Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-01-21 / 3. szám
Vészpréin, 1888. Nyolczadik évfolyam, 3. sz. Szombat, január 31. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP Előfizetési árak: Egész évre Félévre Negyedévre G frt — kr. 3 frt — kr. 1 frt 50 kr. E«yes példányok ára 15 kr., s, kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. ILvHeg^elen mnir^clein. szom/ba/ton. ~ Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. — hiedetések: és ztTÉiL'X’TEisiEís: a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: __ Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Tanfelilgyelö-yáltozás. Veszprém, jan. 18. Váratlanul jött a hir, meglepett mindnyájunkat, hogy Trefort miniszter Győr- és Veszprém megyék kir. tanfelügyelőit kölcsönösen áthelyezte. E szerint a mi tanfelügyelőnk Győrbe megy, — Vargyas Emire győri kir. tanfelügyelő pedig elfoglalja Veszprém- megye kir. tanfelügyelői hivatalát. Mi bírta erre a közoktatásügyi minisztert? Ezzel a kérdéssel foglalkozik mindenki. Részünkről nem kutatjuk. Bizonyosnak látszik, hogy csakis személyi tekintetek voltak a mérvadók, mert ha vagy az egyik - - vagy a másik áthelyezett tanfelügyelő ebbeli minőségében mulasztásokat, vagy hibákat követett volna el — ezért nem áthelyezni, de felfüggeszteni kellett volna őt. Ez azonban nem történt s úgy a győrmegvei, mint a mi vesz- prémmegyei lapjaink egyöntetűen konstatálják, hogy a tanfelügyelői vezetés egyik vármegyében sem mutat föl hiányokat. Hogy a megyei közigazgatási bizottság feliratoz a miniszterhez, miszerint ez vonja vissza, az egyik fél által sem kért személyi áthelyezést — nem tartjuk sem czélszerü — sem ildomos dolognak. A miniszter elutasitó határozatában (mert Trefort következetes szokott lenni) nem indokolhatja nyíltan az ő elhatározását. Személyi körülmények sem a piaczra, sem a közigazgatási bizottságok elé nem valók. Hát nem volt okos dolog, hivatalból is megfeszegetni a dolgot. De nem volt ildomos sem. Szeretheti a közigazgatási bizottság (szeretjük mi is) a távozó veszprémmegyei tanfelügyelőt — de azt az ildom rovására nem lehet documen- tálni azzal, hogy visszarimánkodjuk őt a Trefort minisztertől. Mert az uj tanfelügyelő Vargyas Endre, ki már de facto átvette Veszprémmegye tanfelügyelőségét — van akkora férfi, hogy nemcsak a mi, de az egész ország becsülését igényelheti. Kitűnő iró, szabadságszerető szellem — ki bizvást használt annyit a magyar közügynek már, mint hivatalnok társai közzül minél kevesebben. Hát nincs helye semmi sentimentiális érzékenykedésnek. Hanem igenis van helye annak, hogy amint szives Istenhozzádot mondunk Stáhly urnák s szivünkből megköszönjük néki a megyei tanügy körül tanúsított ügybuzgalmát; ép oly szives meleg kézszori- tással üdvözöljük V a r g y a s Endrét s igaz szeretettel, becsüléssel vonjuk őt barátságunk, tiszteletünk körébe. Megvagyunk győződve, hogy a beléhe- lyezett bizalmat, megyei tauiigyünk tovább fejlesztése iránt ő hozzá kötött reményeinket, senki odaadóbban és sikeresebben nem válthatná be, mint épen Vargyas Endre! Üdvözöljük a megye népe nevében! Amerikai szólók nemesítése. Veszprém, 1888. jan. 15. A phylloxera - pusztítás elleni védekezésnek legbiztosabb módszere a szőlőterületeknek amerikai szőlőalanyokkal való betelepítése, illetőleg felújítása. Az amerikai szőlők azonban saját természetükben igényeinknek s ízlésünknek nem mindenben felelvén meg, szükséges, hogy azok kívánalmainkhoz képest átalakitassanak, illetőleg hazai szőlőfajokkal benemesitessenek. Az amerikai szőlők nemesitésének többféle s jól kipróbált módozatai ismeretesek, melyek ha a kellő szakértelemmel és gyakorlati ügyeséggel vitetnek keresztül, sikerük s eredményük ma már a legbiztosabb, legeredményesebb s legolcsóbb. Nincs azonban mindenkinek módjában, hogy az amerikai szőlők kezelésének, legfőképeu azonban azok nemesitésének mikéntjét magának hamarosan s a kellő gyakoroltsággal elsajátíthassa, épen