Független Magyar Hírszolgálat, 1981. március-1982. február (5. évfolyam, 1-12. szám)

1981-08-15 / 6. szám

U.i nagyköveteket nevezett ki az Elnöki Tanács» Angliában dr. Bányász Rezső, Braziliában Varga Sándor és Venezuelában Dörnény János fogja képviselni a Magyar Népköztársaságot ez év augusztusától.

/

Olvasói panaszlevélből ismerjük meg egy budapesti állampolgár esetét a MAV-val.

Az illető Pápáról akart Pestre utazni, de Győrben - több más utastársával egyetemben (a győri forgalmi iroda hibájából) - lekéste a csatlakozást, minek következtében három órát kellett rostokolnia a pályaudvaron. S itt adjuk át a szót a kárvallottnak» "Mi utasok felháborodva bár, de szerény hangot ütve meg a forgalmi irodához fordultunk. A hatalmasság helyi képviselője - egy piros sapkás őnagysága - minősíthetetlen hangnemben válaszolt panaszunkra s mikor ezt kifogásolni mertük, azzal fenyegetőzött, hogy rendőrt hív. A sápadtan üvöltő hölgy egyébként azt állította, hogy a szóbanforgó személyvonatnak nincs biztosítva a csatlakozása a pesti gyorshoz..." - Jelentéktelen, említésre sem méltó eset? Hogy mindig és mindenütt akadnak goromba, udvariatlan bürokraták, egyenruhás kiskirályok? Ez igaz ugyan, de a győri epizód annyira jellemző az íróasztal - pult vagy pénztárablak - egyik, illetve másik oldalán álló emberek érintkezésére a mai Magyarországon, hogy ezt a példát érdemes - mint egészen tipikust - reflektorfénybe állítani. A szocialista társadalomban az egyenruhás vasutas, akinek a közt és az utasok érdekeit kéne szolgálnia, korlátlan úr a maga szemetjén, aki büntetlenül kapcáskodhat a reklamálókkal, sőt még rendőrrel is megfenyegetheti őket. Próbáljuk elképzelni, meddig maradhatna meg állásában pld. Amerikában ilyen modorral egy vasúti (autóbusz- vagy repülővállalati) tisztviselő? Félóránál tovább alighal De abban biztosak lehetünk, hogy a győri "piros sapkás őnagysága" a MÁV-tól fog nyugdíjba menni úgy hatvanéves kora körül, pár évtized múlva. Mert Magyarországon az udvariatlanság megszokott valami, ami miatt senkit sem érhet bántódás.

A népesedési helyzet alakulása következtében 1986-ra közel 20 ezer fővel csökken Budapest lakossága - jelenti egy statisztikai felmérés. Minden rosszban van valami jó» a Rákosi-idők alatt mesterségesen felduzzasztott főváros zsúfoltsága így csökkenni fog, lesz hely a bölcső'dékben, óvodákban s talán még a lakáshelyzet is javul majd... Ugyanakkor aggasztó az, hogy ezen idő alatt 5-9 ezerrel fog csökkenni a fővárosban a munkaerő, a munkaképes korú felnőttek száma.

Befejezéshez közeledik Budapest uj dunaparti szállodája, az Atrium-Hyatt. Az uj hotelnek haromszázötvenhét szobája lesz.

Az 19*t4. július 2,-i amerikai bombázásról, ill. az akkor lezajlott légicsatákról olvashatunk visszaemlékezést a Magyar Nemzet-ben. Ezen a napon 712 Liberátor és Repülő Erőd bombázta a fővárost és Almásfüzitőt. A veszprémi repülőtérről 18 magyar vadászgép szállt velük szembe - mint a cikk is említi - Heppes Aladár őrnagy vezetésével. Ez volt a háború legnagyobb légicsatája hazánk felett.

Békevárról, egy elfelejtett kanadai magyar településről, olvashatunk érdekes sorokat egy olvasói levélben. A kis települést 75 évvel ezelclt elapították kivándorolt magyarok, Saskatchewan tartomány délkeleti részén, kb. $0 km-re északra a kanadai-amerikai határtól. Az első telepesek nagyrésze már meghalt, az utódok asszimilálódtak s csak alig néhányuk beszéli még apái nyelvét. Az egykor virágzó magyar település azóta beolvadt a közelben lévő^Kipling nevű városba és már a neve sem őrzi emlékét, csak a templomkapu felírása: "Isten hozott!"

Bondor József nyugalmazott miniszter (építési) Budapesten elhunyt.

Az ENSz iparjogvédelmi és szerzői jogi kérdésekben illetékes szervezetének főigazgatója, dr. árpád Bogsch, Budapesten tárgyalt a szellemi tulajdon kérdéseiről - írják a pesti lapok. Dr. Árpád Bogsch nem más mint dr. Bogsch árpád volt budapesti ügyvéd (19á6-á8 között a VIII. Szentkirályi utca Jk. alatt volt az irodája), aki 19^9-ben hagyta el hazáját és ma az Egyesült Nemzetek Szervezetének fontos munkakört betöltő munkatársa.

Mátrai Betegh Béla, a régi magyar újságírógárda egyik nagy alakja - mint tudjuk - pár héttel ezelőtt eltávozott az élők sorából, özvegye egyedül maradt a világban és a temetés után egyetlen kapcsolata volt vigasztaló jóbarátaival, ismerőseivel a telefon. A haláleset után három nappal azonban a^telefon -mely természetesen az elhunyt újságíró nevén szerepelt - hirtelen elnémult. A központ kikapcsolta az állomást... Aki meghalt, annak nem kell telefon. Az özvegy pedig nem számit.