Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-12-03 / 56. szám
Veszprém, 1887. Hetedik évfolyam, 56. sz. Szombat, deczember 3. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP Előfizetési árak: Egész évre ..............................6 frt — kr. Fé lévre....................................3 frt — kr. Ne gyedévre...............................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. SZO23©."l0©/t©H.. = Előfizetési pénzek a kiadóbi.atalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. = “” hiedetések és ü iltteeek a kiadóhivatalban fogadtatnak el. - Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8-12, d. u. 2-7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Országos botrányok. Veszprém, decz. 1. A Széchenyi-mandátum okozta botrány még le sem csillapult, már napirenden van a második, harmadik. Itt egy volt kormánypárti képviselő szédelgő bankot alapit, csal-lop a mit lehet; aztán, hogy már a lapok nyíltan fölfedezik e skandalumot, megjelen végre a rendőrség is s a hat főből álló úri rablóbandát hurokra keriti. Ott a múzeum botránya. A Pulszky- familia évek óta családilag kezeli a nemzet közkincseit. Most arról van szó, aziránt volt országgyűlési interpelláló, arról vezérczik- keznek a hirlapok, arról foly a vizsgálat: igaz-e, hogy a Pulszkyak visszaéltek a bennük helyezett nagy bizodalommal s a nemzet drága műkincseit részint eladták külföldre, részint haszontalan utánzatokkal cserélték ki?! Bármi legj7en is a vizsgálat eredménye, mi nemcsak a sikkasztás lehetősége esélyén botránkozunk meg, mely az egész ország szégyene lesz, hanem megbotráukozunk Tisza Kálmán besúgott újságjainak s főként a „Nemzetinek szemérmetleu magatartásán, mely a helyett, hogy megdöbbennék a szörnyűi hireken, mik a múzeumra vonatkoznak : egyszerűen affölötti dühében tör ki, hogy lám — „névtelen köz vádi ók“ mekkora botrányt lepleztek le ismét! Szomorú dolog ez nagyon. Hanem egy és ugyanazonos reczeptre való — a somogyi botránynyal. Akkor is azon jajdúlt föl a „Nemzet“, hogy ime egy „ellopott levél“ titkos kémje gyalázatba keveri — a kormányt. Jól mondja a „Budapesti Hírlap“ laptársunk tegnapi czikkében, „hogy a hol a hivatalos közvádló feltétlenül teljesítheti kötelességét, ott a névtelen közvádlónak nem jut szerep. — Hol az államügyészség a bűnt minden bűnösben üldözi, ott a becsület elutasítja a rágalmat. Hol a közmorál az államban fentartatik, ott a közönség nem hisz a pletykának. De a hol a hivatalos közvádló hallgat, mikor beszélnie kellene, ott a névtelen közvádló lép töl s átveszi tőle a szerepet s midőn valamely államban a kormány szemet' huny a visszaélésekre és a bíró nem ítél, akkor a társadalomban a bizalmatlanság kémkedik és a rágalom Ítél. Ilyen ország jelenleg Magyarország. Mert itt: az árvavagyon és közvagyon elsikkasz- tását akkor veszi észre a köz vádló, mikor a pénztáros megszökött, vagy pisztolyát homlokának szegezve elsütötte, — addig hiába mentek az árvák panaszra a megyéhez, vagy a minisztériumhoz és hiába suttogta az egesz város, hogy a közhivatalban a pénz nincs rendén; ezt bizonyítják Győr, Nyitva, Ieines, Krassó ; tessék csak körülnézni; itt, ha a kis tiszai zsilip beszakadt, s egy vidéken sok ezer embert tönkre tesz az árvíz — nincs bűnös, a ki bűnhődnek, bár be van bizonyítva, hogy az építésnél az államot megcsalták; itt, ha a" közlekedési miniszter egyik szállítóját hamisságon kapja és bünteti, a kereskedelmi minisztérium át ir hozzá, hogy ne tegye; itt, ha a kormány főispánjai, főhivatalnokai, főpárthivei ellen panasz tétetik a kormányuál, hog}7 megvesztegethetők, vagy hogy a tiszteséggel ellenkezőleg befolyásukat üzleti czélokra fölhasználják, gáncsoskodnak, mig részt nem kapnak, s elősegítik a vállalatot, ha nekik is juttat, — a miniszterelnök vágj7 nem hiszi, vagy ha bebizonyítják neki, akkor sem ejt el soha senkit, azok közül, kik öt szolgálják, hanem pártjukat fogja és kisegiti őket; itt, ha a Mannlicher-fegyverekre