Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-09-25 / 39. szám
Veszprém, 1897. XVII. évfolyam. 39. szám. Szombat, szept. 25. „lad.n ..omb.tbaA lap á.ra: ggitt érr. 12 koron». «1 évié 6 korona. SeKjoíí’ro 3 koron». it&m ára 30 fii. Kapható Szomerey J. éa .'Zarcieg L. urak Usletaibcn. KIADÓHIVATAL: ; Szabadi utczft 514. be. Szerkesztői iroda: Veszprém Sxábadi-ntcza 514. ■■ ^äxcLeteseic : (t hathasábos petitsor vág) annak tere) Az első oldalon . . ao fillér. A a-ík s 3-íkoldalon iő fillér. A 4-ik oldalon . . . iá fillér A nyíltérben .... 40 fillér Kincstári illeték .. 60 fillér Az őszi évnegyed küszöbén tisztelettel kérjük hírlapunk szives olvasóit, hogy előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. Különösen azon vidéki t. előfizetőinket, kik a hirlapdijjakkal hátralékban vannak, kérjük arra, hogy e hátralékukat törleszteni szíveskedjenek. Az év utolsó negyedére a hírlapvállalatnak is ' sok '•esedékes terhet kell leróni, S hogy kötelezettsegemk- nek megjelelhessünk, viszont mi is t. olvasóink méltánylalára appellá- lunk. Tartalmas, bő s minden izében liberális független hírlapot adunk hétröl-hétre olvasóink kezébe, mely úgy a megye,- mint á város közéletének hű t képét tárja az olvasó élé! Nem vagyunk lekötve semminő hatalmi érdeknek, r úgy a kormánytól, mint a megyei és városi befolyástól mentien, . szabadon mondjuk meg véleményünket minden aktuális kérdést illetőleg. Nyiltszavu volt mindig a vármegyének ez a legnagyobb újsága s ezzel is vívta ki magának ama nagy elterjedtséget, mellyel ma a vidéki hírlapok legelsői között áll. így fogjuk azt szerkeszteni a jövőben is s mint eddig, úgy ezután is, nagyobbérdekü események alkalmával külön rendkívüli hírlapokat Jogunk kiadni. Szóval, egy jó újsághoz kötött minden jogos igéuyt kielégíteni törekszünk, s hogy éz ígéretünket be is váltjuk, — arra e hírlap tizennyolcé évi pályafutása elég biztosítékot nyújt. A viszonos támogatást igy kérjük s bízvást meg is szolgáljuk. Hazafias üdvözlettel. A hírlap szerkesztősége. A „Veszprémi Független Hírlap“ ára: Az okt. 1. decz. 31. évnegyedre 1.50 kr. sikerült Király Jánossal\ a legrégibb magyar divatlap szerkesztő-kiadójával oly egyezségre lépnünkj hogy lapját, a Budapesti Bazárt mely jövőre har- minczkilenczedik évfolyamába lép, lapunk t. előfizetőinek kedvezményes áron megszereztük. A Budapesti Bazár havonta kétszer megjelenő szépirodalmi divtlap; minden számában számos ábrán mutatja be'.a legújabb hölgy- és gyermekdivatot| a legújabb kézimunkákat mindenkor szem előtt tar.va a czélszerüséget, az elegáns egyszerűséget, gondosan kerülve az oktalan eziezomát és a czéltalan czifrálkodást. Az öltözékek kiszabásához természetes nagyságban rajzolt szabás-minta-iveket, nyújt s negyedévenként egy egy gyönyörűen színezett aquarell divatképet i" ád. • A Budapesti Bazárhoz mellékelt 1 szépirodalmi részen regényeket, tár- czákat és költeményeket közöl, megemlékezvén a fővárosi élet mozzanatairól ts. Hírlapunk t. előfizetői, ha a Budapesti Bazárt is megrendelik, egy divatlap birtoklása mellett minden más szépirodalmi folyóirat járatását mellőzhetik. A Budapesti Bazár rendes előfizetési ára 1 frt. 30 kr. negyedévre. A „Veszprémi Független Hírlap* t. előfizetői a Budapesti Bazárt negyedévenként 80 kr. előfizetési árért rendelhetik meg. Midőn a most kezdődő október- deczemberi negyedre az előfizetést megnyitjuk, tisztelettel kérjük lapuuk t. előfizetőit, hogy az előfizetési pénzeket hozzánk beküldeni szíveskedjenek, hogy kellő időben intézkedhetvén, a Budapesti Bazárt b. czimükre azonnal megindi thassuk. Hírlapunk t. előfizetőinek b. figyelmét ez általunk nyújtott kedvezményre ismételten felhiva, vagyunk Kitűnő tisztelettel . „Veszprémi Független Hiriap.