Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-01-02 / 1. szám
\ 189t Árczkép életnagyság ban, krétán jzban. Legszebb szobadísz., Legkedvesebb emlék. Legalkalmasabb ajándék karácsony és újévre! Veszprémi Független Hírlap Szombat, jan. 2. EL,y legújabb módszer segítségével 24 óra alatt élet- uogyságu mellképeket készítek, művészies kivitelben, f||j§ még sóba el nem ért tökéletességei ée olcsón. P-fl )V l, Budapest, Károly-körut 17. Tűzifa-eladás. 1 meter cserbasábfát . . 3 írt 25 krért, 1 meter cserbasáb-dorong 2 frt 75 krért, J meter bükkhasáb . j 3 frt — krért, I meter bükkhasáb-dorong 2 frt 75 krért, Egyúttal a t. közönség tudomására adom, Ujj hogy gyöngyösi erdőmben is tát árusítok, még H pedig erdei ölekbe rakva j [jjj 1 meter bükhasábfát . . S'" frt 50 krért, |H 1 iúeter bakk-dorong . . 2 frt — krért, A nagyérdemű közönség b. tudomására, hozom, hogy I raktáromban az idea is mindennemű tűzifa kapható j és pedig a kővetkező árakon : 1 meter bükb-tuskó ! . 1 frt 50 krért, (4 1 meter bükk rózsefát 1 kocsi ágfát . . .. ;. 1 frt — krért, — frt 50 krért e* 3 pr Ugyanezeket házhoz is a fa szállítással együtt: szállítóin és pedig “t 3 1 méter bükkbasábfát 3 frt. 25 krért,' M l^meter bükk-doroogfát. . 2 frt 75 krért, P etK 1 meter bükk-tuskófát ! 2 frt 25 krért, N a WEISZ JAKAB, fakeresketlö (Veszprém). » to »1 n a a. £ct>* 00 ct> S-?J Ma a gazdák íZeinélvi'b szinte olyan drága, mint reskedöké. A/./al védekeznek telezők : ha nincs jelzál'gila^ sitva, minden személyes hitel hitele a ke- a hi- bizío- mit a gazda igénybe vesz, több rizikóval jár, mint a kereskedőknél. Mert előbb a per, azután jön a végrehajtás és addig, mig a dolog aoy- nyira érik, túladhat a gazda iugó vagyonáu, és az ingatlan rendszerint már dologi teherrel van terhelve; gyakran nem szükséges in- i gatlanokat kell a hitelezőnek meg- j szereznie, ha nem is pénzéhez, de ‘ annak egyenértékéhez akar jutni. A fent rövid, n kifejtett mődon a hitelező előnyösebb helyzetbe fog rizikóért ! selőt és minden intelligens embert, a ki nem tiszta zelenyák s nem a fanatikus bigottság járszalagján lóg. Ily körülmények közt, ezen a városrészen, elfogulatlan tiszta ^választásról szó sem lehet s annyival kevésbé, hogy a néppárti matadorok ott már hónapok óta korteskedtek, etették-itatták a népet s heczczelték minden liberális és hatósági ember ellen. Az eredmény aztán eló're látható volt. Deczember 29-éré volt kitűzve a választás s a néppártiak ezt megelőzőleg házról-házra jártak kapaczi- tálni, ijjeszteni, édesgetni s úgy fel- heczczelték ott a különben jámbor népet, hogy valóságos forrongásban jutni, el fogja engedni a követelt kamat-többletet és ezzel j voltak. nemcsak a földmiveseken, de a csak 1 A választás napján a Temetohegy ingó vagynuwal, gazdasági beruházásokkal és felszerelésekkel biró bérlő-osztályon is segítve lesz. A kivitel módjainak megállapítása, az erre vonatkozó törvényjavaslat megszerkesztése és megoko- lása, egy szóval az előkészítés és gyakorlati keresztülvitel muukáju a magyar gazdák dolga. Saját jól felfogott érdekükbeu szerkesszék meg az erre vonatkozó törvényjavaslatokat és tSigtesszék azokat az országgyűlés elébe, mert ott kérelmük, követelésük uein lesz elhangzó szó. Hiszen a király, midőn trónbeszédében erre egyenesen felhívta a gazdákat, már kitűzte a dolgot a haladás zászlójára. Dr. Gidófalvy István. veszprémi