Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-05-09 / 22. szám
Veszprém 1891, XI, évfoyam. 22. szám. Szombat, május 9. FIBFLEN1BLAP giefjelen minden »zomialon. Alapára: egész évre 6 frt ; negyedévre 1 frt 50 kr,; egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések petitsora 6 kr ; nyllttér petit-tele 20 kr.. 30 kr.. kincstár illeték. — A hírlap irodája : „Petö1‘-iatéz at Veszpém (véroskiz-tér) Circumdederunt... Veszprém, május 9. Leszavazták a vármegye közgyűlésén — a régi vármegyét. El voltunk rá készülve. Szót se pazaroltunk ellene. Ami feltétlenül a kormány akarata, akár jó, akár rossz, az mind hálás talajra talál nálunk. Sikerül itt minden. Hol szép szóval — hol lovas- atakkal. Hát lemondott a vármegye önként, a néptisztességet megillető önrendelke- , zési jogairól s feliratilag kéri a kormányt, hogy vegye őt gyámsága alá s kormányozza jobban, mint ahogy | századokon át ö kormányozta maga- I magát. , Szép dolog. Hasonlit az erkölesi csődhöz. Csakhogy ebből a csődből becsülettel nem lehet többé kikeveredni. Az a vigasztaló, hogy purifikálódni fog sok rósz vármegye. Lassan ugyan, de mégis megszűnik idővel a sógorság- komaság politikája s a vármegyei hivatalokat nem fogják usurpálni egyes módoabb családok, avval a jelszóval, hogy „Akinek az Isten hivatalt ád — annak észt is ád hozzá!“ Majd ezután úgy lesz, hogy a nagy sógorságos megy eházak népét széthelyezik s érdek- nélküli idegenvidékbeliekkel rakják meg. A régi seprűket újakkal cserélik ki — mivelhogy az uj seprű mindig jól söpör. Az önkormányzat, jogvesztésével szemben ez is ér valamit és talán az is, bogy a 2% megyei’ pótadótól megmenekül a vármegye. Mert ha az államé lesz a megyei kormányzat s annak a budgetje — természetes, hogy annak székházát is át keilend vennie. Ha pedig átveszi — fizesse is ki az árát. Ez nemcsak a logika, de a becsület dolga is. Hogy jól cselekedett-e a mi megyénk tisztikara azzal, hogy maga is szavazott — nem vitatjuk. Pro domo sua, nem szokás ezt gyakorolni. Örök memento lesz azonban, hogy jogi életünk két kitűnősége, a fenkölt szellemű megyei főfiskus Kenessey Károly s legnépszerűbb mágnásunk, Esterházy Ferencz gróf — ellene szavaztak a javaslatnak. Mi a helyzet javulásán nem látjuk rózsaszínben. Kém akkora kaliberű még a kormány ereje és életprudentiája, hogy oly roppant apparátust, minő az összes vármegyék administratiójára szükséges — jól, bölcsen gyeplőn vezethessen. A hatalom centralizatiója nem paralyzálja egyszersmind a kötelesség és munka óriásmérvű összetorlódását. Hacsak masina nem lesz az egész állami élet — a hogyan azt jó Krisz- tinkovich Aladár apostrofálta: „Nagy kutya lesz ez az állami vármegye, amelynek a feje a vármegyében, a farka meg Bécsien lesz. Majd ha pedig Bécsben rálépnek a nagy kutya farkára, a feje a vármegyében fog nyüszíteni’“ Öreg kuruez, alighanem igazad lesz! A győri kir. tábláról. Győr, május 9 A tábla beosztása. A győri kir. Ítélőtábla szaktanácsainak, beosztása következő : 1-ső polgári tanács. Váltó, kereskedőimi, csőd. Elnök: Erdélyi Sándor. Bírák: 1. Horváth Kálmán, 2. Szabó György, 3. Er. Tliirring Lajos, 4. Wil- denauer János előadók. 