Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-09-26 / 42. szám
flj&á.. *>.&*■ Tkh to* Megjolen minden szombaton. — A lap ára : et;ész évre 6 frt; negyedévre 1 frt 50 hr,; egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések petitsora 6 kr ; nyilttér petit-tere 20 kr., 30 kr., kincstár illeték. — A hírlap irodája : „Petöfi“-intózat Veszprém (városház-tér-Ci — — --------— -r~m-----------------.-v, -o El őfizetési felhívás a „VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLÁP" f. évi (XI. évfolyam) okt.—deczemberi évnegyedére. Az uj évnegyed közeledtével megütik a lapok reklámjaik nagy dobját, émelygős, mézes Ígéreteikkel állnak a nagy közönség elé. Nekünk nincs arra szükségünk, hogy öndicsérettel disputáljuk magunkat a közönségre. Hirlapank évtizedes múltja, kifejtett tevékenységünk számos eredményei mindmegannyi szilárd alapkövei e hírlap erejének, amit független szókimondással, részreliajlatlan igazsággal és mindig a közérdek szolgálatában érvényesítünk, úgy tna, mint mindenkor. Ez a hírlap független minden hatalmi befolyástól, nyíltan, szabadon tárgyalja a közélet 'ügyét-baját, keresetlen szőkimondással, bátran kimondja az igazat, őszinte tolmácsa a vármegye szabadon gondolkodó közönségének, mert megérti azok szívverését. És amilyen nyílt, őszinte irányczik- keihen, olyan élénk, változatos az egész lap, mivel feltörekvésünk, hogy hírlapunk a vármegye és a városi élet hű és igazságos tükre legyen, melyben közéletünk képe hív visszatükrözési nyerjen. Ma, midőn már tízéves küzdelmes múltra tekinthetünk vissza - - érezzük, hogy joggal számíthatunk mi is az olvasók szives elismerésére. Utalunk arra, hogy ebbeli kérelmünk csak a viszonyos méltánylaton alapiíl; mert ha mi pontosan megjelenő s jó hírlapot adunk t. olvasóink kezébe, akkor azt hisszük, hogy részünkről beváltók az elvállalt kötelezettséget — s ugyanazt várhatjuk t. olvasóinktól is. A lefolyt évnegyedben is, az egész Balaton- s Bakony-vidékre kiterjedő érdekű hírlapjaink megbizonyithaták, hogy folyton élénk, tartalmas, változatos lapot adunk a közönség elé s úgy vidéki, mint bő hírrovataink élénk tanúságot tesznek arról, hogy hírlapunk nem csak legnagyobb, de legelterjedtebb lapja is Veszprém vármegyének. S mint a múltban, a jövőben is az lesz főtörekvésünk, hogy irói hivatásunkat lelkiismeretesen, s minden szellemi erőnkkel, mikre publicistái pályánkra megáldatánk, betöltsük. Ezzel kérjük t. olvasóink s hirla• púnk barátainak további szives támo- | gatását s megnyitjuk az uj évnegyedi folyamot. Veszprém, okt. 26-án. A hirlapirodája. A „VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP“ ára: Az okt. I—decz. 31. évnegyedre I frt 50 kr. A kiadóhivatal. A telepítés. Veszprém, szept. 25. A telepítési kormánybiztos balaton- parti körútjáról közelebb irtunk; a nemes gróf vezetése alatt ott voltak a miniszter küldöttjei; a szakemberek, községek képviselői, hírlapírók. Tehát minden tényező együtt, hogy a fontos ügyet nyélbe üssék. A szemle-ut jól ütött ki. A talaj több ponton csakugyan kedvező a szőlő ültetésre s a polgárság minden aggodalom nélkül vállalkozhatok az ültetésre. Legkedvezőbb pedig a talaj a keresztúri határban, hol a homok telve kvarcz tartalommal, tehát vészellenes; aztán