Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-11-25 / 50. szám
Veszprém, 1893. Veszprémi Független Mirla ,T. 4 A második Jutás. Veasprém, nov. 25. Városi közéletünk egyik kimagasló vezárférfiától vesszük az alábbi uagyérdékü sorokat, melyek rendkívül érdekes világításba helyezik vasutügyünk mm stádiumát. Nincs szükség kommentárt írni hozzá. Közöljük e levelet szó szerint: .Engem a vasúti bizottságban felmerült azon terv, hogy a két uj vasút együttes állomása Kádárta körül állíttassák fól: legkevésbé sem lepett meg. Hiszen ez az expe- diens nem uj keletű. Maga Szabó Imre bizottsági elnök már fél év előtt proponálta ezt, némi kis mó- dositás mellett. Expediensnek azonban sem nem czélszerű, sem nem életrevaló. Mert nem elégíti ki sem a város, sem a kormány, sem a hasz- uotkereső vasúti vállalkozókat sem. A közvetítéseknek pedig a közreható tényezőknek legalább többségét kell, hogy kielégítse. Ez nem elégít ki senkit. Legkevésbé pedig a várost, melynek érdekében úgylátszik proponálva lett. Megvallom, én a hibát nem any- nyira a vasutat propagáló vezér- férfiaknak ráfogott szakértelmetlen- ségén, mint inkább azok meggyőződésbeli ingatagságában s az évek óta egymást felváltó tervezgetések tömkelegében látom és találom. A helyzet most rendkívül komplikált és ennek magunk vagyunk az okai. Mikor először merült föl, Maiéter mérnök részéről a hajmáskéri terv, már akkor követtetett el a legnagyobb hiba, hogy a megye és város azonnal nem jelentette ki, miszerint e tervet perborreskálja. Igaz, megtette ezt a megyei főügyész, de ellenvetése nem lett publikussá; a hivatalos megye nem tárgyalta, így aztán ez a terv a miniszter elé kerülhetett; annak megtetszett a vonal rövidsége s kis regieje miatt, anélkül, hogy ezúttal a székváros érdekeivel bővebben foglalkozott volna. Mikor aztán a megye s a város (gondolom ápril első felében) csaknem egyidejűleg tiltakozott ez irány ellen, ekkor már a kormány műszaki közegei nyakig benn voltak a hajmáskéri csatlakozás kombiná- tiójában s úgy látszik erről, egyhamar nem is hajlandók letenni. Meg vagyok győződve róla, hogy sem a mostani, sem más szakminiszter nem vállalkoznék arra, hogy direkte elkerültessen valamely fővonal által oly megyei székvárost, mely amugyis már, szerencsétlen vasutirányok által anyagilag már annyit szenvedett, mint pl. Veszprém város. Ennek bizonyságául tekintem azt s abban feltétlenül meg is nyugszom, hogy Lukács Béla ő exllja azt meg is ígérte, a nála járt deputátióknak. A kormánynak mindegy, mint ki is jelentette, hogy Veszprémtől egy vagy 3, vagy 9 kilometer távolságra szeli-e át az uj pálya, a meglevő állampálya sínpárját. Hiszen ezt több leiratban ki Í3 mondotta a kormány. Eziránt tehát nem foa kezed homlokomra. Látod, már nem olyan forró. Oh, ott; már nem fáj. Hanem itt a szivem, ez még sajog egy kicsit. Ugy-e igaz?! Bizony csak úgy volt! Tavasz volt, kikelet. Virág a mezön, dal az erdőn, fényárban úszott a világ, harmat dédelgette a fűszálat, gyönge fuvalom lengette a rózsa bimbóit, napsugár hevité, pille legyezgette. Bizony csak az volt! A szív tele reménynyel, fél-szenderrel, vágygyal. Nem utólérhetlen ábránd, nem mesés álom hevité; nem vágyott valósulhatlan, erős, rikitó színekkel festett jövö iránt. Csendes hétköznapisag keretén belől kívánt maradni, ott hitte