Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-09-02 / 37. szám
Veszprém’ 1893. XII. évfolyam. 37. szám. Szombat, szept. 2. Hírlapíró cLa. : Veseprém. Szabadl-ntcua 514. se. ZáCird.etéselc : Petifcooronkénfc 12 fii Nyilt-tér petit-tere 4 fillér. Kincstári illeték 60 fii. A város tűzvédelme. Veszprém, szept. 1. A holnapután tartandó városi képviseleti közgyűlés rendkívül nagy- érdekű javaslatot fog tárgyalni. A városi tűzrendészed szabályrendelet az, melyet dr. Óváry Felnéz orsz. képviselő, bizottsági tag dolgozott ki. Az elaborátum nem nj keletű, jjár 6 ®v előtt, 1887. elején nyújtotta be azt dr. 0 v á r y a város • házhoz a képviselet s a közigazgatási bizottság le is tárgyalta, némi módosításokkal el is fogadta; de jztán a felső fórumok által szentesítést nem nyert. Megsülyedt valamelyik hivatalszoba szoros fascicu- laséban — ad graecas calendas. Hát nem maradt más hátra, mint a szabályrendelet újból a képviselet plénuma elé vinni — s holnapután fog ez a város közgyűlésében letárgyaltatok A szabályrendelet nemcsak a város sajátos fekvésének s építési modorának megfelelő tűzbiztossági óvintézkedésekről gondoskodik ; nemcsak atűzőrség hatékonyabbá, munka- biróbbá tételét czélozza, de egy tjsgyjövöjü elvet léptet életbe, mely 'hivatva van korszakot alkotni a tűzvédelem terén. Ez az .elv, a kötelező belépés a tűzoltó egyletbe. Első pillanatra persze úgy tetszik, hogy az kivihetetlen. Ám realizálható mégis, bár nem a szó teljes értelmében. A szabályrendelet kimondatni akarja, hogy a város minden 20—40 éves férfia, a tűzoltóság tartalékosainak besorozhatok legyenek. A hi a tényleges szolgálat alól felmentetni akarja magát, azt bizonyos összegnek a tűzoltó-alap javára lefizetésével eszközölheti. Ha személyes pressiónak tűnik is fel ez az intézkedés: nem kevéssé indokol a- méltányosság s az igazságérzet. Ha mindenki egyaránt a tűzvédelem előnyében részesülni akar, vegyen is részt e védelem munkájában mindenki. Vagy dologgal, vagy pénzével. Ha bizonyos az, hogy a 4 fizetett tűzoltón kívül, önkéntes tűzoltóink mindenike önzetlenül teljesiti hivatását s testi épségét, sokszor életét veti koczkára a város mentésében: miért ne vegyen részt (munkában minden munkabíró férfi, mikor a mentés áldására mind igényt tar ti Ez az igazság. Ez a méltányoság. Ezt az elvet lépteti életbe az aj tüzrendészeti szabályrendelet. Egyhangúlag kell azt elfogadni a képviseletnek. Mert nemcsak igaz- aágos, de minden tekintetben körül- ; tekintő, kifogástalan derék munka az. A varos legnagyobb résbe ma még oly veszedelmes tűzfészek, még annyi a nád, /.sup, bogy évtizedek kellenek, mig itt tűzbiztonságról egyáltalán szó lehetne. Hát a tüzveszedelem eszközeit, erejét szaporítani mindnyájunk egyforma kötelessége. Ez intentiója dr. 0 v á r y claborátumának melyért a városi polgárok közelismerésére rászolgált. Kisérje e munkát ísteunek áldása ! Sztáray Antal gróf. t S z t á ra y Antal gr. főrendiházi tag, veszprémmegye várpalotai nagybirtokos. — mint részvéttel értesülünk aug. 30-án este nagy-mihályi kastélyában elhunyt. Sztáray gr. a főrendiháznak a leg- munkásabb tagja volt s mint erősen ellenzéki érzelmű főár, a nemzeti párthoz tartozott. A főrendiház költségvetési vitájában évek hossza során át minden esztendőben fölszólalt