Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1888-01-21 / 3. szám

parthoz erősen lio/.záfagyott szélek azonban a jég- j tükörnek sem összébbzsugorodását, sem kiterjeszke- déstt nem engedik. A mint tehát a hőmérséklet jelentékenyebben változik, akár száll, akár emelkedik, a keményen körülrámázott jégtükörben irtózatos feszültség támad, a mely hideg időben a táblát szétrepeszti, napos időben pedig megvetemiteni akarja. Nincs az a hatalom, mely annyi milliárd feszengő molekula vállvetett erejének ellenállhatna. — Ha a partok nem engednek, bent a tömegben áll be a törés vagy szakadás a szerint, a mint az idő melegebbre, vagy hidegebbre fordul. Az első esetben — emelkedő hőmérséklet mellett — a jégtábla ketté törik s a szélek kiterjeszkedésüknél fogva egymásra türemlődnek, a második esetben — alászállt hőmérséklet mellett — a jégtábla elreped s a szélek az összehúzódásnál fogva tátongó réssé nyílnak szét.

Egy miniszteri rendelet.

Ajka, jan. 18.

A vallás- és közokt. miniszter nem rég két rendeletet tett közzé, melyekben felhívja a községek 8 az egyházak főhatóságait a néptanítók úgyis mostoha fizetésének időben való kiadására.

A magyarországi néptanítóknak kellemes újévi ajándék e rendelet, de csak úgy bir értékkel, ha meghallgatják azokat, akikhez intéztetett. Mert néptanítóink ugyancsak rósz világot élnek.

Tudjuk azt, hogy vannak helyek, hol a tanító fizetésének legnagyobb részét nem földbirtok, hanem búza, rozs, bor, készpénz s más egyéb ingóságok képezik. — És igy azt is tudjuk, hogy az ily fizetést kapó tanító vagy semmit, vagy igen keveset arat: igy utalva van azon járandósághoz nyúlni, melyet a földbirtok helyett kapott, illetőleg ígértek neki.

Ámde a szegény tanítót hányszor bocsátják el semmi nélkül, azon egyszerű okból, mert a »pénztárban nincs pénz.“ Pedig ők jól tudják, hogy a tanító fizetésének ideje lejárt, azt is tudják, hogy azt le kellene fizetni, de mivel hozzá szoktak akkor fizetni, mikor jókedvük van és mikor ők akarják, tudván, hogy a tanító nélkülözéséért őket felelősségre senki sem vonja: hallgatnak és titkon mosolyognak s hagyják éhezni a nehéz munka emberét, szegény családjával együtt.

A mi helyzetünk rosszabb a koldusénál, mert az ha kér, kap, de mi amit megszolgáltunk is, nem bírjuk kikönyörögni. — Mi vagyunk az ország diplomatikus koldusai!

És ily szorult helyzetben mit csináljunk? Hiszen enni csak kell, az Isten igéjével mi sem élhetünk meg. Elmegyünk a boltoshoz, el a mészáros és szabóhoz, kérünk hitelt, melyen nincs Isten áldás s melyben nincs köszönet. ígérjük, hogy ekkor meg akkor fizetünk. Csakhogy mi tervezünk, a pénztárnokok pedig végeznek.

A hitel lejártával a boltos, a mészáros, a szabó stb. figyelmeztetnek bennünket a fizetésre, de a pénztárnokok ismét vagy semmit, vagy igen kevés pénzt adnak: igy fizetni ismét nem tudunk, hanem alázatosan megkérjük hitelezőinket, hogy várakozni kegyeskedjenek. Ekkor a hitelezők adóslevelet vesznek tőlünk, mit mi kénytelenségből megadunk és fizetünk saját pénzünkre — 15—20 frt kamatot. — íme a rendetlenül fizetés következménye. Mi tanítók mindenkép veszítünk. Mert ne tessék ám azt hinni, hogy az a kereskedő hitelre olyan áruczikket ad nekünk, mint a milyet készpénzért adna. Mi tanítók vesztünk a milyenségnél, csalódunk a mennyiségnél is.