a talajvíz is métyen van. A polgárságnak ez a hely nagyon megtetszett, sőt maguk a somogyme gyei lakosok többen örömmel ültetnének itt szőlőt, minthogy a régi pusztaiéba van, de — hála az Istenuek — nálunk még uincsenek ínségesek, s igy a kormánybiztos nem is ad homokterületet másnak, csak a veszprém- zala balatonparti szegényeknek. Keresztül- határának egy kis pontja tehát el van fogadva menhelynek, s következik utána a többi. Magával a kormánybiztos gróf úrral beszéltünk közelebb e kényes ügyben, I ki el van telve jóakarattal. Akadályt I ő nem ismer, szívóssága, erélye pedig biztosítják a sikert, habár azonnal j még nem is Rövid idő múlva gróf Széchenyi Imre a siófoki határba is szemle-utat tesz, hogy kedvező talajt keressen; no hát itt talál is, mert vannak emelkedett helyek a határban, aztán itt a homok csakugyan telve kvarczczal, csakúgy ragyog a napfényben, mintha márványporral volna meghintve. A Balatonpart homokját még a- 40 és 50-es években lerakta itt a szél és vihar, mikor fák- és bokrokkal nem volt megkötve a part hosszában, itt ; a talajvíz sem gátolja az ültetéseket; Gamásza felé pedig folytonosan emelkedik a homoktalaj igy a töreki puszta szomszédságában. Igaz, hogy ez többnyire káptalan- birtok, hogy lehető lesz-e itt területeket nyerni a szegén) ség számára, az a jövő kérdése, melyet ismét a kormánybiztosnak kell megoldani a kormány jóakarata és bölcsességével. Gróf Széchenyi Imre itt sem fog megállapodni. Miután elébbi ismertetésünk folytán a felső partvidéki lakosság el van a I polgár-proletárságtól ámítva, keczczelve, j egy csutora borért osztogatja a jó fa- ! nácsokat s az amerikai őslegelőket, j aranypartokat, tehát az Ínséges nép j tartózkodó! I Aztán csak valljuk meg az igazat — a mi ellen annyit küzdtünk a sajtó terén — a nép egy jó része még mindig bizalmatlan a kaput iránt, bármit tanácsol ez neki, kétkedéssel fogadja; nem hisz neki; enyves vesz- szőnek gondolja, melylyel meg akarják fogni! A szerencsétlen! Századokon át a kaput vezette, oktatta, segítette; sőt felszabadította és urává tette vagyonának; a kenyeret saját kezéből neki adta, előtte ment csatába jóakaratban!. . És nem hisz neki! Jó lesz, ha felvilágosodik, majd maga fogja megbánni, de későn lesz!! A nemes gróf nagyon jól tudja mindezeket, tehát működésének legnagyobb akadálykövét. De megküzd vele. Egész lelkesedéssel beszélt előttünk, hogy a népet a tőid természete és erejéről meggyőzze, hogy kételyeit eloszlassa, kiválasztja a felső parti községek leghitetlenebb embereit, a kik el vannak tévelyedve, lebeszélve. Ezeket mind összegyűjti, áthozza a Balatonon; felülteti őket a vasútra és meg sem áll velük a kecskeméti szőlőtelepekig. S ott aztán rámutat a föld termő- erejére, titkaira : No, nézzetek! ez is homok, ez Í3 el volt hagyatva, katáng termett rajta s most az emberi szorgalom, a verejték a homoksivatagokon aranyat termel. Zöldéi, virágzik mindenfelé és gyümölcsét, a tőkék szőllejét egész Oroszországig viszik, drágán fizetik! Itt akkor is van, mikor máshol nem terem. Nézzétek meg és higyjetek! Aki nem hisz — mondá a nemes gróf — a biblia szerint itt van a Megváltó sebje, tegye rá kezét ... és higyjen! Es a nép bizonyára kiábrándul, hinni fog, mert apostola, aki