Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)

1897-09-18 / 38. szám

eszprém

1897.

Veszprémi Független Hírlap.

Szombat, szept. 18.

por. hozták ii-iS7.fi fizt | múzeumot, örüljünk tehát neki, hogy összehozták, hogy a milleniumi kiállítók voltak annyira hazafias érzelmüek és önzetlenek, hogy kiállított tárgyaikat átengedek az uj múzeum - nak. Reméljük, hogy a nagyközönség ezentúl is hozzá fog járulni a megalapított múzeum fejlesztéséhez H adományaival ki fogja egf'szi teui a ma még kezdetleges mező gazdasági tárlatot, melynek már ami szép anyagát is inkább egy múzeum alapjának kell tartanunk, mint magának a múzeumnak.

Az is kétségtelen, hogy az agrár egyetemre, mely ezzel | múzeummal karöltve szerveződik, nagy szűk ség van. Ha a földroivelésilgyi mi niszter szorgalmasan íog dolgozni az agrároktatás terén, a gazda kiművelése érdekében, akkor hervad hatatlan érdemeket fog szerezni magának.

Az is bizonyos, h gy azok az ipari szakiskolák, melyeket a kereskedelemügyi miniszter a sorsüldözött vidékeken löl akar állítani, hasznos intézmények le>znek. Minél inkább terjesztjük f 8 f jl 'Szt jük a mezőgazdasággal rokon, vagy azzal összeférő iparágakat, anná függetlenebbé tesszük a gazdái, az időjárás viszontagságaitól, annál jobban védjük öt a sors bármely fenyegető csapásával szemben.

De mindez a kétségtelenül hasznos intézkedés tulajdonképpen régi tartozás, melyről ma már alig szólhatunk, melynek nem ma, hanem talán évtizedekkel előbb kellett volna effekluálódnia, mert i zek a hasznos intézkedések Dem a napnak, nem az évnek szólnak, hanem szólnak a jövőnek, melyet még el kell érnünk.

De hogyan érjük el ezt a jövőt, melyben hasznosítani fogjuk ezeket az üdvös intézkedéseket, roi- kur a gazdának, az államföntartó elemnek jelene van veszélyeztetve Mindenfelől olyan értesítéseket kapunk, hogy a gazda az ország csaknem minden vidékén a legnagyobb Ínségnek néz elébe. A búza és rozstermésról már nincs mit várnunk ; jól tudjuk, hogy a csáplés végeredménye mindenfelé milyen szomorú volt. Db a tengeri is rosszul sikerült, a burgonya elrot- badt a földben, § mikor a gazda kiássa, még meg sem látja a burgonyát, mikor a bűzét már érzi Es igy van mindennel. Csapás csapásra tornyosul és a gazda ki vaD szolgáltatva spekulácziónak, uzsorának, tönkrejutásnak.

A kormány vetőmagot, fog kiosztani; az helyes. De a módozatoktól is sok függ. Vájjon milyen részletekben fogja a kormány visszakérni kölcsönét, s vájjon lesz-e elég mag a kormány rendelkezésére lévő uradalmakban, s vájjon a kormány jóakaratu segítségéről tudnak-e mindenhol, a hol a gazdaközönség rászorul erre az inség-kölcsőnre 1

tott édességeket a tanítónak. A táncz- rend csak úgy hemzsegett a sok aH* betűtől, azonkívül a souper-rovataal is egy ,11“ ékeskedett. Bremuiilaé asszony nem szólt semmit, csak megvetőleg mosolygott, üzemzajával keresztül hnzta a hetest és kilenczest — két „H“ betűt. A maga nevét — egy beczézgető nevet, amin csak a férje szólította — irta fölébe, és igy adta vissza a kemény papírlapot. Azután a férjét ujjával megfenyegetve, mondta:

— Oh, te bamba, kicsi bamba, te!

Ezt Uanksbee asszony is hullottn és menten belátta, hogy legyőzték, — amit be is vallott. Bremmil a hetest és hilen- czest mély hálával veite. A hetest el- tinczolták, I kilenczest az egyik kis sátorban ülték végig. Hogy Bremmil mi mindent beszélt, és Bremmilné asszony mi mindent tett, az nem tartozik harmadik személyekre.