“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Meg vagyunk győződve, hogy a i képviselet, minden tagja, ki sine ira et studio figyelte meg a félév előtt i rer.dszeresitett próbavilágitást s ki minden részrehajlás és személyes gyűlölködés nélkül egyedül a város ér- j dekét tartja szem előtt e kérdésben: ! jó lélekkel kon-tatá'ni fogja, hogy a I próbavilágitás sikere te'jes s hogy szebb, intenzivebb és mi fő — ol csóbb világítást az acetylénnél nem ajánlhat a városnak. És midőn ez eredmény teljes objektivitással konstatálható : nem szükséges egyszersmind a ma már minden téren divó reklamtrombitához folyamodni, bár az uj találmány immár a legmagasb elismeréssel, ő felsége a király teljes megelégedésével is dicsekedhetnék, mint akinek parancsára a németcsászári ' ünnepségek alatt, a tatai várkastély és parkja Kedvezmény a „Veszprémi Független t. előfizetőinek. Hírlap, A mai viszonyok között, midőn a Hölgyek és gyermekek öltözékeinek házilag váló elkészítése a háztartás pénzügyi viszonyainak egyensúlyozásához lényegesen hozzájárul, esaknem nélkülözhetetlen a családban egy erre vonatkozó okszerű és tanácsadólap. És mi lehetne ez más, mint egy szakszerűen szerkesztett, jó divatlap. Azt hisszük, kellemes szolgálatot teszünk lapunk t. előfizetőinek, midőn k város világítási ügye. Veszprém, szept. 25. Kora tavasz óta tart már az ace- tylén-próbavilágitás Veszprémváros piaczán s a közöuség immár tisztában lehet aziránt, hogy akczeptálja-e az uj találmányt ? Úgy tudjuk, hogy a kérdés legközelebb a város plénuma elé kerül, amennyiben a világítás ügyében kiküldött bizottság jelentést teend a próbavilágitás eredményéről a városnak s majdan a kölgyülés fog határozni, a rendszeres világítás kérdésében. acetylennel világíttatott s mind a két fejedelmi udvar legmagasb tetszésével és dicséretével találkozott. De amint a kitűnő találmány nem szorul a reklám frázisaira, ép úgy nincs mitől tartania, a budapesti s bécsi légszesz és villamossági gyárak által egy lelkiismeretlen hirdetési iroda utján közzétett olyan tenden- cziózus rágalmaktól, melyeket az illető iroda az acetylengáz mérges és robbanékony voltáról küldöz a magyar vidéki lapoknak (hol ace- tylen-próbák folynak) s mely csípő- harapó czikkecskéket az illető lapok 80" krjával szoknak beigtatni laptöltelékül, nem gondolva meg, hogy a közérdeknek és saját városuknak mily nagy kulturális és anyagi érdekét veszélyeztetik e 80 krajezáros szívességekkel. Felhasználják e rágalmazó czikke lyek dr. Ohler abbeli nyilatkozatát, hogy az ac tylén belégzése mérges hatással van a szervezetre s hogy az könnyen föl is robban. Példákat is hoznak lel, hogy Békés Gyulán és Szegeden már felrobbant e gáz stb. amiről az illető polgármestereknek a lapokban közölt nyilatkozatai szerint kiderült, hogy ott ace- tylén robbanás nem történt, — mert nem is történhetett. Az acetylén intenzív ammoniak- szaga kizárja egyáltalán a robbanás veszélyét — se tekintetben húszszorta biztosabb, mint pl. a légszesz- szel való világítás. Mert ha pl. a légszesz vigyázatlanságból kiömlik egy