Eladósodunk és elveszítjük lelkünk nyugalmát, el tekintélyünket. Istenem, pedig mily nagy szükségünk van néküuk ezekre! Felzaklatott kedélylyel menni be az iskolába, szüntelen azon adósságon jár- tatni eszünket, melyet a mások hibája miatt szereztünk s a melyet családunk egész koldussá tétele nélkül tán ki sem fizethetünk: még gondolatnak is borzasztó!

A hol a lélek háborgatott, az ész tompa, eleven rugékonysággal nem bir, s nem a napi teendők pontos elvégzésén, hanem anyagi bajai mikénti kiigazításán dolgozik: ott az iskolától ne várjon senki jó eredményt, mert az képtelenség.

Aki — habár önhibáján kivid is — tekintélyét elvesztette, az haszontalan munkása a népnevelésnek, mert az a helyett, hogy a jóban czélt érne: titkon és nyíltan kiuevettetik s szánalommal hallgatják a magasztos tervet, melyet az élhetetlenek serege többnyire agyonbuktat.

Minél többször szorul valaki a más segítségére, annál közönségesebb ember válik belőle s végre hétköznapivá válik. Mert a legutolsó szatócs is szereti mondogatni: »a ki a kinek adósa, az annak alázatos szolgája.“

De minek írjak többet?

Nem is szólok arról, hogy földjeink munkálá- sával is mily keservesen megcsalattatunk s hogy nékük már csak akkor szántanak s vetnek, mikor a tisztelt híveké már ki is kelt.

Vegyék hát figyelembe sorsunk intézői a miniszter nagyfontosságu levelét. Adják ki nyomorult fizetésünket rendesen s ha nincs pénz a pénztárba, inkább kérjenek ők kölcsön, mint mi a magunké helyett s igy nem tesznek nékiink kárt s nem veszik el tanítói tekintélyünket sem. Ha már kevés az a fizetés, adják kezünkbe annak idején, mert ha huzzák-halasztják, lehet, hogy késő lesz a segítség.

A felekezetek főpásztorai, lelkészei, mint iskolaszéki elnökök, sókat tehetnek. Bizalommal várjuk el tehát tőlük, hogy segítségünkre lesznek, mert ők, kik naponkint hirdetik a könyörületességet, nem nézhetik azt el, hogy szegényesen díjazott hivataltársaik fizetésük ki nem kapása következtében szükséget lássanak.

Mi pedig, mint eddig is. azon leszünk, bogy ; az édes magyarhazának, hasznos és okosan gondolkozni tudó, független és becsületes polgárokat nevelhessünk !

Kiss János,

ajkai ref. tanító.

Óriási tűz J tikon.

— Saját tudósítónktól. —

A pusztító elem, mely Veszprém legrégibb városrészét tette tönkre a múlt évben, a héten községünkben ütötte fel vészthozó fejét.

Folyó évi január 15-ike örökké emlékezetes fog maradni a jákóiak előtt.

Délelőtt 10 óra volt. A község lakosságának legnagyobb része a templomban volt, bogy a vasárnapi isteni tiszteletet végig hallgathassa. Minden hivő szive ájtatosság- gal tellett el, senki sem mert volna gondolni arra a megrendítő katasztrófára, mely csapásként látogatta meg Jákó veszpvémme- gyei község lakosait még az idő alatt, midőn tagjainak legnagyobb része a templomban volt.

A hívek teljes ihlettséggel csüngtek lelkészük imádságán, a nép hangos éneke belevegyült az orgona lelkesítő zsolozsma-dalla- inába, a szivek magasabb álláspontra helyezkedtek a rendesnél, az ákitatos isteni tisztelet hallatára.

Mindenki elfeledve goudját, csak a vallásra gondolt, csupán egyes gazdák szive rezzent meg a kint zugó orkán hallatára, de ezeknek szivébe is behatolt az orgona ájtatosságra intő zsolozsmája.

A mily fenséges volt az isteni tisztelet, olyan kétségbeejtő volt azon jelenet, amidőn az ájtatosság közé bevegyült a tüzet jelzők vészkiáltása.

Tűz van! Tűz van! Hangzottá vészszó. Mintha villám sújtott volna a szivekbe, mindenki iparkodott kijutni a templomból, hogy megtudhassa, merre van a tűz.

