Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)

1890-04-05 / 14. szám

ticselnek egymás közt tojást, úgy ezt Zalában mátkázásnak nevezik. A románoknál szokásban van a gyermekeket a rokonokhoz, rendszerint az unokatestvérekhez elküldeni tojásokkal és kalácsokkal. Különösen tiuk viszik a tojásokat az unokanővérekhez és a szomszédban lakó hasonkoru lányokhoz. Az. a ki a lányoknak tojást visz ajándékba, jogot szerez arra, hogy husvét másodnapján azokat a lányokat megöntözze; a lányok pedig megszerzik a jogot, hogy husvét harmadnapján a fiukat megöntözzék, mit azonban csak 10—12 éves leányok tesznek meg. A hol nagy leány van a háznál, ott a rokon, a szomszéd vagy más az illető családdal jó viszonyban álló család fiatal emberei kötelességüknek tartják, hogy a nagy leányoknak tojásokat vigyenek vagy küldjenek: de ezek a tojások rendesen szebben vannak meg­írva, rajzolva és gyakran szerelmi jelvényekkel ellátva. A nőtlen fiatalok, a kik valamely csa­ládhoz abban az évben járatosak voltak, a házi asszonyt egy szép tojással szokták megajándé­kozni. Némely családok egy tányérba vagy tálba egy kalácsot és körülötte piros tojásokat tesz­nek, azt egy tiszta kendővel vagy törülközővel befedik, a templomba viszik, a hol az olvasó­állvány vagy az oltár körül elhelyezik és felfedik. A lelkész a lithurgia vége felé ezek az áldoza­tok felett imádságot mond, a melyben kéri az Istent, hogy a mezők sok termést és a nyájak nagy szaporulatot adjanak. A magyarországi szerbek húsvéti szokása kö­zül különösen említésre méltó az, hogy husvót- kor minden idegennek, a ki házukba lép, egy- egy piros tojást adjanak és azt, ha átutazóban van, ingyen megvendégelik. Nagy jelentőségű a tojás a ruthónekuél is, kik különben azt tartják, hogy a három lmsvót napon a mennyország nyitva van, és az e na­pon valamelyikén elhalt, még oly bűnös ember lelke is közvetlenül a paradicsomba jut. Min­denféle gyógyító hatást tulajdonítanak a tojás­nak, mely nemcsak husvétkor, hanem az egész éven át érvényesül. Husvét vasárnap előtt éjfél­kor a nő egy pirosra festett tojást a mosdótálba tesz, és azzal, valamint egy darab szappannal megmossa magát, hogy piros arczot kapjon. E mellett egy kapán áll, hogy lábait erősítse. * Ha a húsvéti tojások világában szétnézünk, ott az érdekes és a legkülönbözőbb példányok egy egész tárházára fogunk találni, a mit a hús­véti tojások különböző népies elnevezése is mu­tat. Legáltalánosabban van elterjedve a „piros“ tojás, mert a tojások legnagyobb száma csak piros színű; a „festett“ tojás elnevezése már a különböző színek divatjára mutat. „Díszített“ a tojás, ha rajta különböző czirádák és alakok Vannak; „vakart“ vagy „karczolt“ a tojás, ha előbb vörös börzsönyben megfőzik és azután késsel vagy más hegyes eszközzel díszítik. A díszítéssel ellátott tojás továbbá „Írott,“ mert az illető a tojásra írta gondolatait: „himes,“ ha úgy néz ki a díszítés, mint a hímzés, és „mustrás,“ mert a dísz szépen sikerült és min­tául szolgálhat. Mindenki reá ismer az angolra tartásáról, já­rásáról. arcz-bőréről és Halálos unalmáról, vagy a francziára gyors járásánál, előzékeny modo­ránál és szellemes, kis szemeinél fogva, és így tovább. A nemzeti jelleg azonban nemcsak a tiziognó- t n iában, hanem mindenben, az illető nép kultú­rájában, nyelvében, beszédében és különösen mű­vészetében is nyilatkozik. Hisz régóta ismert igazság, hogy a házi ipar készítményeinek megvilágításában egészen más­képpen néznek ki a nemzeti szokások és dalok, mint a milyeneknek oly időben fognak feltűnni, a mikor a népies ipari tevékenység megszűnt. Egy magyarosan díszített szobában