Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-02-28 / 12. szám
Veszprém 1891 XI. évfoyam. 12. szám. Szombat, febr. 28. Megjelen minden szombaton. — A lap ára : egész évre 6 frt; negyedévre 1 frt 50 kr,; egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések petitsora 6 kr ; nyilttér petit-tere 20 kr.. 30 kr., kincstár illeték. A hirlap irodája . „Petőfi intézet Vés p m ( ' * Segítség a megyének! ('Gr. Szápáry Gyula miniszterelnök űr o nmltsga szives figyelmébe.) Mint az oldott kéve, melyet a szélvész szárnyaira ragadott, úgy pusztul ki Veszprémmegyéből a nép. Vándorbotot farag az egykor kincses Bakony valamelyik fájáról — aztáu mén ki Amerikába^ Nyolcz éve tart már ez a szomorú népvándorlás. Eleinte csak szórványosan szállingóztak el Varsány, Románd és Péterd községekből; aztán egész családok keltek vándorútra. Most meg már egyszerre 100 meg 100 ember szedelőzködik össze, önkéntes dobra verik holmijukat, elkótyavetyélik az ősi fundust — azután mennek ők is, a föld túlsó felére. A győri hírlapok bétről-hétre konstatálják újév óta, hogy az ottani hazafias rendőrség hány meg hány vesz- prémmegyei ki vándorló embert tartóztat le a győri indulóházban. Február hóban nem kevesebb mint 260 veszprémmegyei embert fogtak ott el s nollé-velle visszatolouczolták községeinkbe. Mindhasztalan. Hetenkint elcsípnek Győrött meg Zákányban 20 — 30 embert, de 50—60 azért a harmadik oldalon mégis átbu- vik a határokon s volt eset reá, hogy 2—3 hónapig gyalogoltak, keresztül 4—5 országon, de azért mégis elérték a tengerpartot — és mégis kivándoroltak. Hiába itt minden hivatalos erőszak, hiába a közigazgatás hazafias közegeinek ellentörekvése. Hiába minden! Hiába ir itt ennek a kétségbeesett népnek ez az én népújságom is; hiába prédikálom nékik, hogy nem SÍ araiba boldog aranyország ám az az Amerika, mert ismerem ; mert három Ízben voltam odaát és közel 2 esztendeig láttam ottani véreink irtózatos küzködését; hogy igaz, miszerint sok magyar milliomossá lett odaát, de igaz az is, hogy 100 közül 70 — 80 százalék halálra dolgozza magát s elpusztul nyomorultul, siratatlanul, ismeretlen boldogtalan vidékeken. Hiába minden! Hiába jön hetenkint a new-yorki „Amerikai Nemzetőr“ egy-egy elrettentő czikke, mely kivándorlóit véreink újabb meg újabb iszonyatos katasztrófáit hozza Hiób-hirül. Mind hasztalan! Se nekem, se az amerikai magyar lapnak, se a jóravaló megyei hivatalnokoknak nem hisz senki. De legkevésbé a kormánynak. Mert azt hiszik, a kormány c<ak az adókevesbedéstől, az „urak“ pedig a napszám-megdrágulástól félnek. És minden ujságczikknél, hivatalos rendeletnél és kormányi enuutiatiónál ékesebben szól — a pénz. Az a sok pénz, mely évről évre Amerikából hazavándorok Alább közlünk egy hivatalos kimutatást arról, hogy a lefolyt. 1890-ik évben mennyi pénz érkezett az Amerikából kivándorlottaktól haza. Összeállította a soproni magy. kir. főpostaigazgatóság. És ez a hivatalos kimutatás azt mutatja, hogy csupán Veszpremmegyébe tavaly majdnem 100,000 frt erkezett Amerikából! 100.000 forint! Az kérem szívesen, olyan tekintélyes numerus, hogy azt nagyon bajos hazafias dikcziókkal visszadisputálni. Hiába fog össze e czélra kormány, viczispán, ujságiró, győri policzáj! Az a hazajött 100.000 frt többet ér minden tudományunknál, minden hazafias lelkesedésünknél és minden rendőri erőszaknál. íme tessék megnézni, de jól, figyelmesen, hogy hová, melyik községünkbe mennyi pénz érkezett tavaly Amerikából? Ajka ................................................ 23 5 frt — kr. Bakonybél . . . 35 ff — ff B.-M.-Szt,-László 4470 ff 80 ff B.-M.-Szombathely . 