Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-10-23 / 43. szám
Veszprém, 1897. Veszprémi Független Hírlap. Szombat, okt. 23, közbirtokosság is | saját competentiájául. Ké öbb az illetékes hatóságok a közsgek rendezésével egyidejűleg elrendezték a községi közvagyont-, s ekkor történt az első nagy tévedés t. i. a közbirtokosság tógáimét — a község mint jogitestület fog&lmá* vili összezavarták | a közbirtokosságnak az elkülönzéskor jntott s kö. ősben hagyott területét felvették I leltárba, mint községi közvagyont. Ázóta ez ingatlanok összes jövő- delmeiböl csakúgy részesül a veszprémi káptalan, mint akármelyik közbirtokosság! tag — pedig | neki jutott rész jövödelmékez Márké közbirtokosságának seinrnigköze sincs | ez nagyon tezmészetes, de ennek igy kellene lennie viszont a káptalan részéről is. Azt hiszem, hogy | helytelen és jogtalan állapot áterteséhez nem szükséges valami nagyobb jogi érvelés. Ugyan ez a sors érte a káptalantól megvett kocsma és malomjogokat is. Ha valaki ez ingatlanok megszerzése alkalmával azt mondotta volna , a márkdiaknak, hogy e két ingat- | lant akképen adja el a káptalan, hogy ezeknek évi jővódelmeból birtokarányban ezntán is részesülni akar, — maguk a káptalan megbízottjai mondották volna rá, hogy ez képtelenség s hogy ez nem igaz, mert hát beszéljünk igazán s valjuk be, hogy ezt a jogügylet megkötésénél sem a káptalan, sem ennek megbízottjai még csak nem is gondolták. Nehogy azonban HaÍDprecht ur az én szememre is azt vesse, hogy ez időben valahol még iskolás hu lehettem, pedig hát e dologról ő is csak annyit tudhat amennyire tájékoztatja magát s igy e kérdés vitatásánál a jutási ispán úrral szemben 8 vele csak egyforma adutt le- h-r, — megjegyzem, hogy Márkon még sok öreg ember él, akik e jogügylet történetéről alapos informa- tióval szolgálhatnak akár Raicprecht urnák is s ha a szükség úgy fogja kívánni Bainprecht ur által a megye gyűlésen, e kérdés érdemében elmondott egyes dolgokkal egészen ellenkező dolgokat fognak hitelt érdemlőleg beigazolni. Gácsér Lörincz körjegyző. Vörös Fernes rendőrfogalmazo azonnal a teljes eszméleténél lévő sérült kihallgatásához fogott, mire ez meglepő közönyösséggel, sőt mondhatni czintkus dacczal ekként válaszolt. — Ki lőtte meg önt ? — Hát a pisztoly. — Nem azt kérdeztem, hogy mivel lőtték meg, hanem hogy ön, avagy más valaki lőtte-e meg magát ? — Hát én magam lőttem meg ma- gamak — És miért? — Mert már egy év éta mellbeteg vagyok, kórházban is ápoltak és nem tudok kigyógyulni. — Hogyan van az, hogy mi két lövést hallottunk, holott ön csak egy helyen van megsebesítve ? — Az elsőt a levegőbe lőttem csak azért, hogy halljam, mekkorát durranik. A további kérdésekre a sérült azt felelte, hogy neve Weiss Rudolfé Magyar- Polány községi illetőségű. 20 éves ssabó- segéd, a ki legutolján Brunecz Ferencz helybeli szabómesternél állott szolgálatban. Dr. Alexy Emil v. tiszti és dr. Takács Benedek járás orvosok a lősebet megvizsgálván, azt találták, hogy az 5 millimétemyi lövedék a jobb halánték közelében a koponyába hatolt és valószínűleg anélkül, hogy a csontot áttörte volna, a bőr alatt elsiklott, és valahol csontban megakadt. Az apró golyócska tehát még benne van a testben. Az első orvosi segély nyújtása után az öngyiikosjelöltet hordágyon beszállították az Emberbaráti Egylet kórházába, hol a beteg, ki eszméletét egy pillanatig sem vesztette el, az ápolás következtében másnap reggel már jobban érezte