Isten csodája, hogy ember élet nem esett áldozatul a nagy tolongásban.

A templomból kirohanó néptömegnek nem messzire kellett menni, bogy a vész színhelyén legyen, mert a templomból átel- leuben levő 196. népsorszámu ház egyik melléképülete égett. A tűz ezideig még ismeretlen okból támadt.

A nagy hó, mely a mentőket hozzáférhetetlenné tette, de különösen a mindjobban nagyobbodó téli szél csakhamar egész utczára kiterjesztette a pusztító elemet s rövid óra alatt ötven ház lett a lángok martalékává sközel negyven család a rideg és borzasztó télben hajléktalanná.

Ehhez járult még az a szerencsétlenség is, hogy a lakosságnak mindene, betakarított vagyona iS odaégett, a többnyire náddal fedett hajlékokkal együtt.

A község lakosaiból alakult tűzoltóság a legnagyobb ügybuzgalommal iparkodott lokalizálni a tüzet, ami hosszú, fáradságos küzdelem után sikerült is.

Hogy a tűz tovább is nem terjedt, azt Dörgicsei jegyző urnák, Ságh Mihály biró és Csányi Károly postamesternek, de különösen egy kovács legénynek lehet köszönni, kinek nevét nem voltunk szereucsések megtudhatni,pedig megérdemelné,hogy nemes tettéért nevét a közönség megismerje.

Tudósítónk még jelentésében azt is jelzi, hogy a nyomor óriási, mivel negyven család teljesen hajléktalanná vált. A jó szivü emberek könyörületére appellálunk ezúttal s felkérjük a sziveket segélyre a jákói tüzká- rasultak javára. Minden beérkező adományt, hírlapi nyugtánk mellett, azonnal a jákói elöljárósághoz küldendőink, rögtöni szétosztás végett!

Jákó község; égése.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ tek. szerkesztőjéhez.)

Jákó, január 17.

Nem mulaszthatom el Tekintetességeddel közölni, miszerint 1888. év január hó 15-én

d. e. 10 órakor Jákó község borzasztó katasztrófának volt színhelye, — ugyanis mondott időben, midőn a község lakossága a teinplombau ájtatossággal volt elfoglalva, a templomhoz átellenben 196. nép sorszámmal jelelt ház hátulsófeléhez tartozó félszer i s- me rétién okból kigvuladt, s mire a nép a tűzveszély kiáltásra a templomból kirohant, már egy egész házsor égett feltartózhatat- lanu!, mert igen nagy szél fújt. Rövid pár óra 31 családot tett hajléktalanná. Szerencsére a szél megálltával, annak dáczára, hogy a házak szalmával fedettek és közel állnak egj7- máshoz, a tűz lokalizálható volt, összesen 24 ház és 25 pajta égett el, temérdek ingóság, takarmány és szemes gabona. A kár átlag 12000 írtra becsültetett, mely becslés a főszolgabírói hivatalhoz be is terjesztetett. — Ember élet nem esett áldozatul.

Megjegyzem, hogy a mentés körül dicséretet érdemeltek, S ágh Mihály biró, Csányi Károly postamester és egy kovács legény. Egyszersmind szerencsétlen községünk nevében felkérem, .mint jóságáról és ily szerencsétlen eseteknél ügybuzgóságáról tágas ! körben ismeretes jószívű szerkesztő urat, szíveskedjék a nép baját és szenvedését azzal enyhíteni, hogy becses lapjában felhívás utján könyöradomány-gyüjtést eszközölni kegyeskedjék. — Esetleg befolyandó összegért a község nevében hálás köszönetét nyilvánítani fogja alulírott és az elöljáróság és azt köszönettel nyugtázni.

Tek. szerk. urnák stb.

Dörgicsei János,

Jákó község körjegyzője.

V i ti é k.

A várpalotai nőegylet bálja.

— Saját tudósitőnktől. —

Újlaki Miklós ódon várkastélya f. hó 15-én oly pezsgő életnek és fesztelen mulatságnak volt színhelye, minő csak fénykorában lehetett. A vár jelenlegi tulajdonosa br. Oldershausen Wernerné, szül. gr. Zichy Pauline ő méltósága, mint a várpalotai jót. nőegylet elnöke, a legnagyobb szívességgel és előzékenységgel felajáulá és rendelkezésre bocsátó várkastélya termeit.