826 ff 92 ff B.-Nána .... 1532 ff 43 ff Bánk.................... 12 9 rí 40 ff Borz a vár .... 8832 ff 70 ff Csernye . . \ . 140 ff — ff Csesznek ... 941 ff 85 ff Csótli.................... 19 336 » 97 ff Csögle.................... 100 f f — ff Lázi ..... 710 V — ff Lepsény .... 10 Y) 21 ff L.-Patona . . 462 20 y> Marczaltő .... 249 ff 40 ff Mezőlak .... 350 ff — ff N.-Gyimóth . . . 2566 jí — ff Oszlop .................... 19 19 Y) 86 ff Öskii................................................- 50 ff — ff Pápa................................................ 49 37 V 93 ff P.-Teszér .... 10601 ff — n Réde................................................ 28 61 ff 34 ff Suur................................................ 24 51 01 ff Szent-Gaál 47 ff 80 ff Teés ................................................ 11 53 ff 18 » Vaszar................................................ 38 92 91 ff Varsány' .... 21851 V 20 ff Ziroz ................................................ 37 0 V 50 Y) Összesen: 91502 frt 21 kr. Hát itt a szép numerus, a pár ezer híján 100.000 frt! De ne tessék neki örvendezni, hogy hál’ Istennek, annyival is gazdagabb lett a vármegye! Ne bizony! Mert igaz ugyan, hogy ez összeg egy csekély része régi, itthagyott terhek lerovására jött meg és a megyei derék főfiskus, Kenessey Károly bácsi bizony csak elcsudálkozott, mikor egy árvapénztári adóssága elől Amerikába i vitorlázott toprongyos s/.egény embernek az itthagyott s agyonterhelt vagyonkáját nemrég dobra akarta üt- tetni — hát egyszer csak hozzájárul egy szegény gyerekember, elmondja, hogy ő annak az Amerikába menekült szegény öregnek a fia, azután elővesz egy nagy bugyillárist s nagy alázatosan kirakja az asztalra, szép amerikai j pénzben, az összes adósságot, kamatot, , költségeket, mit az „öreg“ küldött, aki alásan tisztölteti a téns vármegyét — mert nem jön többet haza, mivelhogy egy broklyni donga-ácsmű- helyben hetenkint 30 dollár (72 forint.) fizetése van! Hát van az, hogy a hazaküldött pénz egyrésze csakugyan itthon marad ; de a legnagyobb rész azért érkezik, hogy azon az itthonhagyott família is a pénzküldő családtag után vándoroi- hassson. S hogy ez _igy van, hogy a tavaly érkezett 100.000 forintnak az a rendeltetése : azt látjuk most, hogy 100 meg 100 ember kél útra vármegyénkből — Amerika felé ! Közeledik a tavasz; a tengeri hajózás legjobb ivada. A vándormadarak s a kiváudorló emberek epochális szezonja! Bizony, kegyelmes miniszterelnök ur, rémitő itt a baj Veszprém vármegyében. A városok ipara, kereskedelme itt nem a megélhetés kamatát termi meg, de évről-évre eszi az apákról maradt tőkét. A forgalmat rósz vasúti politika tönkretette végkép. A megye felejövedelmét képezett borhegyek kopárak, a tarlott köves hegyoldalakon néni terem Tíiég a krumpli — kukoricza sem. Az átok betetőzéseid pedig itt van az ország leglelketlenebb adó-inspektora, a rémitő hirü Harabasevszky, ki úgy ül itt a pusztuló vármegye nyakán, mint egykor Nero Róma romjain. Nyúz és présel; erőszakoterőszakra követ el; otromba közönynyel vette 6 év előtt épugy a Kegyeim ességed nyílt parlamenti dorgálását, mint az általa halálra üldözött megyei nép utálatát. Mit neki a népszámlálás csökkenő szomorú adata? Mit neki a kivándorlók sokasága, hisz marad itthon még préselhető áldozat! És mit neki a fillokszera? Mikor ő minden filllokszéráknál nagyobb és falánkab a fillokszéra! Bizony, kegyelmes miniszterelnök ur, óriási baj van itt Veszprém vármegyében ! Betűig igaz e sorainkból minden szó. S minden panaszunk egy- egy pusztuló veszprémmegyei család sírását tolmácsolja. Maga a megyei