magát. Wlassics. £0 megyénkben ifjú öngyilkossági kísérlete. Szombathely, okt. 26. F. hő i8-án délután 3/<4 órakor, mialatt egyi smeretlen hulla exhumálására kiküldött bizottság a szombathelyi köztemető tetemházában a hulla bonczolásá- Aal volt elfoglalva, aj közelből egymásután két lövés hallatszott, mire nézve a sírásók azt a felvilágosítást nyújtották, hogy a Domonkosrend birtokán vadásznak. Mintegy io percczel későbben egy fiú jelentette a bizottságnak, hogy a temető kőkerítésén kívül egy fiatal ember agyonlőtte magát. A bizottság valamennyi tagja azonnal a helyszínre, a temető oldalán elterülő fenyvesbe sietett, s ott fekvő helyzetben egy fiatal embert találtak, kinek jobb halántékából patakzott a vér, s mellette egy lépésnyire egy kis kaliberű uj forgó pisztoly feküdt. Wlassics Gyula, a fiatal jogtanár, egyszerre csak belenőtt a báró Eötvös József székébe. Aki ezelőtt pár esztendővel a közvád’ó tisztében aratott fényos diadalokat s a jogtudomány irodalmi művelői közt küzdött a babérért, azután mint a büntetőjog tanára, majd mint képviselő a jövő igazságügyminiszterei közt jelöltetett első helyre: egyszerre csak kezébe kripta a magyar közművelődés marsalbotját és oly biz'osságg-il kezdte forgatni, mintha egész addigi pályafutása csak ennek az állásnak lett volna az előkészülete. Pedig hogy nem úgy volt, jól tudjuk. Wlassics Gyula nagy tehetségei addig a közéletnek más irányában érvényesültek és Ígértek még teljesebb érvényesülést. És egyszerre, férfikora teljében, uj pálya nyílik meg előtte 8 az uj pályát felelősséggel terhes vezető állásban kell megkezdenie. És ezzel a kezdettel egyszerre ott terem npmzeti kultúránk legnagyobb hadvezetői közt. Nem szolgai hizelgés, az egyszerű tények feljegyzése az csapán, — mondja a .Pester Correspon- deuz*, — hogy báró Eötvös József óta a magyar nemzeti kuliura szolgálatáért lángoló buzgóság, tetterő, igazi hazafiul becsvágy, bátor kezdeményezés s ezekkel együtt szerencsés államférfim tapintat oly mértékbeu nem honolt a kultuszminiszteri székben, mint most, mióta Wlassics Gyula tölti be azt a nagydiszü helyet. Pauler, a kiváló doktriuép, hajlamainál fogva az igazságügy felé vonzódott s nemsokára oda is került. Trefort a szellemes tudós, szintén az elméletek embere volt inkább. Gróf Csákg Albin, a nagy államférfi, politikai életünknek ez az igazi ékessége minden alkotó erejét az egyház politika terén volt kénytelen kimeríteni. Báró Eötvös Lóránt jóformán csak napokig ült atyja örökében és még arra sem volt ideje, hogy elkészítse politikai végrendeletét. Wlassics lett az utóda és átvette az örökséget, a leltár kedvezménye nélkül, súlyos és kellemetlen tartozásokkal terhelve. És mégis ki tagadhatná, hogy az a vagyon azóta szinte hihetetlen méretekben gyarapodott. Hogy a nem zeti gazdálkodásnak, a nemzeti erőgyűjtésnek eladdig más . terén fáradozott uj gazda egy soha el nem idegeníthető kincsgarmadát halmozott össze rövid harmadfél év alatt. Igazi nagy alkotómunka volt ,az, amelynek érdemét hatványozza, bogy olyan időben kezdődött, amely.