Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-11-25 / 50. szám
* J1893. r\ i^negrSoleu. minden aioabatoa. J±. la.p &ra,: g/róa7. évre 12 korona, Fél évre 6 korona. Negyedévre 3 korona, Egy ob szóm Ara, 30 fii, XIII. évfolyam1SÖ.1 s zám. Szombat, nov. 25. A franczia esprit-m'k köszönhet • jak ezt a szellemes axiómát j „Mondd meg hogy mit eszel, és én megmondom, hogy ki vagy.“ Ennek a szellemes mondásnak analógiájaképpen mi is azt írhatjuk czikkünk fölé mottónak; „Mondd meg, hogy ünnepelsz, és én megmondom, hogy mennyit érsz. Ebben az országban talán még sohasem kínálkozott olyan fényes alkalom bebizonyítani, bogy a nemzet miképpen ünnepelheti nagyságát, miképpen örvendhet azon, hogy az ország géniusza egyik fenkölt gyermekének számára is mennyi dicsőséget szerzett, mint most, a mikor arról van szó, hogy mindannyiunk fényességét, irodalmunk egyik legkimagaslóbb alakját: J ó- k a i Mórt jubiláljuk. Első alkalom ez arra, hogy a nemzet bebizonyítsa, egy élő költőjével szemben, az elismerés és hódolat lelkében gyökeredző tudatát és ez egyszer ne akkor nyújtsa a babért, a mikor az, akinek fejére akarja tűzni, már nem sütkérezhet a nemzeti elismerés meleg, éltető fényében, hanem a mikor még maga is a régi törhetetlen erőben, az ifjúság minden varázsával épp úgy, mint ötven évvel ezelőtt., újból és újból leróhatja köszönetét a háláért. Az a lángész, a kit ünnepiünk, a kinek hálánkat lerójuk, a kinek hódolatunkat bemutatjuk, a kinek hosszú életet könyörgünk az Istentől; Jókai Mór még közöttünk él, még részese a mi örömeinknek, és nekünk megadatott, hogy mint hálás kortársai elébe álljunk, a mikor szakadatlan Írói munkálkodásának ötven éves jubileumát meg- ilanepli, mondván: Nagy kincsesei ajándékoztál meg bennünket és mi nem vagyunk érte háládatlanok. Egy egész könyvtárt Írtál a számunkra, nevedet tiszteli és nagyra- becsüli és űz a glória, a mely homlokodon ékeskedik, mi reánk is juthat néhány sugarat, és a te diadalod a mi diadalunkat jelenti. Nos hát mutassuk meg, hogy a mikor egy igazán nagy költőnek jubileumát históriai nevezetességű ünneppé akarjuk tenni, akkor nem elégszünk meg azzal a külső fénnyel, azzal a tartalmatlan lelkesedéssel, amely eddigi jubileumainkat és eddigi ünnepeinket karakterizálja. Mutassuk meg, hogy ez egyszer immár örömünket, elismerésünket, tiszteletünket, és hálánkat cselekedetekkel is kifejezzük, és nem csak szavakkal. Itt az alkalom, és Magyarország, amelyet a külföld még mindig szeret a kelethez számítani, szakíthat régi tradiczióival, és örömének az w 1/ ff Újra - isméi. Ha még egyszer, újra — ismét Lehetnék a régi. . régi. . Ha szivemnek, újra — ismét Lehetne oly lánggal égni : Ha még egyszer, vissza jőne Ami elmúlt, újra — ismét: Amit tettem .. azt csinálnám, Úgy csinálnám százszor is méj 1 ügy szeretném e világot, j£p oly szűzi, tiszta lánggal, Mint minő a templomoknak Oltárain égve, lángol. Úgy gyűlölnék minden rosszat, Tudva bár, hogy ő erősebb; S tört remények omladékin Vár reám az égető seb. Térdem, ép uyy nem hajolna Közepette szolgáltadnak, Bárha — ilyen büszke lelkek Minden pályán elmaradnak, S a hízelgő nyer borostyánt, — A méltóról mit letépnek ... Oh X de haljak éhen, hogy sem Tanyérnyálva kapjak étket. . i. Téged is — ki boldogságom Mindörökre összeépted — erkölcsi alapot meg tudja adni. Arról van szó, hogy mi Jókai Mórnak jubileuma napján a nemzet honoráriuma kép- pen s z á z e z er-fo ri n to t nyújtunk át. Gondoljuk csak meg, hogy mi ez az- összeg és mi volna ennek százszorosa | ahhoz az ajándékhoz képest, arait mi kaptunk Jókai Mórtól jj Megfizetheti egy nem- zet