zelenyákheczczek epilógusa. Veszprém, jan. 2. A temetőhegyen, mint azt keddi külön újságunkban jeleztük, lefolyt végre pz a városi bizottsági pótválasztás, mely az egy év előtt otttörvény- telenül lefolyt választás megsemmisit- tetése folytán vált szükségessé. A választás eredménye iránt senki se volt, eleve sem kétségben. A városnak a legműveletlenebb eleme, a fél-falusi svábság lakik ott — a mely a lelki intelligentiának még látszatával sem hir; a város közdolgait csak hírből olyanok révén ismerik, kik azokat a szegény népeknek, fanatikus kortesczélokból folyton csak feketére festik s agyonrágalmaznak előttük minden tisztviegy megrezzentett méhkashoz hasonlított s a ki nem volt zelenyák, annak nem is volt bátorságos ott járni-lielni. A verekedések egymást értél? úgy, hogy a választási elnök kénytelen vala katonaságot rekvi- rálni, mert még a polgármester intelmének sem engedelmeskedtek s a helyzet mind fenyegetőbb alakot öltött. Fegyveres assistentia mellett folyt le aztán a választás, mely a néppárti jelölteknek 33 szónyi többségévéi végződött s megválasztattak : Huber Antal, Kőszeghy József, Fejes Dániel, Csapó Kálmán, Vadnai Béla és Benácsek Béla. Ama nagymérvű pressio és terro- rizálá-i miatt, melylyel a zelenyák- kortesek a liberális választókat választói joguk gyakorlatában erőszakkal meggátolták, mint halljuk, újabb petirío fog beadatni s ez majd szomorú világot fog deríteni egynémely helybeli néppárti demagóg uraság jc-lemezhetlen üzelmeire. Az uj választás a városházán, vagy a megyeházán fog megtartatni; majd meglássuk minő lesz akkor a nagy néppárti, bátorság ? Gazdasági ismétlő iskolák. Veszprém, január 2. Harmincz esztendős mulasztás pótlását jelenti :i vallás- és közoktatásügyi miniszternek legújabb rendűét", amelylyel a földmivelésügyi miniszterrel egyé tértől eg, a törvényhatóságok, a közigazgatási bizottságok és a kir. tanfel ügy elóségek-j nek a gazdasági ismét főiskolák életbeléptetését | fehl da tokká teszi és j ezen munkájukban a kormánynak támogatását részükre biztositja. A miniszter ugyanis támaszkodva az 1868. évi XXXVIH. törvény- czikkre, amely a mezei gazdaság és a kertészet köréből adandó gyakorlati útmutatásokat is a népiskola kötelezett tantárgyai közé sorozza, elhatározta, hogy népoktatásunknak a legtöbb helyen arra még teljesen meddő tagozatát I az ismétlő iskolákat fogja a törvény által kötelezett gazdasági és kertészeti oktatás czéljaira felhasználni. Az ismétlő iskolának ily irányban való felhasználása annál alkalmasabbnak látszik, mert remélhető, hogy a népoktatás körében a nép mindennapi foglalkozásával szoros kapcsolatban levő ismeretek tanítása az ismétlő iskolákban gyökeret ver, úgy a népnek az ezen intézmény ellen táplált eddigi ellenszenve rokonszenvvé fog változni és az ismétlő iskolák általános feladatukat egészben véve is jobban fogják betölthetni. A miniszternek a gazdasági ismétlő iskolák életbeléptetésére vonatkozó elhatározását teljes elismeréssel és helyesléssel kell fogadnunk, mert ez által | főként mezőgazdasággal foglalkozó és ebből élő vidéki népesség gazdasági intelligen- cziája nagyban emelkedvén, boldogulását megkönnyíti. Hogy a gazdai oktatásnak a nép legszélesebb köreiben való érvényesülésének mekkora jelentősége van, azt fejtegetni szinte fölöslegesnek tartjuk. Hiszen ha a nép fiát földjeinek csak valamivel jobb