Amikor a katonabanda rázendítette a ,Boast Bief of old Eogland* első ütemeit, (szflnóra alatt és vacsora közben jstszák) a házaspár kiment | verandára és Breamiil a felesége dandy-je (Keletin- djnban régebben hasznait hordezékíele személyszállító eszköz) után kezdett nézni

A magkiosztás az első segítség mely tényleg a jelen számára tőr ténifc. De ba jelen alatt nemcsat ezt az egy évet értjük, vájjon nem lát-e a kormány olyan intézkedéseket szükségesnek, melyek nem akadémikus természetűek, mint az agnírmúzeum, agráregyetem, szakoktatás stb. Vájjon nem jilt-e eszébe I főlt-mivelésügyi miniszternek, hogy azok az agráriusok mondanak évek óta olyan dolgokat, melyeket meg' szívlelni nem ártott volna olyan kormánynak, mely a gazdát, a lakosság háromnegyed részét tényleg államíöntartő elemnek tartja.

Hiába, a Tisza István agrárpolitikájáról kisül ilyenkor, hogy az tulajdonképpen teljesen meddő. A - tói a pénzbeáramlástól, melyet ezek a tnerk ntl ista agrárpolitikusok olyan örömmel üdvözölnek, joggal óvja a belügyminiszter a gazdákat, mert hit az a pénzbeáramlás csak uzsorakamatra kerül a megszorult gazda kezébe.

Ilyenkor kitűnik, hogy első sorban arra volna szükség, a mitói ezek az urak félve félnek, mert bankjaikat látják megtámadva ál tala: a szövetkezetekre. Mikor a kormány egy tagja figyelmezteti az illetékeseket, hogy a megszorult gazdák ne essenek áldozatul az uzsorának s mikor a kormány többi tagjai, mondjuk a legnagyobb jóakarattal gondolkoznak azon, vájjon minő eszközökkel segíthetnének az akut bajokon és előzhetnék meg a jövendő bajokat, vájjon nem jut.-e eszükbe a kormáuy tagjainak az a mulasztás, az a roszsz- a kara Hí hanyagság, mely a kormány lelkiismeretét a szövetkezéssel szemben terheli?

Hiszen nyilvánvaló dolog, bogy mindezek a bajok sokkal kisebb súllyal nehezedtek volna a gazda vállaira, ha a szövetkezés, melyet a uemes ügy egyes lelkes apostolainak az uralkodó rendszer ellenére is sikerült szép sikerre juttatni, olyan erkölcsi és gazdasági támogatásra talált volna az állam kormánya részéről, a minőt megérdemelt vo!lu. Mert hiszen a gazda bitelügyének alapos rendezése szövetkezetek nélkül el sem képzelhető. A szövetkezés ezer orvosságot nyújt a gazda bajára. Az önsegély elve pedig, mely a szövetkezés lelke, iuditó ereje, azt jelenti, hogy mindezek az eszközök az ál- lamuak vajmi kevés áldozatába kerültek volna.

De hát az állam kormánya ezt a csekélységet sem szánta a gazdának, mert az uralkodó rendszer matadorjai bankjaikat féltették az önzetlen konkurrencziától. így azután évszámra kérték a szövetkezés úttörői, hogy az állam legalább jóakarata asszisztencziát biztosítson a szövetkezésnek, legalább törvényről gondoskodjék, legalább a viszonyokat rendezze — hisz ez az állam kötelkssége, g egy minimális segítségben részesítse az ügyet, mely idégeu földön óriási eredményeket vivott ki.

Nem, a kormánynak még ez az áldozat is sok volt, és dialektikával igyekezett elütni a kérdést, mikor ismételten felvetették. így tehát nincs okunk csudálkozni azon, hogy az uzsorások rávetik magukat a nyomorúságba jutott gazdákra, kihasználják kéuyszerbelyzetét, s az ínségbe jutott gazdát az adósság terhével fojtják meg, ráviszik állatainak eladására, földjének eldara- bolására, elbarácsolására g földönfutóvá, proletárrá teszik a gazdát.