ezért a „Veszprém megyei gazdasági egyesület“ alkalmat s módot kivan nyújtani mindenkinek, hogy magát az amerikai szőlők nemesítésében kellőleg begyakorolhassa. Minek elérhetésére minden vasárnap és ünnepnapon reggel 9 órától kezdődőleg Veszprémben a szőlőtelepen az amerikai szőlők nemesitésének elsajátithatása végett gyakorlati bevezetéseket fog tartani, melyre minden egyes érdeklődő kivétel nélkül szivesen láttatik. A gyakorlati bevezetés egészen ingyenes, a jelentkező csupán csakis 100 darab közönséges, de jól érett sima szőlőveszőnek s egy alkalmas jó éles késnek magával hozatalára köteleztetik. Jelentkezhetni Veszprémben a gazdaságiegyesület titkáránál. A nyári nemesítés, vagyis az úgynevezett zöldojtás gyakorlati elsajátításának határideje annak idejében közzé fog tétetni. A gazdasági egyesület elnöksége. A balatoni rianás.* *) Mi az a rianás ? Mikor a beállott Balaton jegére legelőször rásüt a nap, először valami csodálatos zengés támad a jégben: mintha ezer meg ezernyi érczhurok pattognának le egy tündéri hárfáról; emlékeztet az a Memnon-szobrok zengő sziklájára, csakhogy ez nem hagyja abba. A titkos zing-zöngés egyre hangosabb lesz, a tündérek ott a viz alatt már tele marokkal ragadnak hárfáik húrjaiba, — éles pattanások kezdenek hangzani, mig folyvást emelkedő erővel a lövések hangjáig fokozódnak; és minden pattanásnál, minden durranásnál egy-egy csillámló repedés támad az eddig üvegniódra átlátszó jég tömegében ; minden irányban összevissza pattog az óriási jégtábla, mig utóbb olyanná válik, mintha apró koczkák, ötszögek s minden alakú prizmák miliardjaiból volna egy óriási mozaikká összetömö- ritve, melynek felszíne tükör. Ez okozza ama hangokat. Aki azokat először hallja, a szive bizony hevesen kezd dobogni. A egész jéglap szól, beszél, zeng lábai alatt. Menydörgést és cziterapengést ball összekeverve. Egy-egy pattanás az ágyudörejhez hasonlít s mérföldekre hangzik. S a halászok nyugudtan látnak hálóik szétbontásához a menydörgő jég hátán; s a távolban szénás szekeret látni, a mint a jégen csendesen végig haladnak négy ökörrel. Itt már ember és állat megbarátkozott a jég haragos perlekedésével . . . Most egyszerre olyan rettentő dördülés hangzik, mintha száz ágyút sütöttek volna el egyszerre, vagy mintha földalatti tüzaknát vetettek volna fel. Az egész jégtábla megrendül és összerázkódik. S a dördülés munkája iszonyú; a füredi parttól rézsut Tihanyig, háromezer lépésnyi hosszúságban megrepedt a jégtábla s a két felé nyílt tömeg között egy ölnyi széles tátongó nyílás maradt! — A rianás! a rianás! kiáltottak a halászok ... Ha meg sem is mondanám, olvasóink kitalálnák, hogy e gyönyörű leírás Jókai tollából való. A költő után hallgassuk meg a legprózaibb iró szavát, a szótáriróét. Szótáraink közül Sándor István Toldalék-Szótár- könyve emlékezik meg legelőször e szóról. Riva*) E közérdekű szép közleményt, mely nagyszigethi Szily Kálmán kir. József-müegyetemi tanár és voít rector tollából került, a „Természettudományi Közlöny“ utolsó (januáriusi) számából vettük át. Szerk. nyás, rupture glacieni. Kreszneiersnél rivvanás, rup- tae glaciei tonus. A Tájszótár rianás-nak Írja 8 igy, ( magyarázza: „A Balaton jegének oly zajos robajjal, mintha ágyukat sütögetnének el, hosszában 1, 2, 3 lépésnyi szélességű megrepedése. Ha kemény idő jár, ez újra fagy s bátran lehet rajta keresztül járni szánnal és szekérrel; de ha gyenge az idő, higan marad. E leírások és értelmezések, bármily határozottak is különben, még sem merítik a rianás szó egész jelentését. Mert a balatonmellékiek a jégnek nemcsak ezt a tátongó megnyílását, hanem hosszant elterjedő egymásra torlódását, türemlését is rianásnak nevezik. A rianás szóval nevezett természeti jelenség ez utóbbi nyilvánulását Hencz Antal ur, a keszthelyi Fürdő-sziget építője kértemre a múlt télen tüzetesen megfigyelte s róla érdekes és tanulságos feljegyzéseket küldött be hozzám. „1887. januáruis 17-én, 18-án ködös borongás ‘ idő volt; a jég 19 cm.