művelésére, a trágyának jobb kezelésére, állatjai jobb táplálására és gondozására, a faültetésre, a gyümölcsfák I nemesítésére és gondozására, a baromfi tenyésztés és méhészet okszerűbb üzésére csak némi részben is rávenni tudják, ez a nemzeti vagyonnak és jövedelemnek évenkint nemcsak milliókra menő gyarapodását jelenti, hanem I jelenrí egyszersmind éppen a legszegényebb, a megélhetés gondjaival legjobban küzkődö néprétegek boldogulásának elősegítését, jelenti a polgári függetlenség terjedését és jelenti végül az egész nemzetnek megerősödését. De a gazda boldogulásának csak egyik tényezője a jól gazdálkodni tudás; másik és a jelenlegi viszo-- nyok között a termények értékesítése, a szükséges hitel beszerzése, a gazdaságban és háztartásban szűkés mire se ügyelve fejét odufektette a fiú vállára és meleg kis arcza egyszerre ott pihent. Aztán reszketve mondta: — Ugy-e, a tied vagyok, a tied ? A fiú hirtelen félrehuzódott mellőle. — Ejnye, Linka — py.ólt fáiig hangosan — nem szeretem az ilyen komédiát! A leány ijedten összekulcsolta kezeit és bünbánattal nézett reá: — Bántottalak, édes — kérdezte a fiút, — rosszul viseltem magamat, ugy-e ? Bocsáss meg, hisz ez mind azért van, mert én nagyon, nagyon szeretlek. Úgy összehuzódott, mint egy félénk madárka. De az öreg asszonynak a szeme most egyszerre megviüámlolt és Kovács felé fordult: — Mondanom kell önnek valamit, Kováca szólt gyorsan —I itt Linka előtt, azonnal. En látom, hogy nem jól van igy ez I dolog, ahogy van. Kegyednek éreznie kell, hogy Linka mennyire szereti. Szó- reti-e maga is őt, igen, vagy nem ? Én attól félek, úgy veszem észre, hogy nem szereti. Hát sokáig gondolkozni e felöl nem jó. Ha szereti, vegye feleségül őt. Ha pedig nem szereti, hagyjuk abba az egészet, ne rontsa meg a mi békességes vi- B tágunkat. | Hallgatag felkeltek. Kovács egy 32 ót fl s® szólott erre. Csak Linka sirt, sirt. Az I szivének gyönyörű ábrándjai egyszerre ■összetörte k. I áz ajtónál Dénes köszönt és elment. I f • • - Minthogy pedig másnap nem jött es többé nem találkoztak, Linka kétségbeesetten tamadt az édes anyjára. Te, te űzted el őt! Te tetted szerencsétlenné a leányodat1 Mert olyan s szerelmes szív, hogy inkább az egész világot hiszi bűnösnek, mint azt, a kit szeret.-<&. z anya. Irta: Benedek Elek Ült. a ven tiszteletes ur kopott, szaku- dozotfc Ivaros-székében s könnybeboru-lt szemmel olvubott újra, meg újra egy levelet. Olvassa elébb magában, aztán kaik, meg-megcsukló hangon s minden sornál megállóit, kérdvén: iguz-e, Anna? Anna, a tiszteletes leánya, kisirt szemmel üL a rozoga diványon (minden szegényes, régi, ütölt-kopofct volt a vén tiszteletes hajlékában), bűnbánóan hajtotta le a íöját, nem volt egy szava sem. I íme, Anna, az nrad ellenkezőjét Írja mind annak, a mit te mondtál. Igaz, 1 hogy megvert —- ez nem keresztényhez . iHŐ cselekedet vala — de te, Anna, te j rászolgáltál, igaz-e ? Anna dáczoáan emelte föl fejét. Nem j többé a szenvedd, bűnbánó arczu : asszony. JMólyen beesett fekete szemében 1 fóktolen gyűlölet lángolt. I Minek erőltettek ahhoz az utálatos vén emberhez ?! Ugy-e megmondtam az I öljegyzés előtt, az eljegyzéskor, az esküvö- j kor, s mindig azt mondtam: gyűlölöm. Neki is megmondtam, százszor, nem egy- I ®'£er* Megmondtam, hogy mást szeretek. I Meg is neveztem. Mindhiába! Hiszen, ha I édes anyám élt volna! Nem volt egy I lélek, a