Független Magyar Hírszolgálat, 1981. március-1982. február (5. évfolyam, 1-12. szám)
1981-10-15 / 8. szám
seit és elvetettük az imperialista békét (19^7-ben Párizsban a Szovjetunió' isr szentesítette a trianoni igazságtalanságokat, sót még meg is tetézte azokat - a szerk.), de 'l'rianon egész kérdésköre a nacionalizmus mezsgyéjét súroló tabuk listájára került. Mert elmondtuk ugyan, hogy a versailles-i békerendszer imperialista béke volt, de nyomban hozzáfűztük, hogy a revizió a nacionalizmus ágyában fogant. 3 a kettő közti ellentmondást' sem logikailag, sem lelkileg-tudatilag nem oldottuk fel.Márpedig 'l'rianon sokkos hatásának feltárása nélkül a 20. századi magyar ’életérzéshez’ és nemzettudathoz sem hozzányúlni, sem hozzáférni nem lehet." A történész visszatekint a második világháború utáni évekig, amikor - írja - "az anyagi újjáépítés gyorsabb és hatékonyabb volt, mint a lelkeké. Folyt a harc a hatalomért, a szavazatok megnyeréséért. Aki hitt,üdvözült, aki csatlakozott, felmentést kapott a múlt alól. Személy szerint mindenki felmentést kaphatott, csak maga a félmúlt, a nemzet maradt egészében bűnös. A történelem beolvadt a propaganda birodalmába, a félmúlt pedig a hallgatásba, Kötelező sztereotipiák kerültek forgalomba - az utolsó csatlós, a fasiszta ország -.melyek értéktartalma hamar megkopott. Másról beszélni, felelősségről és vétlenségről, éppoly illetlen volt, mint jobb társaságban trágár módon káromkodni. A második világháború utáni éveket ipegülte a hallgatás. Illetlenség volt mesélni, sőt szégyen,..vagy veszélyes. így aztán a sebek, a szégyenek és a jótettek a tudatlanba süllyedtek. Közben azonban gyülemlettek új hibák, új bűnök» egyéni sérelmek, nemzeti sérelmek,sorscsapások. A nemzettudat most már őket rögzítette, velük küszködött." "Azonossági zavarok" alcímű fejezetében Hanák Péter végülis felteszi a kér"Ki magyar, ki tartozik a nemzethez? A szomszédban élő és ’külföldre távozott* magyarok is? Vajon egynyelvű, egykultúrájú, de különböző állampolgárságú magyar nemzet él-e a Duna-medencében, vagy több? Esetleg egy nemzet és négy rokon nemzeti kisebbség? Tankönyv, sajtó különféle, elég bizonytalan választ ad rá. Csodálkoznatunk-e, ha fiataljaink nagy része csodálkozik a Losoncról, Kolozsvárról, Szabadkáról jött látogatók ízes-szép magyar beszédén? ha nem tudják, hol mennyien élnek - egyáltalán élnek-e - magyarok a világban?..." A történelemtanítás vétke, hogy nem tudják. Ús még mennyi mindent nem tudnak! Vagy rosszul tudnak. Egyetemi felvételi vizsgákon, körkérdések során derül fény az ifjúság elszomorító tájékozatlanságára múltunk tekintetében. Az utóbbi években több ilyen történelmi "teszt" eredményéről olvashattunk a hazai sajtóban. Ez év februárjában a "Fordított optika" című cikk tanulságai döbbentették meg az olvasót. A háromszáz érettségizőkorú diáknak feltett kérdésekre kapott válaszok a magyarságtudat, a nemzeti érzés és a történelmi ismeretek hiányáról árulkodtak. Ennél is tanulságosabb az a beszélgetés-sorozat, melyet az egyik európai magyar folyóirat - az Irodalmi Újság - munkatársa folytatott pár héttel ezelőtt a Bécs melletti,traiskircheni menekülttábor hét.nemrégiben Magyarországról disszidált fiatal lakójával. A megkérdezettek 20 és 27 év közöttiek, valamennyien érettségizettek és többségükben magasabb képesítésű szakmunkások. Az újságíró a közelmúltra vonatkozólag faggatta őket s főleg arra volt kiváncsi, mit tudnak ezek a fiatalok 1956-ról, a magyar forradalomról, 25 év távlatából. A feleletek siralmasaknak bizonyultak... A megkérdezettek a sztálini időkről és a Rákosi-rendszerről csak üres általánosságokat szajkóztak, a korszak más neveiből - a riporter elsorol vagy huszonöt politikust és írót - alig ismertek egyet-kettőt. Rajk és Szakasits nevéről -^egy^kivéltelével - mind hallottak, de "tudásuk" ezzel ki is merült. A többi név még ennyit se mondott nekik.Az 56 októberi eseményekről négy egyáltalán semmit sem tudott, csupán háromnak voltak homályos fogalmai arról, hogy akkor valami történt Magyarországon. A forradalmi kormány miniszterei közül egyetlen nevet sem ismertek s arra a kérdésre» ki volt akkor a kormány feje? egyikük így találgatott» - Hát Horthy? Azt hiszem... nem akkor volt? Amikor az újságíró kiejtette Hagy Imre nevét, ketten - de csak ketten! - ébredtek rá, hogy ő volt a forradalmi kormány miniszterelnöke. Mindszenty nevét mar valamennyien hallották, de kiderült, hogy ismereteiket már a táborban szerezték. Amikor^Kádár 1956 előtti^és a forradalom alatti szerepéről érdeklődött tőlük az újságíró, csak arra emlékeztek, hogy "leverte az ellenforradalmat",de