főváros, Veszprém- város, mely 12 ezer lakost számlál : ép most e télen etet, összekoldult garasokon, ingyen népkonyhán, naponta eg y ezer nyomorult éhes embert. S ha segítség nem jő : maholnap népkonyhát kell állítani — az egész vármegyének. ínséges munka nincs itt. Annak se czélja, se ideje. A homoksivatagokra való szőllőtele- pités pedig, e vidékről, kivihetetlen. Jobban fénylik a mi népünknek Amerika, mint a torontáli Deliblát! Hanem keresetet, pénzt adna a kormány a szétzüllö veszprémmegyei népnek azáltal, ha a vajúdó györ-zircz veszprémi, enying dombóvári s a vesz- prém-balaton-parti trassierozott vasútvonalak kiépítését mielőbb maga venné a kezébe s maga építtetné ki. Mert bizony úgy lehet, hogy mire évek vajúdása után elkészülnek e vasutak : nem lesz itt nép, aki használja! Ha e vasutakat építtetni kezdené a kormány: 4—-5 millió forintnyi man- kadij azonnal friss vért hozna a gazdasági válság laza ütereibe s a kész vasutak pezsgő forgalmat hoznának a városok iparába, kereskedelmébe ! Ez volna még, kegyelmes miniszterelnök ur, egyedüli rationabilis és biztos mentsvára ami Ínséges, nyomorgó népünknek. E nélkül elvész. A mappán ott figurái majd Veszprém ősi vármegyéje; de mint nemzeti tényező 1—2 év múlva már nem létezik. Pedig e vármegye pusztulása, anyagi és lelki kára lesz a nemzetnek is. A segítséged megkérendő, emelők lel esdő szavunkat Kegyeim ességedhez, Szívlelje, hallgassa meg! Kompolthy Tivadar. Ä függetlenségi polgárokhoz! Az orsz. függetlenségi és 48-as párt elnöke az alább olvasható két irat közlésére kérte fel lapunkat: Felhívás! „Az önkormányzat, illetőleg a tisztviselők választásának fentartása érdekében, mint az a képviselőház üléseiről közlött tudósításokból látszik, folyvást érkeznek kérvények, valamint egyre érkeznek az orsz. függetlenségi és 48-as párt köréhez (kerepesi-ut 11.) levelek, kérvényminták küldése végett, mely megkere.-ések azonnal teljesiftettek. Bizonysága ez a polgárok ragaszkodásának a választási joghoz, a melyet a kormány megszüntetni szándékozik. Midőn e ragaszkodást örömmel tapasztaljuk, egyúttal kérjük polgártársainkat, pártkülömség nélkül, hogy a kérvények aláírását folytassák, nem hallgatván azokra, akik őket arról netalán lebeszélni akarják, lévén a tisztviselők választása a polgároknak egyik legbecsesebb joga. Ennek megtartására czéloz a kérvenyozés, a melvet a törvények oly alkotmányos joggá avattak, a melylyel minden polgár, gazdag vagy szegény, szabadon élhet s a melynek gyakorlásában senkinek sem szabad őt korlátozni.“ Figyelmeztetés. A jövő 1892-iki évben lesznek az általános országgyűlési képviselő választások . Ezen választásoknál azon polgárok fognak bírni választói joggal, a kik az idén elkészítendő választói névjegyzékbe be fognak íratni. Ebbe pedig az 1874-iki XXXHl-ik és az 1874-iki VI. t.-czikkek értelmében csak azok vehetők fel, akik az ott meghatározott feltételeken kívül a megelőző évi, tehát az 1890-iki egye- I nes adót, illetőleg az ennek megfelelő | adóhátralékot f. évi április 15-ig lefizették. Ugyanazért felhívjuk polgártársainkat, hogy a törvény említett rendel- i kezésének, ha megerőltetésbe kerül is, } megfelelni el ne mulaszszák, nehogy 1 a választói névjegyzékből kihagyatván, í választói joguktól, mely egyébiránt nemcsak jog, hanem polgári kötelesség is, elessenek. Egyúttal arra is figj elmeztetjük polgártársainkat, hogy az összeíráskor, mely hivatalból történik, vigyázzanak, vájjon beírattak-e a választók közé s ha kihagyták volna, vagy olyanokat írtak volna be, a kiket a választói jog nem illet, az ellen a központi választmányhoz, ennek határozata ellen pedig a kir. kúriához Írásban folyamodjanak. 