Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)

1897-07-31 / 31. szám

viselt hosszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek sjtatos felvétele után tör- lént elhunytat. A drága halott földi maradványai folyó hó 81-én délelőtt 10 órakor fognak, a lelki üdvéért bemutandó engesztelő szent mise-áldozat után, a hajmáskéri sirkertben irök nyugalomra tétetni. Hajmáskér, 1897. évi julius hó Í9. j Az örök világo.-ság fényeskedjék neki! Poiózer Ferenci nejével Eostyán Má­jiával és gyermekeivel. Polczer Terézia özv. Sturm Eárolyné és gyermekei. Pol­czer Maria özv. Frászt Alujosné és gyer­mekei. Polczer Erzsébet. Polczer János ne­jével Kesseldorfer Máriával és gyermekei­vel. Polczer Emilia özv. Gutmannt Fri- gvesnó és gyermekei. Polczer Antal hajmáskéri plébános 1838- ban született Veszprémben a csorda-utcza azon házában, mely most Szűcs kovács tulajdonát képezi. Púppá szenteltetett 1861-ben^ káplán volt Zalamegyében, majd Várpalotán. 1871- tői mai napig Hjymáskér plébánosa voltfl Volt és nincs a jolelkü, derék és tökéj letes ember. Tökéletes volt mint pap, tö­kéletes mint ember. Nagy volt és jó volt végtelenül. ■ Ezen hymnuanak tán okát is kell ad­nom ?1 Tökéletes volt mint pap mert nem csak azt végezte el és úgy mint elő Írva van hanem úgy hogy at is érezte és átérez­tette híveivel. Ha tehetett hozzá inkább tett, mint el vett volna. Ünnepi funk- cziót még akadály daczára sem mulasztott. Nem úgy mint a ki .Jézns nevenapján csak azért nem tesz litániát, mert a szomszédfaln zsidajánál bort kellene venni és inni.* — Súlyos betegségében is a gyón tatást a templomban végezte, otthon soha Ha a tanító valamely ügyében utazni kény- telenittetett, még ha temetés volt is, tanító ügyét haiasztatni nem engedi hanem temetett maga. Éa ha a tanítóval együtt végezhettek, azt még gyönyörűség volt hallani. Tökéletes volt mint ember. Nem járt senkihez, még lakóhelyén sem, anélkül hogy embergyülőlő lett volna. A hajmás­kéri korcsma ajtajáról még azt sem tudta ki vagy benyilik-e, nem hogy belől lett volna. — Vendéget télen, nyáron; későn korán szívesen látott. Mindenét oda adta és semmit el nem fogadott Igaz, hogy végeredményül jövedelmén kívül elfogyott nemcsak az ö, hanem áldott lelkű jo test­véreinek öröksége is. Meghalt egy ember, özvegye sirva-riva megy Polczer elibe, hogy meghalt az ura, de mit csináljon, nincs egy árva krajczár a házban. És a plébános, mint ember hozatott koporsót, kifizette a mes­tert, harangozót (jLs milyen pontos volt kitellett tőle, hogy talán a magáéből be­írta bevételnek a stólát.) Csikorgó téli reggelen sétából jövet, látja hogy egy szegény ember szobájának egyet­len fiókja ki van törve. Bement. .Dicsér- I essék stb. ki van ithou?! — Jbn főt ur s b. stb. Vége az, hogy Polczer haza siet egyik belső ablakának egy fiókját kive­szi és megcsinálja a szegény ember ab­lakát. (Ezt tesBÓk utána csinálni) Utóbbi időben a gazdálkodásnak hátat fordított és birtokát nem kiesebb ur vette ki, mint maga a veszprémi püspök. Erre egy jókedvű szomszéd pap tréfásan jegyié meg: ,Na Tóni, sohasem hittem hogy nagyobb ur légy valaha mint a püspök. Ekkor természetesen eladta marháit is. Volt két svajczer ökre. Az ő birtokában az volt utolsó nijjők, tát szállítottak a soolyi szegények számára. Minden Bsflkebb kö­rülményi ember kapott öt drb ölfát és egy zsákban őtven kr. aprópénzt, sonkát Veszprém, 1897. Veszprémi Független Hírlap. Szombat, jnl.