fellelni boldogságát. Igen, úgy volt édes, te tudod ... de régen . . . Hl. Ne húzd félre a függönyt. Nem akarok én a külvilág borongásából mit nem látni. Tudom úgy is! Ősz van! Csúnya borongás, fénytelen ősz. Temetés tart reggeltől estig. Tépett szirom temeti a virágot, sárga levél a fakadó rügyet, szél sivitása a madárdalt, köd a napsugárfc, dér a harmatot: gyönge, fuvalom elhalt, pille himpora elhullt. Látod ott a porondon azt a sárga levelet?! El-el kapja a szél, fölkapja a magasba, megtánczoltatja a levegőben, azután földre csapja, belehömpölygeti a sárba . . . Olyan az én életem is. Szél játékának bocsájtott levélke, melyre ki sem gondol s melyre sár, salak tapad ! ! . Szatyiroghat fenn semmi kétség | efölött kár minden disputa. Valamint végtelen ildomtalanság kellene ahhoz, hogy feltételeztessék a kormánytól, hogy az esetben, miszerint ha a város a direkt veszprémi összeköttetésre kívánt 383.000 frtot a maga és a megye erejével nem birná előteremteni, hogy az esetbea —adott szava ellenére, Hajmáskért engedélyezné. Ez oly feltevés, mely nem csak abszurd, de kizár minden lovagias érzületet. De ha a kormánynak mindegy lehet az 1 vagy 3, vagy 9 kilómé ternyi pályatest-kúlőmbőzet, nem mindegy az, az építési vállalkozónak. S itt nagyon egyszerű a probléma. Minél rövidebb pályát épit, annál kevesebb költséggel épül a vasat s annál több haszon marad neki. Viszont minél rövidebb görbületet futnak be a vasutak, annál I kevesebb regie kell a pálya- és I üzemfenntartásra. Másszóval, annyival jövedelmezőbb a vállalat; summa summarum, annál jobban értékesit- hetőré lesz az üzlet. Itt tehát nem arról van szó, hogy a kormánynak teszünk koncessziót, ha 1 vagy 3 kilométerre) távolabb a várostól engednék felépíteni, a központi csatlakozó állomást; mert eziránt a kormány leiratilag úgyis megnyugtatta a várost. Hanem arról van szó, hogy kizárótag az építésére vállalkozó bank- czégcek teszünk engedményt, illetve adunk nagyobb hasznot, ha a várostól minél távolabbra engedjük a pálya-csatlakozást kiépíteni. Ezzel kell tisztában lenni először is, mikor a legújabb közvetítő indítványt akarom mérlegelni, S midőn ezt teszem, konstatálnom kell, hogy a vasúti bizottságban megbeszélt terv most sem egyéb, mint egy egyszerű -szárny- vasút. Semmivel sem jobb, mint azt 10 év előtt Pázmándy úr 80 ezer forintért akarta kiépíteni. Az is épen 3 kilométer bosszú lett volna, de mégis meg lottvolua az az előnye, hogy az a piczi vasút a város tulajdona lett volna s így annak, illetőleg a városi részvényeseknek jövedelmezett volna. De nem is jobb annál a szárny- vasutnál sem, melyet a kormány egyik átiratában ingyen kinált a városnak, recompenzálásaul I annak, ha esetleg Hajmáskérnél ágaznék szét a 2 uj vasút. Akkor is 3 kilométeres szárnyvasut s teljes csatlakozás minden vonathoz, jgértetett nekünk. A város s a vármegye ekkor rögtön kiérezte a terv veszedelmes- ségét a az ajándék danaid voltát. Akkor ez a szárnyvasut ingyen se kellett se megyének, se városnak. S most csak azt nem értem, miért lett egyszerre ez az ajánlat olyan kedves, hogy még röstelljük is ingyen elfogadni, hanem megye és város külöu-külön 80.000 forintokat akar érte fizetni) Furcsa jele ez az idők és emberek változékonyságának. Úgy látszik, ebben az ügyben stabil dolog csak egy van: az általános