Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)

1893-09-02 / 37. szám

Veszprémi Független Hírlap.

Szombat, szept 2,

t

►

►

| Hunyndy János keserflvizböl évente 1 millió, a borszéki vízből több mint 3 millió, a mohai Ágnes vízből másfél millió palaczk került forgalomba. Az évkönyvben olvasható még »egy a fürdők összes viszonyait* felölelő, (határozottan üdvösnek mondható) törvényjavaslat s annak hosszú tárgyalása és beható megvitatása a kongressnson.

Végül közölve van egy érdekes kimutatás a „magyar fürdők látogatottságáról az utolsó 3 évben* (1890—92). Dr. Boleman Istvántól.

A 8 budapesti ásványvizfürdőben összesen másfél millió ember fürdött meg, 90—92-ben 65 nevesebb magyarfürdőben összesen megfordult állandó és átutazó vendég, 1890 ben 55 ezer, 1891-beD 56 ezer, 1892-ben 62 ezer.

Ezen adatok mellett czikkiró szomorúan konstatálja, hogy pl. egy külföldi fürdőt, pl. Wiesbadent kétszer annyi vendég keres fel, mint 65 magyar fürdőt.

A magyar fürdőkön 1890-ben 9700, 91-ben 9900,92-ben több mint 10000 külföldi fordult meg. Legtöbb vendégje volt Herkulesíürdönek: 7019. Trencsén-Teplioznek: 5025, Püstyén- 3482 és Balaton-Fürednek: 2893.

Balaton-Füredon kívül a dunántúli fürdők közül a múlt évben Keszt- hely-Uévizet 540, Kenését 386, Almádit 382, Siófokot 1300 és Tárcsát 1020 vendég látogatta meg.

Úgy látszik, hogy a magyar kö- I zöns'ég kezd tudtára ébredni annak, hogy a magyar fürdők kiállják a versenyt a külföldiekkel, hogy pénzét itthon is elköltheti egészségének visszaszerzésére és evvel nemes ügyet szolgál. Örömmel halljuk, hogy ez évben nagyobbszabásu mozgalom indult meg, hogy különösen a balatoni fürdőket minden kitelhető módon fejleszszék, felvirágoztassák s a hasonló külföldi tengeri fürdők magas színvonalára emeljék. Úgy legyen.

— Dr. —

Az ipartestület mizériái.

Veszprém, szept. 2.

A veszprémi ipartestület aug. 27-én közgyűlést tartott.

Botrányos volt a közgyűlés elejétől végéig. Nem is részletezzük.

Közöljük azonban a közgyűlés többségének előbbi feliratát, melyet az országos n a g y-gyü lé she z intézett, s mely igy hangzik:

A III. Országos ipartestület

Tekintetes elnökségének

Miekolczon.

A veszprémi ipartestület 1886 év folyamán megalakult és áldást-alan működését Balogh Károly szabó iparos elnöklete alatt azon év szept. elejével megkezdette; no de erre is ellehet mondani a magyar példakéut I Adtál uram esőt de nincs benne köszönet /* — Ezen uj intézménytől természetesen, több iparos idegenkedett, azonban ezen idegenkedést egy népszerű elnök tapintatos és hiSgadt eljárása által igen könyen eloszthatta volna, — azonban az elnöknek a szegényebb iparost lenéző s kizáró döjfös magaviseleté által igen

sok iparos az ujintézményhez hajlamot nem érezvén, attól elkedvetlenedett. Okozta ezen bajt az elnöknek óriási hanyagsága, mert | az elnöki tisztet csupán nagyravágyási czimért viseli, elvállalt kötelezetségének meg nem felelt, — volt esel, hogy az egylet helyiségét hónap számra sem méltatta látogatására, az ügymenet még csak döczögve sem mehetett; különösen háromévtől, mióta Várkonyi Dezső jelenlegi jegyzó kebelbéli barátját megválasztatá, igy két fel fuvalkodott nagy ur összetalálkozott, mindegyik a főbbek társaságának hódolva, a jegyző a neki élvhozó vadászatot is — a la sportman — gyakorolja, a szegény árván maradt hivatalra rásem hederitenek, mehetett oda az iparos panaszával akárhányszor, mind eredménytelenül távozott, — a jegyző hétszámra nem volt a hivatalban feltalálható, a gyepiüt a hivatalszolgának ada dobva, szegény a mint hivatalos eszétől telett — végezte a teendőket, működése cgypár szolgábirói hivatalnál is feltűnővé lelt; szegény iparosok, nem különben a segédek tömegesen naphosz- szat a hivatal előtt tétlenkedtek, mig nem a hivatalszolga őket megsajnálva könyörült rajtuk s ügyüket úgy a hogy eligazította

