Független Magyar Hírszolgálat, 1981. március-1982. február (5. évfolyam, 1-12. szám)

1982-02-15 / 12. szám

/ _ Az -let és -í-rodalom-ben megindult népesedési vita, melyről decemberi szamunk­ban mar beszámoltunk,széles hullámokat vert a magyarorszagi közvéleményben. Sok levél érkezett az olvasóktól az irodalmi hetilap szerkesztőségéhez", melyek közül kiválogattunk néhányat« Szükséges a társadalmi méretű aktivizálás a jövőben, fejlődésünk­ben, lehetőségeinkben bízó közhan­gulat kialakítására. Ka a társada­lom számára nem kívánatos, visz­­szahúzó hatású, már-már az anal­fabétizmus határát súroió rétegek magas reprodukciós képességétől eltekintünk, jelenleg pozitív árnya­latokra az országos demográfiai képben — egyszerű elméleti követ­keztetés alapján — csak olyan ré­­tegtöredékeknéi lelhetünk, ahol leg­alább az egyik családalapitó hosz­­szabb távon is biztatónak ítéli a jö­vőt. Nem hiszem, hogy sokan von­nák kétségbe azt a feltételezése­met, hogy mai társadalmunkat, leg­alábbis annak egy részét, a na­gyobb, átfogó célok iránti viszony­lagos és tendenciájában a közöm­bösség felé hajló, csökkenő érdek­lődés jellemzi. Ennek legszembe­tűnőbb jele az egyéni és csoport­­érdekek előtérbe helyezése és a be­felé fordulás. Több konkrét példá­ból tudom, hogy a mai fiatalt húsz­­huszonöt éves koráig valósággal kondicionáljuk a közömbösségre. Túiszervezettséggel, rosszul értel­mezett fegyelemmel, legjobbjait anyagi és egyéb okokból nélkülö­ző, adminisztratív munkával túl­terhelt, belefásult pedagógusgárdá­val, az első munkahelyek sivár és megdöbbentő igénytelenségével, a munkahelyek cselekvési-döntési mozgásterének értelmetlen túlsza­bályozásával. ... Növése, tapaszta­latszerzése során a fiatalok többsé­ge, de legalábbis nem elhanyagol­ható része visszahúzódó, passzív lesz, aktivizálásuk rutinpályákon, rutinmódszerekkel egyre inkább megnehezül, nagy társadalmi prog­ramok számára csak anyagilag és röv'.'d távon tehetők érdekeltté. Picfiomky Antal Kálmán X Az eredményes gyermeknevelés, mint minden más alkotó tevékeny­ség, összeszedettséget és igen sok energiát követel. Módot kellene ad­ni az anyáknak, hogy adott eset­ben, kritikus időszakokban gyer­meknevelési feladatukat ítélhessék fontosabbnak — például rugalmas munkaidő-beosztással, részmunka­időkkel. Nem furcsa, hogy miná­­lunk ugyanúgy „lógásnak” minősül, ha valaki munkaidő alatt viszi ha­za az óvodában keserves sírással maradó kislányát, mint ha ehelyett moziba megy? Tudatosítanunk kel­lene végre, hogy nem az anyáknak teszünk engedményeket a gyer­mekápolási táppénzzel, az egyéb juttatásokkal, hanem a saját fejünk fölött gyújtjuk fel a tetőt, ha nem tesszük lehetővé, hogy az anyák érzelmileg-szeliemüeg ép utódokat nevelhessenek... Kopp Mária dr. X Nálunk a demográfiai kérdés — nemzeti kérdés. Szaporodó kérdő­jelei nemzeti horizontunk elsötéte­­désének jelei is lehetnek, a halvá­nyodó nemzeti tudat Is üzenhet ilyen áttételesen, - mint test. belső bajairól a láz. Így van-e: biztosan nem tudom. De a kérdést legalább — kíméletlen őszinteséggel — fel kell, hogy tegyük magunknak: ma-, kacsul nem emelkedő demográfiai görbénk vajon nem valami rejtve megmutatkozó nemzeti életre valót­lanság jele-e? Vagy pontosabban: nem a nemzettudat válságáról tu­­.dósítanak-e' azok a (természetesen fiktív) anti-dísztáviratok, . melyek világra kívánkozó -gyerekek meg nem születéséről értesítenek? Ki­élezve a kérdést: lakáselőnyön, szo­ciálpolitikai hozzájáruláson, a gye­rekholmik. .állami. .dotációján, tűi (vagy; tételezzük. fel. .kajánul:., .nélr. kül!) vajon hányán döntenének.