vezeti, Önzetlen, igaz ember; a javát akarja, megmenti a végső nyomortól. Meg kell győzni a polgárságot arról, hogy a hegyekről, a kövekről le kell szállni. Azt elfoglalta a kór, a betegség. A phylloxera ott az ur, s a ki eddig dolgozta, az szegény emberré lett! Ma nem az agyag, a kövestalaj a hatalom, hanem a „bitang homok“, melyet eddig csak porzótartókban használtak és átkoztak. Egyet zökkent a természet rendje, az embernek követni kell törvényeit, mert elbukik. Tegyétek a sebre kezeteket és higyjetek ! Ezt gróf Széchenyi Imre mondta s ő csak javatokat akarja. _______ Boboz István. Ve szprémYármegye közgyűlése. Meghívó. Hivatalos tisztelettel felkérem a törvényhatósági bizottságnak és az állandó választmánynak t. tagjait, hogy az 1891. évi október hó 5-én és a következő napokon tartandó törvény- hatósági rendes közgyűlésen, illetve az ezt megelőzőleg folyó évi október hó 3-án délután 3 órakor és 4-én délelőtt 9 órakor, esetleg a szükséghez képest 4-én délután 3 órakor tartandó állandó választmányi üléseken megjelenni szíveskedjenek. Veszprém, 1891. évi szeptember hó 18-án. Véghely Dezső, kir. tanácsos, alispán. Tárgysorozat: 1. Alispáni jelentés. 2. Gróf Esterházy Ferencz lemondása folytán a vármegye közigazgatási bizottságánál üresedésbe jött helynek választás uttján leendő betöltése. 3. A vármegyei székházépítési pótadónak 1892. évre leendő kivetése. 4. A vármegyei tisztviselő-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet nyugdíj-alapjára l°/0 pótadónak 1892 évre leendő kivetése. 5. Veszprémvármegyének 1892. évi köz- igazgatási, árva- és gyámhatósági leveleiről és kiadásairól szóló költség előirányzata. 6. A m. kir. belügyminiszternek a vármegye nevelési alap kamatjövedelmeinek felhasználását érdeklő leirata. 7. A m. kir. belügyminiszternek az építkezési szabályrendeletekre vonatkozó leirata. • 8. A m. kir. belügyminiszternek az eltartásról alkotott szabályrendeletünket érdeklő leirata. 9. A m. kir. belügyminiszternek leirata, melylyel a .Gyümölcs kertész* czimü hivatalos szakközlönyt ajánlja. 10. A m. kir. belügyminiszternek a bus- vágásról alkotott s szabályrendeletünkre vonatkozó leirata. 11. A kereskedelemügyi m. kir. miniszternek az utbiztosi állások szervezéséről alko- ' tott szabályrendeletünkre vonatkozó leirata. 12. Pozsonyvármegye közönségének a föld- mivelésügyi miniszterhez intézett felirata a ragadós tüdőlob és fertőzése gyanújában álló szarvasmarhák levágatása folytán felmerült kártalanitási igények kielégítését érdeklőleg. 13. Mármarosvármegye alispánjának megkeresése a mármarosvármegyei kórház segélyezése tárgyában. 14. Hontvármegye közönségének a magyar közművelődési egyesületek által czéljaikra fordítandó nyeremény-sorsjegykölcsön engedélyezése tárgyában a képviselöházhoz intézett felirata. 15. Trencsénvármegye közönségének a házaló kereskedésnek czélba vett törvény általi szabályozása alkalmából a kereskedelemügyi miniszterhez intézett felirata. 16. Trencsénvármegye közönségének gyász- jelentése Marsovszky Jenő volt főispánnak elhalálozása alkalmából. 17. Gömör-Kis-Hontvármegye közönségének a bábászati ügy rendezése és népesedési ügyünk fejlesztése érdekében a m. kir. belügyminiszterhez intézett felirata. 