s különösen Tisza miniszterelnöksége idején kíméletlen nyíltsággal mutatott rá az akkori kormány rendszer hibáira, s az áhami háztartás körül mutatkozott bajok orvoslását sürgette. Az utolsó költségvetési vitában, mikor a kormánynak a főrendiház bizalmatlanságot szavazott, betegeskedése miatt nem vehetett részt, de rá néhány nap múlva azért beválasztották a delegáczióba, melynek hosszú időn át ö volt úgy szólván az egyedüli ellenzéki tagja. A boldogultat özvegye, Batthyány Fanny grófnő gyászolja, kivel 1863-ban esküdött meg. Gróf A p- p o n y i Albert elhunyt édes anyja révén nagybátyját vesztette el benne. Nagymihályi és sztárai gróf Sztáray Antal 1839. április 8-án született Budapesten a Kaplyon-nemzet- ségből származó család ifjabb ágából. Tanulmányait részben itthon, részben a külföldön végezte. Az 1861-iki alkotmányos életben és mozzanataiban mint főrendiházi jegyző és mint Ungvármegye tiszteletbeli főjegyzője élénk részt vett, mely tevékenységet mindvégig folytatta úgy a politikai életben, mint a gazdasági téren. Közhivatalt sohasem viselt, de nagy gondot fordított n a g y m i h á- lyi (Zemplén) és várpalotai Veszprémmegye uradalmaira, melyek valóságos raintagazdaságok. Áldás emlékére! ; Megyei jegyzöegylet. A menyei községi éz körjegyző egylete 1893. évi szept. hó 10-én d. e. 9 órakor Veszprémben a megyeház kis termeiben rendes évi közgyűlést tart, melyre az egyleti tag urak tisztelettel meghivatnak. Tárgyak: 1) Elnliki jelentés. 2) Az 1892-ik évi pénztári számadás megvizsgálása. 3) Az 1893-ik évi költségvetés előirányzat megállapítása. 4) A segéd jegyző rendszeresítése tárgyában tett kérvényről szőlő jelentés. 5) A községek és jegyzők nyugdíjhátralékának mikénti behajtása. 6) Az egyleti tagsági dijak behajtása és a behajthatlanok leírása. 7) Az egyleti szabályrendelet módosítása. 8) Inditváoyok, 9) Elnök 8 tisztikar lemondása és uj választás tétele. Schil J. elnök. Veszprémváros közgyűlése. Rendezett tanáéin Város kijelelő testületé által 1893 szept. 5-én d. e. 9 órakor tartandó rendes (őszi) közgyűlés tárgysorozata : 1. Az 1894. évi költségvetési előirányzat tárgyalása 2. Az állami polgári fin iskola részére telek megszavazása. 3. A veszprémi 364, 371, 371V» és 542 sz. házaknak utczai közlekedési czélokra megvétele 4. A házalást tiltó szabályrendelet, módosítása. 5. A város adóságainak conventálása iránt tett indítvány tárgyalása. 6. A zsúppal ás náddal fedett házak és az ntrendészet szabványainak benemtartása iránt tett indítvány tárgyalása. 7. A város közpénztárairól és kőbányájáról készített 1892 évi kimutatást a vármegye közönsége jóváhagyja. 8. A választás alá nem eső képviselők 1894 évi érvényes névjegyzékének kiigazítása. 9. A városházi bolt bérbe adása iránt kötött szerződés jóváhagyása. Az ősz első napjai. Veszprém, szept. 