Független Magyar Hírszolgálat, 1979. június-1980. február (3. évfolyam, 4-12. szám)
1980-02-15 / 12. szám
2 napi nyelvre lefordítva annyit jelent, hogy össze kell huzni a nadrágszíjat,mivel a családi költségvetésből kevesebbre fogja futni, mint eddig. Az életszínvonal emelkedése, amit a szocializmus szüntelenül ígér, egyelőre elmarad. Természetesen külső körülmények miatt... Érdemes figyelmet szentelni annak, hogy a jelentés hányszor hivatkozik a külső körülményekrei a tőkés világban bekövetkezett "árrobbanásra", az olaj- és nyersanyagárak emelkedésére a nyugati piacon. Ezzel elárulják, hogy a szocialista közgazdaság mennyire függ a kapitalizmustól. A tőkés piac minden rezdülését megérzi,de ha az nem lenne, a saját lábán aligha tudna megállni. A szocialista gazdasági rend itt is csődöt mondott, mert Moszkva a tőkés világtól független, önellátó gazdasági egység meséjével terelte be a KGST aklába a Vasfüggöny mögötti országokat. Évtizedeknek kellett eltelnie, .mig bebizonyosodott, hogy az u.n. integrálással sem képesek úrrálenni a nehézségeken. A kommunista tábor gazdasági autarkiája elérhetetlen álom. (Ha nem igy lenne, vájjon a nagy Szovjetunió házalna-e gabonáért Amerikánál és a nyugati piacokon?...) A szocialista országok - igy Magyarország is - már realizálták, hogy mennyire rá vannak szorulva Nyugatra és rögtön a sztálini elzárkózás! politika abroncsainak lazulása után igyekeztek kereskedelmi kapcsolatokat létesíteni tőkés országokkal. Ez idővel sikerült is és ma már a nyugati piacok kutatását s az ottani igények kielégítését tartják a legfontosabb feladatnak. Az árúk értékmérője, hogy megfelelnek-e a nyugati követelményeknek, mert a nemes valutát "termelő" export tartja életben a magyar közgazdaságot. f Az 1979» évi tervjelentés is többször hangsúlyozza a - tapintatosan - "nem rubelelszámolású" kivitelnek nevezett tőkésexport fontosságát és jellemző az alábbi megállapítása: "A nem rubelelszámolású kivitelt dinamikusan növelő vállalatok termelése az átlagosnál gyorsabban fejlődik." Tehát azok a vállalatok, amelyek dollárért vagy nyugatnémet márkáért tudják értékesíteni termékeiket,még á kötött szocialista gazdálkodás viszonyai közt is fellendülnekc Veress -Péter külkereskedelmi miniszter pedig igy érvelt az I98O. évi költségvetés parlamenti vitájában: "Jelentősen növelnünk kell exportunkat a tőkés országokba!" Arról viszont mélyen hallgat a jelentés, hogy a nyugati exporton kívül mi az, ami még életet pumpál a magyar gazdasági vérkeringésbe: a nyugati hitelek. Erről nem szívesen beszélnek az elvtársak, pedig köztudott, hogy a szocialista országok - élükön a Szovjetunióval - nyakig el vannak adósodva^nyugati bankoknál. A Szovjet és Lengyelország tartozása jóval meghaladja a tízezer millió dollárt, Kelet-Németország adóssága hétezer millió körül jár, míg Magyarországé 5 és félezer millió dollár. De ezek már 1978» januári adatok.és tudjuk: azóta a Magyar Nemzeti Lank még újabb öt nagyösszegu dollárkölcsönt vett fel nyugati pénzintézetektől, melyeket jókora kamattal kell törleszteni. Az adatok alapján nem kétséges, hogy - a lakosság számarányához és a gazdasági teljesitőképességhez viszonyítva - Magyarország a legjobban eladósodott állam az egész keleti blokkban. Minden egyes állampolgárra minimálisan 500 dollár esik a közadósságból, beleértve a csecsemőket és az aggastyánokat is® Ezek a kölcsönök pillanatnyi segítséget jelentenek ugyan és egyensúlyban tartják a népgazdaság labilis építményét, de ugyanakkor a törlesztés terhei nyomasztóan nehezednek az országra. Az Í98O. évi költségvetési beszédében l'aluvégi Lajos pénzügyminiszter is kitért a kérdésre, de szemérmesen csak ennyit mondott: "A mostani évben rnértéktartóbban folytatjuk majd a nemzetközi hitelfelvételi tevékenységünket, hogy idevágó kötelezettségeinknek eleget tehessünk." Egyébként a pénzügyminiszter egyetlen mondatban summázta a 1979» évi munkát és a bajok okait: "A termelés mind az iparban, mind a mezőgazdaságban kisebb, a külkereskedelmi árveszteség pedig nagyobb volt az előirányzottnál, míg a termelés hatékonyságának és szerkezetének javulása elmaradt a szükségestől." Ezek után Lázár Györgyre, a Minisztertanács elnökére hárult az kellemetlen feladat, hogy az uj költségvetés megajánlásakor bejelentse: "1980.-ban és alighanem még ezután is néhány évig csupán arra futja majd, hogy a már elért életszínvonalat megtartsuk. Jelenlegi körülményeink közt ez is nagy erőfeszítéseket követel." A szegény dolgozó felkészülhet hát újabb munkaverseny-hajrákra, kommunista szombatokra és arra, hogy a régi ösztönző módszereket mind végigpróbálják rajta - a végkimerülésig. De arra is elkészülhet, hogy romlani fog az árúellátás, még több lesz a hiánycikk s a kevés választék zöme exportból visszamaradt selejtként i*V* —