fejetleuség, melynek illőbb is a váxos jövője eshetik áldozatul. Mert bármiként is adassék czimül a „főállomás* annak a váróteremnek vagy minek, ami a szárnyvasut végére, a város szélén terveztetik : az ugyan minden lesz, csak főállomás nem. Olyan állomás, mely egyetlen sin- párral egy zsákutezába fut s ugyan azon a sínpáron kell, hogy vissza- tolassék abból minden vonat, az sohsem főállomás, hanem szárnyvas- ,uti végpont, minden forgalmi igény vagy annak kilátása nélkül. Mert nem úgy van tervezve a vonalirány, mint azt a lapok írták, bogy a vonatok direkte Veszprémbe jönnek s innen mennének a Jntas- Kádárta közt építendő voüatrendező állomásra. Hanem megfordítva : Minden vonat elébb abba az uj jutási vonatrendező állomásba fut; ott szétosztják a budapesti, gráczi, zirczi vagy dombóvári irányba szóló kocsikat § Veszprémbe, a szárnyvasu- ton csak az a néhány kocsi tolatik be, melyek kizárólag ideszólnak. Ez az összes előnye tehát a városnak : begy ezután nem omnibuszon járna ki a közönség Jutásra, hanem vasúti kocsiban, de stácziót ép úgy keilend ott tartania, mint eddig tartott. Hát azért a kis komőczióért 160.000 írt talán még is csak sok pénz 1! A város összes érdeke szerény nézetem szerint nem abban kulminál, hogy mi mindenáron e transito forgalmat is, mely elvégre csakugyan nem absorbeál semmi hasznot a városra, ideakarnós okku- pálni. Összes létérdekünk az, hogy a város elvégre az országos vasúthálózat direkt vonalába bozassék. Vagyis, hogy egy fővonal itt vezessen el a város mellett, melybe a később kiépülő többi vasutak is természetszerűleg belé vezetessenek. Csak igy lehet egészséges forgalmi fejlődést csinálni e városra nézve. De ezen az uj jutási főállqT más épen nem segít. Hogy Jutás mi jót hozott eddig is a városra!, azt már tudjuk! A megduplázott Jutástól se lehet semmi áldást várni. És úgy tekintem a dolgot, amint azt a kormány is kimondotta; hogy - t. L a valódi direkt veszprémi irány megtartása egyszerű alku tárgya, a város és engedményesek közt. Mosf az engedményesek a vállalkozót léptetik előtérbe s igy ezekkel állunk szemben, A kormány, bárhogy egyezkedünk, úgy fogja engedélyezni a vonalat. Az lenne tehát helyén, hogy ha a vállalkozó nem képes a vonal- irányt Veszprémbe behozni, mert akkor baszna nem marad: ebben az esetben engedne helyet más vállalkozónak. Mert az, hogy a vállalkozó azt állítja, miszerint jobb és olcsóbb feltétellel senki sem vállalkózhatik e vasútnak, Veszprém érdekeit is kielégitóleg, a kiépité-j sére: az egyáltalában még nem Minden alku üzlet és czigány a maga lovát raktárakkal kiépülvén, a város fejlődésének alkalmas terepül szolgálna. Ez lehetne legutolsó expediense a városnak, mely érdekeit bár nem egészen, de részben mégis kielégitné. E nélkül kénytelen álláspontjához ragaszkodni s minden törvényes eszközzel a népgyülés | a városi közgyűlés határozatainak érvényt szerezni. Veszprémin, tűzoltó-szövetség. használására szolgáló gyártmányokat készítenek, a Keletre igén tekintélyes üzletet kaptak a kezükbe. — Nincs már messze az idő, midőn Magyarországon sem a mnlató vagy egy.