Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-10-29 / 51. szám
Veszprém, 1887. Hetedik évfolyam. 51. sz. Szombat, október 29. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP len. m-ir^-cLen. szoraloaton. Egész évre ..............................fi frt — kr. Fé lévre....................................3 frt — kr. Ne gyedévre..............................1 frt 50 kr. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, H o r g o s - u t c z a, 105. szám a. küldendők. — HIEDETÉSEIC ÉS 1TTILTTSBSIC a kiadóhivatalban fogadtatnak el. - Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi “-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Egyes példányok áralSkr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. Az éhező gyermekek könnye. Veszprém, okt. 28. Látták-e a szives olvasók, megfigyelték-e az apró iskolás gyermekek tarka seregét, amint az az iskolából kijő és siet hazafelé? ... Ki ne látta volna! Az egyik csoport, amelyik jó ruhában, jó czipőben van, az örvendve, víg zajjal törtet ki az iskola kapuján; a másik rész, amelyen ütött-kopott kis mándli fityeg; térdein könyökein kirí a nyomorúság s lábbujjai kitolakodnak a rongyos czipöböl, az a másik rész, halványszürke beesett arczával, tört szemeivel, szomorún ballag a fagyos, sáros utczán végig s az a könny, amit a süvöltő szél kicsip a beesett szemekből — egy fejlő zsenge élet néma panaszát sírja, világgá. * A társadalomnak szive megdöbbenik, a szeretet hévméröjekint, valahányszor nagy szerencsétlenségek hire jő. A jó emberek mindig ott vaunak a könyö- rület filléreivel, valahányszor az irgalom. Nemtője feléjük nyújtja esdő karjait. Akiket az árviz koldussá tesz, kiket a tűzvész világgá kerget, kiknek kezéből az öregség vag}? baleset kiveszi a kenyérkereső szerszámot, kinek éltető gyámola sírba zuhan: az mind megtalálja, oltalmát, segedelmét a társadalom irgalmazó kebelén. A koldusok ételt, a városi szegények heti segély- pénzt, az elagottak menhelyet a Lázárházban. — a tüzkárosultak országos segedelmet, — a betegek ápolást a kórházban találnak. Sok nyomor, sok iszonyú ínség enyhül igy^ naponta e szegény város falain belül — csak az a vézna, halavány arczu gyermekcsoport ván- szorg segélytelenül naponta az iskolába éhesen — rongyosan s beéri egy darab fekete kenyérrel, mikor ismét áldó pihenőre hajtja fejét a szegény szülék viskója rongyaira, A nyomor szüli szegénykéket. A nyomor viszi egyenkint a sírba is. * A legtöbbje árva. Apjuk elhalt — anyjuk szolgálni kénytelen. Vagy hogy nem is tudják, mi ez a szó: apa, Elszegényedett szegény iparos család sarja, vagy napszámos emberek bölcsejében jegyezte el örök nyomorúságra a sors. Nyáron, a gyermekét szerető apa, vagy anya talál dolgot, hogy legalább kenyeret vigyen a gyermekének ; de télen még nap- napszámos-mnnka sincs. Éhében sírva megy a szegény kis népség az iskolábas mikor hazamegy, még akkorra sem került kenyér a házhoz. Tudjuk példáját az emberszeretetnek, hogy az Anna-téri iskola tanítói (maguk is szegény emberek) kenyeret, zsemlyét osztogattak éhező kis tanítványaiknak ; hogy elerőtlene- dett vézna izmaikat legalább arra segítsék hogy haza tudjanak menni. Szivszorongva figyeljük mi e jó emberek nemeslelkfiségét és fáj — hogy e végetlen nyomort nem szüntethetjük meg. De hisz itt van a társadalom. Itt a társadalom üteve — a sajtó, kezűnkben. A