Független Magyar Hírszolgálat, 1981. március-1982. február (5. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-15 / 2. szám
félszáz utasa hallgat. Mintha megrémült volna. Mert ettől valóban meg lehet rémülni. " - A mai magyar fiatalok, úgy látszik, mindenben utánozni igyekeznek az amerikai stílust* kizárólag farmernadrágban járnak, rágógumit kérődznek, sőt időnként pukkasztanak is, no és a jómodort sem tartják erénynek.Dehát jó példát nem látnak maguk előtt* a szocializmustól nem kapnak nevelést és azt képzelik szegények, hogy akkor lesznek "nagyok", ha semmibeveszik az idősebbeket. Az Elet és irodalom március 7.-i számában is jelent meg hasonló élménybeszámoló, ami idekívánkozik, Már csak azért is, mert véletlenül az is három egymástól független esetet beszél el, melyeknek azért van egy közös vonásuk* mindhárom egyformán megdöbbentő, sőt megbotránkoztató. A "Szólaljunk meg" címü^cikk igy kezdődik* "Három eset. Mindhárom néhány napon belül történt, egy szűk körön belül. Az első a Lenin-körúti Lucullus étteremben. Ebédidő. Zsúfoltság nincs. Az egyik asztalnál szerény, nyugdíjas külsejű idős férfi szólal meg. Igyekszik hallótávolságon belül elérni a pincért. - Kértem már tíz perccel ezelőtt, hogy legyen szíves kihozni egy pohár vizet. A válasz a váll fölött süvít vissza, megsemmisítőén* - Még nincs itt az itatás ideje! ----- A második eset színhelye a Körút, szemben a Híradó mozival. Két mankón lökve magát előre, féllábú férfi haladt a Rákóczi út felé. Mögötte két kamasz. Mentek, szinte futottak. S amikor hátulról megközelítették a rokkantat, az egyik intett a másiknak, hogy ’erre figyelj!’ s félig futtában egy lendületes labdarugó-mozdulattal úgy tett, mintha kirúgná a csonka ember kezéből a botot,azon az oldalon, ahol annak tőből hiányzott a lába. Nem, kétségkívül nem rúgta ki. Csak imitálta ezt. Cipője nem érte el a mankót, csak szinte súrolta. S közben jót röhögtek a nagyszerű tréfán."-— A harmadik eset annyira ordenáré, hogy az embernek nincs gusztusa legópelni. Es még az is megtörténhetne, hogy olvasóink közül valaki meggyanúsítana* pontatlanul, meghamisítva idéztük a szöveget. Ezért átadjuk a szót az Elet és Irodalom cikkírójának és ideiktatjuk az eredeti nyomtatást* "A harmadik eset szinhelye a Majakovszkij utcai Terézvárosi Kisáruház.- 5 -Karácsony előtti nyüzsgés, űe.ezen belül viszonylag csendesebb szakasz. Nyolcán-‘tízen állnak türelmesem, az egyik pult előtt A sor élén kissé tétova férfi nézi az - árut, halkan, a többiek által alig érthetően kér.'vagy .kérdez valamit. S ekkor a pult' mögött álló, fiatal elárusítaná ingerülten, hangosain. ezt á tőmondatot mond•• Ja:, .. — Az isten bassza' meg magát! r (Tanúm a papír ésA a nyomdafesték, hogy bár prűd ellensége nemi vagyok, nemigen _ szoktam élni a kín várnia thatóság újabban tágabb -lehetőségei tel — már ami a „csúnya” szavak . polgárjogot nyerő használatát .illeti. Itt azon. ban nem látom nemhogy helyét. de még a puszta lehetőségét sem - ki pontozásnak . vagy - bármiféle enyhítésnek. Ez így' hangzott el, ilyen brutálisan — s brutalitását részben előzmény nélkülisége adta, Az, hogy még csak veszekedés, enyhébb kitételekkkel folyó szóváltás sem volt előtte, -tehát csak i ugyanilyen, betű szerinti durva'sággal reprodukálható.) " Szinte hihetetlen, hogy ilyesmi megtörténhet, de nincs okunk ketsegbevonni az Élet és Irodalom cikkének állításait. A két első eset nem több egyszerű és ma már megszokott udvariatlanságnál, gorombaságnál, de a harmadik fölött nehéz napirendre térni. Milyen lelkivilága lehet annak a fiatal lánynak, aki minden indok és előzmény nélkül ilyeneket mond egy nála idősebb embernek. Aki ráadásul még vevő is és más bűne nincs, mint az, hogy vásárolni szeretne. Es azon is érdemes elgondolkozni, hogy milyen lehet a kereskedelmi morál ott, ahol a vevőt így szolgálják ki az eladók... "Habsburg-nosztalgia történelmi távlatból" címmel olvastunk rendkívül érdekes elmefuttatást a Magyar Nemzet-ben. A cikkíró elismeri, hogy hatvan évvel ezelőtt szétrombolt Monarchia iránt egyre növekvő nosztalgia él a Habsburg-birodalom egykori népei között. Kifejti, hogy nyugati politikai körök - melyek nem nézik jó szemmel, hogy ebben a térségben szocialista államok jöttek létre - táplálják ezt a nosztalgiát és "gyakran emlékeztetnek a Habsburg-monarchia békés évtizedeire, az akkori idők viszonylagos polgári stabilitására és a kor sajátságos visszatükröződésére a kultúrában." A Magyar Nemzet cikkírója itt hivatkozik egy tanulmányra, melyet a Habsburg-monarchia bukásának hatvanadik évfordulója alkalmából Yves de Daruváry (a nevet így, hibásan, y-al a végén említi a pesti lap) írt a Le Monde-ban, kifejtve benne, hogy "amennyiben a jelenlegi közép-európai rend nem - bizonyulna maradandónak, úgy csakis a föderációs rendszer.vagyis az államszövetség vezethető be a dunai népek között." A hazai újságíró természetesen elveti ennek lehetőségét és túlhaladottnak nevez minden ilyen tervet. A kommunisták ugyanis a dunavölgyi kisnépek minden önkéntes szövetségében azonnal szoyjetellenességet szimatolnak és tiltakoznak ellene. A cikk a következő megállapítással zárul* 'Képzeletbeli alternatívák minden rendszerben keletkezhetnek, de ha a rendszer szilárd, akkor ezek aligha veszélyesek."