*31. vagy ennek megfelelő mást, fit kiló fősö- Hattet, egy kenyeret, xairt kapott. Ezt is tessék utána csinálni. Nagy volt, mert többet tett siflk kör­ben, mint aránylag tehetne nálánál sok­szorta jövedelmezőbb állásnak ezere. Lel­kileg pedig hasonlithatlanut ffint a ma­gasban állt. Hiszen epéje a galambnak!is van. De fi ok nélkül soha senkit nem ! bántott. S ha bántott, Tolt erkölcsi bátor­sága Bocsánatot kérni, ragy jóra tenni. Nagyon jót tudom, hogy mikor egy­mással a pap és tanító feszült riszonybau | Tolt, a nép támadása ellen kezet fogott a tanítóval és megczáfolta, hogy jól megjegyezd azt a napot, melyben meg­bántod a papot. Nagy Tolt, mert nem Tárt sült galambot ! a szájába, hanem .......... no de tessék meg nézni a hajmáskéri templomot es temetfit. , Jó Tolt Téghetetlenül. Hogy a taniló- vál ásításokkor nem engedte a 2, ö, 10, 20-féIe tanítót korcsmába, hogy éléstára és asztala omnibm Tolt, hogy 24 öl fája évenkint alig Tolt elég téli fűtésre, mert a többit oda adta annak, kinek nem Tolt, hogy iskolavizegakor a tanító meghívott veudég volt mindig, hogy minden szépet és jót pártolt, hogy a vándorlónak ételt, italt és pénzt adott, hogy drága pénzen i orvosságokat vett és ingyért szétosztott: bővebb kifejtés nélkül is mutatja azt a I nagy szivjóságot, melynsk élőjét slsgea- I. dfifcépen sem fölötte állói, sem paralelle- sei, sem alattvalói méltányolni nem tud­ták. Csak most, mint mikor már az ár­nyékba szerényen meghúzódó ibolya her- Tadtarai érezzük a kellemes illat hiányát úgy fog az 6 halála is nagy, nagy hiányt éreztetni nemcsak az elárvult ezegány hajmaakéri plébániahiveivel, hanem messze vidéken is, hova lelki, testi vigasza elért hoz való viszonyai, melyben az álla' mok gazdasági konkurrencziái még nem folytatott egymásnak saját te' röletén olyan elkeseredett ^ harezot. j Azóta megváltoztak a viszonyok, I s régi keretek tarthatatlanokká let* tek, a termelési ágak és termelő államok torzsalkodnak s mindenki érzi, hogy uj keretekre van szükség* uj thegállapodások kellenek, njonaD kell szabályozni az államoknak egy­máshoz való viszonyát. Hajdanában, a mi még nem is volt olyan rég, leszólták a gazdát, ha csak arra gondolt is, hogy az ö ter­melése is megérdemli az állam kor­mányának gondoskodását, hallani sem akartak arról, kogy a saját vám- I területünkön úrrá teszik a magunk termelését. Megkötötte a monarchia a legőrültebb kereskedelmi szerző i déseket nyűgöt, kelet, dél és észak felé egyaránt s most ennek a ke | serü gyümölcseit olyan nagyon ! megéreztük, hogy már ugyanazok i a kik akkoriban a gazda panaszát szerénytelenségnek s megokolatlan* nak tartották, ma az első segítség­nek. melyet a gazda az államtól megkövetelhet, a vámvédelmet állít­ják s maguk követelik, a vámtarifa agrárius revízióját. A magyar szabadelvű párt. poli- kusai, a kik között még maguk a gazdák is kötelességüknek tartották igazmondó gazdatársaik ellen sza­okvetlenül fognak és az 1903-iki szerződések megújításánál, vagy meg nem újításánál olyan előnyöket el­érni a mi és egyéb nemzetek ter­melőinek hátrányára, melyek bizto­sítani fogják az újabb időszakra termelésük prosperitását. Az osztrák kereskedelmi mioiszteriamban is dol­goznak ezen a kérdésen, csak nálunk késlekednek még vele s tesz: ki a kormány az országot annak, hogy az osztrák kereskedelmi