De nemcsak az uzsorásoktól, hanem a vidéki pénzintézetektől is óvnia kellett volna a miniszternek a gazdát. Hiszen az uzsorás is alig vesz több kamatot a pénz után, mint az a 15—25 %-ra dolgozó pénzintézet, melynek 300°/o*os divi- dendáját a kormány oszlopos híveinek sikerült, eddig a szövetkezetek knnkurrenc iájától úgy fé ig-mvddig

1 a gazda is fudja a búza ártenden- cziáját, a készletek és a fogyasztás igényeinek arányát.

Az idei év tanulsága a kormány- | nak is tanulságul fog szolgálni,

I meg a gazdáknak is. A kormány I talán figyelmessé lesz az eszközökre,

I melyeket az agráriusok régen han- I goztattak — sajnos süket füleknek, a gazda pedig fölfogja ismerni azt, i hogy a helyes ut csak a szővetke- j I zés útja, hogy ha maga a gazda 1 nem tesz a maga érdekében vala- , mit, akkor bizony éhen halhat — j az agráregyetem küszöbén.

A most ébredő parlamenti sze- | zon pedig megfogja mutatni, hogy | a kormány mire tartja érdemesnek az „államföntartó gszdaosztályt.“

TÖRVÉNYSZÉK.

Végtárgyalások a veszprémi kir. törvényszéknél

Szeptember hó 2i-7,én;.

Idegen ingó vagyon megrongáíás a miatt vádolt Erdélyi Dezső elleni bűnügyben. • ■ ,■

Vétkes bukás miatt vádolt Braun Samu elleni bűnügyben.

Súlyos testi sértés miatt . vádolt Csendes Lajos elleni bűnügyben.

Szeptember hó 22- én.

Magán okirat hamisítás miatt vádolt Németh Jáhos elleni bűnügyben. Emberölés vétsége miatt vádolt Biczi Gyula és Kis Gyula elleni bűnügyben.

Lopás miatt vádolt Nyári Lajos elleni bügyben.

VESZPRÉMI POLG.S ANYA KÖNYV

(akkor még nem volt divatban a rickaav u jelenleg divatban levő talígafarma kétkerekű koc.-i; benszülöttek vonjak) az nsszony pedig az öltözőbe ment. Ha- tiksbee asszony odajött és kérdezte: „Bremmil cr, talán lesz szives vacsorához vezeím,* Bremmil elvörösödött ée bambán bámult. „Ah—hm ! Hazamegyek I feleségemmel, Hauksbee asszony, ügy nézem, egy kis félreértés volt | dolog- bou.* Férfi volt, tehát úgy beszélt,.mintha Hauksbee asszony volna oka mindenuek Br. -maiimé hattyuprémes köpenykében jött elő az öltözőből, nyakát feher „felhő“ köritette. Sugárzott; volt is rá oka.

A párocska együtt tűnt el | sötétben. Bremmil szorosan | dandy mellett lovagolt.

Ezután H.iuksbee asszony, aki a lámpavilágnál így kicsikét hervadtnak és bugyiid1 nak HT-zott, igy szállott hozzám : Higyjr meg, ha én mondom : okos eniberr j u lege gyügyübb asszony is meg- b>r, de lu 0 bolonddal csak nagyon eszes asszony tun elbánni,

Hintán vacsorára mentünk.

Házasságot kötöttek.

Szép!. 11, Gschvind József kocsis róm. kath. és Köcski Terézia róm. kath.

— Döbröntci Károly napszámos róm. katb. és Harák Julianna róm. kath.

Szept. 12. Mandel Jakab vállalkozó izraelita és Singer Ernesztini izraelita. — Mayer Benő gyufa gyáros izraelita és Kadel burger Margit izraelita.

Szülöttek:

Szept. 11. Gombos Atital'szürpó,2té- készitö és ueje Gruber Izabbella leánya Vilma róm. katb. .

Szept. 13. Kovács István pásztor és neje Boronyai Mária leánya. Mária róm. katb. — Pahocsa Eszter cseléd leánya Mária Anna róm. kath.

Szept. 14. László László nyomdavezető és neje Mayer Erzsébet leánya Mária Katalin róm. katb.

Szept. 16 Lehoozky Sámuel kalapos és neje Böcskey Julianna fia Kálmán Mihály ág. hitv. evang.

— Kigyósi János vasúti kalauz és neje Budó Mária leánya ltoDa Mária róm. katb. — Molnár Kálmán állomásfőnök és neje Hirn- bauer Terézia fia Elemér róm kath.