nyitva maradt csapon, húszszorta annyi légszesznek kell kiömleni, hogy szaga által elárulja magát úgy mint az acetylén, melynek legkisebb elillanó részecskéjét is azonnal észre- lehet venni. De a gázfejlesztő készülék úgy van szerkesztve, hogy az elillanás teljesen ki van zárva nemcsak, de bármily mennyiségű calcium-carbit felhasználásából is csak annyi gázt fejleszt a gép, amennyit aztán a láng fel is emészt. E tekintetben tehát teljes veszélytelen az acetylén-vi’ágitás, de hogy maga a gáz mérgező hatású arra, aki azt nagy tömegben magába szívja, az természetes, minthogy minden gáz (még a kéjgáz is) nagy menyi- 'égben besziva, mérgezőleg hat a szervezetre. Hiszen ezernyi szerencsétlenség esik a Iégszesz-kiömlések- ből; a n \ itvamaradc szénkályhák rúattI a~kutak gázképződéséből; a pinezékben forró must mérges szénsavától — de még több esik a villamos világítás villamosdrótjainak l vétlen megérintése folytán, amikor az illetőt a villamos áram mentten agyonüti. Sőt petróleum lámpák által is történtek szerencsétlenségek. Hanem azért azt mondani, hogy el kell tiltani a légszesz és villamos- világítást, mert már sok ezer ember \ eszett el miatta: és hogy a kutakat és pinezéket mind hatósági felügyelet alá kell tenni és gyufát nem szabad többé árulni, mert már sok gyújtogatás és öngyilkosság történt vele: bizonyára nem csekély absurdum lenne. Városunk közönségének objektíve kell megitélni e nagyfontosságu ügyet s nem szabad sem a reklámoknak sem a konkurentia fizetett rágalmainak felülnie. Ha ki egy fél év óta még nem ért reá az ujtalálmányu világítással bővebben foglalkozni: itt az alkalom, működésben van az acetylén berendezés, menjen oda s azonnal teljes képet nyer az egész dolog mibenlétéről. Ha bevált az intenzív fényű s hal- j lattan olcsó vílágitás Európa sok városában és vállalatainál ; ha két j nagy uralkodó teljes megelégedését és dicséretét fejezte ki lölötLe : akkor a személyeskedéstől ment tárgyilagos közérdekszolgálat bízvást Veszprémben is méltányolni fogja azt. A városi hatóság és képviselet pedig legyen rajta, hogy a kérdés még az ősz előtt meglegyen oldva — mert a hasztalan huzavona elposványositja még e legéletrevalóbb közügyet is l emberiségtáborba sorakoztatja az nek szán > je vő részét. A eyio- é’-is ké désböl azonban külön- p eie ziókkal tolul előtérbe a nőkérdés s he’yet követel magának a !e;,é eiőbb, legfontosabb kérdések kő ütb, melyek mihamarabb megoldást követelnek. Akik a megölő st túlzásokban keresik, azok ro só helyen járnak. A legtudósóbb s-ocziológok megállapodtak már abban, hogy a nő- kérdés nen a nők egyenjogúsításának ki,'dt-.e. B; a dolog természeti lehetetlenség. A nő fizikai alkotása a legélesebb ellenmondás, olyan kísérlet ellen, mely a nők teljes politikai és társadalmi egyenjogúságát akarja keresztül erószako ni. Pedig a kísérletek megtörténjek a szabad, a demokratikus Amerikában. Az Egyesült Államok népszavazást rendeltek a kérdés fölött s ime maguk a nők döntötték el a dolgot olyan értelemben, hogy a nem önálló nők (családanyák, leányok) nem valók a politikai pályára, po litikai, közigazgatási, birói fnnkeziót ne teljesitsenek. Csak két kisebb állam határozta az ellenkezőt ezért vannak néhány helyen női polgármesterek, tanácsbirák stb. Egészben véve azonban még Ame rikában is megbukott a női egyen joguság kérdése s ennek köszönhető aztán, hogy az egészvilágon egyszeri helyesebb