18. Győrváros közönségének a jogakadémia visszaállítása érdemében a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézett felirata. 19. Torontálvármegye közönségének gyász- jelentése Hertelendy József volt főispánnak elhalálozása alkalmából. 20. A vármegye alispánjának jelentése a vármegye területén építtetni tervezett helyi érdekű vasútvonalak ügyében. 21. A vármegye alispánjának előterjesztése az 1892. évre kivetendő nyilvános betegápolási pótadó százalékának megállapítása tárgyában. 22. A vármegye alispánjának előterjesztése az 1892. évi katona beszállásolási pótadó kivetését érdeklőleg. 23. A vármegye alispánjának előterjesztése Wutsch Mátyás esztergán néptanító nyugdíjaztatása tárgyában. 24. A vármegye alispánjának előterjesztése Keserű Imre és Bélák Lajos járási szolga- biráknak hivatalból történt kölcsönös átbe- lyeztetése ügyében. 25. A vármegye alispánjának előterjesz- táse a fokszabadii kavicstelep ügyében. 26. A megye árvaszékének a szent-király- szabadjai árvaszékeket érdeklő előterjesztése. 27. A megye árvaszékének a kis-hidegkuti árvaszékeket érdeklő előterjesztése. 28. A megye árvaszékének a bajiuáskéri árvaszékeket érdeklő előterjesztése. 29. A megye árvaszékének a gyiróthi ár- vaszékekeket érdeklő előterjesztése. 30. A megye árvaszékének a dákai árvaértékeket érdeklő előterjesztése. 31. A megye árvaszékóriek a péterdi árvaértékeket érdeklő előterjesztése. 32. A megye árvaszékének a salamoni árvaértékeket érdeklő előterjesztése. 33. A vármegye árvaszéke a megyebeli árvák és gondnokoltak épületeinek tömeges biztosítása iránt a Fonciere pesti biztositó intézettel kötött szerződést beterjeszti. 34. A kir. tanfelügyelőnek előterjesztése néhai Ambrus Gábor kenesei volt tanító özvegyének nyugdíj ügyében. 35. Pápaváros közönségének Pápa r. t. városnak külön megyei székhelylyé való alakulás tárgyában a képviselöházhoz intézett felirata. őszi hervadáskor. Még reszket egy-egy elsárgult levél A megtépett galyon; Hogy átölelve végbúcsut vessen Tőle a fuvalom. De aztán ez is lehull társihoz, Pihenni csendesen . . . Az elmúlás elégiája ez: Borulj vállamra édes kedvesem! Hallgassuk csak mit zizeg a haraszt, A letartott csalit; Melyre a napsugár az őszi köd Fátylán át kancsalit; A dérütött virágnak sóhaját; Hogy hervadt szirma hull : Mind, mind a múlandóságról regél! óh! mind csak róla . . . változatlanul. Pedig mindannyit a szép kikelet Ringatta hajdanán ; Csókra szomjas pillangót küldve el Derengő hajnalán: Midőn a bimbó kelyhet nyit, s a rügy Lombot fakassta már: Hova szerelme féltett rejtekét Lerakni szállá a vándor-madár. — A lomb lehullva... a fészek üres... Kopáron a gályák: Mely templommá varázslá sátoréit, Elnémult az ajak . . . Elnémult a dal: mely szent szárnyain Beszállta az eget . . . Üdvösségről csattogva hymmiszát, Melytől a fájó szív sebe heged. — Az elmúlás elegiája ez: Mig titkait lesem; Hajtsd a vállamra fürtös kis fejed, Én szép szerelmesem . . . Ha elmúlok: nem lesz ki igy szeret, Ily lángolón híven . . . Oh! nyújtsd hát csókra édes ajákat, Oh! hadd dobogjon a szív — a szivén... Minden múlandó e rögös tekén! „Hangulat a világ Lombját elveszíti az árnyas berek, Szirmait, a virág . . . Minden múlandó! egyedül miénk Csupán csak a — jelen: Csak ezt ragyogd be, ezt öleld körül