Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-12-31 / 60. szám
meg as angol-kisasszonyok zárdájából, fellépett a pletykás mérlegre. A kis ajtó felpattant s a mutató minduntalan túlsúlyra biczcgett. — Ez a mérleg nem jó! — mondd gyanakvókig J. k. a. — Dehogy nem, sót igen érzékeny, ugyannyira, hogy a mérlegen álló kedélyállapotát, sőt Cumberland szerint erős egyirányú gondolatát is jelzi. Nagysád fölötte szerelmes lehet, mint a jelzőtű mutatja. A „kis nagysám“ elpirulva lelépett a mérlegről, inig barátnéja „igennek“ érthető fejbiczczcntésscl örvendett a leleplezésnek, de tartózkodó volt jelenlétemben a mérlegre lépni. Egész bátorsággal vállalkozott azonban erre egy legszebb korban s még mindig csinosnak mondható termetes hölgy, ki férjccskéje kíséretében teljes figyelemmel kisérte az ördöngös mérleg működését. De mily nagy volt a meglepetés, midőn a súlymutató az ellenkező oldalra tett erős kiütéseket. — Mit jelentsen ez? — kérdé. — Ez bizony ellentétes működés, s kormánytartó erős akaratot jelez egész a papucs hősökig! Önelégült mosolylyal nyújtotta kezét a mosolyt erőltető férjuram felé, ki"sietett öt a mérlegről levezetni, nehogy az átkozott szerkezet még a kanapé alatti dolgokat is kifecsegje. Most egy szőke bajusza, barna ruha és köpenybe burkolt ur lép előtérbe, mint isméi t alak, elővigyá- zattal helyezte el andalgó járműveit a mérleg hidján. Talán azon jó reményben, hogy egy gazdag özvegy mosolya fog a nyitó kis ajtón át látható lenni. De nem! A mutató egész pontossággal jelezte a termetes súlyt, azután hol jobbra, hol balra ingadozott, mig végre lefelé mutatott. — llát ez ugyan mit jelentsen ? — A mérleg használati utasításának 21-ik száma alatt ezen jel a következőleg van felvéve: ,addig inog jobbra-balra, mig megmarad a templomnak.11 Nem ismerve az urat, nem szólhatok, hogy hiteleset mntatott-c a mérleg, ele az illető azt mondta magában: — Biz az uyy van\ —■ Na ezt az tördög-rokkát“ én is megpróbálom! szólal meg egy éles hang a háttérből. Szőke bajusz s szakállal, pörge kalappal s önbizalommal eltelve lép a mérlegre. 85 és fél kilo. — Helyes, de a mutató körül fut. — Ninil hisz megbomlott a szerkezet! — Dehogy bomlott, csak nagyot mutat! — Nézzük csak, mit jelez? A 63. szám alatt van bejegyezve: „nagyobb vá- gyak és törekvések, mint elmebeli tehetségek— Nem tudom igaz-e de lehet, hogy kapitányi aspiráns volt. — Tehát ezen masina állandóan itt maradna? ' kérdé az imént 85'/., kilót nyomott ur. — Igen itt marad, — Akkor óvást fogunk emelni, ilyen oraculum nekünk nem kell ; hova jutnánk az istenért, az ily ördögség mellett, mely nem csak városi, hanem magán titkainkat is a szél sorsa minden irányába szétküldheti ? — Már magam is odanyilatkozom szólt egy daliás barna ur, épen nem szeretném, ha több napi távollétem után feleségem itt. mérlegelhetne. Ajánlom, hogy ennek a hírét is eltemessük, mert ha az adófelügyelő ennek neszét veszi, jaj nekünk veszprémieknek ! Még chriskindlit sem lesz tanácsos osztogatni mert így minden titkos adomány is napfényre kerülTAROSA. A gyilkos hópehely regéje, Veszprém, decz. 30. Szó arai szó: az idő nem konveniál. Nem szereti sem a gazda, sem az iparos, sem a kereskedő. Még az adóvégrehajtó sein; pedig annak, igazság szerint, még komiszabb