— Lámm Mihály czipészsegéd és neje Török Terézia leánya Mária róm. katb.

Meghaltak :

Szept. 13. Özv. Babai Györgyné szül: Szemler Anna magánzó róm katb. 69 éves szivhüdés. — Szenté Zsófia 10 hónapos evang. reform, tü- dóhüdés.

Szept. 14. Siegel József 13 napos róm. katb. szivhüdés.

Szept. 16. Molnár Elemér 1 napos róm. kath. tüdóhüdés. — Q'-v., Végbeli Imréué szül: Cziráki Erzsébet 78 éves magánzó, ág. hitv, evang. szivhüdés. . ' ij

CSAßN 0*E.

megóvni.

De ez itirg nem minden, a mit a szövetkezés utján elérni lehetett volna. A termetesnek, értékesítésnek minden voua áu hasznára van a > gazdának a szövetkezés. Hiszen 1 I gazdának mai baján, nevezetesen I azon, hogy a 12—13 forintos bu- 1 zíiárak daczára 7—8 foriutou adta 1 el a búzáját, szintén lehetett volna ! segíteni szövetkezeti tárházak ut- j ján. Hiszeu ba a gazdának ideje I van, nevezetesen terhei időt en- ! gednek arra., hogy búzájával bevárja | a magasabb árakat, akkor nem I kell eladuia az első jelentkezőnek I ólján áron a gabonáját, a hogy az | kívánja. A tárházakba betárolva és j reá kölcsönt föl véve eltarthatja ga- i bonáját a gazda addig, a mig az

árak megállapodtak, a mikor már B mindennapi fekets kenyerét k«e* ve. nem csak a falu korcsmárosa, hanem [ És az édes fajdalmokkal meglepett aunya

Regs a herezegprimísről.

Irta: Sümegi Kálmán.

Mikor a „Pax* szelíd lelkű apostolát pár ott el ezelőtt a primási székbe emelte a királyi kegy, az újságok gyönyörű poe- tikud, szép meséket bocsátották valaggá, az ö születéséről.

Nem tudui minő forrásból, kósza kapós hírként azt regélték róla, hogy egy szegény mesterember felesége ott szülte őt a szép Balaton partján, a suhogó náderdő közelében, a festői fekvésű Keszthelyhez tartozó „Amor*-berek bársonyos pázsitján.

Ilyeténképen akként jött volna ő a világra, mint a bibliabeli kis Mózes. A boldog annya patyolat pólya helyett puha, hűvös, zöld levelekbe takarta, s mert ringó bölső nem volt ott küun u mezőn, illatos füvekkel kipárnázofct vesszőkosárba fektette ; abba a kosárba, amelyben déli ha- rangszőkor ebédett vitt az apjuknak, ki ott munkálkodott a mezőn, a szegény család mindennapi fekete

befödte a günyögö apróságot, hogy a tü I zelő verőfénytől védje, balatoni sással, szó j les lerelü, hajlongó osuhival, amit buvó | helynek szokott választani a boldog .nyál j kedves madara: a kelepelő gólya.

I Szinte sajnálja az ember, hogy ez í hangulatos eoiíód csak költött mese, ami! szavahihető kortársak ridegen meghazudtolnak. Mikor olyan tetszetős harmóniában lenne ez majd azzal a r» gével, amit I a bíboros szerzetesről évek múltán, mikor | már i mostani nemzedéket uj ivadék ■ váltja fel, mikor hozzá már sem a töm- i jéú illata, sem a gáncs nyila nem férhet, I mesélgetnek majd ott, a hullámzó Balaton ! pártján, a „magyar regék“ megénekelt földjén, tiszta szeretettel, megilletődött ezivvel a jámbor és jő emberek.

Mert regévé válik az 5 nemes életének története az általa annyira szeretett szülőföld szelíd lankai között. Azok az édes- bús aggregék, melyeket nemzetének dicsőítésére, barczba szálló daliás leventékről énekeit Kisfaludy Sándor, megszaporodnak ügygyei: a róla szóló megható regével.

