Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-04-05 / 14. szám
ESTI HARANGSZÓ.*) Fönn a toronyban bim-bam, bim-bam, Szól a harangcsa ájtatosan . . . Aki megérti ezt a zsolozsmát A szive úgy ver — bánatosan. Nyugalom édes, a nyugodt szivvel, Tisztes, erős napi munka után . . . Szól a harangcsa bim-bam, bim-bam, . . . Sok nem is hallja talán! A PÁRISI NOTRE-DAMEBAN. Templomba voltam s áhitattal Az egekhez imádkozátn! Mig epedezve sírt a lelkem Az orgona bus dallamán ! S mikéntha megszólalna bennem A szivem, úgy dobog . . . Ha meg is bánom minden bűnöm, Azért csak bűnös maradok ! Könnyelmű volt a szívem eddig, Könnyelmű, mint az életem! Más vér kering már ereimben; Megfordul sorsom — erezem! Megszánva-bánva minden bűnét S hibáit, ijn magába száll . . . Amily könnyelmű volt az élet, Olyan komoly lesz a halál! A KAJÜTTE-KÓRHÁZBAN. Halavány az arcza. Hervadótt az ajk ; Pihegése csendes Estiszél-sohaj . . . Lázban ég az álma, Gyors a szívütér; Megtörött szemében Összefut a vér . . . * * * „Tizenöt tavaszra Hosszú lesz a tél . . . Senkit sem gyűlölve, Ide mért iövél ? !“ „A hazám a tenger, A nevem Szegény ! Csókkal, anyatejjel Sohsem éltem én! Altatott a szélvész Ringatott az ár 1 Bölcsőm volt s majd egykor Kebelére zár . . .“ t Szabad vagyok, szabad ! Kigyult Ez égi fény világa! Szivembe süt s ah érezem. Hogy melegit a lángja ! Csak addig éljek, mig e tűz Világit át az élten . . . S nem bánom, hogyha szabadon Csupán e perczet éltem ! TENGERPARTI IMA. A fényes csillagok lehulltak ; Az ég setét, világtalan! Ah, hogy a fényes csillagoknak, Az égnek is csak gyásza van! Hogy ami fényes, szép, dic-'ő mind A semmiségbe tűn . . . S hogy szivünk titkos vérezése, Elcsüggedése bűn! Csak élni, élni ! Ah az élet Koránya fényes kikelet.! Örömbe ring a szív s magasztos, Szent érezéssel ihletett . . . Tavaszra ősz! S csak halnak, halnak A virágok, remények ! Ah, hogy a múltba visszavágymi, Halálra vágyni vétek! Csak élni, élni! Küzdni kétes Reményű harezot szüntelen ! S csak álmadozni űj korányról Öröksötét, vak éjjelen ! A genius vigasztalása Uj vágyra újabb álmot ád! Ah, hogy a genius világa Csak lenge délibáb! * * # Felébredek ! Agyam kitisztult S csak a szivem nehéz . . . Hogy ami fényes, szép, dicső mind A semmiségbe vész . . . Hogy a menyország égi álma S szent vágya czéltalan ! Szivünkben Szeretet legyen S szivünk az égbe’ van! * * * így élni még, hagyj engem. Isten ! Imádva, áldva Nevedet! S szeretve égi szerelemmel, Aki Tehozzád vezetett! Aki lelkembe szívet csókolt, Erénybe gazdagon . . . Csak őt áldd meg azért, nagy Isten, Ilíogy im — imádkozom! * * * — — A hajóharang szól, Zeng a szent ige : Requiem aeternam Da, ei. Domine ! — — Csendesült a láza, Álma boldogabb ! Enyelegve reng rajt Hófehérke hab . . . ÉJJEL. Csak folynak lassan-lasäan A szomorú napok: S letűnnek mint az árban A haragos habok! Egy boldogabb jövőnek Szép délibábja int .... A fény vakít, de lelkem Csak égbe vágy megint! Tűi- át az Óczeánon, A csillagok felett — A szerelem reménye Ragadja szivemet! Fényes egekbe szárnyal S ha a nap éjre váll . . . Az álom