Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-12-23 / 54. szám
Veszprém, 1893. is^egr5©lea mjudon aaombaton. JL. leup ára,: Égés« évre 12 korona. Fél évre 6 korona. Negyedévre 8 korona. Egyes szám ára 80 fii. XXII. évfolyam 54. szám. Szombat, decz. ■ a GETLEN HIM £XirletplzodUa t Venrptóm, Siabadi-atoia 614. u. \ I3Clrd.st4selc : Petitaoronként 12 ÜL Nyílt-tér petit-tere 4 fillér. Kincstári illeték 60 fii Előfizetési felhívás A „VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP1 1894 (tizennegyedik évfolyamára.) Tizennégy éves múlt áll e hírlap mögött; bizonyságául létjogosultságának s annak, hogy az őszinte irány, melyre 14 év előtt lépett, érvényt tudott magának szerezni — s méltánylást, bizalmat, erkölcsi- és anyagi támogatást kivivői, közönségünk minden rétegében. Néplap a mi hirlapnnk, a sző teljes értelmében; hangja mesterkéletlen, megérti azt a legegyszerűbb polgárember is. De megértik a nagyúri salonokban s a hatalmat képviselő irodákban is egyaránt. Amott nem keresi az olcso népszerűséget, emitt nem a léha kegyeket. Amit a forró szív diktál és helyben hagy a hideg értelem — annak hangot ad becsületes, férfias nyíltsággal. Ha érte elismerést nyert, uj erőt merített ebbdl a további munkára — s ha üldözés súlya nehezült rá, — pedig egyetlen éve sem múlt e nélkül 1 — nem roskadt össze alatta, hanem önérzete még edzettebbé Iód. Az egyenes sudaru pálma is úgy nő mind- magasabbra, ha mind újabb su lyokkal terhelik. Az őszinte meggyőződés, és függetlenségünk erős érzete a mi egyetlen bástyánk — melyre ez a szellemi orgánumunk úgy épült, hogy immár tizenhárom év viharait állta ki. Mindénesetre könnyebb útját is választhatta volna hivatása teljesítésének ; élvezhetne dekórumot, bőséges javadalmazásokat, hatalmi befolyást és jól kamatozó kegyeket — most pedtg 13 év után, nem kellene keserűséggel emlékeznie nyílt és alattomos támadásokról, perekről, fogságokról. Ám rósz katona az, ki csak a menázsis fazekak körül a konyhában szeret egzeczérozni — vagy hogy ha besorozzák, azt mondja, hogy nazaréuus; nem vesz fegyvert a kezébe. Mi bizony meg fogjuk a fegyver boldogabb végét, igazaink védelmében. Osztunk és veszünk súlyos csapásokat s panasztalan viseljük el a kapott sebeket. Hivatás a a hozzávaló erő érzetének ambitiója vitt minket a publicitás küzdterére s azt hisszük, hogy feladatunk nem a kényelem- és kegykeresés — de felderítése a nép bajainak, megvédése- igaz érdekeinek, hí em azért vagyunk itt, hogy fejet bólintsunk minden gyatra dologra, ha azt akármi nagyfejü augur a népre ra akarja erőszakolni; hanem azért, hogy amire az egyes ember gyönge, azt ezerek tolmácsakint megtegyük mi. Hogy megállítsuk a rósz dűlőre terelt visszavonás szekerét: „Eddig és ne tovább!* Munkaprogram műnk nem változik a 14-ik év küszöbén sem — s a közönség megvárhatja tőlünk a jövőben is, hogy érdekei fölött továbbra is éberül őrködjünk. Sok vitális közügyünk igényli már a közel jövőben is mindnyájunk s igy a mi teljes erejű közré- munkálásunkat is. A még fejlődési precessusát élő vasutügy, a helyes rendszeresttésü városi vizvvezeték s s polgári i s k o 1 a ügye, — a mindnyájunk gondját igénylő laktanyánk ügye, az óriás forgalmi j elentőségü telefonhálózat terve, a regenerálandó Balatonvidék, uj parti vasút jával s aBalatankuttusz nagy munkainak gondját kell vállalókra vennünk egyaránt és egyszerre — mert halasztást nem tűrő érdekünk