Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-01-02 / 1. szám
Veszprém, 1897. XVII. évfolyam. 1. szám. jv£oer3 ölért „j-.tlnn szombaton. Is-p ára: SkÖBfi évi-o 12 korosa, d'é! évre 6 korona, ‘•lügyedévre 3 korona. S'CTOfli Rztlm Ara 30 fii; Kapható Szemercy }. és H-irC-elí L* urak ihleteiben. KIADÓHIVATAL: tét, Schwartz An« u>l aisz mű-áru üzlete.;. -1 AZ'ÚJÉV alkalmából lisztelel- tel kéVjük úgy helyi, mint vidéki t. olvasóinkat, hogy a VESZPRÉMI FÜGGETLEN HIRLAP-ra való előfizetéseiket mielébb meg- ujjitani szíveskedjenek. Az előfizetési árak a hírlap czimfején olvashatók. Úgy az uj előfizetési, mint a ííirdetési dijjak a kiadóhivatal irodájába (Veszprém, Szabadságtér, Schwartz Antal diszmli-áru üzlete) czimzendők. Veszprém, 1897. .jan. 2. .BALATON. hírlapkiadó és könyvnyomdái vállalat. Szombat, jan. 2. i ü Ssabadl-atcza 514. •* E£ixd.etése3c : r hathasábos petitsor adnak tere) Az elsfl oldalon . . A a-ik s 3-ik oldalon A 4-ik oldalon . . . A nyíl térben .. . . Kincstári illeték .. vág? 20 fillér, ifi filler. .3 fillet 40 fillér 6o fillér Előfizetés, bírdecé- kiildeodS Schwartz Antal dirzmíi-ái u iizLetébe Veszprém, Szabad« több szülő sugárét kinyitni, ,s befogr- ják látni, hogy hiába a szülők erőltetése, pénze; e; mé a nem eléc Ä tanulók — s szüleik. Veszprém, jan. 2. *• Az iskolaév egyharmadának vége. Itt az idő, amikor a gyermekek beszámolnak arról, hogy mennyiben iparkodtak és tudtak megfelelnj kötelességeiknek az iskolákban. Az időszaki értesítő hiven megmutatja, hogy milyen kamatot hoz a szülők pénze, amelyet gyermekeik tanitta tására fordítottak. A tanárok által adott osztályzat az tttmutató, amely .‘löknek megmutatj t a további teendőt gyermekeikkel szemben. Akiknek gyermekeik jó jegyekkel rnegrakodottan térnek haza, azoknak 1 a szülőik örveudeznek, mert fáradozásuk, szülői gondoskodásuk nem - volt eddig még hiába való; pénzük ‘ a legszebb kamatot hozza. S örömmel fáradoznak továbbra is. De sokan lesznek olyanok is, akiknek legkevesebb okuk sincs örülni gyermekeik értesítőjének. Ezek busán gondolnák az elköltött pénzre, melybe gyermekeik taníttatása került. Kárba veszve látják gondoskodásukat, fáradozásukat. És hányán vannak ezek között a szülők között olyanok, kik maguk voltak okai mostani - szomorúságuk- L-nak, olyan dologra erőltetvén gyer- I mekeiket, amelyhez ezeknek sem 1 kedvük, sem téhetségük nem volt 1 Az iskolaév közeledtével e lapok 1 hasábjain kértük a szülőket, hogy i ne erőltessék gyermekeiket a tanu- j lásra, ha azoknak nincs ehhez haj- | landóságuk. Meg vagyunk győződve arról, hogy sok szülő nem tartá ér- 1 demesnek elfogadni az okos tanácsot, s vitte a gy ermekét a közép- I iskolákba, nem kérdezi én meg azt, hogy van-e hajlandósága, nem ku- 'jtatván, van-e tehetsége a gyér- I 1 meknek ? Lehet, hogy most; mikor a gyer- J l.rnekek viszik haza az értesítőt, a , saját kára, kárba veszett pénze fogja ahhoz, hogy gj ermckeikból ember1. I faragjanak. Megtanulhatják, hogy a gyéru>ff | életpályájának megválasztásánál I gyermek hajlandóságaival is ki 1 Pszámolni. Es erre megtaníthatja o! t az a sok gyenge, elégtelen os - I zat,1 a melyet a .gyermekek 1 mad.végével magukkal visznek. Vegyék a szülök komolyan eze- j -két. a számokat! Az, »iskolaév kez- j detétől fogva ezen az elmúlt négy hónapon át igen sok gyermek ki mutatta, hogy a. „könyvtől; tanulástól irtózik.