angyalával A csillagokba száll! SZABAD VAGYOK. Szabadnak lenni ! Ah nekem Mindig ez volt a vágyam! Szabadnak lenni, mint a szél Az aetherek honában ! Szabadnak, mint a gondolat, Túl életen, halálon . . . Határtalan szabad, miként A képzelem s az álom! *) Mutatváuyok Kompolthy Tivadar tLOK A TENGERRŐL“ czimü, sajtó alatt levő teménykötetéből. Eü) SZÉLCSEND. Elmosódott, hai’vány légi képek, Múlt időknek omdadékinál — Szabad szárnyaira k;el a lélek S ezredévek alkonyát.a száll .... A reménynek ringó bölc^sejében Újabb gyermekálmakon n'r ereng — . . . . Holdsugáros, csendes -éjen Mindig igy kisért — a csend.1' » Jőnek-mennek olvasatlan évek, 1 Mint hívatlan szomorú vendégek — - S annyi ember tűn velük odább . . ! Álmaikból lesz a délibáb; Lelkűk pedig valahol a légben Mint a bolygó czéltalan kereng .... Belesüt agyunkba minden éjen ; . . . . Mindig igy kisért — a csend. Küzködés, mihaszna semmi, Ez a földi végzetünk! Vagyunk, mert már meg kell lenni S élünk, mert — megélhetünk ! S napról-napra s évről-évre szépen Szaporodunk ott a földbe lennt . . . Mindig újabb bolygó jár az égen . . . . S mindig igy kisért — a csend. A VIZ ALÁ. Rejtélyes, titkos szellemeknek Bűvös beszédét hallgatom — Elátkozott syrének integetnek, A csábjuk szédít, s le a mélybe von . . . Hízelgő kedves nymphalányok vágya Fut át a véremen — — Majd forrva a szivembe zajlik S megöli lassan, érezem ! * * * Ringó ölében a szelíd najádnak Tengerfenékre leereszkedém .... Fényes ragyogó, kristály palotának Hüs csarnokába hivott a syrén — — A hableányok minden este, reggel Piros sugárral koszoruztak engem — S lágy csókjaikkal altatónak el Virágos korallédenekben........... » * * Ah álom, álom, gyönyörüszép álom, Csókold meg újra bánatos szivem! Hogy amit elvesziték a világon, Fölleljem itt, a végtelen vizen! S hogy vannak fényeab, boldogabb világok, Susogjatok csak, bűvös szellemek! Ringó ölükben a szelíd najádok Majd odavisznek engemet ..... A TENGEREN. Köröskörül a tenger; a messze pusztaság. . . Olyan sivár, kietlen itt az egész világ! Oly fénytelen a távol, oly hangtalan a lég, Mint hogyha itt az élet kihalva volna rég! Áh, menekülnék innen, hol boldogabb a szív, Hol szerető leányka hév ölelésre hív! Csak odavágy a lelkem, e szebb világba át... Köröskörül a tenger, a messze pusztaság ! j Együtt bejárnám véled a kertet, ligetet — | S néznék, mint száll nyugatra, a déli felleget; Hol lelkem érted fáj most s a kín szivembe vág; Olyan sivár kietlen, itt az egész világ! S a mint száll a magasban, a déli felleget, Epedve kérdem olykor: találkozott veled ? ! Vajh' felel-e a felhő? Hogy úgy szeretsz-e még?\ Oly fénytelen a távol, oly hangtalan a légi S csak eped árva lelkem s hervad vigasztalan... Áh, boldog nyugodalma örökre veszve van! S a szivem összetörve, olyan rideg setét, Mint hogyha benn’ az élet kihalva volna rég! I SZOMQLNOK. Nem születtem künn a pusztán, Nem a messze tengeren! Egbeny uló Tátra alján Ott van a szülőhelyem! IsteDáldott völgy ! Alatta Megterem ezüst, arany — S benne az az istenadta Nép olyan boldogtalan! Alig birja megkeresni Mindennap a kenyeret, S