idő se dukál. Mert hát még Hezitálni se lehet! Pedig az adófeltigyelő rémitő bumberdós „meghagyatik“ -ot irt a vármegyére, hogy igy meg úgy — czipehii kell dunyhát, czihát, vánkost, vaczakot és mindenféle igyret-bugyrot a község- és városházakhoz, hogyaztán Hezitálni kell— szükséges a pénz a fészkes . . istenes Tiszának. De hát, ha nem lehet. Nyakába szakad a hóförmeteg az egész tisztes polgári népességnek s az egész tisztességtelen adó- nyuzó csőcseléknek egyaránt. Ott passog a városháza s a községháza előtt a mélyen tisztelt s még mélységesebben megátkozott állami présszemélyzet, nyakában a ménktidobbal — de hát nincsen ut semerre. Tanakodnak, agyafurakodnak, fenegyerekednek •— hogy mégis csak kifognak a fergeteges állapoton : mert hát ők mégis csak veszedelmesebb fergetegek, mint amit Tél-apó csinál. De hát — ha nem lehet. Utóbb a ménküdobra is annyi hópihe rakodik le, hogy annak is eláll a szava. Bizony csak nem lesz ma Bröm-brőm. Hát csak jól van ez igy. * De még sincs jól. Mert nem mind úgy születik az ember, hogy adót fizessen. A ki fizet — legyen boldog tőle. Hanem a ki nem fizet — az arról koldul. Az nem épit ugyan megyeházat, városházat; nem vesz adósságra püspöki regáliát — hanem azért a jó időjáráshoz annak mégis több jussa van. Akinek jó hajlékot, jó kaputot, jó tűzifát renden. -- «Wzet — aztán meg ráadásul az adóvégrehajtót is -oUwíj j házától: az csak megbékél valahogy ezzel d keine s egyikei a felügyelő, másikai az asszony ! adóztatná meg kegyetlenül. Nem he 11 tehát a mérleg, mert még több dolgot is kitalál méregetni, melyből szegény sok városi agyának már odahaza is kijut a része. Korcsolya-egyletünk. Veszprém, decz. 31. Az előző hírlapunkban már jelzett mozgalom, a „K o r c s o 1 y a-E gy le t* * létesítése iránt, a siker biztosítására vezető érdeklődéssel találkozott városunk minden műveltebb körében. — A mozgalom élére állott lelkes kir. ügyészünk Pongrácz Jenő ur, az ügy iránt érdeklődőkhöz taggyűjtő aláírási íveket bocsájtott ki. És a mint értesülünk, fényes eredmény nyel, a mennyiben egy nap alatt a 15 aláírási j íven a százat meghaladó rendes tag jelentkezett. Az egyesület most már az alakuláshoz és az alapszabályok kidolgozásához, a mozgalom vezetői pedig máris a jégpálya készítéséhez kezdettek. A jégpálya, városunk legszebb és legvadregé- nyesebb helyén: a .Betekints* és Csapómalom közötti kis szigeten lesz elárasztás utján készítve. A kissé távolfekvő szép helyet az egyesület i olcsó és pontos közlekedési eszközökkel fogja a várossal összekapcsolni és közelebb hozni. Erre nézve tett is már derék szállítója városunknak: Yeisz Mór ur, hozzá illő méltányos ajánlatot. — Nevezett, fél- óránkint induló omnibusz-szánkóival 10 krajezárért ajánlkozik „jégre vinni* Halifax és a szép látvány imádóit. Az egyesületbe testületileg fognak részt venni városunk örökifjú houvédtisztei. — Sőt reményű az egyesület, hogy a pálya létesítése és jókarban tartására, a minden szépért lelkesedni tudó térparancsnok őrnagy úrtól szakértő, ügyes legénységéből segítséget is nyerend. Nagy köszönettel és hálával lesz adós az egyesület városunk derék csapó-ipártársulatának is, amely a jégpálya létesítésének sikeréhez oly előnyösen alkalmas kis szigetet — melyet a nevezett ipartársulat