Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-12-31 / 60. szám
Veszprém, 1887. Hetedik évfolyam, 60. sz. Szombat, deczember 31. megyei- s helyi érdekű, vegyes tartalmú hetilap Előfizetési árak: Egész évre ..............................6 frt — kr. Fé lévre....................................3 frt — kr. Ne gyedévre..............................1 frt. 50 kr. Egy es példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. HsóEegrjelen, minden, szombaton. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. — hirdetések: és a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési felhívás a„Veszprémi Független Hírlap“ 1888-ik évi nyolczadik évfolyamára. Nyolez nap múlva nyolczadik évfolyamába lép a „Veszprémi Független Hírlap“ Tanulságos, válságos évek voltak azok. Kiállotta a megpróbáltatások minden nemét, küzdött ismert és ismeretlen ellenséggel; osztott és vett ezernyi sebet s elviselte azokat erős szívvel, mint az edzett katona — panasztalan. Tudtuk ezt a végzetünket nyolc* év előtt. Elkészültünk arra. Benne van az ember- s a lélekismeret katekizmusában, hogy minden elvnek ellenelve, — minden meggyőződésnek ellenérve, — minden jóravaló törekvésnek visszavonása — s minden actiónak reactiója van. S ha ez igy van a közéletben, mennyire inkább a szellemi világban, az eszmék morális küzdelmében! Mert azok mozgatják a világot — az eszmék. A világeszmék országokat rengetnek meg, nemieteket düliitnek egymás ellen; mig a társadalmi eszmék a társadalmi élet con- solidálását, a polgári társaság morális életét — a közérdekek, a jócselekedetek, a kegyelet, a vallás, a könyörület müveit ápolják s ültetik a jó szivekből ezerek szivébe! Ez föladata a magyar vidéki sajtónak — s ennek a hivatásnak a tudatában vettük kezünkbe az eszmék fegyverét, a tollat nyolez év előtt, hogy megalapítsuk a „Veszprémi Független Hirlap“-ot. Az elmúlt évek, a nyolez évi szellemi harcz krónikája, tanunk arra, hogy kezdettől máig változatlan irányban, hű maradt a hírlap e hivatásához — s cziméhez. független volt meggyőződésében, elveiben. Kitárta lelkét, midőn a közügyekets a szegényeket védte, nem keresve nagyúri kegyet, olcsó dicsőséget s nyugodt szívvel fogadta az üldöztetést, a sebzett ellenségek titkos támadásait. Az ünnepelő, felköszöntő toast s a sajtófogságra szóló bírói itelet egyaránt hangzottak el fölöttünk. Nem hagytak nyomot sem szivünkben — sem a hírlapon. Ami pályánk ki van jelölve ezen az utón. Akik méltánylattal vaunak ez irány iránt, azok mindig támaszunkra voltak s lesznek ezután is. Ez a hitünk. Akiket a visszavonás, a maganklikkek erdeke, utunk ellenebe hoz — azok gyűlöletével nem vesződünk. Az benne van a f üggetlen emberek programjában. Nec aspera térré nt. Mint újság: teljek tükrét adja a vármegye közéletének. Gazdag hírrovata van; levelezői, távirati tudósítói vannak a lapnak a megye minden részében. Az élénk tárczarovnt s Gyerki őr sophisraái kedélyderitő olvasmányt nyújtanak; az irány- és vezérczikkeket az egész magyar sajtó méltányolja. Vidéki hirlaptársaink nagyrészt utánnyomatják azokat. Értesítéseiben gyors. Azt latja közönségünk, hogy e tekintetheti a vidéki sajtó nem versenyezhet velünk. A kiadóhivatal s a hírlap külön könyvnyomdája, rendkívüli hírlapok kiadását s távirati költségeket nem sajnál — a fontosabb események azonnali közlésére. S a jövőben, & fejlő eseményekhez képest, ezentúl még nagyobb áldozatokat hozunk — a hírlap tártál misagara nezve. A művelt olvasó közönségnek hírlapi igényeit mi bízvást ki fogjuk elégíteni. Ezzel kérjük viszont a megye müveit, független gondolkozásu polgárságának szives támogatását