miniszté­riumnak bizonyára nem a mi érde­kűnkben kidolgozandó a vámszer­ződési kérdések jövendő megítélé­sénél. nézünk elébe, melynek eshetőségeit fölbecsülni még nem lehet, de mely­től van okunk félni, mert a hol zavarok, harcz és háború van, ott mi rendesen a rövidebbet huzzuk Fürdőélet a Balatonon. Politikai meggyőződése önálló volt. Nem dicsekedett vele, de tette. S a kik figyelőmmel kísértük tudtuk jól, hogy szépen és jól akarná, de az ő felfogásához nincsen párt. Ily irányú 'beszélgetés köz­ben kérdem .miért jaralja egy»zere (köz- tünkki szólásmőd szerint) a .Zelenyákot* ée .Eonpoldit* is olajat, vizet. -— .Hát azért, mert a kettőnek beszédjéből a har­madikat hiszem el és ezt a harmadikat magam alkotom. < J!jS ilyen embernek miért kelle elpusz­tuld. Ainbicziója, hogy hiveit testi, lelki bőségben hagyhassa maga után, a mai kor követelményei között kivihetetlen. De mégis az 6 életben maradása sok baj el­hárításának, sok jók megtestesülésének lett volna a kutforrása: emberek megté­rése, lelki élet erősbödése, betegek orvos­lása, szegények gyámolitása, gazdagoknak mulatsága emberek egyesítése ha el nem érnek is, de általa mindenesetre közelebb lettek volna. Azért kelle e jó lelkipásztor ravatalához lépnünk, mert Isten jobban szerette őt, mint minket. Bár fáj, nagyon fáj elvesz­tenünk őt, kérjük az egek Urát adjon neki jobbján oly helyet, honnan őrszem­mel segítse lépteinket. Fölfordult világ. (A. É.) Készül a világ össze­vissza keveredni. Azok a kereske­delmi politikai viszonyok, a melye­ken a mai gazdasági rendszer alapul, még annak az időnek a maradványai, melyben még nem élesedtek ki annyira a termelési ágak egymás­vazni, a hol azok agrár érdekéket hangoztattak, ma maguk is belátják, hogy a mai vámvédelem nem védi a mezőgazdaságot, s annál kevésbbé biztosítja fejlődését. Tisza ' István könyvet irt az agrárpolitikáról és ezernyi hibái közül is kivilágit az. hogy már Tisza is szükségesnek tartja a vámtarifa revízióját Leg­újabban Roszner Ervin báró, Mára- maros-megye főispánja nyilatkozik meg ebben az irányban 8 egy újab­ban megjelent értekezésében egye­nesen fölhívja a különböző árnya­latú agráriusokat, hogy készítsék elő és teremtsék meg közös erővel, váll­vetve az agrárvédó vámokat 8 ez­által jövőre függetlenítsék a mo- narkiában a gazdasági termékek ár- képződését a külföldi verseny ellen. Mindez természetesen nem ezek­től az uraktől származott, hanem a Magyar Gazdaszövetségtől és az Országos Magyar Gazdasági Egye­sülettől, mely ebbén a kérdésben már tavaly hozott határozatot és közös akczióra hívta föl az Oíztrák Gazdasági Egyesületet is, s melynek logikus követelése elöl már a sza­badelvű párt tagjai sein térhetnek ki. De bár mi előszói láttak be ennek szükségességét, a mai vám­korlátokat nem mi kezdtük rázó- gatni, hanem a németek, akik már megkezdték a vámtarifa revíziójára vonatkozó tanulmányaikat s a kik magnk pedig czigarettoznek, s aki részeg köztük, az trágár nótákat danol. Tessék ezekközt sietni főképen, ha el­árultuk, hogy sietni akarunk. A jobbol­dali balra dűl; az eleséstől csak az menti meg, hogy a baloldalon levő még e peres­ben jobbra hanyatlik. A harmadik, ki részeg, a sietni vágyó lába elé esik, nem tekintve azt, hogy a folyton föl- és le­szálló köd nedvessé tette a földporát A negyedik az ember nyakába borul s mire észrevesszük, már csókolózik. Hogy mind a négyen