valamennyi. Sa közigazgatás és társaselet annyi külön érdeke, kulturális és anyagi érdekeinket p ropagáló annyi nemes intézményünk igényli továbbfejlesztő munkásságunkat, hogy e nagy feladatoknak csak kitartó és szakadatlan munkássággal felelhetünk meg. - - Tudatában vagyunk a kötelmeknek s kivesszük a dologból a mi részünket is — azzal az erélylyel és függetlenséggel, mely im a kulturális harcz 14-ik évébe is átsegített. .. Nagy tér áll rendelkezésüpkre. Hirlapunk a legnagyobb az összes magyar vidéki újságok közt. Tömör összeállítású; tartalmas anyagú; hírrovata bő s munkatársaink a megye s város legszámottevőbb férfiak Rendkívüli esetekben, ezután is külön kiadású rendkívüli lapjaink fognak megjelenni __ szóval lelkiism eretesen beváltunk minden jogos igényt, melyet olvasóink egy, hivatása teljes tudatában ás erejében fejlett nagy hírlap iránt méltán támaszthatnak. így mi is bízunk a méltányló közönség további rokonszenvében s elismerésében. S e bizodalommal lelkűnkben indulunk a 14-ik év munkáira. Istennek nevében! A „VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP* szerkesztősége. A hirlap ára: Január—deczemberre (egész évre) .............................................. ]2 korona. Jan uár—júniusra (félévre)................................................................ 6 korona. Január—tnárcziusra (negyedévre).................................................... 3 korona. A KI ADÓHIVATAL. A legszentebb ünnepen. Veszprém, decz. 23. Gazdagok pompája, szegények vigasza, öröme ; jövel boldog Kari - csony! A szomorú év szomorú végét derítsd fel a jobb jövő szebb reményével — a tűnő év borújába világíts bele az örök szeretet glóriájával, az örök szeretet áldó melegével, melynek ma van 1893 éves jnbilenmi ünnepe. Jövel boldog Karácsony! Az élet viharaiban megsebzett lelkek enybet lelnek ma, az Istenember születése Emléknapján. Mert csüggedt sziveikbe visszaszáll a remény, a bizalom az örök szere- tetben — mely oly végtelen, hogy a halál árán váltotta meg a világot s vezérfénye marad az emberiségnek világ végéig. Csak az az égi tűz világoljon csüggedő telkeinknek mindig, csak ez ne hagyjon el minket az élet borújában: akkor távol marad tőlünk a kétségbeesés és nem szédülünk le a sorscsapások lejtőin. S miut Betlehem fölött kigyult akkoron az isteni vezéríény: ngy átsugározza annak viszfénye ma is az egész kerek világot-. Itt I a tengereken túl, ezer milliónyi ember ihletül meg e Glo ia emlékezetében s a templomok zso- lozmáiban a Hozsannát zengő égi szférák hymnusát hallják. Oh, bizonyára ma is olyan az emberek szive, mint az Istenember születése napján. Ma is van még önzetlenség, van az igazság tisztaszüzi vágya, van az irgalom magasztos erénye, mely sebeket heggeszt és vigaszt nyújt. És van Örök szeretet a szivekben, melyet az élet kínja, gondja és a sorscsapások fájdalmai nem tnd megölni, mely hazáért, szülékért s jóltevökért rajongani képes még... eszményi életet él ma is, mint 1893 év előtt. Mert a szeretet öröktől fogva való ! Istentől eredett; az lstenember- j ben nyert földi megtestesülést s általa él világ végéig. E szentséges erénynek van ma Glória-ünnepe. Jövel, boldog Karácsony I Nem ver oly lázzal, oly irritáló nyugtalansággal, aminóvel átvivja az évnek 366 napját s ennek ezernyi küzdelmét .......... Megcsendestil ma este s dobogása enyhe, miut egykoron, mikor az ő agyának gondjai még a szüleié voltak s az 8 