba^'* - olvassuk egy Moszkvából keltezett MTI-jelentésben, mely így folytatódik* "Úgy tervezték, hogy a munkatermelékenység fokozásával kompenzálják a munkáskezek hiányát, de ezeket a számításokat nem sikerült teljesen valóraváltani. Es a nyolcvanas években ismét romlani fog a demográfiai helyzet. Bár a tizenegyedik ötéves tervidőszakban (I98I-85) a szovjet népgazdaság továbbra is lendületesen fejlődik, egészében véve eddig kevesebbet sikerült elérni a tervezettnél. Az első két évben nem sikerült teljesíteni a tervfeladatokat, mert a munkatermelékenység növekedési üteme nem kielégítő. Ennek egyik oka, hogy a népgazdaságban még mindig túl magas a kétkezi munka aránya. Fokozni kell a gépesítést." A Brit Gyáriparosok Szövetsége küldöttsége Budapesten tárgyalt magyar-angol gazdasági együttműködésről, magyar üzletemberek pedig Brüsszelben jártak,a magyarbelga kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésének ügyében. A FNEB,(Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottság) munkájáról olvashatunk jelentést a pesti lapokban. A jelentésből kiderül, hogy a népi ellenőrök igen buzgón tevékenykedtek városszerte és - idézzük - "színvonalasan tettek eleget feladataiknak^" Ezek közé tartozott - mint olvassuk - egyebek közt "a vállalatok belső ellenőrzésének^ vizsgálata. " Az ellenőrök országában - a népi demokráciában - még az ellenőröket is ellenőrzik. Mert senki sem bízik senkiben...- '( -