Ily eljárás csak is Veszprémbe járhatja meg, miután az elnök vagyonos ember lévén, tanácsos és helyettes polgármester, városi képviselő, megyei bizottsági tag és min- I den kiküldetésekben agyon bizottságolt tagnak a jegyző jó barátja, a pénztárnok pedig házi ura, — ily körülmények közt nálunk az ipar- testületi ügymenet, igazán megvallva, csupán a kifüggesztett táblán, melyre ez van Írva: — Ipartestületi hivatal — szerepel.

Miután jogos panaszaink meghallgatásánál mindenkor süket fülekre találtunk, elérzékenyülve 1 belefá- sulva vissza vonultunk; azonban fel* jajdnlásokat tapasztalva, tétlenségben tovább nem maradhattunk, különösen szivetrázkod ató azon esemény, midőn szegény tüzkárosult iparosaink azon adományban, miket országszerte számtalan nemeslelkü ipartestületek, kik csupán a szerencsétlen társaink felsególyezésére küldették könyöradományaikat — nem hagy az elnök ókét abban rögtön részesítette volna hanem atöbb 1000 írtra rugó összeget inkább a polgár- mesteri hivatalnál helyezte el, melyből a károsultak mai napig sem részesültek.

Hogy a pohár még csordultabbá váljék, később az elnök, hogy basás- kodó hatalmát szegény iparostársainkkal minél jobban éreztesse, tanácsosi rangjánál fogva, az évi hátralékos tagsági dijakat, még a lüzkárosul- tálcát sem kiméivé, a végrehajtói közegekkel, annak idejében, ágybéli s több más ingóságukat tőllük elviteté, — holott ezen időtájban még a magas kormányi adóhivatalok sem működtették közegeiket. [■Ehhez járult Steinmacher Kárólv tökéletesen árva gyermek esete is, kinek még rokona sincs, hogy utczai csavargóvá ne váljék. Kolin A. Lázár iparos társunk őt czipész tanon- czul magához vévé és 4 évre tanoncz- nak felfogadd, ekkor nevezett iparos kérve-kérte az elöljáróságot, miután ő maga is szegény, ruházni ezen

árva fiút nem képes, legyenek könyörületes szivüek, hogy a testületi pénztárból egy kis ruházatra csekély összeget utalványozni szives kedjenek, s úgy a szegődésidij valamint az iskolaidij fizetés elengedé sében is részesittessék; ezen feli épé seért, nevezett iparos társunk a pénztárnok által el lesz utasítva azon nyilatkozattal, ily formán száz kérelmező jöhet azokat mind segélyezzük?

Kérdjük tehát, hogy az általunk keservesen össze rakott filéreinket miczélra gyűjtjük? nem-e a szeren csétlen tagtársaink segélyezésére; persze az egyleti jegyző elóbre való, kinek az ide j. alá befektetett zárszámadás és igen hiányos vagyon kimutatás szerint neki minden biztosíték nélkül 225 frtot elól-gül adtak — más szegény iparos társunknak még bitositék mellett sem szavaztatik meg kölcsön összeg, itt is eléggé meg van világítva a tul- lapon érintett jóbarátság, pénztárnok a házigazda, annak pedig az ő lakbére előbbre való mint az egylet érdeke.