2. Gyümölcsöket érlelő nyárnak kezdünk végre járni-, még bőven árasztja reánk a nap csókos sugarát, de nem perzsel az többé. Valmi jóleső, meleg hangulat szállja meg lelkünket s úgy véljük, mintha a közeledő ősznek enyhe szellőjét éreznők magunk körül. Az aratást befejezték, sőt sok helyen a cséplést is; a gazda napestig tartó fáradozással hordja csür- jébe a kicsépelt életet, a kenyeretadó termést. Kevés kivétellel gazdagon fizette az vissza a reá fordított verejtékes munkát. Igaz, hogy árát most még szerfelett lenyomva tartja a külföldi versenye, de ez az állapot még mindig többet ér annál, mikor nagy árt kinál a vevő, de nincs eladni való. Mig ott künn a falun magtárba gyűjtik a termés megvalósult reményét, addig itt a városban a haza jövő reményei sorakoznak szépen egymás mellé, hogy a szellmi kincsek magtárából szerezzenek maguknak a jövő megélhetésre erőt és képességet. Az aratás itt később következik be, mikor majd megállapítható lesz, hogy a tanításnak nemes kezekkel elhintett magvai fogékony talajra találtak ama serdülő növendékek szivében, kiket a szülő most reményteljes, édes aggodalommal bocsát ki | gondoskodó szárnyai alól. A „Veni Sancte“ hyraunsa pár nap malva elhangzik, hogy áldást kérjen arra a törekvő ifjú nemzedékre. mely a szülői ház tágas udvarterét csak most hagydta oda, hogy komoly munkával cserélje fel eddigi játékos otthonát. A lét fokozódott versenyéban ma nehéz feladatok várnak arra ki az iskolából az élet közdó porondjára lép ki, hogy aczélozott akarattal, eszének és szivének erejével ösvényt törjön magának a megélhetéshez. Innét az az igazolt aggodalom, melylyel a szülő gyermeke jövőjére gondol s megépitgeti, megformálja azt képzeletében, az optimista hiszékenységével, a szülő szeretetének elfogultságával. Kívánjuk, hogy a szép remények valósuljanak s az ifjú szivekbe hintendő magvak — ha a gyümölcsérieló nyár itt is bekövetkezik — gazdag termést hozzanak. De nemcsak az iskolában, hanem az egész vonalon megindul a munka, hogy pihent erővel, f >kozódott kedvel érvényesüljön a társadalom minden életképes negyede és osztálya. A törvényhatósági élet is intenzivebb működésre vár; úgy a város, mint I vármegye kifejtik őszi munkaprog- ranc. ínjukat. Az ödölő és fürdő/.ő közönség nagy része megérkezik, az utczák megnépesülnek, § élet, vidám elevenség váltja fel a szezon mord csendjét mi nekünk, újságíróknak feltett kedves dolog. Szóval, lassankint visszazökkenünk a megszokott kerékvágásba p az emlékezetnek adjuk át szünidei élményeinket, hogy hely adjunk a mindennapi gondoknak. Ezekközben a napok is egyre rövidülnek, mintha fokozottabb tevékenységre igyekeznének sarkallni a létért való küzdés emberét. Ez a mai nappal beköszöntő szeptember képe, a felpezsdülő munkálkodás igazi évadja, az őszi hervadásba lassankint átmenő természet poezisa . . . Hazai fürdőink. Az egyesület czélja I a) balneológiát és annak segédtudományait mi vélni és «épszerüsiteni, b) a hazai fürdőket és ásványvizeket ismertetni és irántuk érdekeltséget kelteni, c) a hazai fürdők és ásványvizek kezelésének javítását, előmozdítani, d) a hazai fürdik közös érdekeit erkölcsileg támogatni, e) a fürdőorvosokat, fürdötulajdonoso- kat és bérlőket, úgy magukközt, valamint a gyakorló orvosokkal érintkezésbe hozni. Az egyesület minden évben országos congressust tart és ugyancsak minden évben működéséről évkönyvet ad ki, az egyesület ez idei igazgatótanácsának eluöke dr. Tauzzer Vilmos egyetemi tanár, al- elnökei: dr. Bókái Árpád, dr. Schwimmer Ernő 'fegyetemi tanárok. Az egyesület vegyes tagjainak száma (orvostudományi és gazdasági osztály) 275. Áz 1893. évi congressus már ez ins hó 20-án, 21-én és 22-én tartatott meg, mely alkalommal a hazai balneológiának számos, felettébb