Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-09-26 / 42. szám
Veszprém, 1891 Veszprémi Független Hírlap. Szombat, szept. 26. 36. Pápaváros közönségének az 1890/91. évről szerkesztett kövezeti pénztári számadása. 37. Pápaváros közönségének kövezet és vasúti vámszedósi engedély tárgyában beadott kérvénye. 38. Veszprémváros közönségének a kötelező rendőri bejelentésről alkotott szabályrendelete. 39. Veszprémváros közönségének a köz- vágóhidról és husvágásról alkotott szabályrendelete. 40. Zircz községnek a gönyő-győr-zircz- veszprémi vasút kiépítésének segélyezése tárgyában hozott határozat. 41. Mező-Komárom községnek kérvénye, melylyel a község tulajdonát képező 145., számú ház eladását jóvágyni kéri. 42. Döbrönte községnek a pápai takarék- pénztárból felvett kölcsönére vonatkozó határozata. 43. Több vármegyei községnek kérvénye, melyben a Békás községtől Mezőlakon át Pápáig vezető utnak jó karba helyezését kérik. 44. Borszörcsök és Kis-Jenő községeknek kérvénye, melyben kavicsbányáik haszonbérlete tárgyában kötött szerződést érvénytelennek kimondani kérik. 45. Suur községnek a magánlegeltetés korlátozása tárgyában hozott határozata. 46. Mező-Komárom községnek a községi szülésznő szerződtetésére vonatkozó hatá47. Az alsó-görzsönyi szőllőbirtokra vonatkozó hegy-rendszabályok. 48. Csögle községnek a kisebb mezei kártételek és legeltetésről alkotott szabályrendelete. 49. Több községnek a mezőrendőrségről alkotott szabályrendelete. 50. Több községnek a községi kötelékbe való felvételért fizetendő dijakról alkotott szabályrendelete. 51. B.-Fő-Kajár községnek a közgyűlések tanácskozási ügyrendjéről, úgy a közgyűlések számáról és idejéről alkotott szabályrendelete. 52. Lepsény községnek a közgyűlések ügyrendjéről alkotott szabályrendelete. 53. Több községnek a közgyűlések számáról és idejéről alkotott szabályrendelete. 54. Csögle községnek a vágatásért fizetendő dijakról alkotott szabályrendelete. 55. B.-M. és N.-Szombathely, valamint Zircz községeknek kérvénye, melyben az 1889. és 1890. években kiszolgáltatott katonai előfogatok után pótlék kivetését és beszedését engedélyezni kérik. 56. Kolontár községnek kérvénye, a melylyel a község tulajdonát képező egy darab ingatlan birtoknak eladását jóváhagyatni kéri. 57. Városlőd község és Kóhn Zsigmond, valamint Széphegyi Miksa között mészége- tés tárgyában kötött szerződés. 58. Nagy Szabó Ignáczné és Pápay Kálmán pápai lakosoknak kérvénye, a melyekkel Szalmavár és Vanyola pusztákat önálló pusztákká kimondatni kérik. 59. Guth István tüzkárosult utásznak segélyezés iránti kérvénye. 60. A Tallián Pálné által létesített nevelési alap családi gondnokának 1888., 1889. és 1890. évi első félévi számadása. 61. Özv. Telegdy Miksánénak kérvénye, melylyel elhalt férje egy negyedévi fizetését kiutalni kéri. 62. Községi költségvetési előirányzatok. 63. Községi házi számadások. 64. Községi szegényalap számadások. A vármegye háztartása. — A költségvetési bizottság előirányzata az 1892. évre. — Szükséglet. 1. Tisztviselők rendes fizetésére 47320 frt. 2. Tisztviselők lakbér- és utiátalányaik 10850 frt. 3. Szolgaszemélyzet és szerződményesek rendes fizetése 5366 frt. Szolgaszemélyzet és szegődményesek lakbére 880 frt. 4. Szolgaszemélyzet és szegődményesek mellékjárulékai 1478 frt 56 kr. 5. 