visonganak, talán nem is kell mondanom. Ez Whitechapel, azaz csak egy képe a fényes Londonnak ebből a negyedéből A kvsinom problémája. — Téren. — A kuzinom nagyon kedves kis leány. Tnl van a hakfis-éveken, most lép a nagyleányság küszöbére. Nem akarok rek­lámot csinálni neki, de a szeme pompáé: félig ijedős, félig betyárosan hamis, egészben véve különösen alkalmas arra, hogy lelkes joghallgatók és ifjú hadna­gyok szivét megbabonázza. De szegényke nem bízik magában, az ábrándos szemeiben, hullámos gesztenye- szín hajában; lelkét aggodalmas kéte­lyek kiuozzák, ha a jövendőn töpreng s arra gondol, hogy neki formálisan meg kellene hódítani egy most még ismeret­len urat, aki azután majd a félje legyen. A levelekből, amelyeket hozzám ir, egy habozó lélek mérhetetlen boldogta­lansága sóhajtozik ; szinte látom a kis kuzint, mint néz rám az ő ijedős sze­meivel esdöleg, mint a vízben fuldokló, hogy adjak neki aranyat érő, okos taná­csokat. Mert okos leány s gondos elő­relátással készül a nagy hóditó hadjá­ratra. Fürkészve keres mintaképeket, de kétkedve áll a sok között; nem tudja melyiket válassza, melyik után induljon. Tudós leány legyen, aki mélyreható, alapos képzettségevei ejtse bámulatba a férfiakat ? , Vagy henczegő jukkeres tempóban fraieroizáljon velük a úgy tegyen, mintha semmibe se venné őket? Avagy játszsza azt a könnyen piruló, send e teremtést, akjt Dogon ics András száz év előtti regényeiből még ma is kedvelnek némely istenes jámborok ? Ideális legyen, vagy reális agy mind a kettő ? Értsen a konyhához, a birs- alma-befőtthöz s e mellett figyelemmel kisélje a tudományos akadémia osztály­üléseit? Tudjon-e vasalni, kézimnnkálni, varrni e közben tájékozva legyen az itt­honi és külföldi művészi élet njabb ée njabb eseményeiről ? Zseniális tehetséget áruljon el a vásárcsarnoki atkuvásban és pontosan ott legyen minden matinén, konczerten ? Szóval: mit csináljon és hogyan ? Mi­lyen legyen a viselkedése, modora, gon­dolkodása, érzülete ? íme, ide jutottunk. Egy fiatal tizen­hét éves leány nem leli fel a biztonsá­got önmagában. Szeretne bírni a Küry kedvességével, a Komáromy hangjával, a Pálmai eleganciájával és a Pulszky Fe­renci tudományával Szeretne bírni a nő minden vonzóerejével; kész lovagolni, gyalogolni, biczikÜzni, tudományos müve­ket tanulmányozni, — ha kell, és haj­landó egy apáczát felülmúlni a szemér- metességben, — ha muszáj. És végső kétségbeesésében — miután már, ngy látszik, az anyjában és a ba­rátnőiben sem bízik — egy fiu-barátjá- hoz fordul és tanéciot kér: milyen le­gyen ö? Hát higyje meg, kedves kuzin, én még soha nem gondoltam arra. hogy egy leányt csupán azért fogok megsze­retni, mert a fény terjedési sebességét matematikai alapon pontosan ki tudja számítani. Sőt azt gondolom, hogy ha az a hölgy, akibe bele fogok bolondulni, egyszer majd azt találja tőlem kérdezni, hogy él-e még Petőfi, még emiatt nem fogok kiábrándulni belőle. Nyugodjék csak még kis kuzin : a fér­fiak mind bolondok, akiknek minden el­ragadó ób páratlanul nagyszerű, amit az ideiáljuk tesz. Ideállá pedig a leányok többnyire nem tudományos készültségük vagy viselkedésűk ilyen-olyansága által lesznek, hanem egyszerűen a gondvise­lés úgy rendezte be, hogy egy pillantás, egy mosoly, egy kaczér hajfürt vagy egy pikáns gödröcske az arezon izga­lomba hozza az ilyen gyerekségekért őrülten lelkesedő férfi-sziveket. Lehet — ámbár nem hiszem — hogy maga, kis knzin, az első bálján csalódni fog s a IL négyes előtti túron nem fog megjelenni az a világ legszebb embere, akiről addig nyitott szemekkel ezerszer álmodozik. És meglehet . . . meglehet, hogy egy cbős péntek délután, mikor unatkozva és világgyűlölő hangulatban fog flloi az ablak mellett, dühös elkeseredéssel bámulva ki a szürke világba: egy ur az utczáról, aki félig el vaD merülve a sár­ben, teljesen el fog merülni a kuzin bá­natos, szép szemeiben. Az az ur egy pillanatra meg fog állni, egy sötét sejtelem azt súgván neki, hogy az a bánatos tekintet neki szól; magács ka pedig nevetni fog azon, hogy annak áz urnák még a szegfűje is sáros. Ez a mosoly rábírja azt az urat, hogy azontúl minden délután ott csavarogjon az ablak alatt; az ' én kúzinom pedig egy hét malva ezt fogja írni naplójába : „Gyűlölöm ezt a tolakodó embert. Ma megint erre járt ée majd beütötte a fejé­vel az ablakot, úgy rám nézett. Hanem csinos nyakkendője volt már megint á semmirekellőnek.* Újabb két hét malva pedig: ,Kóvá-' lyoghy ur egyre kedvesebben kezd szem­telen lenni. Ma már végre köszönni is mert a kis gyáva, amit persze hidegen viszonoztam. Hatszor nézett vissza.* Agy hónap múlva pedig — tán mon­danom sem keil — be fogják vallani , egymásnak örök szerelmüket ... s én kérdem, ugyan miféle tudomány kellett ehhez ? Higyje el, édes kuzin, az teljesen mindegy, hogy viselkedik. Tegyen agy ahogy csak legjobban esik. Ne adjon semmit a mama intéseire, a tanító irányú tárczákra és a heti lapokban .Leányaink jövője* vagy .a helyes nőnevelés alup- elvei* czim alatt megjelenő üres fecse­gésekre. Tegyen úgy és azt, amit és ahogy akar, hiszen egy fiatal leánynak — ha még hozzá szép is — olyan jól áll minden. Tartson zsurokat, ha öröme telik benne, és kis kutyást, ha kedve van hozzá; hordjon exotikus kalapokat, tegeződjék a fiú barátaival s ha úgy tetszik, akár fütyöljön is. Az élet rövid, a férj pedig szükséges ennek a nélkülözhetetlen féuyflzéei cikk­nek megszerzéséhez fel kell használni minden módot ée eszközt. A mi mamáink sem tettek máskép: csakhogy az ő ide­jükben még elég volt, ha a fiatal em­berre egy ábrándos pillantást vetettek, — ma már fütyülni kell nekik. Aderjáa Berta: No de ez egymagában véve még nem fülfordult világ, mert a dol­goknak természetes rendje hozza magávaj, hogy a lejáró szerződése­ket megújítsák, vagy meg ne újít­sák, erre nézve tárgyalásokat foly­tassanak s ezt hosszabb tanulmá­nyozás előzze meg. A fölfordulás más oldalról, jobban mondva oldalokról jön. Az egyik Amerika, a másik Anglia. Hát Ame­rikának az ügyét ngy körülbelül ismerjük már. Ott csak a vámvé­delem az, ami arra indi tjn az Egye­sült Államokat, hogy óriási tarifá­kat állítsanak, hanem a pénzügyi sanyaruság is, mely szükségesé teszi, hogy az unió kibövitse a vámbe­vételek forrását és magasabb vám­tételek révén szerezzen bevételeket- Ennek a kifolyása az u. n. Dingley. bili, mely a magas vámtételeiről hírhedtté vált Mac Kinley-billt rész­ben még tetemesen tnl is szár­nyalja* Ez az uj tarifa, mely augusz tus elsején életbe is lép, Európa termelését zárja ki részben Ameri­kából. Ezzel szemben Európa represZ' száliákat fog alkalmazni az ame­rikai termelés elleD s e fölött már meg is indulnak nemsokára a kon- ferencziák az érdekelt európai álla­mok között. Külügyminisztériumunk köréből kiszivárgott