fontos Ugye került, tárgyalásra, egyszersmind érdekeinek előmozdítására sok hasznos és fontos lépés történt Ezek közül felemlítjük a következőket : 1. A közoktatásügyi minister a balneologiai egyesület feliratát figyelembe véve, Ígéretet tett, hogy oda fog hatni, miszerint a balneologiai szakszerű tanításra külön önnálló tanszék rendszeresittessék. Dr. Bókái Árpád, az orvosi facultáson már az egyetemi év második semesterében a balneológiáról rendszeres előadásokat tartott. A kereskedelemügyi minister a balneologiai egyesület felterjesztésére a magyar fürdők hirdetéseit a m. á. v. vagonjaiban önköltségi áron közölni rendelni 1 a forgalmi viszonyokat, a vasúti menetrend czél- szerü megváltoztatásával előnyösen iavitotta. 3. Az egyesület közreműködésével javultak a hazai fürdőkben a meteorológiai észleletek. 4) Az egyesület felterjesztésére a földmivelésügyi minister üdülési telepeket létesített 5. Lépéseket tett, hogy Sárosmegyében Sóóvár községben nagyszabású sósfürdö létesittessék. 6. Végül még — bár eddig szerény keretűnek mondható — irodalmi tevékeyságet fejtett ki. Ezen irodalmi munkásság legjelentősebb termékeinek egy részét olvashatjuk a balneologiai egyesület ez idei évkönyvében, melynek, a benne közölt tudományos becsű értekezések második nagyobb felét képezik. Első helyen kell említenünk dr. Bókái Árpád kiválló érdekességü dissertatió.ját, melyben a hazai fürdőket a külföldiekkel összehasonlítja, folytatásául a múlt évben ugyan e tárgyról tartott s na;y feltűnést keltett értekezésének. Dr. Bókái szépen, világosau és meggyőzően tüntette fel, hogy ngy a belsőleg használt gyógyvizek, mint a külső fürdögyógymódok tekintetében Magyarország épen nincs a külföldre utalva s buzdítja | magyar közönséget, hogy ne seregeljenek a külföldi fürdőkre hanem virágoztas- sák fel a lehető legtömegesebb látogatásukkal a hazai fürdőket, melyek a külföldiek határozott aeqnivalen- sei. A balneotherapikus hatányokról szólva, bövehben tárgyalja a hideg vizkurát, melyből érdekesnek tartjuk e helyen közölni a kővetkező, minket is közelebről érdeklő passust: „Nem akarok itt a magyarok által látogatott Wörishofenról szólni, hová a durván empirikus kuruzslóuak, pater Kneipp-uek tortúráit elszenvedői annyi hiszékeny, egészségével könnyelműen játszó ember tódul, nem gondolva meg azt, hogy a helyes gyógykezelésnek a helyes I diagnózis az egyedül biztos alapja, a melynek felállítására pedig köz- tudomás szerint ama kegyes pap egyáltalán nem képes.“ A kinek hideg viz kúrára van szüksége, ngymond — menjen a gyönyörű varillavölgybe, ebbe a kis magyar Radegundba. Fejlesszük Koritniczát, a feketehegyi és lg ló-füredi fürdőt, ngy nem lesz szükségünk a külföldre. A meleg (hév) gyógyfürdők közt is a külföldiekkel bátran vetekedik Stubuya, Daruvár, ICeszthely-Héviz stb. A földes hivvizek közül kivá- Szklenó és a bupapesti Sáros fürdő. Kénes fürdők: Herkules fürdő, Pös- tyéu, Margitsziget, Lukács és Császár fürdő. Elsőrendű sósforrások: Herkules fürdő, Szobráncz és a C 1 i z i fürdő. A szénsavas fürdők közül felemlíti Szliácsot, Tárcsát, Lublót, Borszéket, Élőpatakot, Tas- nádot és Balatonfüredet, mely utóbbinak ásványvizével is készülnek szénszavas fürdők. A vasgáliczos ásványvizek közül pedig Parádot és Erdőbényéb Van még hazánkban