mi szivünk dobogása vissza fog dobogni ezerek szivében! Az uj nemzedéket elsatnyulni engedni — a mi bűnünk volna. Az ország fővárosában 2000 éhező iskolás gyermeket fog naponta élelmezni, a fővárosi polgárság. Az emberszeretet e nemes példáját kövesse az egész ország. Követni fogja Veszprém népe is. A polgárság feje, a polgármester-, most gyűjti össze az adatokat, felekezeti különbség nélkül, hogy hány gyermek nem eszik meleg táplálékot e városban. E szerint kell, hogy teendőinket megállapítsuk. Nyolcz nap múlva már meg lesz alakitva a szegény éhező gyermekeket tápláló hi zottság Akkor majd ismét szóllaui fogunk a jó emberekhez. Hogy tegyenek meg minden lehetőt szegénykékért. Mi is, a mi csekély anyagi s szellemi erőnkkel — s ez a hírlap is ott lesz, hogy segítse fölszárasztani a halvány gyermek- arezok hideg könnyeit! Kompolthy Tivadar. A néptanító önképzése. (Két czikk) I. A gondviselés rendelése folytán az ember lelki és testi tehetségekkel áldatott meg. E tehetségek megvannak már a gyermekben is, s ott beplántálva várják a gondos kertészt, ki ápolja, gondozza, fejleszti és képezi őket, hogy azzá lehessenek, mivé lenni rendeltetésük. Legyenek a társadalom hasznos tagjai, az egyháznak és hazának nemcsak engedelmes és bű, de lehetőleg jeles egyénei. E gondos kertész a gyermek vezetője: a tanító. Ez az áldásos napsugár, mely megvilágítja elméjét, fölmelegiti szivét és fogékonnyá teszi a jóra; ez az ápoló kéz, mely vezeti öt a helyes utón; ez a gondos kertész, ki ápolja és gondozza a fejlődő bimbókat : a tehetségeket. — A gondos kertész ápolja virágait; s midőn látja azokat virágzani, örvendve tekint vissza öntözgetéseire, ápolgatásaira és nem sajnálja fáradozásait; ő elnyerte azok fejlődésében jutalmát. A tani tóra is kert van bízva, kisebb- nagyobb kert, melynek gondját kell viselnie. Feltehetjük a ksrdést: raikép kell a tanitónak a reá bízott kertet ápolni, mikép kell a gyermek tehetségeit fejleszteni ? Honnan kell vennie a zsinór mértéket, mely szerint feladatát végezze? A tanító, feladatának teljesítésében szerepel, mint a tehetségek vezetője: azért ismernie kell a vezetés szabályait; — mint a tehetségek megvilágositója: azért ismernie kell az ide szóló szabályokat; — mint a tehetségek fejlesztője: azért ismernie kell a fejlesztés szabályait. — Szóval a tanító, mint az ifjú nemzedék nevelője szerepel; ismernie kell tehát mindazt, mit a reá bizottak testi és lelki nevelésére, fejlesztésére fölhasználhat. Ehhez az elméletet a tanitóképezdékben, a gyakorlatot az életben tapasztalatok utján szerezheti meg. De mikép, honnan és mikor? * * * A néptanítók önképzáse és önművelődése oly fontos és felette megkivántató, melyet nélkülözni nem lehet s melyet minden tanitónak, kire az ifjúság s igy a jövő megteremtése van bízva, — tudni és teljesíteni kell. Mert ámbár hazánk — Eötvös József báró fellépése s az 1868 évi 38-ik törvény- czikk megalkotása által — a népnevelés ügyében nagy lendületet nyert, de még úgyszólván csak fejlődésnek indult s csak majd néhány évtized múlva, vagy még később jut a népuevelés nálunk oly tetőpontra, minőre jutnia kellene. Csak az önképzés által lehet a néptanítóknak magukat az egyház és haza tetterős férfiaivá kiképezni; csak ezáltal teszik meg azt, hogy a hazának, egyháznak és a társadalomnak oly férfiakat nevelnek, kiknek örvend az