Független Magyar Hírszolgálat, 1979. június-1980. február (3. évfolyam, 4-12. szám)
1980-02-15 / 12. szám
kerül majd a boltokba. Mert a magyar ipar most azéletet jelentő nyugati exportra igyekszik összpontosítani erejét. Kérdés, milyen eredménnyel? Sokmindennek meg kell változnia a termelésben, hogy a magyar árú a tőkés piacokon versenyképes legyen., A TÁRSADALMI SZEMLE múlthavi számának “Külgazdasági környezetváltozások" című cikkében olvashatjuk: "A magyar gazdaság teljesítőképessége a külpiac értékrendjében kevésnek bizonyul. Túl drágán termeljük azt, amit csak olcsón lehet eladni." Idáig jutottam az írással, amikor megérkezett a január 6.-i MAGYAR NEMZET és benne a legújabb áremelések híre! A tavaly nyári nagyarányú drágulások után féléven belül ez már a második áremelés, mely január 7»-én lép életbe. Az Országos Anyag- és Arhivatal közleménye - szokásos módon - a fogyasztói árak "változásáról" tájékoztat, de ha az árrendezés során néhány kevésbé fontos cikk árát a látszat kedvéért kissé mérsékelték is, az árak többsége a magasba lendül. És milyen mértékben! Például az aluminium konyhaedények ára 90 százalékkal nő (hová lesz a magyar aluminium?...), de jelentősen - 20 százalékkal - drágul minden javító szolgáltatás», Azonkívül egyes szövetek, bőrárúk, kötött-szövött textiliák, ágyneműk, vas-müszaki termékek, festékek, gázolaj, kenőanyagok, műtrágyák, növényvédő szerek és piperecikkek szerepelnek a listán - É százaléktól 30 százalékig terjedő áremelkedéssel. Végső egyenlegként ez az újabb "árrendezés" 3»7 százalékkal emeli a fogyasztói árnívót, azaz a múlt évben kimutatott 9 százalékos drágulással együtt közel 13 százalékkal nagyobb terhet ró a magyar dolgozókra, családokra,^nyugdíjasokra. Akik szenvedő alanyai a szocializmusnak nevezett, eleve kudarcra ítélt kísérletnek. Ez a kísérletezés már több mint három évtizede folyik'az ország kárára és a magyar nép bőrére, de a válságról válságra bukdácsoló szocialista gazdasági rend még ma sem tud mást, mint ígérni. így lett Magyarország az ígéret földje... De 1979»-ben annyira mély kátyúba jutott a népgazdaság szekere, hogy most már ígérni sem mernek az elvtársak. Ilyen körülmények közt vájjon mit várhat I98O.tól a szegény magyar nép?... Erre majd legközelebb próbálunk válaszolni. X. A Biztonsági Tanács .január 7»-i ülése előtt - akkor még csak az iráni túszok ügye szerepelt a BT napirendjén - nyilatkozott Trojanovszkíj elvtárs, szovjet delegátus. A TASZSZ-iroda által világgákürtölt szavait első oldalon hozták a magyarországi lapok. A nyilatkozatot nemcsak tartalma miatt érdemes elolvasni, hanem azért is, hogy megismerjük az oroszból fordított szöveg ékes magyar nyelvezetét, íme: "A szovjet nagykövet megállapította: a Szovjetunió elismeri a teheráni amerikai nagykövetség alkalmazottainak túszként tartásából fakadó problémák meglétét, ezzel együtt szükségesnek tartja leszögezni, hogy indokolatlanok azok az állítások, amelyek szerint Irán tevékenysége veszélyezteti a nemzetközi békét. Ha az Egyesült államok és Irán között nézeteltérések vannak, ezekhez indokolatlan volna még valamiféle szankciókat is hozzátenni." - A nyilatkozat tartalma jellemző a szovjet mentalitásra, magyar fogalmazása pedig a szocialista stílusra. A PRAVDA-ban Alekszej Petrov írt cikket az afganisztáni eseményékről, melyet a hazai lapok csaknem teljes egészében átvettek. EJz az írásmú is megérdemli a figyelmet, mert ritka gyűjteménye az izzadságszagú hazudózásoknak, melyekkel a vezető szovjet pártlap igyekszik megmagyarázni az afganisztáni beavatkozást, de a fordító ide is becsempészett néhány nyakatekert fordulatot, otromba magyartalanságot. íme egy-két példa: "A demokratikus Afganisztán ellenségei rájöttek arra, hogy az ország felszabadulása az elnyomatás alól mindinkább kilátástalanná teszi az^elveszett poziciók visszaszerzésébe vetett reményeket. Külső imperialista erők összeesküdtek"a belső ellenforradalmi erőkkel." "A reakció abban a reményben, ringatta magát, hogy az áprilisi forradalom nem birkózik meg a rázúduló csapásokkal. Ezek a reakciósok lényegében az Egyesült Államok imperialista köreinek korlátlan támogatását élvezték." "Az imperialista erők semmivel sem igazolható beavatkozása Afganisztán belügyeibe nagy veszélyt hozott az országra." "A Szovjetunió nem titkolta: nem engedheti meg Afganisztánt felvonulási területté tenni imperialista agresszió előkészítésére." Azután Aminról, a meggyilkolt afgán vezetőről szól a Pravda imigyen: "Amin bűnös cselekedeteivel, a törvényesség és,a jogrend durva megsértésével, kegyetlenségével és a hatalommal való visszaélésévé! be-