-nem kedvezett az alkotásnak ; első csá kányütéseit még tulha’rsogta a fegyverek csörömpölése ; szinte azt mond' hatnék, hogy a barczj küzdelem pánczélingéból készült Wlassics első munkazubbonya. Szóval, hogy befejezzük végre a képes beszédet, Wlassics Gyula oly időben kezdte meg a maga nagystilü kultúrpolitikáját, a midőn móg a kultuscpoli- tika foglalta el javában az elméket és kedélyeket. Hogy akkor tudott kezdeni és azóta bírt sikereket elérni, ez nagyratermettségének legfényesebb bizonyitéka. Mindezeket pedig abból az alkalomból mondjuk el, hogy a kultuszminiszter egy njabb nagyszabású tervét valósítja meg, a magyar nyelv tisztitó munkáját reá- bizván az akadémiára. Hogy ez a terv is sikerülni fog, arról Wlassics eddigi szerencséje kezeskedik ; és ha sikerül, ezzel ismét magasabbra emelte azt a piedesztált, amelyen a nemzet vezérei közt ál- lani fog az idők végezetéig. Mioden ország akadémiája kiváló gondot fordit szótári munkássága által is, a nemzet nyelvének művelésére és fejlesztésére. Az Academic Francaise egyedüli feladata a franczia nyelv szótárának folytonos tökéletesítése. E szavakkal vezeti be Wlassics a magyar akadémiához intézett leiratát, melylyel nemzeti nyelvünk folytonos ápolását annak elsőrendű feladatai közé sorozván, közelismerésre szerzett újabb jogezimet. fizetnie azért, hogy a jövő termésig úgy a hogy tengesse létét. Ha bőséges éveinkben gondoltunk volna a sovány esztendőkre, könnyen kibirnók ezt a nyomást. Ha szövet- keztüuk volna akkor és összevetett vállal állanának szembe a csapásokkal, azok nehezebben, vagy éppen I nem vennének erőt rajtunk. Nem I peregne oly sűrűn a dob, nem ta- j látna munkát, a végrehajtó, kevesebb I járás nem hozott ki a sodromból, mondom most már én is kezdem deres bajuszom idegesen (a hogy mondják) czibálgatni, mert most már nem csalt Siófok portájáról, hanem községünk becsületéről, vármegyénk egyik nagy adót beszolgáltató helyiségéről szól a sibila. Hát kérem nem ám csak a telepről betévedt fürdőző úri népségnek szemében — hanem a mi sze tőről, előtt, de azt mindig össze találta mire a csobolyők megteltek. Nemsokára fölezammogott a pincééből s a mint a napot meglátta, nagyot kurjantott: — Mégis szép a világ, te Bandi! &akiiogy Bandi ilyenkor nem elégedett meg a puszta hizelgessel. Addig döfölte, harapdáita a kántort, a mig a kalapjába nem töltött számára egy porczió italt. Bandi nagy élvezettel szürcsölte föl, s mikor a szeszecske elfogyott, nyiffant egyet s kirágott utána. Gyönyörűen el voltak készülve mind a ketten. Ha ezt a kantomé asszony látta roloa! . . . A zöld színnek még talán sohasem volt ilyen felséges egybeolvadása az érettebb színekkel. Valami nagyszerű tarkaság ömlött el a tájon, a felbök baján Ölelték kebiökre a napot, a melyből magasztosan ár.'idt szét a menyországi láng. A két elnyomott, egymásra utaltat mélyen meghatotta a természet csudaszépsége; a csacsi az almafa kevés árnyékot add lombjaira v< tó bágyadt szemet, «Borbolya pedig kőnyezve ölelte meg örömeinek s báu&tainak ezt a négylábú részesét. Még sohasem érezte annyira a szükségét, mint most, hogy szivét egy jób&rat előtt egészen megnyissa; de az is igaz, hogy még egyszer sem nyakait a lopóból ojyan föntartas nélkül való őszinteséggel, mint ezen a góbéit érlelő őszi délután. Vilagos&Q h iUott», mikor egy buros, a üie.y epp«u ie akart szállni az almafára, r.sdozva szólt a társainak i „nini, egy res/rg tmbrr!