Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)

1897-07-31 / 31. szám

Veszprém, 1897.

XVII. évfolyam. 31. szám.

a^ogrjolexi mlndon «»ombaton.

ju. leup ára: ggósz évre 12 korona, fól évre 6 korona. Negyedévre 3 korona. KsveB Bzám ára 30 fii.

Kapható Sxemerey J. ét uircicg L. urak üzleteiben.

KIADÓHÍV At AL:

Szalmái utcza 514. be.

Az autonómiai mozgalom. I

Veszprém, jnl. 31*

A múlt tévedéseiből kiván erőt meríteni a klerikalizmus, hogy szembe szánhasson ellenfeleivel. De . el fog bukni és Ítéli is, hogy elbukjék, mert nem a nyers erő üzent most barezot egymásnak, csapán az eszme és ez gyözelmeskedik minden akadályon.

Az autonómiai kongresszus eredménye már ebből is megjósolható előre. El fogják ejteni, mint ahogy ez már kétszer megtörtént

Az egyház híveinek csak a néző szerepét juttatták ez alkalommal is a papok, vagy sokkal inkább az oly statiszta-katonákét, minők Shakespeare nagy tragédiáiban jönnek elő. Nincs szavak, csupán a hős dikeziójára dörgik reá az ,éljen“-t. A hősök lőkdösik őket jobbra balra, kinek a lábára hágnak, kit meg gesztikulálás közben jó oldalba taszítanak, de nekik nem szabad feljajdnlni; mert ha mindjárt közönséges gaminok is, az illetőknek tudniok kell azt, hogy csak egy lépés a fenségestől a nevetségesig.

Szegény statiszta, meg kell éljenezni neki azt a hőst, a kin legszívesebbén végig húzna lándzsájával. De a rendező ur szigorú arcza a kulisszák mögül reá bámul, sőt még> az öklével is fenyeget.

Ő felsége a király legmagasabb kegyúri jogát, a kath. alapok és alapitványok kezelését és igazgatását illetőleg semmi esetre sem utalhatja át az autonómia illetékességének.

Ä kormány pedig nem egyezhe- t tik abba, hogy a felekezeti, elemi éa középiskolákat az autonómia vezesse.

A programm összes pontjai közül ez a legfontosabb.

A lelekezeti tanitó a nagy félelemtől már előre deliriumba esik. Jöhet még rosszabb is, hát nem volt elég egész mostanáig ? Hát az általánosan ismert plébánostipusok nem voltak-e máé eddig is elég zsarnokai a szegény kántor-tani- tóknak 1

És .minő eredményt mutattak fel eddig a falusi felekezeti iskolák ?

Nem járja ott más, mint kathe- kizmuz és megint kathekizmus. Az évzáró vizsgálatok .ezzel telnek ki. Ezzel nyaggatják agyon a szegény kis gyerekeket. Az apát, vagy esperes ur kezdi, közbeszól a plébános, -meg a káplán, az elöljáró fe- jében sem kóvályog most már más,- mint János apostol evangéliuma és végül, hogy a vallásos buzgalomról tanúságot tegyen a tanító, maga is rádupláz.

És minő -nyakatokért magyarsággal felelnek a kis parasztfiuk. EgyébSzombat, jul. 31,

Szerkesztői iroda: Veszprém Szsabadi-ntoza 514. as

HlxtAetésela s

(z hathasábos petitsor yäg) annak tere)

Az első oldalon . . so fillér. A a-ik s 3*ik oldalon x6 fillér. A 4-ik oldalon ... is fillér A nyiltérben . . 40 fillér

Kincstári illeték .. 60 fillér

ként ezt a atilust átviszik még a földrajz, történet, számtan és az Isten tudja, hogy még hányféle'tantárgyra nem.

Az ily tapasztalatokból merit a kormány bátorságot, hogy a klérus uralmát az iskolában minél szü- kebb határok közé szorítsa.