éb gyülekezési helyiségban más világítást, mint a villamosat meg sem fognak engedni. szentirás. minden dicséri. De azon körülmény, hogy a vállalkozók, bár kimondják, hogy Veszprémbe nem akarják behozni a direkt vasútvonalat: mégsem lépnek attól vissza s irapaezi teásra fogják a dolgot, az a mellett bizonyít, hogy már beruházásokat tettek az üzletre s e költséget nem akarják veszni engedni. De a vasúti bizottság előtt tett indítványuk is mellőzi az őszinteséget. Mindjárt az első pontban azt mondják, hogy a vonal Hajraáskér teljes elkerülésével direkt jön be Veszprémbe. Ez pedig úgy áll, hogy a vonal igenis érinti Hajmáskért és onnan külön sínpáron át Jutás elé jön. Itt a vonatok szétosztatnának I az a pár kocsi, mely csak Veszprémbe szól, ide íeltolatuák a szárnypályán. És ezt a tervet, mely homlok- egyenst ellenkezik a város ama határozatával, mely a direkt vonalra 160.000 irtot, a szárnyvonalra pedig semmit sem szavaz meg, — mely ellenkezik a vármegye két rendbeli határozatával, de ellenkezik a veszprémi népgyülés határozataival is: most mégis, agy látszik, Szabó Imre és Boseathal Nándor urak akarják elfogadtatni a várossal, bárha e terv ellen, a város szine előtt ünnepélyesen tiltakoztak volt Ilyen közvetítő inditi ányra bizony nem volt elkészülve a város, mely még rosszabbá teszi a helyzetet. És a mód, ahogy ez szőnyegre került, egyáltalában nem volt méltó azon rendkívüli népmozgalomhoz, mely ez élethalál-kérdésben, oly egyöntetű bizodalommal, minden párt és osztálykülönbség nélkül e városban nyilván alt. Országos képviselőnk Szabó Imre úr, épugy mint a szabadelvű pártelnök Rosenthal úr ünnepélyesen megígérték, hogy a megyei sérelmes határozatot megfellebbezik s minden módot megragadnak, hogy Veszprém a direkt vonalból ki ne essék. Megtörtént-e ez? És az első ajánlatra, a mit a vállalkozó tesz, elfeledik az ígéretet s az eddigi álláspontot s elfogadni készek olyan expedienst, mely meg-, int csak zsák-utezába dönti a várost. Nem tartják érdemesnek a népgyülés polgári bizottságával sem közölni a dolgot, hanem a vasúti bizottság néhány tagjával akarják keresztül vinni. Azóta azonban elég alkalmak volt meg győződniük, hogy a vállalkozók ez njabb alkuja sem elégítheti ki a várost, mert a 3 kilométernyi távolság, mely a város szélétől a tervezett főállomásig elterül: örök időkig sem fog várossá kiépülni s igy ez expediens által a város direkt vonalirányba sohse jut. Más szempont alá esnék a terv akkor, hamellőzre a szárnyvonalat, a főállomás és vaggon- park, szóval az összesített főállomás legalább 1 kilométerre tétetnék a várostól s mind a győri, mind a dombóvári vonalak direkte ide futnának be. Akkor remény lehetne arra, hogy a balatonparti vasat is ebbe vezettetnék s az 1 kilométernyi tér idővel utczával, terekkel, ZLv'Eeg'lii'^T'Ó-»*«A veszprémvár megyei tűzoltó szövetségnek Veszprémben 1893. évi deczeni- bér hó 3-ik napján d. u. 3 órakor a vármegye székház II, emeleti kistermében tartandó közgyűlésére. Tárgyai: 1. A tisztikar és választmánynak három évre megválasztása. 2. Az 1894. évi költségvetés meg- álldpilasa. 3. A legközelebbi közgyűlés helyének és idejének megállapítása. 