Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-10-23 / 43. szám
Veszprém, 1897 2«£egj«lexi mIádon ■aombaton. •A. lap dura.: Sgész évre 12 korona, fél évre 6 korona. Negyedévre 3 korona. $Rye* flzám Ara 30 fii. Kapható Szcmerey J. cs .1 «rezet I*. urak üzleteiben. KIADÓHIVATAL: Szabadi utcza 514. az. XVn. évfolyam. 43. szám. m ká Szombat, okt. 23, Szerkesztői iroda: Veszprém Saabadl-ntosa 514, ma Hlxd-etésele r (z hathasábos petitsor vág) annak tere) Az elsS oldalon . . so fillér A a-ik s 3-ik oldalon 16 fillér, A 4'ik oldalon ... is fillét A nyiltérben .... 40 fillér Kincstári illeték .. 60 fillér A király - és a 48! Veszprém, okt. 23. Utolsót lobbanó zsarátnok Vesta- tüzei a honszerelemnek zarándokolnak el ma Budapestre, hogy még egyszer, alkonyuk lehunytán, bevilágítsák a szürke Nirvána utat — melyen velük együtt örök ködök feledékenységébe vész ezernyi dicsőség glóriája, letűnt nagy idők örök- nagy Apotheosisa. öreg, fakó negyvennyolezas honvédek életrokkant gárdája szede- lőzködik össze a vidéki temetők szé léről, hogy elmenvén újraéledni az ország szive melegén — találkozót beszéljenek, miként és hogyan ünnepeljék meg még egyszer az életben azt a végtelen szentséges nagy ideált, amelyért annyi öldöklő csatán odatárták ifjúi harezos mellüket a halálnak : a magyar szabadság szentséges ideálját . . . Mert hajh, már ötven éve annak! Egy emberöltő rideg krónikája borítja im be már a félszázad előtti glória szivárványszép gyönyörű ka leidoscopját s csak az örök szabadságszerelem álmának géniusza vir- raszt a nemzet Mentorának oltáránál . . . Menjetek öregek, menjetek! Kisérjen áldó kegyelet-utaitokon, az ezeréves ország boldog Istene! Ha meglátjátok most, újra ötven küzködéses év után, az ország sze- mefényét Budapestet, melyet véres kézzel ragadtatok ki egykoron az ellenség bitor uralmától — hogy most milyen fényes és ragyogó és erőtől-gazdagságtól duzzadó: érezze át a ti vénhedt lelketek, hogy ti valátok e roppant erő és hatalom első alapvetői; a ti nagy szivetek nagy ereje nyúlt be rettenthetlen akarattal a jövőnek rejtélyébe és teremtette meg a mai szép jelent. Lüktessen át lassudó szivetek vérén a boldog gondolat, hogy bár nagy s hatalmas vala egykoron Árpád népe Nagy Lajos alatt, mikoron őseink Nápolyig száguldtak magyar földeken: ám hatalmasabb ma, mint akkoron, mert nem csupán a szablyáink élessége és véreink halálmegvetése, — de ezeréves történelmünk morális tanuságtétele, népünk csodás jellemnagysága s mindenidőkre példaadó szabadságszere- tete hódította meg irántunk az egész világ rokonszenvét, szövetségét! Az ország ifjú szép fővárosában uj, ifjúi szivvel határozzátok meg az 1848. márczius i5-ének 50 éves jubileuma boldog ünnepét. Titeket illet meg a rendelkezés — tiétek az akkori dicsőség mai áldása: nektek köszönjük hogy annyi rettentő megtévesztés után — a magyart úgy szereti ma, a magyarok királya. A ti, halálpróbát kiállt honszerelmeteket egy oltáron mutathatjátok be immár a trónhüséggel együtt a Magyarok Istenének. Egy érzésben lüktet veletek a jó király szive s ti boldogan kezdhetitek meg jövő márczius 15 I ünneplését azzal, hogy leg- elsőbb is e szent napon a király elé járultok s azt mondjátok neki: „Isten áldjon jó királyunk .... most már valamennyien !