Az ország minden vidékén megkezdődtek a katholikus autonómiát előkészítő kongresszusra a képviselő választások. A különböző tudósítások egybehangzóak abban, hogy az iutelligensebb elem nem szorít kezet a néppáttal, sőt mi több, egészen közönyösen nézi a szervezkedést, legtöbb helyen tudomást sem vesznek róla.

Ilyen a képe a mi készülődéseinknek is. Az intelligensebb osztályok teljesen távol tartják magukat. Megelégelték már a sok hercze- hurczát a néppárttal.

Haszonbéres telepei.

Irta: Vanosó Gyula.

Legmértékeltebb lapjaink is sűrűn foglalkoznak az úgynevezett nagy latifundiumok kérdésével. E politikai czikkek kiindulási alapja többnyire a szocziálizmus és csak itt ott látunk feltűnni azokban hazafias törekvéseket is, melyek a magyar faj min 51 ag/obb mérvbeni terjedésére, szaporodására irányulnak s ennek akadályát a nagy kiterjedésű egy kézben összpontosult latitundiumokban látják.

Kétségtelen, hogy a magyar nemzet számszerűleg kicsinyes ha pusztulni, veszni Dem akarunk, nemcsak vagyouilag kell gyarapodnunk, de számszerűleg is terjeszkednünk — szaporodnánk kell. Minden magyar család, mely az országból kivándorol, minden megszűnt becsületes, munkaképes magyar exiszterczia egy-egy sebet képez az ország testén, mely azt, habár lassú lépésben is, de az enyészethez viszi közelébh.

Az iskola, mai nemzetiségi törvényünk s itt vita tárgyává nem tehető egyéb politikai okok miatt nem bizonyult olyannak, mely képes lenne a magyarság nagyobb mérvű terjesztésére. Az állam által megkísértett telepitvények sem vitték az égető kérdést számottevőleg előre, mert eltekintve attól, hogy e telepitvények legnagyobb része még ma is a föld örök ároni megváltásának súlyos terhe alatt nyög s a lét kérdésével küzködik : e telepit- vényeknek felszívó ereje még ott is csekély vagy éppen semmi, ahol azok nemzetiségek közé ékelvék. Pedig akinek e haza sorsa, jövője, fenmaradása szivén fekszik, annek e kérdéssel nemcsak foglalkozni kell, de keresnie kell a gyakorlati megoldás lehetőségét is.

De hát hol van a megoldás 1 kér- | iik számosán, midőn éppen ott, hol i magyarság terjeszkedhetnék, az tlföldi síkság szivében a dunántúli Kánaánban, útját állják ennek a 1 lágy földbirtokok, a kitbizományok, kz egyházi, alapítványi vagyonok és 1 tételnek ekként való felállításé- | ból azon következtetésre jutnak leg- I többen, hogy ezen az állapoton csak a nagybirtokok felosztásával, a hit- bizományok megszüntetésével lehet ! segíteni és nem gondolják meg azt, f hogy eltekintve különösen az egyéni 1 tulajdonnak ily felosztást, szétdara- bolást sem a konszolidált állam, sem j a jog szempontjából meg nem en-'j gedhető teljes keresztülvihetetlensé- ! gétól; a kérdésnek ilyetén tárgya- j lása mellett, csak a demagóg szoczi-'l álizmuscak s a még lappangó anarchizmusnak malmára hajtják a vizet.

Első sorban is felmerült ama kérdés, hogy ha elismerjük a magyarság terjedésének szükségszerűségét, e nagy probléma egyedül akként oldható-e meg csupán, hogy e hazának minden magyar lakosa vagy családja legalább is egy talpalatnyi ingatlan földbirtokot mondhasson a magáénak tulajdonjoggal ? Hogy ezen kérdésre adandó igenlő válasz — legalább egy időre — ideális állapotokat teremtene, azt mondanom sem kell, de mert ez az eszme már genezisében a halvaszületett gyermekek sorozatába esik, azzal bővebben nem foglalkozom és csupán csak annyit jegyzek meg, hogy ha Magyarország összes nagy birtokait ma 10 vagy 20 holdas parczellákra osztanék, amely mellett még azt hiszem nem is jutna mindenkinek, aki arra igényt tart, úgy egy fél emberöltő múltán az a 10 vagy 20 hold föld már nem lenne elegendő a felszaporodott osalád igényeiuek kielégítéséreha pedig az a 10 vagy 20 hold felosztható, szétdarabolható is lenne — egy generáczión túl j— az éhség, a nyomor, az elégedetlenség és a más vagyona utáni sovárkodás, hatványos mértékben emelkednék. Hiszen őseink a betelepülés korszakában csak nehány százezer ember között osztották _ fel az elfoglalt ország földjét és egy ezredév után az ősfoglalók leszár- mazóiból már milliók epednek föld után.