másként ! érezzük magunkat, mint egy XIV. Lajosbeli be­rendezésűben és másként hétköznapi ruhánkban, mint frakkban. Természetes tehát, hogy a köznép által készí­tett húsvéti tojásdísz, mint a művészi ösztön egyetlen terméke, különösen magán hordja a nemzeti jelleget. Ha széttekintünk a húsvéti tojások sokaságá­ban. azonnal szembe tűnik, hogy a díszítések nem egyformák, hanem, hogy a hány tojás, annyi a dísz. De mindeme különbség daczára, ha közelebbről szemügyre vesszük a díszítéseket, csakhamar feltalálunk közös vonásokat, a me­lyek alapján a tojásokat külön-külön osztályoz­hatjuk. Ha a szorosabb értelemben vett Magyarország j és Erdély húsvéti tojásait egymás mellé állítjuk, azt találjuk, hogy amazok sokkal egyszerűbben és sokkal kisebb műizléssel vannak díszítve, mint emezek és ez annál feltűnőbb a különben fajilag és nemzetiségileg egymáshoz tartozó né­pektől kikerült díszítéseknél. Keresve ennek okát, azt a két országrész föld­rajzi fekvéséből magyarázhatjuk ki. Erdély sok­kal gazdagabb természeti szépségekben, mint Magyarország, csupa hegy és völgy gazdag ve- getáczióval, a mi sokkal termékenyítőbb a kép­zeletre, a művészi ösztön kifejlődésére, mint a róna egyhangú vidéke kalásztengerével vagy tar­lójával. Megerősít bennünket ebben a magyarázatban még ama körülmény is, hogy Magyarországon is sokkal díszesebbek a húsvéti tojások a fel­földön. mint az alföldén és hogy a díszítés itt is annál szebb, minél regényesebb a vidék, a honnan való. A húsvéti tojás szokásának elterjedése r,és megfigyelése, valamint annak ékítései, igen be­cses ethnografiai adatokat juttatnak birtokunkba. i Megvilágítja az népünk gondolkozását jóval éle­sebben, mint a műiparczikkekben levő díszítések; és ezért méltó helyet követelhetne magának egy húsvéti tojás-gyűjtemény a nép benső, szellemi és kedély világának felösmerésére szolgáló tanul­mányainknál. Oly ártatlan időtöltésekből, mint milyenekre a húsvéti tojás szokása mutat, sok­kal jobban ösmerhetjük fel a népet, Ítélhetjük meg jellemét, reményét és aspiráczióít, mint bár­mely más jelentékenyebb dologból. A nép sa­játságai jobban domborodnak ki, ha őt minden­napi foglakozásaiban, családja körében, öröm és bánat között meglessük, mint ha azt tekintjük, hol nyilvánosan szerepel. Molnár Viktor. Ki idegbetegségek uj gyógymódja, Metallotherapia. Egyrészt azon. mondhatni tehetetlenség, rnelylyel a gyógytudomány az úgynevezett működési idegzavarok ellen a régibb gyógyeljárásokkal még mindig küzdeni kény­telen, másrészt pedig azon meglepően ked­vező eredmények, a melyeket az idegbeteg­ségek ezen neménél a metallotherapiával csak a saját megfigyelésemben is eddig az idegbetegségeknek legtöbbször 3, sőt 15 évi tartama után immár 336 betegnél elérnem sikerült, nemcsak feljogositanak, de az ideg­betegek érdekében egyenesen köteleznek arra, hogy kilencz évi tapasztalat után előbbi szokásomtól eltéröleg ezen gyógy­módot és nagyjából annak eredményeit ne csak az orvosi világgal, hanem az intelli­gens hazai közönséggel is legalább lénye­gében a múlt évben meggyógyított néhány kiválóbb kóresettel illustrálva a következők­ben másodszor is és a mennyire azt e füzet kis kerete meg az orvosi discretio megen­gedi, megismertessem. Általánosan elismert és kísérletileg is be­bizonyított ténynyé vált 1879, vagyis az óta, hogy a metallotherapia mint a párisi orvosi akadémia által elismert külön gyógy­mód szerepel, nemcsak az, hogy egyes fém­lap érintkezésbe jőve a valóban idegbeteg egyén bőrével, abban bizonyos fokú villarn- áramot idéz elő, mely az egyéniség, beteg­ség és az alkalmazott fém affinitása szerint külön-külön