milliókat szavaztatnak meg a nemzet képviselőivel, s kisül, hogy ezt a steyri osztrák fegyvergyár 9 százalék kamatot hajtó részvényeinek érdekei követelik, ez nem indítja a politikai köröket ellenzésre, hanem kerülő utakon jut a sajtóba, s a közönség tudomására az, mi felett az egész delegáczió meg- botránkozott; itt, hol Széchenyi miniszter okmányha- misitás alapján ül a parlamentben s a hivatalos közvádló az okmányhamisitók ellen nem indít keresetet, bár a büntető kódex parancsolja neki: itt minden lehetséges. És ezért itt mindig suttogtak és elhisznek az emberek mindent. A kormány eljárása és magaviseleté a korrupcióval szemben tárt kaput nyit mindenféle gyanúsításnak, melyek ellen nincs óva senki, se név, se állás, se érdem, még a legrégibb becsület sem. Ez igaz és ez nagyon sajnos, az egyénre és a közre nézve egyaránt veszélyes és szégyenteljes. Am ezen csak a hivatalos kőz- vádló segíthet, tegye meg kötelességét. Jelenleg Magyarország az eltusolások hazáj a. Nincs becsülete a becsületnek, mert van becse a gazságnak is. Innen van aztán a rágalomnak hatalma: a tásadalom, melyet a hivatalos közvádló nem véd meg sehogy, védekezik, a hogy tud. Szomorú és szégyenteljes állapott na- i gyón. Vegyék ezt szivőkre a „Nemzet“ urai. Irtsák a korrupciót s kiirtják vele biztosan j a rágalmat is. Yeszprérnyármegye közgyűlése. Meghívó. Hivatalos tisztelettel fölkérem a t. törvény- hatósági bizottság tagjait, hogy az 1887-ik évi deczember hó 5-én és a következő napokon tartandó törvényhatósági rendes közgyűlésen megjelenni szíveskedjenek. Veszprém, 1887. évi november hó 15-én. Az alispán helyett: KOLOZSVÁR Y JÓZSEF, m. főjegyző. * A tárgysorozat nevezetesebb pontjai: Kopácsy Árpád országgyűlési képviselőnek a in. föpénztárnoki állásról való lemondása és ezzel ! kapcsolatban a m. föpénztárnoki állásnak választás utján leendő betöltése. A székházépitési pótadónak 1888. évre leendő kivetése. A megyei tisztviselő-, segéd-, kezelő- és szolga- személyzet nyugdíj-alapjára l°/0 pótadónak kivetése. Alispáni jelentés. Szabó Imre, dr. Bezerédj Viktor, dr. Fenyvessy Ferencz, báró Fiáth Pál és Ányos Lászlónak törvényszerűit való kilépése folytán a közigazgatási bizottságnál üresede'sbe jövő helyeknek választás utján leendő betöltése. A in. kir. belügyminiszternek a szolgaszemélyzet szaporítása tárgyában hozott határozatunkra vonatkozó intézvénye. • A m. kir. belügyminiszternek két rendbeli leirata Hanta községnek Komárommegyéhez leendő elcsatolása tárgyában. Az 1888. évi közmunkafölosztási tervezet megállapítása és az ezzel kapcsolatos teendők elintézése. Somogyvármegye közönségének a balatoni halászatról szóló szabályrendelet módosítására vonatkozó átirata. Az országos nőipar egyesületnek segélyezését kérő átirata. Dr. Reif Adolf veszprémi lakos, orvos tudori oklevelének kihirdetése. Az ujonczozási polgári elnökök megválasztása. Az 1888. évre kivetendő betegápolási pótadó °/#-ának megállapítása. Az 1888. évi katonabeszállásolási pótadónak megállapítása. A lemondott, illetve elhalt s választás alá eső megyebizottsági tagok helyeinek betöltése iránti intézkedések megtétele. A legtöbb egyenes államadót fizető megyebizottsági tagok 1888. évre érvénynyel bírandó névjegyzéke. Alispáni előterjesztés a községi szegények 1886. évi létszámáról és ellátásáról. Az egyes választmányoknak kiegészítése, illetve újbóli megalakítása. Jákó község elöljáróságának kérvénye melyben az iránt folyamodik, hogy Jákó községben egy csendőr Örs állomás szerveztessék. Költségvetések, számadások, községi szegényalap számadások. Szétugrasztott hitelszövetkezet. — Saját tudósítóktól. — A fővárosi lapok tudósításai után olvashatta közönségünk a szélhámos „Magyar hitel és takarék szövetkezet“ szétugrasztását és a tisztviselők letartóztatását. Érdekes, hogy a szélhámos ügynököknek á lapokban közölt csalogató hirdetései városunkból is többeket lépre csaltak. De egyet sem csaltak meg úgy, í mint Koós János becsületes kocsigyártót. Koós egy Fodor J. nevű ügynök, (lakik gránátofc-u.