3 szolgabiróság hivatali helyiségeinek bérletére 700 frt. 6. Irodaszerek, fűtés, világítás, butorjavi- tás és egyebekre 6368 frt 36 kr. 7. Útiköltségek és napidijakra 600 frt. 8. Épületek fenntartása és biztosítására 609 frt 64 kr. 9. Kamat és tőke törlesztésre s egyéb rendszeresített kiadásokra 410 frt. 10. Előre nem látható kiadásokra 4500 frt. Összesen 79082 frt 56 kr. Fedezet. 11. a) Az 1883. XV. t.-cz. alapján nyerendő állami javadalmazás 71600 frt. b) Fekvő vagyon haszonbéréből 360 frt. c) A gyámpénztári tartalékalapból fizetendő átlag 3010 frt. d) Téritmények és bírságpénzekből 4492 frt 56 kr. Összesen 79462 frt 56 kr. Ellenében a kiadás a fedezetnek 79082 frt 56 kr. Várható pénztári maradvány 380 frt. Veszprém, 1891. évi szept hó 10-én, Günther Adolf, m. főszámvevő. Néhány szó a homoki szőllőtelepitéshez. Alsó-öra, 1891. szept. 10. Széchényi Imre gróf nagy és nemes czélt tűzött ki feladatául. Egy egész vidék nyomorban levő népének kenyeret adni s ezáltal azokat a kivándorlástól s igy a hazának megmenteni. Oly szép feladat, mely ritkítja párját. Csakhogy amily szép a czél, épen olyan nehéz is a keresztülvitel. Nem a nemes gróf szilárd akaraterejében kételkedem én, hanem a nép bizalmatlansága s közönyössége ejt aggodalomba. Mert hisz a mi népünk nem hogy fel nem keresi a jót, de azt ráerőszakolni is nehéz. Tudja azt már az utolsó gyermek is, hogy a szóló felett elhúzták a lélekharangot, azt is szomorúan tapasztalja ki-ki magán, hogy szőlő nélkül élnie e vidéken alig lehet és még sem akarják megragadni a megélhetés esz- 1 közeit. Hallám, hogy a keneseieknek mily szép termő szőlőjük van a Balaton j közvetlen partján, az ottani homokos talajban. Nekünk is van a Balaton partján ilyen területünk, nem kisebb, i mint 80 hold, mely a község tulajdonát képezi. Ügy hiszem, tanácsos volna ezt felosztani a lakosok közt. s ki-ki használná azt a szőllőtelepitésre, úgy sem látta annak hasznát ember soha. E szép területet a község szénatermésre használja, a termelt szénát aztán elárverezik csak úgy „atyafiságo- san“ s az igy befolyt péuzről aztán számol a gazda. Nagyon érdekesek az ilyen gazdaszámadások. Hasonlitanaí ahhoz, mit a zsidó csárdás a paraszttal vitt véghez: — Fél liter bor 15 kr., erre jött kend 25 kr., nem jött be kend 35 kr., fizet tehát 45 krajczárt. Ép igy a gazda számadása : — Jöttünk-mentünk, ittunk-ettiink, summa-summárum — E számadásokon csak azok vesznek részt, kik a fentjelzett tételeknél is jelen voltak, s igy ezeket egy-egy kegyes fejbólintással helyben hagyják ; a számadásokat felül nem vizsgálja senki. Hiszen ha az a felülvizsgálat volna?! Pedig az a 80 hold föld megérdemelné, hogy azt szakember megvizsgálja: alkalmas-e szőlőtelepitésre ? És hogyha nem, hát akkor felosztva több hasznát vennék a község lakosai, mint igy. De igy vagyunk mindennel, ami jó; a nép megfeszíti Krisztusát. Beletörődik abba a veszedelmes szólásmódba, hogy: „eddig is igy volt, mégis jó volt“ s boldogulásának, haladásának ez a megöl ője. Éppen ezért aggodalmaim merüluek fel, a tulparti homok-szőlőtelepitóst illetőleg, de adja Isten, hogy azok alaptalanok legyenek. nSTag-y- Dénes. Egy veszprémi regale-ügy a győri keresk. kamara előtt. — E»y érdekes kérdés. — Deutsch G. Sándor és társai