“ K -iomáoclni akart, de így vörösszárnyu ró. pillangó u i őrzőm borz, bajusza közó a**a«n b óit vergődött par matoodperczig. » bolya u/.fc bate, hogy apró tündér- czirógatják s mosolyogva dadogta, b b.g*e; situ weg 11“ Semmi kétség se lehetett az iránt, hogy a fecsegő bnros igazat mondott. i Még csak az hiányzott, hogy & felhők egy vén asszony alakját öltsék magukra. Borbolya a vén asszonyban a nejére ismert s fogcsikorgatva fenyegette a felhőt : — Nem fogok tovább tűrni! Ment lesz csák a hadd el hadd! Most lesz, a mi még nem volti . . . Fölcsatolta a csobolyókat a csacsi hátára s nagynehezen maga is rákapaszkodott a szegény fülesre, az bizony nem 1 volt bolond, bgy ennyit czipeljen, inkább meg se mozdult. I A kántor leszállt róla s agy vezette ■ lefelé, botorkálva. A csacsi is botorkált. | A csigabiga még akkor is ott őgyelgett az utszélen s ugyancsak csudálkozott, mi- kor a két pajtás eldülöngözött mellette. A mi volt, az nincsen többé 1 ordított Borbolya s arrébb rágta a csigabigát. A falában kitértek előle az emberek ; ! a kuvaszok meg ugatták; a gyermekek pedig ntezahossízat futottak utána, úgy • nevették. Még a csacsi is rákezd te egy ! párszor a maga nótáját. Már látszott a ház, a hol Borbolya , lakott; a ház előtt valaki csípejére tett j kezével várta őket. j — No mit ordítoztok úgy? kérdezte 1 az a valaki, amikor megállották ; talán ; megint beraktatok? NŐi hang volt — de sárkány torkából hangzott. Borbolya inogva hátrál1: a csacsi mögé ' I onnan nyöszörögve dudogta: — No Bandi! hallod-e Bandi! . . . ; szólj már te is, te Bandi ! A csacsinak eszébe juthutott, bogy odafent a begyen megcsiklandozta volt az orrát egy sugár; nagy ott tüszszentett s megint kivágta élesen az „i*-t, utána ; meg az ,áu-t, 1 Bársony István. Segítség az Ínségben. (A. É.) A legutolsó évek sajnosán megszégyenítették a magyar Eánaáuf. Azt lehetett hinni | bizó meggyö- déssel hittük mi i<, hogy az a termékeny fekete föld mást, mint jó hazafiakat szülni és fölnevelni nem is tud. A fejlemények sötéten, nőt véresen czáfolták meg ezt a sokáig táplált nézetet. Magában éppen az Alfö!dnek szivében gyűlt ki az elkeseredés lángja — joggal vagy jogtalanul, azt itt nem kutatjuk — a fönnálló jogi és társadalmi rend ellen. A múlt nyár csekély termése uj anyagot nyújtott az elégület enek- nek és az elégületlenséget nem lohasztja az, hogy a gazdát nem ke- vésbbé sújtja a sors csapása, mint azokat, a kiknek megélése két kezük csukájától függ. Előre lehet látni, hogy az elkeseredést nélkülözések, az élelmi czik- kek árának emelkedése csak fokozni fogják és ily módon tágulni iog az a hasadék, mely a gazdát és a munkást egymástól már is elválasztja. Holott az ellenkező volna kívánatos, nem csupán az egyiknek, turném a másiknak érdekében is. Arad vármegye gazdasági egyesülete gondolkozott azon módokról, a melyekkel ezt az előrelátható, de sajnos eredményt megelőzni lehetne. A nép élelmezésének ügyét akarja fölkarolni és kiküszöbölni a gabona- uzsorát, mely az Alíödnek éppen ezen részében szertelenül dúl. Községi magtárak fölállításáról vau szó és arról, hogy a közvetítők hasznát, mely ínséges években még nagyobb, mit egyébkor a lehetőségig redukálják. Mennyiben fog ez sikerülni az aradvármegyei gazdasági egyesületnek, azt valójában nem tudjuk. Annyit azonban látunk, hogy a gazdasági helyzet ezekben a gazdagoknak hirdetett, alföldi vármegyékben is átkozottul gyönge. Ha volna félretett tőkéje, melyet a jótermésü évek fölöslegéből takarított meg, nem kellene a parasztnak az uzsorás karjaiba vetni magát; nem kellene exorbitáns kamatokat ember tagadná mindazt, miért az elődök hajlandók lettek volua föláldozni mindent. Ma ott állana a faluban a hitel- szövetkezet, készen támogatni min- denkit, a ki reá szorul; a fogyasztási szövetkezet most is olcsón és 1 a régi jó minőségben szállítaná az árut, mintha a mező