> 6. sz.) protekcióját kérte ki, hogy a „Magyar hitel- és takarék- szövetkezet“-nél szerezzen neki hitelt. Harmadnapra már meg is kapta a választ, mely ekképen szól: „Becses levelét megkapván, vagyok bátor tudósítani, hogy a kölcsönt megkaphatja 100 írttól 500-ig, hanem minden száz frt után beküldendő négy forint tagságéij, a melyre vagyok bátor felkérni, ha szándéka van pénzt fölvenni. Szíveskedjék ezen tagsági dijat minél előbb beküldeni, hogy érdekében intézkedhessek“. Koós János ötszáz forintot akarván fölvenni, az öt részvény után járó 20 frtot az ügynöknek megküldte, de pénzt nem kapott. Sürgetésére azt válaszolták, hogy az alapszabályok értelmében, csak három hónap után kaphat kölcsönt. Koós a három hónapra is megfizette a tagsági dijat, de a kölcsönt azután sem kapta meg s' ekkor a következő levelet irta lapunk szerkesztősége a szövetkezethez Koós nevében : „Tisztelt szövetkezet! Én, az önök tanúskodása szerint jul 31-én tagul léptem be, fizettem 5 részjegyre beiratási díj-- ban 20 frtot, fizettem 3 bóra (heti 1 frt 25 ki’t) 16 frtot — s fizettem Fodor ügynök nek a kölcsön-*' közvetítésért külön 5 frtot. Az alapszabályok 5. §-a szerint jogom van a kölcsönhöz s az igazgatósági, nov. 4-iki 454 sz;, levele szerint mégis megtagadja azt tőlem. Bemutattam úgy az alapszabályokat, mint az igazgatóság s Fodor ügynök hozzám irt összes leveleit több jóbirü pénzintézetnél s bemutattam a „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőségében s mindenütt odanyilatkoztak, hogy mielőtt azt a. gyanús dolgot törvényre adnám, vagy újság utján szellőztetném — Írjak az Igazgatóságnak még egyszer: akarja-e most már kölcsönömet leszámítolni vagy sem. Midőn azt tiszteletteljesen kérdezném — becses válaszukra nyolcz napig várok. Teljes tisztelettel Veszprém, 1887. nov. 7. Koós János.“ E levélre a szélhámos vérszopó nadályok ezt válaszolták: „Az e hónap 7-én kelt becses levelére azt válaszolva, van szerencsénk értesíteni, miután alapszabályaink értelmében a korábban belépett tag kölcsönigénye megelőzi a későbben belépettét és önnél régibb tagok ügyei még függőben vannak, ügye még eddig elintézést nem nyerhetett, mihelyt azonban a sor reá kerülni fog, kölcsöne fölött a bíráló bizottság határozatát értésére adja.“ Hazugság. Hazugság minden itt a földön, Hazug a testvér, a rokon, Hazug a szívnek dobbaníisa, Csak tettetés a fájdalom. Azt hittem eddig, hogy szerelmed Csák az igaz szép szőke lány: De meg csalódva vettem észre Az is hazugság volt csupán. ___ Lajosfy J. „S zerelmes kisasszonykik“ (Irta: Babay Kálmán, kiadta a „Petőíi-könyvnyomda“, Veszprém, 1887.—Ára 1 frt.) — A „Veszprémi Független Hírlap“ eredeti tárczája. — Bizonyára feltűnő fog lenni az olvasóközönség előtt, hogy egy „vidéki* fiatal iró-ember első művével e helyen önálló czikkben foglalkozom. Kiemeltem e szót „vidéki“, mert úgy a fővárosi sajtó, mint az olvasóközönség nagy része futólagosán szokott csak foglalkozni a vidéki Hóemberekkel, plane midőn azoknak első kötetéről, önálló művéről van szó. És ez igen sok tehetségnek volt megölője. Igaz ugyan, hogy azt fogják mondani némelyek, miszerint az igazi tehetség az iránta tanúsított leghidegebb közöny daczára is égre tör, mégis elvitáz- hatatlan, hogy a költői szerénységből kifolyó rendkívüli érzékenység következtében az említett felületesség elkedvteleniti az irót és kiragadja kezéből a tollat, más irányba tereli működését. Én nem csodálom, ha a fővárosi sajtó egy-egy jó viczczel napirendre tér a vidéki fűzfapoéták gombamódra termő versfüzetei fölött, de azt már még sem tartom a jó Ízléssel megegyezhetönék, amidőn egy fiatal Hóembernek már „Előfizetési felhívását“ lebeszélő, lelkiismeretlenségről és határozottan felületességről tanúskodó megjegyzéssel kisérik. így a „Szerelmes kisasszonykák“ szerzője is, kinek előfizetési felhívását az „Egyetértés“ oly megjegyzéssel kisérte, hogy a közönség