változik; tehát nemcsak hogy a szervezet rokon- vagy ellenszenve szerint bizonyos melegségi, csipési, bizsergési, hangya- mászási, hidegségi érzet jön létre azon helyen, hol ama fémlapot a bőrrel érintke­zésbe hoztuk, ha az az észrevehetésre eléggé ép érzésű és a kifejlesztett villamáram elég nagy volt és hogy a fémnek azon villám- fejlesztő vagy villamelvonó behatása alatt emelkedik vagy sülyed a hőmérsék, fokozó­dik vagy gyengül az izomerő és szaporodik vagy gyérül az érverések száma; hanem az is, hogy ugyanazon e szerint már haté­konynak jelzett fémnek bevétele alatt a gyomornedv hozzájárultával ugyanoly élén­kítő vagy csendesítő hatás mutatkozik az idegbeteg szervezetének összes működésében, de leginkább az idegekében, minőt külsőleg akkor tapasztaltunk, midőn az egyes fémek behatásának vizsgálata (m e tall os k opia = fémkémlés) alkalmával a fémlapokat a bőrre illesztettük. Feleslegesnek tartom ezen általános is­mertetésnél tüzetesebben bemélyedui azon szerep taglalásába, melyet az emberi szer­vezet ősvillamossága vagyis a közönségesen úgynevezett állati villamosság annak életé­ben és minden érzéki működésénél elfoglal. Elég legyen csak megemlítenem, hogy a tapintás, látás, szaglás, hallás, Ízlés, szemlé­lés, emlékezet, Ítéleti képesség stb. kizáró­lag az idegek és azok központjainak villa­mos működésében találja eredetét. Ezen mű­ködés pedig pusztán azon villamáram nagy­ságában és folytonosságában áll, mely az emésztés és anyagforgalom által létrejőve, az agy-, gerinczagy-, idegduczok és az ide­gekben állandóan kering és a melynek mi öntudatunkat, gondolkodás - képességünket, ítéletünket és érzéseinket köszönjük. Ismeretes, hogy az akarat ösztöne az agy kéregállományán keletkezik és az izmokban vég­ződik. A pálya kezdetén és végén az agyon és gerinczagyon kérésztől ezen akarati ösztön az idegutaknak és duczoknak igen bonyolódott rendszerén megy át. A gerinczagy mozgató külső sejtjeiben ezen bonyodalom véget ér és ezentúl a mozgási készülék kezd működni, a mely csak környi idegekből, szerkezetükben jól ismert idegvég-készülékekből és izmokból áll. a mely végkészülékeknek összehúzódása vagy elernyedés“ folytán jön létre a mozgás, vagyis a testrészek helyzetváltozása. Hogy valóban igazi villamáram az, mely a testben kering, valamint hogy az is valódi villámáram, mely a fémek érintkezésénél az emberi bőrben kifejlődik, azt legegyszerűb­ben, de egyúttal legbiztosabban is a villam- árammérö (galvanometer) mutatja meg, mert az delejes mutatójával mindenkor nemcsak pontosan kimutatja a villamáram jelenetét, de meg is méri annak fokát. Ugyanezen galvanometer azonban arról is felvilágosítást ad, hogy ugyanazon fémlap a test ugyan­azon részére egyenlő hosszú időn át alkal­mazva más-más egyénnél, nem egyenlő fokú villamáramot fejleszt és igy az az illető egyénnek ősvillamossága, a testrészek vegyi alkata és a betegség minősége s foka sze­rint változik. Ebből pedig szükségképen az következik, a mit különben a mindennapi tapasztalat igazol is, hogy nem, mint az orvosok eddig tették, a betegségek faja és foka szerint lehet és kell az egyes fémeket gyógyszer gyanánt alkalmaznunk, hanem az egyének szerint. Hogy ezen állítást példával illusztráljam, elég legyen arra hivatkoznom, ho y tudva­levőleg ugyanazon vastartalmú savanyuviz A-nak igen jót tesz, B-nél semmi hatással sincs és C-nek határozottan rosszat tesz; holott ugyanoly idegbajnál ismét pl. az arsen C-nél nagyon jó hatású, B-nél kevésbé haté­kony, A-nak pedig annyira ártalmas, hogy annak bevétele után már a legkisebb adagra is mérgezési tünetek állnak be. De hát vájjon nem tapasztaljuk-e