küzdelmük árván volt boldog az ő gyermeki lelke. A gyermekből ember lett, átvette a szülék örökét s j ma ő vijji a élet'harczát..........az Ő k icsinyei boldogságáért. Az örök szeretet circnlus vitio- susa az: az önmagába vlszatérŐ kör — melyen a világ-fenntartás törvénye alapszik. Az örök szeretet isteni, halhatatlan törvénye ez. .S ezen az égi erényen, az Istenember e magasztos tanán alapszik minden más erény. A hazaszeretet, a faji összetartás önzetlen eszménye, a családért való küzdés, a szenvedők iránti könyö- ríllet s a munkaszeretet, mely eszközt keres e nemes erények gyako- rolhatására; mind ez isteni főtan szülöttei. Alapjuk az örök szeretet, me'y éltet és életet ad; küzdésre bátorít és Ínségben vigasztal — mely nélkül nem állna fönn per- czig sem a világ .. . mintha letűnne az égről a világegyetemet éltető csillagóriás, a nap! Óh bizony van, kinek szive a földi küzködés utján úgy összetört, hogy azt mondja ma is: „Hivságos bóleseség és poéta-beszéd ez, semmi több! Mást mond ám az élet. Abban nincsen hivságos bölcselem és szépszavú poézisl* Hát legyen ez Írásunk bölcselem és poézis! Ennek a bölcselemnek s ennek a poézisnak is alapja azonban a szeretet és bizony igazat ad annak az élet. Ha az élet. nem olyan, hogy ezt a bölcseimet és ezt a poézist sem érti meg már: nem élet az többé — csak vegetálás. Czéltalan tengődéi, öntudatlan lét, mely nem ezé- loz többé semmi nemes vágyat s ha van, ha nincs, számot nem tesz; észrevétlen porszemként nyomtalan pörög le az idők rostáján. A czéltudatos élet a szeretet bástyáján épiti föl ambitióját. Minden vágyát, tettét, munkavágvát és munkabírását ez vezérli. Ennek él és hal. Megtalálja jutalmát abban, ha lelkében megnyugodott s a szive most is, ma e szent ünnepen is oly csendes- nyugodtan lüktet .......... mint egykor on, boldog gyermek korában. Szegény embernek, szegény az ünnepe. Szegény város polgárainak szegény a karácsonya is. Ősi Veszprémnek sincs egyebe már a dicsőséges múltnál s a büszkeségTemplom ma minden keresztény hajlék. A gazdagoké fényes, a szegényeké szegény ; de egyaránt • magasztos szentegyháza ama fenkölt eszményeknek, miknek a ma született Istenember lön letéteményese s elévülhetlen lelki traditi- ókként oltott a szivekbe. Ha egész éven át kínnal búval van is teli szivünk, a mai szent estén egészen másként dobog az. nél : hogy az ősapák itt ez ódon bástyák alatt vívták az első szent . király apostoli keresztje alatt, a I pogány világot megdöntő végzetesdiadalmas csatát, vad Kupa hadai l ellen. Mind gazdagabb a törzs-magyar- ország többi része Veszprémnél, de a múlt dicsőségében mind szegé- 1 nyebb nála. Mert itt dőlt el a kereszt, az . Istenember világot-megváltó tanainak sorsa Európára nézve s hogy ős- . apáink harcza nemcsak fenséges, de I diadalmas is volt: ime bizonyság az egész continens minden nemzete i • rá: kiknek alkotmányában, törvé- I nyeiben, társas és közéletében Krisz- | tus örök szeretetének szent igéi az alapfundamentumok: Szabadság! I. Egyenlőség! Testvériség!