“ Az ilyeneket kár volna tovább is erőltetni, kár volna őket ismét egypái- hónapi tortúrának, kitenni. Az eredmény, valószínű, megint csak rósz értesítő lesz. A gyermeknek is,,szőlőknek is egy csalódással több. i A karácsonyi szünidő elég gon; dolkpdási időt engedett. Megfontol- ! hattok jól a szülők, hogy mit tegyenek. A megfontolásnál mindenesetre tekintetbe vegyék a gyermekek hajlandóságát. Ha nem tudnak határozni, forduljanak egész bizodalommal a tanárokhoz. Kérjék kt az 1 tanácsaikat is. Ezek bizonyára megismerték máf annyira tanítványaikat, hogy helyes véleményt adhatnak a szülőknek. És ezt meg is teszik, leplezetlenül elmondván véleményüket. Ne ámítsák maijukat azzal, hogy majd megjön a gyermekek kedve, „kinyílik“ az eszük s aztán csak lesz belőlük „tanult“ ember. Gondolják meg, hogy egy tisztességes iparos vagy kereskedő mindig többet használ hazájának s a társadalomnak, mintha néhány iskolát keresztül úszva, az élet iskolájában is folytonosan vergődnének. Az ilyen erőltetett „médiumok“-ból kerülnek ki a czéltévesztett emberek. Ézek az iskolákon keresztül úszott gyermekek szolgáltatják az elégedetlen emberek tömegét, a proletárokat. Azért jó lesz a szülőknek meggondolni a dolgot. Ne erőltessék a gyermekeket a tanulásra. Ha a jótanácsra nem hallgatnak, vonják le legalább az értesítőből a következtetést! Tanuljanak a magük kárán! Ne tegyék tönkre gyermekeik jövőjét, hiábavaló erőltetéssel! A gyermek nem arra való, hogy kísérletezzünk vele. Ha az elsőharmadban nem állta meg a sarat, később még kevésbbé. S á- czéltévesztett életért a szülőket okozzák. VAJBA ODOH sir esi apát kitüntetése. Veszprém, jan. 2. > ■1 /ge a király múlt évi de« ezen tió 19 ik napján kelt leg«- ntag..snbb rendeletével Vajda Ödön1, zirc . apáinak a szent István-rend kis ki resztjét díjmentesen adomá- i)'jipzla.,.v.; f királyi elismerése ez azon hazafias áldozatkészségnek, melylyel a magyarországi cisterci rend miile- murai emlékkőn; vének kiadatásával a hazai irodalom tprén az e^ése magyar nemzet . előtt jó, példával1 mént elől. Ezen művel, a tudományos hírnevéről régóta híres rend múltját igazolta, s az ország tudómányos körei előtt ezt a jövőre is biztosította. Méltfi érdemet koronázott im meg tehát a királyi kegy. midőn a hazai cistereziták fejének ily magas fokú kitüntetésével a-derék rendet is kitüntette, mely kitüntetéséhez mi • is őszinte szívből gratu lálunk ! vidéki hírlapírók szövetsége. (Levél a „P eater Czorresponde n z“ szerkesztőjéhez, Lichtenstein F. Lajoshoz.) Tisztelt kolléga or! A nagy eszme ismét a felszínen, most már harmadszor: hogy a vidéki hírlapírók tömörüljenek saját fentartásuk, függetlenségük és befolyásuk érvényesítésére. Először én pendítettem m-g az eszmét 1885-ben; a hírlapírók egész tábora támogatta s lelkesedett mellette. A kongresszust meg is tartottuk Budapesten, nagy lelkesedéssel. Egyhangúlag ki lett mondva, a megalakulás. Meg lett választva a végrehajtó bizottság az alapszabályok elkészítésére. Itt aztán begyepezte a részvétlenség a nagy eszmét, míg újra kitört sírjából, nem hogy „egét kérjen,“ csak — összetartást! A múlt évben ott láttuk a „N agyvárad“ jubileuma alkalmával Nagyváradon. Itt is lelkesített az eszme. 