Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-08-16 / 34. szám
Veszprém, 1890, Szombat, aug. 16. támogatni kell azt a pártot és azt a kormányt, mely a nézetünk szerint is üdvös reformokat akarja. Támogatni kell őszintén és — ingyen. Egy párt programmjának és elveinek nemcsak a minszteri bársony székekben lehet szolgálatokat teljesíteni, de az egyszerű képviselői padokon is. Ezeket mondtam a klubban és nem tági- tok e szavaktól mostaD sem. Érzem, hogy az események kérlelhetetlen logikája nekem fog igazat adni és egyesíteni fogja azokat — a kik sem az alapelvekben, sem a kormányzati programúiban úgy sem különböznek egymástól. Eu részemről a jövőben is azon politikai iránynak leszek önzetlen harczosa, mely a közjogi alapot szilárd nemzeti politika által igazolja; mely ez alapon és ennek valódi szellemében megszerzi az országnak az anyagi megélhetés és fejlődés közgazdasági és pénzügyi feltételeit; mely a közterhek igazságos felosztása és a takarékosság szigorú érvényesítése mellett törekszik a földművelés, ipar és kereskedelem együttes fejlesztésére; mely igazságügyünket, úgy az alaki, mint az anyagi jog rendezésének törvényhozási megalkotásával, és a jogszolgáltatással foglalkozók jogos érdekeinek felsorolásával európai niveaura emeli ; mely nemzeti létünket leginkább biztositó hazai közművelődésünket annak minden ágában és minden fokozatában intenzivebbé teszi; mely tiszteli és méltányolja a nem magyar ajkú polgártársainak jogait, és tiszteletben tartja s tartatja az összes bevett egyházak törvényes jogait és megvédi, érvényre juttatja miaden vallásu honpolgár jogegyenlőségi elvét és a Vallási béke sérthetlenségét: — és végül, mely összmüködésével a magyar államnak szilárd belső szervezetet biztosit, hogy tekintélyével és pártatlanságával polgárainak összeségét egy egységes nemzeti öntudattal lelkesítse. Ami pedig specziális működésemet az országgyűlésen illeti, azután is. miként az előző években, a vallás- és közoktatási tárcza körébe tartozó ügyek fogják főleg érdeklődésemnek és szerény, de lankadatlan munkálkodásomnak tárgyát képezni. Ami mindjárt az egyházpolitikát illeti, e téren temérdek komplikált kérdés van már évek óta napirenden, melyeknek rendezése épen a hitfe- lekezetek közti jó béke érdekében felette kívánatos. Epen csekélységem volt az, aki már több mint öt év óta ismételten sürgettem a nagyon is aktuális kérdések megoldását ; ilyenek a párbér, a kegyuraság, a kongura stb. Parlamenti felszólalásaimnak volt is annyi eredménye, hogy még a hold. kultuszminiszter megígérte ez utóbbinak a rendezését s meg is indította az előmunkálatokat, de nézetem szerint igen szerencsétlen alapon, ami oka is volt a teljes sikertelenségnek. Nagy megnyugvásomra szolgál konstatálnom, hogy ő felsége a legfőbb kegyur 1887. márczius 22-én kelt leiratában az én álláspontomnak adott igazat és nem fogadta el a kongrua bizottság javaslatát. Az 1882-diki generalis konskripczió tökéletesen elavult, hasznavehetetlen elaborátum. — Reformálnunk kell előbb-utóbb a párbér s a kegyuraság intézményét is, még pedig a modern közgazdasági és jogi fejleményeknek megfelelőieg azon az alapon, melyet a parlamentben már egy Ízben, kifejteni szerencsés voltam. — Ami pedig a sokat hangoztatott katholikus autonómiát illeti, ezt óhajtom ma is, vigyáznunk kell azonban, hogy egyfelől — a közelmúlt tapasztalatai után — a más hitfelekezetek féltékenységét ok nélkül fel ne keltsük, s másfelől a magyar király főkegyúri