nagy férfiénak csak megközelit- hetöleg is azt a kincset, amelylyet p hetit gazdagabb. Azok a boldog órák, amelyek bearanyozták ifjúságunkat, amikor Jókai Mór egy-egy könyvének olvasásába mélyedtünk el,. az a sok szellemi kincs, amelyet az | költészetének forrásából vittünk magunkkal az életbe, és mindazok az édes reminiszcíencziák atnelye lelkűnkben a Jókai névvel vaunak összeforrva, megválthatók-e aranynyal, megjutalmazbatók-e pénzzel, meghálálhatók-e szóval! Tiszteletre . méltó önzés az, hogy Jókai Mórt, a ki öt évtizeden keresztül nekünk dolgozott és a mi gyönyörűségünkre fáradozva őszült meg, még évek hosszú során át a mienknek akarjuk tudni. Gondtalan aggkort, óhajtunk szerezni annak, akinek poézisa még mindig kiapadhatatlan, szelleme még mindig alkot, hogy menten anyagi gondoktól az élet lehangoló prózájától, ezentúl is megnyilatkozzék számunkra az ő géniusza. Százezer forintot adunk mi neki, és mi megkapjuk érte az ó összes müveit; egész könyvtárát az ő páratlan szépségű és minden időkre szóló munkáinak. Az a nemzeti disz- kiadás amelyet a jubileum alkalmával sajtó alá rendeznek, fogja az irodalom történetben megörökíteni a nemzet örömnapját, és úgyszólván módjában van mindenkinek megváltani a maga helyét a jubileumban való részvételre a kiadás egy- egy példányával. Módjában van mindenkinek hozzájárulni a jubiláris munka létrejöttéhez, és a tiszteletdijhoz, melyet mint a nemzet honoráriumát nyújtanak majd át a koszorús költőne k. Szórnom lenne már az is, hogy ha kételkednénk e vállalkozás keresztülvitelében, szomorú és lesújtó volna már az a tudat is, hogy nem találkoznék Magyarországon ezer ember, a ki e diszkiadás megrendelésével konkrete hozzájárul az ünnep sikeréhez. Megsérti az ennek a nemzetnek lelkesedő képességét és erkölcsi értékét, a ki csak feltételezi is, hogy ilyen alkalomkor a társadalom nem lesz áldozatkész, és vájjon találkozik-e olyan küldöttség, a mely majdan pirulás nélkül járulhatna az ünnepelt költő szine elé, ha a részvétel most is csak szép szavakban, hangzatos frázisokban nyilatkoznék meg! Azért tehát újra és újra felhivjuk közönségünk figyelmét a nemzeti ügyre, és felszólítjuk városunkat, és társadalmunk v a g y o n o a a b b o s z t á 1 y á t a mozgalom 1 eg e r é 1 y e se b b felkarolására, mert a mulasztás és a közöny szégyent hoz minden magyar ember fejére, de különösen sajtja azokat, akik hazafias lelkesedésüket minden alkalomkor gyönyörűen kiczirkalmazott tősztokban hangoztatják, de a mi- kor cselekedetre kerül a sor, nin*- csenes az elsők között és arányában képességükhöz, vagyoni viszonyaikhoz, nem sietnek beszédeikben ígéretképpen hangzó áldozatkészségüket a kellő formában beváltani. Ne elégedjék me’g ?gy város sein azzal, h g y jú-bi- láris küldöttséget alakit I 1 diszkiadás egy példányát megrendeli, hanem vegye fontolóra, hogy azok a költségek, amelyekbe esetleg az ünnepi deputáczió, hangverseny, illumminczió kerül, sokkal nemesebb czélokra fordíthatok se jubileum komoly jelentőségű, alkalmat nyújt a városoknak arra, hogy a kiadásból mennéltöbb példányt megrendelve iskoláikat intézetei két és kulturális czélokat szolgáló testületeket olyan munkával ajándékozzák meg, amely páratlan ami irodalmunkban s talán egyedül áll a világ literaturájában is. Kettős czélt érünk el ilyen módon : j u b i- láljuka költőt és szolgál juk a kultúrát. íme példával járnak elő az ország nagyjai, a politikai élet kiválóságai, és tudjátok ki volt az első magyar nő aki minden fel szólitás nélkül jött és megrendelte a jubiláris munkát: koronás védnöknője országunknak Erzsébet királyné. Gondolják meg