számos kitűnő gyógyhatású lápfürdő, mint Tátrafüred, Báziás, Lubló és Borszék'stb. Dr. Bókáinak a kongressuson tartott eme előadása külön lenyomatban az összes magyarországi orvosoknak megküldetett. Az évkönyvben foglalt értekezések közül felemlítjük még a következőket: Dr. Ehrenreich Jenő: A karlsbadi és néhány hazai ásványvíz befolyásáról a gyomormozgá- sókra. Dr. Salgó Jakab: Ideg és elmebajok balneotherapiája. Dr. Bruck Jakab: A női bántalmak helyi kezelése fürdőkben. Dr. Tnszkai Ödön: A vízkezelés a nőgyógyásza than és szülészetben. Dr. Szilvássy János: a borszéki hideg fürdők élettani hatásáról. Dr. Hankó Vilmos: A magyar ásványvizek kezelése és kiállítása. Érdekesnek tartjuk e czikkből fel- 1 említeni— a magyar ásványvizek el- terjedettségére vonatkozólag — hogy % sir József főherczeg és Andrássy Gyula gróf. A magyar főberezeg nagyon szerette ni balhatlaa emlékű Andrássy Gyula grófot! r ifjúságában baráti rokonszenvvel viseli tetett iránta és ez a rokonszenv az évek! növekedésével nem fogyott, sőt gyarapodott! Grtíf Andrássy Gyula különben is kedveljéi Tolt az egész ural kodé háznak, a minthogy megkedvelte mindenki, a ki vele, a lángeszű államférfiuval és szinte páratlanul kedves modorú gavallérral érintkezett. És jj milyen nagy volt egymáshoz való Tegaszkodásuk, épen olyan nagyon és mji- tedandó az az emlék, mely e barátságot a legszebben hirdeti; a magyar kir.ílyi nonvédség. Mert övék a legnagyobb érdam, hogy a honvédség megalakult. ( — Nagyon jó és régi barátom volt/ —' mondta nekem egy Ízben József főherczeg. Együtt csináltuk meg a honvédséget. Fiúméban voltam, mikor Andrássy Voloscá- "an utolsó napjait élte. Szerettem volna Jt még egyszer látni, utoljára. De uum “ljesülhetetl vágyam ; Andrássy úgy ki* ’énta, hogy családja tagjain kívül senkit 88 bocsássanak hozzá. 1 A visszaemlékezés e borúját derű vatlja ml József főherczeg mosolyog. — Nem Bókkal a honvédség magaiaku- wsa ut^n — folytatja a beszédet —/nagy hadászatot rendeztem, a melyen Andrássy 18 részt vett. Yolt köztünk egy főár/ a ki ®em valami ügyesen lőtt, s ezen /vadá- atston a vad helyett engem tálált el‘ Mrencsémre csak néhány srét horzsolt, “"dégeim nagyon megijedtek, de ín csakhamar megnyugtattam őket, hogy nem ! történt semmi bajom. S ekkor . . , gróf Andrássy Gyula elém áll meghajtja magát és igy szól: — Fenséges uram! Fenséged az első sebesült honvéd ! Józsaf főherczeg a czenzuráról. József főherczeg nagyon kedveli az öreg Ormós Péter kiralzi tanácsost. Ormós, ki jelenleg Aradon lakik, mindig meghívott vendég, valahányszor csak Kis-Jenön tartózkodik a magyar főherczeg. A fenség kitüntető kegye folytán én is környezetében lehettem s a társaság tagjai közül többen sdomázás, tréfázás közben, mikor az élczelődés nyilai Péter bácsit érintették, persze ccupa rokonszenvvel, gyöngédséggel informáltak, hogy ezt meg ezt iijam ki a lapokba Ormós Péterről. Es maga József főherczeg is biztatott nevetve: — Igen. igen. írja meg ezt Péter bácsiról. Hadd ismerjék meg igazán a Péter bácsit. — Ormós királyi tarácsost! Hát, ha azokat a tréfákat, adomákat ki is Írnám, azért csak olyan rononszenves alak maradna Ormós Péter. Mindnyájan kaczagtunk kivéve Peter bácsit, a ki tréfásan komolykodott. __ Bizony jó lssz, kedves öcsém, — szól t