jogának évszázados intézményét meg ne sértsük. Minden szem őket nézi; a nagyanya ép most lép ki az ajtón, hogy a férfiaknak feketét szolgáljon fel; — dehogy engedné leányainak, hiszen azok vendégek most, ő a háziasszony. Legszebb idejében van; lehet 44—45 éves, fehér arczán most is ott a régi szépség; aki igy látja őt, önkénytelenül azt gondolja magában: hát akkor fiatal korában milyen lehetett? Megáll a küszöbön, figyelmét leköti két legidősebb unokájának délczeg táncza s boldog mosoly vonul át a márvány-tisztaságú arczon. Még a cselédek is, kik egy-egy karon ülő1 apróságot hurczolnak az udvaron, még ők is megállanak, hogy a kis emberek tánczá- ban gyönyörködjenek. — Jól van Juliska! Csak szívesen Lajoska ! — biztatják őket. Nem sok biztatás kell azoknak, vérükben van a táncz, ugy-ugy megrakják, ugy-ugy megczifrázzák, mint ahogy szülőik csinálták 10 évvel korábban. Juliska a nagyobbik, mert a családban az első leánygyermeknek e nevet kell viselnie; ennek tulajdonítható, hogy a csókolni való lányka épen édesanyja és nagyanyja nevét viseli; Lajoska a másik, annak a kerítés mellett férjét szeretettel átölelő ritka kedves szőke asszonykának a fia; egész kis ember, ki már a táncziskolát is kitanulta s most a 4-iü normálba megy Fejérvárott, hol szülői laknak. A czitromfa hüsében üldögélő dédanya pilláin e bájos képre két könycsepp jelenik meg; láthatja mindenki, hogy azok az örömnek könnyei. És ez egész, lelket gyönyörködtető képen átragyog az augusztusi nap szelíd sugara, mely glóriát fest minden egyes alak fölé, csak annak a tánczoló fiatal gyermeknek halántékán görgedező verejtéken — s a czitromfa hüsében üldögélő dédanya pilláin rezgő cseppekben alkot 7 szinü szivárványt. Tíz év múlva! múlva! Én édes Istenem! Tiz év Babay Kálmán. • ......Ve szprémi Független Hírlap. Az általános egyházpolitikáról az az én konczepczióm, hogy az állam olyan egyház- politikát kövessen, hogy az államnak a minden honpolgártól féltékenyen őrzött tekintélye, semmiféle körülmények közt soha legkisebb csorbát se szenvedjen. A legutóbb felmerült u. n. elkeresztelési ügyben is szükségesnek tartom nyilatkozni, mert nem akarok azon képviselők közé tartozni, akik máskép beszélnek a papság előtt és egész máskép a miniszterek előtt. Véleményem szerint, az örökösen felmerült súrlódásokat csak úgy lehet és kellene megoldani, hogy ám az egyházak maguk vezessék továbbra is saját czéljaikra anyakönyveiket, de mert egyfelől az államnak a közélet ezernyi fázisában folytonosan szüksége van az anyakönyvekre és mert másfelől a különböző egyházak papjai különben is nem hivatalnokai az államnak és igy töltik ingyen szolgálatokat alig vehet igénybe : — kezelje tehát az állam maga a saját czéljaira, a saját fegyelmi fóruma alá tartozó közegei által az anyakönyveket. Ez az egyedül igazságos és az államhoz méltó eljárás. Közoktatásunk terén a felsőbb oktatás reformja előtt állunk. Nézetem szerint e reformot nem lehet tisztán csak az egyetemi rendszerre alapítani. Nem is logika az állami kormányzatban, ha egyrészről deczentralizál- juk a kir. táblát s másrészről megszüntetjük épen a táblák székhelyén levő akadémiákat. Ezeket kell az egyes vidékek tudományos emporiumává tenni, mert nálunk egyáltalában helyesebbnek bizonyul e téren nem a német, de inkább az olasz rendszer, hol kisebb városok, mint Piacenza, Catania, Siena is bírnak felsőbb tanintézetekkel. Szükségünk van továbbá orvosi fakultásra is. Svájczban 600,(XX) lélekre, Portugalliában 