egyház, kik a hazát boldoggá teszik, kikre büszke a társadalom. A népnevelés és oktatás terén világhírű férfiak önképzésük által lettek nagyokká. Dicsterwey, Pestalozzi, Rousseau, Lüben, Kehr stb. az önképzés által lettek hallhatatlanokká. Annál inkább kell nekünk működni és képezni magunkat az önképzés terén, kik még a népnevelés elökorszakában állunk; mert a tanitóképezdében vajmi kevés idő, melyet saját magunk kiművelésére fordíthatunk. Ott csak útmutatást sdnak arra, hogy kilépvén az életbe, azt a mit ott elméletileg elsajátítottunk, itt a gyakorlati téren mindinkább bővítsük, elsajátíthassuk. Nemesíteni az emberi keblet, magasztos feladat. Hasonlítsuk az embert az épülethez. Az épület szilárdsága az alap szilárdságától függ, és ez alapot a tanító adja meg. Értse meg minden tanító magasztos feladatát s oly alapot rakjon, melyeu szilárd épület emelkedhessék. De, hogy embereket nemesíthessen a nevelő, előbb neki szükség nemesülnie. De mikép nemesülhet? — Ha önmagát nemesíti. Ily nemesítő foglalkozás a sziv- képzés. Értjük pedig szivképzés alatt a benne rejlő érzelmeknek, hajlamoknak tisztázását, simítását. Itt könnyen az ellenkezőbe tévedhet az ember, azért válassza meg olvasmányait és tanulmányait, mert ezek igen sokat használhatnak. Kerülje az érzék- izgató, a képzelmet a veszélyességig tulcsigázó, az embert erkölcsében, vallásában kisértő Tcönyveket, melyek mai nap sáska módra lepik el a társadalom minden rétegét, mert ezek meg igen sokat ártanak. Ezek kioltják a szív, nemesen, józanul érző szikráját, megrontják a gondolkodó észt. Ezek szórakoztatják a kötelesség teljesítésében, mélázóvá teszik. Miknek következménye a lelkesedés hiánya, a kötelességek lanyha végzése. A tanító tehát fordítson gondot saját szivének képzésére. Az iskola csak akkor oldja meg helyesen feladatát, ha az ész és szív képzésére elegendő gondja van; e kettő teszi a tökéletes embert. A nevelés, mely bármelyiket elhanyagolja fél embert ád a társadalomnak, hogy ennek romlására legyen. Vannak olcsóságnk által is könnyen hozzáférhető irataink, melyek oktatólag és szivnemesitöleg hatnak, melyek által az ember sokoldalúságot szerezhet. Ezek olvasásának eredménye lesz az, hogy mint nemes szív, nemteleniteni képtelen. A tanító feladatában áll, hogy ő vezető: s mint ilyen, ismernie kell a vezetés szabályait. A vezetés szabályai alatt értjük azon törvényeket, melyek a gyermek tehetségeinek vezetésében, képzésében zsinórmértékül követendők. — Ilyenek: vezesd tanítványodat képessége szerint, nehogy téves, vagy épen rósz fogalmai legyenek; az előadás legyen a gyermek tehetségéhez mérve, hogy azt megérthesse; a mely tanítvány könnyebb felfogása által hamarabb megérti, elsajátítja az előadottakat, az vezettessék tovább, s ne iegyen visszatartva a gyöngébb tehet- ségiiek mellett. Képviselőink a vármegyéből. VII. Bezerédj Viktor, Vessprémváros kormánypárti képviselője. (Becske A. eredeti fényképe után rajzolták saját külön fránya firkászaink.j Megboldogult édesatyja Veszprém vármegye alispánja volt. Öt is ennek szánták. Fölvitte a megyei főjegy- zőségig, amikor aztán beleugratták a képviselőjelöltségbe. És ő, mint a féíe ambicziózus fiatalember, el is fogadta a jelöltséget. Hogy meg lett-e választva, azt nem mondom meg. Az ügyes olvasó úgy is kitalálhatja, ha megsúgom, hogy kormány- párti programmal és sok