Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)

1890-09-27 / 40. szám

Veszprém, 1890 X. évfolyam. 40. szám Szombat, szept. 27 Megjelen minden szombaton. _ A lap ára : gesz évre 6 írt; negyedévre 1 fit 50 kr.; egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések petltsora 6 kr ; nyilttér petit-tere 20 kr.. 30 kr., kincstár illeték.—A hírlap irodája : „Petöfi“-intézet Veszprém (varosház-ter. Előfizetési felhívás a „VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP“ 1890. (tizedik) évfolyama 4-ik évnegyedére. A küszöbön álló uj évnegyed alkal­mából, tisztelettel kérjük szives olva­sóinkat, hogy előfizetéseiket megújí­tani s illetve hátralékaikat kiegyenlí­teni szíveskedjenek. Az évzáró évnegyeddel a hírlapnak is ki kell egyenlitnie terheit s igy azon kell lennie, hogy követelései befolyja­nak. Regienket nem írhatjuk nyílt számlalapokra, mert sem a kincstár, sem a posta nem ismerik a függő hi­tel-üzletet, s minden ilyes kísérletre a végrehajtóval felelnek. A papirmalmok, betiiöntödék s a nyomdásznép sem érik be a remény ideális eszméjével s a megszolgált munka árát kérik. Ez a kényszerhelyzet az, mely ben­nünket is, künlevő követeléseink beki- vánására utal. A hírlap is megtette el­vállalt kötelezettségét s jogunk van e szerint a viszonos méltánylatra. Meg fogjuk tenni ezutáu is köte­lességünket s betöltjük olvasóink szel­lemi igényeit, melyeket a vármegye legnagyobb s legelterjedtebb lapja el­lenében joggal támasztanak. Változatos bőtartalmu; híreiben gyors, irályában tiszta, könnyed, ma­gyaros a lap. Nyílt, őszinte minden izében. Nem befolyásolja semmi hivatalos klikk; összes szellemi erejével védelmezi a polgárság minden érdekét s ostorozza a sunyi dolgokat és sunyi embe­reket. Tíz év számos üdvös eredménye bizonyít e nyílt irány jogosultsága mellett. S bizonyítja főkint az, hogy e hír­lap oly elterjedést nyert, mely a vidéki hírlapirodalomban páratlan. Törekvésünk volt mindenha a támo­gatást megszolgálni s olvasóink hét- ről-hétre tanúi annak, hogy e törek­vésünket hivatottsággal, szorgalommal emeljük érvényre. Beígérjük ezt a jövőre iss ezzel meg­nyitjuk az uj évnegyedet. Veszprém. 1890. szept. 26. A hírlap irodája. Előfizetési árak: Negyedévre . . . 1 frt 50 kr. Félévre .... 3 frt — kr. Egész évre . . 6 frt — kr. A hivatalos „Budapesti Közlöny“ múlt hétfői száma közlőt te O felsége legmagasb kéziratát, mely dr. Rhédey Gyula pápai kamarás, szentszéki ülnök, püspöki titkárt, a veszprémegyházme- gyei káptalan kanonokkává emelte. A királyi kegy e nyilvánulása nem jött váratlanul. A legutóbb üresedésbe jött kanonoki stallum jelöltje volt az ifjú tudor, az első percztől kezdve úgy, hogy az egyházmegyében senki sem kételkedett e jelöltség esélye iránt. Ha mit az egyházi férfiak népsze­rűségének nevezhetni, ez erénynyel, e talizmánnal régen birt ő. A társada­lom minden köre szeretettel vette körül mindig; jóságos, szelíd modora pedig magához bilincselte mind, kik­kel valaha dolga volt. Aki zsenge ifjúságától kezdve egész életét s ez élet legvirágosb éveit úgy szolgálta le egyháza érdekében, mint Rhédey, ki két főpásztorának élete al­konyát volt hivatva, gondos ápolással, a szeretet fényével megvilágítani, az aggkor borúját lelke üdvességével el­oszlatni: az bízvást számot tarthatott a hálás elismerésre is. S amit szülőfölde, egyházmegyéjének népe szivében úgyis régen birt már : ez elismerés most a kegyes főpásztor utján, a király kegyelme