A náderdős berek pásztorai csöndes al- konyokoo, Balatont járó halászok méla éjszakákon, | hangos szőlőhegyek fáradt munkásai pih-nőskor, terebélyes dióiák árnyékában, — mindenütt ezen a szép tájon: ozifrn tornyu kastélyok márványos házikók nádereszes pitvaraiban kegyelettel regélhetnek majd arról a.szegéuy árva diákgyerekről, ki innen indult el vándorukéra és mikor hosszú idő után, mint az ország első méltósága, fényben, bíborban, hozsannák kösőtc hazajött, legelőször is a szegénye re gondolt, a miadenkilői elhagyott szegényeket ölelte szivéhez.

Hisz ez az igaz történet mar most is úgy hangzik, mint valami áhítatot keltő szép rege 1

*

. . . Hol volt, hol nem volt, túl a Dunán, u fodrosán riugó hullámú szép Balaton mellett, volt egy kic-ike mezőváros, amit úgy hívtak, hogy Kesztholy.

Jübbeu a városkában lakott egy boldog házaspár.

Nem voliak módosak, d nem is voltak földhöz ragadt szegények. A férfi szorgalmas munkás iparos, az asszony takarékos, dolgos fehérnép. Mindeuuapiér. mint jámbor keresztények, imádkoztak ; de az', bec-ületes iparzodassal, meg is kere.-tés.

Volt- egy kis vályogból rakott, uádföde- les h.iv.u-i, virágos udvarol, egy-kéc gyümölcsfajuk, S künn a határbau valamelyes földecskejük is. De ez csak olyan parányi: meghalni sok, megélni kevés.

És volt egy kekszemü, szelíden mosolygó okos fiscskájuk, aki ott született a f-h -r tűzfalas, alacsony uádereszü házikóban, magával hozván a legtúz ább verőféuyt: a családi boldogságot.

Milyen édes örömmel ringatta a jámbor anya azt a szegényes bölcsőt, melyben pihegő magzatja pihent éa milyen szívós kitartással kereste két keze muakájaval a betevő falatot a dolgos apa.

Hogy erre a ragyogó verőfényre is olyan hamar sötét felhő szálló t I . . Épp mikor szelíd erkölcsökben fejlődni kezdea a jó fiú, akkor vette ki uagy váratlanul a munkás apa kezéből a szerszámot a fekete halál.

A nagy csapástól összeesett a támasz nélkül maradt özvegy. Talán fel sem kelt volna többé, ha ott nem látja maga mellet fiacskáját, akit rajongó szeretettel imádott.

ÜjZ a szeretet erőt adott neki. Megtépett szívvel vette roskadó vállára a szegénység nehéz keresztjét és cz'pelte türelemmel a vergődések rögei között,

A halovány, vézna fiú gyönge volt a kézmivességre; gyalut, kalapácsot nem foghatott. He annál mohőbbau bújta a könyveket ée az isk ólából haza hozott dicséretekkel szári tgatia bánatos anyjának verejtékes arczárói a konyakét.

Mert verejtékes munkát végzett a szegény asszony: ám igy is csak nehezen taníthatta példás viseletű, nagy forgalmú fiat.

Bizony megesett, hogy aggságai közepeit a felső-sarki boltoshoz is be kellett kopogtatni egy kis kölcsönpénzért.

— Könyvekét kell venni a fiamnak és fel is kell tisztességesen ruházni, hogy ne szégyenkedjék az úri gyerekek között. . .

A fiú előtt titkolja ezt a szegény anya.

De az látta a vergődést és leste az alkalmat, hogy levesse a gondok terhét szegény szülője gyönge vállairől.

Mikor tizenhatévee lelt, leakasztotta a szögről boldognlt jő apja porlepte, pókhálós hőrtarisznyáját, beletette iskolai bizonyítványait, kért az anyjától egy darab fekete kenyeret, (de persze az tett a kenyér mellé szalonnát, sonkát, frissen sült pogácsát) . . . aztán kora szürkületkor, mikor még teno ragyogott a hajnali csillag, elindult Tihanyba, hogy a szent Benedek által alapított szerzetesrend fő- apátja előtt azzal az alázatos kéréssel j-- jelentkezzék : vegye fel őt a nemes hivatást teljesítő tanitő-reudbe.