1 millióra szomszéd Ausztriában 3 millióra, náluuk 8 millióra esik egy orvosi fakultás. Utánunk már csak Oroszország következik. Középiskoláink reformjánál az egységes középiskolának vagyok feltétlen hive. Ez eszme derék tanári karunk helyeslése mellett azt hiszem mindinkább közelebb jő a megvalósuláshoz. Nagy gond fordítandó a territoriális elhelyezésre. Sok vidék pazarul van ellátva középiskolákkal, a legmagyarabb nagy Alföld rovásara. Pedig az igazi magyar kultúrát épen a tőzsgyökeres magyar elemre kellene fektetni. Népoktatásunk szilárd, biztos léptekkel haladt előre, de még e téren a nemzet áldozatkészségére lesz szükség, hogy néptanítóink, kiknek e napokban összeülő országos értekezletét innét a távolból is előre üdvözöljük, ne hiába fáradjanak. Szóval, kulturális haladásunk elé teljes bizalommal tekinthetünk, csak folyton és folyton előttünk lebegjen azon egyedül helyes kulturprogramm, hogy — mindent a magyar állam és magyar nemzet érdekében kell tanítanunk! Nemzeti kulturállamot első és legfőbb sorban nemzeti kultúrpolitikával lehet csak létesíteni. Mert a nemzeti államot nemcsak külsőleg kell megteremtenünk, de tartalmat kell neki adni a nemzeti eszmény által. A magyar nyelvnek és kultúrának, mint szellemi életünk és munkálkodásunk közegének domináló szerepet kell juttatni az összes kulturális irányainkban. A nemzeti aspirácziókat nemcsak a közjogba kell belevinni, de bele kell vinni az ország kultúrpolitikájába is, anélkül, hogy a legtávolabbról is elszakadnánk a müveit nyugat szellemélesztő érdekközösségéből. Vagyis: európainak és magyarnak kell lennünk, hogy nyugodtan nézhessünk elébe a nemzet jövő ezredévének. Ily elvekkel és felfogással akarom ón támogatni Magyarország kormányát. Es nem kételkedem, hogy intencziói szerint cselekszem. Támogatni loyalisan, hűen és minden ellenszolgálat nélkül. Ellenszolgálat nélkül, mert aki a közügyet igazán szolgálni akarja, az ne tekintse azt terített asztalnak, amelynél jóllakni lehet, de oltárnak, a melyen és a melyért áldozni kell. Ha igy kellek önöknek, úgy kérem ajándékozzanak meg bizalmukkal. — Legyenek meggyőződve, hogy bizalmuk és barátságuk az lesz előttem, ami az ó-klasszikai hellén világban a szent olajfáról szakított ág, melyet ha polgártársak adtak át, az az arany-koronával volt egyenlő értékű. Köszönöm mégegyszer szives megjelenésüket és jóságukat, melyet soha elfeledni nem fogok. Tartsa meg az Isten önöket, hogy még sokáig szolgálhassák a közügyet és általa a hazát és a királyt! Lelkes éljenzés kisérte szavait, melynek lecsillapultával Lukácsek fejtette ki Feny- vessy érdemeit a haza és választókerületeérde- kében vivott harczait, kiemelve a »"s* diadalát, melyet Fenyvessy pendített meg, a görög nyelv dolgában vivott győzelmét, az országos képtár létesítését stb. szavait Fenyvessy éltetésével fejezte be. Utána ifjú Pe rezei Sándor szólott: »Szeretett képviselőnk, tisztelt barátom! Ha emlékezetemmel nem tévedek, már tizenöt éve annak, hogy szerencsések vagyunk téged veszprémmegyei lakosnak ismerhetni. Mi az!? mily rövid idő a világrendszer mély tengerében, tizenöt év, és mégis elegendő hosszú volt arra, hogy megtanuljunk téged tisztelni, megtanuljunk téged szeretni. Az isteni gondviselés pazarlással gazdagon ajándékozott meg jeles tehetséggel és egy nemes szívvel, hisz már zsenge ifjúkorodban tanulmányaid terén, fényes jelét adád azon magasztos hivatásnak, hogy egykoron hazádnak és a társadalomnak egy kiváló bajnoka légy. Nem