Független Magyar Hírszolgálat, 1981. március-1982. február (5. évfolyam, 1-12. szám)
1981-03-15 / 1. szám
Megjelenik minőén hó 15c-én Szerkeszti: Stirling György Magyarországi sajtószemle február l.-t51 28.-ig FA___, _.. . A magyar népgazdaság a mostani évvel megkezdi hatodik ötéves tervét: I98I. tehát - az erről kiadott minisztertanácsi határozat szövegezésében - "a VI. ötéves terv céljait konkretizálja az ötéves tervidőszak első évére." Ami - ugyancsak kommunista terminológiával élve - azt jelenti, hogy az Országos tervhivatal részleteiben kidolgozza a Pártközpont és a Minisztertanács által megadott tervmutatókat, majd az egész tervet "lebontja" minisztériumokra, illetve éves időszakokra. Ez a lebontás általában az előző tervidőszak tapasztalatait felfelhasználva ,annak eredményei alapján támaszt magasabb vagy alacsonyabb tervteljesítési követelményeket a termelési ágazatokkal - ipari és mezőgazdasági üzemekkel - szemben. Az I960, évi tervteljesítés - az V. ötéves terv ötödik, befejező évének eredraánye - messze alatta ' maradt a várakozásnak. Ami annál kellemetlenebb, mert az 1979»-es év viszonylagos sikertelenségéből okulva az 1980. évi tervelőirányzatokat minden vonalon igen mérsékelten^szabták meg. Hogy l979»-ben bajok voltak a tervteljesítéssel, annak kétségkívül lehettek objektiv okai is - az olajárak emelkedése,-általában a világpiaci árrobbanás -, de elsősorban a szocialista gazdaságirányítási rendszert és a nehézkes, korszerűtlen szervezést terheli a felelősség a lemaradásokért. Érdemes néhány futó pillantást vetni a I98O. évi tervte1jesités főbb adataira. Az ipari termelésről azt olvassuk, hogy az "a tervezett 3*5 - A százalékos növekedéssel szemben valamelyest az 1979* évi színvonal alatt maradt." Ez bizony visszafejlődést jelent, mert - felidézve az FMH I98O0 februári számában ismertetett tervjelentés egyes mondatait - "az ipari termelés üteme 1979*-ben tervezettnél lassúbb volt" és "nőtt a veszteséges vállalatok száma", stb. A külkereskedelem rossz mérlegét a "világgazdasági cserearányok romlásával" próbálták ma egy éve magyarázni és csak mellékesen utaltak arra a tényre, hogy a központi irányítással megnyomorított magyar ipar nem képes rugalmasan igazodni a világpiaci igényekhez s az avult technológiával nem tud versenyképes termékeket előállítani. Ennek hátrányai fokozottan jelentkeztek 1980.-ban és most mutatkoztak a tervteljesítés adataiban is. Iparágak szerint részletezve, "a bányászat, a kohászat és a gépipar termelése az 1979» évinél kisebb volt". A könnyűipar - a jelentés szerint - teljesítette ugyan a tervét, de több vállalatatnál tapasztaltak "gazdaságtalan termelést", ami a kivitel rovására ment: mivel a magyar export - a mezőgazdasági termékek után - majdnem kizárólag könnyűipari termékekből adódik, érzékenyen érintette a népgazdaságot, hogy "a kivitel mérséklődött és sok esetben meg is szűnt." Ennek okait nem részletezi a jelentés, de azokra könnyen következtethetünk: gazdaságtalan termelés aligha képes olyan produktumokkal kirukkolni, melyek megbirkózhatnak a konkurrenciával. Ezek a jelenségek természetesen gyors intézkedésre sarkallták a hazai szakembereke t,akik - az 1968,-ban bevezetett gazdasági reform működése óta már ki tudja hányadszor - most újabb vajákosságokkal próbálkoznak. Mint a PáHTÉLET januári számában "Az iparirányítás korszerűsítése" címmel közölt hosszú cikkből kiolvashatjuk, a párt nagyarányú átszervezésre szánta rá magát, remélve, hogy ezzel sikerül fokozni a termelékenységet. A cikk alapján ugyan az egész korszerűsített iparirányítás amolyan fából vaskarikának tűnik, mert - idézzük - 'a szervezeti változtatás egyrészről erősíti a központi irányítást, másrészről íöveli a vállalatok önállóságát." Hogy ezt a két, egymással ellentétes tendenciát miképen gondolják összeegyeztetni,majd elválik, de a faramuci fogalmazás-V. évfolyam 10 szám - I98I. március 15« Független Magyar Hírszolgálat