Keszthely Tihanytól nem egy-két pa- rittyuhajtas. Gyulogszerrel, jólabu embernek is, erős két nupi ut; nagyon ke vés híján nyolezvan kilométernek mérte azt ki az inzsellér.

De az ut gyönyörű. Talán a legszebb az egész tuladunán.

A lankákkal kerített Keszthelyt, ezt a szép fensikot, melynek karajos lejtőjét a Balaton hullámai mossák, szőlőhegyek között hagyjuk magunk mögött. Gyenes-Diás, Yonyarcz, Vashegy szelíden hullámzó völgyeit és halmait sziklás béresekkel ezak- gatott erdők keszoruzzák. A szölörendek közül, lombos fák árnyékából barátságosán kandikálnak ki a fehér tűzfalas hegyi haj- , lékok: köztük egy-egy czifrább villa, a kanyargó ut menten, nem messze egymástól három kis kápolna csengő-bongó harangokkal, amiknek feleseigetésót kötekedve veri vissza a Szent-Mihály-hegyi viszhang . . .

Alant a Balaton partján, mintha csak a ringó tóban fürdőnek, gubbaszkodik egy kis falu: Meszes-Györök.

Mikor az aprányi falu dombos oldalának döngöletére felér az utas, azt hiszi; tünde varázlat játszik szemeivel.

Itt nyílik ki igézetes pompájában a festői táj. Keszthely ól idáig a Balatonból csak a fenéid öböl látszik ; itt hirr télén kitárul, végtelennek látszó, csillámló vizével, a fenséges tó, mely most már csalókán játsza a tengert.

Ködbevesző szegélyét egyfelül a somogyi partok nyelik el, másfélül a megénekelt romok határolják. Tulnan a le- sencze-tomaji erdők mögött, a zsidi völgy sarkánál R e z i, Tátika; az uzsai rengetegek után, Kemenesalja ezép síkságára tekintve Sümeg és Somló; közvetlenül szemben a suhogó náderdöből kiemelkedő Szigliget, odébb az aggregéjéről híres Csobáncz, mellette a bazaltsziklás, cserkoszoruzott Badacsony, át- ellenében a kopasz koponyáju vén Szent- Győrgy-hegy,aztán messze a kéklő távolban alig láthatóm Tibanynak bérczei.

Itt, hol mohosodó kövek porló törmelékei beszélnek daliás időkről, it", hol dúló csaták után bujdosva bolyong a zordon enyészet, itt bandukolt épen ötven évvel ezelőtt az a szegény arva diák gyerek, aki most Pannonhalmán bíborban ünnepli e vándorút emlékezetét.

Czipőjét elnyütte a kő, lábán sebet ütött a tövis, ruháját meglépte a vihar, de ő nem lankadt. Szomját b<*gyi patak kristály vizével oltotta; ha megéhezett, falatozott tarisznyájából s mikor már jHrtányi ereje alig volt, utszeli csipke- bokor árnyékába dőlt le pihenni.

Ámde hányszor elverte pilláiról a szénáért az aggodalom, hányszor föltámadt csüggedő lelkében a kétség: teljesül e vagya, reményei?

Két napig gyalogolt, két éjszakát virrasztóit, úgy érő fel Tihanyba.

Hogy zakutolt szorongó szive, mikor a sötét és mogorva zardaepület vuspáutos tölgyfa ajtaja kinyílt előtte.

Le iudja-e veuni szegéuy anyja válláról a nehéz keresztet Pl

Ezen viaskodva lépett be a pannonhalmi főapát elé.

Sorsát ez döntötte el kegyesen.

Mikor komoly figyelemmel átolvasta a kitűnő bizonyiívauyokat, homlokon csókolta a szegény árva diákgy*rm6ket, keblére ölelte és testvérül fogadta.

Így tői lent ez ötven évvel ezelőtt.

Ez a rege egyik része.

A másik részének tavaly szemtanúja voltam.

Keszthely, Vaszary Koloss szép szülővárosa nagy Üuuepre készült.

R»gi templomát, uz építő művészet remekét, melyet századok viharai megrongálták, újjáépítette és unnak felszentelésére a hivő polgárok varosuk bíboros szülöttjét kertek fel.