fogod talán szerénytelenségnek felróni, ha nyiltan kimondom, hogy mi voltunk az elsők, kik felismerve benned mindazon kitűnő tulajdonokat, bizalmunkkal megajándékozva, megválasztottunk képviselőnek, és hogy nem csalódtunk, igazolja 9 éves szeplőtlen politikai pályafutásod, vagy ki immár harmadizben, a legodaadóbb szorgalommal ,és lelkiismerettel képviseled az ugodi kerületet, te vagy ki kerületed minden polgárának pártkülömbség nélkül, még magánügyeit is önzetlen odaadással felkaroltad és hathatósan támogattad, te vagy, ki minden országos kérdésnél nemzetünk zászlaját magasan lobogtatni mindenkor elég bátor voltál. De mit beszéljek tovább érdemdús politikai működésedről, hisz azt az előttem szóló igen tisztelt barátom Lukácsek János plébános ur ismert ékesszólásával már úgyis teljesen kimeríti, csak azt az egyet tartozó kötelességemnek tartom jelezni, hogy dicsteljes múltad, a melyben babérokat babérokra halmoztál, kristálytiszta jellemed, melyet közelebbről vagyunk serencsések ismerhetni, universalis ismereteid, ami nevedet már is országhirüvé tévé, mind elég garantiát nyújt arra, miszerint egész megnyugvással vegyük tudomásul azon elhatározásodat, hogy elveidnek teljes fenntartásával azoknak mielőbbi megvalósitha- tása szempontjából, azon párt körébe léptél, ahol hazádnak és nemzetednek kiváló tehetségeddel és kitartó munkásságoddal, maradandóbb szolgalatokat vélsz tehetni. Újbóli bizalmunknak eclatans kifejezést adunk akkor, amikor egy szívvel egy lélekkel kiáltjuk: éljen ami derék képviselőnk, éljen Fenyvessy Ferencz!“ (Lelkes éljenzés). Végül Kühne Vincze tartott beszédet, indítványozva, hogy szavazzanak bizalmat szeretetr képviselőjüknek, ami kitörő lelkesedéssel meg is történik, mire Horváth főszolgabíró konstatálja, hogy a választók bizalmukat kinyilvánították, elismeréséül a múltnak és buzdításul a jövőre. Ezzel véget ért a beszámoló. Fenyvessyt a választók lelkesedve emdték vállaikra. Este 9 órakor a képviselő tisztelői nagy számával Pápára visszatért, ahol társasvacsora volt a »Griff*-ben. Ugodban pedig a választók mulattak egyet familiárisán. Á veszprémvárosi képviselők és adózók figyelmébe! Veszprém, aug. 16. Folyó hó 16-án tárgyalta a veszprém- városi pénzügyi s gazdasági szakbizottság az 1891. évre szóló költségvetésre vonatkozó javaslatot. A két bizottságból, mely legalább 20 tagot számlál, mindössze jelen voltak Esterhazy Ferencz elnök, Du- kovits Sámuel, Halasy Vilmos és Husvéth János urak. A számvevöileg tervbe vett költség- vetés tárgyaltatván, Csolnoky László tiszti ügjész indítványozza, hogy a regale jövedelem 4500 frt össszege, mely a költségvetésben mint fedezett szerepel, tartassák fen a városi tisztviselők nyugdij-alapjára. Husvéth János biz. tag ellenindit- ványt tesz: Tekintve, hogy a városnak még nyugdíj-szabályzata sincs, tekintve, hogy a városi pótlék 1875. évtől 1890-ig 14 krról 35-re emelkedett; tekintve a polgárság elszegényedését ; végre tekintve, bogy városunknak körülbelül 40,000 forint adóssága van, ezek közt olyan is, miről 7-e s kamat fizettetik: kéri a bizottságot, vegye figyelembe a felsorolt indokokat, h a- gyassék meg fedezetül a jelzett 4500 forint; tegye javaslatba a már számvevöileg megálla- pitott 27 krajezár pótadót, vagy ha ezt tenni hajlandó nem volna, fordit- tassék a kérdéses összeg adósság- törlesztésre. Dukovits bizottsági tag indítványoz 2000 forintot a nyugdij-alapra, a többi pedig fordittassék közczélokra. D r. Halasy Vilmos