^! Ezer év múlt el, az ősapák dia- u dalmas harcza óta. Ezer év küzkör yjí dése izmaiban roncsolttá, vérében j szegény nyé tette ősi Veszprémi várost. A késő unokák szegény emberekké lettek. Szegény lesz a kará- || csonyuk is. Sok szegény kereskedő, I iparos- és zsellércsaládunk házában több lesz a gond, mint az ünnepi n kalács és szegényebb a karácsonyfa, ! mint az övék volt valamikor | régen .. De hát nem a csüggedés, de a j remény ^ünnepe van ma. Ha egész B éven át nem tudjuk, nem bírjuk g lecsititni gondba vergődő szivünk lázadását: ma hallgattassuk el azt és euyhitsük meg a remény balzsamával. Hogy uj életre pezsdül e város, hogy békülékenység száll a száz érdek felé szakadt pártokba, hogy i| egyetértés szivárványa látszik fö- « lőttünk és össze akar fogni tizen- 1 háromezer szegény ember, hogy | segélje egymást, s a reménytelenség f felé haladó gyermek-generátiónkat | a jobb jövő útjára vezérelje. Csak Szeretet legyen a || sziveinkben s akkor az egyetértés | óriás ereje megvalósítja mind e |§j bölcseimet és poézist... mely ma jg| itt megihlet minden romlatlan lel- két. Bízva bízunk, hogy e jobb jövő 4‘ küszöbénél állunk s megértjük még í az égi szózatot. .. 1 Glória in excelsis! Kompolthy Tivadar. A D. E. E. egy évi működése. Budapest, deci. 22. Midőn a „Dunántúli Közművelődési Egyesület* egy évi életéről beszámolunk, zajtalan, szerény, de nem eredménytelen mnnkáról számolunk be. Azoknak a nagy czéloknak elérésétől s azoknak a nehéz feladatok1 t; •M % Hl W i ván el. egy helyre sem mentem el, nehogy a többit megsértsem. Azért felolvasásomat pótolom ezzel a tárczával, melyet mindenki a maga tetszése szerint, ebéd után, vagy reggeli előtt elolvashat s nem kell esős, sáros időben hazulról elmennie, hogy a szerző felolvasását meghallgass i s az utána kővetkező vacsorán a gyomrát elrontsa. Bemutatom önöknek, darabjaira szétszedve a Budapesti Hírlapot. Apró képeket rajzolok arról az életről, mely itt folyik szakadatlanul, 24 órán keresztül. A szeretet ünnepe van m&ma, Bár minden szív templomává válna! Aki e szent oltár felett áldoz; Annak lészen ünneplése áldott. Minden ember testvér volna itten, Hiszen annak teremté az isten. Mégis, mégis egy — a másra törvén s Megtagadva ez az öröktörvényi Mindeneket rút önzés igazgat, A szegényt, már megveti a gazdag. Boldogtalant, — kerüli a boldog... Oh! csak a z nem: K i kereszteb hordott! Ragyogjál fel Betlehemi jászol 1 Setét éj van, ez a világ gyászol. Sugaraddal felgyújtván az éjét: Tört sziveknek új reménye éled. Akinek a sors tán mostohája; Szolid résévét óh! borulj le rája: Hogy szemében egy könnyet se lásson, — Felvirradván — ez a szent Karácsony f Soós Lajos. Szerkesztőségi élet IBTA: SIPULUSZ. Tisztelt szerkesztőség! A tél elején oly j sok városba kaptam meghívást, felolvasás j czéljából, hogy valamennyit nem fogadhat- I Csöndes nap. Nyár van, tikkasztó meleg. Odakint a főváros utczáin gőzölög az aszfalt. A főszerkesztő falun van, nyaral; a felelős szerkesztő nyaral, a lapot a segédszerkesztő csinálja. Ambicziézus fiatal ember, aki minden áron meg akarja mutatni, hogy az nborka-szezőnbnn is kitűnő lapot tud csinálni. Már déli tizenkét érakor bent van a szerkesztőségben s kétségbeesetten turkálja az összes hazai és vidéki lapokat, mert az újságírónak mindig lapolva-ás közben jönnek az ötletei. Ha támad ötlete, azt Álljegyzi, azután fölbontja a leveleket s azokban böngész. — Semmi, semmi! sóhajtja, aztán leül, megir egypár levelet I elmegy. Délután a fiuk már elernyedten jönnek be. Száz meg száz emberrel találkoztak, aki most siet ki a városligetbe, Zugligetbe, Svábhegyre, Gödöllőre, hogy fáradt tüdejéből kisőpöije egy kicsit a főváros porát: nekünk meg most kell munkához látnunk. A segédszerkesztő előhozza az ő jegyzeteit, melyeket délben tett, s tárgyalás alá