a városok a testületek, egyesületek, intézetek és a magánosok, hogy az egyszer nem olyan ünnepségróljvan szó, amelyet egy-egy bankettel, ünnepélyes közgyűléssel, arczkép leleplezéssel elintézni lehetne. Mert ehhez minden ember ért, lelkesedését ilyen formákkal beváltani senkinek nagy megerőltetésébe nem kerül, de meg kell ragadni az alkalmat annak a bebizonyítására, hogy Jókai iránti tiszteletüket és elismeréseket impozáns módon tudják nyilvánítani és méltón a költőhöz, méltón önmagukhoz, méltón ahhoz a nagy naphoz amely úgyszólván hatásköre lesz hanyatló századunknak. Csak ismételhetjük azt a mottót amelylyel csikkünket bevezettük! „Mondd meg, hogy', ünnepelsz, és én megmondom, hogy mennyit érsz." Felültetett takarékpénztár. Veszprém, nor. 21. A Zircz-vidéki takarékpénztár múlt héten tartott rendkívüli közgyűlésén a györ-dombóvári vasútra vonatkozólag nevezetes határozatot hozott; azt t. i. hogy a nevezett vasút majdan kibocsátandó törzsrészvényeiből 10,000 frt értéküt fog vásárolni. Az indítványt két zirczi ügyvéd tette; e jóváhagyó szavazást pedig jámbor és tudatlan bakonysági részvényesekkel végezték, kik — úgy látszik — nem tudják, mi a különbség elsőbbségi (Prioritätaktien) és törzsrészvény között; mertha tudnák, akkor az intézet nem fölösleges pénzét ily haszontalan és nem jövódelmező vasútra meg nem szavazták volua jó lelkiismerettel. Ország-világ tudja, hogy a viczi- nalis . vasutak elsőbbségi részvényei is csak 1—2 % kamatot jövödeltneznek; hát akkor mi a jövödelme a törzsrész- vényeknek, melyek rangban és jogokbau hátrább állanak amazoknál I Annyi bizonyos, hogy a zirczi takarékpénztár ezen pénzösszeget a «árba dobta ki, mert kamatot ez életben utána huzni nem fog; ennek pedig egyenes következménye az lesz, hogy a részvények forgalmi értéke csökkenni fog, az évi osztalék eddigi szép magaslatáról alászáll és az intézet iránti régi bizalom alapjában kissé meginog. Nem hisszük, hogy a pénztárban oly nagy summa kamatozatlan pénz heverjen, hogy erre a czélra és nem jobbra kellett azt mozgósítani; helyesebb lesz talán kutatásunk azon irányban, hogy Zirczen most kezdődik azon k o- media, azon kalmár-szellemű liczitaczió, melyet Veszprémben 3 év óta látunk folytatni a vasúti gschattelók által. Mig Veszprémben a vasúti tartalék-hadak egyedül arra törekszenek, hogy ők is részesei legyenek a megye és város által a nép véréből és busából megszavazott összeg elschimejszu- 1 á 8 á b a n; addig Zirczen az ügyvédek máris a jövendőbeli vasúti ügyészség jog- tanácsosság és a pályatér kisajátítása valamint ilyesféle busás fizetéssel egybekapcsolt állások elnyerhetése reményében indítványokat tesznek versenyezve a takarékpénztári gyűléseken minél nagyobb törzs- részvények beszerzése czél- jáből, hogy igy az engedményesek kegyét maguk számára occupálják. Nagyon különösnek tartjuk, hogy oly kis vidéki bank. mint a zirczi, 10,000 irtot áldozhat és levegőbe röpíthet; mig oly országos hírnevű, mint a veszprémi régi takarékpénztár, melynek évi forgalma millió irtokra rúg, míg egy fillért sem vet a vajúdó vasút czéljaira 1 azt kérdezzük, hogy 1 két pénzintézet közöl melyik a köny- nyelmllbbl Mélyít vezető férfiai nem folyásul hatók be p u m- polások által! Melyiknél találjuk meg a hideg és józan -számítást! Mind olyan kérdések ezek, melyekre a válasz nem a zirczi tpztár javára hangzik el. Nagyon sajnáljuk, hogy abehá- lózások és fel ültetések szálai Veszprémből e vasút érdekében ott is működésbe jöttek, mintha csak apokol minden eleme- i r e szükség volna, hogy e vasút nyomorúságosán és a székvárosra bal-szerencsével kiépüljön. Még