veszprémi bor-nagykereskedő czégek kérelmet intéztek a győri keresk. kamarához a bor szeszezésé- bez felhasznált szesznek italmérési adótól való mentesítése érdekében. Előadják kérvényükben, bogy a m. kir. pénzügyminister ur egy analog eset elbírálása alkalmával f. évi 81,861. sz. a. rendeletében már döntött s a bor szeszezését ipari czélnak el nem ismerte, ennélfogva ily czélból szesznek ital mérési adótól mentesen való beszerzéséhez, illetve nyílt helyre más beszedési körzetből való behozatalához borkereskedők pénzügyhatósági engedélyt nem nyerhetnek. ,E körülmény azonban nem zárja ki azt, — igy szól a leirat — hogy akár borkereskedők, akár bortermelők az 1890. évi XXXVI. t.-cz. 5-ik §-ának végrehajtására vonatkozó utasítás 3-ik pontja alatt foglalt rendelkezések alapján szeszt 100 litert tevő vagy azt meghaladó mennyiségben az ugyanazon községben (beszede'si körzetben) lakó szeszfőzőktől, szabadraktár tulajdonosoktól, likőr- és rumgyárosoktól vagy engedélyezett szesznagykereskedőktől saját használatra külön engedély nélkül italmórési adótól mentesen beszerezhessenek s azt a bor szeszezésére fordíthassák. “ Egyes regalebe'rlők, igy folyamodókat érdeklőleg Veszprém városa, valamint pénz- ügyigazgatóságok is akként magyarázzák a fent hivatkozásba vett pénzügyminiszteri rendelet idézett pontját, hogy a »saját használat* alatt a saját személyi (házi) használatot, nem pedig a saját üzleti használatot hell érteni. Folyamodók természetesen az utóbbi értelmezést tartják helyesnek s általa azt látják kifejezve, hogy a borkereskedők a miniszteri rendelet értelmében megszerzett szeszt természetben tovább nem adhatják, hanem azt saját üzleti czéljokra a bor szeszezésére fordíthatják. Mindenekelőtt ezt az értelmezési kétséget kívánják eloszlatni kérvényükkel. Azulán pedig kiterjeszkednek azon körülményre, hogy még az idézett miniszteri rendelet helyes értelmezése is nagy sérelmet foglal magában a borkereskedőkre, mert kiszolgáltatja őket a saját beszedési körzetük engedélyes szeszkereskedőinek s a szabad verseny elfojtása bizonytalan helyzetet teremt, a szesz ára az ország különböző vidékein, beszedési körzetein külöm- bözni fog, s a borokkal való külkereskedelemnek, ami pedig ez ügynél kizárólagos szempontot képez, semmiféle bizonyos bázisa nem lesz s a magyarországi borkereskedők külföldiekkel nem versenyezhetnek. Mindezeknél fogva kérik a miniszteri rendelettel is felállított korlátot a szesz beszerzésére nézve megszüntetni. Ezen kérelmük támogatására a kamarát felkérik. Tárgyalta az ügyet — szakértő meghallgatásával — a kereskedelmi osztály s annak véleményét a közgyűlés magáévá téve, a folyamodók alaposan megindokolt kérelmét a közgyűlés lányosnak találván, tekintettel arra, hogy ezen országos érdekű kérdés szabályozása, több oldalról való hozzászólást s egyöntetű eljárást igényel, — e kamara által a kereskedelemügyi miniszter úrhoz intézendő pártoló felterjesztést hasonló irányban leendő eljárás végett a társ kamarákhoz is megküldeni határozza. * Részünkről csak örvendhetünk, hogy e fontos kérdésben épen veszprémi előkelő bornagykereskedő czég kezdte meg a mozgalmat. Ismeretes dolog ugyanis, hogy miután a phylloxera szőlleinket tönkretette, a borkereskedés gyenge kerti termékekre van utalva, melynek