hozzájárul az ügyész indítványához, fordittassék az össszeg nyugdíjra, vasútra vagy ilyesmire. Elnök erre felteszi a kérdést. Az ügyész indítványa fogadtatott el, mire Husvéth János biz. tag kijelenti, hogy a közgyűlésen külön véleménynyel és inditványnyal él. Sub rosa, megjegyezzük, hogy a polgármester, az ügyész, főjegyző s számvevő a nyugdijat illetőleg m a- gnkra szavaztak. Még szólni fogunk e dologhoz. Devecser pusztulása. (Kiküldött tudósítónktól.) Veszprém, aug. 16. A szomorú sors meglátogatta Devecsert is. Nem lehet szavakat találni ahoz a mélyen gyászos hangulathoz, mely ma is elfogja a devecseri lakosságot, osztozva mindenki a lesújtó csapásban, mely közel másfólszáz családot fosztott meg vagyonától, hajlékától s közel száz családapa húsz esztendei életküzdelmének gyümölcsét égette semmivé pár rettenetes óra alatt. A maroknyi Devecser város egybarmada ma koldusabb a koldusnál, mert nincs semmije a rajtalevő alsó ruhájánál, melyre a rebkenő hőségben levetkezett, odaógett mindene, hamuvá égette a tűz még a koldusbotjukat is. Elégett ott minden, ami megfogja á tüzet s ma csak füstös falak emelkednek a magasba, egy rettenetes katasztrófa hirdetői gyanánt. Csütörtökön délután 5 órakor tört ki a veszedelem a város keleti részén levő göcsei- utcza sarkán Göcsey Antal házában, ahol egy lélek sem volt odahaza. Egy pillanat müve volt és lángokban állott az egész utcza, honnan a tűz tovaterjedt a térdmeg-utezára (kutyaszorító), az itt összeépített lakóházak pár perez alatt lángokban állottak. Ekkor állt be a nem várt veszély. Táviratilag hívták Veszprém és a szomszédLelyek tűzoltóit. Veszprémben szél lévén, a tűzoltók nem távozhattak, de a vásárhelyi, miskei, noszlopi és kisjenői tűzoltók megérkeztek, azonban a kutakból a viz ki lévén száradva, oltásra nem is gondolhattak. Dühöngött a szél, hordta szerte a sziporkákat s gyújtott mindenütt, rekkenő volt a hőség s a harmadik utczában is életveszélyes volt a járás-kelés. Esti kilencz órakor a szél irányt változtatott s rövid idő alatt a fazekas-uteza és a hosszu-uteza lángolt, egész az utolsó házig, mely a Somlyóra vezető útig van. Földig égett itt minden, mentésről szó sem lehetett. Nem csak a nagymennyiségű gabona, háziállat, bútor és készpénz égett oda, de emberáldozatot is követelt a katasztrófa. Mindenki csak életét iparkodott menteni a nagy zavarban, midőn négy utcza is lángolt. Sokan ijedtségükben eszméletüket vesztették és csak nagy erőmegfeszitéssel lehetett őket megmenteni. Egyik házban É r t é n y i Vicza a nagy füstben megfulladt, már csak holttestét tudták a szabadba vinni. Kiszolgált huszár fia János, látva édes anyja szomorú sorsát, halálra szánta magát. Az önfentartási ösztönt elnyomta az anya iránti szeretet. Ortt- letes módon a tűzbe vetette magát s csak kötél segítségével tudták ki vonszolni. így is óriási égési sebeket szenvedett és állapota aggasztó. Az életmentés körül legtöbbet buzgólko- dott Gergelyi György csendőrőrmester, aki két csecsemőt és egy öreg asszonyt hozott ki élete koczkáztatásával. Markos j Imre ésFőeze Ferencz megégtek és nem sikerült nekik a szobába hatolni, mig Gergelyi élete koczkáztatásával kihozta a félig fulladtakat, megmentés után maga is ájultan rogyott össze s félóráig eszméletlen volt. Szalay Ottó postamester Burucsnét mentette meg a biztos haláltól, Kovács r-ándor csendőr Singer Bernát kis leányát, Singer Bernát pedig az öt éves Szűcs Rózát hozta ki az üszkök közül. Lang József pintért, Szili