ugyan­azon jelenséget csaknem minden gyógyszer­nél, sőt ételeknél is. Hiszen köztudomású, hogy egyes emberek szamóczát. rákot, megy- gyet stb. nem ehetnek, mert lázzal járó vörös kiütést kapnak tőle. Sőt én oly egyént is ismerek, ki bármilyen fekete bőrű, szőrű vagy tollú állatnak húsát a nélkül, hogy azt előbb látta volna, nyomban kibányta; vagy veszélyes mérgezéseket láttam oly kis adag calomel, jód, belladonna, morphium, arsen. ólomtól, melynek tízszeresét is nagyon jól tűrte a legtöbb más beteg; és most is van négy oly idegbeteg gyógykezelésem alatt, kik hónapok óta ólmot szednek a legszebb gyógyítási eredménynyel a nélkül, hogy náluk az ólommérgezésnek legkisebb nyoma is mutatkoznék, mert az ő szervezetük éppen az ólom iránt kedvező affinitással viseltetik. Hogy azután ezen rokon- és ellenszenves viselkedése az emberi szervezetnek bizonyos tárgyak, dolgok, egyének és gyógyszerek iránt tulajdonképen minő alapon jön létre és áll fenn, azt ezidőszerint csak sejtenünk lehet (talán az úgynevezett állati magnetizmus folytán), de tudnunk nem. Nekem ezúttal elég legyen ráutalni ezen meg­levő tüneményre, miután az, mint már eddig is láttuk, fontos szerepet játszik a gyógyszerül kiválasztandó fémeknek megállapításánál és mi azt a legczélszerübb alakban ki is használjuk, a mennyiben a metalloscopiánál az egyes fém­lapok alatt érzett és észlelt helybeli változások, a környi és hónalji hőmérsék módosulatai, az árverések száma, a bőrérzékenység viselkedése és a dynamometeren leolvasható izomerőválto­zások képezik azon főtényezőket, a melyeknek ■ együttes vagy részleges összemüködéséből — tehát tőlünk és a betegtől teljesen függetlenül működő phvsikai eszközök segélyével — képe­sek vagyunk a legtöbb esetben határozottan előre megállapítani, hogy a vizsgált betegek szervezete mely fém iránt mutat több vagy ke­vesebb fogékonyságot. De ezen a beteg további gyógykezelésére már magában is megbecsülhetetlen értékű útmutatón kívül még más irányokban is kapunk a fém-' kémlós által útbaigazítást, a mennyiben általa megtaláljuk: 1. azt a fémet, mely az illető betegnél fo­kozza az idegműködést (aggressiv reactio), te­hát pl. tulizgékonvság vagy izgatottság mellett még fokozni fogná a bajt, ellenben az idegek hiányos zsongjánál (érzéketlenség, izomgyenge­ség, renyhe idegélet) azt meggyógyítani képes; 2. azt a fémet, mely az illető betegnél az idegtulmüködést lohasztja és csendesíti (depres­siv reactio), tehát pl. a tulizgókonyságot és izgatottságot megszünteti, ellenben a hiányos idegzsongot csak fokozná s igy ártana a be­tegnek ; 3. azt a főmet, mely a rendetlen idegműkö­dés hosszas tartama által a testhőmérsék, ér- verés és izomerő között levő élettani arányában állandósított szabálytalanságokat (mint a tulma- gas vagy tulalacsony testhőmérsék, tulgyors vagy tullassu szívműködés, a két testfélnek nem egyenlő hőmérsóke, aránytalan izomgyengeség, a két kar orsóüterének egyenlőtlen árverése stb.) kiegyenlíteni képes lesz (regulativ reactio); és végre 4. azt a fémet, melynek behatása oly élénk az ideges rohamokban szenvedő idegbetegre, hogy alatta maga az idegroham kitör (ekstati- kus reactio) és igy ha azután az illető fémet kis adagokkal kezdjük belsőleg vétetni a be­teggel és az adagot lassankint fokozzuk, ép úgy fogjuk megszüntethetni a további idegrohamokat, mint pl. a Pasteur-fóle ve'dőojtások által meg­akadályozhatjuk a veszettség kitörését. Ezekből nyilvánvaló, hogy az ujabbkori me- tallotherapiának összes erejét tuladonképen a metalloskopia képezi, miután ez adja kezünkbe úgy a jelenre mint a jövőre a betegség gyógy­kezelésére nézve a