“ Aztán pengjen a lant és szóljon a tárogató. Hirdesse örömteli Tedeum az egész magyarság, szabadságsze- reime boldog jubileumát. Szeretve, tisztelettel és becsülésscl köszönti majd ünnepünket a világ minden szabad nemzete . . . . . . S Árpád lenéz az égbUl, KÖny csordul ki szemébúl, Büszkén kiáltja: Büszke vagyok reátok ! A békéltetők. Veszprém' okt. 23. A veszprémi püspök néppárti hírlapja, a »Veszprémi Hírlap, ez év január havában egy czikkelyben keményen .neki rohant a liberális pártnak e czim alatt »A békerontók.« Ebben a czikkelyben azt fogta rá a liberális táborra, hogy éppen nem akar a pacificatio terére lépni. S irta a czikkelyt ép akkor, mikor ép e párt vezérférfiai éppen ebben a mi újságunkban kijelentették, hogy a békét pártok és felekezetek között, városban és a vármegyében helyre akarják állítani. Az odanyujtott békejobbot eltaszi tolták, botrányt és hamis vádat esi náltak a püspök ujságpapirosán — hát persze megújult a harc/., foly a lövöldözés tovább, lyukad.;al: a reverendák és rongyolódnak az egyházi zászlók. „Isten látja lelkünket“ czimü bekezdéssel szokott nekifohászkodni a püspöki újság, valahányszor nekikényszeredve megtámadja a liberális embereket, s mind e támadó czikkelyek végén, — melyekben >képviselőcskék«-et szurkálnak meg sunyi nagyságú „papocskák“ — mossák kezeiket, mint faczér Pilá- tesok, kiknek a pénzért való misé zésen kívül egyébre gondjuk nincs. Hát a jó Isten nem látja ugyan a lelkűket, mert az nekik nincs, — hanem mi laikusok látjuk az ő gonoszságukat, teljes reverenda nélkül, — amint a morálisságukból hétről-hétre levetkőznek előttünk. A ihüle gonoszságuk nem csekély jelentkezése a múlt héten az volt, hogy béküldenek helybeli „papocskák“ a „Hazánkénak egy Véghelyt szidó czikkelyt s azt azután lenyomtatják a püspöki lapban, ezzel is a kormány komniektálni akarván korrupt voltát. Ennek a révén aztán kiássák a szent hyénák Véghely kadáverét a sírból; szétmarczangolják ezerfelé azt a testet, mely mig élt, egyetlen igaz barátja volt a veszprémi püs pöknek s kanonokjainak minden vehemensebb liberális tervvel szemben s kéjelegnek abban, hogy majd a szabálytalan tulköltségek révén menyit kell visszafizetni a hUrama- radt c-aládnak s majd még felelősségre lehet vonni azért Kolossváry alispánt is, aki pedig félév előtt szerintük a legjel emesbb megyei hivatalnok volt, azóta azonban — fájdalom — nem bizonyult be ze lenyáknak. Ismét lévén egy cs lódása az áj- tatos hüle gárdának : meg kell for- ditaniok a békesség feszü étét és ütni a boldogabb végév. 1, akit ütni lehet, ha mást nem. hát a halót'at — ha mindjárt örök pietással is tartoznak néki. Szent néppirti morál, gyönyörűek a te tanaid — hanem bizonyos : a vad indusok felnyársalnák ezért az apostolaikat 1 A p-.cificatio törekvésébe pediglen ismét bríeütött az istennyila. A „kép- vise'őcskék* majd csak elbánnak a „papocskákkal“, a Tojáss-lovagokkal a Poldi Kohnok s a püspöki sajtó- kácsák püspökfaíatjaival — a liberális tol iák. Az orsz, izr. tanító egylet nyugati (veszprémi) körének megalakulása. (Saját tudósitónktól.) Veszprém, okt. 22. lakbér-ügye rendszeresen megoldható lesz. Majd dr. Kiss Arnold főrabbi tartott lendületes szeg beszédet a tanügy felvirágoztatása érdemében, mire Barta Fülöp elnök lelkes szavakkal összegezve az első gyűlés