Ignácznét és Fischer Ignácz családját nehezen lehetett megmenteni. A bámulatos gondviseléssel megmentett egyének közül ma is sokan betegek, de gondos orvosi ápolás mellett életben maradnak. Gróf Zichy István kis-jenöi birtokos maga is részt vett a mentésnél, önfeláldozó munkásságot fejtve ki. Szállá ry, Bencsik és Vörös piaristák szintén tevékeny részt vettek az oltásnál, mig Fóliák, Vadnay devecseri és Nagy pápa-kovácsi-i orvosoknak köszönhető, hogy több élet nem veszett el, mert ők azonnali gyógykezelés alá vették helyszínén a félig elégetteket és megfulladtakat. A tűz csak hajnali négy órakor ért véget, elpusztítva mindent, amit útjában talált. Hivatalos becslés szerint ötven lakóház, közel ennyi melléképület égett el, de biztosan másfélszáz család lett teljesen hajléktalan koldus, akik az emberbarátok könyöradományaira szorulnak, mert nem csak hajlékot veszítettek, de betakarított összes eleségük elégett s ma jajveszékelve állnak a romok felett, melyek megtámasztott tűzfalaikkal földhöz tapadt nyomorúság hirdetői. Hamar-pálya. — A veszprémi m. kir. posta tudósitása. — Mai nap, midőn minden tudományos pálya zsúfolva van, valóban kiváló fontosságúnak bizonyul a kereskedelmi miniszter azon rendeleté, melynek értelmében egy posta-és távirati tanfolyamot nyit hathénapi időtartamra. Hamar-pálya ez, mely tiszteséges exis- tentiát nyújt rövid' idő alatt, mig a tulhal- mozott pályákon hosszú küzdelem után sem érhető ez el. A m. kir. posta és távírdánál a kezelési szolgálatra alsóbb fokozatban 500 forinttal 700 forintig emelkedő évi fizetéssel és a szabályszerű lakpénzzel a XII. dijosztályban alkalmazandó posta és távírda segédtisztnek kiképzésére Budapesten és Zágrábban, esetleg, kellő számú jelentkező esetén a többi posta és távirda igazgatóság székhelyén (Pécs, Kassa, Nagyszeben, Nagyvárad, Pozsony, Sopron Temesvár) folyó évi október hó 1-étől kezdve hat hóra terjedő tanfolyamat nyitok. E tanfolyamra hallgatókul fölvétetnek: 1. Első sorban 1873 évi II. t' ez. 5 §.a értelmében kissebb hivatalnoki álkalmazásra igazolvánnyal bíró kiszolgált katonai altisztek; 2. postamesteri, vagy kiadói minőségben kifogástalanul szolgált oly férfiak, kik a gymnasium, reáliskola, illetve a polgári iskola negyedik osztályát vagy más iskolák megfelelő osztályát, katonáknál, kik a kezelő altiszti iskolát végezték. 3. végre e minő- sültséggel más férfi jelentkezők. A fölvételre még megkivántatik annak igazolása, hogy az illetők legalább 18-ik élet évöket betöltötték ; magyar álampolgárok, a magyar illetve a horváth nyelv szóban és Írásban tökéletesen bírják; fedhetlen ólőéletüek, posta és távirda szolgálatra testileg alkalmasak, mely körülmény közhatósági orvos bizonyítványával igazolandó, A tanfolyam hallgatói, a kissebb hivatalnoki állásra igazolványnyal biró katonai altisztek kivételével, behatási és tandijban húsz (20) forintot kötelesek fizetni. Fölhívom ehez képes^ mindazokat, kik a tanfolyamok valamelyikébe belépni óhajtanak, hogy sajátkezüleg, magyar illetve horváth nyelven irt és születési, orvosi, erkölcsi és iskolai bizonyítványokkal kellően fölszerelt kérelmüket f. évi szeptember hó 15-ig és pedig a már alkalmazásban állók rendes ellöljáróságuk utján, a szolgálatba nem állók rendes, az illető főispán vagy polgármester közvetítésével, azon posta és távirda igazgatósághoz, hol a tanfolyamot hallgatni kívánják, nyújtsák be, kijelentván folyamodványukban azt is, hogy a mennyiben kellő számú jelentkező hiányában