teljes útbaigazítást. Mert hiszen mióta csak rendszeres gyógytudomány létezik, mindig előkelő helyet foglaltak el főleg az idegbetegségek gyógykezelésénél a, vas, réz. ón, horgany, ólom, ezüst, arany és újabban a platina is, csakhogy mig azelőtt csakis találomra rendeltük az idegbetegség faja szerint ezeket a fémeket, most mióta 1849-ben dr. Burq Hálás­ban a fémeknek affíuitási hatását feltalálta, a fémkémlés utján előre bírjuk megállapítani, hogy az illető idegbetegnél melyik fém fog bel­sőleg bevóve izgatólag, ekstatikus módon, csen- desitőleg vagy szabályozóig — tehát a fenn­álló szükséglet szerint — hatni. Azok a betegek, kik évek óta tartó bajok ellen hol állandóan vasat, hol pedig váltakozva rezet, horganyt, aranyat, platint stb. voltak kény­telenek egészen tervtelenül. a mint az orvosok­nak éppen eszébe jutott, éveken keresztül be­szedegetni, míg végre véletlenül arra a fémre rábukkantak, a mely azután hosszantartó ideg- betegségük ellen jót tett nekik, orvosaikkal együtt bizonyára méltányolni fogják tudni azon rend­kívüli előnyt, melyet a metalloskopia a biztos útbaigazítás által nyújt. Ennélfogva igen okosan fogja tenni azon beteg, kinek baja ellen vala­mely fémet kell belsőleg vagy fürdő stb. alak­jában használni, ha előzetesen fómvizsgálatnak veti alá magát, hogy ennek segélyével előre meg­tudja vájjon az ő szervezetére és betegségére lesz-e és minő hatása az illető fémnek s ez által kikerülje úgy bajának esesleges megrosszabbo- dását, mint egyúttal bajának hosszú tartamát ős a vele járó károsodást. És még egyben tér el a modem metalloihe- rapia az orvosok fómadagolásátóL Mert míg ad­dig az allopatha orvosok abból az elvből indulva ki, hogy csak olyan gyógyszerek hatnak jótéko­nyan a beteg ember szervezetébe, melyek abban feloldódnak s így fel is szívódnak, a legkülön­félébb gyakran maró hatású fénlsókat rendelték betegeiknek, addig most a fémeknek villamképző vagy villamelvonó hatására számítva, mely teljes mértékben akkor is előáll, ha á vegytiszta fém­hez a gyomor- és bélnedv jut, j a fémeket cse­kély adagban, de vegytiszta természetes áUa- potban rendeljük betegeinknek, tehát éppen úgy mint a homöopathák, csakhogy ezeknél jóval nagyobb adagokban. Ezen eljárás annál jogosultabb, mert embere­ken és állatokon tett tüzetes tanulmány által kísérletileg lett a vasra nézve Köbért B., Quin­cke H., Kletzinszky V., Schopf L., Hamburger E. W., Mayer A., Buchheim B., Jablonowszky J. ; a rézre nézve Burq V., Cúrci A.: a nikkelre és kobaltra nézve Stuart Th. P. A., Schulz H.; az ezüstre nézve Jakobi J., Riemer H., Curci A. ; a platóira nézve Hofmeister F.; az aranyra nézve Aranowitsch S. és (íalesovwszky X. stb. tanulmányai által bebizonyítva, hogy az oldható fémsók oldódásuk közben alkatrészeikre bomla­nak fél és míg a rendesen igen maró hatású sav felszívódik, addig a visszamaradt tiszta fém vagy mint villamáram-fejlesztő, vagy mint villamáram- elvonó. vagy pedig mint villamáram-szabályozó anyag hat, vagy végre egészen használatlanul távozik el a szervezetből. delenleg a metalloskopia már 16 fémre (ólom, vas. vörösréz, sárgaréz, ón, horgany, magnesism. kobalt, nikkel, aluminium, arzén, cadmium, higany, ezüst, arany és plat in) történik és csak­nem ugyanannyi órát vesz igénybe. Az igy már egyszer hatékonynak megállapí­tott fémnek csakis adagja iránt kell még ezután a visszahatás és közérzet szerint megállapodnunk, azt pedig bármely orvos könnyen eszközölheti, vagy a beteg értesítése alapján magam szokom végezni. Ennek a hosszas vizsgálatnak, — mely csak azon esetben keiülhető el, ha a beteg már maga tapasztalatból tudja, hogy