eredményét, az ülést bezárta. Gyűlés után a veszprémmegyei tanítók kartársaikat kedélyes lakomával lepték meg, hol persze a lelkes felköszőntök nem hiányoztak. Dr. Bernstein Béla szombathelyi főrabbi levélben, az orsz. izr. tanító egyesület központja pedig szép táviratban üdvözölték az ujonan megalakult kört. E hó 13-ik és 14-ik napjain alakult meg Veszprémben 1 fentjelzetfc tauitó-egylc^, melyen résztvettek a Dunántúl összes megyéinek űr. tanítói I melyen jelen voltP a p p Sándor veszprémmegvei kir. tanfelügyelő s Vezér László tanfelügyelői toll nők. Kimondatott | kör megalakulása s elnökül Barta Fülöp veszprémi,- alelnökül Pfeifer pápai és Altstädter Lajos szombathelyi,- jegyzőül Krón Mór veszprémi tanító választattak meg. Az első ülésen Altstädter Lajos ismertette a népiskolák számára kidolgozott vallástani tantervet, mit a gyűlés (íömöri Miksa zalalővói tanító és dr. Kiss Arnold veszprémi főrabbi ajánlatára kinyomatni s vita alá bocsát mi, határozott Pfeifer Mdr ezután a tanítók lakbér-ügyéről értekezett, melyhez Glüksmann Lipót székesfehérvári és Szép Lipót veszprémi tanítók szóltak hozzá. Majd fölszólalt Papp Sándor kir. tanfelügyelő ur is s jelezte a módokat, melyek szerint a tanítók Márkói dolgok. Márkó, okt, 22. A „Veszprémi hírlap* október 10. számát lapozgatva „Márkó község képviselő-testületének határozata a megyei közgyűlésen* czimü rovat egyes adataira nézve az igazság érdekében, el kell mondanom a köve! ke zö két. A czikk Írója a második bekezdésben uzt mondja: Néhány év előtt Bándon Márkon valamely község* válnsztás volt, Akkor odaállott egy okos ember és így szólott a márkói gazdákkoz: községieknek van Iá ezer 200 frt regálekártalanitási tőkéje. De ha akarjátok, nem a köz- eégé, hanem a tietek lesz, annyira a tietek, hogy még fel is oszthatjátok magatok között, ha úgy szavaztok, ahogyan az alispán és a megyei urak kívánják. Legyen tehát eszetek. S a márkói gazdáknak volt eszük, | megválasztották az „urak* jelöltjét, stb. stb. Minden nagyobb szószaporitás mellőzésével, de meg a térszüke miatt is, e nehány sorra nézve röviden csak anynyit jegyzek meg, hogy ez egyszerűen nem igaz, 1 ha czikkiró ezt magitól irja: úgy hazudott, ha pedig mások informatiója alapján vetette volna papírra, akkor csufal felültették I Hogy a márkóiak melyik évben honnét és kitől vették az eszmét a regálekártalanitási tóke felosztásához, azt egész bizonyosan megmondani nem lehet, nagyon valószínű azonban, hogy a szomszédos Fáész község regaletőkéje felosztásának, a hírére támadt az a gondolatuk, s ebbeli szándékuk a községben közbeszéd árgyát képezte, 1 tény az, hogy az emlegetett 1895. évi községi választásokat évekkel megelőzőleg, a regaletőke felosztásának kérdése, már nyílt kérdés volt a márkóiak előtt ; kortes czélokra történt felhasználásának igaz története azonban a következő. Az 1895 évi megyebizottságitag- választások küszöbön létekor Nemes j Dénes márkói plébános egyik vasár- j napi nagymise után a templomból egyenesen a községházára ment s ott egy úriembert állított a márkóiak elé, kérvén őket, hogy ezt megyei bizottsági tagul válasszák meg — | végül hozzá tevén, hogy csak akkor és úgy remélhetik a regale tőke kiutalását, ha megyebizotts&gi tagul ezt az úriembert választják meg: még meg is