kalászai dús eredménnyel jutalmazták volna a gazda fáradtságát. Az eladásra szövetkezettek élelme-t ügyvezetője nagybau, tehát drágábban tudná értékesíteni a mi a sovány termés fölöslegéül megmaradt. Így legalább részben ki lennének köszörülve azok a csorbák, behe- gesztve azok a sebek, melyeket a rossz esztendő csapásai ütöttek. Ei a mi mindezeknél talán még fontosabb a rombolásra irányuló szoczi- álizmussal szemben, gyakorlati eredmények által bizonyítva, ott állna miudenki szeme előtt a régi axióma : Segits magadon és Isten is megsegít. Be lenne bizonyítva, hogy állapotunk csak akkor válik kétségbeejtővé, ha megszüutüuk férfiak lenni magunk, ha elvesztettük bizalmunkat saját erőnkbe. Ne feledjük, hogy a szükség sok bűnnek auyja, de egyszersmind rendszerint sok erénynek szülője is. A legszebb erőfeszítések, a legnemesebb jellemek Dem a bőség, nem a gazdagság emlőin táplálkoztak. A lefolyó év tanulságai uj kort nyithatna^ nemzetünk erkölcsi és anyagi fejlődésében, ha a társadalom felsőbb osztályában lesz elég erő megérteni a kötelesség szavát és ahhoz képest nem lankadó buzga- ommal munkál. Ellenkező esetben a már most sem derült kép, kétségkívül még kább elborul. VIDÉK. Siófoki állapotok. (Levél „Veszprémi Független llirlap“ szerkesztőjéhez.) Siófok, okt. 23. A megyebeli lapok közül tek. szerkesztő ur lapja az, a mely megfigyelésem szerint a vidéki hangoknak szívesen szokott tért nyitni, és igy arra kérem, szíveskedjék a siófoki lakosok felvilágosodottságát, meotendó, e rövid közlés-mnek b. lapjában helyet adni. Folyton és szakadatlan, télen és nyároo, a fürdőidény előtt és lezajlása után, olyanokat kell nekünk, siófoki bentlakóknak hallgatagon tűrni, a mit a közönség jogosan vet szemünkre, de a melynek még sem egészen Siófok lakósága az oka. Közönnyel, tétlenséggel vagyunk mindenfelé vádolva; úgy vagyunk mi siófoki kaputosok a nagy közönség előtt lefestve, mint a kikből, kiveszett, vagy be sem volt oltva a szép nemes iránt való érzék! Hogy gyámoltalanok vagyunk, a magnak és vidékünk boldogulására a természet adta előnyöket egy kis utánjárással haszonra, a közönségnek meg kényelmére fordítani. Hogy niucs érzékünk felfogni az idegen forgalomból származó előnyöket, és nem tudjuk azt kellőleg, vagyis okszeróeu kiaknázni úgy, bogy a kecske is jól lakjék, de a káposzta •s megmaradják, igenis ! Eddig a káposzta fogy C9ak el a nélkül, hogy a kecske jól laknék! lévén mindennek elég borsos ára mikéot paradicsomi üdülőhelyeken s lévén minden általunk nyújtott kényelem stb. minden olyan Ősies vagy kezdetleges, mint Mucsán vagy Muj kosék postáján ! Hát kérem, van nekünk érzékünk minden iráoyban; tudunk mi is lelkesülni és hevülni a szép, jő és hasznos dolgok iránt; van is akaratunk volna is gusztusunk de meg módunk is minden botrányos dolgot annak módja és rendje szerint eligazítani annyira, hogy mindenféle nácziónak, férfinak meg íehérnépnek is gusztusát fölözné — hanem más bibi van itt, a mit ez ideig csak mi adózó polgárok sínylettünk és hallgatagon tűrtünk, haaem most már én, az a békés'természetű honpolgár kinek kérgesebb tenyerénél csak hajazata gyérültebb s sok jó és rossz momentum horvát meg fuiauc műnkben is szálka ám az a sivatagi por — az az alföldi sár, az a pokoli sötétség, ludiai utozai tarkaság a mivel a föutczánkat jellemzik I Volt is ez ellen téve nem egyszer, hanem nagyon sokszoros indítvány, meg beadvány — de az a tekiutetes községi képviselő testület