Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-12-23 / 54. szám
Veszprém, 1893. Veszprémi Független Hírlap* oafc megoldásától., a melyeket az egylet alapításakor magunk elé tiV/tfinlr, még távol vagyunk ; azokkal az eredményekkel, a miket HdÜg fölmutathatunk, megelégedve nem lehetőnk; de bizalmunkat l ines okunk elveszteni a kitartásunkban ellankadnunk nem szabad. Tudtuk előre, hogy nehéz kfizdel- mQnk lesz az egyesület megerősítésében, mert számolnunk kellett azzal az ősi magyar tulajdonság gal, mely valamely hazafias eszme első hangoztatásakor erős viszhan- Itot ád, de elhal, midőu az első lelkesedés tüzét a napi munka mű helyében komoly alkotásokra akar juk fölhasználni. Az a tűntető é jenzés, mely egyletünk megalakítását kisérte, rég elhangzott tÜDtetők seregéből azóta sokan el • maradtak, az érdeklődés megcsap pant s az áldozatkészség is meg fogvotfc. Ez azonban előrelátott fordulat volt, mely Magyarországon minden hazafias és közhasznú vál lalkozásnál észlelhető; s igy nem lehet, de nem is szabad ebből kedvezőtlen következtetést vonni egye -űletünk jövőjére. A Dunántúl in ' telligencziájáből oly erős gát da alakult az egyesület körül, hogy ennek lelkesedése át fog ragadni a Dunántúl egész lakosságára s ez a 8gárda a hirtelen és hamar múló ^föllángolás helyébe oly állandó meleg érdeklődést fog fölszitani; a mely sokkal nagyobb hasznára fog válni az egyesületnek i az egyesület nagy feladatainak. A csöndes, zajtalan munkálko-l dást tűztünk ki az egyesület czél- jául s hogy mily komolyan fogtuk föl ez erkölcsi kötelezettséget mutatja az is, hogy már most is, midőn még az egyesület szervezése nincsen befejezve s midőn a tag- gyüjtésnek és a vagyonszerzésnek csak kezdetén vagyunk, megkezdettük az alkotó mnnkát. A hazafias áldozatkészségből kezelésünkre bízott vagyont, bár valóban igen csekély ez, szigorú takarékosságai úgy gyümölcsöztettük, hogy bár szerény mértékben, de már is több irányban megkezdhettük a segélyezés abczióját. Tagjaink száma még el sem érte az első ezeret. befizetett törzsvagyonunk még alig haladta meg a harminczezer forintot, már is több száz forintot vagyunk képesek az egyesület tulajdonké- peni czéljaira áldozni. Azt hisszük hogy az a reális gazdálkodás és a szorgalmas munka fogja leginkább fölkelteni egyesületünk irányában nem csak a Dunántúlnak, hanem az egész országnak érdeklődését és áldozatkészségét. Egész eddigi működésünk alatt nyomasztóan kellett éreznünk, azt, hogy a Dunántúl lakosságában uiucs meg az az összetartás, az az együttérzés és az együtt működés szükségszerűségének az az erős érzete, a mely akár Erdély akár. a felvidék lakosságának minden akczi- óját oly nagy erővel segíti elő. Távol áll tőlünk, hogy a Dunántúl lakosságát partikuláris érdekek szolgálatára akarnánk izgatni és egyesíteni, mert mi a Dunántúl kulturális és közgazda- sági érdekeit csak is mint országos érdekeket kívánjuk érvényesíteni, de éppen ebből a szempontból nélkülözhetetlen, hogy a Dufeaset és tiszta szobaleányt kapunk, alig van pár napra már ott, alig jő még a teendőkkel a házban tisztába, mikor már bejön, .hogy felmond, mert az ur sohsem hagyja békében*. Ha csúnyát fogadunk, akkor folyton ilyen dolgokat kell haüannnk: „Én már nem tndom asszonyom, bogy hogyan van az, bogy maga mindig ilyen utálatos teremtéseket fogad! Ha az ember rájnk néz, elmegy az étvágya! Egész napon által dolgozom, s ha haza jövök, még jó étvágygyal sem ehetem ? Asszonyom, ez nem járja! Vagy tán taktika ez önnél, ha ilyen cselédeket fogad? Nagyon természetesnek találom ezt ezek után hinni !