Tündér karoddal édes szerelem! Soos Lajos. Fiume, szept, 24. Egy hete már, hogy ismét figyelője vagyok a magyar tenger főkikötő-városa belső életének. Mondhatom, van mit megfigyelni. Érdekes az amerikai lázzal fejlő város minden mozzanata. Az Usselác-ügygyel itt már nem törődik senki. Ez a veszekedett hirü granicsár-kapi- tány roszszul spekulál, ha azt hiszi, hogy ezzel a botránynyal állandó hírhedtségre tett szert. A fiumei közvélemény leskartolta a skandallózus vitéz urat s immár bátran elmehet, akár egy kamarillai érdemordót lesni — akár zabot hegyezni. A fiumei nép megnyugszik abban, hogy népszerű derék városkapitányuk helyesen, tiszta igazsággal irta meg jelentését a botrányról s várja, hogy amaz Ígéretet, miszerint a provokáló Jellasich-ezredet innen elviszik, beváltsa a kormány. Mondanom sem kell, hogy az általán szeretett fiumei kormányzó, Zichy Ágost gróf lemondásának hire, merőben egy-két budapesti lap nyári kacsája volt. Töboet beszélnek azonban itt újabban a szerencsétlen Orth Jánosról. Volt alkall mám Orth János egy volt hajótisztével be- I szélnem. Ez elveszettnek tartja a »Santa • Marghueritta«-t. Igen sokan azonban, kik ismerték úgy a szerencsétlen főherczeget, mint hajóját, az ellenkező nézetben vannak. Ezek azt mondják, hogy Orth János eleitől fogva kalandos vállalatot kezdett s úgy látszik szerintük, hogy e kaland még most sem ért véget. Orth ugyanis hajóját Angliában vette, de nem protokolláltatta a magyar-osztrák tengerészetnél; önként keresztelte át, anélkül, hogy a kellő hajópapirokat a tengerész hatóságtól megszerezte volna s igy lobogónkat is illetéktelenül használta. Már e tény is arra vall hogy Orth előtt valami czél lebeghetett, mikor tengeri vállalatába fogott s itt sokan abban a meggyőződésben vannak, hogy Orth, ha nem is a chilei foederáltak szolgálatában, de bízvást valamely messze déltengeri szigeten folytat édeni életet. Hajója a legerősebb vashajó volt, minő csak kevés van a vitorlások közt. Baj alig érheté nyílt tengeren, mert tudvalevő, hogy egy jól felszerelt vas-vitorlás kevesebb bajnak van kitéve, mint egy vas-gőzös, melynek sorsa sokszor csupán gépe jóságától függ. Ilyen vas-vitorlás hajó-óriás tegnap futott be a fiumei révbe s itt, bár ezidőszerint legalább 16 — 20 nagy tengeri gőzös s számtalan nagy tengeri vitorláshajó rakodik a kikötőben, méltó feltűnést keltett. Az érezóriásnak, mely három árboczos, teljes vitorlázatu nave-hajó, neve »Siam«, egy brémai ezég hajója; kapitánya Garlichs Adolf, s Rangunból, Indiából jött, rizs-rako- mánynyal, a helyi rizsháncsoló-telep részére. A „Siam“ netto 181 napig volt a nyílt tengeren s igy útját 6 hó és 1 nap alatt tette meg. Azudvarias, derék kapitány előzékeny kalauzolása mellett megtekintettem a „Siam“-ot s mondhatom, hogy annak szerkezete bámulatra ragadott. Oly erős. oly óriás méretű itt minden, mintha örök időkre lenne építve. Belekerült ez 330.000 márkába, minden ál-boldogságával. I vagyis kétszázezer forintba s ennyire is van ■ biztosítva. Most 2700 tonna (27,000 métermázsa) rizst hozott s e 6 havi utért 540 font sterlinget fizettek neki. Természetes, hogy a hajóérték félévi kamata, a hajóbiz- tositás, a rakománybiztositás, a hajófentartás s a 24 főnyi legénység félévi bére