mederbe terelődött a no kérdés, abba a mederbe, melyben most igen helyes irányban mozog, — hála a magyar kulturügyek felvilágosodott vezetőjének, — most már nálunk is. A nőkérdés ugyanis most már nem egyéb, mint a nőnevelés gyökeres reformja, a nő képesítése olyan foglalkozásokra, életpályákra, melyeket ez ideig csupán férfiak töltöttek be. Erre kényszeríti az egész világot a rohamos fejlődés, a szocziális bajok, a nyomor folytonos terjedése s a j megélhetésnek egyre nehezebbé váló | probléma' i. A stetisr tika számokban mutatja I | ki, hog"" f. emberiség küzdelme I ! egyre nehezebbé teszi a családala- 1 1 pitást olyan körülmények között, a , mikor a nő pusztán a családi élet és az otthon követelte munkát I tudja teljesíteni. A* munkásember I ne r túl is tette magát azon, hogy 1 egy esegyedül a saját keresményéből [ családot tudjon eltartani | a nőben I már nemcsak élettársat keres, hanem munkástársat is, aki saját munkája gyümölcsével lehetővé tudja tenni a | szerény családi otthon fentartását 1 és a család ellátását. I A gyárakban, nagy ipartelepeken j egyre szaporodik a női munkás min- I den munkakörben. Ä női kérdés Magyarországon. Veszprém, szept. 24. Az egész müveit világnak leg- hangosabbau vitatott kérdése most a uőkérdés. Egy része ez annak a tömkelegnek, melyet általános szó- cziális kérdésnek ismerünk g mely minden egyéb fölött dominál most a föld kerekén s két hatalmas De ezt a kérdést meg kellett oldani valahogy a középosztályban is. Magunk előtt látjuk azt a szomorú állapotot, melyben a közép polgári osztály leledzik a házassági iszonyok területén. Becsületes férfi nem vállalkozhatik családalapításra, araig a család eltartásának biztosítékait uem tudja biztosítani. Könnyelmű • házasságoknak végtelenül szomorú következményei napról-napra előttünk vannak, elhagyott» nőkben, családokban, családi drámákban s hozomány vadászok szédelgéseiben. A hozomány)! ... A 19. századnak ez a szégyenfoltja ma már szinte polgárjogot nyer s hiábavaló a jobb ( éra-' üeknek a küzdelme ez ellen a kinövés ellen, mely a házasság ideális szépségét közönséges kereskedelmi ügyletté alaosonyitja le. Évezredekkel ezelőtt a há .asnló férfiú- nrk vagyonnal kellett megváltania a leányt a szülei háztól, ma pedig valósággal pénzen vásárolják a vőlegényeket 8 undok liczitáczió folyik azok mögött a kulisszák mögött, a melyeknek a színén szerelmi komédiát játszik el egy fiatal pár. Ennek az állapotnak természetes következménye pedig az, hogy ijesztő mértékben szapo odik a házasságot kerülő agglegéuyek száma, ijesztő mértékben emelkedik a pártában maradt hajadonok tábora — s a kettőnek szembeszökő konzekren- cziája az erkölcsi élet lazulása, a közerkölcsiség sülyedése. Hiába kisérlették meg ez ellen az államok miuden lehetőt. Az eredmény egyenlő a semmivel. Most végre meg vau a remény, hogy megtaláljuk a kivezető utat, mert az egyetlen módja a segítségnek, hogy helyet engedjünk a nőnek I létért való küzdelemben, megnyissak előtte az eddig elzárt sorompókat s képességeiket, a melyek értékesítésére erővel bírnak, íelhasz- | náljuk a köztevékenységnek azon a j területein, a melyeken női méltó- I ságuk és hivatásuk rovására nem I válik. A postán, vasúti hivatalokban, kereskedelmi pályán igen sikerült kísérletek folynak. A tanítás terén pedig már be is vált a női munkaképesség, különösen a nőnevelés és a gyermeknevelés terén. Két év óta már i-ikeresen