-nyire vastagodott, de meg •», nem mozdult. Januárius 19-én szép napos idő volt; , egészen felmelegedett. Déli 11 óra tájban egy hatalmas dörrenet volt hallható s az addig sima jégtáblán, a parttól 100—200 m. távolban a parttal egy hosszant, a jég összetüremlett; nem hasadt! -u tátongó réssé, hanem forma szerint egymás hátára ,,,{ mászott, úgy, hogy a rátüremlödés egyszerre 60 )rtj cra.-t tett. A rianás kikereste magának a legkedvezőbb utat s a Fürdő-sziget középpontján húzódott végig. . ; A rákövetkező éjjel nagy hideg lett: a rianásnál m 5 cm. vastag uj jég képződött, vagyis a viz, mely. „f előtte való nap az összetüremlés közben a jég felé. i:í került, 5 cm. vastagon befagyott. Januárius 20-ikán újra szép napos idő lévén déli HV2 órakor tompa morajjal megint egymásra türemlett a jég, a tegnapi nyomot követve. De most a rátüremlödés csak 30 cm.-t tett, úgy, hogy az előbbi 60-ból 90 cm. lett. Másnap ködös idő volt s a jég nem mozdult. De 22-ikén ismét felmelegedett s déli 12 órakor újra 30 cm.-t terpeszkedett a felső jégtábla. 23-ikán olvadni kezdett s a jég többé nem mozdult. Mindezeket egybevetve, látjuk, hogy a rianásnak kétféle fajtája van: 1. a réssé hasadó rianás; 2. az összetörendő rianás. A jelenség mind a két esetben hatalmas dör- renettel s a jégtükör kettérepedésével kezdődik, n csakhogy a megrepedt jég két széle első esetben <■ ' tátongó réssé nyílik szét a másodikban pedig harán-.. tosan egymás fölé torlódik. Mi e jelenség magyarázata? Miért reped el a jégtábla s miért keletkezik egyszer tátongó rés, másszor pedig egymásra torlódás? ! Mikor a Balaton beáll s a jég szélei a parton , a kövekhez, a fövényhez s iszaphoz erősen hozzá-, fagynak, a sima tükör Kenésétől Tihanyig és Siófoktól Füredig egy összefüggő szilárd testté válik. De ' r a jég is, mint a legtöbb szilárd test, a hidegben -r összehuzódik, kisebb térfogatra zsugorodik ; melegben!-c pedig kiterjeszkedik s nagyobb helyet foglal el., A, ; Yf, TÉLEN. Kandallómban ég a tűz, Meleg a szobám; * Félforintért fűtött be A szöbaleáng. Vigasztalom magamat, Máskor nem iyy lészen — Hitelezőm és a sors Ingyen füt be nékem! _____ Argonautikus. De profundis . . . Az utczasarkon ifjú lányka áll, Szentkép et árul rendületlenül; Jiró- kelő előtte elsiet, Mert pénz szentképre ma már nem kerül. Szivében a hit örök lángja ég, Kétségbeesve nem volt még soha ; Beméli, hogy sok szenvedés után Nem lesz a sorsa olyan mostoha. Hullám. Változatos éjek. Ismét és ismét ide hoztak fáradt lábaim a te- j tnetöbe. Hajléktalan vagyok, ide térek nyugodni. Egész nap csak kóborlók a nagy világváros tttezáin -TT- aztán alig van érkezésem enni. A testem oly gyenge, a térdeim ingának, beteg vagyok. A hideg téli szél végig nyargal a város fölött, fölszedi a kémények tetejéről a nehéz fojtó kőszénfüstöt s ide hordja a temetőbe, hogy jusson nékem is a melegből. Milyen jó ez a kedves, téli szél. Aztán megrázza olykor a száradó füzek ágait fölöttem s betemet ezernyi sárguló levéllel. Csak el kell igazitnom fejem alá vánkosnak aztán alkatom nyugodtan. * Egyik nap olyan mint a másik, — mindig üres czéltalanság, mibaszna kóborlás, mindig semmi. Hanem az éjek — változatosak. Néha olyan kimondhatatlan szépek, a hold oly szelíden hinti le sápadt fényét hervadó orczáimra s lenge szellőcskék csókolják lázzal égő homlokom. Tegnap éjjel a csillagok is fennragyogtak a magas égen. Játszi futócsillagok kergetőztek odafönn ; egy épen ide bujt le mellém, aztán világított a fűben, mint a fénybogár. Körülem édes illat terjengett a légben. A száradó füzek kizöldültek, a károgó varjak elröpültek s picziuke csattogányok szárnyaltak a lomb között. Pajkosan csiripeltek, búgtak, majd összhanggá olvadt ezüsthangu csevegésük, miglen méla orgonadallamot véltem hallani. Azok a fübenőtt hantok itt körültem virágágyakká tündérek, a fehér márványoszlopokat lát- hatlau tömérdek