erősítéséhez, de egyébként is a legkitűnőbb bor borászati kezeléséhez okvetlenül szükséges a szeszesités. Ha tehát állna az egyes pénzügyigazgatóságok olyan értelmezése, hogy a szesz után fizetendő a regale, beállana az a viszás állapot, hogy az osztrák borkereskedők olcsóbbért tudják szállítani a bort felső Magyar- országba, mint a hazai borkereskedők, akik a szesz után is adót fizetni kötelesek, ami alól az osztrákok felmentve vannak. Már pedig egy balatonmelléki nagyobb borkereskedőnek olyan szeszszükséglete van, mely után az adó évenkint 4—10 ezer frtot tesz ki, amit megtakarithat, ha üzletét Bécsbe helyezi át s onnan jő Magyarországra bevásárlásokat tenni. Arról van tehát szó, hogy itthon tartsuk-e vagy idegenbe eresszük-e borkereskedőinket, akik a nemzetgazdaság fontos szolgálatában állanak. Erre a kérdésre fog a szakminiszter válaszolni a Deutsch G. Sándor és társai által megindított mozgalomra. ÚJDONSÁGOK. I — Olvasóinkhoz. Pár nap múlva az év utolsó negyedét kezdjük meg j s ez alkalomból kérjük az előfizetések mielőbbi megújítását s főként amaz olvasóinkat, kik esetleg előfizetésekkel hátralékban vannak, hogy e hátralékot október i-éig beküldeni szíveskedjenek, nehogy a lap további megküldésében akadályozva legyünk. — A megye-gyűlés. Kurucz és Labaucz harcz lesz a legközelebbi me, gyegyiiléskor a nagy terem porond | ki hitte voiua, hogy az a szép mej j székház díszterme még székhely ! désnek leszeu tauuja. Maguk a pápi sem. Mert akkor nem szavazták ve meg olyan dühvei az építést, végre is tempóra inutantur et nos i tamur in i 11 js. A pápaiak is elakar szakadni a megyétől s az ez ügy beadott feliratuk — mint a meg gyűlés tárgysorozatában olvasható most kerül Veszprémmegye közöns elé. Arról lesz szó, hogy az eg megye beleegyezik-e a szakadásba. „Pápavármegyeiek“ bizonyosan iu c pore lejönnek a közgyűlésre, élük Barthalos Istvánnal, a memo randi értelmi szerzőjével. Lesz tehát csa rozás, bombázás, ördög és kartács. S: val lesz minden, csak Pápavármer nem. Az őszi szellő legalább egyeli nem hozott még eddig olyan lianj latot ide mi felénk, ami nagyon 1 sitó lenne. — A pápavármegyei ki dósén kívül különösen érdekessé fői tenni a gyűlést még a megyei tisz karnak tiltakozása Eötvös Károlyn a képviselőházban a veszprémi vasi ügyeket érintő beszédére. Már ej régibb kö igazgatási bizottsági ülési megmondta Véghely alispán Fenyve synek, aki interpellált, hogy szód hozza a dolgot a megyegyülósen. tárgysorozat természetesen erről ne tesz említést, de ha lesz valami a di logból, akkor újabb interpellátióna kell történni. Mivel azóta nagyot fo dúlt a világ, hát kíváncsian várjuk történendőket. E helyütt még megeu litjiik, hogy a veszprémi uj utbizto is e gyűlésen nevezi ki a főispán. — Szinpártoló egyesület alakítás ügyében már megindult a raozgaloi s a héten értesülésünk szerint sziikeb I értekezlet is volt ez ügyben. — Nagy Iván, a veszprémmegyi : gazdasági egyesület titkára, részt vet a Temesvárott közelebb tartott orszá ! gos gazdasági kongressusou. Nagy Ivá I a tanácskozásokban is tevékeny szere pet vitt, hozzászólva a napirenden levi tárgyhoz, mely országos, illetve kerii letenkint felállítandó gazdasági kama rák életbeléptetését czélozzák. — Zsidók lljéve. A zsidó időszámítás szerint jövő szombaton lesz