által nyert szentesitő elismerést. Akik kevesebb érdemmel, de több ambitióval s nem a méltánylat, de a protekczió „többé már nem szokatlan“ utján törekedtek e kitüntetés magas­latára feljutni, nyugodtan bocsátkoz­hatnak im vissza le a lejtőn — ne m- t ő i k ölébe. Sine ira et studio. Mert az Isten igazságos. A polgárok ezreinek vagyunk tolmá­csai, midőn a legifjabb egyházi fóurat, a királyi kegy-nyilvánulás alkalmából, szivből üdvözöljük! Adja az ég, hogy egyházunk, ha­zánk s társadalmunk javára, fényes tehetségeit, szive jóságát minél hosz- szabb s boldogabb életen át érvé­nyesíthesse ! * * * Dr. lthédey Gyula régi magyar nemes család ivadéka, született 1844. január 15-én Sümeghen. Alsó s középiskoláit Veszprémben s Szombathelyen kitűnő sikerrel végezvén: 1866. évi augosztus hó 3-án papnövendékül vétetett föl, a veszprémi papnöveldébe, hol az első hit- tani folyamat végezte. Innen a ^budapesti központi papnevelőbe küldetett, hol a hittani tanfolyamot 1867—71-ig a budapesti m. kir. tudomány-egyetemnél hall­gatta s 1871. évben az első szigorlatot letette a keleti nyelvek és bibliai tudományokból. Pappá szenteltetett: 1871. évben. Ugyan­ezen évben Becsbe küldetett, a szent Ágostonról nevezett felsőbb papnevelő intézetbe, hol 1874. évi deczember 2-án a hittani karnál doctorrá promoveáltatott. — 1875. januártól 1875. évi szeptember 18-ig felső-örsi káplán. — 1875, szept. 18-án Veszprémbe szentszéki jegyzőnek rendeltetett. — 1883. évi január első napjaiban püspöki titkárrá neveztetett ki, 1884. januárban szentszóki ülnökké, 1888. évi november hóban pápai tiszteletbeli kamarássá lett. A Sió-zsilipről. Veszprém, 1890. szept. 26. Valóságos circulus vitiosusba keve­redtünk amiatt a szerencsétlen Sió­zsilip miatt. Mi a hírlap, s a közvélemény : a Ba­laton rohamos pusztulását, a Sió-zsilip lelkiismeretlen kezelésének tudtuk be s megírtuk azt hírlapunkban. A megyei alispán s megyei főmér­nök azután személyesen jelentek meg a zsilipnél s meggyőződtek, hogy a dolog csakugyan úgy van. Hason jelentést tett a kormánynál mélts. Esterházy Mihály gróf, a balatontavi gőzbajózási társaság elnöke s Szarvassy Sándor gondnok. Mindhasztalao. A kormány informatiót kért a bala­toni kormánybiztosságtól, ez pedig a Siózsilip kezelője Dorninger sió­foki ösztálymérnök által úgy informál- tatott, hogy „minden rendben van!“ Blamage-ban maradt úgy Esterházy gróf, mint Szarvassy ur; alispánunk, főmérnökünk épugy, mint a mi hír­lapunk. No hát, hogy teljes tiszta legyen a dolog s a blamaget rányomjuk a vét­kesekre; amerikai force-szal éltünk — s 1 e f o t o g r a f i e r o z t a 11 u k a Siózsilipet akkor, mikor annak 10 c ze n t i m é t e r e n kel­lett volna állni, a kormány rendelete szerint. A fotográfia nem csalhat, ahhoz nem kell se tanú, se eskü; azt a mérczét s a számsorozatot most már nem lehet elhazudni s ez azt mutatja, hogy a zsilip 75 czentiméte- r e n állt. Ergo 10 ctmtr. viz helyett háromnegyed méternyi ömlött le a Sión. Ez a tény. Ezt a fotográfiát be­mutatjuk jövő hirlapunhban, minde­neknek okulásául. És ne tessék csupán azt goudolni, hogy a Balaton ez érvágása pillanat­nyi könnyelműség dolga volt. Szeptember 17-én történt, hogy a „Kelén“ reggel a Sióban megfeneklett; se ki, se be! Éjjel ugyanis nyitva volt a zsilip s a Sió bejárata 10 ctmrt apadt. A katasztrófáról távirati jelen­tés tétetett, Szarvassy s Rapaicb urak pedig személyesen mentek föl a mi­nisztériumhoz s innen másnap, szept. 