1 IA fillokszera és a népszámlálás. Budapest, febr. 20. Dr. Keleti Károly, a statisztikai hivatal igazgatója, az Akadémia 11-én tartott ülésén felolvasást tartott az 1890. évi né iszá nlálás előleges eredményeiről. A nagybecsű felolvasásnak a szőllő- termelőkre nézve is vannak érdekes pontjai, a melyek szomorú adatok ugyan, de azért fontosaknak tartjuk arra, hogy lapunkban közöljük : „Noha a városokról és népességükről külön akarok szólani, mégis már itt emlitem meg Verseczet, melynek lakossága szin- téu 500 lélekkel megfogyott, mert a dolog magyarázata kapcsolatban áll az TÁKCZA. Tavaszi fuvalom. — Jut-e eszedbe te kis ,-zöszke gilicze madár, mit fogadtam neked a minap? Ibolya nyíláskor látlak ismét, ha majd a vastag hóréteg leolvad a gyepről s piczi lábad nem jár már sarat a nagy partok alján; mikor majd a kis pacsirta kimegy a faluból s fakó szárnyait megrezegtetve a magasba röppen megfürdeni a tavasz illatos legében; mikor a som kitolja leveleden gályára sárga virágát s a „gólyahir“-t szedő libapásztor lánykák „kurhéjá“-t kiáltanak a Bakonyba zónázó kányák után; ha majd a nyárfák duzzadó rügyeiből bajuszpedrőt bontogat ki az iskolás gyermek s a piros szárnyú „bodobánc.s“-ok lánczot alkotva sütkéreznek a napsugár által megmelegitett falon: a visszatérő kikelettel visszamegyek én is hozzád. Majd akkor kérni foglak lágy, esdeklő hangon, hogy kendőt terítve rád, jöjj ki velem a „kutvölgy“-be, lenvirágszin szemeiddel nézz szét az avarral borított lejtőn, bogy égszínkék tekinteted csalja elő kedvenczedet, a kis ibolyát Megteszed-e, hogy kijöjj ? — Ha majd mint pillangó, repdesv« szeded össze az első csokrot, nekem adod-e a második szálat, hogy drága kezeddel együtt ajakamhoz vonjam? — Ha majd pihenőre leülünk a csacsogó forrás mellé s a Balatonról hozzánk repülő szellő fürteid közé száll, regélni ábrándos meséket s én kezedet megfogva, kék szemeidbe benézek; szabad lesz-e regélni nekem is, beszélnem hozzád szerelemről, édes otthonról s arról a boldogságról, mely a szerelem fészkében honol ? — Ugy-e, jó kis leány leszesz akkor s engedsz engemet beszélni? — Látod, látod! úgy vágyakozom hozzád, melléd ; úgy szeretném folytatni azt az általad százszor megszakított beszédet ... nem vagy már gyermek, meg szabad hallgatnod a szerelem szavát, azt a csodálatos nyelvet, mely a zenénél szebben csendül, amely olyan boldoggá tesz s amely után mégis olyan tépő fájdalmat érzünk. — Érzem lelkemben, hogy én is tudok e nyelven beszélni; tudod, ki tanított meg rá? Egy szöszke hajú, kék szemű, aranyos kedélyti kis csipet leányka; iskolába jártam elibe, ott tanultam meg. — Megmondjam, miből állott tanítási módszere ? — Piczi piros szája elkezdett csevegni olyan tájszólással, mintha a napot Árvavármegyében látta volna meg . . . mennyit ingerkedtem a kis tót-leány nyal! meg-meg- rikuttam szegénykét néha; az bizony! az én tanárom olyan csipet volt, hogy még sirt is ... és még is elég nagy volt arra, hogy engem a szerelem nyelvére megtaníthatott. — Nézze ángyikám, már meg csúfol — szaladt be kedves édes anyjához a kis pityergő leányka . . . oh, azok a cseppek, melyek égkék szemeiből permeteztek, drágábbak voltak előttem Eugenia császárné hires gyöngyeinél s Isten tudja miért . . . ? úgy siettem megragadni az alkalmat, hogy csak hullassa! Nagy katastrófán estem keresztül ezekben/ a napokban ; egy kedves kis leánykát ismertem, bájos 16 éves szőke gyermek-leányt, ki önzetlen tiszta szerelemmel ragaszkodott hozzám. Annak az akaratára, ki a gyermek előtt legszentebb, szakitanom kellett