5. Er. Uhlgarik Gedeon, tí. Jalsoviczki Lajos szavazók. Tanács-jegyzők: 1. Már Jó:séf, 2. Galamb Zoltán. [L-ik po'gári tanács. Urbér. Elnök: Vági Mer. Bírák: 1. Schmied Géza, 2. Szeyhő Urán, 3. Er. Hollerung Alf léd, 4. Kiss Gábor, 5. Bíró Antal, 6. Er. Bohrer Miklós előadók. Tanács- jegyzők : 1. Mennyei László, 2. Hoffmann József. I-ső büntelő es lll-ik polgári tanács. Elnök: Zoltán Géza. Bírák: 1. Braidschwer József, 2. Er. Uhlgarik Gedeon, 3. Cseneky Géza, 4. Mészöly Lajos, 5. Tóth László, 6. Jalsovitzky Lajos előadók. 7. Er. Hollerung Alfréd, 8. Er. Thiring Lajos szavazók. Tanácsjegyzők : 1. Kovács Károly 2. Hoffmann József. A restancziák. A győri kir. ítélőtábla a feloszlatott budapesti táblától a területére eső restan cziákat megkapta. Összesen 1709 drbot tesz ki ez a hátralék, a miből egy-egy bíróra átlag 110 darab esik, a mely ügydarabok az egyes bírák között már kt is lettek osztva. A királyi tábla bírói köreiben érdekes személyi hirt emlegetnek. Mint legközelebbi újdonságról, beszélnek ugyanis arról, hogy Tóth László ur, a győri kir. ítélőtábla bírája, a nagy-kanizsai törvényszéki elnöki állásra l e e n d kinevezve. A veszprémmegyei flókországgyülés. — Tavaszi gyűlés a megyén. — Nagy hire kelt, hogy erős csata lesz a megye terem parkettjén. A nagyságos beszélő honatyák és a szónokló megyei tekintetes bizottsági tagok két pártra oszoltak, hogy döntsenek a vármegye sorsa felett. Mienk maradjon-e a milliós megyeház, vagy az államnak adjuk át ? A vitéz kuruez Krisztinkovich Aladár jó mezőföldi talajból táplált nyilakkal jött lövöldözni, a zirczi André Gyula hozott magával vervet és szónoki hangot (még a megyeterem ezudar akusztikája sem vont le az értékéből) meg egy kis spiritizmust, a jóképű és őszinte Kemény Pál lehozta az országházból ama bizonyos élénk gesztu- ( sokat, melyekkel a képviselőház hangulatát j szokta illusztrálni, és egy hatásos szónóklat közben pompásan alkalmazta is azokat; I o- d o r Gyulának semmit sem kellett hozni. Helyben volt minden tudománya. A szép és sikkes F enyves sy Ferencz Andre Gyula szellemidézésével szellemes- kedett és hajigálta vissza az ellenzéki nyilakat, a jó pápai nevelésű Bart halos István elmondta a kormánypárt részéről a szokásos megnyugtatást. Az aranyszáju S z a- b ó Imre a végén vette indokolás alá a választmányban tett javaslatát. Erős, de dicséretesen higgadt, méltóságos mérkőzés volt ez. Az ellenzék sulykvetése elől a kormánypárt valóságos zsonglőr ugrással menekült; a kormánypárt rétzéről visszadobált könnyű argumentumokat a jól táplált Fodor Gyula, Krisztinkovich, Kemény cs\André mosolyogva kapták el a levegőben. Amilyen erős testalkatnak, le is nyelhették volna ezeket az argumentumokat, ha ellenzéki gyomornak meglehetne őket emészteni. A népségből az őszinte B a r c z a Dániel földműves tiltakozott az államosítás ellen, pedig Fenyvessy nevelése, a katonaságból Csetc Antal védte a fiatalságot meg a diplomát. Ez volt a képe annak a nevezetes vitának, melyet két vármegye provokált a közigazgatás államosítása ügyében. Fenyvessy lehozta a pápaiakat, Es z- terházy Ferencz gróf a devecserieket. Az elsők a javaslat mellett, uttóbbiak ellene szavaztak és az lett a végeredmény, hogy 79 szóval 41 ellenében kimondták, hogy a vármegye óhajtja az államosítást és régebbi keltezés alatt üdvözli a kormányt. Ez a keltezés még akkorról ered, mikor még egy