A buzgó és figyelmes rendezőség a város és környék intellegentiáját oly nagy számmal gyüjté egybe, hogy az fényre és kedélyességre nézve, egy nagy város elite báljával versenyezhetett.

A fényes sikerű bál este Y28 órakor oly tűzzel kezdődött, hogy az andalító czigány zene s a tova lebbenő ifjú párok vidám kedélye még a szeretetreméltó grófnőt és férjét is a tánezolók soraiba ragadta, -— kik pedig a házi asszonyi és házi úri nem épen könnyű feladatnak is eleget téve —- leereszkedő szívélyes modorukkal a fesztelen hangulatot fokozták.

A négyeseket több, mint 40 pár tánczolta.

Szünóra alatt társas vacsora volt a melléktermekben, hol a jótékony czél iránti tekintetből a bájos tánezosnők végezték a kedves házi kisasszonynyal együtt a kiszolgálást. És elmondhatjuk, feladatukat, kedves rábeszélésükkel mindnyájan oly kitünően oldották meg, hogy nem tudjuk, vájjon szivünkön vagy zsebünkön iitöttek-e nagyobb sebet ? Persze! a jótékony czél iránti tekintetből!

A vacsora alatt sikerült felköszöntőket mondottak Vikár István, Yinis Fülöp urak a mulatság szeretereméltó házi asszonyára, dr. Herz Adolf és Magyary Antal urak a fáradhatatlan házi urra.

Szünóra eltelte után a táncz lankadatlan jókedvvel folyt s csak rggel 7 órakor kezdett oszolni a közönség a sikerült mulatság édes emlékével.

Ha még felemlítem a jelenvolt hölgyek közül azokat, kiknek neveit sikerült megtudnom, úgy halvány képét adtam a mulatságnak.

Ott voltak: Ihász Julia (házi kisasszony), Laufenauer nővérek (Sz.-febérvárról), Firtl Iza (Ősiből), Marsowszky baronesse, (Bodaik), Szedlág Her- min, Herz Ilona, Brugovisz Ilka, Gack nővérek, Dobrai Ilona, Patay Berta, Supka Irma, Magasházi Aranka, Kokáli Emma, Napravszky Gizella, Gyarmati nővérek, Sperer Matilda. Hoffer nővérek, Bisz- tricsánllka, Amst.eier nővérek, Szalay Zsuska, Fom- bank Teréz, Széphegyi Tini, Lővy Katinka, Rácz Tercsi stb. kisasszonyok. — Továbbá özv, Körösi Józsefné, Sárffy Béláné, Krosetz Gyulán é, Vikár Istvánná, Rozsosné, Kiss Károlyné, Brugovitz Antalné, özv. Wolfné, özv. Gackné, dr. Hercz Adolfné, özv. Supkáné, Kuhnertné, dr. Rutsek Pálné, dr Revicz- kyné, Becskey Sándorné, Schlenker Ivánná, Baum- varth Mómé, Szalay Ferenczné, Bauer Józsefné, özv. Wimmerné, Gyarmatiné, Hofferné, a kedves Heidin- gerné, Madarász Jánosné, özv. Baum Konrádné, stb. urhölgyek. P. J.

ÚJDONSÁGOK.

Veszprém, 1888. január 21.

— Szerkesztőnk jubileuma. F. hó 15-én cl. u. 5 órakor volt tiz éves évfordulója annak, hogy hírlapunk szerkesztője oltárhoz vezette kedves nejét a bpesti belvárosi plébánia templomban, mely alkalommal vőfélyek voltak Szabó Endre az „Üstökös“ jelenlegi szerkesztője és gróf Kreith Béla. Ezen örömnap tizedik évfordulóját vasárnap délután szerkesztőnk családja szükebbkőrü ünnepélvlyel ülte meg, melyen Kompolthy ur jóbarátai közül is sokan jelen voltak. A családi jubileum csak a késő esteli órában ért véget. Hogy ennek egész folyamán nem volt hiány a szép és lelkes felköszöntőkben, azt úgyis elképzelheti a tisztelt olvasó.