melyik fém iránt bir fogékonysággal, vagy akkor, ha a be­teg könnyen hipnosisba ejthető és ezen hypnoti- kus alvás alatt észlelhetni rajta azon. ösztön- szerű hatást, melyet különben csak hosszas vizsgálás után lehet feltalálni, — megvannak a maga hátrányai, de ép oly nagy előnyei is. Hátránya a költségesség és az időtartam, előnye azonban az, hogy ezen 12—15 óra alatt nem­csak a legrészletesebben és alaposabban tanulom megismerni a beteg baját, hanem megismerem egyúttal annak okait, szokásos életrendjét és étrendjét, egyéniségét, gondolkodásmódját, ott­honi viszonyait és körülményeit ugv, hogy az­után oly részletes útbaigazítást adhatok neki lakására, életrendjére, étrendjére, szokásaira, fog­lalkozására stb.-re nézve, a minőket különben csakis egy a helyi és családi viszonyokkal telje­sen ismerős lelkiismeretes házi orvos adhat meg. Es ez annál nagyobb előny, mert akárhány eset­ben tapasztaltam, hogy ha ezeket az étrendi viszonyokat a bajnak megfelelőleg nem szabá­lyozzuk, vagy éppen nem gyógyítható meg az idegbaj, vagy ismét kiújul. A metallotherapiát általában idegmüködési za­varoknál szoktuk alkalmazni, tehát oly idegbe­tegségekben, a melyeknek alapját nem kórtani elváltozások (gyuladások, daganatok, elfajulások) képezik, hanem midőn ép idegek mellett állandó vagy időszaki neurosisok, neuralgiák, érzóketlen- lenség, túlérzékenység, izomgyengeség, ideges izgókonyság, ideggyengeség, álmatlanság, elalvás, előtt úgynevezett villamos felrezzenósek, nemi, szellemi és trsti kimerültség, vitus-táncz, ideges reszketés és rángatódzás, ideges fülzugás. ideges nátha, köhögés, ideges szédülési érzet, fejnyomás, hysteria, a neurasthenia és gerinczagyi izgatott­ság összes tünetei, túlizgékonyság, hypnotismus, hysteriás bénulás és hűdések, időszaki tompult­ság, féloldali fejfájások (migrén), mellszorulás, hysteriás melancholia és görcsrohamok (hystero- epílepsia), Jackson-fóle epilepsia stb. kínozzák a beteget. Ugyanezen betegségek csoportjánál a féme­ken kívül főleg a viílamgyógyászok előbb é? most is még a külső villamozást szokták alkalmazni. De miután bebizonyult, hogy sem az állandó, sem pedig a szaggatott vil­lamáram hatása 2—3 óránál tovább az alkal­mazás után nem tart és hogy ez a szervezet belsejével nem assimilálódik, azért sokkal észszerűbb e helyett a metallotherapiát hasz­nálnunk, melynél a szükséges és megfelelő fémlemeznek feltevésével lehet egyrészt bár­mily hossza ideig állandósítani, másrészt pedig ugyanezen fémnek belső bevétele által a hatást egy az egész szervezetet átjáró belső villamáramnak létrehozása által istá- polni lehet, mely azután az emésztést, bél- müködést, assimilatiót és a központi ideg­szerveknek villanyossággal való ellátását vagy annak elvonását oly bőven eszközli, mint azt a betegség minősége és a szervezet állapota megkívánja, mert a metallotherapia nem egyéb, mint belső villatugyógymód egy neme és mint ilyen már minden oldalról el is van ismerve­Dr. Dubay ez uj gyógymódról röpiratot adott ki s felvilágosítással szívesen szolgál. (Budapest, váczi-körut 17. szám.) Hasonlatok. A leányok leginkább hasonlítanak az órákhoz minden irányú leány más-más órá­hoz hasonló. Nézetünk szerint a hasonlat igy áll: A fiatal leányok hasonlítanak az öreg órákhoz, mert azok is, ezek is sietve Járnak. A hiú leányok hasonlítanak az ütő órákhoz, mindig ütnek ha felhúzzuk, a hiú leányok is mindig fitogtatják magukat, ha alkalmuk nyílik hozzá. A piperkőcz leányok hasonlítanak a torony órákhoz, megnézzük őket, de azért háztartásunkban nem használjuk fel. Szép, de tudatlan leányok hason­lítanak a zenélő órákhoz, melyeknek