hírek szerint enrőpai vámunióról, vagy legalább ad hoc szövetség létrejöttéről van szó. Akár hogyan legyen a dolog, az amerikai vámreformraal szemben Európa akcziója nem maradhat el. Az urópái államok termelését nem az agrárius kormányok is kényte­lenek lezznek megvédeni, mert az amerikai támadással nem maradha­tunk passivak. Ha pedig retorzió­képpen meg fog alakulni a tenge­rentúli verseny ellen védeddmezó európai vámuoió, az a gazdáknak csak kellemes lehet, de mi gazdá­inknak nem föltétlenül nyert játszma. Golnchovszky gróf külügyminisz­ter ugyanis gazdasági politikájában nagyon szívesen tesz kedvezménye­ket Oroszországnak. Már magánál a monarkia belső kiegyezésénél is kiszorított bizonyos tarifákat, melyek az orosz gabonának kedveznek s valószínű, hogy a külügyminiszter egy esetleges európai vámunióba is belefogja vonni akarni Oroszországot. Pedig ha ez igy ven, az miráuk nézve meglehetős káros szövetség volna, mert az orosz termelés saját területünkön van olyan veszélyes konkurrensünk,' mint a tengeren­túli termelés. De Oroszországnak a szövetségbe vonása az ügyből folyó- lag sincs megokolva, mert Orosz­ország nem ad czukorkiviteli pré­miumot és igy a Dingley-billnek az a záradéka, mely a prémiumot él­vező czikkekre pótvámokat szab, Oroszországot nem is érinti. Mindezeken kivül pedig még egy vámreform készül s ezzel egy szin­tén egészen aku‘, de általános vi­lágfontossága kérdés merül föl. Anglia gyarmataival egyesülni akar s a Londonból ennek megbeszélé­séről távozó kanadai premier azt a nyilatkozatot vitte magával, hogy Anglia fólmondja Németországgal és Belgiummal kötött kereskedelmi szerződéseit. Ez a bir azt jelenti, hogy az angol birodalmi vámegy­ség el van határozva s az idegen behozatalt differencziális vámkezelés alá vonják. A nevezett szerződések egy évi felmondásra szólnak. A szer­ződések e fölmondása és az európai államokkal szemben maximális auto­nóm tarifák alkalmazása természe­tesen az európai államokat is ha­sonló eljárásra fogja inditani s igy Kilátásunk van rá, hogy egy év le­forgása alatt Angliával szemben olyan vámháboru lesz, mely az egész kereskedővilág-terrénumot alaposan át fogja alakítani. Ekképen rövid idő alatt úgy ki­fordul a kereskedelmi élet sarkaiból, hogy ország ország ellen, földrész földrész ellen fog vámháboruban a neki legkedvezőbb föltételek el­érésére igyekezni. Azután ismét meg­fognak állapodni a viszonyok. De addig is egy bizonytalan korszaknak Balatonfüred, jul- 30. Az ivad legérdekesb estéi. most folynak le. Blaha — Splényi bárónő lép föl esténkint a színkörben, ter­mészetesen zsúfolt ház előtt. A rósz időjárás a vendégek ide- rajzását, sőt az ide tervezett nagy kirándulást Almádiból is, meghiúsí­totta. Egyhangúan, kedvetlenül folyt le az egész hét A jövő héten Föld­várról és Siófokról. jönnek ide ki* rándulások. A vendégek száma a 3000-et meg­haladta. Balaton Almádi, jul. 31. E hó 24-én volt meg az Annabál. Oly fényes vigalom; mint ez, alig volt még e kedves fürdőhelyen. A gyógyterem, mely pedig a bfüredi nagy Cursalonnál 16 méterr-1 na­gyobb, a szorongásig megtelt ele­gáns báli közönséggel; tánezosokban sem volt hiány, a főváros legjobb tánezosai adtak itt egymásnak ren- dez-voust. Az elsó négyes 11 órakor volt meg s ekkor tudósítónk egy részét a jelenvolt hölgyek névsorának, a következőkben állította össze. Asszonyok: Balogh Károly né, Brenner