helyessebben teszi, ha az előfizetési dijat a jótékonyczélra küldi egyenesen. Annak idején megbotránkoztam e fölött, ma kíváncsian várom az „Egyetértés* bírálatát e műről. Mert nem nagyképüsködő irodalmi zsengék keltek útra irodalmunk rögös avaráii a jótékonyság leple alatt a „Szerelmes kisasszonykák“-ban, hanem igazi tehetséget látok feltűnni abból a balaton-parti csendes falucskából, ahol az ifjú szerző az Urat szolgálván, pásztora a népnek. Az iró a nép fia, aki a nép között nevelkedett és él jelenleg is; — ismeri annak gondolkodási módját, érzelmeit; van alkalma tanulmányozhatni a nép-élet egyes jeleneteit és elég ügyes e jelenetet papírra vetni, lerajzolni. Ilyen életképeket, genreket rejt magában az előttem fekvő, elegáns kiállítása, 11 Ívre terjedő kötet, melynek már czime is az iró ügyessége mellett tanúskodik. Akik a „Szerelmes kisasszonykák* czimü műben sikamlós, franczia irányú karczolatokat keresnének a czim után, azok meglepetve fogják észrevenni, hogy a kötet történetei, képei épen az ellenkező irány felé törnek. A nagyzási hóbort, a kor e ragadós betegsége által üldözött szerelmes kisasszonykák történeteit, életük egyes jeleneteit festi előttünk szerző igaz vonásokban, de nem csak gyönyörködtető, hanem oktató czélból is. Ami a sikerült czim után első az sorban olvasó figyelmét magára vonja, azok a sikerült czimek, melyek egyes genrék felett olvashatók. Népdalok kezdő sorait adja czimekül és ezeknek megfelelő képeket fest elénk az iró, még pedig oly hűen és élénken, hogy kétely támad az olvasóban, vájjon nem-e az ott lerajzolt helyzetekben keletkeztek a népdalok, melyeket szerte énekelnek a hazában ? A keresetlen magyar nyelvezet, a könnyű irálymodor nem csekély érdeme a szerzőnek. Alakjait nem mutatja be, mint jellemeket, hanem úgy állítja az olvasó elé, hogy az maga felismeri benne a nemeset, a jellemeset. A körülírások, a száraz bemutatások ki vannak zárva, mint a melyek a genrék- bez nem is illenek, de kellemesen hatnak reánk a festői képek, a találó, keresetlen jelzők, összhangzó színezések. Amint a szive érez, úgy fűzi be saját véleményét, énjét a leírásokba, Legszebb példáját látjuk ennek az „Azért csillag, hogy ragyogjon...“ czimü képben. Összefoglalva: a közvetlenség, keresetlenség és magyarosság az, ami Babay Kálmánt jellemzi. Ezekhez járulnak a kellemesen ható és az érdeklődést nem csekély módon emelő lyrai ugrások, melyek a genre-képeknek kiváló jellemzéséül szolgálnak. Yan a műben egy-két genre, melyek inkább helyi érdeküek s igy csak a helybeli olvasó közönségre bírnak érdekeltséggel és ennél fogva talán ki'- is maradhattak volna a kötetből, annál is inkább, mivel ezeken az erőltetésnek bizonyos nemére akadunk. Úgy tűnik föl ezekben a szerző, mintha megrendelésre, időre dolgoznék, pedig többi képei ezt a feltevést alaposan megczáfolják. Mert az említett előnyök és jó tulajdonságok a mellett bizonyítanak, hogy a „Szerelmes kisassz- szonykák* ^szerzője azért ir, mert arra belső szükség készteti. O is csak olyan poéta, aki megtörténhető, lehetséges helyzeteket tár az olvasó elé, mert tudja, hogy igen sokan vannak azok között, akik szeretik látni ebben a helyzetben még a szerelmes kisasz- szonykákat is. Hogy aztán az egyes genrék mégis úgy tűnnek fel előttünk, mintha azok csakugyan az életből lennének kikapva s szerzője onnan vette tárgyát, az az iró érdeme és szerencséje. Különben ki tudja, nem látta-e a szerző lejátszódni a rajzolt jeleneteket!?.. Érdemes azokat elolvasni és gondolkodni fölötte! . . . Mielőtt toliamat letenném, nem mulaszthatom., el e helyen is üdvözölni a fiatal szerzőt, akinek müvét, szeretem hinni, szívesen fogadja a közönség. . Elmondtam én ezt már a mű előszavában is, melyet szintén én voltam szerencsés Írhatni, mégis sietek szerencsekivánataimnak ismételten is kifejezést adni. És neked, kedves olvaso, ki elég szives és türelmes voltál egy kritikát végig olvasni, szintén köszönetemet fejezem ki. V. Hullám József.