újév ünnepi zsidó polgártársainknak. Ez az ünnej egyike a zsidók legszebb szertartási és legszentebb ünnepének, melyet Ros- hasohno li-nak neveznek. — Honvédeink hazaérkezése. Hon- védeink, illetve a 17. honvéd gyalogezred, 21-én fejezték be a devecseri manővereket. Devecserből 22-én reggel gyalogszerrel indultak hazafelé és még az nap megérkeztek Veszprémbe. Itt a székesfehérváriak egy napi pihenőt tartottak s 24-én reggel egy napi erőltetett menet után Várjialotán és Csoóron át Székesfehérvárra mentek. A Veszprémben maradt honvédség 25-én Széeht&yi emlékezete. Ünnepi beszéd. Elmondta gróf Széchenyi István születése százados évfordulóján a soproni irodalmi és művészi kör által rendezett »Széchenyi ünne p«-en Fenyvessy Eerencz. Azt a nagy egymásutánt, a miben a nemzetek élnek, felosztják az emberek évszázadokra. Numerust egyformán kap mindenik. De a história némelyiket kiválaszt és jelzőt is ad neki. Hazánk történetében a XVIII-ik századot külön név illeti meg, csakhogy szomorú név! — a tespedés századának neve. Szünetelni látszott minden fejlődés. Az anyagi gyarapodás közepette, melyben Európa többi népei osztoztak, Magyarország megmaradt fejletlenek ás szegénynek. A nemzet értelme is parlagon, termés nélkül, kedélye emelkedettség nélkül, tettereje ellankadva. Fajunk, az csak — embertömeg, mely nem érez együtt; a magyar állam, az csak — fantázia ; az ezredév-szentelte jogot lassan- kint elsikkasztja a hatalomvágy. És a nemzet F! A nemzet — nem mozdul. Még csak fel sem jajdul, anyanyelvén panaszkodni is alig tud már. De már a nemzet géniusza, mely velünk volt, mikor földet hóditánk és hazát terem- ténk magunknak; a nemzet géniusza, mely felettünk őrködött annyi balszerencse és oly sok viszály között; a nemzet géniusza most sem hagyta elveszni a magyart. S mit tett érte ? Ma száz éve adta e hazának — Széchenyi j Istvánt! i „Mikor ilyent teremt az Eg eredj — mondja légy Dicsőség! Midőn az ifjú Széchenyi az első érdeklődést érezé keblében megmozdulni az ország köz- , ügyei iránt, midőn elősször adott számot J magának a haza állapotáról egybevető azt azzal a növekvő jóléttel és dicsőséggel, a melyben Európa más nemzetei éltek : — őt is elősször az az irtóztató meggyőződés fogta el, hogy az a törzs, melynek ő egy j levele, immár korhadt és hogy a nemzetek élete felett uralkodó törvények a magyar fajnak nem jelölnek ki más sorsot, mint hogy az kitöröltessék a nemzetek sorából. Maga is azt hiszi, hogy: „Jobb fel nem ébreszteni az alvó magyart, hogy ne is érezze a vonaglás fájdalmait, hogy ne hordja az elkorcsosodás bűntudatát, hanem csendesen múljék ki, a végperezig nem gyanítva, hogy az ő osztályrésze a szemfödél és a koporsó.“ Igen ! Léte első pházisában a lángész sem árulja el, hogy miben különbözik 6 a közönségesebb földi társaitól. A mindennapi banális közvélemény, melyből gyermekkorában csak úgy táplálkozik, mint a többi — az ő nyilatkozásának csak akadály, mely mint egy felhő veszi körül és nem engedi, hogy szeme oly tisztán lásson, mint látnia adatott. De elvégre megérik és megteremti, végrehajtja csodáit. Egy pár rövid év alatt, egy néhány utazás nyomán főikéi Széchényiben egy állambölcsészeti intuiczió, mely merészségben egy i önkénytes egyéni fantázia ügyében tűnik fel, j de a mely tökéletesen