s ellátása ez összeg 2/3-át megette, de azért 20 ezer forint is eíég tiszteséges kereset egy — utért. Garlichs kapitányt neje is elkísérte volt a hosszú útra. Nászutja volt ez az ifjú párnak, s mely a kedves ifjú kapitánynénak is örök emlékezetes marad, mert a legnagyobb Boldogság reményét viszi im haza az Indiákról ..........Boldog, megelégedett, s egyát alán nem vágyik a szárazföld után. Pompás szalonjában egész paradicsom van s azt mondja, hegy ez az ő kis otthona fel ér a parti vilá Igaza van. Lakásom a Fiumára-kikötőbcn van nyílt kilátással az alattam nyüzsgő kikötői életre s a messze tengerre Veglia-szigetig. A kikötő munkálatai innen pompásan áttekinthetők. A nagy mólókat, révgátakat épittik még most is esztendők óta sok ezernyi munkásnak, búvárnak s hajónak adva foglalkozást. Beton s sziklakövekből két négyszögölnyi széles s magas mesterséges szikla- tömköket készítenek s ezeket gőzdaruk eresztik a tenger mélyébe, hol buváremberek helyezik el azokat egymás mellé, s fölé, mig elérik a vizszint. Ilyen mesterségesen készült óriás sziklakoczka százezer van már ! a tengerben és sok ezer van már készen az ' elsülyesztésre. Az összes kikötő épitést j Gregerssen és Schwarcz épittik, a magyar kormány sok milliónyi költségén a fiumei magyar teng erészeti hatóság elenőrzése mellet; Hajnal tanácsos és Huszár főmérnök műszaki felügyelete alatt, Gregerssen ezenfelül több középtengeri kikötőt is épit most. Milliókba spekuláló ur ez, kinek egy vesz - I prém-enying-dombovári vasútépítés (innen e rengeteg-munkáról tekintve) csak annyi lehet, mint egy pesti vácziutczai ruharaktárosnak egy nadrágfoltozás. Az itteni magyar kolónia évről évre minderősebb lesz. Vannak már vagy 1500-an, kik többnyire államhivatalnokok s tengerészek. Maga a fiumei lakosság is, az ifjabb nemzedék magyarosodásán fáradozik ; kötelező lett a magyar nyelv avárosi iskolákban s a tengerész-iskola is mindinkább benépesül magyar ifjakkal A magyarság gyülhelye a Caffe Grand, a „Hotel Deák“, a „Continental“-étterem, a Bacich-palotában ; melynek derék magyar vendéglősét előzékenység, udvariaság és pompás magyar konyha dicsérik. A magyarositási törekvés szörnyű mérvéről apró bizonyítékul felhozom, hogy az itteni magyarok a kávéházban a czigarettát úgy kérik, hogy » Hozzon egy dohánykolbászt!« s a vendéglőben az emmcnthali sajtot igy rendelik: »Hozzon pinczcr, egy Emin a-völgyi sajtot h. S beszélik a beavatottak, hogy az »Emma-völgyi« elnevezés is mindjárt jobb appetitust csinál ........... Cs ak szállodákban van itt nagy hiány. Folyton tömve van az a 4—5 hotel, ami van és sok idegen a legkényesb helyzetbe jut sokszor. így P—r nagyváradi iskola- igazgató (ki a nyáron az „Arany-ember“ -t bérelte Füreden) jött ide nejével tegnapelőtt s sehol nem kaphatott szobát. Több órai keresés után egy magáncsaládnál találtak otthonra. No de bevégzem apróságaimat. A tengeri fürdőben rendez-vouzom van Kardos László derék tengerészkapitány barátommal, aki a tavaszon a »Helka« s »Kelén« propellereket szerelte s próbálta ki a Balatonon s ki olyan csigavérii nautikus, hogy levelező-lap utján keresett és talált egy pompás, kedves, angyalarczu feleséget. Breviter et bene. Ráadásul egy rakás boldogság. Upre ! Kompolthy Tivadar. I {