folyto­nos egyhangú zaját hamar megunjuk. Fecsegő leányok hasonlítanak az ébresztő órákhoz, meghallgatja az ember de nem szívesen. Elkényeztetett leányok hasonlíta­nak a napórákhoz, ezek a fedél, azok a Gazdag leányok hasonlók az arany órákhoz, csak az értéke után kérdezősködünk s azt becsüljük meg. Szerény leányok hasonlítanak az ismétlő órákhoz, csak akkor beszélnek, ha felhívjuk arra. ép mint az óra, csak akkor ismétel, ha felhúzzuk azt. Tudós leányok, hasonlítanak a homok órákhoz, alig bírja elvárni az ember, mig tudásuk minden ágát kifejtik, ép mint az óránál unalmas az a lassú homokhullás. Háziasa u nevelt leányok hasonlí­tanak az ingaórákhoz, ezek járnak legbizto­sabban. —a. — s. Xxcd.alono­-Ä. „IB-ovd-apesti Hirlap.“ melyet Rákosi Jenő és Csukád József szerkesztenek, újév­vel pályafutása tizedik évébe lépett. Az elmúlt évek óriási haladás korszakát alkotják a magyar zsurnalisztika történetében és a „Budapesti Hírlap“ talán elfogultság nélkül mondhatja magáról, hogy övé az elsőség e korszak megindítá­sában. mely a magyar sajtót a legmodernebb és legkitöuőbb európai sajtó magaslatára emelte. A .Budapesti Hirlap“-ot ebbeli törekvésében hétrő’-hétre, hónapról-hónapra, évríl-évre, szaka­datlanul nagy7 arányokban növekedve támogatta Magyarország intelligencziája: a világ legfogéko­nyabb, legméltányosabb és ragaszkodásban leghűbb közönsége. A decennium küszöbén elmondhatjuk, hogy a „B u d ap esti Hi r la p“ a müveit magyar újságolvasó közönség mandatariusa. E megbízatás óriási erkölcsi súlyával veszünk részt a vélemények harczában és a közdolgok intézésében. Hogy mi­lyen sikerrel, arról az elmúlt és a jelen viszonyok legékesebben tanúskodhatnak. A védelmi vita alatt, az alkotmány- és nemzetellenes kísérletekkel ví­vott elszánt küzdelmünkben, valamint a ferde pártviszonyokból eredt fonák helyzetek kritikájá­ban, melyek okai és forrás- a jelenlegi válság, a „Budapesti Hírlap“ minden egyes száma a nemzeti jogok és aspirációk diadalmas hőseként szállott sikra. A közönség érezte, hogy lapunkban a legőszintóbben, legbátrabban és legel«7.untabban nyilatkozott meg a közérzület szava. Es a mikor a közönség napról-ni.pra lavinaként növekedő tö­megével segítségünkre és támogatásunkra jött; a „Budapesti H i r 1 a p“, döntő erővel működött közre a vitás kérdések megostromlásában, a politi­kai fordulat és az uj események előkészítésében. A pártoktól független, csakis a közérdek által ve­zérelt és saját becsületes meggyőződésünktől dik- fáit működésünk akkor érte el legszebb jutal­mát, a mikor minden igaz magyar ember a „B u- d a pe s ti H i r 1 a p“-ban kereste és találta a nemzed ügyek legfáradhatatlanabb, legszívósabb és legveliemensebb védelmét. Legbuzgóbb iparko­dásunk. hogy a „Budapesti Hírlap“ a jö- vőben is az maradjon, a mi volt, a minek indult, a moly irányban hatalommá uövekedett, a miben az elsőséget nem engedheti át soha senkinek; a legmagyarabb újság, tárlatomban, lélek­ben. szóban egyformán. A legmagyarabb újság és mint ilyen a nemzed érzület leghübb tolmácsa, ébresztője, igazgatója és ha kell, lángba borítója. A legtisztább tudatossággal hirdetjük és valljuk, hogy olyan időkben, a mikor a nemzeti eszme fajfentartó és államalkotó erővel érvényesíti magát mindenütt, hogy ugyanakkor nemcsak jog, hanem kötelesség nekünk magyaroknak a sovinizmus lel­kesedésével, sőt türelmetlenségével szolgálni a nemzeti irányt mindenben és mindenkor. Ez a mi program műnk. E program inunkkal nekünk adott igazat a magyar közönség, mely semmitől sem irtózik inkább, mint a színtelen és lelketlen koz- mopoli aságtól, a hamisságokra és az elmék meg­tévesztésére