pénzzel lépett a küzdőtérre. Hanem merő rágalmazás volna róla azt állítani, hogy testestöl-lelkestöl kormánypárti. Ha már beleugratták, megválasztatta magát csak azért is, hogy egy törvényjavaslatot kikorrigálhasson. Ebben összpontosult összes czélja. Tartott is ez ügyben már egy szűzbeszédet is. A rossz nyelvek s különösen a fránya Fenyvessy, azt mondják, hogy azóta nem szólt egy árva kukkot sem, s azt is lassan mondta. De nem tesz ez semmit. Ezt mind kárpótolja a szűz beszéd, mert abban, mint ezt Fenyvessy Ferkó, különben Bezerédj jé barátja, az 1886. évi márczius bó 3-án mondott beszédében kifejté, négy féle beszéd is foglaltatott. A megyegyiilési beszédeivel azonban szerencsésebb. Milyen szép beszéd volt az pl. amit a kóbor oláhezigányok letelepítése ügyében tartott vagy 3 év előtt. A Tisza hibája, hogy a szép beszéd foganat nélkül maradt — s megesett a marczaltői mészárlás. Elismerést az érdemnek! Elég szép ez egy fiatal embertől. Hanem azok, akikkel együtt szokott a „Magyar-tengeren“ a holdvilág fényénél csónakázni, azt állítják, miszerint mégis csak jobban ragaszkodik ő a kormányhoz. Csónakázáskor mindig ő kormányoz. Azt mondják a hölgyek, hogy jó kezekben van. Nem tudom, hogy igaz-e, de annyi bizonyos, hogy szenvedélyes kormányos. Hanem azért még sem merném állítani, hogy valamikor ő álljon a kormány élén. Még Kopácsy Árpádról inkább elhinném, mert annak nagy a szerencséje. Ugyan Bezerédj sem panaszkodhatik, de az ő szeren- ezéje nem olyan .universalis. Leginkább az örökösödési ügyben szerencsés. No, meg hogy az összes képviselők között neki van a legszebb és leg- kedvesebh — felesége. Ez sem annyira szerencséje, mint érdeme. Annyi bizonyos, hogy Bezerédj Viktor sem csúnya gyerek. Jól áll neki a csokorra kötött nyakra való. Hanem ez megint a felesége érdeme. Ha ő nem lenne, akkor Bezerédjnek nyakra való nélkül kellene megvédeni hazáját. Ahhoz nyilván többet értene, mint a nyakravaló-bogozáshoz. De ez mind nem tartozik a dologhoz. Az azonban nem lényegtelen dolog, hogy ötesztendőre megint képviselő lett. Ezt már csak azért is szereti, hogy fennen hordott fővel elmondhassa fiatal ember létére : — Látjátok gyerekek, én a régi gárdából való vagyok! Azt mondják, én nem tudom igaz-e, mert nem voltam akkor idehaza, de azért megemlítem, mondom, azt mondják, hogy az idei programmbeszéde igen megindító volt. Egy szabó el is ájult, annyira meg volt hatva. Beszélt a megyénkben felállítandó földmivelési- iskóláról, melynek létrehozásán valóban buzgólkodik. Ezzel akar magának népszerűséget csinálni, pedig már elég népszerű ahhoz, hogy 2 esztendő múlva megválaszszák — alispánnak. Beszélt még a phylloxeráról is. Elmondta, hogy a phylloxera tönkreteszi szolleinket. Pedig ugyancsak fényesen és hatalmas argumentummal bebizonyította a választási mozgalmak alkalmával Sólyban, mikor a közös kulacsból a választó atyafiak után ő is szopott egyet-egyet, hogy a borban nincs] phylloxera. Az igaz, hogy ennek a bebizonyi- , tásánál úgy fintorgatta az orrát, mintha felfricskáz- ' ták volna, de hát ezzel tartozott az egészségének, akarom mondani, a megválasztásának, illetve Tisza Kálmánnak. Amilyen fess dandy, ép olyan galant is. Körútja alkalmával minden virágcsokorért egy ezüst-forintost adott. A szebb hölgyeknek angyalossat ajándékozott, hogy brosch-ot készíttethessenek betőle. Amilyen