hozzám tettetett komolysággal — ha jobban vigyázva ir az újságba. Egyáltalán jó lenne, ha előbb megmutatná a csikkéit, mielőbb azokat olküldi . . . József főberezeg közbe szól; — Nem is tudtam, hogy Ormos ilyen nagy pecsovics. Lám be akarja hozni a cz^Dzurfti'i Más alkalommal ismét szó volt a ,pe- csovics*-ról. 8 ekkor József főherczeg nahoz, József Ágost főherczeghez fordult. — Józsi, tudod-e hogy mi az a ,pe- CSOViCB ? I o fiatal fenség kérdő tekintetére meg- magyárzta fiának a „pecsovics* jelentőségét. Ép ekkor szólott hozzám valaki a tarsaság tagjai, közül és igy, legnagyobb sajnálatomra, nein halhattam József fo- herczeg magyarázatát a „pecsovics*-ról. Arról azonban meg vagyok győződve, hogy a magyar főhertzeg a „pecsovics*-ot tősgyökeres magyarsággal magyarázta. A tiszteletbeli honvéd. 1891-ben töréént József föherczeg Aradon át Kis-Jenőre utazott. A különvonat Aradon vagy negyedóra hosszat megállott, s itt szállott fel Ormós Péter is, hogy Kis-Jenőre menjen a föherczeg kedves Vendégéül. A vonat szellős nyitott per- ronján foglalt helyet József föherczeg és kísérete és az utón megesett Ormóssal az, hogy fejéről a szél lefújta a kalapot, Ormos pedig nemhozott magával más kalapot. József föherczeg ekkor elővesz egy honvédsapkát s Ormós fejére teszi: — Ezennel Kinevezem Ormós Pétert tiszteletbeli honvédnek. Mikor ezt nekem a föherczeg környezetéből elmondották, a fenség ép jelen volt, -s mert hallotta, hogy ezt a tréfás esetet le akarom írni, igy szólt hozzám;-— Úgy írja le, hogy a szól lófujta Ormós fejéről a kalapot, a mint a vonaton ültünk. Ormós kétségbeesik és leugrik a robogó vonatról és vissaszalad a kalapjáért. Aztán könuyüséggel ismét utoléri a vonatot, fölugrik és diadalmasan mutogatja nekünk a megmentett kalapot. Mikor József föherczeg „berravaló*-t kapott, Délelőtt belép egykirándulótársaság az alcsuthi parkba. S alig hogy mennek : egy hatalmas fán megpillantanak valakit. Zubbony van rajta s fűrészeli az ágakat. — Hallja kérem!,— kiált fel hozzá a társaság egyik tagja. \— Mit parancsolnak ? — Szeretnék megtekinteni a főherczegi parkot. Szabad. — Már hogy neszabadna ? — Merre megyünk legjobban ? . . . Vagy igen; nem vezetne maga minket körül? — Nagyón szívesen. Csak előbb lemá. szom- S hogy lejött az a zubonyos munkás ember, illető tisztességtudással köszönt s kezdte vezetni a társaságot. — Nagyon jó vezető volt. Megmutatott, megmagyarázott mindent töviről hegyire. A társaság nem egyszer összesúgott: „Milyen émberek szolgálják a föherczeget!“ Mikor aztán mindent láttnk : a társaság három forintot adott a kalauznak borravalón! a mit ez szépen megköszön re elfogadott. A társaság kifelé indult.. De még nem ért ki a parkból, mikor egyik mondja „És József föherczeget még se láttuk !* Arra megy épen egy szintén kertészféle Megszólítják : Mondja csak; hogyan láthatnók meg József föherczeget? — Épen jókor kérdik. Nézzék : amott megy .... — Az a zubonyos ? .