alkalmas czifra jelszavaktól; nekünk adott igazat, midőn lapunkat szinte hihetetlen mértékben felkarolta és egyre jobban terjeszti. E programmal folytatjuk a jövőbeu is mindennapi munkánkat a közügyek szolgálatában. Folytatjuk erősen fegyverkezve a nagy tusákra. a melyek a közeljövőben a nyilvános élet minden munkására várnak. A nemzeti munkából részt kérünk és részt fogunk benne venni legjobb íeutAségii-r.k ■»“M’.n.d pártolva és támogatva mindent, a mi srükséges, életképes, űarék és jó; ostromolva, üldözve min­dent. á mi czéltalan. félszeg és becstelen. Ebbéli szándékunkban nem fog bennünket korlátozni sem­miféle személyi tekintet, párt- és hatalmi érdek és nincs az a politikai fordulat, melynek kedvéért és érdekében pártatlanságunkat csak egy pillanatra is feladnék. A szigorú objektivitás útját fogjuk követni a zsurnalisztika minden egyéb ágában. Az irodalom és művészet kérdéseiben mint eddig, úgy ezentúl is szigorúan mellőzni fogjuk a pajtás- kodást és klikk szellemet. A mi megfelel a szép és nemes Ízlésnek, az mindig elfogulatlan mélta­tásra talál lapunkban. Mi magunk is azzal vélünk legjobb szolgálatot tenni az irodalomnak, hogy egy sor se jelenjék meg lapunkbau, a mely az irodalmi mértéket meg i em üti. Közvéleményeink irodalmi színvonalának előkelősége kezdettől fogva legfőbb gondunkat képezte. El is értük vele azt, hogy a „Budapesti Hírlap“ a legkifogásfcala- nabb magyarsággal irt újság és mindenekfölötts vezérczikkei és tárczái irodalmi érték dolgában verseny nélkül állanak. Tudósítások és hírek dol­gában a loggazdagabb és legmegbízhatóbb forrá­sokkal rendelkezünk. E nemű közleményeink meg- válogatásánál mindig szenj előtt tartjuk, hogy a legműveltebb és legkényesebb ízlésű közönséget szolgáljuk. A valóságot, igazságot és ildomosságot sohasem áldozzuk fel a szenzácziónah. Az erkölcsi tisztaság, a jó és nemes érzés tiszteletben tartásá­val a „Budapesti H i r 1 a p“ hű, szolgálatkész és lelkiismeretes házibarátja óhajt lenni minden magyar úri háznak. Az előfizetés feltételei: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Az előfizetések vi­dékről legczélszerübben postautalványnyal eszkö­zölhetek következő czim alatt; A „Budapesti Hirlap“ kiadó-hivatalának, IV. kér. kftlap- utcza 10. sz. Az egész fürdő-ivad alatt előfize­tőink kívánságára a lapot bárhová utánuk küld­jük, még akkor is, ha a nyáron át többször változ­tatnak tartózkodási helyet. A „Budapesti Hirlap“ jelenleg rendkívül érdekes két kötetes angol regényt közöl; „Doktor Kupido“ irta Brougthon Rhoda. E regénynek április hó 1-ig a ^ lapban megjelent részét (26 folytatás) az uj előfizetők külön lenyomatban ingyen megkapják! Az „Equitable“ Egyesült-Államokbeli életbiztosító társaság 1889. évi zárszámadásai következő emelkedést tüntettek fel. A kötött uj biztositásob 1889-ben 438,160,250 frtot tesznek ki, főkötő alá nem valók. Követelő leányok hasonlítanak az elzálogosított órákhoz, ezeket is azokat is szívesen hagyjuk ott ahol vannak. Divatszerető leányok hasonlítanak j a cylinder órákhoz, egyenlő laposak s csak | divatból használjuk őket. úgy, bogy ugyanezen év végén a biztosítási állo­mány 1.577,541.665 írtra rúg. Az 1889. évben a bevételek 75.983,220 írtra és a vagyon 267,875,772 írtra emelkedtek. A vagyon biztos alapokban van letéve. Ezen társaság Magyarországon nagyon ha­mar tért hódított, miután a magyarországi aligaz- gatóságot a magán leszámítoló és pénzváltó-bank által átvéve, ennek osztályfőnöke Bánó Ödön ur lelkiismeretesen és szolidan vezeti. Nyomatott Korapolthy T. „Petőfi “'könj vnyomdájában Veszprém, 1890. III.

Next

/
Thumbnails
Contents