Tekintve, hogy hosszú 7 év alatt mióta az ipartestület fenáll, az elöljáróságnak legcsekélyebb áldásos működésével sem találkozhatnunk, ellenben pedig a fizetés felemelések napi renden vannak, végre hogy az iparos körnek az ipartestületi hivatallal együttes lakásuk, az egyletnek nagyhátrányára szolgál, a napnál világojabb, — miután az egyletnek, 60-70 frtos hivatalos helyiség elegendő volna, azonban ismét az elnök érdekeltsége végett a testületnek 150 frt évi házbért mint az egésznek vagyis 300 frtnak felét kell fizetni; — kérdjük valóban ezen eljárás össze egyeztethető-e midőn az olvasókör egész telyes gazdaként szerepelve, valamennyi lakosztályt araija, a hivatal pedig csupán egyszobára van számítva, igy csaknem úgyszólván korcsmái helyen, a hivatalos iratok és könyvekben minden arra nem hivatott egyének is turkálhassanak, ez mind rend ellenes és egyáltalán tovább nem tűrhető.

léssel, hogy igazságos jogainkat a törvényes utón keresendjük — az ülésteremből eltávoztunk.

Mintán ezen intézmény kárhozat és nem jótétemény, és | páratlan hanyagság abból is kiviláglik, hogy egy a múlt évi ministeri rendelet szerint takács, fazekas, csutoráé képesítéshez kötött 1 most már ennek elismert iparosok az elöljáróság által mai napig sincsenek felvéve, és az ipartesteiletbez tartozó könyvek és irományok, vagy éppen nem, vagy pedig rendetlenül, nagyobb részben hivatalszolga áital kezeltetik, a hivatalt, valamint az elnök, úgy a jegyző is a leghanyagabbul látogatják, panaszosok az ó igazságos jogaikat nem gyakorolhatják, mi alólirot- tak sokkal több mint testületünk fele 242 iparostársak elhatároztak, hogy méltányos iövetelésünket, költséget sem kiméivé ipartestületünk felvirágoztatása és jólétének előmozdítása czéljából, az illető helyen, a jelenlegi elöljáróság, különösen eluök és jegyző kizárásával, ujválasztás elrendelését kérelmezzük.

Midőn panaszos kérelmünket a Tek. országos ipar-egyesület szives tudomására juttatni szerencsesek lehettünk, magunkat jo indulatukba ajánlva maradtunk. (242 iparos társunk megbízásából).

Veszprém, 1893. szept. 2.

Alázatos szolgái:

Szenczi József Kandier Ferencz. Csonka István.

A vámosi tűzvész.

Tehát ily állapotokat a 400 iparos között levő egyének, mintegy 242 iparostársak tovább nem tűrhetvén, írásbeli kérvényüket az elnök elé terjesztessük, melyben sérelmeink orvoslása végett, a már megtartott nagygyűlés után, mélyre írásbeli meghívókat nem kaptunk, még egy nagy gyűlésnek megtartását kérelmeztük, mely | •/• »Veszprémi Független Hírlap utján is közzé tett s 236 iparos által aláirt 12 pontokat tartalmazta, azonban ezt az elnök formahiba miatt vissza utasitá; — miután az elnök Ízlése szerint a formahibákat kiköszörültük, az ülés f. évi augusztus 27-én. megtartatott, mely alkalommal egy pont kivételével többi ponfozatunk mind elutasítva lettek; — mintán azon alkalommal egypár elöljáró drasztikus és meggondolatlan kifejezésével találkoztunk, hogy bennünket megkorbácsolással fenyegettek, — ehhez járult egy korcsmái helyiségben az elnöknek meggondolatlan durva kifejezése, midőn hatalmát ismét fitogtatva bennünket becsű- hatással fenyegetett, — azon kijelenVeszprém, szept* 2.

Isten sujtoló keze nagyon ránehezedett erre a vármegyére.

Alig, hogy a veszprémi nagy tűzvész óriási kárait enyhítette az országos részvét, a vármegye ismét arra kényszerül, hogy a jó emberek részvétéhez forduljon.

Évtizedeken át nem ismétlődnek oly isten csapásai, mint itt ismétlődnek im egy év alatt. Szinte döbbenve gondol az ember arra, hogy vissza él a jóságos emberszerető felebarátok nagylelkűségével.

De megtesszük. És kérő szavunkat felemeljük azokhoz, akik az irgalom áldó erényét valaha gyakorolták, akiknek jól esett — ha nyomort enyhítettek.