ki mellém álljon s megvédjen. Anne, Anna, csöndesülj. Tudod, hogy 1 csak javadat akartam. Avagy ne vettem volna-e nagy szerencsének, mikor egy gazdag földbirtokos kéri meg egy szegéDj papleány kezét? Lásd, a nénéid mind pártában maradtak .. . — Mert ők nagyra láttak, de én nem láttám nagyra. Úgy kell nekik I Ök nem elégedtek meg egy ezegény tanítóval én meg mennyit kértem, mennyit könyörög- tem; édes apám ne ölje meg a szivemet, Bakó PereHczet szeretem. Ezt a ezegény tanítót. Ne féljen, óreg napjaiban édes apám mellett leszek, gyámolitom, ápolom. Mit mondott rá édes apám? r A.zt mondtam I mondom ma is. hogy ezt akkor is s még jobban meg- teheted, ba Uzoni Gábor felesége vagy. 0 jószivü ember. Az ő kastélyában nekem is jutott volna egy szobáceka, kertjében egy lugas, hová vén könyveimmel meghúzódom. Kózbe-közbe játszadoztam volna az unokáimmal. A te gyermekeiddel. De szép lett volna az, Istenem ! Anna szelídültén, kissé elérzékenyűlve modta: — Igen, ez szép lett volna. De ennek vége. Isten másként akarta. — Anna, Anna, ne káromold az Istent. Te akartad igy, meg Bakó Ferencz. Ez az ember, ez . .. De várj csak, kiűzöm a taluból, lehetetlenné teszem 1 — Kit ? Bakó Fsrenczet ? — Őz! öt! — Miért ? Mert szeretett ? Mert szeret ? — Szeret! Ezt nevezed te szerelemnek. Az én ifjúságomban nem nevezték szerelemnek, ha az ifjú istentelen szándékkal, tolvaj módjára belopódzott egy becsületes ember házába. Avagy nem ezt cselekedte Bakó Ferencz ? Az asszony vállat vont. — Nem tudom, mi istentelensóg van abban, hogy Bakó Ferencz átutazóban betért hozzánk. — A féljed távollétében! — Azt ő nem tudta I — S a levél, melyet urad megtalált?-7 Nos, bejelentette, hogy meglátogat. Ez is istentelensóg? Ott volt egy rövid délután. Olyan rövid volt, oly hamar elmúlt. Jaj, ha megállíthattam volna a napot! A vén tiszteletes megbotránkozva emelé föl kezét. — Elég, elég, egy szót se többet! Öh te .. . nem ismerek benned az én véremből való vérre. Mi történt veled ? Anna, Anna, ha élne az édesanyád! — Bárcsak élne! Bárcsak óin e?,, ó is azt tanácsolná, a mit én: menj vissza. Elkergetett az nrad . . | — Megvert elébb. A kék foltok még látszauak az oldalamon. j séges czikkekhez való jutányos hoz- I zájutás még sokalta fontosabb té- I nyezó éppen azoknál a néprótegeknél, I amelyeknél egynéhány frtnyi kü- löbség is jelentékeny faktort képez évi költségvetésőkben. És a gazdasági ismétlő iskolák szerepét és hatását ezen a téren j még sokkal jelentékenyebbnek re- l méljük, mint a gazdasági technikai 1 fejlődés terén. Az ismétlő iskolák kötelezett ta- I uulói A 13—15 éves életkorban I vannak, abban a korban tehát, a ! midőn a falusi gyermek észjárása i is nyíltabb már és felfogása gyakorlottabb, a felvett benyomások maradandóbbak, hozzá vesszük még azt, hogy az ismétlő iskolák ajtai I nem lehetnek és nem is lesznek ; ! elzárva a felnőttek előtt, sem úgy, : j hogy a tanulókkal oly dolgokat is I meglehet értetni és gyakorlati ki- ; \ vitelre juttatni, a melyek a népis- j kólái tanulók előtt csak érintŐleg tárgyalhatok. j Az ismétlő iskolák tehát igen nagy hatással lehetnek a szövetkezeti eszmék terjesztésére, fogyasztási, értékesítési, termelési és hitelszövetkezetek alakítására és elterjesztésére I ami ismét nemcsak az értékesítést teszi könnyebbé, hanem egyszersmind — mint a külföldi éz hazai példák mutatják — egész