a malommal együtt bir — jutányos bérért hajlandó az egyesület czéljaira átengedni. Ugyszinte hálával tartozik az alakulandó egylet, Jankó Kálmán urnák, az alapítványi uradalmak számvevőjének, a ki szokott kedves előzékenységével nemcsak szakértő bölcs tanácsával, de szives pártfogásával is igyekszik a jégpálya létesítésénél útbaigazítókig és pártolólag közreműködni. Elismerést érdemlő ügybuzgalommal fáradoznak még az egylet érdekében Hets Ferencz és Seefrancz József urak, a takarékpénztár lelkes tisztviselői is. Magas pártfogásukat és szakértői tanácsukat Ígérték az egyesületnek Véghely Dezső k tanácsos alispán, Paál Dénes kir. főmérnök, Bezerédj Viktor és Kopácsy Árpád országos képviselő urak stb. Az aláírási taggyiijtő íveken városunk legelőkelőbb és legbájosabb hölgyeink egész koszorúja dí- szeskedik. — A taggyiijtő ivek pedig, gyengéd, de biztos szép kezekben körüljárják a város minden „mozdítható* és szép iránt lelkesedni tudó intelligens családját és körét. Még városunk derék kis czigányprimása is töri magát, hogy a jókedvet a pályán minél gyakrabban és minél olcsóbban föntartani segédkezzen, fekete seregének dideregve remegő nyiretyüivel. A siker biztosítva. Csak a gyorsaság a kivitelben és rendszeretet az alakuló egyesületben, járuljanak hozzá; akkor a városunkban eddig annyira nélkülözött szép és testedző sport meg fog hono- sulni; a téli társas összejövetelek szülőjévé és városunk élénkülő gyúpontjává válván a »hideg jég.“ A pálya biztos! Gyorsan előre!! Vidék. Balaton-fűred, decz. 25. (A „Veszprémi Független Hivlap* szerkesztőjéhez.) Tek. szerkesztő urnák a b.-füredi szeretetliáz iránt tanusitni szokott meleg érdeklődése s fáradságot nem ismerő buzgósága lehetővé tette, hogy Vesz- prémváros hazafias érzelmű kereskedői az idei j karácsonyi szent ünnepek alkalmával is kegyes adományokkal járuljanak a b.-fiiredi szeretetház növendékeinek karácsonyfájához s örvendetessé s emlékezetessé tegyék az árvákra nézve is a szeretet e legmagasabb ünnepét. Fogadja t. szerkesztő ur s a nagyérdemű i adakozók nemeslelkü jótékonyságokért az intézet iigazgatótanácsa nevében hálás köszönetéin őszinte n d nyilvánítását. Adakoztak: Steiner diót, Csőkör Sándor 50 kr, Csikász Ferencz 20 kr, Sidó Lajos 20 kr, Galambos Gusztáv 10 kr, Pátkay Lujza 20 kr, Rosenberg Adolf 30 kr, Ellinger 50 kr, ifj. IUipocb 1 ezukorvágó gép, Knau Gábor dió, czitiom füge, N. N. 4 narancs, Politzer Áron ezukorbabák, Steiner Adolf ezukorkák, czilromok, Lővvy Adolf 10 kr, Bánóczi Mór 40 drb. játék, Hoffmann Sámuel 1 vas bögre, Pfeifer Mór 10 kr, Valentin Mór 5 kr, Schvartz József 30 kr, Diamant Simon 3 drb. kendő, Rothauser 20 kr, j Penitsek kávéház 20 kr, N. N. 20 kr, Stern JMóricz 3 kendő, N. N. 3 drb. iron, Lengyel Mór egy nadrág és egy mellény, Löwenstein Bernát 3 kendő, Scheiber 3 pohár, Dőli Adolf 30 kr, Kobn Ferencz nyakkendő, Spitzer Jakab 2 pár harisnya, dr. Réthy Ede 1 koszorú füge, N. N. 50 kr, Kolin Lázár 1 sál, Lang Ferencz 30 kr, Szusz József ezukorkák, szentjánoskenyér, 2 narancs, Hajek Ede 1/i klgr. habezukorka, Béig D. 6 tollszár, 15 réztől!, Nay Mór és fiai 1 frt, Unger Lipót ezukorkák, Kramer Joh, 1 nyakkendő és inggombob, Schvartz Antal 2 p. harisnya. Keresztes József 1 koszorú füge, Schwartz Iguácz