betűt se láttak a javaslatból, de azért azt óhajtották. A régi vármegye tehát nálunk is el lett temetve elevenen. Akik hisznek a lélekvándorlásban, azok tudják, hogy a régi vármegye szellemének milyen lesz a feltámadása. Krisztinkovich, aki nem a Bach- korszak emlőin nevelkedett, azt mondja lllos- vayval, hogy egy hosszú testű hű ebbe vándorol át ez a szellem. Ennek a szolgálatkész hú ebnek a vidéken lesz a feje, Budapesten a dereka, Bécsben a farka. A szegény ebnek a farkára Bécsben rálépnek és a vidéken nyüszíti el magát. Lejár tehát ez az ősi vát megye, mint Kossuth bankói. Aztán préselnek helyette újakat az ismeretes fekete sassal és a viznyomásos szent István koronájával. — Az egész reformban csak egy a kecsegtető: az egyenruha. — A vármegyei diurnisták kapósabb parthiek lesznek, mert uniformist kapnak. Szinte már magam elé képzelem a piros B r e j e r t a két ki adói fehér csilaggal a spenótzöld zubbony-galléron. —- Valóságos nemzeti szinti hivatalnok. A megyeházi portás ünnepi botját elteszi V é g h el y a házi múzeumába, a kostöknek meg a tajtékpipának elveszik az ázsiója. Hanem a két perczentes pótadó megmarad az unokákra, hogy fizessék. A jó öreg Acs Rudi bátyánk, aki másfél embcrélétet töltött már Isten kegyelméből a vármegyénél, fejcsóválva forgatja a régi nemes vármegye jegyzőkönyveit s aztán bizonyos rezignáczióval hajtogatja. — Nem lesz biz ez jó sehogyse. Hullám. A megye közgyűlése. — Törvényhatósági közgyűlés. — Vármegyénk közönsége f. évi május hó 4-én és következő napjain tartotta tavaszi rendes közgyűlését. Gróf E s t e r h á z y Móricz főispán üdvözölte a szép számmal egybegyült megyebizottsági tagokat s kijelentette, hogy a számonkéroszék megtartatott, melynek eredményekép jelzi, hogy a vármegyei tisztikar hivatalos kötelességeinek megfelelni igyekezik, ezután az ülést megnyitotta és V é g h e 1 y Kálmán közigazgatási gyakornokot tiszteletbeli szolgabirónak nevezte ki. A közgyűlés első tárgyaként a köz- igazgatás államosítása vétetett fel, — az állandó választmány részéről e kérdésben a következő határozati javaslat terjesztetett elő: „Veszprém vár- megye hü marad azon álláspontjához, I midőn kijelentette, hogy azon irány- j nyal és elvekkel, melyeket a jelenlegi . kormány elnöke a törvényhozás s/.ine előtt kormány-programul vallott, egyetért és kijelenti ezúttal is, hogy a m. kir. belügyminiszter által „a közigaz- I gatás és önkormányzat rendezése iránt a vármegyékben* és ez idő szerint , országgyűlési tárgyalás alatt álló javaslat elveit helyesli és a törvénynek ily alapon való megalkotását kívánja. — Szükségesnek tartja azonban, hogy a nemzet által már rég kivánt közigaz- ! gatási bíróság, úgyszintén fegyelmi és szolgálati pragmatika, valamint a gyü- j lekezési szabadság megalkotása, vala- ' mint a községek és törvényhatósági joggal föl ruházott városok rendezése iránt teendők javaslatok a kormány által, a kormányeluök Ígéretéhez képest szükséges sorrendben beadassanak.