ha ráérne megpihenni — Éhen halhat, úgy lehet. Fölkutatja fáradattal, Küzdve rejtett daemokkal, A pokolnak kincseit — S mely az égig gazdagít, Mind, mi fényes, ragyogó szép, A mi csillog s tündököl . . . Villogó ezüst s arany-ék, Mibe gnómok kedve teliék — Ami csábit és — megöl! * * * Nem a magas Tátra alján. Itt halok meg a vizen ! Majd valami veszett orkán Összetépi a szivem! S hol apáim porladoznak, Csak a lelkem szárnyal ott . . . Testemen megosztozkodnak Czethalak s a polypok! JÖJJ ÖLEMBE! Jöjj ölembe kedves kis leánykám, Csókod égjen újra arcsomon! Simogasd meg sima, lágy kezeddel Ecázjzal égő, forró homlokom! Mert fagyon beteg vagyok, lásdd, Amióta .szeret a szivem .... Kebelemére hajtva kis fejecskéd, Mosolyogj szemembe szelíden! Jöjj ölembe kedves kis leánykám, S szerelmemről szóljon ajakad! Dobogó iszivem lecsendesül majd S szemeimből köny fakad! Megsiratom múltamat, jövömet, Születést on, életem ..... Kebeleim be hajtva kis fejecskéd, Mosolyog ij szemembe szelíden! Jöjj leánykám! Égi szép szemeddel Világítsa' be lelkem éjjelét! Ez a szét tt tűz ragyogóbb a napnál, Mert szivedben égi fénnyel ég! S az ör&k világba igy kisérje Ez a kínig megingatott Hitem __ Kebelemr\-e hajtva kis fejecskéd, Mosolyogj szemembe szelíden! HADI FOGSÁGBAN. Panasz s a sóhaj mindhiába Csak mulnak-mulnak a napok ! Csak semmivé lesz minden óra És semmivé a hónapok! Csak czéltalan kell tengnem itten És lopnom az időt-napot; Semmitevés után pihennem, Amennyit épen akarok! Beh jó itt lenni! Áldott ember Ki idehozott engemet! Nagy küzködéssel sem szerez más Magának ily jó életet! Vigyáznak minden lépteimre, Ellesik minden titkomat; Csak félre lépjek, csak kiáltsak S már ott terem a szolgahad ! Fegyveres őrök járnak-kelnek Az ablak alatt föl s alá . . . Hja, rósz időket él az ember S nem tudja, hogy mi vár reá! Csak okosság, ilyenkor biztos Helyre bejutni csendesen . . . Hol annyi őr vigyáz reája, Ott nem bánthatja senkisem ! SAJTÓFOGSÁGBAN. Oly lassan jár az óra, oly hosszú az idő, A múlt sehogy se tellik s nem siet a jövő; Akarva-nemakarva foly itt le a jelen, Kércttelen, siváran — akár az életem! Mely annyi lánggal izzó s oly érzelemteli, Nincs vágya itt szivemnek, nincs álma sem neki; Nincs öröme, se búja; nyugodt, panasztalan, Már csak alig hogy érzem, hogy dobogása van... Nem gyönyöröm a hajnal, nem altat el az est, A madarak danáját sem hallom örömest; Sötétbe bolyg a lelkem, hol nincsen égi fény — Nem ismerek magamra, hogy én vagyok-e én?... Vajh ez a sziv-e még az, mely lázzal ég, lobog, És gyújtva tórazagyba, ha vére háborog ? Hogy a hon és a népe legyen örök szabad, És boldog mint az álom és mint a gondolat! S a képzelmem-e még az, mely mint a sas repül A szabad aether árban, elérhetetlenül ?. . . Űzve a délibábot s a festett ideált, Kaczagva a világot, az életet s halált! Én vagyok-e, kit lelke az esti alkonyon Boldog család körébe oly kérve-hiva ven ?. .. Hol szclidarczu anyjuk köré a gyermekek, Mint csillagok a holdjuk köré, sereglenek . . . Apát kérdik szegénykék... Vajh mit felel a nő?... Oly lassan jár az óra ... Majd