palotává hordták össze, majd díszes egyházi menet jött értem. Szelíd arczu szerzetesek fölemeltek a földről s vittek a palota felé. Ifjú, bájos angyal állt a felső lépcsőfokon s ölelő karjaiba zárt. Aztán odavití az oltár felé. Abban a pillanatban borzasztó ütést éreztem vállamon. Rémülten tekinték bátra. A sirásó állt ott; kezében a kapanyél, ostoba pofája röhögve bámult rám. A napok, mondom, egyformák, — de az éjek változatosak. . . . * És igen sokszor van, hogy mit sem teszek, csak éhezem, mert lábaim nem elég erősek a kolduláshoz — és sírok itt egyedül s gondolkozom arról az időről, mikor még kerültem a temetőt. Fiatal voltam én is egykor. Az én lelkemben is lánggal lobogott a népboldogitás isteni tüze; én is küzdöttem a hazáért és néztem érte szembe a vészszel. Hanem megismertem a hazámat. Láttam, hogy az én honfitársaim is csak olyan nyomorult teremtések, mint a többi emberek. Azután nem szerettem többé a hazát! Ahol járok s tengődöm, ott vagyok én otthon, ahol kenyeret adnak, ott vannak rokonaira, a hol kidobnak az utczára — oda nem megyek többé. Éz az én fogalmam ahazáról, s ez az én életfilozófiám. Nem árul el ugyan valami bátor lelket; de nekem nincs is szükségem bátor lélekre. Mert akkor még talán öngyilkossá is lennék. Pedig a haláltól nagyon félek ám! * Hm! még is csak jól van minden úgy, — ahogy van. Ha valami finom bőrű úri ember fekünnék itt helyettem a hideg zúzmarában, reggelre talán bele is halna. Az én testemnek nem kell a kényelem s a meleg ruha. Az igazságos teremtő tudja, hogy nekem nem árt a hideg, s hogy betegségem nem kivan gyógyszert. Az idő kigyógyitott minden nyavalyámból — csak a lábaimból érzem, hogy tisztul a velő. De hisz az öreg fát is megeszi a szá s a törzse kikorhad belüről. Csak az öregség a betegségem. És hogy valaki csapán csak azért haljon meg, mert öreg, az nem igaz . . . * Hogy is volt csak ? Úgy volt, hogy a csatamezön kívül találkoztam vele. Láttam, hogy ellenség — űzőbe vettem. A lovát lelőttem karabélyommal és elfogtam. Nem öltem meg, pedig tehettem volna. Midőn előttem fetrengett a földön, rám ezélzott pisztolyával, de nem talált — akkor megkötöztem és elhurczoltam a faluba. Igazán nagy kár, hogy olyan jószive volt a feleségemnek. Ha nem szerétté volna meg olyan hamar a foglyomat — most nem kellene itt alup-,, nőm a temetőben. Hanem a fogoly is hibás volt. Mért nem tért vissza hazájába, mikor kegyelmét G kapott? Mért kellett feleségem iránt olyan hálásiiafc'G lenni, amiért a férjének köszöni az életét... Hát egyszer egy setét este látom, hogy. a kertem végében tiltott csókokkal köszöni meg a. feleségemnek azt a szívességet, hogy élni hagytam. Engem ekkor elfogott a düh, s agyonütöttem a csábitót. Jogom volt azt tenni, azt hiszem ; az ö élete f ura én voltam egykor, mikor életemre tört. - , Hát megöltem és mégis futnom kellett a bírák elől. És kóborgok szerte a világban az igazság 4 büntető keze elől, ki a legigazságosabb tettet akkot > cselekedtem, mikor azt a nyomorultat agyonütöttem. : Csak az fáj, hogy a feleségemet szomorította, m..;,, meg avval. ,(i Egyébb nem bántott soha. Pedig hosszú idő, —harmineznyolez esztendeje már annak. ■' * ■ Uwt A szél hidegebb; a föld keményebb. Rosszul. • fekszem. Fázom. A testemen végig borzong valami irtózatos fájdalom, mintha hideg kígyó szoritná tagjaimat! A szemem pillája olyan nehéz, mintha máris' rátették volna azt a nehéz pénzt, amit a halott ki emberek szemeire tesznek. Fázom nagyon. Úgy érzem, hogy nagyon mélyen fogok aludni.,t)f A légből nem száraz levelek, tollpehely hull . le rám. Az éjjel puhábban fogok feküdni. Mondom,'1 hogy az éjek változatosak. Csak aztán fel is költené holnap újra az ar ■ goromba sirásó. Mert magamtól bajosan ébredek fel. Érzem, nagyon mélyen fogok aludni. A sirásó hajnalban ismét arra járt, rá is ütött a kemény kapanyéllel, de ő nem kelt fel. Csakugyan olyau mélyen aludt, hogy nem ébredt fel többé. Kompolthy Tivadar.