egy ilyen vasúti concessió, és akkor az erkölcsök sülyedése megmételyezi a jövő század e megyebeli fiait is! Zirczeu nem az önzetlen adakozás ésavalódi akarat nyert kifejezést a 10.000 írt megszavazása alkalmával, hanem Veszprémből mozgatott f a b | h u k lábai és kezei rángatództak akaratlanul a tehetetlenség törvényénél fogva. A nagy összeg megszavazása feltételt nem ismer, akár H a j m ás- k I r i g, akár a gélemén-pusztáig fut Zircztől a vasút; ha még abhoz a feltételhez kötötték volna a 10.000 irt dotacziót, hogy a vasút főállomása Veszprémben legyen, úgy tettük menthető lenne és a legerősebb kritikát is kiállaná ! De oly tettre, melyet önző egyének saját érdekükben indítványoztak, bogy a vasúti kisajátítás zsíros falatját tányérukba rakják, csak egy szavunk van, mely lesújt azokra, kik józan-ész hiányában a részvényesek megtakarított pénzét elfecsérelik, és az a szó: könnyelműség! Amily könnyelmű az a játék, melyet a vasúti corifeusok a várossal és megyével már félév-tizede véghez-viszuek, époly könnyelmű és meggondolatlan volt az a h a t á r o- z a t, mely törzsrészvényekre nem sajnál 10.000 irtot. Jegyezzék meg a zirczi takarék- pénztár intézői, hogy igy és ilyen tettek által az intézet féltett jó nevét tönkreteszik; és tudják meg az indítványozó sötétlelkek, hogy tetteik rugói, czéljai a vékony lepel alul kilátszanak; a jövőben pedig a gondolkozó részvényesek elejét veszik aünak, hogy az önzés rugóinak működése mellett az intézet megtakarított tőkéi illetéktelen zsebekbe ne vándoroljanak. Egy részvényes. Erzsébet-ünnepély a bfüredi Erzsébet szeretetbázban. A bfüredi Erzsébet szeretetház fövédnökuöjének, Erzsébet kir. her- czegnónek, néhai Rudolf trónörökös kis leányának nevenapját ünHlxlaplrod-a.: Veszprém, SzabacU-ntcza 514. M, ZÉELrcLetéseUs: : Petita őrönként 12 fii Nyílt-tér petit-tere 4 fillér. Kincstári illeték 60 fii nepélylyel tartotta meg az intézet igazgatótanácsának jelenlétében. Az ünnepély a következőképpen ment végbe: Az intézet összes növendékei részt vettek a tanítói kar kíséretében a fürdőintézeti kápolnában főtiszt Kovács Abel, fürdóigazgató és igazgatótanácsi elnök ur által tartott ünnepélyes isteni tiszteleten. Az isteni tisztelet után egybegyűltek az ig. tanács tagjai § szeretetház tanácskozási és imatermében, ahol a házi ünnepélyt — mely a tavalyi évtói kezdve hivatalos ünnepnek ismertetik el s minden évben leendő megtartása elfogadtatott — a növendékek egy alkalmi énekkel nyitottak meg. Az üdvözlö-dal elhangzása után ít. Kovács Ábel elnök ur lelkes beszédben ecsetelte a nap fontosságát 8 az intézetre vonatkozó jelentőségét; buzdítván a növendékeket az uralkodőbáz, a királyné és kis unokája, Erzsébet kir. herczegnő, mint az intézet fóvédnöknöje iránti hálateljes tiszteletre és önzetlen ragaszkodásra; Isten áldását kérte a i királynéra és az intézet főrendező- j jére s éltette őket névnapjok alkalmából. Elnök ur beszédét az ig. I tanács, a tanitői kar s 70 árva , dörgő éljene követte. Az ünnepély a Kölcsey Hymnuszának eléneklé- sével végződött. Ebéd alatt főtiszt. Kovács Ábel j elnök ur az uralkodóházra és a I kir. berczegnőre, majd később az intézeti tanítói karra emelte poha- rát. Kanovics György intézeti igazgató pedig az elnököt éltette, kiemelvén annak az árvák iránti szeretetét, az intézet, a szegény- nevelés ügyének terén kifejtett buzgó fáradozásait és bokros érdemeit s mindezekért köszönetét mond. Az íg. tanács az ünnepély alkalmából Erzsébet kir. herczegnőt e táviratban üdvözölte. „A mai Erzsébet névünnepély alkalmából 70 árva hálatelje« szivéből, úgy az igazgatótanács tagjainak kebeléből ama forró óhaj emelkedik az Egek-urához, hogy az intézet fenséges védnöknójét, Erzsébet föherczegnőt az isteni gondviselés áldásainak teljességével s kegyeinek bőségével halmozza el.