nemsokára jő! Majd ég a nap az égen, a kis család egén ... ... S hogy simák apiczinykék, hál ő is sir, szegény! HITVESEMNEK. Halványabb arezod. édes ... és megtörött szemed; Tudom, hrgy ismét értem, csak értem könnyezett! Titokba’ sirsz s mosolyogva enyel égsz énvelem — Te vagy a legjobb angyal, a legjobb istenem ! Érzed szivem verését s a szerint ver szived . . . Kiolvasod szememből s a bánatom tied ! Lelked az én lelkemben; szivedben a szivem — Te vagy a legjobb angyal, a legjobb istenem! Megsiratod a múltam, hogy súlyos átka nyom . . . A csüggedésből lelked a Hitbe visszavon! Reményed a jövőben, ha fáj is a jelen — Te vagy a legjobb angyal, a legjobb istenem ! Kompolthy Tivadar. A hüSYéti tojásodról. A tavasz megünneplésére használt, és a keresztény vallás által is befogadott piros tojások mély jelentőségét ismerve, csak természetesnek tartjuk, hogy azok nagy része szingazdagon és szépen van díszítve és nem jut eszünkbe kérdezni, hogy mikor jött szokásba a piros tojás díszítése és hogy mily jelentősége és értéke van ennek a dísznek? Épp ily természetesnek tartották ezt elődeink is, és csak azzal a történeti feljegyzéssel bírunk, hogy a tavasz megünneplése alkalmából a Perzsák piros tojásokat osztogattak szét. Ebből a történeti tényből legelőször az következik, hogy eleinte csak rendes fehér tojásokat adtak egymásnak ajándékba, úgy, mint a hogy ez most is általánosan dívik faluhelyt. De mint a hogy most is azoknak, kiket különösen kedvelünk, ph'os vagy Mines tojást adunk, ép úgy óhajtották az ajándékba adott tojás becsét és értékét emelni az által, hogy pirosra festették az öröm színére, a mely különben is a legkeresettebb és a legbecsesebb volt. Van azonban még egy indok, mely a fehér tojások festését kimagyarázza, és ez a nép legszebb, legönzetlenebb idealizmusában birja forrását. Azért festették meg a tojást, hogy az, eredeti rendeltetésétől elvonva, tisztán csak az önzetlen ragaszkodás becses jelképéül szolgálhasson. Mert miként a tyuk nem költi ki a festett tojást, úgy az ajándékba adott piros tojás által jelezni kívánták, hogy a megajándékozott ne keressen az ajándékban melléktekinteteket, előnyök kinyerésének szándékát, hanem vegye azt, mint az ajándékozó tiszta lelkületének egyik zálogát, kedveskedését. Az a tény, hogy a tojás festése ősrégi szokás, a melynek eredete a kereszténységet is megelőzte, valószínűvé, sőt biztossá teszi azt a feltevést is, hogy a tojások kiczifrázása és mindenféle díszítményekkel való ékítese már az ókorban is ismeretes volt. Mert mikor az ember a kultúra kezdetleges állapotán túl volt és iparral foglalkozott, a mire a piros festék ismerete mutat, és szükségét érezte annak, hogy csínnal vegye körül magát, szobáját, ruháját és fegyverét díszítse, és gondolatainak, lelki életének s gondolkozásának kifejezést adjon, akkor bizonyára megtestesítette a szép iránti érzékét a tojáson is, a mely nemcsak a természet, hanem az első szerelem ébredésének is jelképe volt. A tojás a nép hitében már ősrégi időtől fogva nagy szerepet játszik és még a pogány korból maradt rajta. így faluhelyen régi szokás, hogy