18-án az a távirati rendelet jött, hogy a zsilip ezentúl, minden körül­mények között csupán 5 ctmr- nyi vizet ereszthet le. S mi történt ? Dorninger mérnök, a Sió-zsilipet e kormányrendelet daczára azóta is 25 — 38 ctmrnyire nyitotta ki, mint azt tanuk igazolják. Nos, hát arra való ez a zsilip, hogy azzal a kormányt lefözni, a Balatont tönkre lehessen tenui ? Hát azért van ott Dorminger úr, hogy hivatkozva minduntalan a „Sán­dor“ magas protekcziójára, gúnyt űz­zön az ellene való fegyelmi vizsgála­tokból s Kopstein úr gabnás hajói a Sión szabadon úszhassanak ? Azt hisszük, hogy nem azért van ott. Hanem azért, hogy a déli vasúttár­saságot becsülettel szolgálja, de nem úgy, bogy a Siózsilipet, furfangos pakli- kártyás módjára kezelje. Lesz eliliez a dologhoz különben hozzászólása legközelebb Veszprémvár- megyének s a balatoni érdektársula­toknak is. Akkor aztán tegyen róla Dorminger úr s meglátjuk: segithet-e rajta — ama bizonyos „Sándor ?“ A választás-utójátéka. Veszprém, 1890. szept. 26. A lezajlott képviselőválasztás folya­mán, mint azt akkor jeleztük, K o- p á c s y Viktor a helyi kir. bünfenyitő törvényszékhez vádfeljelentést tett Sörös Z. ügyvéd és Rosenberg J. or­vos ellen amiatt, hogy a kádártai elvhű 48-as párti választóknak 800 frtot ígértek az eklézsiájuk javára, hahogy a kormány jelöltjét támogatják, vagy ellene nem szavaznak le. A vizsgálat e bűnügyben Mez- r i c z k y Károly törv. biróra bízatott, ki azt a legnagyobb lelkiismeretesség­gel végezte. A tagadásban levő vád­lottakkal szemben kihallgatott 16 kádártai ténytanut, akik egyértelmű­ig, sőt egymást kiegészítve konsta­tálták, hogy a vádfeljelentés valódi igazságot tartalmaz. Az igy befejezett vizsgálat iratai, a királyi ügyésznek adattak ki, ki aztán a vádlottaknak vád alá helyezését hozta indítványba a törvényszéknél. A törvényszék az ügyészi indítványt magáévá tette s meghozta vádlottak ellen a vádhatározatot. Előző hírlapunkban ezt közölnünk lehetetlen volt, mert a törvényszék iro­dája annak lemásolását nekünk megta­gadta, azon okból, hogy még nem volt jogerős. A vádhatározat azonban a vádíelje- lentőnek Budapestre raegküldetvéu : az a budapesti napilapok vasárnapi számában közöltetett s igy alkalmunk vau azt reprodukálni. Mondanunk sem kell, hogy e tör­vényszéki határozat óriási szenzációt keltett, mert bizonyos oldalról folyton az lett hangoztatva, hogy „majd elcsi­nálják ezt a dolgot.“ TAB CZ A. POLITIKUS NEMZET.*) Irta: Reviczky Gyula. Mi kedveltebb minálunk, mint a kártya, Káromkodás, czigáuy, zsidók szidása? Minek van mindenütt biztos keletje, Kocsmába', klubba’, künn, tanácsterembe’? Mi képes a magyart úgy feltüzelni, Hogy falnak kész rohanni valamennyi? Mi mérgez meg családot, társadalmat? Mi vet seüuetlen gáncsot a magyarnak, Hogy azt mondják honára: Ázsia? . . . Kimondjam-e, hogy a — politika! Oh, Goethe, bár csodálom láugeszed’, Igazságod biz’ még se volt neked, Midőn bölcs elméd igy okoskodott: Versben politizálni rút dolog. Költők királya, te nem ismered Árpád politizáló nemzetét; Különben meg vagyok győződve róla, Hires mondásod változtatva szólna: Politizálás rút versben, papíron, De még rútabb, ha gyakorlom s nem irom. Nálunk versnél úgy sincs ártatlanabb Portéka: olvasatlanul marad. Lehetsz oly bölcs, mint Salamon király: Lenéz a kortes, ki politizál És többre tart egy rossz programmbeszédet, Mint minden tudományt és bölcseséget. *) A „Magyar Szemle“ szerkesztőségének (szerkesztők : Kaczvinszky Lajos és Kaposi József. Budapest, VI. kér., új-uteza 14. sz.) szívességéből abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy már wa hozhatjuk e költeményt, — mely a „Magyar Szemle“ október 5-iki számában fog csak meg­jelenni. De bezzeg másnak tűnsz fel neki egyben, Ha dikeziózol ordító tömegben, Ha népgyüléseken tudsz szolnokolni, S nagy garral értesz hangoztatni holmi Kopott, erőtlen szópuffancsokat. (Idézhetnék, ha kedvem vón’, sokat.) Ha tollat forgatsz, pár lapos vezérczikk, Biztosra foghatod, számodra tért nyit. S ha nagykorú vagy és ki van fizetve Adód, bizton bejutsz a parlamentbe. Országházi óh, Ígéret földje te! Rajtad függ milliók sóvár szeme, Mert nem igaz magyar, kinek szemében Más pálya is van, Isten úgy segéljen! Mi mást jelent a példa, hogy gyakorta, Mihelyt az ország népe felkarolta Jobb sorsra méltó valamely fiát, Csinált belőle rögtön honatyát. Egy szózatos költőből igy lehet Nagy némaságu hallgató követ. S a csábnak ellenállni nem tudott Petőfi sem, de ő csak megbukott. Üdv hát neked. Szalonka liős fia, Ki, midőn a hálás pátria Jött megkínálni biztos kerülettel, Szöktél előle, azt felelve : Nem kell! Cicero mondta, hogy ki mihez ért, Annak szentelje teljes életét. Nábmk? Az is, ki három iskolát Végzett s nem lát az orránál tovább, Még csupasz állu s már korteskedik, Kész kis Kossuth álmában mindegyik. De ott, ahol dolgozni, tenni kéne, Rögtön megcsappan hirhedett erélye, S kisül, hogy csak Pató Pál ur fia, Vagy „ama bizonyos csizmadia.“ És bárhová menj, édes honfitársam: Egyben botolsz meg: a politikában. Magyal' vért többé nem hoz semmi lázba, a bort kivéve, csak kortes-kokárda. S a honleány se buzdul ma már máson, Csak képviselői beszámoláson. Egy pálya van csak, egy czél, egy dicsőség: Választőkeriilet, képviselőség. Beszélhettek ti józan emberek, Hogy ide orvos kell; a nép beteg. Kereskedés, ipar lassan halad, S ami van is német kézben marad. Hogy irodalom és művészetek Csak kegyelem-kenyéren tengenek : A magyarok minderre rá nem érnek, Amig az országházban beszélnek. így látva téged, édes magyarom, 1 Erősen bízom benned, mondhatom. Mert meggyőződöm, hogy nem árt neked már Se Schulverein, se horváth-ügy, sem Eszlár. Történjék bármi e ezudar világon, Te csüngj tovább kedvelt politikádon, Ha eddig nem volt képes tönkre tenui: Örökké élsz, nem öl meg soha semmi! Egy angol tengerész elbeszélése. — Igaz történet. — Különös nyomasztó érzés vett rajtam erőt, midőn az utolsó búcsúpillantással üdvözölve szeretteimet, távoztam a kedves körből. Különös, a léleknek talán még is van elö- érzete, mert különben miért éreztem volna e levertséget? 1889. julius elsején érkeztem Synebe s még ugyanaznap behajóztam magam az „Arethusa“ angol három árboczosra. Rakodásunk igen gyorsan ment s mi még ugyanazon hó 13-án útra keltünk Valparai- soba vitorlázandó. Hajónkon a kapitányon kívül 24-en voltunk s csaknem mindnyájan előre haladt korú tengerészek. Utazásunk kitűnő volt a kedvező észak­keleti széllel gyors haladást tettünk s ha- jóakon minden a legnagyobb rendben volt. E békességes, csendes vitorlázás tartott egészen szeptember hő 29-ig, a midőn Ha­milton kapitányunk számításai szerint a Falkland szigetek közelébe kellett volna len­nünk. A nevezett napon, sőt már pár nappal előtte is különös nehéz szag nyomta mel­lünket, mely későbbi megállapodás szerint nem volt más, mint széngáz. Hamilton kapitány — hogy e rossz szag