Ott — a városunkhoz legközelebbi községben, Vámoson, ma nagy nyomor van.

Tegnap, pénteken délelőtt 9 órakor tűz támadt M ó r o z c a Imre házánál s aztán 3 óra alatt leégett 110 ház, sok melléképület, minden behordott gabna takarmány, számtalan házi álla t, igás jószág.

S beleveszett a tüzbe két emberélet is. Ajkay Ferencz jómódú gazda és Csók Ferenczné. Házaik mentésében beufulladtalc a füstben. Aztán zsarátnokká égtek.

Jött segítség is, az isteu-vert nép segítségére miudennünét.

Odajöttek a nagyvászonyi, tótvá- zsonyi, hidegkúti és felső-eőrsi tűzoltók; de legtöbb segélyt nyújtott a veszprémi tűzoltóság. Dr. Ováry parancsnoksága alatt a a

! segédtiszt, kisietett a vesz helyen | 22 önkéntes tűzoltóval egy hydrofor : géppel s a mentés leghatékonyabb | munkáját azzal végezték, hogy az égi házak tetejét letakaritván — a szobák beégését megakadályozták.

Emberfeletti erőfeszítés volt az Csak az irgalom Istene veheti azl számba.

Egykor királyokat uraló, négyszáz év óta nemes Vámos község népe, ma felerészben koldus.

Évtizedek óta sinlett az uj aera nyomásai alatt. Az egykor boldog birtokos nép, türelmes zsellér-néppé vált át. Nincs egyébb Vagyona ma már, mint az ősi magyarsága. Nagy erény-számba megy már ma az is.

Mikor bentinket, Veszprém város ért félév előtt az Isten ily rettentő csapás: másnap már itt volt Vámos község szegény népe, kocsikon hozva az eleségnemüt — és férfi népe itt maradt oltani, segíteni másnap is, a vész végéig.

Polgárok! Veszprém város és vármegyénk polgárai! Erre emlékezni tartozunk.

Az Adjon Istent, Fogadj Istennel fizessük vissza.

A becsület dolga az.

Mikor e sorokat írjuk, a könyü munkájából csak azt tudjuk, hogy a városi nagybirtokos Kovács Gábor és a kerületbeli képviselő dr. Óvá ry Ferencz s leégett 112 család élelméről, hevenyészett] hajlékairól gondoskodik. Az önzetlea emberszeretet oly munkája az, mely követést parancsol.

Ha kiben jó szív van, most odaáll a szegény jó szomszédok mellé.

Megsegiti őket, mint segítettek minket ők, fél év előtt.

Hírlapunk irodája im megnyitja a gyüjtést"a vámosiak részére, egy csekély összeggel, 10 frttal,

További adományokat szívesen veszünk 8 hétről-hétre nyugtatván, érkezés után azonnal átteszszük a vármegyei alispáni hivatalhoz.

A könyörület adományait ssámba veszi az égi irgalom!

Felhívás Veszprém vármegye közönségéhez !

Vármegyénk területén ez évben pusztított tüzesetek száma egygyel ismét szaporodott, a tősgyökeres magyar nép lakta Vámos község nagy része folyó hó 1-én a lángok martaléka lön. — A vész napján fújt óriási szélvihar következtében 110 épület nagy menyiségü gabona, gazdasági felszerelés, házi és szárnyas állat, ruhanemű és lakberendezés lett rövid néhány óra alatt por és hamuvá, a pusztító elem két ember áldozatot is követelt.

A kár mintegy 30.000 forintra tehető, 1 legnagyobb részben a szegényebb sorsú lakosságot érinti. — Nagy mérvben igénybe volt véve a vármegye közönségének könyörüle- tesssége az utóbbi időben vármegye és az országszerte ^előfordult gyakorlati elemi csapások alkalmával, de azért a siker biztos reményében fordulok ismét hozzá s kérem filléreivel tegye lehetővé, hogy | lyen sújtott lakosság hajlékát . üszkös romok helyén újból feu í* hesse s ne legyen kénytelen koldn' ként tovább vándorolni ! BHil jutalmul a nemes szivü adakozök* nak az a tudat, hogy a ki szere csétlenekoek ad, Istennekek ad Az adományok, melyeket hirlaiy~ lag nyugtázni fogom, közvetlen»', hozzám küldendők, —

Veszprém, 1893-év Sept. hó 2-áH alispán szabadságon ICOLOSSVÁRY I

m. főjegyző.