a vörös kakas ne szálljon a háztetőre, áldozó csütörtökön egy tojást a háztetőn keresztül dobni és ott, hol a földre esett, elásni, nehogy villám üssön a házba. Oroszországban tűzveszélynél a lángokba húsvéti tojást dobnak, a melyet e czélra félretették. A tojás hasonló varázsló hatásáról szól Pli- nius (Hist. nat. XXVIII.), ki szerint kiszörpölt tojások hóját el kell törni azonnal, vagy átfúrni a kanállal, mely babona nálunk is országszerte ismeretes. Hasonló babona az a hit, hogy valaki az általa megevett tojások héja által megbűvöl- tethetik, ha ellensége azokat tűvel átszúrja; ez ellen csak úgy védheti magát, hogy ha a tojáshéjakat azonnal eltöri. Némely helyen uj építkezéseknél egy tojást szoktak befalazni. A mi magát a husvétot illeti, a legnépszerűbb és legelterjedtebb szokás nálunk a húsvéti locsolás, melynek jelentőségét Pilátus ama mondásában keresik : „ Én tiszta vagyok az igaznak bűnétől.“ Ezért tehát megtisztul bűnétől az, a kit husvétkor megöntöznek. Mások a locsolást onnan is származtatják, hogy a szent asszonyok Jézus holttestét illatos olajjal meglocsolták hus- vét hajnalán. A locsolás szokása különben sokkal régibb a kereszténységnél és összefügg a majdnem minden népnél szokásos mosakodási szertartásokkal, a melyekkel a pogány hit szerint is az ember megtisztul bűneitől. Trencsénben, Zólyomban Nógrádban és egynéhány más felvidéki megyében az öntözködés helyett „Jézus megvesszőztetése“ járja; a legények tudniillik virágokkal felczifrázott nyirfasu- hogókkal emlékeztetik az eladó leányokat a házas élet gyönyörűségére. A piros tojás írása, hol ez dívik, mindig ;a leány érzelmeinek kifejezésére is szolgál, a mit a legény megért, mert elrejti a tojásokat és ha idő múltával azokat előkeresvén, látja, hogy valamelyiknek halványul, sárgul a virága, abból azt tudja meg, hogy a lány, a ki adta, szerelmi búban zokogva írta meg a tojást s következőleg az szereti őt a leghívebben, a legigazabban. Az ilyen tojás aztán nem ritkán sietteti az eljegyzést. A háziasszony, illetőleg a leány már egy-két héttel husvét előtt a tyúkfószkekből a tojásokat összeszedi és kiválasztja rendszerint az abban az évben először tojó fiatal tyúkoktól tojt tojásokat, mert ezeket tisztábbaknak és jobbaknak tartják. A tojásokat félreteszik és husvét szombatján megpirosítják és megtarkítják, a tojásokat másnapig félreteszik, mert nem szabad azokat husvét előtt megenni vagy megkóstolni. A piros tojásokat csak husvét eíső napján szabad elfogyasztani, és pedig az isteni tisztelet után, a mikor a szépen kitisztított szobában fehéren terített asztalra helyezik azokat és az ez alkalomból sütött kalácsokat. A ház népe az asztalhoz ül és ott mindenki megkapja a neki szánt tojásokat és kalácsokat, a szolganépet sem felejtve ki. Délután pedig összegyűl a fiatalság tojást ticselni. E játéknál az egyik a tojást hegyes részével felfelé tartja, mig egy másik a saját tojása végével ráüt. Aztán a tompa végével ütik egymásra a tojásokat. A kinek a tojása mindkét végén eltörött, az köteles a tojását a másiknak mint nyertesnek adni. Ha a legények és leányok
