Független Magyar Hírszolgálat, 1979. június-1980. február (3. évfolyam, 4-12. szám)
1979-10-15 / 8. szám
úTf III. évfolyam 8. szám - 1979* október 15» r]yj --------------------------------------------------------------------------------' H Független Magyar Hírszolgálat Megjelenik minőén hó 15°-én Szerkeszti: Stirling György 6135 Leesburg Pike, Falls Church, Virg. 220^-1 Magyarországi sajtószemle szeptember 7»-tói október 6.-ig Ha valaki azt kérdezné,mi is az a téma, amivel - közvetve vagy közvetlenül - legtöbbet foglalkoznak a hazai újságok, habozás nélkül felelhetnek,hogy a munkamorál. Az utolsó heteket leszámítva, amikor az áremelkedések minden más kérdést háttérbeszorítottak, általában sűrűn visszatérő cikktéma a lapokban a munka termelékenysége és ami ezzel szorosan összefügg: a munkaerkölcs. A munkaerkölccsel súlyos bajok vannak a szocializmusban. Éppen ezért írnak és beszélnek róla olyan sokat. Közvetlenül, hogy nevén nevezik a gyereket és keresik az okát, miért lóg, miért dolgozik rosszul,tessek-lássék a munkás, de közvetve is: mert akármilyen gazdasági vonatkozású cikkbe pillantunk bele, valahol a sorok között mindig felbukkan a munkamorál problémája. Lényegében ekörül forog minden, mert amíg ennek megoldására, megjavítására nem találnak orvosságot, a szocialista gazdasági rend nem képes bebizonyítani felsőbbrendűségét és az ígért jólét csak álom marad. Amíg a munkás nem nyújt magasabb teljesítményt, addig alacsony marad a termelékenység, az egy főre eső termelési érték. Amelyik országban pedig ez alacsony, ott az életszínvonal sem lehet magas. CSO(jákra még az u.n. szocializmus sem képes... A júliusi áremeléseket magyarázgató cikkekben is gyakran szerepel a munkamorál. Hiszen az állam azzal indokolja a drágulást, hogy az eddigi fogyasztás nem állt arányban a termeléssel. Ami megy néhány évig, még meg is hosszabbítható bizonyos közgazdasági trükkökkel - pld. ártámogatás, árkiegészítés -, de előbb-utóbb felborul az egyensúly. Ennek voltunk most tanúi wagyarországon s a rendszer - ügyes húzással - mindezért a társadalomra akarja hárítani a felelősséget. Se szeri, se száma azoknak a cikkeknek, melyeknek ez a kicsengése: rosszul dolgoztatok s ezért voltunk kénytelenek emelni az árakat. Ami első látásra igaznak is tűnik, de ha a dolgok mögé nézünk, végső fokon mégiscsak a rendszert fogjuk bűnösnek találni és nem a magyar munkást. < „ , . , A MAGYAR NEMZET "Teljesítő társadalom" című vezércikke például ezt írja az áremelések után: "Néhány héttel az áremelés után világos a kép. Végre megtörtént egy fordulat, megindult egy folyamat. Döntő jellemzője, hogy a fogyasztó dolgozónak dolgozó fogyasztóvá kell előlépnie, felnőtt ez a társadalom. A felnőttek pedig tudják, hogy nemcsak árakat kell rendezni: átrendezni kell a termelést is, a termelő társadalmat is." Ez az "átrendezés" tipikus kommunista találmány. Míg a szabad gazdasági rendben a kereslet-kínálat törvényei szerint alakul a termelés, addig a szocializmusban átlag 5-10 évenként "átszervezik"^az egész gazdasági életet. Rendszerint megállapítják, hogy az ezideig követett út helytelen volt (a "felelősöket" megbüntetik, félreállítják), de ezentúl már minden jó lesz. Ebben azonban már senki sem hisz. Az új intézkedésekről megszokták, hogy általában a sróf meghúzásával járnak együtt. Amit az is bizonyít, hogy egy-egy ilyen "átszervezéskor" sokat hivatkoznak (mint most is) a társadalom felnőtt, érett voltára, a dolgozók szocialista öntudatára... A cél mindig egy: fokozni a termelést, a termelékenységet, megjavítani a munkamorált. A rendszer immár harmadik évtizede kísérletezik azon, hogyan tudná a legtöbbet kiszedni a dolgozókból - a szocializmus hamis jelszavával. De valójában - a korai kapitalizmus hagyományainak megfelelően - igyekszik kizsákmányolni a munkásokat. Farizeus módon az ő érdekeikre hivatkozva ("termelj többet, jobban élsz" - amiben van is némi igazság, de az adott helyzetben a dolog nem ennyire egyszerű) és a legkülönbözőbb módszerekkel. Ezek a több és jobb munkára serkentő módszerek koronként változnak. Skálájuk