* Főudvarmesteri hivatala utján; a megemlékezést Stefánia özv. trónörökösné, Bellegarde gróf főudvarmester által köszöntette meg. Délután az intézet gyermek-zenekara nehány indulót és népdalt játszott el az ig. tanács tagjai előtt. Az „Erzsébet-üunep“-re készült „Emlékkönyvének második lapja telt be az ünnepély lefolyásának leírásával, az ig. tanács jelen volt tagjainak, a tanitői karnak és az árváknak aláírásával, ami kedves emlékül marad fenn az utókornak. JÉn imádott szent szerelmem! Úgy imádnám a te képed . Ha még egyszer, csak még egyszer Tehetnék a régi. . . régi. ., Ha szivemnek . . csak még egyszer Tehetne oly lánggal égni .. . Soós Lajos. Álom - és való. — Karczoliifc a népőletböl. — •Özvegy Tövis Gergelyné — Szobosz- I _Debreczenbe vitte a Bözsi lányát ezegÖdtetni — e őzéiből áldogált egy úri láz kapu bejárója alatt kézenfogva tartotta leányát, ki igy is félénkeu húzódott anyja nst;gé, várva, mig a cselédhurczolóné 'elszállítja. Egy negyed óra múlva elhangzott a sz(5 — bűjöhetnek. Bözsi a hivó szóra módosán szedte rendbe, dióhéjba Ülő kezével, szalagos, fodros kis kötényét elindulva édes anyja után, alig merte érinteni a szőnyeggel bevont márvány lépcsőt apró csizmájával — nehogy a patkőszeg: nyomot hagyjon rajta. Ragyogó, soha nem látott terembe vezették őket. Egy jóságos arczu urinő barátságom szóval fogadta, a szegodseg hamar megesett - de az elváláskor - az urinő biztató szavára is könybe Iab- badb a szeme. Mintha előttem állna most is hogy róla imi akarok, a poroló seprővel a kezében, Kora reggel már 'csicsergett csattogott a Ml £ betölt™ udvarunkat veröfénynyeí. Kaczagása, akar az esüst az csengő csillingelése — akár csuk aranyos Blaháné. Szerette a színházat, az asszonya megkedvelte és el is engedte gyakran. Jó felfogással, utánzó képességgel volt megáldva a természettől. Vacsora után az udvaron tett séták közben — nem egyszer láttam — mily kedvesen, otthonosan mozgott is a vörös téglával fedett konyha talaján — hangps kaczajra fakasztva — a szakácsné, bolti szolga és kocsisból álló publikumot. Színésznő akart lenni, azt hitte, most is oly könnyű oda jutni, mint | hogy régente lehetett egy-egy kóbor trupphoz. Hisz megvolt a hangja. — Majd a színházba nézzetek meg _ szokta volt mondani, mikor azt mond. ják ne kem is — csókolom a kezét nacs- csám! Sikkesen lépkedett előttök —« mintha a lámpák előtt tenné — 1 elfedte ragyogó Bzemét, hogy fényes álmát tovább élvezze, szőhesse. Megösmerkedett egyik fess bolti segéddel a Rudival, ez hordta neki az ingyen színházi jegyet és dalos szerelmes szerepkivonatokat. Biztatgatta — csábítgatta. — Majd ha maga Rózsi a színpad első csillaga lesz — ellopom e festett világból a falura, ahol az igaz szerelem- terem. Akkorra én is önálló üzletember leszek. Addig kisérgette színház után, hogy elforgatta a fejét — meglopta a szivét. Szomorú lett a Rózsi nó'ája, felleges az a derűit arcza — egyszer csak végkép elhallgatott, mint a párját vesztett madár. Már csak | Színi pálya motoszkált a fejében: egy ízbe bátorságot vett, megszólított; arra kért, tudjam meg, mikor érkezik hozzánk az uj társulat. — Miért kérdem? szerelnék jelentkezni az igazgatóságnál — de nem tudom a módját — mondta még. — Majd utána járok — csak bízza reám. El is jártam az ügyébe — elmondtam neki — hogy a ki színi kópezdébe nem járt — legalább hangjegy ösmeret- tel kell birni — e nélkül nem állhat elő ;— bármi