4. Indítványok tárgyalása. Veszprém, 1893. évi nov. hó 20-án. Dr. Óváry Ferencz. ideiglenes elnök. A villamos yilágitás haladása a magyar Budapest, nov. 24. A nagyszerű ipari haladás, mely nemcsak a magyar fővárosban, hanem az egész országban minden nagyobb sőt kisebb magyar v i- déki városban is nyilvánvaló lesz, legjobban abban az érdekes tényben mutatkozik, hogy M a- gyarország fővárosa a villamos világítás terén felülmúlta Ausztria fővárosát. A villamos világítás Budapesten előbb be lett hozva, mint BécsbeD. És most még a serény társadalmi és politikai élet által kitűnő magyar vidéki városok is egymás után bevezetik a villamos világítást, mielőtt az osztrák vidéki városokban csak szó is lenne arról, hogy e hasznos reform létesítésére gondoljanak. A magyar mérnökök és különösen a magyar elektrotechnikusok tekintélyének nagy becsületére válik, hogy a villamosság előállításának magyar gyárakban feltalált rendszere, a villamos áram átváltoztatása megfelelő ipari használatra, távol Magyarország határain túl is alkalmazásra jut. Magyarország tehát a villamvilágitási ipar terén, mint azt a „Magyar villamossági részvénytársaság* gyakorolja, nemcsak azt a nagy eredményt érte el, hogy magában Magyarországban a honi indusztria elégíti ki a városi világítás legmagasabb igényeit is, hanem még külföldre is képes kivinni gyártmányait, illetve villamvilágitási berendezéseit. A magyar vidéki városokra nézve a villamos világítás bevezetésének az általa a legpraktikusabb módon biztosított t ü /,- biztonság szempontjából is különös fontossága van. A tűzvész ellen a legnagyobb biztonságot minden más világítási eszközzel szemben mindenesetre a villamvilágitás nyújtja, a mely annyiban is előnyős, bogy a villamosság előállítására szükséges géptelep és a világítási berendezés első befektetése után a villamos világítás évi költségei nagy fogyasztás mellett olcsóbbak, mint a légszesz-, vagy petroleumvilágitáséi. A magyar villamossági társaság, amely a magyar fő- és székváros Budapest villamvilágitását elvállalta, már most kénytelen tőkéjét nagyobbi- tani, mert elvan látva megrendelésekkel a külföldre, Budapest és több magyar vidéki város villam- világitásának berendezésére. A magyar ipar e haladásának még az a különös előnye is van, bogy a látogatók és kereskedők, kiket Magyarország a szomszéd keleti államokból fogad, nemcsak Budapesten, hanem sok vidéki városban is tiszta, rendszeretö városi igazgatás mintaképét láthatják. Ily jó városigazgatáshoz tartozik első sorban a jó világítás, melyet jobban, mint villamosság által előállítani nem lehet. Ez az oka annak is, bogy a magyar villamossági társaság és egyátalán a magyar iparosok, kik a villamos eró előállítására és íelA selyemtenyésztés. — Kőt csikk. — ír. Mottó: Krajcárból lesz a forint. A kik még mindig kételkednek a selyemipar életre valóságán hazánkban, legyen szabad figyelmeztetnem még a következőkre: Nálunk Magyarországban a selyem ipar újra megteremtve és az évi selyemgubó termés egy millió kilóra emelve lett az államnak majd csak azon segélyezése mellett, hogy a se- lyemt. felügyelőségnek, üzleti kiadásai fedezésére a szükséges forgó tökét kamat nélkül előlegezte. Hogy az államnak a czélhoz képest aránylag ily csekély áldozata mellett a fentebb jelzett eredmény mégis elérhető volt, csak annál inkább tanuskodhatik a mellett, hogy mennyire vannak meg ezen ipar alapfeltétele Magyarországban, ha meggondoljuk, hogy Francziaország ugyanazon időben minő nagy anyagi áldozatokat volt kénytelen hozni nem azért — hogy mint mi, egy uj ipart teremtsen, hanem bogy a már századok óta viruló selyemiparát a beállott végzetes válság da- czára fenntartsa. Francziaország