Független Magyar Hírszolgálat, 1981. március-1982. február (5. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-15 / 12. szám
V. évfolyam 12. szám 1932 . íTí - v*' *, i ~ v» Független Magyar Hírszolgálat Megjelenik minaen hó 15.-én Szerkeszti: Stirling György 724-5 Parkwood Gt.,Falls Church, Virg. 2204-2 Magyarországi sajtószemle január 1-tól 3i“ig Mint minden esztendőben, a hazai lapok ez év januárjában is közzétették a népgazdaság 1931 folyamán elért eredményeit és a tervteljesítés adatait. Ezekből, valamint a hivatalos jelentéshez fűzött, a sajtóban megjelent kommentárokból sokminden kiolvasható. Elsősorban az, hogy a szocialista táborban irigyelt magyar jólét nemcsak viszonylagos, de igen-igen törékeny is. A jövő bizonytalan s a kommunista gazdasági vezetés a marxista ideológiai kötöttségek és a csődből egyetlen kiutat jelentő szabad gazdálkodási forrnak csábításainak harapófogójában vergődve próbálja egyensúlyba hozni a külkereskedelmi mérleget, hogy ezáltal legalább az eddig elért életszínvonalat megmenthesse. A magyar népgazdaság eredményessége szinte teljes egészében a nyugati, u.n. "nem rubelelszámolású" exporttól függ. Ez 1978 decemberében vált világossá, amikor a párt Központi Bizottsága olyan határozatot hozott,hogy redukálni kell az importot, de a legfontosabb a tőkés országokba irányuló kivitel növelése. Ugyanakkor leállítottak költséges gyárépítéseket, nagyberuházásokat, melyek a Rákosi-idők gigantomániájának örökségeképen még mindig szerepeltek a tervben. "Az 1978. évi beruházási ciklus nagymérvű eladósodással járt. Az ország hitelképessége, s ezzel a gazdaság zavartalan működéséhez szükséges pénzellátás forgott veszélyben. E folyamatnak az 1978 végén végrehajtott gazdasagpolitikai fordulat vetett véget.” - olvassuk Csikós-Nagy Béla elemzésében, mely "Az 1982 évi terv margójára" címmel a Magyar Nemzet hasábjain jelent meg. Az 1981. év - mely a VI. ötéves tervidőszak első éve volt - igen szerény célkitűzésekkel indult. A gazdasági vezetés kettőt ígért: az egyensúly javítását és az életszínvonal megőrzését. Az összefoglaló jelentés szerint mindkettő megvalósult, de ennél többet 1982-re sem tud vállalni a népgazdaság. A nemzeti jövedelem 1981-ben kismértékű növekedést mutat, de nem éri el a tervezett szintet - olvassuk a jelentésben. A lakosság egy főre eső reáljövedelme a tervezettnél jobban nőtt. (Az előirányzat 2-3 százalék volt). Minden tervben visszatérő követelmény a hatékonyság, az ipari termelékenység növelése. E téren még sok javítanivaló van: a statisztikai összehasonlítás szerint a tőkés országok zömében a munka két és félszer termelékenyebb, mint Magyarországon. (A Helyünk a világban című statisztikai kiadvány adatai szerint a szocialista országokban is magasabb a termelékenység LO-70 százalékkal, egyedül Jugoszlávia adatai azonosak a magyar teljesítményekkel.) Amig az egy munkásra eső termelés mutatói nem javulnak - olvastuk már évekkel ez-~ előtt a magyar ipar produktivitását kellő gépesítés hiányában csak a munkáslétszam emelésével lehet fokozni. Vagy korszerű üzemszervezéssel. A jó üzemszervezés - a gazdaságvezetés nehézkessége miatt - még nagyon kevés gyárban valósult meg, a munkáslétszám emelésének pedig objektív akadályai vannak: nincs munkaerő. A magyar ipar egyik legnagyobb gondja a munkáskéz higanya. "A népgazdaságban foglalkoztatottak szama demográfiái okok miatt csökkent és várhatóan tovább fog csökkenni" olvassuk az 1981 évi terv jelentésben. A népesedési helyzet romlása - mint arról már nem egyszer írtunk volt - kihat a termelésre és a gazdasági viszonyokra is: a gyorsan elöregedő országban (a népesség negyede már nyugdíjaskorú) még arra is kevés lesz a munkáskéz, hogy eltartsa az öregeket... Bajok vannak a nyugati exporttal is. "Az ipari termelésre kihat - írja a terv jelentés hogy a termékek versenyképessége nem javult megfelelően és a vállalatok alkalmazkodókészsége sem kielégítő. Lassú a gyártmány- és gyártásfejlesztés, az új termékek gyártasbavétele és piaci bevezetése. Ez nem új.