füge, narancs, dió, ezukorkák, Hirsch és Lengyel 2 drb. kendő, Mautner Ignácz és fia 8 drb. nyakkendő, Weisz A. Manó 1 drb. két rőfös téli kendő, Meiszner Lipót 2 játékszer, Berger Sámuel 4 téli sál, Krausz Juliska 1 drb. szipka, Itegényi Lajos 2 gyűrű, 1 nyakkereszt, 1 amurett, Sauer Herman 2 kendő. Gunszt Ignácz 2 drb. játék, Steiner Móricz 4 drb. zsebkendő, Kéz Vilmos 5 drb. narancs, olvashatlan, Stern Lipót 6 drb. játék, Hopp Károly né 5 drb. kefe, Ornstein lg. 12 kendő, Müller 6 drb. narancs, Braun Gyula 3 szeuteltviz-tartó, Stetter Ede Írószerek, 1 drb. jegyzőkönyv, Lili Antal sztjánoskenyér 1 klgr., 12 drb. toll, 12 drb. tollszár, 12 drb, iron, 1 koszorú füge, Vizner 6 narancs, Bokrossy Viktor 15 jegyzőkönyv, j 15 irón, Podjukl Ferencz 2 gyűrű, Pfeiffer Ignácz, Boór Lajos bábok, Weisz Vilmos 1 erszény, N. N. 10 kr, Kreutzer Ferencz 50 kr, Eszterhay Ferencz 1 2 koszorú füge, Gscheidt István 1/2 ki. babsütemény, Pallás 2 sipka. Ráth Iván nr pedig 5 irtot küldött hozzám ugyanezen czélra. Fogadja t. szerkesztő ur kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Nagy Áron, igazgató. ÚJDONSÁGOK. Veszprém, 1887. decz. 31. — 1888. Boldog uj évet kívánunk hírlapunk minden szives olvasójának, még azoknak is, akik az előfizetéssel hátralékban vannak. Nem pedig, a szokásos újságírói sablonnal, hanem igaz szeretettel. Áldja az ég, hogy jobb napokat éljenek az uj ezégü esztendőben, mint az elmúltban s edzze meg lelkűket erős, jó remény, az esendő szomorú napokra. Nem igen szokott elcsüggedni a magyar ember; hát ne is. Nyugodt szív — az életfilozófia talpköve. Ezt kívánjuk mindnyájuknak — boldog uj évül! — Ö szentsége a pápa jubileumát holnap Veszprémváros is megünnepelendi, minden templomban. Szálljon a jubiláns egyházfőre az egek minden áldása! — Karácsonyestét ezidén is szépen ülte meg polgárságunk. Az éjféli mise alatt a nagy dóm hajója egészen zsúfolva volt. — A korcsolya-egylet alakuló közgyűlése január 4-ikén esti 5 órakor tartatik meg az ujmegyeház kis termében. Kívánjuk az ifjú egyletnek a legszebb sikert! — Városi orvossá a szerdai közgyűlésen 62 szóval, Réthy Ede 49 szavazata ellenében dr. P e r 1 a k y József városunk egyik leg- tiszteltebb orvosa választatott meg. Ily roppant érdeklődés mellett még soha nem folyt le választás Veszprémben s büszke lehet erre nemcsak a megválasztott, — de az ifjú dr. Réthy is! — A polgári kör Sylvester-estélyére a következő meghívót adta ki: A veszprémi Polgári Társaskör 1887. évi deczember 31-én saját helyiségeiben Sylvester-estélyt rendez, melyre kívül czimzett urat és becses családját tisztelettel meghívja a rendezőség. Belépti- dij személyenkint 50 kr. Kezdete 8 órakor. Éjfélkor ingyen-pezsgő kisorsolás. — Katholikus olvasóinknak az újév alkalmából melegen ajánljuk a „Veszprémi Közlönv“-t, melv bízvást megérdemli a pártfogást— első sorban pedig hitsorsosainktól! — Eljegyzés. 