Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-15 / 11. szám
"60 éves a Szovjetunió" címmel fotókiállítás nyílt a Szovjet Kultúra Házában, Semmelweis utca és a Kossuth Hajós utca sarkán, a Belvárosban. A Nemzeti Színház kishiján botránybafulladt Bánk bán előadása körül támadt vita hullámai széles körökben gyűrűznek a hazai sajtóban és társadalomban. Mint ismeretes, az ország első színházának egyik legutóbbi ifjúsági előadását a nézőteret megtöltő középiskolás fiatalok zajos, neveletlen viselkedéssel, italos közbeszólásokkal annyira megzavarták, hogy a főszereplő Sinkovits Imre kénytelen volt - szövegét félbeszakítva - szigorú szavakkal rendre inteni a közönséget. Az esetnek nagy visszhangja támadt és hozzászólások, olvasói levelek jelentek meg a lapokban, elítélő véleményt mondva a történtekről. A legtöbb bírálat az iskolai oktatást érte az eset kapcsán és ehhez nem lehet nem csatlakozni« tudjuk - és néhány jóérzésü, az ifjúság neveléséért felelősséget érző pedagógustól eleget halljuk -, hogy az iskolai oktatás három évtizede elhanyagolja a történelmet, múltúnk nagy irodalmi alkotásainak bemutatását, értékelését. Nem csoda hát, hogy a középiskolás fiatalokból is hiányzik a nemzeti múltat és az annak eseményeit feldolgozó művek tisztelete. Ez a rendszer (a sok között) talán legnagyobb bűneinek, mulasztásainak egyike. Ne legyenek meglepve hát, ha a fiatalokat nem képes lekötni a bán és Gertrud királyné tragédiája, Tiborc megrázó panasza. Édeskeveset tudnak a korról, a mű születésének körülményeiről s talánymég magáról Katona Józsefről se sokat hallottak.Az előadásra elmennek, mert az is egy alkalom a "bulizásra", de ott nem a színpadra figyelnek, hanem zsebből isznak, röhögéséinek, idétlen tréfákat csinálnak. A legjellemzőbb az egyik rendbontó fiatal védekezése, amit nyeglén és vállát vonogatva mondott a TV riporterének, amikor az nekiszegezte a kérdést, hogy miért viselkedett így a színházban» "Miért éppen nálunk teszik szóvá ezt? Ezt látjuk a felnőttektől isi Mi csak azt csináljuk, amit tőlük látunk..." Minden korban, minden társadalomban akadnak a "sorból kilógó", idétlenmodorú komolytalan kamaszok, de ezeket le szokták inteni a felnőttek. Lám manapság, ebben a társadalomban példájukkal bátorítják a kultúraellenes zavargókat! Akikből egy-két évtized múlva szintén szülők,^apák lesznek, akikre a gyereknevelés gondja hárul majd. És így tovább... Szomorú perspektívák. Púja Frigyes külügyminiszter Emilio Colombo olasz külügyminiszter meghívására hi vatalos látogatásra Rómába utazott. (Magyar Távirati iroda - dec. 16.) Kodály Zoltánnak szobrot állítottak születésének 100. évfordulójára. A szobor - mely Varga Imre alkotása - a budai Vár oldalában, az Ostrom utca és a Bécsi kapu között lévő Európa parkban kapott helyet. A Belügyminisztérium Külföldieket Ellenőrző Hivatala sajtótájékoztatót tartott a MUOSz (Magyar Újságírók Országos Szövetsége) székhazában. Itt Tóth József rendőrezredes, a KEOKH vezetője tájékoztatta a sajtót a január 1-én életbelépő rendelet részleteiről, melyek a újraszabályozzák a külföldiek beutazását és Magyarországon való tartózkodásának rendjét. "Tisztelet a szülőföldnek" címmel képzőművészeti kiállítás nyílt meg a MŰcsarnokban. A kiállításon 287 külföldön élő magyárszármazású művész alkotásai láthatók. A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala közzétette a népgazdaság 1982 évi fejlődésének adatait és az 1983 évi terv mutatóit. - A jelentésre visszatérünk! A decembervégi pesti lapok részletesen beszámolnak a Műcsarnokban rendezett képzőművészeti kiállításról (megnyitásáról fentebb írtunk) és névszerint felsorolják azokat, akik alkotásaikkal résztvettek a bemutatón. Ismertebb nevek az USA- ból» Daday Ferenc, Dómján József, Gyimesy Kásás Ernő, Szalay Lajos, Takács Pál, (alighanem Takács Pál), Kanadából Pédery-Hunt Dóra, Angliából Urszényi-Breznay Ilona. - Az alkotóművész - szobrász, festő, stb. - oda viszi munkáit, ahol kiállítást talál és ahol elismerést, sikert, hírnevet remél, esetleg - és ezt sem lehet zokon venni - anyagi hasznot is. Távol áll hát tőlünk, hogy bármiféle bírálatot gyakoroljunk a pesti kiállításon résztvettek lépése fölött, hiszen a képzőművészet nem politika és elvégre a külföldi alkotók meghívásával az valósult meg, amiért az emigráció folyvást harcol« hogy ne csak ők jöjjenek kö'zénk,tőlünk is mehessenek Magyarországra. Itt csak két kérdés van* minden külföldi magyar képzőművészt meghívtak-e és a meghívottak bármit kiállíthattak-e? A válasz mindkettőre negatív. Magyarországról ezzel szemben - szűrés nélkül - bárki jöhet és barmit mondhat. És ezek óriási különbségek!