csak is Budapesten és Zágrában tartatnék tanfolyam, e tanfolyam valamelyikébe leendő fölvételüket is kíván ják-e ? Azok akik a hamar-pályán résztvenni akarnak, bővebb felvilágosítást nyerhetnek a veszprémi kir. posta főnöknél Ambrus Elek urnái. ÚJDONSÁGOK. — Kussuth Lajosnak, városunk díszpolgárának uévünnepét e hó 24-én este minden pártszinezet nélkül fogja a veszprémi polgárság a „Koronádban tartandó társas vacsorán megülui. A kegyeletes összejövetel rendezésére bizottság alakni, mely legközelebb szétküld! a meghívókat. Szeretjük hinni, hogy a városunk derék polgárai nem fognak elzárkózni a hazafias összejövetel elől. Üljük meg a névünnepet egy S2Ívvel-lélekkel, általános lelkesedéssel, megtisztelve önmagunkat. — Nyertes versenyló. A Budapesten folyó nyári lóversenyek második napján gróf Esterházy Móricz Wor- n i o r j a Pusztabiróval folytatott erős küzdelem után megnyerte a Claiming Stakes 1000 forintos diját. — Pápaváros monographiaján dolgozik Kiss Ernő pápai főiskolai tanár, kiváló képzettségű történetbuvár. A jeles tanár pár napig a veszprémmegyei levéltárban művéhez adatokat gyűjt, alispáni engedélylyel. — 0'Donell grófnő premierjét igen szép közönség hallgatta végig múlt szombaton a balaton-füredi arénában. A hálás publikum többször hívta elő a szerzőnőt, aki meg is jelent a színpadon. — Bacsányi János emléktáblája javára ma Tapolczán felolvasással és szavalattal egybekötött tánczvigalmat rendez a tapolezai ifjúság. A műsorodat áll: 1. „Bacsányi emlékezete“ irta és felolvassa dr. Bók Zalán Lajos. 2. „Óda Bacsányiról“ irta és felolvassa Vázsonyi Izidor. 3. „Desperat ur“ irta Marthold után Gabányi, előadja Berger Sándor. 4. „A komikus“ irta Kürthy E., előadja Schvarz Arnold. 5. „Monológ a monológ ellen“ irta Ábrányi E., előadja Wolf Géza. Tüzoitó ünnepély Várpalotán. A varpalotai önkéntes tűzoltó-egyesület tiz évi fennállásának megünneplésére 1890. évi aug. 20-án zászló- szentelési ünnepséget tart. Az ünnepség sorrendje: 1. D. e. 8 órakor diszkivonulás az őrtanyáról a templomba, hol 9 órakor szt. miseáldozat s ünnepi szónoklat lesz megtartva. — Ezeket követi az ünnepélyes zászlószentelés s szolgálati érmek kiosztása. 2. D. u. 1 órakor diszebéd a „Korona“ vendéglő helyiségeiben. Teríték ára 80 kr. 3. D. u. 3 órakor indulás az őrtanyáról Péth fürdőhelyre, hol zártkörű tánczvigalom lesz megtartva. Vidéki és helybeli tűzoltók szabadon beléphetnek. Belépti dij személvenkint 50 kr. A belépti dijak s épugy a hir- lapilag nyugtázott felülfizetések a várpalotai önkéntes tűzoltó-egyesület alapját illetik. — Eljegyzés. Eu giert Teréz kisasszonyt Városlődről eljegyezte M a- gyar Antal a „Hitel- és fogyasztási szövetkezet“ üzletvezetője Veszprémben. Gratuláljuk! — Iroda-áthelyezés. Dr. Csete Antal ügyvéd ur irodáját az „Apácza“-utczában, a gyümölcs- és hal-piacz közt épült saját házába helyezte át. — A dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület uépiskolai bizottsága dr. Berzsenyi Jenő és Bognár Endre lovászpatonai lelkész társelnök- sége alatt múlt héten a szombathelyi ev. imaházban tartotta ez évi nyári gyűlését. Tanácskozásaiban az elnöki jelentés alapján beható tárgyalás alá vette a kerületi összes ev. népiskolák ügyeit, a tanítás eredményeit, a tanítók ellátását s az iskolástatás minőségét stb. Megbiráltattak a beérkezeti jelentések kapcsán azon népiskolai tankönyvek, melyek a bizottság elé elfő* gadás és ajánlás végett benyujtattak- Az ülés végével az egész bizottság