működnek a női gimnáziumok, sőt egyesek, különösen hivatott nők, már az egyetemre is bejutottak s nemsokára az orvosi pályán fogunk találkozni czéltudatos, jól képzett s különösen nők ápolására és gyógyítására igen alkalmas nődoktorokkal. És itt nem fogunk megállani i. . Lassankiüt ki fog tűnni, hogy a helyes nőnevelés már az alsó fokon XVI. Amióta nem vagy velem: Én imádott egyetlenem, Akár merre, bárhol járok : Nyugalomra nem találok. Amióta nem vagy velem; Úgy meg gyötör a szerelem . . . Úgy megkinoz, tép a bánat: Megőrülök még utánnad. Amióta nem vagy velem : Nem találom sehol helyem: Míg egy sírba be nem botlom: Ott lesz majd — a legszebb otthon. — XVII. Balatoni füzes berek, de árva / Elhagyott már, aki velem bejárja. Magam vagyok, nem kisér más : a — bánat. 'Fáj a szivem, sir a lelkem utánnad 1< Mikor még itt együtt jártam teveled : Édes titkot suttogtak a levelek, Azt dalolta e kis madár az ágon: 'Szeretlek én egyetlen*1 egy virágom 1« Amióta nem járok már teveled: Őszi szellő zörgeti a levelet, ^égig reszket a dérütött virágon; 'Minek is van szerelem a világon!» ~r Hervadt lombok, dérütötte virágok; Én se soká bolygom már e világot 1 Ha, nem bírom azt a szelíd galambot; 'Temetésre kondulnak a harangok . . .« SOÓS LATOS. "Vlssza<56n.-e ? . . . — Elbeszélés. — Ezen az estén is úgy volt minden, mint két bonap óta megszokták : Mihály bácsi szorgalmasan bogozta a kifeszitett hálót ott a folyó partján, Eszter segített az apjának, mig Zsuzsa asszouynak csak a feje bukkant ki néha a konyhaajtóbdl; — Csak egy csöppet türtőztessék még magukat, mindjárt kész a vacsora. Ez azonban nem annyira a leányának és az urának szólt, mint inkább annak az uriíormáju fiatal embernek, a ki hírlapot tartva kezében, egy mohával benőtt terméskő vön ül, Mihály bácsival és Eszterrel szemközt. Pataki Andor felelt az öreg asszony szavaira: — Ne siessen úgy Z uzsa néne, hisz még korán van. — Már hogy volna korán, Andor urfi: — yeté ellen az öreg halász, gyorsan áthúzva a kifeszitett szálon a keresztbe futó fonalat. — Hisz rég elverte már a hetet a falu tornyában : ugy-e biz, Eszti lányom ? A. megszólított összerezzent. — Tetszik valami, kedves apám? — Tetszik bizony, szógém; az, hogy I ide hallgass ha az ember hozzád szól. Tán kölcsönbe adtad valahova az eszedet, édes lányom? ... Az előbb is olyan szép történetet olvasott nekünk Andor urfi az ujságlapból s te ügyet se vetsz ra. Pedig már holnap nem lesz, a ki olvasson. Ejnye, de nehezünkre is esik elszokni az urfitól. Már úgy a szivünkhöz nőtt az alatt a két hónap alatt, hogy élő darabját tépi ki a szivünknek, mikor búcsút vesz tőlünk. Pataki nem felelt. Merőn nézett a hírlapba. Eszter pedig ugyancsak visszabontotta a háló fonalat, a melyet az apja keze alá kellett volna igazitnia. — ül] no. Eszti lányom, hisz igy hátrafelé segítesz a munkában. Ehun van-e, egészen Összekuszáltad a szálakat. Add ide . . . Egész délutáni munkád nem ér egy jó szót. Mi ütött hozzád ? A halász szaporán dolgozott. Pataki olvasta az újságot és Eszter ... azt hitte, hogy senki se ügyel rá, hát szabadon bocsájtotta útra lelkét. — Tessen beljebb kerülni, már készen van a vacsora, — szólt ki végre Zsuzsa asszony. Es a kis társaság belépett a halász kunyhóba, a hol étványgerjesztő illatot árasztott a párolgó halászlé. Vacsora alatt is legiukább az öreg halász vitte a szót. Visszaidézett a lelkében mindent, a mi rövid