Független Magyar Hírszolgálat, 1981. március-1982. február (5. évfolyam, 1-12. szám)

1981-05-15 / 3. szám

- I* -"Sárgaborsó-f őze lék tükörto jással" címmel olvashattunk szívderítő körképet a szocialista vendéglátóiparban uralkodó közállapotokról. A Magyar Nemzet riportere négy esetet jegyzett fel, melyek közül kettő vele történt meg, kettőről pedig másoktól - a "szenvedő alanyoktól" - értesült. Az első* "Este háromnegyed tizenegykor a három férfi benyitott az éjjel fél tizenkettőig nyitvatartó budai vendéglőbe és vacsorát kért. A nagy étterem üres volt, csupán az e»yik asztalnál ült egy kisebb társaság. Kissé türelmetlenül várakoztak, mire húsz perc múltán végre megjelent egy pincér és csak úgy foghegyről odaszólt« - Hozom a bort! - A vendégek felvilágosították az ügybuzgó felszolgálót, hogy nem kértek bort, ellenben vacsorázni szeretnének. A pincér úgy nézett rájuk, ahogy egy kenyérbolt elárusítója a vevőre, aki nála két pár lila zoknit akar vásárolni. - Záróra van! - közölte a pincér zordan. A három férfi azzal érvelt, hogy még félóra van záróráig. Hiába. Ezután az üzletvezetőt hívták. Jött is, de tulajdonképen semmit sem mondott. Miért is mondott volna? Legfeljebb a "kedves vendég" többé nem teszi be a lábát, a pincér meg marad. Elvégre az alkalmazottat fontosabb megtartani,mint olyan vendég hóbortjával törődni, aki este holmi vacsorázáshoz érez jedvet. A három vendég - miután éppenhogy nem rúgták ki őket - a pincér gúnyos, "győztes" megjegyzéseinek kíséretében távozott." - - - A második eset magával az újságíróval történt meg« egy külföldi újságírót hívott meg a II, osztályba sorolt vendéglátóipari üzemegységbe. Szerény vacsorát ettek, egy aperitifet ás egy üveg bort ittak. A számla 5^° forintról szólt. Az újságíró elképesztőnek tartotta az öszszeget, reklamált, mire a fizetőpincér kemény szavakkal, de érvek nélkül vitatkozott. Végül újra összeadták a tételeket és kiderült, hogy a pincér alig 200

forinttal "tévedett". ----- A harmadik történetről szintén szemtanúként számol be

a cikk írója» ugyanabban a vendéglőben egy más alkalommal két kollégájával négy fél konyakot ivott. Fizetéskor tíz féldecit számoltak fel. Noha hárman állították, hogy a számolás téves, a felírónő a felíróívvel bizonygatta, hogy bizony az tíz volt, itt vannak a strigulák! Hiába mondták, hogy nyilván rossz helyre húzta a strigulát, mert a hat konyakot egy másik asztalhoz vitték. "A vezetőnő kikérte magának - olvassuk -, hogy bárki is kétségbevonja az ő tévedhetetlenségét és kényszerített az el nem fogyasztott italok kifizetésére, S miután szégyeltük magunkat a hangoskodás miatt, fizettünk és távoztunk." Az újságíró hozzáteszi, hogy nincs meggyőződve arról« a másik asztaltársaságtól nem kaszirozták be másodszor is - ez esetben jogosan - a hat féldecit... - - - Végül a címadó történet« egy vállalati titkárnő panaszolta, hogy idős szüleivel beült ebédelni a lakásukhoz közeleső józsefvárosi vendéglőbe. A rendelt gulyás hideg volt. Kérte, melegítsék meg. Hosszú idő múltán hozták vissza - hidegen. Már nem akart szólni, evett belőle pár kanállal és otthagyta. Rendeltek még két sárgaborsó-főzeléket tükörtojással. (Az is hideg volt!) A számlán a két főzeléket füstölthús feltéttel számolták fel. "A titkárnő elkövette azt a könnyelműséget - írja a cikk -, hogy kifogásolta a számlá/t. A pincér kijelentette« - Ennyit fizetnek és kész! - Az üzletvezetőt kérték. Am miután a jelenet hangosabban zajlott le, mint ahogy e sorokból kitűnik, a konyhából egy harcias férfiú lépett az asztalukhoz, közölve, hogy ő a séf és pallérozott nyelven hozzátette« - Itt nem lehet ám ingyen zabálni!^ - Apám felállt - meséli a titkárnő -, hogy rendőrt hívjon, mire a góliát termetű pincér rálépett a lábára és vendéglátói szaknyelven így szólt« - Innen nem mész ki, te szemét disznó, amíg nem fizetsz! - Apám mégis eljutott az ajtóig, de a konyhai dolgozó utánament és öklével a tarkójára sújtott. Anyám felugrott,hogy apám segítségére siessen, a pincér lökdöste, cibálta, én a konyhába szaladtam, hogy jöjienek, akadályozzák meg a két őrült alkalmazottat... Szerencsére rendőr jött be (véletlenül) az étterembe és a vadnyugati jelenet végétért." - Az ügyből természetesen feljelentés, majd vállalati fegyelmi lett, melynek során a két dolgozót szigorú figyelmeztetésben részesítették - írásban. Talán szóban még azt is hozzátették - írja a Magyar Nemzet munkatársa -, hogy "ejnye, ejnye!".., - Befejezésül az újságíró még kicsit elmélkedik a "hagyományos magyar vendéglátás hírnevéről és presztízséről", aminek érdekében jobban meg kellene nézni, kikre bízzák a vendéglőket és kiket alkalmaznak felszolgálóknak. Ezt a hajdani hírnevet azonban már eljátszotta a szocialista vendéglátóipar, melynek szelleme - ahelyt hogy javulna - egyre inkább romlik. Pár évvel ezelőtt még országos felzúdulást

keltett, hogy az egyik pesti espressoban a pincér megverte^a vendéget. A magáról megfeledkezett embert azonnal elbocsátották és az ügyben bírósági ítélet is született. Ma ilyesmiért legfeljebb „megintik" a dolgozót...