'Előkelő Írók álltai az ügy élére! Ki lett mondva a szövetség megalakítása, nem ugyan Nagyváradon, hanem Budapesten az „0 11 h o n“-ban. S ez volt a baj! Ha bár Horváth Gyula, a ki; tűnő hírlapíró, Rákosy Jenő, a nagy iró, egy egész gárda élén iparkodtak életre hozni a vidéki hírlapírók megváltó eszméjét, — megint megbukott. S miért? Szerény véleményem szerint azért, mert a vidék tollforgató egyénei féltették függetlenségüket, mert . a fővárosi Írók egyesületébe nem akartak beolvadni ; hanem akartak a vidéken eny, vagy több központot, hol erejük egyesül, akaratuk érvényesül, szabadságukat nem korlátozzák semmiféle tekintélyek. Szóval, külöu akartunk mi procinciális életet élni, tenni, működni; de a fővárosi hírlapírókat szeretetünkkel és bizalmunkkal magunkhoz ölelni. Mert igaz, hogy a politikai és társadalmi kérdésekben a fővárosi sajtó Ítél elevenek és holtak felett. Esze, keze elér a távol országokba is. Csinálja a közvéleményt, sokszor kormányok sorsát intézi és az európai sajtóval összhangban sokszor törtéoeti eseményeknek alkotója. De hát a vidéki hírlapirodalom meg ott van kezével éjjel-nappal a vidéki társadalom ütőerén. Gyógyítja sebeit, virraszt betegágyánál, őrt áll még a veszélyben is. Iparnak, kereskedelemnek gondos atyja: az irodalomnak, művészetnek még saját áldozatai árán is apostoli. A mezőgazdaság lelkes pártfogója; majdnem a saját szemeivel nézi, hogyan nő a vetés, mit fizet a ka- lá'Z ? A jótékony intézeteket istá- polja; irányt ad és támogat; a köz- igazgatást ellenőrzi j jótékony ezé- lokra gyűjt.; szegényeket támogat a fővárosi sajtónak pedig hű napszámosa. A vidéki sajtó az, mely naponkint hetenkint megmutatja — mint pon tos hőmérő j a fővárosi sajtónak „ime, igy áll Magyarország.“ Mi vazyunk idekünn a himporhordó méhek, a fóvárosi sajtó csinálja be- lőlé a mézet. Mi vagyunk a torony örök a part mentében ; folytonosan vérnek bennünket a tenger hullá magi jó előre jelezzük a veszélyt s. hányszor a magunk saját vészé lyével ?! íme, egymásra vagyunk utalva haza és saját érdekünkben, ’tehát támogatnunk is kell egymást. Meglelhetünk egy házban, de külön háztartással, függetlenségünk és szabadságunk megóvásával,' fsak szeretet Tegyen velünk § akkor a béke és egyetértés is meg van közöttünk ! — — Mi tehát nemcsak pártoljuk a vidéki hírlapírók szövetségét, de teljes erőnkkel gyámolitjuk is. Mindenekelőtt a következők lennének szipn előtt tartandók d|t: Ha a szövetség megalakul, minden tagja teljes erejével támogassa azt, hogy fennállása biztosítva legyen. — Né áésák várjunk tőle, hanem adjunk is 'neki.. *— Őrködjünk a felgtt,. hogy hívatlanok, a toll hatalmával visz szaélók be ne férkőzhessenek. — A szövetség állítson tel egy külön hirdetésközvetitö irodát, mert a mostani ügynökségek — tisztelet a kimagának ülteti a fát, hanem az utódoknak is. A közönséget nedig tiszteljük meg becsületes munkásságunkkal, érdekeit támogassuk, hogy ezrek keze ott legyen nyugdijinté- etünk oltáránál! — Egész működésünknek pedig szeretet és bizalom legyen az alapja ! Roboz István, a „Somogy“ politikai lap szerkesztő-tál aj • donosa. Állatbiztosítás. A sociális kérdés olyan, mint a monda szerinti ama bizonyos kő, melyet