Látjuk a telepitvényesek viszonyaiból, hogy az a többnyire minden tőke nélkül, csupán adósságra szerzett föld mennyi fájdalmat, keserűséget okoz annak, aki szerezte — s mennyi gondot annak, aki jóindulatból adta — de látják azt is és a jövó'ezt még jobban igazolni fogja, hogy a telepítések miként mállanak szét, miként jutnak idegen kézre, sőt megtörtént az is, hogy egy állami telepitvény nem is egy tized'— de néhány év alatt —telesen gazdát cserélt s a magas: tszme az embernek véle szüle :apzsÍ8ágán hajótörést szenvec Nem okvetlenül a föld „tűk

nában“ találom és keresem én iát a kérdés megoldását; kérésén eg abban, hogy az ország máj íjku lakosságának — minden : elosztási, elkobzási velleitások kül — állandó otthont és teljes i élhetést, jólétet biztosítsunk, s ai terjeszkedését, szaporulatát ez é íz alább következő módozatok lett elősegítsük, amelynek meg sitását egyedül a földmivelö ma elem részére kiadandó parczelláris bérletek és haszon béres telepek lé tesitése által látom czélszerüen, úgy a földművesre, mint a föld tulajdonosára nézve is sérelem nélkül keresztül vihetőnek.

Gondolatmenetem szerint a 3— 4000 hóldas birtoktestekből 600— 100o hold továbbra is házi, illetve uradalmi tiszti kezelés alatt maradna egy bizonyos majorsági körben, a többi földterület akként lenne bérletképpen felosztandó, hogy minden munkaképes családra a helyi viszonyok szerint 30—60 hold művelhető földterület jusson.

Ott. hol elegedő rét, legelő van, kiegészítésül ilyet is lehetne, sőt kellene is adni, kezdetben az egyes majorok, istállók települési helyül engedtetnének át, később a föld tulajdonosa maga épittctue bérlői részére lakásokat. A földek egyelőre 3 forgó szerinti gazdálkodásra lennének beosztandók, mely a magyar fóldmives ez idő szerinti gazdálkodási ismereteinek leginkább megfelel, a bérösszeg ne legyen uzsora, de olyan, mely mellet a bérlő megélhet, adót, közterhet fizesse, az madalom tulajdonosa úgy mint eddig tel,ea birtoka után, kézi napszám a természetbeni munka ne legyen kiegészítő része a bérösszegnek, mert az ilyen robotba kötelezett munkának úgy sem sok az értéke, a bérlő földművesnek magának is akkor van legtöbb dolga, mikor az uradalomnak és ha ez eddig megtudta szerezni a nagytér- jedelmü gazdaságra a munkaerőt, megfogja azt találni a kisebbre a jövőben is, sőt itt-ott a bérlő telepesek is napszámfizetés mellet segítségül jönnek.

Törvényhozási kezdemény és intézkedések is lennének teendők, hogy az ilyes bértelepek tulajdonosai a bérösszeg utáni jövedelmi adóktól, a bértelepesek a közmunka utáni adóktól legalább az első 10—20 évben mentesittessenek, ezzel az állam mit sem veszt, mert hiszen a föld és közmunkaadót s azok járulékait a tulajdonos egész birtokterülete után már megfizette és csak

is egy bizonytalan jövedelemről moD- j dana le az állam ezen kedvezmé- j nyezés által, melynek adóalapja ngy t sem létesül, ha e bértelepek létre nem jönnek, viszont azonban a személy kereseti adóban még az állam jövedelmei is gyarapodni fognának.