* Bizonyára igy okoskodik: A .férj uram* ebéd előtt megnézi a szobaleányt, elmegy az étvágya, vagy máris jóllakott s nem eszik vagy nem tud ebédelni s igy vacsorára is marad! tehát köny- nyü lesz kijönni a hónapi pénzzel!* Ha eljön a vasárnap délután, akkor „féij- uram Katicza“ — egyéb dolga nem lévén — a zongorán húzogatja végig ujjait | kérdőre von, hogy miért oly poros minden e házban ? Ijnj Ilyenkor egész e'kesszóló tehetségemet kell elő vennem, hogy meggyőzödtessem arról, hogy a por csak a hangjegyek «16- szedésekor keletkezhetett. Ha egypár szóra átmegyek barátnőmből ___csak pár szóra — s ő véletlen haza jön, skk or I következőkép fogad: „Már itthon van? Hisz álldogálhattam volna még itt kinn egy-egy félórát! A leány elment vízért, | Szakácsnő host kalapál s én zörgethetek, mig valaki meghallj* ! Ja asszonyom! Aki asszony, az otthon maradjon s ne járjon az egyik szomszédtól a másikhoz délutánokat eltrécselni! Ezt nem törhetem.* Ha ruha kell — ez Istenemre mondom, nagyon ritkán fordul elő, mert nagyon takarékos asszonyka vagyok — már hónapokkal azelőtt kell elkezdeni a férj preparálását, hogy higyje el, a csak nézze Elemér, már nem mehetek ishova, még bevásárolni sem, ezekbe a régi rongyokba, kellene egy kis csinos, nem igen drága ruha! Elemér válasz helyett titokbau barátainál kérdezősködik és pár nap múlva egy listát nyújt át nekem, melyből azt látom, hogy Szabadosné múlt évben karácsonyra, Végné januáriusban és Szigetiné pláne még most novemberben kapta utolsó rnháját s csodálkozva kérdi, hogy hogyan van az, hogy ezeknek még sem kell uj ruha, noha régebben kapták, mint én ? A hónapi pénz kiadásával olyan moral- predikácziót kapok, hogy ha nem tenném túl magam ily csekélységeken, keserüsége- imről könyvet írhatnék. Számtalan faját a zsamokoskodásnak, melyeket nekünk szegény nőknek — férjeinktől slszenvednünk kell, lehetetlen felsorolni; csak párt emliték s a legközönségesebbeket mondtam itt el, intő például a fiatal hölgyeknek, hogy jól vigyázzanak ! Uraim, önök meg gondolják meg, amit reánk asszonyokra mondanak, mert nem mind arany ám ami fénylik! R D. I nántul minden vármegyéjének lakossága között létesítsük azt az összetartó kapcsot, mely a közös érdek fölismerésében s a közős szellem átérzésében nyilvánul. E nélkül a dunántúli közszellem nélkül nagy akcziót kezdeni, nagy alkotásokat teremteni lehetetlen, ' S ezi a közszellemet feltámasztani lesz egyesületünk jövő hivatása. Mert a Dunántúli Közművelődési Egyesület lehet valóban az az egyetlen hely, a melyen a Dunántúl egész lakossága rang, vagyon felekezet és nyelvi külőmbség nélkül egyesülhet a közös munkára. Az első feladat természetesen a tagok szaporítása kell, hogy legyen Néni csupáD az egyleti vagyon és rendes jövedelem szaporítása érdekében szükséges ez, hanem azért is, hogy eszméinknek minél több hívet szerezzünk s terveinkhez tanácsadókat, kulturális feladatainkhoz munkatársakat nyerjünk. Egyletünknek az 1892—3-iki egyleti év zárlatáig 23 örökös, 209 alapitó, 62 pártoló és 650 rendes tagja volt, összesen tehát 944. Bármily előkelő tagokból álljon is egy ily számú sereg, még is gyönge azokhoz a nagy feladatokhoz, melyek egyesületünkre nehezednek. Igaz ugyan, hogy az eddig megalakult mo=t alakulásban lévő dunántúli megyei és városi közművelődési egyesületek, melyek a D. K. E.