“ A javaslat ellen első sorban Krisztinkovich Aladár m. biz. tag szólalt fel, ki a választási rendszer mellett és az államosítást ezélzó törvényjavaslat ellen foglalt állást. Az állandó választmány véleményét Szabó Imre és Fenyvessy Ferencz orsz. képv. hosszú beszéddel védelmezték, emellett még Barthalos István m. biz. tag szóllalt fel, Krisztinkovich in Jitványát Kemény Pál orsz. képviselő, B a r c z a Dániel és Fodor Gyula in. biz. tagok pártolták, — ezután elnöklő főispán 20 m. oiz. tag kivánatára a névszerinti szavazást rendelte el — és annak megej- tése után az állandó választmány véleménye 79 szavazattal 41 ellenében, tehát 38 szótöbbséggel elfogadtatott. Ezután a györ-zircz-veszprémi és a Veszprém-dombóvári vasút vonalak ügye került tárgyalás alá, — a vármegye közönsége ezen vasntvonalak kiépítésére 200,000 — 200,000 irtokat szavazott meg, s egyúttal kimondotta, hogy a pápai járás területén czélba vett vasútépítési munkálatokat kilométerenként 3500 írttal segélyezi e czimen 2% m pótadót megszavazott. A közgyűlés főbb tárgyaként jelezhetjük még, hogy a Balatontavi gőzhajózási társaság kezdeményezése folytán a már elkészült három hajó vizre- bocsátása alkalmából junius hó utolján rendezendő ünnepélyre, melyre a „Veszprém* és „Veszprémi Független Hírlap* szerkesztői külön hivatnak meg a vármegye képviseletére. A főispán, esetleg az alispán vezetése alatt B e- zerédy Viktor, Szabó Imre, Fenyvessy Ferencz, Matkovich Tivadar, Kenessey Károly, Takács Adám, dr. L a k y Kristóf, B o hull i c z k y Ödön, Rosenthal Nándor, Kovács Imre, J á n o s y Ágoston, ß uttn er Sándor, dr. Ó v á r y Ferencz, dr. C s o 1 n o k y László és dr. Purg ly Sándor ni. biz. tagok küldettek ki. A közgyűlés ezután az ügyeket a tárgysorozatban foglalt sorrend szerint vette tárgyalás alá s minthogy a közgyűlés még mindig tart, a letárgyalt és még letárgyalandó ügyekről lapunk jövő számában fogunk kimerítően referálni. A gyór-zircz-yeszprémi vasat, Győr, május 7, Győr vármegye múltkori közgyűlése a gönyő,-zircz-veszprémi vasút akkor egyedüli engedményesei tervének kiviteléhez 70,000 frt hozzájárulást szavazott meg. ! Időközben ifj. Batthyány Géza és Béé TÁMCEÁ. Yirágfakadás. — Soo8 Lajos költő barátomnak ajánlva. — A lányka még gyermek, egészen gyermek, csak 11 érés : még nem lehet tudni, mivé fejlődik. Az az ártatlan lélek, mely a láng- szin szemekből néz ki, megtartja-e örökké ártatlanságát, vagy leszédül a kárhozat útvesztőjébe; az a fény, mely ott tükröződik, az égnek csillaga lesz-e, mely a mennyország boltján ragyog, vagy lidérezfény, mely a posvány ingoványába vezeti el az utána futót; piczi cseresznye ajaka, mely csak csókra látszik teremtve lenni, nem-e vampyr- ajak, mely lelkét szívja ki a hálóba került- uek: keskeny kis kezével áldást, boldogságot nyujt-e vagy összezúzza a szivet, mely előtte szerelem-lázban vonaglik ? Ki tudná ... ki tudja azt előre, hogy a szinmézben nincs-e himboly-virágról gyűjtött, mely gyilkosává válik a nyalánknak ; hogy a távoli harangok méla zengése halottat kisér-e örök nyugalmára, vagy ünnepre hívja az élőket . . , ? Ks az ifjú, az túl van már a gyermekkor határán ; serkedző bajusza az ifjúság hírnöke, szivének, forrongó láza az a homályos czélra- í'.