A telepes korcsma nem engedélyezhető, nagy uradalmainkban jóformán mindenütt vannak pusztai iskolák s igy a szellemi képzésről már is gondoskodva van és a hol ily iskolák nem lennének, azok felállítása sem lenne valami nagy teher egyik részre sem. A házilag kezelt birtok intéző tisztje, vezetője, oktatója, tanácsadója lehetne a bértelepeseknek a földmivelés terén, melyre kevesebb munkakörénél fogva reá érne. Fo gyasztási szövetkezetek lennének alakítandók ugyaucsak az intéző tiszt vezetése mellett, a melynek áldásos működését a bértelepesek megelégedése és jóléte bőven jutalmazná, hiszen ha mai napság a földmives- nek 1 ki'ő olajra vagy kocsikenőcsre, - de bármi gazdasági, élelmi és egyébb czikkre van is szüksége, azt bizonyára 50°/»i hanem 100°/o-kal fizeti túl. Számba sem veszi ugyau ezen általa nem is ismert különböztetet, do a nehéz megélhetés panasza folyton ajkán lebeg, pedig az 1 krért vett gyufa nagybani ára és kereskedelmi értéke is csak V« kr. Ne mosolyogjunk még e nevetségesnek látszó példa fölött, nagy igazságokat 'rejt az magában, a mi fajunk gazdálkodni, takarékoskodni nem tud, ha már tanítanánk nem is lehet, nyújtsunk legalább módot a takarékosság kővethetésére. A béltelepesek részére bérbe adott uradalmi birtokon található fölös holt fundns instruktus cséplő, vetőgépek, ekék, boronák, jármok, kocsik, szerszámokat akár részlettörlesztés, esetleg (cséplő, vetögépeket) évi szokásos olcsó bér melletta bértelepesek használatára lehetne bocsátani, itt-ott talán az éló' állományt vagy annak egy részét is, mindezt rendesen a helyi viszonyok szabályozzák, mind e tekintetben azonban a tulajdonos törekvése az legyen, hogy bértelepei már működésüknél! kezdetén, de azután se jussanak uzsorások kezeibe. A hivatásának, feladatának tunyaság, iszákosság, gonoszságból megfelelni nem tudó telepes bérlő, a bérletből a tulajdonos által bármikor elmozdítható s hogy az emberi gyarlóságon alapuló tiszti önkénynek is némileg gát vettessék, a bértelep egyetemleges jót Uása mellett 1—2 évre a kiűzni szándékolt család is — még megtartható. A bérfizetések tekintetéből különben nem az egyetemes, de csupán az egyéni kötelezettséget — családostul — tartanám helyesnek.

A bérleti időszak 15—20 év, de voltaképp örökbérnek lenne az tekintendő, mely a változott viszonyok szerint uiitandó meg.

Ez lennp tehát a keret, melynek alapján a helyi viszonyok szerinti bértelepek az ország legtöbb és éppen legnépesebb részeiben köny- nyen m egalakithafók lennének, de lássuk azt is, vájjon prosperálhatna-e a bértelepes és vájjon a tulajdonos hozna-e e mellett áldozatott

(Vége következik)

Keresk. és iparkamaránk közzétételei

Az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület a Székelyföld természeti szépségeit, gazdaságát, ipari és kereskedelmi produktumait, ásványvizeit, fürdőit, bányászatát megismertető, díszesen kiállított illusztrált díszmunkát adott ki, melyet a kamara az érdeklődőknek különös figyelmébe ajánl.

A mű ára fűzve 3 frt 50 kr. diszkötés- ben 5 frt. A műre előfizetni lehet a kamara irodájában.

A m. kir. államvasutak igazgatósága pályázatot hirdet halmdjolaj, lenolaj, bécsi terpentinolaj, közönséges terpentino laj,

lenolaj kenőcze és vasfénymáz szállítására.