indokolta, hogy miért, ezt azonban egyelőre nem tartom szükségesnek elmondani. Ha ezt Nemes Dénes plébános elfelejtette volna, vagy nem tudna és akarna rá visszaemlékezni, úgy egy egész község színe java vágja a szemébe a szeplőtlen igazságot: hogy a regaletőke kérdését e jelzett alkalommal I vitte bele a korteskedésbe, 3 ő akarta volt azt kortes- czéljaira felhasználni. S hogy az Isten panasznéven ne vegye | bocsássa meg neki, mert már nem tudni, hogy hányadszor ugyan, de még nem tudja hogy mit cselekszik : két év múlott el e történeti tények ntán: a vármegye gyűlésen mint valóságos bagoly suhog I odakiáltoz a verebeknek, hogy nagy fejüek. • ...............ne vigy minket a kísérteibe. Valami ké znél levő nyilatkozat- félét is emlegetett a megy egy ülésen a plébános ur, a mely nagyon valószínű, hogy az ő sistemája szerint szüralatt, éjjel készült, tartalma a nyilatkozó feleknek, nehezen lett megmagyarázva, — s biz’Isten, kár azért az 50 kros bélyegért a mely rajta van. Ha szómmal nem vétenék : Nemes Dénes plébános ur egy vizeszü róka s azok közé az emberek közé tartozik, akikről el lehet mondani, hogy van neki esze, de nem egészen tökéletes. A naiv márkóiak, s a saját cseléd- személyzete előtt nagy tekintélyéről, hatalmáról és világra szóló befolyásáról beszélgetve a hatalmas ur, minisztereket, püspököket, fő- és alispánokat, kanonokokat stb. reggeliz, ebédel és vacsorái, 1 egyéb bármilyen rangú személyeesbéket tubák gyanánt szippant föl, — 1 hogy ne mondjam, ezen a nagy rettegett hatalmon 1895-ben nagy csorba esett, igen nagy, t. i. az ő beleegyezése nélkül s az ő tiltakozásának daczára, a márkóiak leszavaztak a jegyzőjük mellett. Pedig a jó páter sok csúnya dolgot elkövetett, hogy ez meg ne történhessék, annyira, hogy róka urnák többrendbeli turpissága is napvilágra jővén, az ezidőben megejtett egyik községi gyűlés alkalmával, ahol az összes márkóiak jelen voltak, ha idejekorán el nem hordja az irháját, ebrudon került volna ki a saját hívei szolgálatkészsége folytán a gyü- lésterembŐI. Világgá publikált befolyását tönkretette a választási inczidens, megrendítette ezt az embert, s csúfos vereségét a tiszta igazság elferdítésével is igyekezett 1 igyekezik manapság is reparálgatni, s az ott akkor történt dolgokról keringő s a valósággal homlokegyenest ellenkező állításoknak s így a „Veszprémi Hírlap* október 10. számából e c-ikk elején idézett sorok tartalmának is ó a Bzütőapja, mert Márkán nincs ember, a ki olyan fényesen tudna hazudni, mint a pap. Pedig plébános uram, a megismert igazság elleni tusakodás Szentlélek elleni bűn, s annál csúnyább dolog az, ha egy lelki pásztor követi azt el. Nagyon jól tudja azt a plébános ur, mely szerint azok az állítások, hogy a bándi körjegyzőt, az alispán, a megyei urak, vagy akár ki az istenfia is erőltette volna a márkóiak nyakára, s hogy a választást megelőzőleg ott alulírott a regále- kérdés felhasználásával korteskedett volna, — a legszemtelenebb hazugságok : mert a község minden idegen befolyás nélkül csoportosult a jegyzője mellett, s alulírott, nem hogy korteskedtem volna, de egyetlenegy márkói szavazó polgárnak még csak egy szóval se mondottam, hogy reám szavazzon, mert arra nem volt szükség. E sokszor említett választást megelőző egész éjszakán korteskedett és