meg egyezik a tudo- | mány szigorú tanításával. ’ Széchenyi egyszerre kezd hinni abban, hogy | Magyarországnak szomorú állapota nem öreg- . kor és feloszlás, hanem még kinem fejlett, fejlődésben elnyomott ifjúság. „Mióta élek, — igy szól — kimondhatatlan vágy létezik lelkemben Magyarország kifejlesztéséi”. A magyar nemzet feldicsőitése él minden csepp véremben. Azon remény azonban, mikép nem csak költői képzelgés, de száraz felfogás szerint, lehetőségét, sőt hihetőségét is láttam nemzeti újjászületésünknek, csak később derült bennem fel. Hideg csalhatatlan számok, — mert a nemzeti élet symphoniájának is vannak csalhatatlan számai — azt mutatják, hogy midőn Európának, vagy jobban mondva a czivili- zált világnak, szinte minden népei elérték már tetőpontjukat s vénülésnek indulnak, a magyar népnek csak most derül hajnala s oly nyara, oly fénye fog bekövetkezni, a milyent a huszonnégy órai ész, tudnillik az ész többsége még távolról sem sejt . . Minden jelenetek jövendő fényt mutatnak nemzetünknek, minek jövendölésére több jóslói tulajdon nem kell, mint előre megmondani, hogy a kisded magból idővel termő tölgyfa lesz csak senki el ne gázolja.“ A mint e hit egyszer Széchenyi értelmét megragadta, ellenállhatatlanul feltámad benne a vágy, hogy e nemzetet jobb jövő felé vezesse. Egy nagy kérdőjel tűnik fel lelke előtt: — melyik hát az a mód, a melyet a nemzet petyhüdt ereiben a vért újra pezsgésbe hozza ? S ennek a kérdésnek megoldására az ő lángeszének ismét csak egy pár pillantás kell Magyarország és más boldogabb nemzetek életére. Mintha ő egy egész más intellektuális fajból vagy műveltségi korszakból volna, mint összes többi kortársai. Mig azoknak csak a hagyományos formák iránt van érzékök, bajainkat a konstituczión esett gravamenekben találják és egyedüli e gravamenek orvoslását vélik: — addig Széchenyi hatalmas tekintete keresztül tört a nemzeti élet e nemes burkolatán és gazdasági és kulturális állapotainkat bolygatja fel s itt mutat reá hátramaradottságunk jeleire és okaira. Mig azokra, a kikre, mint legkiválébbakra a nemzet a törvényhozásban a vezérletet bízta, — Széchényi szavai szerint — a corpus jurisban és ante aktákban sülyednek el, addig Széchenyi „Faktum*-okat keres és azon korbeli angol közgazdák világosságának fényével tekint a nemzet életébe. E ekkor megszabja, kijelöli a nemzet haladásának uj útirányát, egy tervet dolgoz ki, nem is egy emberkorra, de egy évszázadra szólót, melynek megvalósításán még ma is munkálkodunk ; egy tervet, melyet kortársai eleinte meg sem értenek, s melynek okmányait Széchenyi iratait némely megyék elégették; egy tervet, melynek elemei voltak, nem a régi alkotmánynak integrumrestitutiója, hanem egy egységes nemzet teremtésére alkalmas továbbfejlesztés, a gazdasági és kultrális intézménynek egy egész hálózata. Es lelkének forró szenvedélyével, rajongásával elhatározta Széchenyi, hogy e terv keresztülvitelére szenteli egész életét. „Es igy lön — szól — hogy ................ kim ondhatatlan, s több napi belső küzdések után és csak akkor, mikor láttam, hogy senki azon tán egy kissé magasabb nézőpontról nem fogja fel nemzetünk állását, mint én, vagy ha igen, nem mer s újraöntés helyett nyomorult fpltozás van napirenden — bizonyos órámban megesküdtem magamnak, hogy miután világosan mutatkozának lelkem előtt nemcsak a feltámadásnak, de nemzetünk egykori nagy kifejthetőségének, iu legbiztosabb jelei, mindent elfogok követni, habár magam maradok is, habár veszném kell is, mit e kettős czélnak elérésére cselekedni lelkem sugall.