kedves — csengő is a hangja. — Oda lett a kicsi aranyos jő kedve; egy hétig még hangját sem hallottuk — gubbasztott szegény, mintha csak temetett volna — eltemette már első szerelmét a Rudit, most meg abnál is kedvesebbet — álmodott nagyságát. — Csak pénzem volna rá — fiatal vegyok, tanulhatnék, eóbajtatt fel egy Ízbe előttem, de a nélkül ... — dió barna szeméből kicsordult | köny — hogy zokogását elrejtse — eltűnt előlem. Utánna néztem — az udvaron szembe állt ablakommal a téglázó asztal; fel-fel emelte mnnkaközben fejét daczczal = mintha csak hangosan mondta volna, azért se bánom! De nem bírta ki; felmondta a szolgálatot — haza ie vitte az édes anyja js beteg gyermeket. A szegény özvegy asszony hozzá látott I gyógyításhoz. Azon kezdte, hogy beszállított egy ószerea zsidót i eladta néki a Rózsi nras liflangjait — nótás könyveit mind. Addig kise engedte a házból, (Rózsinak ngy is mindegy volt már) ámig tető- től-talpig újba nem öltöztette. Egyheti pihenő után — megszólli- totta a guunyasztó leányt az édes auya. — Édesem! Yácziék hívtak napszámba — elígértelek — e] kell menned. Fogd, itt a régi kis könnyű kapát — oda adta a lánya kezébe. — Hej csak le Be tettem volna, most boldog lehetnék. Lehetsz még az is gyermekem, csak ne gondolj arra a bolond komédiára. Rózsi felemelte a kapát; ki bandukolt a Yáczi uram kukoriczásához. Ott beállott a hosszú ember sorba. Bogár Gyuri mindjárt mellé is szegődött — kezdte Rózsi előtt elvono- gatni a főidet — ugyannyira elébe vágott, hogy nem maradt annyi a kicsi előtt kspallatlan az ő részére, mint a mennyi széles a barnahajába főne piros szalag. — No — lám! ezek a fiuk is tudnak ndvariaskodni — gondolta Rőzsi — de hát más a módjok hozzá. — Mosolygott erre a gondolatra apró bimbó szája kinyillott önként jött ajkáról e dal: „Ültettem violát — de nem igen teljes Haza jött a leány — ugyan kinek kedves „? — Én nekem — súgta közel hajolva Gyuri a lányhoz, — rákönyökölt a kapa nyélre — úgy nézte. Rózsi is felé fordult. — Igazat szóltál | vagy csak te ‘ is komédiázol, mint az urak szoktak. — Oly igazat Rózsi — mint a bitem! Többet nem beszéltek, nagyot hallgattak rá — de forgott a fényes kapa vasa — meg-megaranyozva a delelő napfénytől, vagy talán ők látták azt csak, oly csillogónak 1 E naptól nem bellett napszámra hívogatni; oda — ahova a Rózsi -eligér- kezett — jött a legény' esőstől. A gazdák iu ■ i agyán nem szerették, hogy mind a hány, a Rőzsi nótás száján feledte a szemét — a kapa meg pihent. Meghallotta az özvegy Tővisné is — minő kapós a lánya itt is. — Lásd édes, kigyőgyit téged ez áldott föld. Bogár Gyári is szólott felőled nekem — te tán tudod, hogy mit feleljek neki? Ha még szóba hozná? Yálaszolt a templomba induló leány — súgja meg kelmed neki, hogy elmondom vele a hitet. Övé lesz a szivem az emberek előtt meg az Isten előtt is. Kaczagány Menyhárt. Borongás. — Költemény prózában. — I. Csnnya, ködös idők járnak eBténkint. I — Lomha szürke köd ereszkedik a tájra, | melyből alig-alig látszanak a kietlen nt- I Szán haladók körvonalai. Homályosan derengenek az utczai lám- I palángok, a gyönge mellnek szinte elviselhetetlennek látszik | nyomasztó levegő. A kedélyre is nagy befolyással van az ilyen idő. Eljutunk vele a melancholia I magaslatára. — A hangulatot magával I hozza az ősz poézise. Mikor a tartott mezők felett, a hulló M lombsátorok között keresztül faj az őszi | szél, eszünkbe jnt a tavasz, virágok hui- I lása, levél hervadása; eszünkbe hozza ez a virágok nyílását, levél fakadását __ IL Ugy-e édes, úgy volt ? j Jöjj ide az i ágyam elé én édes jó testvérem, tedd rá i