s beajánlását ismerőseik körében. S ezzel nyitjuk meg a hírlap nyolczadik évfolyamát! Veszprém, 1887. Szilveszter estéjén. eszprémi ZF’-ü.grg'etlen Hírlap“ szerkesztősége. Előfizetési áraink: Január—deczemberi (egész évre) 6 frt ___ Ja nuar júniusi (fél évre) .........................................3 frt ___ Ja nuár—márcziusi (negyed évre).........................................1 frt 50 kr. Ama szives olvasóink, kik a hírlapra 3 uj előfizetőt (akár negyedévre is) gj-ü.jtőnek, KompoUhyTivuter alábbi müveiből, két müvet választhatnak, melyeket díjmentesen íüldünk czimükre: Tengeren és szárazföldön (Tengerészeti útirajzok) I. kötet (Bolti ára 1 frt) Dalok a tengerről (Költemények) I. kötet (Bolti ára 1 frt 20 kr.) Vészmadár (Cooper angol regénye, fordítás.) III. kötet (Bolti ára 2 frt 40 kr) Amerikában (Amerikai naplójegyzetek) I. kötet (Bolti ára 1 frt.) Veszprém, 1887. decz. 24. m^m ”"^7'eS!ZP3:éa^cLi IFvig-gretleri. üirla.p“ kiadóhivatala. Az év utolsó perezében. Veszprém, Szylvester éj, 1887. Régi elavult történet, örökre változó s mindig uj — mint a szerelem . . . Mulaudó, pillanatról-pillanatra tűnő s csak azért születik, hogy megsemmisüljön... ; az örök halál. S az örök élet egyszersmind; örökké eg3r, halhatatlan — a mindeuség lelke, az j idő . . . A múltban meghal s a jövőben születik . . . öröktől fogva mindig van s jelene soha sincs, mert a pillanatnak miriárdnyi részében a múltba száll vissza s egyszerre a jövőbe lép át . . . * Örök halál . . . örök élet — a minden- ség rejtélye: az idő ... v Nap nap után s év év után pergg^ el az I idő mérhetetlen rostáján s velük a korszakok : végtelen milliói megannyi porszemekként, fogyhatlanul örökkétig! Mikor vette kezdetét az első pillanat s mikor lesz az utolsó . . . ? A lét első pillanata, az idő születése előtt mi volt ? . . . Vagy kezdet nélkül való s végtelen lesz 2 . . . A minek határa nincs: a semmi! V Óriási talány, soha meg rém fejthető; öröktől fogva való! Kételyeiben, bölcseimében, őrületében mérhetetlen, mint maga — az idő. Kezdet nélkül öröktől fogva való megfoghatatlan anyagtalan semmi!... s a minden anyagok anyaga egyszersmind, mert csak benne, általa nyert életet, létezést minden; a világ, a föld, az ég, az ember s a gondolat . . . Ami mindent feltételez, amitől minden függ; milyen becses lehet az ! Az élet maga az idő s mégis beh furcsa, hogy annyian szeretünk élni s oly kevesen élünk az idővel. Ragaszkodunk az élethez és az időt repülni hagyjuk sebes szárnyain s röptét alig gondolatban kiséri a múltba lomha emlékezésünk. Minek is a mult V. . . . A letűnt i d ő még inkább „semmi,“ mint a milyen semmi különben s a jövendő pillanatnak csak addig van becse, mig a vele született öröm szappanbuboréka szemünkbe csillan. S miért törődjünk, várjunk, készüljünk a jövőre?! Hiszen jönni fog, mert jönnie kell; ki nem maradható, el nem késhető ... biztos. Sőt van, aki meg is unja s mert meg ' nem szüntetheti: — megszünteti önmagát. ... És beteljesedik rajta az isten fiának szava: „Aki pedig közületek meg nem be-; csüli az időt, elveszti az időt, életet.“ S az emberek milliói közül hányán vesztik el úgy az életet, hogy nem önmagukat, de az időt ölik meg ?! Az igaz, hogy ezek aztán nem is élnek. Csak vannak, léteznek, — mert meg nem szűntek.- * A hány ember, annyiféle becset tulajdonit az időnek s a szerint — él. Az egyik azért becsüli, hogy okos ember és él az idővel, a másik dolgozik, hogy „jobb időket“ éljen, a harmadik siet élni, hogy „ki ne fogyjon az időből“, a negyedik azért szorgalmas s buzgó, mert „az idő pénz;“ a legtöbben pedig nem érdemlik, „de lopják az időt...