Védekezés a cholera ellen.

Irt»: Dr. Herényi Károly, megyei főorvos Ajánlja Vemprémmegye közönségének lcttlSos,, a nép oktatás tekintetéből a lelkész uraknak és iskola-tanítóknak*

A cholera-járvány'leküzdését és fejlődésének meggátlását első sorban az orvosrendőn intézkedések pontos foganatosításával és azoknak kellő erélylyel való alkalmazásával érhet' jük el.

Tapasztalásból tudjuk, hogy a fslolem I aggodalom, Ínség, nyomor, romlott levegő’ egészségtelen lakás, sok embernek szak helyen együtt lakásai Ss-zezsufolása, átázás meghűlés rossz élelmi szerek, siláoy táplálkozás, mér- téktelenség és minden, a testet 11 lelhet gyengítő tényezők a cholera járvány feltün- tével, ezen nyavalyát könnyen előidézik éi súlyosbítják.

Szintén tapasztalásból tudjuk, hogy ch0- lera-járvány idejében az eleinte gyengén mutatkozó hasmenések, ha eihanyagnltatnak vagy czélszerütlenül gyógyitatnak, valóságos cholerába mennek át

Az óvintézkedéseknek feladata tehát az hogy a fentebb elősorolt és az egészségre károsan ható befolyások elhári’ásónak; a mi csak úgy sikerülhet, ha a községi elöljárók az itt reájuk bízott toendőket buzgón és pontosan teljesíteni, a lelkipásztorok és iskola- tanítók pedig a népet alkalmilag az alább elősorolandőkra figyelmeztetni és oktatni igyekezenek.

Kétségtelen, hogy a cholera terjesztésé nek közege, illetőleg eszköze maga az emberi közlekedés, gerjesztő oka pedig a cholera- ragály. A járvány által meglepett községeknél ki lehet többnyire mutatni, hogy oly egyének lepetnek meg először hányszékeléá által, kik előbb valamely fertőzött vidékea megfordultak, vagy azok, kik ilyen fertőzött helyeken coholerás betegnél vagy annak közelében voltak. Bizonyosnak mondhatjuk, hogy nem csak az oly ember terjeszti a a cholerát, a ki maga is kifejlődött cholerába szenved, hanem az is terjesztheti, ki cholera-hasmenésbe szenved.

De nem csak az ember maga, hanem az étkek és más tárgyak is lehetnek a ragály verői, 1 hogy a cholerabetegekiől származó és üritékekkel fertőzött ruhanemüek is a cholera terjesztői lehetnek : uzt szintén azá- mos tapasztalás TnV.óhyitja.

A cholerá-ragály tapad emb írekhez és különféle tárgyakhoz és átvitel által is terjeszthető.

Az emberi szervezet a cholera-anyagot a gyomor- és bélhuzamon át hányás és hasmenés által üríti ki, a béltartalomban nagy mennyiségű baeteriumok és élénk mozgásban levő gomba-csirák találtattak az újabb kor búvárai által.

A eholera-méreg hatékonyságának elő- mozdil ásóra mi sem szolgál annyira, mint a poshadó, bomlásban levő szerves anyagoknak jeleuléte a lakházakat környező levegőben, és annál öldöklőbb hatással dühöng a cholera valamely helyen, minél nagyobb mérvben van ja lakásokat környezd lég az ily romlott levegővel befertőztetve. Számos példa van rá, hogy a choJeru-üritékek telt és elhanyagolt árnyékszékekbe öntettek, inneu cholera-gerj fejlődött ki.