°rejp®.s’ mely a kis madarat tava-szal arra ösztönzi, hogy a szellő által hajtott pihét felvegyeKs az ifjú meglátta a szőke gyermeket. Voltál-e már völgyi erdőben és hallottad-e 0 a sárgarigó füttyentését ? Kisérted-e figye- em.mel a fütyölő madarat? Kérdésére csak a Vls8zhang ad választ, mégis ismétli; ismétli 0 Va^p,.8zaváf mindig hangosabban, pedig nem udja, párja lesz-e az, ki a domb oldaláról neki visszafelelget. így röpködé körül a gyermeket az ifjú j szivének forrongó láza . . . pedig csak | gyermek még a szerelemre, visszhang a j hivó szóra. j De a visszhang testet ölthet magára . . . a kettős kiáltás elhatolhat a rengeteg belsejébe, azt meghallhatja a cser-ágon tollászkodó madárka s elszállhat a hívásra . . .?! A gyermek megnőhet, a mikor a most még alvó szivet életre ébresztheti a kitartó hűség . . . ? ! Gondolhat-e a szív s gondolatának van-e logikája? Ösztön-e a szív számítása, önkénytelen előálló tünemény, avagy a mathematika igazságára állapított bizonyosság?! Es a gyermek figyelt az őt körül röpködő forrongó lázra; figyelt s jól esett gyermek- lényénék, mint a tavaszi rügynek jól esik az őt körül csókdosó napsugár. Söjti-e a rügy, hogy a vele enyelgő napsugár fogja kiszakasztani burkát . . . sejtheti-e a szendergő szív. hogy a körül rajongó láz fogja megmozdítani s belőle életre hirni az üdvözítő szerelmet ? Oh boldog tudatlansága a duzzadt rügynek, mely enged a csókdosó napsugár szavának ... a tavaszi napfény csak áprilisi szeszély ; ma fényesen ragyog, holnap felhőkbe temetkezik, hideg, havasesőt hullató felhőkbe, mely a csábra hallgató virágbimbót lefagyasztja gályáról ... oh te szendergő szív, ki hajtasz a körül röpködő lázra, nem lesz-e az is áprilisi szeszély, mely meggyilkolja életre keltett szerelmedet . . . ? Oh nem. A napsugár nem hűtlen rügyéhez; felhőket vonhat eléje a szél, mely elzárja egy időre jótékony, éltető melegét, de állhatatossága előtt meghátrál az ellen s a már haldokló virágból édes izü gyümülcsöt érlel a galyon . . . Először is, te a gonoszság ármányától megsanyart szerelem, a rágalom I havas esőt rejtő felhője eltakarhatja egy ' időre forrongó napodat, de annak kitartó 1 hűsége elűzi a rágalom fellegét; s májusi verőfénye édes boldogsággá érleli kipróbált szerelmedet. A napsugár addig csókdossa a rügyet, mig burka kipattan ; oly félénk, oly tartózkodó még; pedig már át van hatva az édes melegtől. mégis előbb pelyhes, gyenge ágacskáit küldi előre s csak azután nyií virágot, de oly tartózkodva, hogy a szemérem pírját- mindenki láthatja arczán. így mozdítja meg a szendergő szivet is a körül röpködő láz; a mint a szív megmozdult, életre kelt benne a szerelem is. Már tudja, érzi az átható me- ’ legséget, de még félénk ; még előbb elküldi előre a tartózkodást, a szem«rmetességet; retteg elárulni a változást, mien keresztül ment, retteg a világtól, de leginkább retteg a naptól, mely szerelmét életre hívta; százat is gondol, hogy mit tesz? hogyan teszi? és oly bizonytalan mégis minden tette. De mikor' a nap felragyog rá és elolvasztja a tartózkodás jegét, mikor a forrongó, lázas ifjú megfogja kis kezét s belétekint a lenvirágu szemekbe . . . vége a büverőnek, kitárja szép kelyhét az édes szerelem, bearanyozván szirmait, a tejarc/.ot a szemérem rózsaszín pírjával. ... És az ifjú az után is, hogy meglátta a szőke gyermeket, többször felkereste. A növekvő gyermek-bimbó úgy kereste, úgy várta éltető napját . . s mikor az megérkezett, oly hideg volt, oly tartózkodó; pedig, az a Bzemérmetes pir ott a tejarezon elárulta, mi megy végbe ott belül. De el kellett jőni az