Független Magyar Hírszolgálat, 1979. június-1980. február (3. évfolyam, 4-12. szám)

1979-11-15 / 9. szám

• Az amerikai Harper & Row könyvkiadó „A : tölgy és a borjú” címmel jövő tavaszra tervezi s kiadni Szolzsenyicin első, száműzetésben írott : művét. Az öné 1 etrajzszerü munka első fejezeté• ben a Nobcl-díjas szerző elmondja, bogy elő; szőr 1945-ben került összeütközésbe a szovjet s hatóságokkal: egy barátjának küldött levelében t Sztálint bírálta, s a levél — máig is felderítj hétetlen módon — az ügyészség kezébe került. I Vádat emeltek ellene, és nyolcévi kénvszerl munkára ítélték. Egy magánlevél, egy barát- i jának írt bizalmas magánvélemény alapján.

i Aki ismeri a diktatúrák módszereit, ebben i semmi meglepőt nem talál. Börtönéveim alatt ? magam is találkoztam nem egy elítélttel, aki \ hozzátartozóinak írott levele miatt került a rács \ mögé: felbontották a levelet, vagy valamelyik l „jóakarója” beadta azt a rendőrségre. De tu;■ dunk eseteket, amikor nyugatról hazaküldött ;. levelet nyitottak fel cenzúrázás végett, és újra í leragasztva továbbították azt a címzettnek vájj lahol Magyarországon.

í Á diktatúrák kopói nem ismerik a levéltitok i szentségét, és az embereknek még a gondola| taiba is bele akarnak látni. Ez az egyik döntő

• különbség a diktatúra és a demokrácia men| talitása között. A demokráciában kínosan tisz’ teleiben tartják a levéltitkot, és azt a törvény | is védi. Ugyanígy tisztelik a gondolat- és véj leményszabadságot is. Aki ezeket megsérti— le; gyen bár akármilyen magas pozícióban —, bűn' hődnie kell. Példa erre Nixon esete, aki abba f bukott bele, hogy hangszalagra vette, rögzítette 3 más magánbeszélgetéseit, és ezzel súlyos etikai ;; hibát vétett. De még a CIA-nak, a legfőbb kém| szervezetnek sincs joga magánleveleket feibon' tani, vagy magán-telefonbeszélgetéseket lehallí gatni.

Ez a mentalitás a demokráciában természef tcs, de sokan közülünk — noha már évtizedek óta amerikai lakosok — meg rna sem tudják l ezt magukévá tenni. Másra nem lehet gondol\ ni, mint arra, hogy az emigráció nagy részc; nek annyira vérévé vált valamelyik hazai diktál ára zöldben vagy vörösben, játszó gondolko; dásmódja, hogy azt ma sem képes levetkőzni.

; Ezek semmi meglepőt vagy megbotránkoztató!

; nem találnak abban, hogy más magánlevelet ‘ elolvassák, sőt: terjesszék, diszkreditálás cél! jóból.

: A moralizál ás nem „korszerű” manapság: ko.énül jutott be a szerkesztőségbe» A levél következő állomása New York volt, ahol egy kicsit "megfejelték", majd sokszorosították és diszkreditálás! céllal százszámra terjesztették. - íme a rövid történet, melyben még^sokminden var tisztázásra. Elsősorban az,hogy ki és miért lopta el a levelet? £s hogyan? És miért éppen ezt az egyet, a "kompromittáló" tartalmút tartotta fontosnak? Ki ismerhette a levél tartalmát a címzetten kívül? És mikép tudta kiemelni 1979* őszén pontosan ezt a levelet, ami a címzetthez másfél évvel előbb, 1978» tavaszán érkezett? vagy már előbb ellopta, de olyan önuralma volt, hogy eddig várt nyilvánosságrahozatálával? Miért? Miért robbantottak az akció kitervelői ezt az időzített bombát épp most, 1979» őszén, az AMSz közgyűlésén, New York-ban? üSUpa olyan kérdés, arai A megválaszolást kíván. Hz azonban már a nyomozóhatóságok dolga...___

runkban minden devalválódik, elértéktelenedik. A dollár-éppúgy, mint a közerkölcs. És hogy j ,e/. mennyire így van, azt leginkább az mutatja! jeles reflektorfénnyel, hogy még azok sem őrizik át kellőképpen az ilyen partizánakciók súlyát, akik egyébként „gentlemanlike” gondolkoznak. Mert a szó ma már talán elavult, de igaz értelemben „úri” módon ítéli meg a világ dolgait, annak még tudomásul sem szabadna vennie egy ellopott magánlevél létezését, és még azt is tagadnia illene, hogy az véletlenül: a kezébe került. Ezzel szemben emigrációnk „emelkedett szellemű” tagjai nem is titkolják, hogy egy nem nekik szóló levelet elolvastak,; és vitatkoznak azon, tárgyalják tartalmát, sőt: j még holmi vizsgálatokat is emlegetnek.

Ez a gittegvleti szellem a Pál utcai fiúk nagy-: könyvét juttatja az ember eszébe, melybe kisbetűvel írták Nemecsek nevet, majd később aj j Pásztorok vésztörvényszéket ültek az egyetlen j közlegény fölött, hogy büntetésből a Fűvész-! kert vizébe buktassák. Molnár Ferenc örökbecsű ifjúsági regényének lapjai elevenednek meg, a történet bája és tanulsága nélkül. Mint valami torz paródia.

Mindebből kiviláglik, hogy a legtöbben csak szajkózzák a demokrácia nevét, de fogalmuk sincs annak lényegéről. Fel sem képesek érni;

: ésszel, hogy szégyellni való dolgot művelnek, amikor mások magánlevelét közüggyé teszik. Ugyan mikor jutnak majd el ezek az urak arra a magaslatra, amit a demokratikus felfogás sarkpontjának lehetne nevezni: ha nem is értek egyet valaki véleményével,, de küzdők azért, hogy azt szabadon elmondhassa! Amivel szemben lehel érvelni, de bunkót használni ávós gyakorlat.

Emigrációnkban elképesztően mélyre süllyedt a demokrácia és a közmorál. Ennek kétségbevonhatatlan jele, hogy sokan már azt sem őrizik, ha vétenek ellenük. Annyira mélyre állították mércéjüket, hogy a világ legtermészetesebb (dolgaként tesznek olyanokat, amik. miatt restell kedniök kellene. Szolzsenyicin írja cgyhelyütt új könyvében, hogy volt idő az életében, amikor mások helyett kellett szégyenkeznie. Üldözői helyett, mert azok nem tudták, mit! cselekszenek. Hadd rcstellkedjünk most mi is mások helyett, cs sirassunk valamit, ami hiánycikk e silány korban: az etikus gondolkodást. Stirling .György

Jé i óta az, FMH múlthavi számában először írtunk az ellopott és meghamisított magánlevél rémregényéről, több olvasónk érdeklődött a részletek iránt. Főleg aziránt, hogy milyen levélről van szó és hogyan került az sokszorosítva forgalomba? Nos az a bizonyos levél 1978* április 28.-án kelt Washingtonban, címzettje pedig Dunai /íkos, a Katolikus iViagyarok Vasárnapja szerkesztője volt. A levél annak rendje - módja szerint meg is érkezett a címzetthez, aztán bekerült a kiolvasott levelek dossziéjába, ahonnét máig is felderítetlen és ismeretlen körülmények közt eltűnt, feltehetően valaki ellopta. Nyilvánvalóan egy kívülálló személy, aki illet éktele-a.

Alti ármmAAárn A A / BmáBMmvL