korteskedtetett egypár megtéve- lyedett báránykájával, alulírott ellen e jópásztor s midőn a nap keltével utolsó reménye is elenyészett arra nézve, hogy a márkóiak a jegyzőjük elleni szavazásra rábírhatok legyenek, cselhez folyamodott, ez utolsó erőlködése azonban Geiszt János idókori községbiró tapintatos eljárásán megtörött, 1 erkölcsi veresége annyira teljes volt, hogy az ennek folytán kapott talajlázat még a mai napig sem Isirta kiheverni. Mindezeknek daczára, a történeti igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy a márkóiak még mindig imádkoznak is érette, eképen végezvén szivből jövő imádságukat . . . ........................de szabadíts meg minket a gonosztól. Amen. Röviden előre bocsátva ezeket, Rainprecht Antal megyebizottsági tag által a márkói regalekártalani- tási tőke kérdését illetőleg elmondottakkal szemben, a következőket tartom szükségesnek megjegyezni : Márkó község úrbéres község volt s az elkülönítés alkalmával a márkói határ összes ingatlanaiból meg kapta a káptalan is, meg a márkó» Szeretlek I... Szeretlek I- mint a fölfelé törő fa A levelének szint adó napot. Szeretlek, mint a mennynek tiszta boltját A rajta csüngi, égő csillagok. Szeretlek, mint a rét ólén kanyargó Patak az első parti ibolyát. Mit hullámozni kezdi kebelének A fiatal tavasz jutalmul ád I Szeretsz-e 7 kérdem a mély éjszakától S rejtelmes csendje, hajh, választ nem ad. Szcretsz-e t kérdem a nagy rengetegtől, De minden ága mist-mást bólogat. Szeretsz-e 7 ók, ez egy szóért letépem, Ha kell: száz erdő minden levelét, S csak az utolsó mondja az igent ki, Cserébe egy világért ez elég t SZÁVA Y GYULA. Bella könyvéből. XXIV. Zugó erdő vadgalambja. Beszédem van teveled: Az én kedves galambomnak Nem irhatok levelet; Vidd el hozzá messze-messze Vidd el az üzenetem : Szállj be hozzá, turbékold el; Milyen nagyon szeretem. Szállj be hozzá, nem bá?iod meg, Tudom ha jelkeresed: Kis kezéből szemen szedett Búzászemmel etet meg . . . Édes ajka rózsabimbó Harmatával megitat , . . Tudom én, hogy vissza is majd Arra veszed az utad. XXV Vándor szellő szárnya: Szállj a messze tájra, Ahol az én kis angyalom A levelet várja. Mond meg neki: sírva A levél megírva; Meg is kapja ... de már akkor Ott leszek a sírba . . . öleld meg helyettem . . . Csókold meg helyettem . . . Mond meg neki: hogy nélküle Milyen árva lettem I Súgd meg neki titkon, Rejtve őrzött titkom : Amelyet a világ előtt Nem szabad ki nyitnom. Hozd majd vissza mását: Lesd el álmodását, És zokogd el a síromnál Szive dobogását. — i8py. október //. SOdS LA?OS,. A keskeny agyagos utoD, a mely ha- laványsárga csíkkal húzódik föl rézsutosan a Szent Orbán kápolnájához, két szürke alak haladt egymás mellett, lassú őr- döngéssel. Borbolya káutor volt, meg Bandi, a szamara. A pinezébe mentek együtt borért, a mint régtől fogva kötelességük volt minden szombaton délután. Nagyszerűek ezek a falusi szombat délutánok. Már érezni egy kicsit & vasárnapot, az emberek rendbeszedik a házok tájékát, kisöprik az udvart, itt- ott meszelnek, kivált a pitvar elején, a hol leghamarabb szemet szúrna a tisz- tatalanság. A mezei munkából korábban megjön este a gazda ; ma már bele se fogott olyanba, a mit estig el nem végezhetett, h>8z’ holnap úgy sem folytathatná, mert a holnapi nap az