ugyanis, —f látván azon] krízist, mely a selyemipart az utóbbi évtizedben komolyaa veszélyezteté, 1392. évi január hó 24-én törvény utján intézkedett a selyemipar felsegélyezése iránt és egymásután következő 6 évre 6 millió frank évi segélyt utalványozott,! mely csakhamar 7 millióra emeltetett. Ezen segélyösszeg aránylagosau felosztva lett, részint a gubótermésre, részint a gubó ipari feldolgozására oly formán, hogy ezen években a selyemtenyésztő gubói után nyert rendes keresetén fe.ül az államtól külön 27 frank segélyben részesült; minden kiló selyem után pedig 6 frank segélyképen kifizettetett; holott a mi tenyésztőink, ép azért, mert a szederfa elégtelensége miatt lombhiányban szenvedtek, — csak csekélyebb mennyiségű gubót termelhettek, ngy, hogy keresetük átlag a legjobb esetben csak25—30 frankra tehető. Es mégis, daczára a selyemtenyésztés történetében még soha elő nem fordult ily nagymérvű segélyezésnek, ma a segélyezés második évében, a frauezia szaklapok egyhangúlag oda nyilatkoznak, hogy ezen óriási segély elhamarkodva volt, mert a kellő eredményt a most már Francziaor- szágban is beállott szederfa hiánya miatt, nem mutatja fel. Ha tehát még mindig voluáuak, kik a selyemipar jövőjének egyedüli feltételét nem a szederfa bőségében találnák, úgy hiszem megfognak erről győződni, ha meggondolják, hogy Francziaországban a hozott óriási áldozat mellett is, mindenek előtt a szederfa szaporítását kívánatosnak tartják lés ha számba veszik azon körülményt, hogy míg Francziaországban 141 ezer tenyésztő 7 millió kiló gubót termelt, addig nálunk 80 ezer tenyésztő, — egyedül a szederfa hiánya miatt, csak egy millió kiló gubót képes termelni. De főleg bizonyítja a szederfa hiányát 1893-ban észlelt azon szomorú tény, hogy a selyemtenyésztésre készült családok közül több mint tiz ezer, kénytelen volt a már át vett petét vagy selyemhernyókat a se- lyemt. felügyelőségnek visszaadni kizárólag csakis azon okból, mert előre látta, hogy nemcsak a késői tavaszi fagyok következtében, de a szederfák csekély számánál fogva is, selyemhernyói felnevelésére a szükséges lombot beszerezni képes nem lesz. Igaz, hogy a selyemiparhoz szükséges nyersanyag előállítása vagyis a gubótermelós, a kereskedelmi és iparkamarák hivatásos működési köréhez nem tartozik. Tekintettel azonban arra, bogy a selyemtenyésztés, egy,hazánkra nézve valóban nagy fontosságú iparághoz a nyers anyagot szolgáltatja: engedje meg a t. kamara remélhetnem, miszerint a selyemtenyésztés ügyét kegyes pártfogásában része- sitendL Ennek feltevésében engedje meg kérhetnem, kegyeskednék minden utón és módon egész befolyásával odabatni, hogy a sze deviateuyésztés nemcsak az állam, a hatóságok 1 községek, de a magáD birtokosság |jf tál is a legbehatóbban felkaroltassák Különösen a magánbirtokosság 4]’ tál annál inkább, mert már ma j" vannak hazánkban vidékek, hol egy egy szederfa lombjait a selyemte' nyésztők 50—60 krajezárért me^yí sárolják és bizton bekövetkezik majd azon idő, a midőn a tenyésztők ezen ár kétszeresét sőt háromszorosát jjjj egy-egy szederfa lombjáért megadják A mi pedig a szederfatenyésztés érdekében az állam és hatóságok által teendő intézkedéseket és a köz. ségek által követendő eljárást illeti lehetetlen meg nem emlékeznem B most életbeléptetendő mezőrendőrségi