'Pauszig Manó helybeli derék ifjú bőrkereskedő eljegyezte magának Tapolczán Lu^ztig közbeesülésben álló ottani nagykereskedő szép és müveit leányát, Sze- rafint! Kisérje frigyüket állandó szerencse! — Városi nyilvántartó biztossá a képviselet egyhangúlag a derék Fehér Istvánt választotta meg. Beválik díszéül városi tisztikarunknak s szívesen gratuláljuk! — A veszprémi két asztaltársaság az alábbi 29 gyermeket öltöztette föl karácsonykor. Es pedig: Marton István (nadrág, kabát, csizma, sapka.) Olzalai Gusztáv (uadrág, kabát, sapka.) Farkas Zoltán (nadrág, kabát.) Fischer József (nadrág, kabát.) Pintér István (nadrág, kabát.) Csetényi István (csizma és kabát.) Németh Gábor (csizma.) Pápai Ferencz (nadrág, sapka és kabát.) Mátyás János (kabát.) Herzeg Gyula (csizma és kabát.) Németh József (csizma egy nadrág.) Ohidi Zoltán (nadrág és kabát.) Béni Mári (nő ruhára kelmét.) Herczeg Erzsébet (egy téli kendő.) gadják el egy szezonra. Hanem tegyenróla a Véghely, hogy a vármegye os.-za be nékik, módjával kettőre. És meglehet, hogy megteszi. Tett ő már a rátútiiakkal különb dolgot is— a „Fifát!“ „Elljen!“ időkben. Elvégre is meg kell nyugodni a sorsban. Hogy úgy van jól, a hogy van. Mert aki meg nem nyugszik, annak a filozófiája meschűge. Azért még se jön meg a szekérposta; azért még se ion meg a vonat — azért mégse hozza meg a féleségnek a hajmáskéri tejesgyerek a tejes- köcsögöt, — azért a hetivásár még se lesz népesebb ... és ezért még se lehet Almádiba kiszánkázni. Hát upre — csendesen. Still sein — und weiter dienen! * A szegény veszprémi iparosok, kiknek a jó Jézuska elfelejtett kriszkindlit hozni, felpakkolóztak s üres tarisznyájukban tele reménységgel, indultak múlt hétfőn az enyingi vásárra. Hosszú menet volt, amint úgy csapatosan berregett ki a sók kocsi, a Kreutzer Tóni báfiyánk vendéglője előtt, az országúba. Mikor elhagyták a kádártai keresztutat — elkezdett ismét szállingózni a hó. Mire a hajmáskéri keresztuthoz értek, már térdig jártak a lovak a hóban. Aztán süvöltve jött a szélvész; bőszülten kavarta föl a rengeteg hótömböket s mind megannyi óriási lepedőket sodorta föl az országúira, egymás tetejébe. Mikor a í-zentistváni keresztutig értek — a lovak prüszszögve szügyig jártak a hótömbökön s a kocsin ülőket s batyuikat egyaránt lepte el a fürmeteg, éktelen hógarmadákkint. A szegény vásárosok lelkét a halálijjedelem lepte el . . . Irgalmas Isten, ne hagyj el! Az első kocsi elért a literi Ádám zsidó korcsmájáig. A korcsmáros segített kifogni. Aztán j visszamentek a lovakkkal s behúzták az országúiról ! a második kocsit. Aztán a többi lovakkal, négyével- batával a többit. Végre ott volt a szegény vásáros népünk mind, a szegényes korcsmában. A korcsmáros, Ádám-táti nemcsak arról nevezetes, hogy már 17-szer rabolták ki a zsiványok, hanem arról is, hogy a korcsmája konyháján naponta j 1 vendégnél több nem lakhatik jól soha. Most meg itt az a temérdek fagyos-éhes nép — aztán az összes kredencze csak 2 db. száraz zsemléből áll vala. Mi lesz most? Gatt ünd Számiéi, h ü 1 f mer! Számiéi ugyan nem szállt le az égbül — de megjött a derék böcsületes bíró uram. Kiszóllitott 10 vásárost a korcsmából, azokat a házához vitte. Megvendégelte pompásan mind. Aztán elhelyezte más házaknál a többit. Aztán megtudta a veszedelmet a jó Kopácsy. „ Anyjuk — dologra! Segélni kell a szegény veszprémieket!“ A jólelkü fürge szép asszonyka prémes ködment öltött, aztán kiállt a zimankós udvarra. „Andris, Miska, Pali! Hamarosan egy-pár kövér birkát!