bocsátja. Hogy a váczi-köruton a kábelek már bárom hete le vannak rakva, de a kövezet még nem kész. Hogy a 112-ik száma fiák keres gorombáskodott egy úri hölgygyei. Hogy a körúti házakban megint nincs viz, bogy a nefelejts-utczábau van kolera, de titkolják. Jő, megírjuk, de nem lelkesedik senki értük. Megszólal a telefon-csengetyü. — Halié. Budapesti Hirlap. — Mi tetszik? — Igaz kérem, hogy Bismark maghalt ? — Igaz 1 — feleli legnagyobb flegmával Beöthy, aki legközelebb öl a telefonhoz. (Az i>meretlen tudniillik azon urakhoz tartozik, akik sportszorüleg zaklatják a szerkesztőséget ilyen kérdésekkel.) A munka lassan, de biztosan folyik. Amint leszáll az est, a redakezié kezd élénkülni, az emberek magukhoz térnek. Valami fővárosi bizottságból, vagy pártklubból jön be H a a s Ivor báró s kérdi a czikktémát. Úgy tesz, mintha nehezére esnék az Írás, pedig mindennap ir, s boldogtalan, ha nem irhát czikket. Minden munkatárshoz van egy kedves szava, s ez a kérdése: m i- ről ima őn czikket? Végre elvonni legszélső kis udvari szobájába (melyet a Budapesti Hirlap tíz pompás terme közül 5 maga választott ki magának) s lediktálja a czikket Írnokának. Nyolcz éra felé a vacsoráról kezdenek értekezni. Egypáran elmennek czirkuszba, színkörbe, haza, a többieK felülnek egy-két fiák erre s kimennek valahová a zöldbe. Tizenegy érakor újra kezdődik a munka, frissen, jókedvűen. Látogató már nem jón, a kabátot le lehet vetni s a nyitott ablakon üde levegő tédal be. A mi szerkesztőségünknek van egy nagy udvari terme, itt csoportosul az éjjeli munka. Innen vezet a telefon a városba, s a segédszerkesztő asztaláról külön telefon fel az emeletre a főszedöhöz s a korrektorokhoz. E mellett van egy külön telefon-szoba, honnan direkt beszélünk Bécscsel. Szegeddel, Temesvárral, Győrrel, Araddal. A legcsendesebb éjszakán is jön a Budapesti Hírlapnak Becsből 1600—2000 szó telefon-tudósítása, s a vidékről 60—70 saját távirata. Aminek egy része sokszor bele se fér I lapba. Simán és gyorsan feldolgozzuk az anyagot. Kitkán lebet valamit szó szerint leadni. Ha nagyon rossz és hosszú: átírjak; ha gyönge : megfésüljük; ha jé a magja, de rossz a megírása: kihámozzuk. Mindenre van valami szerkesztőségi műszó. S az újságíró a leghíresebb embernek keze- irásához is könyörtelenül hozzányúl, hogy a lap által megkívánt formát adjon neki. Egy kötetre terjedő hős költeményből oly ügyes kis nyilatkozatot csinálnak a napi hírek közé, hogy másnap az illető is elbá- mul rajta, mert előzetesen esküdözött, hogy abbéi egy betűt se lehet kihagyni. Két éra felé éjfél után szétoszlanak az emberek, vagy összeülnek a szomszéd kávéházba, ahová az egyedül maradt segédszerkesztő azonnal telefonozhat, ha baj van... Mert az újságíró (mint a halálraítélt a kegyelemben) az utolsó perczig bízik abban, hogy mégis történni fog valami. a. segédszerkesztő oda állítja a szolgát a telefonhoz (mert hátha történik valami) s felmegy a kis csigalépcsőn a szedőterembe, a főszedővel végkép rendheszedni a lap ntolBÓ, még [kolunnakba nem tördelt részeit. Három érakor aztán ő is elmegy a kávébázba s megmondja a főszedőnek, hogy melyikbe. (Mert hátha történik valami.) Négy érakor aztán mégis csak haza mennek mind, azzal a nyugtalan érzéssel: Hátha történt valami, ami a Budapesti Hírlapnak nincs meg. (Pedig ez egy év alatt, ha egyszer megtörténik, de azért minden éjjel nyugtalanít bennünket) Zajos nap. A napokból, este hét érakor oda telefonoz hozzánk a hivatalos Távirati Iroda, hogy a francia képviselő házat bombával | z étrobban to tták. Mintha az a bomba miköztünk robbant volna szét, oíy idegesek lettünk. A franczia képviselők jojbban megőrizték a hidegvérüket. I Az első hirek még nem nyújtottak fogalmat a merénylet nagyságáról. Bőgjön telefonoztunk bécsi levelezénknek, aki Becs legelső lapjának a munkatársa. 