— Az ! A társaság tp.ajd hogy el nem sülyed szégyeuletében. Az a zubonyos alak volt a vezetőjük, a kinek ők — a főherczeg- nek 1!! — három irtot adtak, borravalóul. Délben pedig József föherczeg vígan mondotta Klotild föherczegasszonynak : — Édes jő feleségem, a mai ebédet már megkerestem. S előveszi zsebébŐj a három fortot s elmondja, hogyan kereste meg ezt az összeget. A „borravalót* aztan szétosztotta az alc8uti szegény gyermekek között Petőfi a szaMgharczban. Minden magyar, ki hazáját igazán szereti 8 a szabadságért lelkesedni tűi, megmegemlékezik azokról a nagy időkről s nagy hősökről, melyek — s kik o magyar népnek szabadsagot, hirt, nevet és dicsőséget szereztek. Azokban a nagy időkben, 48-bán matatta meg a magyar, hogy az a vitézség, melylyel Hunyady a {örököknek támadásait viasza-vissza verte, átszáll ott a kó*>ö utódokra is. S ha a kétes jövőbe tekint szemünk, azok a napok öntenek c*üg dő szivünkbe uj reményt, melynek »lápján bizton várhatjuk, hogy a magyar nemcsak egy ezredévet’fog megünnepelni a Duna és Tisza öntözte tereken, S azokban a nagy napokban élt nagy hősök példái buzdítanak benünket arra, hogy a hazát szeressük forrón igazán. Dicsőbbnél dicsőbb példák állanak előttünk. Ott a legdicsőbbek közt a forradalom bőse és költője, ki ifjan s vakmerő reményekkel küzdött s halt meg a szabadság, egyenlőség s testvériség die tő eszméiért. Ez a fiatal költő s szomorú véget ért hős : Petőfi Sándor — egy kritikus, ki gyermek ifjú éveiben csak a szerelemnek | élt. de egy ihletett pillanatában szenvedélyes ösztönből előre megérezte, megjósolta a forradalmat s ettől hezdve a hazáért s a szabadságért lelkesült, munkált, fáradó tt. Ha ifjabb éviben irt dalaiban fordul is elő néhol hazafias hang, nem olyan az, mint a mely „A magyar ifjakhoz*, a | „Dalaim*, „A nép nevében“ czimü már I 47-ben irt költeményeiben nyilatkozik. Haza és szabadságszerebete egész szenvedélyé növekedett a franczia forradalom történetének s Baranger költeményeinek tanulmányozása által. A pesti ifjúság bálványozta benne a költőt 8 forradalmárt egyaránt. S Petőfi megérte azt a várva várt dicsőséget, hogy vezére, zászlóvivője lehetett a fővárosi ifjúságnak azon a napon, melyen a sajtó felszabadult, a jobbágyok kezéről lehullott a bilincs, s a magyar nép újjászületett — 1848-ban márczius tizenötödikén. 0 volt az ki nem csupán az ifjúságot, hanem az egész fővárost lelkesedésbe, mámorba ejtette nemzeti dalával, melyet midőn az egyetem elöti téren els.zavalt, minden jelenlevő felemelte kezét s egy szivvel-lélekkel utána kiáltotta: „A magyarok Istenére esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.“ Midőn az igy föllelkesített nép s vezetői Petőfi, Jókai és Vasvári lefoglalták a nyomdát s keresztül vitték a sajtószabadságot Petőfi lelkesült örömmel igy kiált föl: „Szabad a sajtó 1 ............Ha tudnám hog y a hazának nem lesz rám szüksége, szivembe mártanám kardomat s úgy Írnám le haldokolva piros véremmel e szavakat, hogy itt álljanak a piros betűk, mint a szabadság hajnalsugarai.* 0 volt az, ki a szabad szellem s a szabad szó egy martyrjának, Táncsics Mihálynak a börtönből való kiszabadítására 20,000 embert vezetett Budára s onnan a rabirót ünepélyes menetben, kivilágított utczákon hozta vissza Pestre. Estve a nemzeti színházban, hol a nap méltó megünneplésére Katona Bánk bánját játszották, Egresy Gábornak közkívánatra el kellett szavalni Petőfi nemzeti dalát 8 a szavallak végén a lelkesedés viharával „ezer meg ezer ajk viszhangozta az esküt.“, A márcziusi mozgalomban az egyesek közt Petőfinek volt legnagyobb része s népszerűsége ekkor állott tetőpontján.