eltávolittassék, kinyittatá minden szeleid nyílását a hajónak. Ugyanaz nap este a hajó orrán levő nyílásokon már silrü füst tört elő, — a mi minden kétséget kizárt, hogy a hajó rakománya gyuladt meg. Minden szivattyú azonnal működésbe ho­zatott és rövid idő alatt nagy mennyiségű viz lett a hajó belsejébe juttatva, a mi azonban mindennek daczára semmi czélhoz nem vezetett, mert a füst mind jobban s erősebben tört elő a hajó mélyéből. Október 1-én e fullasztó füst közül apró lángok is törtek elő s ugyanazon éjjel már lángok martaléka lett a hajó orrán elhelye­zett matrózok helyisége, honnan mindnyájan a hajó hátulsó részére, a tisztség helyisé­geibe húzódtak. Hamilton kapitány látva e helyzetet, me­lyen emberi erő változtatni nem volt képes, elhatározá a hajót elhagyni. Vészlobogókat huzatott s parancsot adott a hajó csolnak- jainak felszerelésére s azoknak a tengerre való bocsátására. A két kis hajónak élelmi szerekkel való ellátása a hajószakácsra és az élelmi szer kezelőre volt bizva, kik szerencsétlenségre épen az ivóvízből helyeztek legkisebb meny- nyiséget a két csolnakba. Október 2 -án délután Hamilton kapitány parancsot adott a csolnakba szállásra. Az egyik csoluakot, melyben az élelmi szerek nagyobb része volt elhelyezve. Clement János első hadnagy parancsnokolt 11 tenge­részszel. A másik csolnakban pedig, melyet Hamil­ton kapitány parancsnokolt, a személyzet másik része, továbbá a másik hadnagy és egy cadet foglaltak helyet. Mindegyik csolnak a szükséges vitorlákkal és Qirv delejes <.'élriY/.sával Iái.t.afrvH- al Hamilton kapitány legelső csillagászati felvételei szerint két kis hajójának puziczió- ját térképen, Falkland szigetektől nyugatra 29 mértföldnyi távolra jelezte s parancsot adott Clement hadnagynak is hajóját az ál­tala jelzett irányban kormányozni, mely irányt követve másnapra Stanley szigetet re­méltük elérni. Pár órára ezután, hogy elhagytuk a hajót, óriási tüzoszlop s füsfellegek boriták a lát­határ egy részét s később, a nap lementével keletkezett heves nyugoti szél csak egy tompa morajjal jelezte Arethusa katasztró­fáját. A bekövetkezett éj sötétjében a két hajó közöl a hadnagy által parancsnokolt oly annyira eltért, bogy a következő derengő hajnal fényénél nem lehetett feltalálni sehol a másikat. Elbeszélőnk állítása szerint az eltérés az iránytű variatiójának következménye volt, miután már az előtte való napon eszközölt számítások sem egyeztek — s igy irányuk most rohamosan eltért a földtől. Hajójukon nem volt egyéb, mint három köcsög ivóvíz, egy kis hordó kőolaj, két­szersült és egy pár doboz conservált hús. Clement hadnagy meggyőződve hajójának rossz irányáról, kétes helyzetében czélszerü- nek látta a víz s úgyszintén a kétszersült adagokat kisebbre szabni. Október 7-én, vagyis a hajó elhagyása után ötödik napra már elfogyott minden ivó vizök, — pedig már azelőtt is sok szom­júságot kellett szenvedniük. Miután két napig már a legnagyobb kínok között a víz nélkülözése miatt gyötörtettek, a hajó szakácsa tengervíz és kőolajjal kevert italt készített, melyet ő és a hadnagy meg- ittak. Kevés ideig azt hitték, hogy szomjúságok enyhült az által, de csalódtak, mert az egy rövid óra elteltével még nagyobb kínokkal gyötörve jelentkezett. Következő napon a nagy szomjúságban kimúlt a bajó fenekén kevere'szö két kis kutya. A szakács és két tengerész azonnal fölbonczolták és ki itták még melegében a---------1- tt •

Next

/
Thumbnails
Contents