-nek fiók egyesületei“ több száz tagot számlálnak, mindazáltal a központi gylet tagjainak számát rövid idő alatt nagy mértékbeu növelni kell ha nagyobb sikereket kívánunk elérni. Az egyleti törzsvagyonnak és az évi rendes jövedelemnek szaporítása második feladat. Ez szoros ösz- szefüggésben van a tagok gyűjtésével de megfontolandó az adományok rendszeres gyűjtése is mindazon módok igénybe vételével, a melyek más közművelődési egyebeteknél szokásosak s ezek kö- ött első helyen a perzseljek utján való gyűjtést kell majd figyelembe vennünk. Egyleti vagyonunk l.*s93. ápril 30-iki zárlat szerint 760 írt 71 kr., a melyből készpénzben és értékpapírokban 36.920 t 11 krt birunk, a hátralévő ősz- zeg pedig tagjaink kötelezvényére esik. Ha e vagyoni állapothoz, mérjük azt a, kulturális akcziót, melyeket kifejtünk, úgy valóban meg lehetünk elégedve. Kiadásains a lefolyt évben is igen szerény arányokat öltöttek. Kezelési rendszerünk igen egyszerű. Irodánk egyetlen szobából s irodai személyzetünk egyetlen szerényen dotált írnokból áll. Ily takarékosság mellett érhettük el, hogy ösz- szes rendes kiadásaink 720 frt 77 krt tettek ki. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy nagyobb akcziót 8 különösen a taggyüjtésnek na- gyob »lányokban való magintitását ily csekély eszközökkel a jövőre biz'o-itani lehetetlen s tisztelt tagjainkat elő kell készi'énünk a kezelési kiadások növekedésére. Jövő évi előirányzatunk ez irányban már némi tájékozást nyújt, a meuynyi- ben a nyomtatványok, a postai kiadások és az. írnokok fizetésének tételeit némileg magasabbra irányoztuk elő. A megyei és városi közművelődési egyesületek megalakítása az a harmadik feladat, melyet egyesületünk megerősödésére meg kell oldanánk. Eddig e téren csak négy egyesület megalakulásáról számolhatunk be s ezek között is csak kettő, a .Balatoni kulturegyesület és a .Somogyvármegyei közművelődési egyesület* fejezték be megalakulásukat, míg a »Szentgotthárdi Közművelődési Egyesület* és a .Komárommegyei Közművelődési Egyesület* véglegesen most szervezkednek. Most tartott második rendes közgyűlésünk a május eleján vég-, ződó egyleti év után több hóval tartatván, évi jelentésünkben megemlékezhetünk oly működésűnkről is, n melynek nyoma magában a zárszámadásban, mely csak május éig szól, nem látható. Múlt év kcltségelőirányzatuDk ugyanis 2565 irtot tartott fenn az igazgatóvá- laaztmány szabad rendelkezésére. E fölhatalmazás folytán igazgatóvá- asztmányunk már 1893. nyarán megkezdette az egylet tulajdonké- peni akcziőját s már is ily irányban fejtett ki tevékenységet. A kisdedóvó intézetek létesítése volt alsó feladatunk s az igazgató választmány három határszéli vármegyét jelölt ki oly czélból, hogy azokbau óvoda állíttassák. E vármegyék voltak Vas-, Zala-, és So- mogyvármegyék. Vasvármegyében az egyletünkhöz intézet kérvény alapján a választmány a szent-gott- hárdi óvodát jelölte ki segélyezendőnek! Miután azonban a helyszínén tett, tanulmány és értekezés után arról győződtünk meg, hogy a szent-gottbárdi óvoda fönnmaradása a kormány és a vármegye segítsége folytán biztosítva van, ez óvoda segélyezését egyletünk részéről elejtettük. Somogy vármegyét illetőleg javaslattételre hívtuk föl a kir. tanfelügyelőt, ez állásban azonban időkózbea változás állváu be, semmiféle javaslatot nem kaptunk, a igy Somogy vármegye elesett a tervezett óvodától. E he'yett aztán Fehérmegyének egy idegen ajkú községét jelölte ki választmányunk a megyei tanfelügyelő javaslatára, miután azonban a szervezésre vonatkozólag tervezetet és javaslatot nem kaptunk, ez óvoda fölállítása is elmaradt. így csupán Zalavármegyében a ' Muraköznek egy idegen ajka, de hazafias érzelmű községében, Perlakon állítottunk föl óvodát. Egyesületünk ez első óvodája ez év nov. 6-án nyilt meg szerény ünnepséggel, de meleg érdeklődés mellett. Ki