hajdan helyéről egy főldmives feliemelt és a melynek nyomán feltoluló viztőmégből keletkezett, a Balaton tava.' Jó-rosz irányban, minden eocia- lista ilyen köveket hengerget. Lehet, hogy többet találunk tér vezui, mint a mennyit anyagi erőnk megbir, de jusson eszébe mindenkinek' a természet örök és változha- tatlan törvénye, mely millióm és milliomszorta több magot, több csirát termel, mint a mennyi valósággal életre kelhet. Ez az örök törvény az eszmék világában is érvényesül, mert igenigen sok eszmét kell termelnünk, hogy azokból egyet-ketöt megvalósíthassunk. Üres óráimban én is erre az eszme-gyártásra vállalkozom, a jövő fogja majd megmutatni, hogy az elemeit kő nyomában felfakadt nagy tömege a víznek nyugodt, csendes Balatont fog-é képezni, vagy romboló vizáradást ?! Azt hiszem, hogy Balatont, melyben a jólétnek örvendő halak — a földmivesek és földbirtokosok — megelégedetten fognak nem t.engeni mint ma, de megerősödve, megizmosodva a maguk, családjuk, hazánk és az egész emberiség javára élni és dolgozni. Azt mondják az ellenzéki emberek és az ellenzéki lapok, hogy a királyi trónbeszéd üres. En az ellenkezőt állítom és azt mondom, hogy oly sokat ígérő és mondó tróubeszédet talán sohasem hallottunk a magyar király ajkairól. és követen- | Minden szó egy-egy megvalósi- tandó nagy eszmét rejt magában, csak tudni kell azt olvasni. Példaképen, vaktában kiveszem a sok közül az abban előforduló következő szót: „Állatbiztosítási, — és megkísérlem azt megmagyarázni, hogy azok I is megértsék, a kik a trón beszédben { mit sem láttak eddig. Akár államilag, akár megyeileg, akár községileg, akár szövetkezeti .vételnek — olyanok a szerkesztősé- | utón, akár bármely más alkalmas geken és kiadókon, minta (Bokszéra j módon fogják azt eszközölni, a mai a szőlőtőkén. — Legyen minden tag j gazdasági rendet teljesen meg fogja abban a tudatban, hogy nemcsak j változtatni. Hiszen nem fog a kétökrős szegény ga/da — ha egyik ökre el is. pusztul — soha ökör nélkül maradni. Az a pár krajezárja, a mibe az állatbiztosítása fog kerülni, busásan meghozza kamatját abban, hogy a többi gazdák aránylag az ő kárát pótolni fogják. Nem fognak parlagon heverni azok a határszéli havasi legelők, a hová eddig csak elvétve mertek állatokat legelni hajtani, mert az elkárosodás veszélyének voltak kitéve. Hiszen ha egy-egy ökröt a farkas el is fogna, azt — mert a kár közös — könnyen viselnék el. Az állatbiztositáaf okvetlenül követni fogja a gazdák összes állatainak törzskönyvezése; és ha ez meg van, feltétlenül meg fogja teremteni az ingó jelzálog-forgalmat. Ez pedig megmérhetetlenül nagy lépés lenne a gazdák helyzetének javítása utján. A határszéleken a marha-csempészet megakadályozásáért az állatok törzskönyvezése már keresztül van vive. Ott mindén gazda kap egy takarékpénztári betéti könyvhez hasonlító kis könyvecskét; abban állatai körül vannak Írva és ennek meg- (elelóleg vezeti a törzskönyr vezető egy-két krajezárnyi díjért az állattörzskönyvet és mindkét könyvbe a marhákra vonatkozó minden változást, "gyarapodást és apadást köz- hitelességgel bevezet. Magam tapasztaltam a harasal- ján, hogy bírói végrehajtó a bírói végrehajtást úgy eszközölte, hogy a több mint egy napi járó havasi legelőre kihajtott ökrökre