községek erkölcsi fejlődésére is megfelelő befolyást képes gyakorolni. Éppen azért a miniszter nagyon helyesen ntasitotta a közigazgatási bizottságokat, hogy a helyi gazdasági egyesületekkel összeköttetésbe lépjenek, melyek bizonyára kész örömmel fogják nemcsak felkarolni, hanem teljes erejükkel támogatni is ezen fontos és egészséges kezdeményezést. Annál inkább szükség van erre, mert habár a miniszter az anyagi eszközöket megadja a közönségnek a gazdasági ismétlő iskolák felállítására, a néptanítókban ma még nincs elegendő ta- nitó-személyzet e czélra, mert ezek nevelése ma még gazdasági oktatás tekintetében fölötte hiányos és a földmivesiskolába kiképzendő és a tanító-képző intézetekből kikerülő tanítók csak a jövőben fognak megfelelő ismeretekkel bírni. így tehát a gazdasági egyesületek vannak hivatva első sorban arra, hogy képzett gazda-tagjaikat helyenkint, ha nem is a rendszeres oktatásra, de legalább néhány főbb vonásokra vonatkozó előadásokra — Igen, igen, azok a kék foltok. De azt megbánta már az urad. Elkergetett s most visszahív. Milyen szépen hív vissza. Olvassam-e még ? „Ne érettem jöjjön vissza, hanem ártatlan kis gyermekűnkért. Nem hiszem, hogy ne fájna a szive, ha tudná, hogy a szomszéd asszonyok járnak be, a kiknek szopós gyermekűk van, azok szoptatják könyörflletességből. Már két dujka hagyott itt. Ha van szive Annának, vissajün. Ne szeressen, jól van. Idős ember vagyok, de azért élhetnénk békességben, csöndben. {Én Annának minden kedvét betölteném, csak megőrizné nevem I házam tisztességét. Amit tett: elmúlt, elfeledem. De a gyermekemet nem—tudom anya nélkül látni. — Küldje haza! szólt közbe Anna nyersen, indulatosan. Azt hiszi, hogy nekem faj a szivem ? Éjjelenként nem jő álom szememre, mindig az van előttem, bogy főlóbredett a fiam, sir, keservesen sir a nincs aki megszoptassa. Tudja az az ember, hogy gyűlölöm, hogy soha vissza nem megyek hozzá, miért bünteti, sanyargatja a gyermekét, a gyermekünket ? Azt hiszi, hogy a gyermekkel visszacsal ? Csalódik. Erősen csalódik. — Anna, Anna . . . Megver az isten. — Engem ? 'Megvert már, verhet-e még jobban I ? Izgatottan tett kalapot a fejére | indult az ajtó felé. — Hová mégy ? — Ki a rétre. Fáj a fejem, majd megszakad. Megcsókolta a vén tiszteletes kezét, homlokát s e pillanatban úgy tetszett, miutha ismét a régi kedves, engedelmes leányka volna, ártatlan mosoly lebbent meg ujkán, amint mondta: — Ne aggódjál, édes apám, nem találkozom Bakó Ferenczczel. Ám gyorsan surant ki a szobából, nehogy a vén tiszteletes visszatartsa. Szinte futva igyekezett ki a rétre, mely májusi pompájában illatozott. De ö most nem látta a rét ezines szőnyegét, bár rajta járt, révedezve nézett körül, el a mesBzes7 reá bírják. Ezeknek szerepe egyébként a feluőtt nép oktatásánál és ! a téli tanfolyamoknál fog tulajdonképpen egész terjedelmében ér- j vényesülhetni, amidőn már a némi i előismeretekkel biró felnőttek o* 1;- 1 tatását a most létesülő „gazdasági I egyesületek országos szövetsége“ az j egész vonalon rendezni fogja. I A népnek gazdasági oktatására I azonban pukz.tán az ismétlő iskolák I felhaszuálásax nem elegendő, már ] gill Ilii ine\t'az ismétlő iskolát I nem látogatja az összes tanköteles ! gyermek. A nép 'gazdasági oktat.