Lőrinczné, Binghu Gyuláné, Barcsa Kál­mánná, Becsák Ferenczné, Bossányiné, Dal- mady Győzőné, Drelly Dszsőné, dr. Edzi Illés Karolyné, özv. Enessay Lászlóoó, Fehérné, Fischer Karolyné, Getaő Ignátzné, Geister Jenőué, Gergely Józsefné, Giffiug Jenő né, Guoth Kálmánná, dr. Hornyau- ezky Gyuláné, Hordósy Endrené, Jánoasy Sándoraé, Kolonicsné, Kompolthy Tirá­dámé, Kopácsiné, dr. Kun Béláné, Lakatos Gyuláné, Perczel Sándoraé, Pongrác« Gí- záné, SzaUy Ferenczné, Stoll nővérek, Szereday Lsóné, özv. Síitámé, Szűcs Imréné, Szűcs Kálmánná, Sztankovitsné, Vallon Rezsőné, Záborszky Gyuláné, Szada Jőzsefné. Leányok: Balogh Mariska, Barcza Irma és nővére, Becsák Tériké, Baly Jolán, Dalmady Mártha, Dulácska Irén, Dvelly Mariska és Margit, Edvi Illés Léli«, Fi­scher Aranka, Feri és Miczi, Getső Irénke, Gnóth Mariska, Kolonics nővérek, Kom- polthy Szelima, Kökényesi Mariska, Já- nossy Dodi és. Anna, Milassini N., Szitár Irma, Szűcs Giziké, Szűcs Milike, Sztan- kovits Mariska, Vermes, Irma, Szabina és Malvin, Záborszky Emilia, Emődi Ella stb. Hétfőn pompásan sikerült kirán­dulás volt a Malomvölgybe, mely­ben 200 fürdóvendég vett részt. A regényes malomvölgyben, mely egy darab Svájczot képez, Laczi-konyna, bor és sör kimérés volt; tüzet gyúj­tottak s mindenféle társas játékot játsztak. Táncz is volt késő estig, 3 a zenekar hangjainál Vórösberényen át az almádi nagyvendéglóbe tért vissza a társaság esti 10 órakor s aztán ott folyt tovább a mulatság másnap reggelig. Kedden Liedl Ferenc/, Krausz Adél és Mátray hangversenye volt meg elegáns közönség előtt, mely a művészeket Liedl óriás teknikáját Krausz k. a. gyönyörű énekszámait s Mátray precis zongorakiséretét sok­szorosan megtapsolta. A rákövetkező 5 esős nap estéit a közönség a nagyvendéglő Balett­jében töltötte el vig mulatozással s rendesen csak hajnalban oszlott el onnét a közönség. Holnap vasárnap lett volna So­mogyi pécs-soproni színtársulatának első előadása, de az, valamint az összes sziDielőadások, egy sajátságos ok miatt maradt el. . A vigalmi bizottság megkereste a veszprémi nőegylet i. t. elnöknőjét Véghelyné úrnőt, a színpadi elódisz- letnek ez előadásokra idekölcsön- zése iránt s az elnőknó úrnő e dísz­letek kikölcsönzését (noha összérté­kük alig pár forintnyi) többféle czi- men megtagadta. E néhány vászon­darab uj-íestetéaére azonban má r nem lévén idő, az előadások, mel- lyekre már 118 bérlet volt jegyezve s befizetve — végleg elmaradnak. A vigalmi bizottság a helyett ang. 18-án nagyszabású műkedvelői es­télyt rendez, melyen többi közt E. Illés Károly „Ipics apacs" czimü pompás humoru vig játéka is színre- kerül. Ez estélyre Budapestről rendelt színházi díszleteket a vigalmi bi­zottság. közönség kérelmének haladéktala- nul eleget tett, midőn az egy lawn- tennis pálya felállítását kérte. Nap. nyugatkor most ezzel malatja ma- gát a fiatalság, a fürdés, csolnaká- zás után. A nemes yacht-sportból is bőven kiveszi részét a közönség Jánossy kanonok ur ő nagysága u i. a leggzivélyesebb vendégszeretet­tel látja pompás vitorlásán a vizi- sport kedvelőit. F. h. 24-én kedélyes társasra- osora volt a balatonparti fürdőcsar­nokban. A pompás pörköltcsirkét az itt nyaraló dr. Petrovics fővá­rosi ügyvéd bájos lánykája, a ked­ves Mariska k. a: volt szives elké­szíteni és pedig kiváló szakérte­lemmel. E pompás vacsorám a szeretet­reméltó Petrovits a közönség