A veszprémi kir. törvényszék és a veszprémi kir. járásbíróság jövő évi tűzifa szükségletének, valamint a veszprémi kir. törvényszék területén levő kir. járásbiró- I Ságoknál alkalmazott szolgaszemélyzet jövő I évi egyenruházatinak biztosítása tárgyában pályázat lett hirdetve

Ezen pályázatokra vonatkozó részletes feltételek a kamara irodájában megtudhatók.

Képzett szakmunkások. Éoről-évre szaporodnak az országban az ipari szakiskolák, melyeknek befejező osztályából egész rajokban válnak ki most már évről-évre az elméletileg és gyakorlatilag kiképzett szakmunkások. Ezek a rajok képezik alapját a jövendő magyar iparos-osztálynak s ezek vannak hivatva az országban feleslegessé tenni azt a nagy bevándorlást, mely ipari szakmunkások tekintetében még mindig egyre tart s amint egy-egy nagyobb gyár nyílik meg, elemi erővel tör ki. A győri kereskedelmi és iparkamara most rendszeres lajstromba foglalta iparszakok szerint a fa, fém, vas, agyag, szövő stb, szakiskolák ez évben végzett növendékeit s ezt a lajstromot megküldi kerülete minden nagyobb vállalatának, hogy ezekből a kitünően kiképzett fiatal magyar szakmunkásokból ujonezozzanak munkaerőt.

Győr, 1897. julius 29.

A kér. keresk. és iparkamara.

■|" Polczer Antal

(Síül. 1838. | 1897. jal. 29.)

A veszprémi rém. kath. egyházmegye legderekubb papja, a mindenki által tisztelt becsült Polczer plébános meghalt. Illetődötl szívvel közöljük a gyászjelentést, mely igy hangzik.

Alulírottak ngy a maguk, mint a kiterjedt rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatják forróu szeretett testvérük, sógoruk, nagybátyjuk és rokonuknak főtisztisztelendp Polczer Antal hajmáskéri róm. kath. plébánosnak élete 59-ik, áldozáraága 36-ik évében, folyó hó 29-én reggel 7 órakor, kér. türelemmel

• át“

Hadd énekeljelek meg Az ész- s szív lángénál. Hadd mondjam a világnak : Mi nagy, dicső valál.

Század jón és század megy A föld éléről le,

De párodat nem szüli, Hatalmas költő te 1

Mint üstökös az égen, ügy tűntél föl nekünk, Felköltéd almaiból Szunnyadó nemzetünk.

Előtted is utánnad — Pedig sokan voltak — Nem énekelt költi még,

Mint te, a magyarnak.

Talán a menny tüzéből, Hoztál le egy szikrát,

Mely a te dalaidnak Oly égő lángot ád\

Midőn lantod megzendült Bűbájos hangokon:

Még a kő is megmozdult S életre kelt a rom.

*Oly édes volt a dalod, Minő a szere lernt Melyben a földi éden S as égi üdv terem.

Most csörgedezve lejtett,

Miként ta völgyi ért Ha zöldeló partok közt Virágos tájra ér.

Majd lágyan és szelíden Rezdült a lant, a húr.

Ha gyógyító szerekkel »A fájó sebhez t nyúl.

De zúduló viharként Villámlott, csattogott.

Ha ostorozni kellett A bűnt, a. zsarnokot!

5 midin a szent szabadság Igéit hirdette,

Mintha lett volna az ég Gyújtó förgetege I

Te önmagát emészti,

Lánglelkü lantveri I Talán honom nemtője Vagy, ott fönn óh dicsó t

Szabadság, honszeretet Költészeted fája,

A félvilág bámulva,

Büszkén tekint rája!

És a mig e hazában Csak egy magyar lakik:

» Petőfi müveiből«

Tanuli s imádkozik !

Mert aki a hazáért Áldozza életét.

Megérdemli a nemzet Méltó tiszteletéti

E tisztelet nyilvánul Ama szobor körül, ,

Melyet neked állított A nemzet, emlékül.

Virrasszon és ragyogjon E szent szobor felett:

A szabadság csillaga tS> örök emlékezet! !<

MAGYAR IRMA.