Úristené. Borbolya megigazgatta a csacsi hátán a csobolyókat; most még üres volt miud & kettő, hát vidáman kapkodta a fejét a jámbor állat. A szőlőhegy aljáról visszanézett a kántor, úgy rémlett neki, hogy a háza előtt, a melyet jól láthatott a völgyben, még folyvást fenyegető mozdulatokkal integet felé a feleségé. Szinte a hangját is hallotta, mint az imént, a mikor föiczibálta édesded szuny- nvadózásából : Már megint alszol ? te Mátyás király restje! Mit iszol holnap, ha nem mégy a pinezébe ? Halálba üldözöl, vesztemre törsz ; azt szeretnéd, hogy még a hegyre is én caflassak helyetted, ugy-e ? A sárkányhangok még jobban kísértették ma, mint rendesen. Jülöntötte a méreg s jót húzott a csacsira; de mikor Bandi ijedt hoköléssel akart befarolni a venyige közé, lecsillapodott s kérlelni kezdte i „aono szivem 1 nem téged gondoltalak !« 8 A csacsi lekonyitotta a fülét, megló- bálta rosszul vedlett tejét s nem törődött azontúl mással, csak a pőcsikkel, a mely egyre oda csapkodott a vóknyához. Máshol úgyse tudott volna beleragadni a sürü szamárszőrbe. Csöndes volt az egész szőlőhegy. így nevezték, pedig a dombmértéket is alig ütötte meg. Még csak egy gyümölcsöt szedő fehércselédet se lehe tett látni; a kerülő bizonyosan valamelyik gádorban nyújtózkodott, bátran pusztíthatta a rigó a góbért. Lépésközben nagyokat kanyaritott Bandi a hátsó lábaival, úgy akarta ledörzsölni magáról a vérszivó rovart Egy helyen jókora csiga mászott előttük az utón: Borbolya gyöngéden félrepiszkálta, nehogy rálépjenek. Jószivü volt az istenadta s ha a maga sorsára gondolt, minden gyámoltalanság meghatotta. Mikor a csiga mellett elmentek, dör- mögő hangon biztatta a nyálkás állatot: •csigabiga nyújtsd ki szarvad, mézet ad ok enni, tejet adok inni;* de biz a csöndes jószág nem akart neki szót fogadni, hát megint csak vissza terelődött figyelme a kedves csacsijára, azt cziró- gatta, dédelgette. Nem oknélkftl szerette a csacsit. Valahányszor az asszony megharagudott: vagy egyik, vagy másik vházbelin* töltötte ki az indulatát. Sok verés jutott a szegény csacsinak r olyankor Borbolya csakis azt nézte, hogy amennyire lehet, ne éppen képébe kapja a repülő poharakat és tányérokat. Körülbelül egy fátum üldözte mindkettőjüket. Mennyire megbánta már, hogy elvette azt a jómódú özvegyet 1 Micsoda dolog is az, hogy minden falat ételét, minden pohár borát felhány- torgaija ?! Kivált a bort, mert az igazán sok fogyott. A Borbolya tiszte volt tudniillik a pinczekezelés, Az asszony a bájától már alig tudott járni, nem lehette meg minduntalan a bosszú utat, hát kénytelen volt a pinezét édes urára bízni. Mikor látta, hogy Borbolya berúgva kerül elő a csobogókkal, csúnyán leszidta a a következő héten — ellenőrzőnek — elküldte vele a cselédjét is. Akkor meg mindketten részegek voltak, mire megjöttek, s mi több, az egyik csobolyó tartalmát is megitták az utón. De igy már okosabb volt Borbolyát magában ereszteni. Erős figyelmeztetések szokták a pinezébe való kirándulásokat előzni; — Ha leiszod magad, elém ne kerülj, mert megfojtalak ! Botbolya oszt1 nem is került elő két napig, a mig tudniillik tartott a csobogókban. Öt hadd vitte volna az ördög, de a csacsira szükség volt a háznál, mert az hordta a jő vizet, meg a zöldséget kellett volna szállítani a szatmári vásárra. Eféle zavar nemcsak egyszer történt. 