leg­nagyobb részét meginvitálta. A hajnalig tartó táncz természetesen ezúttal sem mqrancjt el, mely ut£n a kedélyes társaság a szeretette- féltő házigazdát éa mindenekfelett a herczig szakácsnőt éltetve osz­lott szét, Huszonötödikén rögtönzött tán.cz- mulatság volt, mely a sikert te­kintve példátlanul áll a kenesei fürdő évkönyveiben. A négyesekét két kolonban táoczolták. A virágos hangulat reggeli 4 óráig tartotta együtt a szépszámú és jókedvű társaságot. r. L. Keszthely jul. 31. Keszthelyen olyan rendkívül lá­togatott a fürdóház, hogy sokan kabint sem kapnak. A Balatonhoz levezető utón már délelőtt 10 órától fogva hullámzik a közönség, robog a sok fogat. Természetes, hogy itt a város közönsége mái maga is elég nagy száma arra, hogy a für- dóház egész napon át zsúfolva legyen. De idegen vendég is sok van külö­nösen B.-Peströl; Kanizsa és vidé keiről. Fonyód jul. 31. Fonyódon vasárnap 25-én nyi­tották meg az újonnan épült foga­dót nagy ünnepélyességgel. Nem csak a telep veudégei voltak ott, hanem a szomszéd fürdők, sőt Ka­posvárról is sok érdeklődőt vártak jő idő esetében. Volt bankett és vi­galom világos virradtig. Nem is kell mondanunk, hogy a fogadó közszük- séget pótol, s ezután a.. kirándulók is biztos szállással bírnak az idény bármely időpontján a szállók ké­nyelem és jó ellátás tekintetében ki lesznek elégítve. B. Földvár jul. 31. B.-Földváron 18-án szentelték fel az nj kápolnát nagy ünnepélyessé­gek közt, melyen jelen voltak nem csak a birtokos Széchenyi grófok, de az aristocracziának számos tágja s a helybeli fürdőközöaség teljes számban. A kedves' fürdőhely zsú­folva volt; valóban szép vendég koszom, beillenék a főváros bár­melyik nagy vigalmába. Az ünne­pélyességeket népes ebédék követték a fogadókban; esti órákbán a virá­gos szőnyegek mellett a parton hullámzott a közönség. Tehát ma már nem kell távolra menni a vendéek- nek, hogy a templomban az Is­tent dicsőítsék- Ugyanitt megalakít­ják a yachtclnbbot — itt is. a sport kedvelők s a biztosíték már készen van. Nem lehetetlen, hogy a b,-fü­redi yaohtclubb is ide lesz áttéve összes vitorlásaival ? Balaton-Kenese, jul. 24. , A fttrdővendégek száma egyre szaporodik. A fürdőigazgatóság leg­újabb kimatatása szerint 100 csa­lád élvezi Kenese bársonyos-homokn fürdőjét. Az agilis igazgatóság a A közegészségügy. Valljuk be őszintén — hisz igaz-1" mondás fél megjavulás — hogy á közegészségügy ebben az országban, illetőleg az ország legtöbb részében, nagyon alacson fokon áll. Valóban elrémithetnek benünket azok a hú statisztikák, melyek a megbetegedé­seket, járványokat — és még inkább azok, melyek a halandóságot tüntetik fel számokban. Ezek a számok kiál­tanak ! Ezek a számok késztetnek bennünket is, hogy e kérdéssel több szempontból foglalkozzunk és e kér­déshez több szempontból hozzá­szóljunk. Szomorúan tapasztaljuk, hogy mint keletkeznek járványok városainkban, melyek egymás ntán szedik fiatal, szegény és talán jobb sorsra terem­tett áldozataikat. Megdöbbentő, hogy a születés számarányával szemben mily óriási mértékben emelkedik a halálozás. Az apró csecsemőknek oly óriási százalékja pusztul el, hogy az gondolkodóba ejti az embert. A belügyminisztertől kezdve1* le minden városi orvosnak és megyei járási orvosnak foglalkoznia kell ha­zánk közegészségügyével és találniok kell olyan módozatokat, melyek Ma*

Next

/
Thumbnails
Contents