ez angyallal, összezúzott szivem kétségbeesésében átkot akart kiáltani a világra; jól esett az elhatározás, hogy annak a meggyötrött szívnek többé szeretnie nem szabad, mert a legkedvesebb is méltatlan volna ahoz a sokszor megsiratottnak emlékéhez. Szegény ember szándékát boldog Isten bírja! Ekkor jelent meg ártatlan gyermek kedélyével az a csipet kis szöszke leányka, aki későbben tanítómmá lön Egy csalódott szív, melyben oly komoly elhatározás érlelődött meg, nem lehet többé fogékony a szerelemre; még egy tündöklő szépség ellen is megvédi a múltak emléke, annyival inkább egy 11 éves gyermektől. Játszottam a tűzzel, mint a kazal tövében kukoriczát sütő gyermek s épen úgy jártam, mint ez; akkor döbbentem meg, mikor a nyaldosó lángok már összecsaptak a kazal tetején. Menekülni akartam, rhint a kárt tevő ; de futnom lehetetlen volt. Mint a gyermek lelkében élő piromania, mely arra ösztönzi, hogy el ne tudjon menni, sőt gyönyörködjék a lángokban: rajtam is erőt vett az a kétségbeesett lelkiállapot, hogy ne fussak el a veszély elöl, sőt ellenkezőleg sütkérezzem verőfényében. Lásd, ez a vágy üzött-hajtott, hogy hallgassam azt a totós-csicsergést, hogy kínozzam, zsarnokoskodjam a fölött, kitől már ez életben csak a halál választhat el. Öt éve tart a játék, folyik a szerelem tanítás; nemde különös, hogy az tanított a szerelemre, ki azt sohasem ismerhette!? Öt év nagy idő; öt év alatt én kitanultam, a csipet kis tanító pedig — haja- donná lön. Hát azért megyek én hozzád ibolya nyíláskor, hogy átvegyem a szerepet, most én leszek a tanár és te a tanítvány, mert az a csipet kis szöszke leányka te voltál, édes kis gilicze madárkám. Hallgatsz-e az én oktatásaimra? Te ősszel kezdted, borongás, ködös ősszel; mint a nyomasztó köd, úgy nehezedett lel- kemre a bánat . . . s még is kitanitottál; én tavasszal kezdem, 19 év gyönyörű tavaszán, ibolya nyilaskor, mikor a szív legfogékonyabb ; de meg a természet szép tavaszkor, midőn boldogságot lehel a tavaszi fuvalom. az illatos virág, mikor paradicsomi otthonról dalol a csattogó madáraiak. Ugy-e gyönyörű angyalom nekem nem kell oly sokáig fáradnom? Ne is ám, mert nagyon, de nagyon fáj utánad az a szív, melyből a tanítást kitépem ; légy te énnekem-- édeském olyan szorgalmas tanítványom, miként én voltam teneked . . . majd meg-, látod, mily sokra visszük! És ha majd a szerelem kurzusán odáig jutottunk, hogy megismerted a fizikából a delej plus és minus vonzódási törvényeit; Odiszszeában a bű Pénelopét, ki éjszaka kibontja, mit nappal kötött, hogy ezáltal a kérőket távol tartsa magától s megőrizhesse szivét annak a számára, ki Kalipszó kebléről is visszavágyott, hozzá; ha majd a trigonometriából megtanultad, hogyan lehet a kettőből egy: két ajak —- egy csók, két lélek — egy gondolat, két szív —- egy dobbanás ; s a logikai eme következetesség: hogyha te szeretsz engemet s én szeretlek téged, ebből a viszonyból csak házasság állhat elő. előtted nem lesz ismeretlen: majd akkor édes gilicze madárkám, a szigorú elnöknél, a kedves édes anyikánál jelentkezünk „szóbeli vizsgára“, hogy mi már „megértünk* a páros életre s ne ellenkezzék, hogy a bizottság jegyzője, a pap, kiadhassa számunkra a diplomát, mely igy kezdődik: „házasulandók hirdethetnek 1-ször.* A paritás elve azt diktálja, hogyha én tanítványod voltam, te is légy az én hallgatóm; hogy ha én eljutottam az érettségig, te is tanulj odáig, hogy együttesen jelentkezhessünk a „holtomiglan“, „holtodiglan“ testimoni urnáért. Azért hát jöjj inihaDiarábfe áldott tavasz, és te kedves ibolya-nyilas, hogy a leczkéket megkezdhessük ! Babay Kálmán. J