kell itt emelnünk azt a körülményt, hogy kultur-politikánknak azt a fóvonását, hogy az erőszakos magyarosítást perhorreskáljuk, itt is szem előtt tartottuk s legelső kulturális intézményünket sem okroy- áltuk rá egy községre, mert maga Perlak község hazafias érzelmű polgársága kérte ki egyesületünk közreműködését, mé*g pedig annak hangsúlyozásával, hogy gyermekeikből a magyar haza számára magyar ajkú polgárokat akarnak nevelni. Ugyanez a kultnr-politika vezette ígazgatóválasztmányunkat, midőn az idegen ajkú szülőktől származott s a magyar nyelv elsajátításában előmenetelt tett tanulók segélyezésére a szent-gottbárdi gym- nasiumban 150 frtnyi ösztöndijat szavazott meg. A közgazdasági érdek szolgálatát sem felejtette ki programjából egyesületünk, mert hiszen a Dunántúlról történő kivándorlást csak is közgazdasági eszközökkel lehet ellensúlyozni. Itt első sorban — anyagi eszközeink csekélyek lévén — az a nálunk uj eszme merült fel, bogy a nyári idegen-forgalmat mozdítsuk elő a Dunántúlnak nyaralásra, fürdőzésre és turista kirándulásokra alkalmas vidékein; miután külföldön egész tartományok elszegényedett lakossága él csupán az idegen-forgalomból, a melyet számos külföldön nyaraló honfitársunk is emel. Ez eszköz különösen haszonnal keczegtetett a Balatonnak phylloxera-pusztitotta vidékén. E czélból a Balatoni kulturegyesü- lettel karöltve s különösen ennek titkára dr. Szik lay János közreműködésével összeirattuk az egész Dunántúl területén a kiadó nyári lakásokat s egy füzetben »Fürdők és nyaralóhelyek a Dunántúl* czim alatt ismertettük területünknek erre alkalmas helyeit. E füzetet 5000 példányban ingyen küldöttük szét a szélrózsa minden irányában nem csak az országban, hanem még a külföldre is. Hogy mily n/igy eredményt értünk el e szerény külsejű vállalkozásunkkal, azt legjobbau mutatja az a több százra menő megkeresés, mely egyleti irodánkba a füzet megjelenése után érkezett s hogy mily hasznot hajtottunk a Dunántúl lakosságának, azt mutatják azok a kérelmek, melyek már most télviz idején érkeznek hozzánk oly czélból, hogy a jövő nyáron szintén hirdessük ily módon a nyári lakásokat. Ez akczi- őnknál azonban figyelmeztetnünk kell a Dunántúl lakosságát, hogy a fürdőket és nyaraló telepeket nem elegendő propagálni, hanem jó karban is kell tartani, hogy az európai kényelem igényeinek s a közegészség követelményeinek megfeleljenek. A házi ipar fejlesztése érdekében egyelőre egy kosárfonó tanfolyamot létesítünk Szent.-Gottliárdon az ottani fiőkegyletünk javaslatára s reméljük, hogy ezáltal számos köz- | ség elszegényedett lakosságának nyújtunk uj keresetforrást. Akczióok körébe vettük ezeken I kívül a múzeumok, könyvtárak s I általában közművelődési czélokra I szolgáló nyilvános gyűjtemények gyarapítását és szaporítását. Akként fogjuk föl ugyanis a közművelődési egyesületek hivatását, hogy ez nem pusztán a magyarosításra szorítkozik, mert nem jelentéktelen dolog a magyar ajkú lakosság műveltségének fokozása sem s e czélra szolgálnak a kővmüvelődési gyűjtemények. A szervezésnek és teremtésnek oly módját találtuk ki e tekintetben, mely pénzáldozat nélkül tisztán szorgalmas munkával lehetővé teszi számos gyüjte- méuy létrehozását. Egyletünk ez ügyben az egész ország területére kiható mozgalmat indított, országos értekezletre hívta a testvér köz- művelődési és a tudományos egyesületeket s a mozgalom ma már oly örvendetes arányokat öltött, hogy kétségkívül nagy kulturális haszon háramlik belőle az egész országra, s a mi egyesületünknek kétségkívül díszére fog válni. Ez az a szellem, mely egyesületünket