által mindenkor szépen agyoa szavaztatott. Megszerkesztettünk bérem hozzá értő urakkal olyan tervezeteket, a melyek hivatva valának ezeket rendezni úgy, hogy még a pótadót sem kellett volna megemelni, — de ennek daczára legyőztek beonünket- Hiszen még akkor jó világ volt, mikor az uralkodó argumentum az ujjitások ellen az volt, hogy ha eddig jó volt édes apáinknak, ezentúl is jó lesz nekünk! csak egészséget adjou az Ur Isten hozzá, meg IO frtos búzát! — Hát kérem az ilyen szivbót fakadó argumentumok ellen szép szóval mégis képesek valónk holmi apró kivánságokat eliu- tézui, hanem bezeg most, mikor a személyes gyűlölet .állja útját még annak is, hogy ábrándkép hangosabban mondaná el kivánni valóját az érdekeltség! Mi tanácsbeliek rég tudtuk azt a sajuálatos körülményt, hogy egyesek a nép bizalmától nyert mandátumaikat arra használják fel, hogy vagy önérdekeiket szilárdan megvédjék, vagy személyes gyűlölet lövelte nyilaikkal agyon puskázzanak minden egyhaugu szavazatot. Mint 2 ollószár, midőn legharagosabban egymásnak csetteutetik, úgy ezen személyek is éppen maradnak, hanem a közibük akadt közügyét bizony apróra szót nyirbálják. Ezen évek óta a suba alatt lap- paugó személyeskedés azonban egy idő óta kezd egy kissé csiklandós leuni. A legutóbbi képviselő választást használták fel alkalmul arra, hogy az elfojtott érzelmek aDnál dühösebben törjenek elő, s hogy ezéit érhessenek, szövetkeznek az utczai tereferével meg az Intrikával is. Minden intézkedést meggátol már fél év óta a bíró elleni hajsza. Csupa személyes gyűlöl ésbö.l kiindulva, holmi elcsapott községbeli korcsmái mondókéit, papírra vetik, nagy garral hirdetik a szegények agyonkárositását, arra szereznek negyveo aláírót, és fegyelmit kérnek a biró ellen. Persze ezzel az okmánynyal addig döngették a megye kapáját, míg végre a biró saját kérelmére is, el rendelték ellene a vizsgálatot. Hát ha jól hallottam, a vizsgálat november 13-ik napján kezdi meg működését, hogy mindent az igazságnak megfelelően kiderítsen. Sajátságos és jellemző dolog az is, hogy a 40 aláíró panaszos között eddig vagy 20 [jelentkezett a községi bíróságnál, hogy informá- tiót nyerjen, vájjon ő minek van beidézve! (Hát kigyeimed felperes ebben meg ebben az ügyben !) Persze a szegény sem tudója, sem mondója de legkevésbé aláírója az ügynek, s fejvakarva hagyja ott a tanácstermet, hogy ö nem bántott senkit, hát minek bántják őtet11 Szóval csak annyit kívántam mondani, hogy mi fokiak nagyon várjuk már azt a bizonyos 13-ikát, mert most már aztán mi vesszük kezünkbe a sulykot s megeresztjük erőinket a tevékenység mellett. Mert ha az ítélet Antal József derék biráuk fejéről lehordja ezt a mocskos bántó gyanút, akkor azután ha el nem távoznék a kiabálás, a nagyszájuság ebből a teremből, majd el némitjnk mi, a kik peresig sem vagyunk hajlandók tovább tűrni, hogy egyes nagyszá- jaskodás miatt az egész testületet ma-holnap pellengérre állítsák, vagy hogy merő daozból megakadályozzanak bennünket községi tanácsbelieket azon feladatok teljesítésében, a melyek vállalókra nehezednek és a melyek Siófok jövőjét biztosítják. Mert nem olyan nehéz lesz itt ama nagy dolgokat meg cselekedni azért nem, mivel a testület zöme érett okos és fel világosodott polgár, a kik a reájuk nehezedő munka elől éppen nem zárkóznak el, s nem hajlandók igénybe venni a nagyképűség szolgálatát. Majd az öszöu, meg télen, megfigyelem az állapotokat, azutan felkeresem tekintetes szerkesztő urat instáncziáva i nyáron meg oh nyáron hát majd feidicséreudum Siófok fürdői ‘életét, hogy elleusU' lyozzam, a mit a keblUukőu táplált ál-polgárok más lapokban rontanak ! A. B. siófoki veterán polgár. Jótékony mulatság Várpalotán. (Baját tudósítónktól.) Várpalota, okt. U. A várpalotai zsidóhitközség által leégett fürdő épületének újbóli meg.’ építéséhez szükséges költségek beszerzése javára f. hó 19-én a hitközség dísztermében rendezett zártkörű tánczmulatság várakozáson felül sikerült. , Az anyagi eredmény igen kielégítőnek moudható, amennyiben már eddig a tiszta jövedelem 400 frtra t hető, holott még mindig érkeznek helyből és a vidékről pénz küldemények. A mulatság rendezése körül sokat fáradozott Wolf (Sándor bálbizotts. eluök a rendezőséggel együtt; a termek igen ízlésesen voltak díszítve, nem sajnáltak sem időt, sem fáradságot, de meg Ja lett az eredménye, amennyiben látogatott is volt a mulatság és szép jővődelein is maradt. A mulatság anyagi sikerét nagy- részben Singer Abrahám rabbi, Wolf Pál, Heller Iguácz hitközségi elnök, Wolf Sándor, és a rendező bizottság mozdították elő, külöuösen sokat fáradozott Singer Abrahám rabbi és szép tehetségű fia Singer Leó rabbijelölt a tombola rendezése körül, *ik mindketten nagyon is megtaláltál! a dolgukat. A tombola játék szüuóra után vette kezdetét, Singer Ábrahám rabbi mint a tombola bizottság elnöke és az arra kiküldött bizottság jelenlétében; a tombola játék a legnagyobb rendben és pontossággal eszközöltetett, úgy hogy ezért elismerés illeti Singer Ábrahám rabbi urat mint a tombola bizottság elnökét és a mellette működött bizottságot — elismerés illeti továbbá mindazokat kik a mulatságot támogatták és végre azokat a várpalotai kisaszonyokat kik majd egy hetet eltöltöttek a tombola jegyek elárusitásával. A jelen volt hölgy koszorúból a következő virágszálakat szedtem össze : Grün Margit, Heller Tera, Herczeg Irma, Herczeg Malvin, Feifer Róza, Szarvas B-rta, Stern Adel, Stera Margit stb. atb. Asszonyok: Dr. Adler Béláné (Csoőr), Böhm Lipőtné, Bernstein Józsefne, Deutsch Davidné, Gold Vilmo*né, Goldsmann Benőné, Heller Ignaozné, Herczeg Lipőtné, Kohn Adolfné, Lővinger Ignaezné, Magyar Jőzsefné, Novak Lazámé, Pick Rezsőué, Polák Antalné, .Pfeifer Ja- kabné, Roaenbt-rg Sándorné, Stein D. Hermanne, Szakály Ferenczné, Szarvsa Gyu- láné, Simon Gyulané Székesfehérvár, Spieler Vilmosod, Stern Jakabné, Wolf Paláé, Wolt Jőzsefné, Wolt Sándomé stb. stb. Volt franczia négyes kettő — az elsőt 40 pár táDCzolta — a mulatság igen kedélyes hangulatban folyt; Farkas Sándor jóhirü zenekara is szivesen húzta a talp alá valót — volt jó étel és ital elegendő. A mulatságuak csak a hajnali órákban lett vége. A tombola húzás alkalmával kihúzott számok után eső nyeremény tárgyak 8 nap alatt a hitközségnél, a tombola jegy átadása ellenében átvehetők. Az ezen idő alatt át nem vett tárgyak a hitközség Jávára vissza maradnak és árverés utján fognak a hitközség pénztára javára értékesíttetni. G. B. VESZPRÉMI POLG. J ANYAKÖNYV Házasságot kötöttek. Okt. tó. Horváth Gyula szürposztó- készitő-segéd róm. kath. és Rúzsa Mária róm. kath. — Kogler Károly asztalos-mester róm. kath. és Ferenczy Viktória róm. kath. Ssülettek; Okt. 17. Tompa József szabó-mester és neje Schramek Gizella leánya Emilia Ida Terézia róm. kath. — Pintér János szabó mester és neje Arany Julianna fia Ödön róm. kath. — Bobay Terézia cseléd fia Vilmos róm. kath.