idő óta történt. Két hónapja annak hogy a fiatal ur, a fővárosban lakó gazdag Patakinak a fia, erre a csodaszép fekvésű vidékre érkezett; erre a darabka földre, a hol az Isten, úgy szólván mintát állított ki mindabból, a mi szépet másutt fölosztva helyezett el. Egy áttetsző kis kék tenger önti el jobb oldalról a tájat, balról pedig a fel- legekkel ölelkező hegységek nyúlnak magasra a szemmel föl nem érhető felé. Egyik felöl óriási hegyhátak zárják el a látóhatárt, mintha itt lenne vége a világnak, tulnan meg belefolyik az azur- szinü viz a főidre hajló kék inennyboltba mintha onnét esnék bejárás a másik, a szebbik világba. Középütt egy kip paradicsom, az ég és föld közé ékelt éden. Lombos erdőkkel kördlszegett rétek, mezők végtelenje. Ennek a tájnak álomszerűn szép fekvése csalta ide a fiatal festőt. Ezt a szépséget akarta hazavinni, elvinni a nagyvilágba egy darabka vásznon. Két hónapja annak, hogy Pataki Andor elsőben beköszöntött a halász kis viskójába, a melytől széles víztükör választja el a falut. Ott ran megszállva az ifjú művész. A véletlen,hozta ide először, ugj kóborlás közben. Bs másodszor, — es harmadszor és huszadszor a saját akarata. Az öreg halász persze azt hitte, hogy vele esett ekkora barátságba a fiatal városi ur: hogy az ő régi haláeztörtéuetei édesgették ide, a melyekért cserében Pataki minden eBte friss újdonságokat olvas föl az őt áhitattarhallgató kis család előtt. Zsuzsa asszony a saját maga készítette halászlére a környékezerte hires halpaprikására büszke. Idecsalogatná ez még a fölséges királyt is. Miért jött ide minden este Pataki An- 1 dor ? Miért bolygatja meg estende a viz | mozdulatlan tükrét az a pirosra festett | kis csónak, a melyiken nap-nap mellett átevezett n faluból a kedves vendég ? . . . p kis család harmadik tagiában nem ! vetődött föl az a kérdés. Eszter egy gondolattal se kérdi, hogy miért jött, mert I azt érzi, hogy ennek nincs azértja. Ez olyan természetes. Ennek úgy kell lenni. El se képzelheti, hogy ez máskép is lehetne, és nem bírja elhinni, hogy az most mégis máskép Ibbz. Pedig úgy lesz. Elérkezett a bucsnvétel ideje. Akadozott az öreg gazda szava, a mint utánna szólt a csolnakba lépő vendégnek : — Áldja meg a jő teremtő, Andor urfi. Zsuzsa asszony könnyeivel toldotta meg buezuzó szavait: — Hát aztán sohase látjuk többé, kedves urfi? . . . — Fájdalom, két évre el kell hagynom magukat, el a hazámat. Tanulmányútra keli mennem, úgy akarja az atyám, de mihelyest visszatérek . . . — Elfelejt addigra minket, — sóhajtott közbe a szives házigazda. Erélyesen ingatta a fejét az ifjú. — Az ég áldja, kedves Eszter. Gyöugéden szorította meg a hallgatag lány kezét és szinte torkába akadt a hangja az elfogultságtól, a mint hallkan, azt tette hozzá; . — A viszontlátásra. A szép kis piros csolnak orrán meg- lebbent a nemzeti színű lobogó. Könnyedén játszott vele a pajkos szellő. Mintha szárnyat bontott volna a könnyű kis csónak, gyorsan röpült a csapkodó hullámok között. Már csak a szivével hallotta az evezőcsapásokat a folyó partján álló leány, de még nem bírt a parttól mozdulni. Az öreg halász és a felesége agy elbii- songtak egész este, hogy alig vetettek ügyet másra, mint a kis szobában levő . asztal mellett arra az üres helyre, amely a vendég után támadt. Üres maradt a negyedik Uely, a fehéritetlen abrosszal beterített asztalnál, a hol néha éjfélig is elcsevegtek azzal a kedves