vezette; ez az az irány, melyben a jövőre haladói akarunk ehhez a munkához kérünk jóváhagyást, tanácsot és segítséget a nemzeti kultúra minden barátjától. Porzsolt Kálmán. a „Dunántúli Közművelődési Egyesület" titkára. A budapesti Balaton-tól. (Saját tudósítónktól.) Budapest, decz. 22. A balatoni tánczmulatságot rendező-bizottság pénteken ismerkedési estével egybekötött gyűlést tartott dr. Herczegh Mihály elnöklete alatt a Drechsler-fele vendéglő egy külön termében. Elhatározták, hogy fényes elite- bált fognak tartani, melylyel a főváros hálj tinak sorát szaporítják. Az elnökök közül megjelentek az ülésen dr. Ói áry Ferencz orsz. képviselő, K o p á c s y Árpád, akit egyúttal a végrehajtó-bizottság elnökévé választottak meg. A jövő heti ülésen végleg megalakítják a tisztviselői kart, mely eddigelé következőkép alakult meg. Elnökök: dr. Fenyves sy Ferenc/, Szabó Imre, dr. Ó v á r y Ferenc/, Bolgár Ferencz, dr. H o r t órányi József országgyűlési képviselők, dr. Mangold Henrik kir. tanácsos és balatonfüredi fürdőorvos és Herczegh Mihály egyetemi tanár. Alelnökök: K o p á c s y Árpád, E n d r ő d y Sándor, Porzsolt Kálmán, dr. S z i k 1 a y János. K á 11 a y Gyula és Porzsolt Gyula. Főtitkár: Mangóld Gusztáv. Titkárok : 0 s z y Kornél, dr. Glass Rezső, dr. László Lajos, Háznagy -.Feiner Lajos. A bizottság száz tagból fog állaui. Szózat a dnuántnli Írókhoz, hírlapírókhoz.* Budapesten, karácsony hava 1893. A dunántúli közművelődési egyesület irodalmi szakosztálya 1893-ik év karácsony havában megalakult Budapesten és azt határozta, hogy e nemes hivatásu szervezetnek mintegy első lélekzetvétele egy levél legyen, amelyben Elnöke fordul tagjaihoz elsősorban a dunántúli újság- lapokhoz. Fordulok hát hozzátok — hadd mondjam pásztorlevélben ; az elméknek, a sziveknek, az erkölcsöknek és minden becsületes érdeknek pász- j torai, pásztort&rsaim. I Kiállított őrszemei vagyunk a j legszentebb ügynek, amely ezer győ- kérszállal ereszkedik az élet minden ! viszonyába, a népesség minden ré- | tegébe, hogy onnan táplálkozván, virágot nyisso n és gyümölcsöt teremjen és a gyű mölcs legyen a •E sorok közlésére Rákosi Jené elnök úr amaz I értesítés kapósán hív föl. hogy hir lapunk szer - j keiztöje a D. K. E. irodalmi osztálya tagjává I b«választatott. magyar nemzet draga termese, aisz ben, fényben, jólétben, erkölcsbet jrŐben való meggyarapodása, hog. íatalmasuak találtassák amaz njabl küzdelmekben, talán megpróbálta ásókban, amelyek reá várakoz iák, a versenygésben, amely Öld birtokáért, e nemzet lobogója rt, nyelvének dicsőségéért, itt folyn 3g a közeledő évszázak idején. A kiállított őrszemek között vah sszefilggést helyreállítani, az er ölesi közösséget, mely nekik dicső égéshivatásuk öntudatát és tartalmá tegadja, létrehozni: ez a mi else dadatunk. A második: munkálkodni iunkára serkenteni, és az öntudatos igot, amely magánkban él, átszár laztatni a milliókra, melyeknek ellem! vezérlete a gondviselés ál- l kezünkbe tétetett. A váltakozó szél, napfény és eső; : egymást követő hideg és meleg Íja meg a földnek a termékenysé- it és a földből táplálkozó termésűi a fejlődés, a virágzás, az érzés '.tételeit. Mihez hasonlíthatnám job- iu az iró és újságíró munkálkodá- t, mint a természeti tünemények váltakozó jótékony beavatkozáshoz ? ni szavunk majd mint jótékony eleg eső, majd mint éltető nap- gár, majd mint tisztító szél műn- Ija az elmét, megtermékenyít: és a termés féltételeit létrehozza, akadályait lerombolja. A gyengét istá- polja; a vakmerőt fékezi: védi a gyámoltalant és korlátok közé veti az