Tapasztalás bizonyítja továbbá azt is, hogy a legnagyobb betegedési arányt a nedves, rosszul szellőzött, ronda, zsúfolt lakások szolgáltattak, s az oly házakban, vagy helyiségekben, a hol arnyékszékekből vagy csator|Megbukott oly borzasztóan, bogy menekülnie kellett aj Tárosból, mellékutakon, nehogy tettleg bántalmazza az ellenjelöltje mellett lelkesedett nép, őt a nép apostolát!* »Az i nép, melynek szabadságát ■ kivívta, kndarczczal kergette el a nemzet ■ legfényesebb lángszellemét. |

Beteljesült rajta a világtörténelem azon tanítása, hogy a népszerűség tarpeji szikla, mely felemeli oda az embert a magasba, csak azért, hogy onnan újra lehajitsa.

De az önérzetes költőt a mint a népszerűség nem részegítette meg, úgy a népszerűtlenség nem csüggesztó el. — „Igazán olyan volt, mint a gyémánt, e mely magát csak gyémántporral engedi köszörültetni.*

Népszerűségét csak 48. őszén nyerte vissza ; mikor a forradalmi eszmék diadalra jutottak, mikor már a harcz és'j háború Magyarország és Ausztria közöttelkerül- , hetlen volt, mikor a hazát a kül-és bel- ellenség északról, délről, keletről, nyugatról lángba bontotta, s mikor a hazának minden fegyverfogható hű fia felkelt a szabadság védelmére, mikor lelkesítő lantját Petőfi maga is karddal cserélte fel. s elhagyta ifjú nejét, hogy koczkára te- I | gye ifjn életét.

Októberben a hovédek .sorába lépett . századosi ranggal a 28-ik zászlóaljhoz,

, mely távol a ceaták zajától Debreczenben I állomásozott

Innét küldött a nemzetgyűléshez egy »Csatadalt* azzal a megjegyzéssel hogyha oly bnzditónak találják, mint a „mar- . seülaise‘-t, nyomtassák ki annyi példányban, a mennyit szükségesnek fognak látni e küldjék szét országszerte a magyar táborba.

»Debreczenben tétlenségre lévén kárhoztatva, elégedetlen volt helyzetével. — A harcz mezejére vágyott.*

Azért Bem első győzelmeinek hírére az erdélyi hadsereghez tétette át magát.

Megmutatta, hogy a mily ezent lelkesedéssel tudott dalolni a hazáról s a szabadságról, olyan vitézül tudott éltük véres harezokban küzdni is.

Bé szt vett Bem első nevezetesebb csatáiban, Dévánál, Vízaknánál s Szászsebesnél s ez utóbbi helyen oly hősiesen viselte magát, hogy aemcaak érdemrendet kapott, hanem őrnagyi rangot is.

Lantja a fegyverzörgés közt sem hallgatott,

„Mikor a végső erőfeszítés napjai következtek el a nemzetre, a mikor csak egy csodalelkes ülés hozhatott még diadalt, akkor irt egy lelkesítő riadót s azt beküldte a kormánynak, hogy nyomassa ki.“

Pedig mennyit ér háborúban egy lelkesítő csatadal, bizonyítja azt egy fran- czia tábornok levele, ki azt irta a kon- ventnek, hogy yagy küldj «nk neki egy tetemes hadsereget, vagy egy kiadást a ,marseillaise“-ből.

Ekkor irta ,A honvéd* czimü költeményét, melyet 25000 példányban nyomatlak le 1 osztottak szét a hadseregben,

Február havában családi ügyei miait a hadseregtől rövid időre megválni kényszeralt és mint futár útjába ejtette D eb reczent is, hol a magyar kormány tartóz - kodott, mert Pest ez időben osztrák kézben volt.

Ekkor volt Mészárossal azon ismeretes összeütközése, mely őrnagyi raugjáról való lemondásával végződött. — Petőfinek ugyanis szokása volt, hogy nyakkendőt és keztyüt soha nem viselt, s ezen szokását megtartó a harezban is mint katona.

Mészáros hadügyminister, — ki szigorú fegyelmet követelt, nem vévén figyelembe, hogy egetz zászlóaljak harczolnak rendes egyenruha nélkül — feltétlenül meghagyta neki a nyakkendő és keztyü viselését. —

Petőfi ezen parancsot önérzettel vissza- nta8Ítá I egyúttal őrnugyi rangjáról 'is lemondott.