“ Aztán folyt a birkaöldözés s mire az éj beállt — folyt a vásárosok pompás vacsorája is. Aztán külön finom jó ágy is jutott minde- nikuek; másnap meg az egész falu népe elment utat törni Veszprémig, hogy szegények hazaszabaduljanak. Bizony, hogy meghallgatja az ég a jók imáját. . . . „Irgalmas Isten, ne hagyj el!“ * Nem hagyta el szegény Németh-Fülüp János rátóti öreg bátyánkat sem., akit megfagyva találtak kedden, a kádártai országút melletti hótömegben. Azt sem hagyta el. Hanem m a g á h oz vette. A jó öreg abba volt, hogy pénteken kimen- degélt, szúette 70 esztendős rokkant lábbain a vörösberényi szőllejébe — hogy a kis unokáknak karácsonyra hazahoz egy tarisznyára való diót, mandulát. El is ért a herényi szőllőbe, meg is rakta repedésig a tarisznyát . . . aztán szombaton reggel hazafelé indult. Az nap délután volt a legrémitőbb hófuvat. Az ott érte szegény öreget a kádártai határban. Térdig, majd övig járt a hófnvatban — aztán nem bírták tovább a lábai. Leült pihenni egyszer, majd másodszor . , . majd ismét tovavánszorgott. Pihenőhelyeinek nyoma ott maradt szegénynek. Aztán beállt az est. Lábnyomaitól hol erre, hol arra jelölik kétségbeesett tévelygése irányát. Az utolsó izomerő is dermedni kezdett — s ő nem küzküdött tovább. Az úti árokba térdelt. Maga mellé tette a kriszkindli tarisznyát; aztán imára kulcsolta kezeit s imádkozott addig, mig feje az összekulcsolt kezekre hanyatlott, ügy találták meg három nap után. Hanetn akinek se jó hajlékot, se jó kaputot, 1 se semminémit tűzifát nem rendelt: annak bizony kevés Istenáldás ez, hogy nincs beírva az adóvégrehajtók „Cla mantes“ -ében. Próbálná meg csak az adófeliigyelő — meg- j kinálni ezeket jó meleg szobával, magafovmáju j kaputrokkal s legalább annyi kenyérrel, amennyit ő századrészben se érdemel: milyen szives adóizzadó, óriási ármádiával szaporodnék az ő agyonnyuzott polgár-serege. De hát mind hasztalan. Efféle ideákról nem gondolkozik az adófelügyelő. Mert hát egyátalán — nem is gondolkozik. Semmi idea — hanem lénung! * Tél van; szomorú tél. A vasúti indulóházból eleresztik a .vonatot; j dupla gőzt adnak a vasas előfogatnak, hogy megbirkózzék avval a rettenetes akadálylyal, amelylyel szemben a százezermázsás gőzkocsik és vonatok tehetetlenek és megállnak előtte bámult érez- I izmaikkal ... s amely akadálynak a neve — hópehely. Ezer meg ezer milliárdnyi hópelyhet gyűr i maga alá, tol maga előtt, morzsol össze a gőzös hajtókereke; tüzes éreztüdeje zilálva dobog és orrán, kopoltyuján diihödten-kétségbeesetten okádja a füstöt, a. gőzt — utóbb eláll a szava ; végtelenig, repedésig csigázta mellkasát, a kerék még egyet fordul, aztán megáll . . . . . . Ami előtte van, az is csak egy gyönge hópehely, könnyű, mint a szellő. Hanem utána, alatta fölötte még vagy százezernyi millió kolléga. Az összetartó hópehely-tömeget nem bírja megtörni a vas-, a földi legnagyobb erő, a gőzerő hatalma. De megtörné, szétolvasztaná a leggyöngébb napsugár áldó melege. Csakhogy a most az déltengeri szigetvilág j emberevő pápuáinak süt pompás nyári napokat. Bennünket csak félvállról néz. Tél van; szomorú tél. * És azon nem segit semmi. Hiába demonstrál a fa-depót, hiába okoskodik a rátóti jegyző, hogy közgyülésileg és protoko liter kijelenteti a mindközönségesen ott didergő érdemes kupaktanácscsal — miszerif1 • tekéutettel a kutya- liter való fékom-adta C ezt a telet nem fo- ,