á- I rát természetesen a fejletlenebb felfogásnak megfelelő mértékben __ I m ár az elemi iskolákban kell kez- ! deni. A fanemesités általában a kézügyesség fejlesztése a szlöjd általánosítása által nemcsak közgazdasági szempontból, hanem, pedagógiai szempontból is kívánatos, mert egyedül ezáltal lehet az elméleti tanulással kifárasztott gyenge elmet pihentetni, szórakoztatni úgy, hogy annak haszna is legyen. A közokt. és földmivelésügyi mi- uiszteruek a gazdasági ismétlő iskolák szervezésére vonatkozó tervezetét szerencsésnek és fölötte hasznosnak tartjuk. Vajha az a buzgalom a mezőgazdaság ügyeinek elősegítésében, amely a rendeletből kivi- ágiik, tartós maradna, hogyha hosz- szu idő múltán is, de teljesedésbe menjen a törvény rendelkezése, a melynek alkotói harmincz év előtt már bölcs előrelátással igyekeztek megvetni a magyar nép legtermészetesebb fejlődésének alapjait. A vasúti kisajátítások. Veszprém, jan. 2. A győr -— Veszprém — dombóvári vasút építése alkalmával elfoglalt területek kisajátítására vonatkozólag több oldalról hallunk indokolt panaszokat és aggályokat az irányban, hogy az illető földtulajdonosok földjük árának biztonsága is veszélyben forogna. A kételkedők megnyugtatására, értesülésünk szerint, kijelenthetünk annyit, hogy az elfoglalt területek ára nem az építési vállalatot, hanem egyédül a vasúti részvénytársaságot terheli, mely elég jó annak megtérítésére. De másrészt a vármegye által törzsrészvények ellenében még ki nem fizetett — úgy hisszük 150.000 frt — mindaddig vissza lesz tartva, mig a Bégbe s egész valója kéjesen megyein agett a gondolámé, hátba-mégis találkozik Bakó Fereoc/cael. L-l keben megelevenedtek a gyermek- és ifjúkor mosolygó szép napjai. Mikor együtt járt a réten Bakóval, kurt-kurba öltve, álmodozva, szines képeket rajzolgatván ,a jövendőről, Ferencz, a kántor fia, több akart lenni, sokkal több az apjánál, de a szegénység megkötözte szárnyait; meg kellett elégedni a tanitó- ®ággal szülőfalujában. A jövendőt nem látták már oly színesnek, de a szerelmük uj szárnyat adott | fiatal lelkűknek | a csöndes idilli-élet kedvesebb, kiránatossabb lett előttük a nagy világ pompájánál. Csak szeressék egymást I — Hát ! . ! tanító leszek, mondta Bakó Ferencz. — S én tanitóné, mondta Anna. Hangosan mondta ezt most is, ijedten nézett körül, nem hallotta-e valaki. Úgy tetszett, mintha a berekben, mely mellett elhaladt, megzörrent volna egy bokor. — Anna 1 Baké Ferencz volt. Annának elakadt a szava az ijedségtől. — Hallottam a szavát. — Hallotta? Mit hallott? Azt mondta j a én tanitóné leszek. — Igen, azt mondtam hebegett Anna, Annak a ezép napnak az emléke ujult meg a lelkemben, amikor maga mondta: hát — tanitó leszek. Emlékszik-e ? h*h Istenem, hogyne emlékezném. Nos, én tanító lettem, de magából nem lett tanitóné. Nem rajtam múlt He hasítson a szemrehányásaival, Ferencz . . . Jól tudja, hogy nem tehetem másként. Jól tudja, hogy . . I — Hogy szeret ? Ugy-e ezt akarta mondani? Mondja, Anna, mondja ! j — Minek mondjam? Nem látjaaiczo- mon a boldogtalanságot? Szeretem . . . Mit ér ba nem lehetünk egymásé? — Lehetünk. Váljon el. — Az uram nem válik. — Kényszerítjük rá. — Megpróbáltuk, kudarcsot vallottunk. Gyalázatot hoztam a nevére, a házára, kisajátítási összeg kifizetve, illetőleg bírói kézre letéve nem lesz. A kisajátítási ügynek ily kése- delmé mivel sem indokolható, mondhatnék, akarattal történt késleltetése felett, megbotránkozásunknak adunk kifejezést és elvárjuk, hogy a