időnek, melyben a bűverő megsemmisül, a tartózkodás jege felolvad. Int az óra, az ifjúnak menni kell; megfogja a csipet kezet, belevész a lenvirágokba. — Szeretlek! megőrülnék, ha szerelmed nem kísérne utamon; mond, szereretsz-e te is? Úgy küzd a szemérmetes szív, tartózkodásában úgy vonaglik; de hasztalan, a fény, a meleg e-alja ki a színes szirmot, az epedő, az odaadó szerelem a drága sziv-titkot. Ösz- szeszoritja torkát a belsejében végbe m<mő változás, de azért kisóhajtja, amit az egész világért sem árult volna el: — Hisz tudja, hogy nagyon, nagyon szeretem. Elmegyek ; elmegyek, hogy fészket rakjak szerelmünknek; a szerelem-fészke drága, messze földről kell összegyűjteni anyagját hogy benne a boldogság örökös édes otthont találjon ; én egyenként, szálanként szedegetem ös ze kellékeit, hogy annál tartósabb legyen. Soká, nagyon soká leszek oda, mig megszerezhetek mindent . . . oh, megvársz-e engem, a mig visszatérek? — Ha az örökkévalóság napjáig kellene is várnom: megvárlak, reád gondolok. — Havas eső hullhat a bimbóra ... 0's ha szerelemmel jő valaki hozzád, hát ha elfelednél és azt viszonoznád? — A napnak nincs két hajnala, e szív csak egyszer_ szeret! — Örömben, bánatban, jóban, rosszban, dicsőítve engem, vagy rágalmazni hallva, nem felejtkezel-e meg rólam ? — Soha! És ment az ifjú messze, messze, fészket rakni gilicze madárnak: szőke kisleánynak, édes szerelemnek, tartós boldogságnak. Már 6 évet töltött el távol, mely idő alatt a gyermekből hajadon, a kis leányból nagy leány lett ... és még most sem kész a fészek, még most sincs összegyűjtve minden anyag. Elsőben megszerezte a külső borítékot : pályájára a képesítést; tovább ment és elhozta a fészek biztonságát: a tiszta jellemet; hogy a fészek drága lakója virágok között ébredjen s madárdal kisérje álmára költő lett az ifjú, ir és dalol, s mint a futórózsa átöleli a falat s ráhajtja virágát: úgy öleli át a költő minden dala szerelme bálványát, a szőke gyermeket. C<ak egy hiányzik még, csak egy van még hátra, hogy a fészek kész legyen: egy esztendőnek kell lealkonyodnia, egy fának kell sárguló lombját lehullatnia s a tar-ágon kikelet-szóra uj koronának nőnie, melyhez a fészket erősíteni lehessen. Az ősz már itt vagyon és a tél sem késhet soká: egy örömben és fájdalomban átélt élet megpihentetője s akkor a fészek készen lesz. Messze van az ifjú, nem kérdezheti meg az álmok szőke tündérét: hű-e még fogadásához? De az ifjú költő is; magas rőptü lelke kikel a messze ködéből és száll, száll az ismerős táj felé, a zsongó habokhoz, az édes helyre, az ábrándok szőke gyermekéhez, ott leroskad előtte. Biborpiros hajnalon édesen szunnyad még ő. Nézi, nézi a lecsukódott lenvirágszin szem táját . . . már nem kérdezi, tudja, hogy azokban az ártatlanság angyala lakik; a selymes pillákat, melyek alól reá a menyország csillaga fog ragyogni; a duzzadt cseresznyeajkat, mely csak az ő csókjára van alkotva; a keskeny kis lecsüngő kezet, melylyel a boldogságot fogja megkapni . . . belopja magát szeuderébe . . . úgy mosolyog az angyal, a mint felőle álmodik. — Ne, ne nyisd fel azokat a drága ajkakat, hogy mond ; úgy is tudom, hogy boldog, nagyon boldog leszek veled. ............Én Istenem ! te be szoktad teljesíteni az igazak kérését . . .!? Ba bay Kálmán.