Az egykori szegény diák Balatonfüred- ről indult el Keszthelyre. Es jött azon az utón, melyet közel félszázaddal azelőtt gyalog tett meg. Jött Csobáncz, Szigliget, Badacsony sziklás tetői mellett a hullámzó Balaton partján, ezüstcsatos szerszámú négy fekete lovon, robogó határban, bíboros díszben, hódolatra seregiéit ünneplő harsonáitól köszöntve.

Jött ragyogó pompával, fenyes kísérettel, lobogó zászlók erdeje között, hogy szentegyházzá avassa azt u régi templomot, amelyben őt keresztvízre tartottak, amelyben első gyónását, első áldozását végezie és amelynek oltáránál az első szent misét mondotta az örök kegyelmű Ur dicsőségére.

És hozott a pompák ékességénél drágább, ragyogóbb ajándékot szeretett szülőföldjének. Hozott százezer koronát arany járadékban a keszthelyi szegényeknek, hogy enyhítse a támasz nélkül maradt özvegyek s az árvaságra jutott kisdedek keserves sorsát . . .

Nem telt bele lói esztendő, tetézte ezt az ajándékot azzal, hogy ötvenezer koronás alapítványt tett a keszthelyi szegény diákok segélyezésére.

Mindez nem mese. És mégis rege lesz ebből nemsokára azon a szép tájon, hol egy boldog anya ringatta szegényes bölcsőben azt a jó fiút, ki bíborba emelkedve szeretettel karolta át a szegényeket és aki fényes és válságos napokban egyaránt arról győzte meg nemzetét, hogy honszerelme és bölcsessége szinaraoy.

Ilyen férfiú méltó arra, hogy példás életéről, nemes tetteiről^regék szülessenek.

ÚJDONSÁGOK.

— Báró Hornig Károly megyés püspök ur ez idő szerint Hinter- brühlben időzik, honnan a hő végén Budapestre költözik.

— Párt-szervezkedés. A tapolezai választó kerület függetlenségi 48-as pártja szeptember hó 6 án Balaton- Füreden szervezkedő gyűlést tartott, melyen H e n t a 11 e r Lajos orsz. képviselő s a kerület független érzelmű polgárai igen nagy számban vettek részt. A közgyűlésen a kerület függetlenségi pártja végleg megalakult s elnökévé G a á 1 Gaszton választatott meg. Ezután az egész kerület körökre osztatott fel s megválasztattak azok elnökei s jegyzői.

— Fényes esküvő vö t e hó !2-én délben a helyi izr. imaházban, hol Mayer Benő szombathelyi gazdag s nagymüveltségü ifjú gyáros vezette oltárhoz, a legbájosb magyar Írónőt Kadel burg Margit kisasszonyt. Az ifjú pár esküvő után, előkelő társasággal a „Koroná“ban rendezett fényes nászlak omán vett részt s azntán nászntra Svájczba s Olaszországba utazott. Kisérje örök boldogság az ifjú szivek ez őszinte szerelmi frigyét!

— A veszprémi harmadik segély- egylet dr. Óváry Ferenc z igazgató elnöklete alatt f. hó 12-én délelőtt 10 órakor tartotta volna meg alapszabály módosító rendkívüli közgyűlését. Minthogy azonban 400 részvényt képviselő 50 részvényes nem jeicut meg, egy újabb rendkívüli

közgyűlés határidejéül 1897 évi ok- tober hó tizenkettedikének délelőtti 10 órája tűzetett ki a városháza tanács termébe, hol és mikor a megjelenendök, tekintet nélkül a részvény számra fognak határozni az alapszabályok módosítása felett.

— A balatonfüredi fürdővendé- gek az évi utolsó vendéglistája ma hagyta el hírlapunk nyomdája sajtóját. Az összesített fürdővendég- 1 étszám ebben az ivadban 5723-at tesz ki! Oly fényes szám az, minó Balatonfüred 142 éves fennállása éta nem fordul elő e fürdő annál- eseiben ! Reális igazolása az annak a reménynek, melyet a Balaton e szépjövójű Metropolisába vetett a magyar közönség, mely im évről ávre ezernyi vendéggel szaporítja Bfüred nagyarányú forgalmát!

— Szölőszeti tanulmányút. Az orsz. magyar gazdasági egyesület által rendezett szőlészed tanulmányút iránt szép érdeklődés nyilvánult. A kirándulok szeptember 13 án d. e. 11 órakor érkeztek Siófokról Balaton-Füredre.