törvényről, mely hihetőleg in. tézkedni fog: 1- ször: arról, hogy a faiskolák térfogatának meghatározásánál vóttes- sók figyelembe, miszerint a községi faiskolákban különösen a selyemtenyésztésre alkalmas vidékeken, a ku- lönben áldásos gyümölcsfatenyész- tés mellett elegendő terület jusson a szederfatenyésztésre, annál is inkább, mert tekintve azt, bogy a kiültetett szederfák 30 százaléka marad csak meg, mig a másik 70 szászaiéira elpusztul, a szederfa, ha egy. állaláu czélt érni akarnak, bármi más fanemeknél nagyobb mennyi- ségben tenyésztendő és pedig oly arányban, hogy a termelendő selyemgubó mindeu kilója után, legalább is egy szederfa neveltessék. 2- äzor legyen gondoskodva a rae- zórendőrségi törvényben a községi faiskolák gyakorlatilag helyes kezeléséről. 3- szor a községi faiskolák megfelelően erélyes ellenőrzéséről. Ha a I kamara a szederfa szaporítása érdekében közreműködni kegyeskedik és elérjük azt, hogy ezen országban a szederfa mindenki számára, ki selyemtenyésztést űzni ki- ván, kellő mennyiségben rendelkezésre állni fog: úgy akkor örömmel vállalok felelőséget arra nézve, hogy 1 selyemipar Magyarországban oly fokra emeltetik, mint 1 minőt hogy elérhet, ma. még csak kevesen sejtik és mit a jelen század közepén működött nagy hazánkfiai is, csak re- ményleni mertek. Fogadja a tek. kamara hazafiul tiszteletem őszinte nyilvánitását. Szegzárdon, 1893. november hó. Bezerédj Pál, s. k. ÚJDONSÁGOK? Szombat, nov. 25t — Mltsgs Hornig Károly megyés püspök úr, valamint a Ft. veszprémi káptalan, a Jókai-jubileurn alkalmából a Jókai-könyvtár egy-egy 200 frtos példányára előfizettek. — Városi gyűlés van tervezve decz. 3-ára. Mintán azonban e nap vasárnapra esik: valószínűleg a rákövetkező hét valamelyik napján fog a közgyűlés megtartatni — mely érdekes lesz, miután a vasutűgy fog ismét azon napirendre kerülni. — •A vámosi nagy tüzvészkárosult- jai jórészt már felépiték házaikat. Még vagy 30 ház van romokban. A szegény nép nyomorát alig lehet ecsetelni s bizony ráférne szegényekre Veszprém város segítsége. — Az almádi felső fiirdöút, Vö- rösberénytől kezdve a Bohuniczky- birtokig, már elkészült. Kilencz méter széles, jobbról-balról árkokkal, melyek mentén fasorok fognak ültettetni. Az új fürdő ut egész Almádi díszére válik. — A Hullám-síremlék ügye,a várost ért tüzkatasztrófa miatt, stagnálni volt kénytelen. Most azonban az elhunyt helyi volt barátai, a bpesti pápai, fejérvári s győri kollegákkal együtt megalakítják e czélra a sir- emlékbi ottságot s megállapoduak a pogrammban, melynek révén az emlék felállítható lesz. Legközelebb ez ügyet részletesebben fogjak ismertetni. — Zenekedvelőink első szezonhangversenye deczember io-én, vasárnap fog megtartatni. Hogy | megyeházban, vagy a »Koronádban lesz-e az estély, ez iránt még nem határozott az egylet. Annak idején falragaszok jelzendi. — Az első thea-estély az idei téli ivadban mait szombaton tartatott meg a „Polgári Kör“-ben Nagyszámú díszes társaság volt együtt, mely jó kedvvel mulatott ott reggelig. A következő estélyek hirlapilag fognak jelentetni. . — Megyogyülés tartatik deczem- ber hó 4-én, hétfőhöz egy hétre, megyeházunk nagytermében. A póttárgysorozatot jövő hírlapunk köz- lendi. — A legközelebbi országos vásár Veszprémben f. évi deczenaber hó 4-én fog megtartatni