vonatkozólag úgy foganatosította a bírói zárt, hogy ennek megtörténtét a törzskönyvbe és könyvecskébe Jeendő bejegyzés czéljából a kinevezett könyvvezetőnél jegyzőkönyvbe adta. És ezzel a bírói végrehajtás be lett fejezve. Ha gyakorlatilag jól beválik az ilyen ügyekben, miért ne lehetne az állati törzskönyvek segélyével az ingó kézi jelzálogbaadást foganatosítani ? A törzskönyvvezető rendes közhitelű bevezetéssel foganatosítaná azt, körülbelül úgy, mint az ingatlanóknál, csak kevesebb formasággal. Például: nem kellene kérvény’; elég lenne, ha a közokiratot a hitelező felmutatja, azt a törzskönyvvezető záradékolná, e záradékot' a törzskönyvbe is bevezetné; és a mikor a marhaleveleket kiállítja, e záradékot arra is rávezetné. A vevő a vásárkor tájékozva lenne azonnal, hogy az az állat, melyet megvesz, esetleg többekkel együtt, bizonyos összeg erejéig kézi jelzálog tárgya és a vételár kifizetése előtt előbb a hitelezővel jönne tisztába. Szilveszteri pomp-íunebre! Kompolthy Tivadar. ! A zenekedvelők Sylyeateri estélyén szavalta Dwelly Mariska k. a. — Letűnt ex év is, mint már annyi sok És ezután még annyi századok l ' Divatja mullott s a mi póvli már Arra a. lomtár nyugodalma vár, Hát eltemetjük. lm a gyászkiséret, Mint látom teljes számmal megjelent . . . , Az urak feketében és a hölgyek Minden pompát mellőzi öltözékben . . . Jgy illett ez. Az igaz, fájdalom '• '‘Nem kérkedik a szívnek bánatával, Lelke mélyébe rejti el. A hős sem panoszolja sebeit, Hubármint fájnak, égnek és sajognak Ä gavallér sem üres zsebeit I És hogy adósa Lengyel zálogosnak I Mondom, a bánat néma rendesen, ' , A fájó szív nem szokott soha csalni, Már tiujiAlik, a melyik igazi : És nein aféle talmi. ■ Mi is, tisztelt keserves gyászkiséret így gyászolunk ma titkos fájdalommal 'Szivet megrázó bánatos dalokkal, Hegedű szóval, trombitával, dobbal, \ hőig Kruspér elnök győzi jó torokkal •És Mátray — a Bandafirer-bottal. . . [|lfe , :m, szí nie látom a repedt szivek Wog? sokaságát el a múltba szállni, \rol r meny tvesztett sivatagja van M agglegények nagy Saharájának, helyen nincs egy kis csöppnyi zöld oáz, Hol a boldogság áldó angyala Le szállna csak pár pereznyi pihenőre,. Höl nektárt nyújt a Nymphák csermelye, A tikkadt ajkra s szelíd Zép hírek Lágy csókja enyhít édes alkonyon. .. Hol bűvös illatár igéz, ott. .. Ott . . . ott... igen ott lenn a Séd pataknál A méhes kertbén minden alkonyon Ott zeng a csábos bűvös bülbül-ének A város sok derék fliszterének, A még 'derekabb férjem-uraméknak OtffÓty a nektár . . . Vagyis a kvaterka. Igen, igen . .. Folyt egész éven át. S az esztendőnek vége bár szakadt most A kvaterkázás folyni fog tovább j Tovább . .. örökké . . . Minden mulhatik, Változhat minden itt e földön . .. Miniszterelnök lés zen Alborák S Almádiban a világ közepe, Benkó barátcsuhába öltözik És Karthaus klastromába költözik^ Braun feltalálja az örök világot, Lakatos bácsi a röpülőgépet; Réthyből kifogy minden adoma . . . De a méhes marad s joly a kvaterka, Mig a világ áll s lészen egy koma ... Úgy van, tisztelt keserves gyászkiséret, 'jogos ma köztünk minden fájdalom S az ehlök bácsi ha engedte volna. Még sokka l búsabb lenne szózatom l A sírást kitörölte frogrammombul Pedig azt értem s jól is áll nekem\ De lelke rajta. Bánja majd a kaszsza Mert kevesebb lesz a jövedelem . . . Kitárnám reszkető karom, (mely Égy bus magyar nótából lapátolt) S az egét ostromolnám minden bajért, Amit ránk a múlt esztendő hozott. . . Megtépném Szilveszter apó szakállát, Mért nem jött sokkal hamarább . . . Előzte volna meg a kvótát. „ . (Nem értem bár, de siratom e nótá.t)\ Kergette volna el a járványt, Mely sírba visz itt minden malaczot, Adtunk vön értté kukoriczán hízott Adóvégrehajtót, pár tuczatot. . . De ha későn is, végre mégis itt van - Szilveszter apó, ez a jó öreg — Ki a világ ezer baját, keservét Mind megemészti, sohse unja meg! jó gyomra van . . . sok nyavalyát lenyelt már; Megbir ja tán e köszöntőmet is. Hát fogjuk közre / Etessük-itassuk Ez évtemető csintalan toron . . . S ha tizenkettőt üt az óra : Usgyé .. . kidobjuk itt, az ablakon l A szerelmi vallás. Irta: Bede Jób. Mindenki a ligetben élt ezen a napon. Ahogy beesteledett, oda költözött az egész város. A kiállításban valami eso da hangverseny volt. Idegesebb dámák és öreg urak, akik már elég katona-konczertet hallottak, kilónként vitték magukkal a vattát, mégis kimentek. Á kocsisok kegyetlenül hajszolták lovaikat az utón, melynek szegélyén ezrével vándorolt a nép. Tarka, elevon színek pompáztak és drágakövek ragyogtak mindenfelé. A selymek divatja vala és a kábító erős illatvizeké. Az ember azt gondolná, hogy az egész káprázatos versenyt, mely a korzó alkonyatját uralja: rendezi valaki épp úgy, mint a katonubangversenyt, vagy a villámosvilágitást. Még a tiszta kék égnek babonás csillagsátora is, mintha ebhez a fényhez tartoznék, hogy bevonja az egészet békessége? fátyoléval. A világ mulatott valóban. A pénzt úgy dobálták, hogy szinte látszott. És a szerelmes tekinteteket, a csőkokat azonké-' pen pazarul osztogatták. Érezői lehetett, hogy milyen mámoros éjszaka következik e rózsás, alkonyat után. A nép bámulva övezte ezt a világot és láttára elkábult. „Eh, bolond, a ki töprengéssel van. Vígan éljünk mi is. A holnappal azok se gondolnak. Mi miért vesződjünk inkább ?u A kis zöldkorejmák megteltek. Jó és édes minden. Itt a batisztok közül szintén gyönyörű kincsek villának elő. Szűzies, hamvas arezok, ártatlan szemek és az olcsó csipke alól megbolonditő kívánatos fekér váll&k és a friss kebel, melyet szerelemre való vágyakozás reszket- tet meg. Merre száll a sóhajtás és mi beszéde van a vágynak ? Ezer mesének, regénynek éa tragédiának szálai szövődnek itt. Xi megy utánok P A zene bűnös csábítással zeng, minden lehellete, hangjának minden rezgése azért beszél: kisórt- san és megejtsen. A liget földjének a párolgása, meg a divatos asszonyok parfümje, a villamos lángoknak, az ékszereknek és a csillagoknak világolása, a zene és a vágygyui tele való sóhajtás és a nevetés és a poharak csengése minden egybeolvadó ttan az élet könnyelműségét hirdetik. Egy kecses fiatalpárt látok a zöld korcsma szélén.- A leánytól távolabb ül az anyja, a legény pediglen a leányka kezét fogva melléje húzódik. — Hallgatsz, édes? — szól a lányhoz a fiú — miért nem szőlasz. A gyermek reája emeli beszédes és félig könnyes szemeit és a keze reszket az ő kezében és keble is megremeg, a mig: — Én, Istenem, én olyan nagyon boldog vagyok, ugy-e mert szeretsz? A fiú rá nem nézne mostan, holott az szemét keresi, valahol ott jár ő a gondolatával a fényes korzón, avagy éppen a ragyogó világ közepette, ott, a hol a zefirek és gyémántok uralkodnak. A kabátja njjáról törli az nt felül ideszállott port, mig lassudan mondja: — Gyermek vagy, kis Linkám, persze hogy szeretlek . . . .