14-én a révfülöpi és badacsonyi szőlők megtekintése után Lesencze- Tomajra mentek, s még e napon vissza tértek Keszthelyre, hol közben a gazdasági intézetet szemlélték meg. Ezzel a balatonmelléki szőlők megtekintése véget ért. Másnap Fonyódra s innen Budapestre tértek vissza.

— Balaton-Almádi fejlődése érdekébeu megmozdult végre a község képviselőtestülete is, mely tegnap- előtti ülésében számos érdemes határozatot hozott Dr. O v á r y képviseleti tag indítványára elhatároztatott a község tulajdonait képező egyes erdőrészletek eladása villatel- F kékül, igy az egyik telekre, mely a Kompolthy birtok s Szalay kanonok fuudusai közti magaslaton fekszik, mar két vételi ajánlat is olvadta-; tott fel ez ülésben. Mindkét ajánlat Budapestről éraezett. E telekre s a többire is nyilváuos árverést fog kitűzni a képviselet. — Prokesch, János indítványára elhatároztatott, hogy a zsellérnépként letelepö idegenek 15 frt telepedési dijat tartoznak lefizetni, hogy azáltal az idetóduló sok e 1 zü lőtt munkásnép áramlatának gát vetessék. — Egyben konstatálta Werner Károly biró, hogy az uj villatulajdonosok a községház- épitése czéljaira egyenkint 8 frt 50 krjával már 221 irtot fizettek be. — Kompolthy képv. tag indítványára bizottság küldetett ki. Balogh Károly elnöklete alatt, mély- a kápolnatéren (a Szalmássy-mészá- rosbolt szomszédságában) építendő fűszeres, pák, lodrászüzlet a esetleg egyéb ipari műhelyek részére az illető földparczellákat kijelölje, az építési tervet készítesse el s majdan a képviselet jóváhagyásával a pályázatot ngy írja ki, hogy az érdeklettek a községi fnnduson üzlethelyiségüket oly feltétellel építhetik meg, hogy e helyiséget 12 évig adó- és bérmentesen használják s akkor a község tulajdonába bocsássák. — Az építendő községház, posta és csendőr- - ház ügyében a képviselet akkor íog határozni, ha a részvénytársaság ez ügyben elhatározására jut. —Egyben jelezzük, hogy az összel-tavasszal építésre jelölt 16 villa kőzzül a Led- ner- villa (Szfejérvár) e héten elké-. szült, teguap pedig megkezték Derűjén Márton nyaralója építését. Horváth vendéglősné is uj villát épit a fnndusán s ennek épitése jövő hétfőn veszi kezdetét. — A részvény- társasági nagyvendéglő bérletére e héten Kiss István tett ajánlatot s kivüle már több bérlő is jelentkezett. A pályázat legközelebb fog kiíratni.

— A szüret vígan foly a Balaton partokon. Pompás, jó termés volt mindenütt s a must felette édes és erős szesztartalmu. Az olasz boroknak ezen a vidéken bizony már befellegzett.

— Lelkészképesitö vizsgálatok. A mait héten, 7-ikétől 9-ikéig evang. reform, lelkészképesitö vizsgálatok voltak Pápán. A vizsgán An- t a 1 Gábor püspök elnökölt, bizottsági tagokul: C z i k e Lajos kir. ta* nácsos, főisk. e fógondnok, Szekeres Mihály esperes, Kis Gábor lelkész, a világiak részéről Baranyai Zsigmond ügyvéd és dr. S e g e s dy Ferencz járásbiró, agy a theologiai tanári kar. szerepeltek. A vizsgára jelentkeztek tizen, kik közül mindannyian sikerrel letették a lelkész- képesítő vizsgálatnt.

— Kiadói önkény. A „Veszprém- megyei Lapok“ szedetését, mely lap dr. Matkovich Tivadar tulajdona, múlt szombaton, tehát közvetlen a lapnyomás nipjáu, a nyom- daczég (Köves és Boros) egyszerre csak beszüntette s szétosztatta az addig kiszedatt czikkeket is. A lap aztán nem is jeient meg, csak tegnap, szept. 17-én a pedig a Krausz