Független Magyar Hírszolgálat, 1981. március-1982. február (5. évfolyam, 1-12. szám)

1981-06-15 / 4. szám

6

l

Az internacionalista szellemű, elnemzetietlenítő nevelés ellen otthon Magyarországon is egyre többen emelnek szót. Legutóbb a Magyar Nemzet levelezési rovatában olvastuk egy székesfehérvári nyugalmazott iskolaigazgató észrevételeit a kérdésről és elkeserítő megjegyzéseit az ifjúság hiányos oktatásáról. A levél címe: MA Himnusz és a Szózat balsorsa" s arról szól, hogy a középiskolások alig ismerik két nemzeti imádságunkat. De adjuk át a szót Szilágyi Lajósnak,aki a pedagógus szakértelmével és a nemzeti érzésű magyar aggódásával szólal meg:"Amikor legutóbb hallottam a Himnusz, majd a Szózat dallamát, melegség járta át a szívemet. Az járt az eszemben, hogy nemzetünk e két ódáját s annak dallamát ismeri-e a mai fiatalság? Ügy, mint 15° évvel ezelőtt, majd a későbbi évtizedekben,amidőn oly áhítattal, benső érzéssel énekelte nemzetünk legifjabb és legidősebb nemzedéke. Ezért azonnal elővettem és átlapoztam az általános iskola tantervét és utasítását, hogy ugyan mit írnak elő, mi a kötelező, és mi az az irodalmi anyag, amit csak a pedagógus belátására bíznak. Sajnos szomorúan tettem le a legújabb tantervet. Az általános iskolába járó gyerekeknek nincs lehetőségük az említett költeményeket közelebbről megismerni! Nem tudom, hogy ki, vagy kik azok, akik nem törődve a fogékony gyerekek érzésvilágával, elfogadták a tantervet oly módon, hogy nem szükséges ezt a verset és dallamot megtanulni és énekelni, csak 10, illetve 13 éves korban. A Himnusz szövegét csak a osztályban, 10 éves korban kezdik tanulni és énekelni. Aztán a fiatal 1^ éves koráig már nem is hall róla, talán nem is énekli, és igy lassan-lassan feledésbe megy Erkel Ferenc dallama. Ezért adódhat elő, hogy Himnuszunk szövegét, dallamát a fiatalok bizonytalanul éneklik. Ha éneklik! Hiszen ^ éven át nem ismételhető, kiiktatták a tananyagból. Miért? Vörösmarty Szózata még szomorúbb sorsra jutott a tantervben.Az általános iskola 7* osztályában kezdenek a szöveggel ismerkedni, ekkor hallja a diák a szöveget, majd a dallamot, amit elég nehezen tud elsajátítani, tehát hamar el is felejti." Eddig a levél érdemi része, ami ezután jön, a derék iskolaigazgató fájdalmas érzéseit tükrözi: "Érzelmi nevelés nélkül nem lehet igazi hazafiságra nevelni. Csak az a fiatalember becsülhet meg más nemzeteket, aki elsősorban a saját hazájának ragyogó költeményeit, dallamait - természetesen más érzelmi tényezőkkel együtt - magáénak is érzi. Sajnos, a felnövő fiatalok nem ismerik, nem éneklik nemzetünk e költeményét, hazánk himnuszát. Nem hinném, hogy ü szocialista országokban a nemzeti himnuszt csak 10 éves kortól kendik tanítani, és oly mostohán, mint nálunk. Csak mi vagyunk annyira szűkmarkúak, az igaz hazafiságra nevelés terén lemaradva? Az a nemzet, amely nem becsüli őseinek harcát a szabadságért, az idegen elnyomás ellen, az nem tudja értékelni a jelenét és a jövőjét sem." - . Eddig a Székesfehérvárról írt levél, aminek elgondolkoztató sorait kiegészíti az a cikk, melyet "Memoriter" címen olvashattunk az É- szak-Magyarország című hazai lapban. A cikkíró azt teszi szóvá, hogy a mostani iskolai tananyagból jóformán teljesen hiányzik a verstanulás, a memoriter. A tanárok nem kivánják meg - és a tanterv utasításai szerint nem is követelhetik meg -, hogy az általános iskolások kivülről tanulják meg a magyar irodalom legszebb verseit. "így történhetik azután meg - olvassuk a cikkben -, hogy magyar szakra felvételiző tanárjelölt nem tudja pontosan idézni a Himnuszt, a Szózatot vagy a Nemzeti Dalt..." Ha jövő pedagógusai sincsenek felkészülve az anyagból, akkor mit várunk egy átlagos tanulótól és hogyan remélhetnénk, hogy az új generációk valaha is megtanulják a Himnuszt? Nincs kitől. De ha lenne is, nem szabad: a tanterv máskép intézkedik! A mindenható tanterv, amit a minisztériumban állítanak össze az "illetékesek". Nagyon is átgondoltan, félreérthetetlenül megfogalmazott szempontok alapján. Ezeket a szempontokat pedi^ a pártközpontból küldik a minisztériumnak. Ezzel meg. is feleltünk Szilágyi Lajos első kérdésére, hogy kik a felelősek az iskolai tantervekért. S a második kérdésre, hogy miért iktatták ki a tantervből két nemzeti imádságunkat, a válasz kézenfekvő: mert mindkettő nemzeti érzéstől fűtött és mindkettő imádság. Tehát nem illenek bele a szocialista szellemű nevelésbe. Le kell szoktatni róluk az ifjúságot, hadd menjen pár nemzedék után feledésbe, hogy volt egy olyan magyar költemény is,ami így kezdődött* Isten áldd meg a magyart...

Az FMH már többször szóvátette. mennyire terjednek az otthoni mindennapi beszédben az idegen, főleg angol eredetű szavak. Ennek a keveréknyelvnek már neve is van: mangolnak keresztelték el a nyelvészek, akik egyre nagyobb aggodalommal fi-