^ gyerekek mellett? Csak azért, mert a nemzetnek mindenekelőtt gyere­kekre van szüksége ahhoz, hogy holnapjában reménye legyen? —. Mit gondoljak an­nak a nemzetnek az öntudatáról, melynek — fönnmaradásra biztatá­sul — szabott pénzösszegeket kell államilag kiporciózni ? Asztalos István X Mindenkiben, hacsak nem aber­rált vagy rosszul szocializálódott, él az utódnemzés vágya. Naivitás len­ne azonban azt kívánni, hogy a csa­ládban legyünk öntudatos (értsd: háromgyermekes) szülők, a mun­kahelyen pedig hű meghallói az áruviszonyok törvényeinek. Az áru­­viszony nem marad meg a gyárka­pun és boltajtón belül, természeté­hez tartozik, hogy malma alá hajt­ja az élet egészét Közgazdász dip­lomám ellenére azért vagyok gyá­ri segédmunkás, mert gyereket kell nevelnem. Mi másért kellene elvi­selnem egy művezető, esetleg igaz­gató ilyen-olyan viselkedését? Ha egyszer nem kell a közgazdász itt, mehetnék az ország másik végére, de hova tegyem a gyereket?... A munkabér a taníttatás és egész­ségügy stb. költségeit sem tartal­mazza, ezek nagyrészt szociális jut­tatások. Mégpedig olyan formán kapjuk, mintha nem mi termeltük volna meg ezt az értéket, a Var­ga Domokos által felsorolt „ösztön­zők” azonban szintén- elkülönítve kezelnek egyes problémákat, továb­bá fel sem merült az a kérdés: le­­he‘-e bármilyen kényszert, ösztön­zést alkalmazni ebben az ügyben? Detki Sándor XT 1961. Anyósoméknál a három négyzetméteres cselédszobában la­kunk. Két abortuszom volt. Lakás­ra. albérletre semmi remény. 1902. Könyörgő kérvény a tanácsnak. Harmadik abortusz. 1ÍH13. Válás és egy spontán vetélés, melybe majd­nem belehalok. Négy elvetélt gyer­mek, gyönyörű fiaim és lányaim, kiket megszültem volna, ha nem­csak állami gondozásba adhattam volna őket megszületésük után. Drámainak érzem a harmincas, negyvenes nők helyzetét, és kérem Önöket, ne fokozzák az amúgy is szörnyű lelki kínokat, mellyel a múltat hordozzuk, és hiába kere­sünk rá mentségeket E. Á.-né X 1966 és 1D71 között 3,25 millió ve­télés történi; ebből 2.7 millió a mű­vi (legális) vetélések száma. Döbbe­netes adat; s döbbenetes, hogy az rszmélés csak 1973-ban következett be. Ez a mulasztás a bajok bő for­rása. 1973-ban elviselhető és Ígé­retes fordulat történt. Hogy mégis (gy állunk, az nem a népesedéspo­litikai koncepció fogyatékosságaira utal. Az egészségügyi, illetőleg szo­ciálpolitikai intézményegyüttest a társadalmi viszonyrendszer deter­­minál.ia/deformálja. A jog, s vele együtt a szabályozórendszerek, lett légyének «akár eszményi elgondolá­sok tökéletes formái, mit sem ér­nek, ha a mindennapi élet ellenük munkálhat. A szülési kedv a lét­viszonyok függvénye. Ha a gyer­mekvállalás közönséges föltételei adottak (megfelelő lakás, közeli munkalehetőség, kielégítő megélhe­tés. elfogadható környezet), fölös­leges a buzdítás; hiányuk esetén viszont hiábavaló minden Iparko­dó j. Szűk László X Az egyetemes kultúra, az emberi haladás ügyét szolgáltuk annyira, hogy megmaradásunkhoz jogot for­málhassunk. Ahhoz azonban, hogy nemzetünk korhadó, pusztuló fája újból virágzásnak Indulhasson, az intézkedések sokaságára, valamint szemléleti változásokra van szük­ség. Ügy vélem, egyet kell érteni azokkal, akik azt kivárják, hogy adóztatás és más módszerek igény­­bevételével olyan helyzetet kell ki­alakítani, amelyben a gyermekte­len vagy egy-két gyermekes család nem juthat anyagilag kedvezőbb helyzetbe, mint a legalább három­­gyermekes. Elfogadom ennek az elvnek a helyességét annak ellené­re. hogy — sajnos — nekem is csak egy fiam van. Dr. Tokaji-Nagy Miklós X

Next

/
Thumbnails
Contents