0 és lapja még semmit se tudtak. — Talán nem is igaz, — vélekedtek többen. Tíz perez múlva másik bécsi levelezőnk, aki egy másik előkelő ottani lapnak a munkatársa, jelentette a merénylet hírét. Újabb öt perez múlva első levelez Ink is telefonozott, hogy igaz és legyünk elkészülve nagy tudósításokra. Negyedóra alatt háromszor értekeztünk Bécsc el. Ha zsák a táviró állt volna rendelkezésünkre, két éra telt volna ebbe bele. Ami iszonya sok. (Nem is említem a nyer- ges-pj falusi forspontos parasztokat, akik a \ közlekedést a század elején Bécs és Buda- | pest kössöt közvetítették.) — Csülökre magyar! — szél a szerkesztő, s tíz pereznyi találkozás után minden egyéb félretétetvén, megindult a munka. ! Nehányan a franczia miniszterek és a j képviselőház elnökének életrajzát szedik ! össze. Hátha meghaltak. Nehányan e század bombamerényleteit i állítják össze. Mások az auarhizmus tör- j ténetét kutatják. A vezérczikkirék a tő- szerkesztö szobájába vonalnak tanácskozni, hogy mi legyen a czikkben? A tárczairék pedig, miután segítettek meghányni-vetni a dolgot, fogják a kalapjukat, s mennek színházba; ma itt rájuk nem lesz szükség. Ma a riport dominál. A szolga pedig oda áll a telefonhoz, s fogadja a kérdezőskődőket. Amint megszólal a csengetyü, kérdést nem várva, beleszól: — Halló, Budapesti Hirlap. Igaz! Anar- kista merénylet, tettes nincs meg, részletek hiányzanak. Sorba elvonni 30—40 kiváncsi kávéház, b megszólalnak a város szélei: Újpest, Óbuda, sőt a kelenföldi állomás is. A vacsora aznap 6 perczig tartott. S utána következik a benyargalás a szerkesztőségbe. H gyorsíró már működik a bécsi telefonnál. A párisi távirat egy éra alatt Becsben van, Bécsböl pedig öt perez malva leküldik Budapestre. A Budapesti Hirlap csak a párisi merényletről az éjjel körül- belől nyolezezer szét kapott a telefonon át, este 9 érától éjfél után két éráig. S ezt a tudésüást gyorsírónk három embernek diktálta. Eél négykor pedig megindult a két hatalmas magyar gyártmányú rotácziés gép, g reggeli hat órára kinyomatott a Budapesti Hírlapból negyvenezer példányt. Mikor készen van a lap, a kifáradt legénység persze kávébázba megy, de visszatér & nyomdába, megnézni a kész lapot. S ilyenkor nyugodtan térünk aludni. Mert ha történt is valami, ami nincs a lapban, történt egy nagy valami, amiről kitűnő tudósításunk van. x, nőfel (Monológ.) Könnyű önöknek uraim mondani, hogy mi szerencsések vagyunk, hogy asszonynak születtünk 1 Nem kell vesződni, katonának lenni, fejünket törni stb., s mig „férj uram* stb. görnyed Íróasztala mellett s gondolkozva röpíti végig tollát az iveken, vagy izzadva elnököl egy-egy gyülésan, addig mi otthon semmit sem téve jól érezzük magunkat! Igen ám! Ezt mondják s vetik szemünkre önök uraim! De nem ngy van ez egészen! Mondok azonnal pár példát reá, hogy önök uraim | szerencsések, mert van feleségeik széinélyó- ben valakijük, kivel zsarnokoskodó a En ak | Ha szobaleányt fogadunk, éhez egész hafezászati tudomány szükséges. Ha szépet, 1 (