1 A folytonos kalandozásban Borbolya, meg a cacsi nagyszerűen összeszokott. A legjobb barátok lettek. Ha egymásra néztek, bátorítás volt a tekintetükben, Hasonlítottak abban is egymásra, hogy miud a ketten iszonyodtak asszonyuk rikácsoló sárkány-hangjától s mind a ketten örömet éreztek a csobolyók láttára mert azok — igy szombat délután — ideiglenes szabadulást jelenteitek a rabszolgaság alól. Borbolya százszor megszökött volna már, ha ez az egyetlen szombatnapi kárpótlása nincs, de azért a kárpótlások mellett is gyakran kitört belőle az elfojtott boszuság. Mikor a szőlő garádja mellett bandukolt néha, rájött a rossz óra s toporzókol va harsogta a csacsi fülébe: — Előbb-utóbb kihoz a sodromból! vérét iszom 1 Hanem e helyett folyvást csak a borát itta, még a csacsit is rászoktatta ; gyakran juttatott neki egy-két pohárra valót. Nem is hinné az ember, milyen okos tud lenni egy szamár. Bandi Jassankint úgy megszokta a bort, hogy holmi névnapokon bátran helyettesíthette volna a kántort. Nyilván hozzátartozott ez is a barátságukhoz. A remek Őszi verőfény ugyancsak pöí- költe okét. Mikor a galagonya-bokrok közt megvillant a présház feh rsege : Borbolya megcsiklandozta a barátját. — Siess egy csöppet, szivem! Biztatás se kellett a szamárnak, oldalvást kacsintott Borbolyára. Ha egy me*e- mondó látta volna őket, azt gondolta j volna: Ni, itt megy Árgyilus királyfi, mellette pedig az elváltozott Tfindlr I Ilona, a ki majd egy varázsló szóra I visszakapja gyönyörű alakját. Borbolya a pinczénél levette a csacsi hátáról a csobolyókat s eltűnt a gádorban. Bandinak se kellett több ; megbenger- t gödzött a puha fűben, azután őznek való pákosztossággal csipkedte meg a szőlő- leveleket. De nem Ízlett neki a kesernyés Savanyúság, hát bevette magat az aljban feje8edö káposzta közzé s ott habzsolta a hamva8kék levélfüleket s még a káposztatorzsát is megbarapdálta hozzá. Ez volt oszt’ az igazi élet! Mindenfelé apró madár röpködött a bokrokon; az ősz már becsalogatta a kis csattogó szárnyasokat a mézédes bogyók országába ; a sörény rőzséje közt szünet nélkül pörezöget egy kis ökörszem, a melyet érett dohányhoz hasonló színe lathatatlanná tett a rozsé barnaságán. A pincze előtt jókora almafa terpeszkedett, vékony galyacskáira fehér moly- hos pille rakta le tojásait * a fa tetején egy pár szaraz ág volt, odatelepedtek a ! hurosok, mielőtt le mertek röppenni a csalogató érett fürtökre. Bárcsak örökké tartott volna minden ilyen szombat délután 1 A csacsi nyugodtan legelt, egyszer csak a pinczegádorból kidongott egy bu- bánatos nóta. Bandi ismerte ezt a hangot, lecsapta a fülét s oda koezogott az ajtóhoz ; azzal pedig éppen elfogta a hanyatló nap minden sugarát a pincze torka elöl. — Ki van odafönt, bej ? 1 . . . nem tudsz köszönni ? paraszt! — mordult föl a kántor. Egy kicsit borízű volt a hangja, \ de egy csöppet sem hoszus; inkább még újra danolui kezdett: Gyere be rózsám, gyere be ! Csak magam vagyok —■ ide be! A csacsinak tan megesik toldozta egy sugár az orrát, elég az hozzá, hogy nagyot tüsszentett s élesen kivágta a magas * ni*-t, azután meg az „ *-t. — Jövök mar, jövök! biztatta alulrói | Borbolya. Hallatszott, • hogyan zörög a ! bádoglopóval. Üvegből valót használt az
