Független Magyar Hírszolgálat, 1979. június-1980. február (3. évfolyam, 4-12. szám)
1979-10-15 / 8. szám
2 % rendkívül széles: a sztálini idők szabotálásért kirótt súlyos Ítéleteitől (ez volt a megfélemlítéssel, fenyegetéssel való serkentés korszaka), a munkaversenyek és "felajánlások" különböző variánsain át a Munka Vörös Zászló Érdemrendig és egyéb kitüntetésekig terjed (a legújabb: a címek és jutalmak korszaka). S az eredmény mindézideig nulla. Ez nem speciálisan magyar jelenség. A hiba nem a magyar munkásban van, hanem a szocializmusban. Keletnémetországot kivéve a szocialista tábor minden országa hasonló gondokkal küzd. A termelés mennyiségileg alacsony - általában feleakkora, mint a nyugati államokban -, minőségileg pedig mindig a világszínvonal mögött kullog, mivel a nehézkes túladminisztrálás miatt a szocialista ipar mindig lépéshátrányban van. lViire új termékre áll át,az rendszerint már korszerűtlenné vált. A termelékenység javítását már Lenin is fontosnak tartotta, mert ezt irta valamikor: "A munka termelékenysége - ez végeredményben a legfontosabb az uj társadalmi rend győzelme szempontjából! A kapitalizmus a munka olyan termelékenységét hozta létre, amilyent a hűbériség nem ismert. A kapitalizmust azzal lehet véglegesen legyűrni és azzal fogjuk véglegesen legyőzni, hogy a szocializmus a munkának új, sokkal magasabb fokú termelékenységét hozza létre. Ez igen nehéz és igen hosszadalmas dolog, de megtesszük! Ez a legfontosabb!" Ezt a megállapítást 1919» júliusában tette Lenin, mégpedig - ahogy az idézetre hivatkozó NÉPSZAV/í-ban olvassuk - "a na^y kezdeményezéssel, a kommunista szombatokkal" kapcsolatban. Ezek ötlete - úgy látszik - Lenin agyából pattant ki és a módszert azóta is alkalmazzák, a lemaradások behozása, a tervteljesítés s általában a termelés fokozása érdekében. Lényege az, hogy a szakszervezet az üzemi pártbizottsággal karöltve időről-időre kiadja az ukázt, hogy kommunista szombatot feli szervezni, mire a dolgozók "önkéntes vállalást tesznek", hogy a szombati keresetüket felajánlják közcélokra, vagy - ha történetesen szabadnapjuk lenne - pihenés helyett bemennek dolgozni. Az ilyen "önkéntes felajánlások" a kizsákmányolás modern formái s természetesen az igy kikényszeritett munkában nincs sok köszönet. A melósok bemennek - mi mást tehetnének? -, de a gyárban még jobban lógnak, mint máskor. A munkaórák száma nő, a termelés pedig nem emelkedik: az egy főre eső termelékenységi mutatók tehát még rosszabbak lesznek. Ha Lenin látná, bizonyára elcsodálkozna, hogy hiába appellált a kommunista munkások öntudatára és hiába találta fel a kommunista szombatokat, a kapitalizmust még mindig nem sikerült véglegesen (?) legyőzni, sőt a helyzet egy jottányi javulást sem mutat. A problémák ugyanazok, mint az ő idejében - hatvan évvel ezelőtt - s múg mindig csak a megoldás keresésénél tart a gazdasági vezetés. Érdemes itt pár mondatot idézni a NÉPSZAVA fentebb említett cikkéből, melynek címe: "A legfontosabb: a munka termelékenysége". A cikkíró a Lenin-idézetből kiindulva felsóhajt: "Ez az igen nehéz és hosszadalmas dolog a munkának sokkal magasabb fokú termelékenységének elérése azóta sem ért véget. Sőt, ha lehet^ mondani, még nehezebb, összetettebb lett. ^e megkezdtük!" Ezen igazán csak sírni vagy nevetni lehet. A magyartalan, suta fogalmazáson sírni, a mondanivalón pedig nevetnij ha most kezdik a termelékenység javítását, ugyan mivel töltötték az időt idáig?... Vagy csak most olvasták el az idevágó lenini bölcsességet? A cikk ezután összehasonlításokat tesz: "Bár a munka termelékenysége iparunkban 25 év alatt csaknem 3.5-szeresére növekedett, nemzetközi mércével mérve mégsem lehetünk elégedettek. Ha nem a saját múltunkhoz, hanem a világra kitekintve nézünk szembe a tényekkel, akkor azt látjuk, hogy iparunkban alig felét-harmadát érik el a gazdaságilag fejlett országok termelékenységének s mintegy $0-60 százalékkal alacsonyabb például a Német Eemokratikus Köztársaságénál." A termelékenység a legfontosabb: ezen áll vagy bukik egy ország gazdasági stabilitása. Mint a bevezetőben említettük, a magyarországi áremelések is az alacsony termelékenységre vezethetők vissza. Az áremelést követő napokban nyilatkozott a televízióban Faluvégi Eajos pénzügyminiszter és egy mondatban igy indokolta a kormány intézkedését: "Országos méretekben többet költünk, mint amennyit megtermelünk." Különösebb közgazdasági szaktudás nélkül mindenki megértheti,hogy ez nem vezet jóra: aki keresetéhez képest aránytalanul költekezik, csak kölcsönökkel, mások megkopasztásávals egreb ügyeskedéssel tarthatja felszínen magát. Ilyen ügyeskedésekkel lavírozik a népgazdaság sajkája immár három évtizede, egyre viharosabb vizeken, az egymást követő válságok hullámain bukdácsolva. A