Eddig mint tiszt szolgálta hazáját és

most a sértés után elveihez híven nagylelkűen arra határozta el magát, hogy az önkéntesek közzé áll 1 hazáját mint közlegény fogja védni.

Miután családi ügyeit rendbehozta, visszatért az erdélyi felkelő hadsereghez, hol Bem igen barátságosan fogadta és kinevezte újra segédjének.

A költő és Bem az ősz lengyel hadvezér között rövid idő alatt ,oly meleg barátság szövődött, mely csak rendkívüli emberek sajátja.*

Közösen szerették a szabadságot, közösen szenvedtek I küzdöttek érte — ez hozta szivüket oly közel.

Petőfi Bemet Hannibállal szokta összehasonlítani, mert mindegyik kettőt nem tudott: félni és csügedni.

A költő Bemnek barátságát s azon önzetlen áldozatkészségét, hogy bár magyarul sem tudott, mégis oly vitézül har- ezo lt | magyar szabadságért, két lelkesült költeménynyel hálálta meg:

A magyar nemzettől is szép, magasztos, megható jutalmat nyert az ősz tábornok egy első rendű érdemrend által I azon mód által, melylyel az öreg Németh alezredes átadta neki e szavak kíséretében: „Én nem vagyok szónok s ha az volnék sem tudnék most beszélni, engedje meg ön, hogy megcsókoljam önnek jobb kezét, mely az én hazámért vérzet !* És sírva csókolta meg a tábornok vérző kezét, i a kik jelen voltak, sírtak mindannyian.

A költőt is megjutalmazta nemzete egy újabb érdemrenddel, me.yet Bem adott neki ünnepélyesen.

»Saját kezével — Írja Petőfi — tűzte mellemre az érdemjelet Bem, balkezével, mert jobbja még fel volt kötve s ezt mondá: balkézzel tűzöm föl, lizivsm felőli kezemmel I s midőn elvégző, megölelt, hosszan és melegen megcsókolt. Az egész világ tudja, hogy én nem vagyok szerény ember, de Istenre mondom, ennyit nem érdemeltem, Oly mély mugilletődéssel,

melytől, ha eszembe jut, most is reszket lelkem, azt feleltem": Tábornokom, többel tartozom önnek mint atyámnak; atyám csak életet adott nekem, ön pedig becsületet.'

A hadjárat viszontagságai között folyton lelkesítette nemzetét csatadalaival, melyeket a tábori nyomda terjesztett 8zélylyel az egész országban.

Május elején, részint mert ekkor már a győzhetetlen tábornok kiűzte Erdélyből az ellenség légióit, részint szótdult családi ügyeinek rendezése s megromlott egészsége helyreállítása végett, miután Bem ujrk örnagyá nevezte ki, bizonytalan időre szabadságot kért.

Debreczenbe érve KosButhnál jelentkezett Bem leveleivel. Kossuth, az uj hadügyminiszterhez, Klapkához utasitá, ki nagy meglepetésére szigorúan kérdőre vonta. — »mert Bem tábornok egy levelét közé tette a »honvéd* czimü lapban s mert nem akarta Petőfinek elhinni, hon-y Bem parancsából tette, kényszeríteni akarta, hogy Bem tábornok válasza megérkeztéig Debreczenben maradjon. Petőfit e méltatlan eljárás fölötte eérté*. Rögtön lemondott és pedig most nemcsak őrnagyi rangjáról, hanem a katonaságról is.

A csatamezejéről a költő már elkésve érkezett Pestre — édes atyjának temetésére,

Koporsóját is csak akkor láthatta, mikor nem sok idő múlva szeretett anyjának holt tetemeit tették le melléje.

Szülői elvesztése fölött érzett bánatát s a honfi kezek által ejtett sebeket visz- szavonulva, a múzsák társaságában igyekezett enyhíteni a budai- hegyek között.

Innét hívta magához Bem egy levélben ; de i sértett költő azt irta vissza I ,Én nem lehetek többé katona, főkép azért mert boszuállásból jártak el ellenemben, kiszámított és nemtelen bosznállással, a mely nem is szűnnék meg, a mig csak katona volnék | miattam talán önnek is kellemetlenségei volnának, a mért pártfogol.