— Uj tanfelügyelőnk megyénkben. Kapuvári Vargyas Endre tanfelügyelő, kinek megyénkbe történt áthelyezéséről már tettünk lapunkban említést, a napokban városunkban időzött. A múlt héten tett Vargyas ur hivatalos látogatást Pápán a megye főispánjánál is; most pedig a vármegye iskoláinak megszemlélése czéljából körútra indult a megyébe. Hogy mikor jő a kir. tanfelügyelő ur állandóan városunkba, az még egyelőre bizonytalan, mivel a megyei közigazgatási bizottság feliratot intézett a minis- terhez, melyben kérik, Stáb ly György kir. tanfelügyelőt hagyná meg Veszprémmegyében. A miniszter azonban hatályon kívül fogja helyezui e feliratot, mivel e személyváltozást fontos administrationalis ügyek követelik. — És ekkor vigasztalásunk abban leszen, bogy Vargyas urban is szakképzett, ügybuzgó tanfelügyelőt nyerünk, ki nem csak a tanügy, de az irodalom egyéb ágaiban is szép névre tett szert.

— Stanczel Károly főgymnasiumi igazgató, mint részvéttel értesülünk, már napok óta sulyms beteg, ezért az igazgatói gondokról le kellett mondania s azt felgyógyulásáig az egyik legidősebb rendtag vette át. Stanczel ur betegségéből, mint kezelő orvosaitól értesülünk, nem sokára felgyógyul s újabb erővel lát a gymnasium igazgatásához. Őszinte szivünkből kívánjuk, hogy mielőbb egészségben üdvözölhessük!

—- Éljen a veszprémi királyi törvényszék!

A Győrött megjelenő „Hazánk“ czimü hírlap legutóbbi számában „A mar ez alt 6 i v é r- f ü r d ő hőse i“ czimmel vezérczikkben foglalkozik a veszprémi kir. törvényszéknek a mar- czaltői ügyben hozott ítéletével. A czikk elején magával az eseménynyel foglalkozik, majd bemutatja a főhősöket s végül áttér törvényszékünkre, helyesli az Ítéletet s azzal fejezi be a czikket, hogy „éljen a vesprémi királyi törvényszék!

— Családi gyász. Még a közel múltban városunkban tekintélyben álló Fehér-családot, melyre az utóbbi évek óta a mostoha sors olyan nagy sulylyal nehezedik, újabb csapás érte, a család egyik tagjának elhalálozásával. Legyen a mélyen sújtott család általunk is őszintén vigasztalva s Istenbe vetett hittel, jobb jövőbe helyezett reménnyel tűrjék a sors ádáz csapásait. — A kiadott gyászjelentés igy szól: „Téts Károly maga, úgy fia Alfonz, özv. Fehér Jánosné, Fehér János és Erzsébet, végre az összes rokonság nevében is szomorodott szívvel jelentik felejthetetlen nejének, illetve anyjának, leányának és testvérüknek Téts Károlyné szül. Fehér Matild asszonynak f. hó 13-án d. u. 2 órakor, életének 24. évében történt gyászos elhunyták A boldogult hült tetemei f. hó 20-án reggeli 10 órakor fognak beszenteltetni és a róm. kath. szertartás szerint a karádi temetőbe örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szt. mise áldozat pedig ugyan e hó 21-én reggeli 8 órakor fog holyben a Mindenhatónak bemu- tattatni. Karúd, 1888. január 18. Béke hamvaira!“

— Hajtóvadászatok. Villonyán Lakat Jáno^ birtokán tegnapelőtt sikérült hajtóvadászat tartatott, melyen városunkból is többen vettek részt, köztük Végh e ly Dezső, K1 e t z á r Ferencz, J á k ó y Géza, F erenczy Károly stb. — Holnap Vörösberény vidékén tartatik haj tó vadászat, melyre 25 meghívó küldetett szét Fikert körjegyző által.