Azok az észbontó szemek.

Azok az észbontó szemek . . .

Azok az édes eperajkak . . .

Az a mennyet nyitó mosoly:

Egy Isten álma ragyog rajta I

Megszédül, aki rád tekint;

Emésztő vágyak ölyve tépi . . . Nyugalmat többé nem talál;

Nem lészen többé nyugta néki.

Én is — csak egyszer láttalak;

De, e látástól elvakultam:

Köd árnya zárja a jelent,

És ködbe véss el egész múltain.

Előttem csak képed lebeg :

— Lépten, nyomon, mindég szüretien —

Ez a velőt tépő sugár 1 Megátkoztam már, hogy születtem.

Megátkoztam ... de mégis — óh ! Áldott legyen a pillanat :

Melyben — bár sírba visz kínom — Elisször megláthattalak!- Kenese, iSgj. julius hó. —

SOÓS LAJOS.

London rejtelmeiből.

A világ első városában, Londonban, csak a minap zajlott le Viktória angol királynő jubileuma, amelyen részt vett mind az öt világrész. Millió és millió vendég tódult a fényes városba, ahol azonban a rendkívüli fénynek meg vannak a maga árnyékai. A mesés gazdagság mellett szinte hihetetlen nyomor uralkodik ebben az újkori Bábelben.

Egy honfitársunk akit jd vagy rossz sorsra ebbe a világba sodort, éppen a

jubileum alkalmából érdekes dolgokat irt meg London rejtelmeiről. Ismertette a londoni ghettót, a zsidónegyedet, amelyhez fogható nincsen a világon.

Ezt a várofrészt Whitpchaprínek biv- ják és mintegy 100—120 ezer ember lakik benne. A londoni bÜDkrónikákból minden újságolvasó ember jól ismeri ezt a hírhedt helyet, amelybe csuk ritkán vetődik tisztességes ember, vagy idegen, olyan gyönge lábon áll a közbiztosság.

A hatalmas angol nemzet egyelőre nem tudja, talán nem is akarja czivilizálni ezt az ázsiai barbár helyet'. Egyetlen kísérlete az; hogy misziooáriasokat küld ebbe a negyedbe, a kik pénzzel és furfsnggul nem egy elzülött embert térítenek meg s e czélból misszionárius iskolákat is tartanak, a hol a növendékeket nemcsak ingyen tanítják, hanem ruházattal, élelemmel, sőt zsebpénzzel is ellátják.

Hogy minő viszonyok vannak ebben a negyedben, nagy közvetlenséggel Írja le említett honfitársunk, a ki éppen szombaton, az angol királynő jubileuma napján járta be Whitechapelt. Csikkében a többek közt ezeket mondja:

Bejártam ezt a városrésít — érdemes vele ipegismerkedni. Megálltunk a Le- manstteet, Aldgate, Commercialstreet, Whitechapel Boád és Commercial Boád által képezett téren. Nem hiszem, hogy az egész világon összevéve több piszok lenne, mint itt.

Jobbkéz felől az Aldgate-n van a mészárosok központja. A londoni mészáros kirakja a húst az utczára, az állványra, <A gyalogjáró, mely amngy is keskeny, ^ezáltal teljesen el van zárva a közönség elől. Ugyanis a járdának úgy az utcza, mint az üzlet felé eső részén van ilyen kirakat. Ut, azaz hely a kettőközött nem igen van, mert a mi volna, azt maga a mészáros vagy a segédje foglalja el. Ilyen üzlet van vagy két tnczat, szorosan egymás mellett.

A húst darabokra felvágva rakják az asztalokra s a darabokból finomság szerint kimérendő fontok árát egy a hu-ba döfött rozsdás szögön levő kis táblácskán felirott összeg mutatja.

Az angol a bust, amint veszi, egészben hagyja és úgy süti meg, de hogy az asztalnál kezelni tudja, minden oldalról irón-alaku botocskákat döf be a mészáros. Erről az arról különben egy kötő lóg le, mely valamikor fehér volt ! Önök ezt nem hiszik, de én sem ! az olvasó azért nem, mert nem látte, ón meg azért, mert láttam. Ez a kötő most fekete és piros színekkel csalogatja a vevőket. A hús azonban nincs letakarva. Ilyennek képzelhetik a legyek | paradicsomot!

