Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-15 / 11. szám
¥ M VI. évfolyam 11. szám - 1983« januar 15. H Független Magyar Hírszolgálat Megjelenik minden hó 15.-e'n Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct.,Falls Church, Virg. 22042 Magyarországi sajtószemle december 1-tóí 31-ÍK A "szabadság, egyenlőség, testvériség" szépencsengő hármas jelszavát a francia forradalom óta - kimondva vagy kimondatlanul - minden népmozgalom és forradalom magáe'nak vádlottá.így zászlajára írta ezt a három szót mindjárt a kezdet-kezdetén az 19^5-ös forradalom is.Amit csak kommunisták neveznek forradalomnak, hiszen nyilvánvalóan nem volt az. Mert a második világháború után Magyarországon nem a nép kezébe került a hatalom - ahogy a kommunisták állítják - és szó sem volt alulról kiszélesedő népmozgalomról - ami a klasszikus forradar lom ismérve -, csupán rendszerváltozás történt,^ melyet a háborúból egyedüli igazi győztesként kikerült Szovjetunió erőszakolt rá kívülről az országra,fegyveres hatalmával egy jeientékteken, gyökértelen csoportocskát juttatva uralomra. E csoportocska tagjai külföldi érdekeket és egy, a magyar néptől tökéletesen idegen ideológiát képviseltek» hatalmukat nem a néptől kapták, nem a népnek köszönhetik, hanem külső körülményeknek. Innét származik bizonytalansági érzésük, melyre jellemző, hogy máig sem mertek a nép elé állni, hogy a kormányzáshoz jóváhagyását kérjék. A harminchét év előtti rendszerváltozáskor - melyet követően Moszkva ügynökeinek még három évet kellett várniok és ármánykodniok, míg a Fordulat Evében, 1948-ban végleg a hatalom birtokába kerültek - az új ideológia hirdetői elsősorban szabadságot ígérték a népnek, majd azt, hogy az új rendben megszűnik minden különbség ember és ember, állampolgár és állampolgár között, s végül azt, hogy a kollektív társadalomban mindenki testvérként él majd, a közös cél érdekében munkálkodva, a "legfőbb érték az ember" gondolat jegyében. Es mi a helyzet, most, közel négy évtizeddel a szocialista "forradalom" után, aminek kiteljesedését 1956-ban kissé megzavarta ugyan az "ellenforradalom", melyben és mellyel a magyar nép alulról elindult spontán felkelése teljes egészében elutasított mindent, ami addig történt, de ami - külső támogatással és a világpolitikai konstelláció révén - jelenleg is létező valóság, uralkodó társadalmi rend hazánkban? Mi valósult meg a tetszetős jelszavakból, vane szabadság, egyenlőség és egymás kölcsönös megbecsülésén alapuló testvériség a mai Magyarországon? Hogy mennyire nincs egyik sem, hogy mennyire nem létezik az igazi szabadságnak még csak^árnyéka sem, azt fölösleges részletezni» aki ismeri a kommunizmus - az egypártrendszerú proletárdiktatúra (Kádár maga nevezi annak a rendszert, nyilvános megnyilatkozásaiban) - lényegét, az tudja,mit jelent a csak papíron biztosított szólás- és véleményszabadság, a sajtód és a gyu-u - lekezési szabadság teljes hiánya, annak nem kell magyarázni a látszat-vallásszabadság fikcióját és azt, hogy milyenek a népköztársasági választások... Arról is olvashatunk elég panaszt a hazai lapokban,és hallhatjuk; mennyire megromlott a közösségi szellem az utóbbi években, milyen barátságtalanok, durvák, türelmetlenek egymással az emberek. S végül azt is tudjuk, számtalan esetből és példából tudjuk, hogy talán még soha nem voltak akkora társadalmi különbségek és egyenlőtlenségek a kiváltságos réteg tagjai, meg a nép széles tömegei között, mint éppen ma, az osztálynélküli szocialista társadalomban. Soha nem tapasztalt mértékben dívik hazánkban manapság a protekcionizmus, a kisajtók, kiskapuk rendszere, a közéleti korrupciós egyeseknek, bizonyos zárt körökhöz tartozóknak mindent lehet, a-zok mindazt elérhetik, amiről a közönséges halandók nem is álmodhatnak. A dolgozóknak - akik állítólag a ^atalom elsőszámú birtokosai - el kell túrniök a hivatalnokok packázásait (az íróasztal, vagy kezelőablak mögött ülő legkisebb ügyintéző pimaszkodásaitól,a különféle