-r- Nagyon? . . . — Igen, nagyon, nagyon ... A leány felvidul erre és csengve nevet. A könye még ragyog a szemén, de gyöngyén át szerelmes szive, reményes szivárványt alkot: Milyen szép is, de milyen szép ez az egész világ.* Békességgel nézik ezután a korzót és minden perezben uj m g uj csevegni valója akad most a leánynak. Egy magas 8 ugar nő haladt el mellbttük, ka ezer szemével erre felé is intve, mint mindenüvé. A leány megijed erre és hirtelen a fiúhoz fordul: — Te ránéztél Dénes, ugy-e ránéztél. Az szebb ugy-e, mint én vagyok. Te azt ia- kább szereted, hisz én oly kicsiny vagyok, olyan semmi . . . Mondd ismét, hogy szeretsz, nagyon szeretsz . . . A fiú fel melegszik a kis leáuy forró unszolásán és a félkarjával öt magához karolja, bogy a leánynak kis arcza belepirul. Az öreg asszony, az édes anyja, most arra fordul: — Ej, gyermekek — szól csöndesen — ez nem illik itt. De egyáltalán Linka, én téged nem értelek . . . Nyilván a fiút gondolta, de őt n°m- akarta bántani, hogy a leánynak ne okozzon szomorúságot. Csak igy folytatta mégis: — Legyen jó Kovács ur, ügyeljen a leányomra, én már nem bírok vele. Most elhallgattak. Linka titokban mégis szorongatta a Kovács ur kezét és idegenül nézett az édes anyjára, mintha mondaná „ö nem tudja a midolgunkat, C9ak mi tuijuk, hogy nekünk az egész világ nem számit, én csak éretted vagyok és te csupán érettem, ugy-e ?* Dénes taláo nem érezte meg ezt a néma beszédet és valami egyébről godolkozott. Hogy milyen uaalmas *ez a vén asszony a leányát folytonosan őrizve, és hogy mire számit vájjon ? Öt szereti a leány, ennyi. És ba olyan nagyon szereti, mit tehet róla. Szép pompás kis leány és érdemes fáradni érette egy kevés esküdözéssel és meghódítani, egészen érdemes. A mi mégis történt már. Mért ügyel annyira reá, hisz hiába ügyel. Itt egy kézszori- tást illetlennek tart, és hogy egyedül nányzor találkoztak, és hogy mámoros csőkot mennyit váltottak, abból nem vett észre semmit. Nyilván azt gondolja, hogy c-ak egy útja van a szerelemnek : a házasság. Obó édes anyókám, Dénes ur nem igy számit, ő nem azért van, hogy feleségül vegyen egy szegény leányt csak a miatt, mert szép és mert őt önfeledten szereti. Dénes urnák a házasság dolgában, egész más tervei vannak. Nagyszerű is Tolna, ba minden leányt, a kit az ember megcsókol, feleségül pollenné venni! Linka szóval kérdezi most: — Ugy-**» mi most senkivel se törő-**! dünk, mert én csak éretted elek és te | csupán érettem? — Igen édes, — feleli egy kicsit idegesen Dénes. Holott felőle gondolkozik: „Miképpen is lehetne egyszerre véget vetni ennek a komédiának, hogy a leánynak igen nagyon ne fájjon szegénynek, de miképpen?* Ismét közelebb húzódtak, az est már leszállott egészen. Egy darab árnyék az utszéli fák miatt eltakarta őket a nagy világ elől. Csöndes szép dalok szállottak most errefelé,, édes szerelmes nóták, a mik belopództak a leány szivébe. Linka egyszerre ismét sirt, hangtalanul nemáu,
