Független Magyar Hírszolgálat, 1980. március-1981. február (4. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-15 / 1. szám
Független Magyar Hírszolgálat „„ r.' -I ^ -í- _4— ' Megjelenik minden hó 15.-en Szerkeszti: Stirling György 6135 Leesburg Pike, Falls Church, Virg. 220/+1 Magyarországi sajtószemle február 7.-től - március 6.-ig 'a?Á w,-: u i ,-í vút-ikia U ’’Hang, modor’’ címmel olvashattunk a minap vezércikket a Magyar Nemzet-ben. A cikk a Magyarországon ma uralkodó stílussal foglalkozik, de az érintett témával igen sokminden füg^ össze, amire a pesti újságíró nem fordít figyelmet s ami az "udvariatlanság" címszó körén kívülesik. ás ami magyarázatul szolgál a társadalmi érintkezés formáira, az emberek magatartására - az u.n. szocializmus keretei között. De hogy mindezt megérthessük és az összefüggések is világosakká váljanak, hadd idézzünk néhány részletet a szóbanforgó vezércikkből. Betűszerint. ”A rádióriporter óvatosan megkérdezi a vámhivatali illetékest, hogy vajon tényleg szigorúbbak-e, illetőleg, hm-hm, barátságtalanabbak-e újabban a határállomásokon a vámosok, mint voltak azelőtt. Nem, mondja az illetékes. Illetőleg - mondja, nehezebb a dolguk, mert több a szabálytalanság, a devizavétség,, sőt - miért ne legyünk őszinték - több az árúcsempészés, mint régebben volt. Es ezért kénytelen-kelletlen szigorúbb az eljárás. Meg, ugye, esőben, hóban-fagyban is ugyanúgy kell teljesíteni a vámellenőrzésszolgálatot, mint nyári fényben, s megeshet, hogy zordabb a vámvizsgáló közeg,mint nyáron volt,ez emberileg érthető." Hogy ez emberileg mennyire érthető és főleg mennyire fogadható el mentségül a magyar vámőrök (és határőrök) durva modorára, azon lehetne vitatkozni.Elvégre a nyugati országok közti határok fölött sincs örökös napsütés, de mondjuk egy francia vagy nyugatnémet vámvizsgálatra még soha nem hallottunk olyan panaszt, hogy télen gorombáskodtak a jámbor turistákkal és meztelenre vetkőztették volna őket. A Magyar Népköztársaság határállomásain viszont sűrűn előfordulnak ilyen esetek - nemcsak télen, de ragyogó verőfényben is. (Épp az elmúlt nyáron mesélték, hogy egy hazalátogatónak ízekre szedték a kocsiját, csupán azért, mert az egyik zöldparolisnak gyanús volt az illető fizimiskája.) De olvassuk tovább a pesti újságíró cikkét: "A rádióriport és a nyilatkozat tárgykörében - amely csak példa itt - közismert, hogy tízezres, ha nem százezres azoknak a száma, akik egy ideje valamiféle csempészpiac-országnak vélik Magyarországot, és hordanák ide ezrivel az álhonkongi bóvliórát, a kétes aranyárut. Közismert, hogy menne a forint kifelé, jönne-menne a dollár, mi még: indokolt a szigor." Hogy a "szigor" indokolt-e vagy sem, azt a pesti újságíró és főkép a magyar vámhatóságok tudják jobban. Ha újabban ilyen kiterjedt csempészforgalom virágzik a magyar határon, akkor valóban szükség van alaposabb ellenőrzésre, de szigorra semmikép sem. Mert szigorú lehet a tanár a nebulóval, azonban egy állami alkalmazott vámőr aligha engedhet meg magának szigort az állam polgáraival szemben, Mégkevésbé a valutát hozó idegen állampolgárokkal szemben. Elvégezhető az a vizsgálat anélkül is, hogy azt zaklatásnak erezné az utas, csak éppen emberismeret és némi udvariasság kell hozzá. Hang és modor kérdése az egész... Mindez a szemlélettel függ össze. A kommunista szemlélet alapja a gyanakvás és ezt belénevelték a vámőrökbe is: minden ártatlan turistában csempészt^és diverzánst látnak s ennek megfelelően is bánnak velük. Szigorúan, mint a bűnözőkkel. A másik szemléleti sajátosság a szocializmusban, hogy minden egyenruhás s egyéb hatósági "közeg" nem az állam és a köz szolgájának, alkalmazottjának érzi magát, hanem a hatalom feisőbbrendű képviselőjének, megtestesítőjének, akire semmiféle udvariassági szabály nem kötelező. Ez a mentalitás a központosított és mindent s mindenkit kézbentartó államhatalmi rendszerből következik és olyannyira jellemző a mai hazai társadalomra, hogy annak részletezésére később még visszatérünk. Mielőtt azonban most továbbfolytatnánk a Magyar Nemzet cikkének ismertetését,