“ Az élet, mely ez elhatározást követé nem kell részletekben rajzolnom. Ismerő azt e nemzet minden fia, utolsó gyermekig, aki az iskolában először tanulja a haza történetét. Nem kell felsorolnom Széchenyi alkotásait az akadémiától kezdve, mely alkotásokról már ezer viszhang szólt. Dt kell, hogy e részletekből egy képet formáljunk magunknak arról, hogy milyen volt a magyar faj legnagyobb cselekvő genieje P Megvolt benne egyfelől a lángész folyton izzó heve, mely feltartóztatlanul megvalósítja ! azt, a mit teremteni hivatásának érez. A ! teremtő gondolat, Széchenyiben megszületek, 1 ezentúl egész lelke felett uralkodik. A lázas szenvedély, mely Széchenyi könyveiből kisugárzik, szinte elkábitja az olvasót. Es másfelől látjuk Széchenyit, nyugodtan, hideg számítással kitűzni a teendők egymásutánját és finom emberismerettel, s diplo- macziával felhasználni minden eszközt, mely a czél felé vezethet. Lángoló a kitartásban és hideg a keresztülvitelben, ilyen volt Széchenyi! És a nemzet felébredt és minden téren uj élet, uj mozgás kelet,kezetkezett. A kétség szürkülete melyről nem lehet tudni, hogy nappal, vagy éjjel követi-e, — eloszlott és nyilvánvalóvá lön mindeneknek, hogy a nemzet szebb jövője biztosítva van. És ekkor Széchenyi Pozsonytól a Vaskapuig úgy tekinthet a hazára, mint saját művére és hallhatá egy újjászületett nemzet hálaszózatát. Széchenyi életének e kora, a jutalmazás és nyugvás e szaka, eltartott — egy-két évig. A hatalmak, melyek minden felett uralkodnak a mi történik, azt akarták, hogy Széchenyi és a nemzet utjai elváljanak egymástól. A nemzet ma is él, felvirágzott és teljesiti Széchenyi jóslatát. Újabb útja visszavezetett abba az irányba, melyet Széchenyi mutatott. S ha nyugodt szemmel nézzük az időt, ki fog tűnni, hogy ez eltérés nem is volt oly nagy, mint abban a korban látszott. Sokat vitatkoztak a felett, hogy e tragikus eltérésben kinek volt igaza, a nemzetnek-e, vagy Széchenyinek ? De még máig sem érkezett el az idő, hogy ebben a kérdésben teljesen megokolt Ítéletet mondhassunk. Legvalószínűbbnek látszik hogy miután a nemzet uj élete már megkezdődött, —■ mind a két Mt elvezethetett volna oda a hol vagyunk. Széchenyi útja talán csak kevésbé mozgalmas és idegrázó eseményeken keresztül lassúbb, de biztos emelkedés modorában. De midőn a szétválás megtörtént, a nemzet csak előre nézett útjára és egyrésze megfeledkezett arról, a ki a nemzetet idáig vezette, a másik része félretolta őt. Széchenyi érzé, hogy egyedül van és a nép, melyet ő indított útnak, egy oly irányban halad, melyet, ő nem tekinthetett biztosnak — s kétségbeesés szállta meg egész élete felett. A nemzet pedig nem mérte fel Széchenyit Széchenyivel — hanem hazafiui fajdalmait a vádak és rágalmak fájdalmával tetézte. így kellett végig éreznie Széchenyinek mindent, a mi kéjt és kint a honszeretet ád. „ Hidegönző“-nek mondták Őt, pedig kivü" le 8enkisem táplált lelkében oly rajongó, eszmény, mint ő! Szívtelennek jellemezték, j mintha bizony a nagy eszmék, nemes