— Le a kalappal! Anclrovits Imre ur, mint a bfüredi szeretetház segélyezésére Veszprémben alakult gyűjtő-bizottság elnöke, újólag egy 103 frt 5 krról szóló veszprémi takarék- pénztári könyvecskét s egy bírói Ítélettel ellátott adóslevelet küldött a szeretetház igazgatóságához múlt évi gyűjt ősének eredményeként. Az összeghez járultak: Kubay Hubert ur helyiségében kitett ggiijtő persely lő fvt 30 krral, a „Korona“ vendéglőben kitett persely 6 frt 07 kr., a 111. seyélyegylet helyiségében kitett persely Ő3 frt 80 kr., Buttner Sándor ur 24 frt 83 krral; az adóslevelet adományozta Bápoch Sándor ur. Midőn mind e kegyes adományokat nyilvánosan nyugtázná az intézet igazgatósága, egyszersmind mély köszönetét fejezi ki úgy a nemes szivü adakozóknak, mint a gyüjtőpersely tar toknak s a gyüjtőbizottságnak, különösen pedig Androvits Imre urnák, kinek készpénzbeli gyűjtése a szeretetház javára, ezzel meghaladj a a 600 frtot. Nagy Áron, igazgató.

— A veszprémi hangverseny. Fen yvessy Ferencz kigondolta, a lapjába kiirta, de mi itt Veszprémben az egészről nem tudunk egy kukkot se. Pedig már állítólag neves fővárosi művészek és művésznők a hangversenyre meg is lettek nyerve. Mint lapunkat hiteles forrásból értesítik, a tervezett hangversenyből semmi sem lesz, de nem is lehet, mikor azt Pápán tervezik s mi semmit sem tudunk az egészről. Füst ez, uraim, tömjén-füst! . . .

— Gentrybál Almádiban. Karneval herczeg kapaczitálta az idén is az almádi gen- tryket egy bál tartására. A meghívók a jövő héten lesznek kibocsátva. Annyit előre is megsúghatunk, hogy csak prémes bundában s nagy téli szövött keztyüben lehet megjelenni, hasonlóan az első években tartott bálokhoz. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy7 az eszmét az almádi gentryk nem az iparosifju- ságtól kölcsönözték, amit bizonyítanak azon hölgyek is, kik a mulatságból rendesen s nagyon okosan kizárvák.

— Tisztujitás az izr. hitközségnél. Vasárnap volt az izr. hitközség tisztujitása. A választók két pártot képeztek s ugyancsak élénk volt a szavazás, mely titkosan történt. A választás eredménye a következő : elnök Rosenthal Nándor, alelnök Rothauser Mór, 1-ső tanácsos dr. Steiner Kálmán, 2-ik tanácsos Berger Sámuel, 1-ső templomatya Bruck Sámuel, 2-ik templomatya Neu József, pénztárnok Fuksz Miksa. — Kép visel,ők: Krausz József, Neu Jakab, Deutsch G. Sándor Fischer Manó, Veisz Elek, dr. Halassy Vilmos, dr. Rétby Ede, Steiner Sámuel, Schvarcz Ignácz, Veisz Jenő, dr. Sándorfy Miksa, Scbvarcz Antal, Breuer Gábor, dr. Spitzer Mór, Wessel Lipót, Rótbauser Miksa, ifj. Rápoch Sándor, Rosenberg Adolf. Póttagok: Rothauser M. Sámuel, dr. Fodor Mihály, Lichter József, Tuszkau Valdemár, HaásManó, Margalit Ignácz, Neu Zsigmond, Veisz Ignácz, Wessel Sámuel.

— Eljegyzés. Veisz Adolf, városunk szülötte, ki tanulmányait Berlinben végezte és mint rabbi és gymnasiumi hittanár jelenleg Gyöngyösön állomásozik, a napokban váltott jegyet Kaiser Józsa kisasszonnyal Nagy-Kanizsán.

— Sorozás megyénkben. Az ujonezozás

megyénk területén márczius hó 1-én kezdődik. Először városunkban ejtetik meg a sorozás.

— Tánczestély. A zirczi polgári olvasókör könyvtára javára Zirczen, 1888. február 8-án saját helyiségeibeu tánczestélyt rendez. Beléptidij: Családjegy 2 frt, személyjegy 1 frt. A bál bízvást kitűnő sikerű lesz!