fiúval, a ki egy csöppet sem volt büszke. Es ügyet se vetett az öreg házaspár arra, hogy nem csak a negyedik, de a harmadik sincs velük. iEszter nem, ment vissza a szobájába. Utt maradt a ház mögött a kis kertben. Leült arra a iőczára amelyen naponkint dolgozgatni szokott. Epen a folyóra néz az a kis lócza. Terebélyes vadgesztenye borltja rá sok levelű sátorát. Fejét oda támasztotta a fa vastag törzséhez. Eszter szinte rémülten kapta föl a fejét, a mely egy pillanatra oda* apadt a fa kérges törzséhez. — Visszajövök Eszter, és magammái viszem. Várjon rám. Ezt a két szót susogták halk zizegés- sel a falevelek . . . Ma estefelé hallották és most egyre ezt ismétlik. Szent Isten, még világgá kiállják ! Pedig azt is mondta : — Mig nagykorú nem leszek, nem rQudelkezhetem uiagam felől; de két év múltán független ura vagyok tetteimnek. Várjon rám. Mintha csak a fényes nappal cserélte volna ki magát a víz fölött függő hold, olyan éles világosságot hintett a tájra. A mint r fiatal leány körülnézett, egy összehajtott papírt látott, u lócza mellett. Felvette, üjg evél .volt. A borítékon az állt: „Pa aki Andor uraak.* Annak az egyszerű leánynak senki se tanította meg, hogy a levéltitok szent, hogy más levelét elolvasni illemmel összeütköző cselekedet. Tanult írni, olvasni s azt hitte, a mi írva áll, azt el lehet olvasni. Kihúzta a borítékból a levelet, melynek gyűrött volta arra vallott, hogy már sokszor volt kézben. Patakinak szólt. Bizonyára elveszítette. A hold fényes szemét kölcsönadta annak a két másik ragyogó szemnek s igy együttesen könnyen boldogultak a szépen vetett betűkkel: „Kedves fiam 1 Mindhiábavaló beszéd, a mit tesz. Engem meg nem gyözesz és engedőim eme b sohase adom ilyesmihez. Azzal állsz elő, hogy két év múltán nagykorú vagy és boldogult anyádról rád maradt részed elégséges arra, hogy ne juss nyomorba. Két esztendő elteltével elveszed őt akaratom ellenére is, ha addig meg nem lágyulok. No hát csak várd be azt a két évet, fiam ; ennyi idő elégséges arra, hogy megérjék a fiatal, hóbortos elme. Bizton hiszem, hogy akkor már igazat adsz nekem, a kiben jól tudod ; árnyéka Bines a rangkórságnak ; hogy én legigazabb híve vagyok az egyenlőségnek, a szellem egyenlőségének. De te magadhoz akarnál lánczolni egy olyan teljesen bárdolatlan teremtést, a milyen a szegény halász leánya lehet ?.., Azt mondod: valódi köszörületlen gyémánt, a kiről jó kéz pár év alatt lecsi- szoIhat minden félszegséget. Hidd el fiam, csak a fiatalsága, a mu- lékony szépsége adja neki azt a ragyogást, a mi szemedet megkápráztatta. Szerencsétlen Lennél egész életedre, ha egy ilyen tudatlan, műveletlen teremtéssel osztod azt meg. Fiam a két hő letelt, amit magad elé tűztél, hogy vázlataidat elkészítsd. Itt az idő, hogy tanulmány utadat megkezd. Most még r udétkezem fölötted annyira, hogy komolyan kívánom: levelem vétele után jöjj azonnal haza. Életedben még nem szegültél ellene akaratomnak, nem hiszem, hogy most megtenned. Jöjj, ha nem akarod teljes mértékben magadra vonni apai haragomat. Két évig jogom van őrködni fölötted, hogy balgaságokat ne kövess el. Es két év múltán megóv ettől érett, józan eszed. Ebben bizik és nem esik kétségbe szerető atyád Pataki János,* A szél megbolygatta a lócza fölé h^jló ágakat. Még hangosabban zizegtek a levelek ; még hallhatóbban ismételték, a mit azelőtt búgtak: „Visszajövök, Eszter és magammal viszem. Várjon rám.“