Hagyjon engem csendes elvonultságban a hol három dolognak élek, hogy hallgatva szolgáljam hazámat, szeressem kisded családomat, | örökös és hálás emlékben tartsam az ön jótéteményeit irántam s hazám iránt*.

De a Bem újból való felszólítására 1 a haza jajkiáltásaira, midőn az Ausztria által segélyül hívott északi hatalom 200,000 embert küldött ellenünk, kedvetlenül bár, mintha megérezte volna szomorú halálát, újra fegyvert fogott.

Bereczken találkozott Bemmel e a mint a tábornok költőjét meglátta ée megölelte, a ceaták edzett hőse, ki vészben és viharban soha nem reszkedett, sirt örömében, mint I szülő, ki szeretett gyermekét hosz- szu találkozás után keblére szoríthatja.

Ekkor már a magyar nemzetnek két nagy hatalommal kellett mérkőznie 8 ereje csekélynek bizonyult. Houvédeink egymásután vesztettek csatákat az ország minden részében. Bem tábornok, kiről Petőfi azt hitte, hogy lehetetlen nem győznie, szinte csatát veszteit Nagy-Kűküllő vármegyében Segesvárnál juiina 31-én. E döntő ütközetet P itőfi a csatatéren nézte végig — fegyvertelenül.

E csatában tüut le Bsm sz-srencee csillaga, itt veszett el | hon leghübb, fia. a szabadság legjobb dalnoka.

Nem érhette meg azt a nagy napot,

Amelyért lantja s kardja fáradott“.

Sorsáról számos versió kering, egyik regényesebb s képtelenebb, mint a másik.

Az a legképtelenebb hit, hogy él ma is Szibéria ólombányáiban: holott az orosz fogságból haza szabadult magyarok közül egy se tudott hirt mondani róla.

Ma már általánosan elfogado-H nézet, hogy a segesvári eleitek között ott van Petőfi is.

A Petőfi Muzeum czimü folyóiratban haláláról egy rendkívül érdekes s mis versióknál hitelesebb adat jelent meg, a

nem rég elhunyt Vájná Sándor 48-as honvéd huszár tiszt hátrahagyott irományai alapján.

A segesvári csata napján éjféltájban beszélte egy a csatából Kőhalomra menekülő Szkurka nevű közkatona Vájná Sándornak Petőfiről a következőket: Szkurka midőn a vesztett csata színhelyéről menekült Kőhalom felé, utólérte a gyalog, egyedül es fegyvertelenül menekülő költőt s felvette lovára.

De négy lovas muszka üldözőbe vesziőket.

A kettős teher a lovat csakhamar kifárasztja, úgyhogy a távolság köztük és üldözőik között folyton kisebbedik. Petőfi látván, hogy a menekülés lehetetlen, leugrik a lóról s az ut melletti szántóföldekre megy.

,De alig tehetett 25 vagy 30 lépést felfelé a mezőn, az elől érkezett két maszka lovas utánna ugratott s réznyelü kardjával kettőt vágott a fejére, a második vágásnál esett a tőidre | a földön az egyik még egy vágást tett reá“.

Petőfit azért nem látta elesni senki más, mert nem a csata színhelyén esett cl s nem arra menekedett, a merre tábor.

Bá nézve jő volt, hogy meghalt; hogy elébb halt meg, mint Magyarország elbukott.

Nem jó lett volna megérni azokat a napokat, mikor a legvitézebb honvédekből álló seregek sírva rakták le a fegyvert, mikor a hazának legjobbjai hullottak el a hóhérbárd alatt.

ö szebb napokról álmodott, a szabadságnak győzedelini ünnepéről.

S ezen álma — szive vágya — évek múlva bár, de megválásait, mert ma már szabad a magyar nép s szabadon üli meg a szabadságnak emlékünnepét!

,S ki egykor fagyos ínségben, honában hazátlan gázolta az országüt sarát; most forró kegyelettel sóhajtja nevét az ifjú, a múzsák leeresztett fáklyával állnak emléke mellett a a hir glóriát vont homlokára“,