Független Magyar Hírszolgálat, 1981. március-1982. február (5. évfolyam, 1-12. szám)

1981-04-15 / 2. szám

A szovjet pártkongresszus március 3®-án zárult. Befejezésül ünnepi fogadás volt a Kreml-ben, ahol Brezsnyev mondta a pohárköszöntőt. Első mondatait érdemes idézni* "Végétért ez a pártunk és országunk történetébe örökre bekerülő nyolc nap és önök, kedves vendégeink, akik résztvettek ebben a munkában, közvetlenül érzékelhették, milyen pezsgő és milyen gazdag a mi szovjet országunk élete. A jövőre vonatkozó terveinket összeállítva két fő feladatot tűzünk magunk elé: a nép javának és a szilárd béke megteremtésének a szolgálatát. JÖnök most visszatérnek hazájukba és folytatják gyümölcsöző tevékenységüket. Am valamennyiünket egyesit az igazságosság, a szabadság és a dolgozó emberek boldogságának az eszményeihez való hűség. És egyesít bennünket az az eltökélt szándékunk is, hogy megőrizzük a világ békéjét. Rendíthetetlenül harcolunk a népeknek az új világháború veszélyétől, a fegyverkezési hajsza terheitől való megóvásáért." A tető még ennyi hazugság után sem szakadt le, pedig Kádár, Husak, Castro, Honecker, Kania, Zsivkov és Ceaucescu úgy tapsoltak, hogy csak úgy zengett a terem. Aztám másnap ki-ki hazautazott, hogy otthon folytassa gyümölcsöző tevékenységét...

A társadalmi tulajdonban milliós kárt okozó bűnügyben nyomoz a budapesti rendőrség« a Pestmegyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat néhány boltvezetője és raktárosa olyan háztartási- és műszaki árucikkekkel manipuláltak, melyekből már évek óta hiány mutatkozik a piacon. A feketepiacon értékesített árúkért befolyt összegen a bűnszövetkezet tagjai osztozkodtak. Másfél év alatt közel egymillió forintot kerestek. Amíg hiánycikkek vannak, virágzik a feketézés.

"Milliókat hódított meg; Magyarországon a szovjet kultúra!" olvassuk a Magyar- Szovjet Baráti Társaság elnökségi ülésén elhangzott beszéd egy mondatát a Társaság működéséről szóló beszámoló címeként. A beszédet Apró Antal, az MSzBT elnöke mondta és abban támogatta a szovjet békekezdeményezéseket. Pozsgay Imre művelődési miniszter tájékoztatta a testületet a magyar-szovjet kulturális kapcsolatok eredményeiről. Többek közt elmondotta, hogy az utóbbi 13 évben 1^ ezer magyar hallgató szerzett diplomát szovjet felsőoktatási intézményekben. Az orosz nyelv- és irodalomtanárok továbbképzéséhez is sok segítséget ad a Szovjetunió« Moszkvában épp most például 200 tanárunk vesz részt többhetes tanfolya mon. Felszabadulásunk óta - mondotta a miniszter - Magyarországon 14- ezer szovjet tudományos és szépirodalmi mű jelent meg. Évente mintegy 100 szovjet szerző munkáját fordítják le magyarra s a fordítások egymillió példányban jutnak el a magyar olvasókhoz.

"Három történet" címmel foglalja csokorba Illés Sándor a Magyar Nemzet-ben legújabb élményeit, melyek a pesti életben érték» az udvariatlan eladók, borbélyok és autóbuszútasok jóvoltából. Az első szokványos* az árúházi eladók beszélgetnek, intézik privát ügyeiket, miközben a vevők riadtan várakoznak és szerény kérdésükre, hogy van-e ez vagy az, legfeljebb fejrázást, esetleg vállrándítást kapnak. A^második eset egy borbélyműhelyről szól, ahol a vendég igazítást kér a hosszuhajú fiatal borbélytündértől. "Unottan kérdi, hogyan csinálja* ollóval, beretvával, vagy hajnyírógéppel. Azt válaszolom, mindegy, csak rendesen és szépen csinálja. Erre nekemugrott a hajnyíróval s pillanatok alatt ú^y lenyírt, akár egy birkát. Mondom neki csendesen* kéremszépen, azért én nem így gondoltam a fazonigazítást. Erre ő felháborodva, nagy hangon« Egyesek bejönnek a borbélyüzletbe anélkül, hogy tudnák, mit akarnak. Aztán még nekik áll feljebb, ha megnyírom őket! Maga sem tudja, mit akar, így van? lökte meg a karomat. Nem szóltam. Régi hajvágásaimra, régi borbélyaimra gondoltam és azon tűnődtem, vájjon hol tanulhatta ki ezt a mesterséget ez a hosszúhajú kislány?..." Végül a harmadik élmény, amit ismét érdemes szószerint idézni* "Utazom a 7-es buszon. Zsúfolt. A középső ülésen, mindkét oldalon egy-egy tizenéves kislány ül, de úgy, hogy a lábát befelé fordítja, nehogy valaki közlekedni tudjon. Unott arccal,rágógumit pukkasztva olykor a szája előtt, ücsörög a két farmernadrágos, meggátolva a közlekedést. Egy idős asszony megbotlik, ha nem fogják meg, elvágódik. Egy férfi rájukszól* Kislányok, üljetek rendesen, ha már elfelejtettétek az idősebbeknek átadni a helyeteket, legalább ne tegyétek ki a lábatokat. Semmi. A két lány csak ül, kérődzve a rágógumit. Egyikük végre megmozdul. De nem a lábát húzza be, s ül Rendesen a háttámlának dőlve, hanem a kezét mozdítja meg, a homlokára mutatva. Érthető a mozdulat* kicsit bolondost aki szólt nekik. Gyagyis. És ezzel a dolog részükről elintézettnek tekinthető. Rágják tovább a gumit. A busz