“ s ez ma az idők szomorú jele . . . Agaziz amerikai tudós becsülte az időt leghelyesebben. — Egy dúsgazdag newyorki bankár kereste föl s azt az ajánlatot tette neki, hogy lépjen vele társaságba, létesítsenek egy vállalatot, a melyhez a pénzt a bankár, a vezérlő szellemet a tudós adja. — Ez üzlet mellett roppant sok pénzt kereshet ön! — kecsegtető a bankár. — Sajnálom uram, de nekem nincs idő”" pénzt keresni; — volt a tudós válasza. Hanem ennek a tudósnak is magva veszett mái*. Pár év előtt meghalt. ... S ki tudja, lesz-e utódja idővel! A fali óra egykedvűen tiktakol a szoba falán. Egyik verése még visszacseng fülünkbe s már a múltra emlékeztet ... a másik a jövőt varázsolja élőnkbe jelenné. Mint az örökkévalóság ütere dobban az idők lelke s számitgatja a múlt perczeit, óráit s milliónyi éveit . . . örökké, örökké! Boldog, aki stoikus perczennéseit nyugodt lélekkel hallgathatja, hogy éveit úgy becsülte meg, — hogy belőle sem neki, sem a társadalomnak kára nincs . . . Mert, hogy haszonra, a világ javára éljenek az emberek, azt ma már nem lehet kivánni az „Én“ uralgó korszakában . . . Elmúltak azok a becsületes „régi jó idők !“ 1887-nek még néhány percze függ a mindenségben s aztán lepereg az idők mérhetetlen rostáján. Az utolsó perczczel megsemmisül ez év is, mint annyi jó s szomorú elődje: sírja bölcsőjévé lesz egy kétes arczu csecsemőnek, mely anyja utolsó lehét magába vevéu, tovább viszi az idők életét a végtelenbe. Amit szenvedénk s mibe gyönyörködtünk egy év alatt; amit teremtő szellemünk alkotott, vagy pusztító szenvedélyünk rontott; az okozott s átérzett jó s rósz, a száudékos s véletlen szerencse, vagy balsors im még egyszer átvonulnak ködképként hányó szemünk előtt ... az év utolsó percze is a múltba váll s a jelen öröme, gyásza — emlékké. * . . . S mikor az év első percze születik, az időméret ujjabb korszakát kapjuk ajándékba . . . egy holt tőkét, melyet a rendeltetés az aranyos jövő zálogául ad nekünk. Vajh bányán váltjuk be közülünk e drága zálogot egykor . . . Hányunknak vész oda együtt jövőnk s tán életünk ! ? Hányán leszünk, akik 1887. utolsó per- czét nyugalommal hallgathatjuk . . . . . . S hányán, akik magunk is már a múltba tartozunk majd . . . mr. Agaziz csendes, álmos birodalmában ? . . . Ott lenn, abban a böldog „far niente“ birodalomban, — ahol az idő is — az ember is semmi! Kompolthy Tivadar. A pletykás mérleg. — Eredeti karczolat. — Nincs többé emberi titok! Krixkrax pletykás karczolataira nincs szükség, nem kell többé félnie a kellemetlenségektől, hogy ha az indiserét szerelmes i f j a. k „üdvözleteit“ elég indiserét kikürtölni, s ízért mhwják duellumra, — nem szükség többé fii- nek-fának elmondani azokat a titkokat, amiket Krixkrax a megyebeli alkalmával is hallott a hölgyek karzatán, midőn egy vidéki úrnő oda szól barátnőjének: — Nézd csak Mariska, itt van a grófnő szegecsen je is! — Melyik az? — Ott van, az a fekete, aki a Purglyval beszélget. Oda néz Krixkrax is kíváncsian s látja hogy a szerecsenynek elkeresztelt úri ember nem más, mint — K-y ügyvéd. Kimondja mindezeket a pletykázó mérleg hűen, minden karczolás nélkül. Aki állításom valódiságát kétségbe vonja, az fáradj ék ki a vasúti áldomáshoz, lépjen az ott fclálli- ■ott önműködő mérlegre, dobjon az oroszlán szájába így piezulát s rögtön megfogja tudni még azt a titkát is, amiről egy áltáléiban még magárnak sem wJ* udomása. Ott yjjn j*j$$jffaázó műtn*' -*melyik vilú- /osan inergfoj' l^a a »tényállást* minden író**' , Epén jelen voltam a színhelyen, . 7 „ ki barna kis bar ütné jóval csak a múlt évbal sz\J^, ^ ■ ^ m ____:_____ ír en