Az ntcza másik oldal au sorfalat állnak | házalók és óriási lelkesülteéggel és megoröltetáseel adják tudtára az arra menókoek, hogy náluk minden áru csak 1 pennybe kerül. E mellett a legszívesebb készséggel ajánlkoznak, hogy minden arra járót tet*z»s szerint levetkőztetnek vagy felöltöztetnek. Kinek jó ruhája vau, becserélik rosszra és ráfizetnek, valamint megfordítva. 8 az átöltözés ott történik a legközelebbi kapu alatt,., ott állanak sorban egymás mellett 25—30 kiabálva, kínálva: gombot, fogpiszkálőt, fésűt, tükröt, sapkát, zsebkendőt és több efféle használható e| (mert ők árulják) — nem használható — csikkeket.

Menjünk, siessünk, mert megsiketülünk vagy levetkeztetnek 1

Úgy ám 1 ha sietni is lehetne. De llát azért vagyuak Londoniján és ott is a Whifchechapel-ben, hogy sietni ne lehessen.

Ma szombat van tudniillik. A ,jokli* — igy nevezte el a zsidó az angol flasz- terkoptatót — a jokli viszi baza a húst a .Victoria logiug house*-ba, ,papír nélkül, piszkos kezére és kabátja végső nyúlványára fektetve. Ilyenek közt sietni 1 Ha meglöki az ember, és épen jókedvében, becsipve találja, rögtön neki vetkezik és boxol. A whitheckepeli Roadon végre mégis a London-Hospital tájékára érünk. Ez a whithechapeli leányok sétáló helye.

E leányok egész héten valamelyik műhelyben dolgoznak. De szombaton egy órakor — Londonban ekkor kezdődik a vasárnapi mnnkaszünet — mind szalad haza felöltözni éa két órakor már az utczán sétál, sőt egy néhány ez időben már részeg is.

Hogy a műhelyben hogyan néznek ki, nem tudom, de hogy az utczán hasonlit- hatnllan jelenségek, az bizonyos.

Ha a whilhechapeli leány az utczára kimegy, kalapot csap a fejére, fésületlen, kuszáit haját alája gyúrván, hátul a kalapot és hajat egyetlen tűvel tűzi meg. jdíközben persze nem veszi észre, hogy mialatt elöl alágyömöszölte, | jobb oldalon néhány fürs .aláhull,* a piczika kis fülét eltakarván I

E fül elég tiszta, hiszen a kisasszony a múlt vasárnap megmosdott, azóta pedig mindennap egy nedves rongygyal végighuz az arczán, ennek a nyomai világosan meglátszanak. js.i ember elcsodálkozik — lányok ezek vagy malaczok?

üjzekről mondta Shakespeare, hogy: Hiúság — asszony a neved ? 1 Sok földet bejártam, de fiatal leányokat, kikben az Ízléstelenség, a maga elhagyás és a lom- possag szeretető igy ki legyen fejlődve, még nem láttam seból.

Micsoda öltözetek, azaz mily rongyok 1 Ot latok egy fehér gombot (a ruha fekete) a kilógó ingfoszlányok által elbújtatva. A szoknya bő, valami ruhadarabbal vau átkötve, de mivel bő, hátul kicsúszik az övvel, qgy háromszöget képezve, az egyik oldalán hosszabb, mint a másikon. Hátul a rojt is leszakadt, de majd leszakad egeszeu, — minek rávarrni?

Harisnyát csak egyik lábán visel, a másik talán egészen a czipöbeu van. A czipő fűzője kóczmadzag, melynek végei lecsüngenek — tessék ilyen leányokat négyesével-ötösével összefbgózva elképzelni, I mint egész rajokban ellepik az utczát és útját állják a járó-kelőknek, a . kalapjuk rendesen féke van csapva. A