erőszakost. — A sajtó a szabadság gyermeke, aki katonává lett, hogy megvédelmezze édes anyját. A sajtó minden haladásnak, a sajtó az egész modern életnek, az élet minden vívmányának alapja kardja és vára. Mit tesz az, hogy ép azok, akiktől a sajtó e tulajdonságát nyeri: az iróvilág maga szegény. Szegény volt mindig, szegény ma és szegény marad mindörökké. A vagy nem istállóban született, nem ács műhelybe nevelkedett-e, aki a legszegényebb volt és végig szegénységben élvén a legnagyobbé^ lett: istennek egyszülötte fiává 1 És nem szegény halászok voltak-e az ö apostolai ? A szegénységben rejlik a legnagyobb hatalom. És mind végig megmarad csodának az a jelenség, hogy az írók felvirágoztatnak első sorban kiadókat, vállalatokat, érettük sok millió mozgósításával keletkeznek nyomtató műhelyek, az újságok eszközük mindennemű vállalkozás hasznát és az erejük csak abban rejlik, hogy írják szegéuy iróemberek, lel kesek idealisták, önzetlenek, akiknek köz sorsa szegénynek maradni. Titeket, dunántúli testvéreim a hivatásban, szólítalak most munkára. Akik elszórva tettétek kötelesség- teket, most szolidaritásba lépve a »D. K. E.“ zászlóaja alatt induljunk csatába. Jlagadjátok fel és rázzátok meg ezt a lobogót, hogy mindennek szeme feléje forduljon. A Dunántúl e Lazának legszilárdabb pontja, egy kis magyarország ez külön, mely ezerév óta közvetetlen nyomása alatt az idegen nj ugatnak, soha meg nem tántorodott, nemzeti erejében. A küszöbön álló uj ezer év nemzeti küzdelmeibe belépve ez országrész, ha szellemi egységet tud előkelő társadalmába beoltani, tündöklő vezérszerepet van hivatva játszani a nemzet fejlődő életében. A természet pazar kincseivel, gyönyörködtető bájával gazdag ez ország rész; lakosai a multhól őrzik a hazafi erkölcsöket, mint nagy elődöktől rájok maradt örökséget; a Z r i n yi, a Festetich, a Deák, a Bátt hány, a Széchenyi, a Vörös- marthy, aBe rznsnyi. a Kisfalu Jj nevek napjaink koszorújában a világra szóiló illatú virágot. Városainkban modern irányú müveit polgárság versenyző a hasznos munkában és a hazafi erkölcsök, gyakorlásában : hogyne volna hálás nekünk dunántúli íróknak a feladatunk, midőn amaz ősök el uem erjedt unokáit, eme polgárok törekvő sokaságát szólítjuk a nemzeti közművelődés zászlója alá, melyet egyik . jelesünk tart jobbjában védő kézzel fölibe a haza oltárának. Ez az uj küzdelmek kardja. A művelődés, a felvilágosítás, a jótékonyság, az anyagi és erköcsx gyarapodás békés csatáira szólitlak benneteket; testvérek mind az igazságban, amelyet szolgálunk. Van-e szebb látvány, mint mikor győzünk tollal, győzünk az elme munkájával, győzünk a szív érzelmeivel, győzünk az önzetlen szolgálattal, győzünk az önkéntes áldozattal, győzünk, a haza szeretetével, győzünk az igazsággal és győzelmünk mindeuek győzelme, amelyé munkánk és életünk, halálunk és halhatalanságuck. Rákosi Jeni. Gazdászok, erdészek nyugdíjintézete. Bupapeot, decz, 23. A mezőgazduséggal p erdészettel foglalkozók nyugdíj intézete, legutóbb tartott igazgatósági ülésén tett jelentés szerint, uz előzetesen jelentkezett tagok közül, | april havában történt megalakulás éta; bofizetett 130, kiknek biztosított nyugdíj összege 149200 koronát képvisel, éri dijuk 27690 • kor 16 fii. Eddig befolyt 20293 kor. 93 fii. dij. Ebből értékpapírokba ran fektetve 18- 875 kor. 20 fii., melyek valamint minden befolyt pénz a .Magyar ‘országos központi takarékpénztárnál | őr iztetnok. Az elnökség jelenti, hogy | magas kor- máuy egyes tagjainál tisztelgett, kérre a támogatást és segélyezést. A pénzügy mi- nizster űr kilátásba helyezte, hogy | következő állami jótékony sorsjáték jövedelmében részesíti az intézetet, add és illetők menteség iránti kérvényét pedig méltányosan fogja elintézni. A főldmivelési miniztet* és állam titkár urak szintén torábbi támogatásukat helyezték kilátásba. A belügy es vallás ügyi miuizter ura megígérték, hogy a fonhítoságuk allatt levő testületeknek alapítványi és egyházi uradalmaknak ajánlani fogják az tntézet jótékony működésének igénybe vételét. A tagok gyűjtése és az alap tőke szaporítása érdekében az igazgatóság élénk akcziót fog kifejteni, mert lehetetlennek tartja, hogy mezőgazdasági államban ily üdvös intézmény felvirágzására no jnsson. A földbirtokosoknak módot uyi\jt az intézet, hogy gazdatisztjeik jövőjéről, rokkantáéi járadék, özvegyi dij és nyugdíj biztosítás által csekély évi hozzá járulással gondoskodhassanak. De maga a gazda és bérlő saját személyére sem köthet en nél előnyössbb és olcsóbb biztosítást, miután az intézet tisztán önsegélyre lévén alapítva, nyerészkedés teljesen kivan zárva, sőt a befizetett dijakból még a kezelési költségekre sem forditatik sémi, mert ezek is más alapból fedeztetnek. Az országos Erdészeti Egyesület mostani közgyűlése melegen ajáulá tgjainak ez intézetbe való belépst. Alapszabályok és dij táblázatok szívesen küldetnek az intézet irodájából, Budapest, Lóuyay u. 7. Baranyay István, igazgató. Magántisztviselők orsz. nyugdijegyesülete. Budapest, decz. 23. A magán tisztviselők or3z. nyugdíj- egyesülete az alábbi köriratot intézte az ország összes magántisztviselőihez : Egy tontos, a hazai kereskedelmet évek óta foglalkoztató kérdés megoldást nyert. A magántisztviselők orsz. nygdij- egyesülete megalakult. Kettős feladatot tűzött ki magának ezen egyesület. Az egyik, a kereskedelmi alkalmazottaknak módot nyújtani arra, hogy megtakaritotb filléreiket, egy kölcsönösség alapján szervezett pénztárban elhelyezve és gyümöl- csöztetve, munkaképtelenségük esetére önmaguknak nyugdijat, haláluk esetére özvegyeiknek évi járadékot, esetleg teljesen árván maradt gyermekeiknek nevelési járulékot biztosítani. A második feladata, az ország részvénytársaságainak és magánezé- gcinek módot nyújtani arra, hogy ezen egyesület vagyonát, idönkinti adományok vagy alapítványokkal gyarapítva, tisztviselőik aggkoráról, ezek családjainak (sorsáról nagyobb megterheltetés nélkül gondoskodhassanak. Társadalmunknak, de főleg a kereskedelmi világnak ép oly régóta, mint súlyosan érzett hiánya, hogy nem létezett eddig intézmény, mely a kereskedelmi és iparvállalatoknál vagy üzletekbe alkalmazott nagyszámú magántisztviselők jövőjének biztosítására szolgált volna. Nemcsak hézagot, hanem valódi szükséget fog tehát a megalakult »Magántisztviselők Orsz, Nyugdíj- egyesülete* pótolni. Ezen egyesület nagy és hálás, közhasznú és humánus feladatának felismerése mellett meg vagyunk győződve arról, hogy nemcsak a hazai kereskedelmi körök, de az egész társadalom örömmel fogja üdvözölni ezen magasztos czélu intézményt, mely hivatva lesz a kereskedelem és ipar szorgalmas bajnokait és ezek családtagjait felszabadítani azon aggodalomtól, mely eddig csak tespesztőleg hatott tevékenységükre: hogy miből fognak agg korukban munkaképtelenség esetén megélni, mikép fognak családjuknak kenyeret szerezni! Méltóztassék megítélni azon hatást, melylyel ezen intézmény a lidércz- nyornás alól felszabadított, nyugodt jövő elé tekintő, gondoktól ment kedélytől ösztönzött magántisztviselők seregének (tevékenységére fog bírni: méltóztassék megfontolni,hogy ezen egyesület humánus működésével kapcsolatosan mily nagy erkölcsi