részvény-társaság most már haladék nélkül kielégíti a jogos követeléseket. Jelen ügyet annyira közérdekűnek tartjuk, hogy azt folytonos figyelemmel kísérjük és a nyert tapasztalatainkról e lapok hasábjain értesíteni fogjuk olvasó közönségünket A morális erő. Mindazokat a szomorú tüneteket, amik társadalmi életünkben olyan gyakran jelentkeznek, az okok für- képzés:», kutatása közben szeretjük visszavezetni az emberek idegességére, enerváltságára. Ha látjuk, hogy hosszú időn át nagy tiszteletnek, közbecsülésnek j örvendett egyének általános meg- I döbbenést keltő módon letérnek , arról az útról, melyet uralkodó erkölcsi fogalmaiuk szerint mindenkinek követnie kell: habozva tétovázva állunk meg az elszomorító jelenség előtt, nem akarjuk elfogadni egy művelt egyénben az e kölcsi erőnek borzasztó elzüllését és magunkat akarjuk talán legelső sorban megnyugtatni, mikor az okot az agyidegek bomlásában keressük. Ezzel . akarjuk mintegy magunkba diktálni erőszakolni azt a meggyőződést, hogy az a nagyon is diága világ, melyet erkölcsi erőnk kiművelésével me.gizmositásával teremtettünk meg magunknak, mely egyéniségünknek talizmánja, mindene; a becsület, nem oly portéka, melyet a véletlen által nyújtott alkalom kisértése összeomlaszt. Meg akarjuk magunkat győzni arról, hogy az erkölcsi erő hatalma nagy és biztos őre egyéni becsületünknek : hogy a kik a becsületesség útjáról letérnek, azoknál nem I az erkölcsi erő pusztul el, hanem az agy - idegek szálai bomlanak szét. De ha elfogadjuk is ezt az okoskodást az erkölcsi erőbe vetett bizalom megszilárdítására, teljesen nem | zárkózhatunk el az elől a gondolat elől sem, hogy a korunkban minden I irányban előforduló tünetek mind- ] egyike nem vezethető vissza az 1 agyidegek változásainak befolyására,1 sem az uralkodó idegességre; mert mégis visszakönyörög. Az az ember végtelenül szeret engem. 0, ha megtudna gyűlölni! Ciak ezredrésznyire, amint én gyűlölöm őt 1 Éizre sem vették, az erdő szélén voltak. Mondta Bakó: — Menjünk be az erdőbe. Az erdőnek lelke van. Ö megérti a mi szivünknek nagy nyomorúságát. Anna agy pillanatig habozott, viasza nézett a falura, látta a kéményekből föl- kavargó füstöt, látta a papi háznak zsin- delyes födelét. Látta a tornácznak is ha- lovány körvonalait s mintha ott állott volna az édes apja. S valami csudálatos érzés támadt a szivében. Hallani vélte I apja kenetes szavuit: eredj, Anna, eredj, ! az erdő megvigasztal. Az erdő megért téged s jó útra téríti elmédet ée szivedet. _ Gyerünk hát az erdőbe. Itt , hol nem félhettek, hogy meglátják áruló szemek, kart karba öltve, édesen ! szerelmesen egymáshoz simulva mentek, I mendegéltek a szűk ösvényen, i Sokáig csnk a szemük beszélt, nézvén 1 egymásra némán, bánatosan. ‘ '_ És mégis egymásé leszünk 1 szólalt I m eg Bakó Ferencz. Erős, csengő hangon I mondta ezt, hangját visszaverte túlról a ■ hegyoldal. Nem mégy vissza hozzá, ugy-e 1 nem ? I _ Nem, nemi Soha, sobal Abb an a pillanatban ijedten rántotta I el karját az asszony. ] — Mi lelt ? j — Nézd, egy ember. ' — Hol? — Amott a kaliba előtt. Nem ismered! j Én még emlékszem rá. Ugy-e a Veref I Péter, a páezter ? I — Ez 5 szegény.. Jerünk hozza, szóljunk neki egy szót. Nagy buja, baja van A feleségét megütötte a villám. Nem hall 1 meg, de a féloldalára megbénült. I Anna önkéntelen az oldalához kapót i Saionni érezte a kék foltokat.