galant, olyan jó szive van. Megfordítva kellene mondani, de van alkalom mikor muszáj galantnak lenni és persze jószivünek is. Purgly Sándor megiván egy-két lágy tojást, mintha jegyzőkönyvet olvasott volna fel, beszédet tartott az ösküi atyafiaknak. Utána Grand-muri volt. Másnap reggel találkozott Purgly Bezerédjvel. — No, Sanyi, mi újság? Hogy állunk? — Meglehetősen, de — szól Purgly és körülnézett, hogy kik állnak közelében, — de .. . — Nos, csak kivele, bátran! — De sok pénzbe került. i — Komolyan, vagy csak tréfálsz? — A legkomolyabban. Bererédj erre visszahökkent. Kérdezni akarta, hogy „mennyibe?“, de valaki „hívatlanul“ oda talált menni. Azért aztán csak annyit mondott: — De, mond csak Sanyi, jól mulattak? • — Pompásan! — No, akkor sebaj ! — szól, visszaesvén a rendes kerékvágásba. Szó, ami szó, sok pénzbe került neki is a választás. Eleinte*csak tréfának vette a mi szeretve tisztelt Yikár Pistánkat s táviratot menesztett a legfelsőbb hadúrhoz: „Ellenjelölt ugyan van, de az egész csak tréfa! Viczi.“ Bezzeg dél felé, mikor a 309 hivatalos voks is leszavazott, vitte a táviró: „A tréfa komoly alakot kezd ölteni!“ Ekkor csak „Bezerédj“ nevet irt alá. Mikor aztán részére ütött ki a többség, nagy dühvei és lakonikusan csak a keresztnevét táviratozta a szélrózsa minden irányába. „Viktor! Viktor!“ Egész éjjel ezt suhogta a tavirda-drót. Mikor az öreg Kosos meghallotta, begy Bezerédj nyert, elkezdett s i r n i. Csak arra vagyok kiváncsi, hogy öröm ében, vagy bánatában könnyezett e ? Dr. Müllerber Gyula. rápaváros humo r istája. Bemutatja: MÁRTON CZÁR. A Láng Lajosról irt adatok miatt e b. lapokat Pápán házról-házra adogatták, azt hiszem a méltó csodálkozás miatt, hogy kerülhetett dr. Müllerberé is bele. Szinte foszláuynyá tépik a „Veszprémi Független Hirlap“ Pápára jövő összes példányait. Pedig éppen e lapokba való bemutatása, már csak azért is, mert ezelőtt 6 évvel, Láng Lajosnak képviselői ellenjelöltje volt. Az időben Pápán 4 jelölt volt: Tömösváry László 48-as függetlenségi, R á t h Károly, az iparosmatador, az iparosok egy jó részének embere, Láng Lajos, a kormány kirendeltje, s végre egy kora reggelre, a legmegdöbbentőbb ámulatra, hatalmas falragaszok közlései szerint: Aermüller Gyula. Úri csekélységem is tagja volt a jelöltségre kérő bizottságnak. Állott pedig a deputátió 40 szavazójoggal biró tagból, kiknek szónoka Hickman ur volt. Hickman ékes és föllelkesült szónoklatot intézvén a mdghökkent bonatyajelölthöz s fölkérvte öt programbeszédének megtartására. Nagyon természetesen, dr. Müllerber ur irtózott a neki felajánlott tisztségtől s egyátalján nem akart collisióba jutni a mindenható urodalotnmal. Szónokunk biztosítván megrémült képviselőjelöltünket, hogy a nemes gróf neheztelését nem fogja magára vonni, sőt az állapotokhoz képest pártfogására számíthat: erre a jelöltségbe beleegyezését adta; a politikai hiszekegy elmondásának helyéül pedig saját lakását nevezte meg. A mondott órára 100 választó sereglett össze jelöltünk lakására s ő per amorem dei — lakosztályainak minden ajtóit föltárva, az udvarról beiute*r,e híveit, kik majd összeestek a jelölt különös kiinv,a- sén: fején ütött-kopott czilinder, testén molyé'te frakk, fattermörder, rövid térdnadrág, s lábain egerek- lakta czifra harisnya. No hogy elképedt minden emberünk e furcsa kiadásba előttünk termettjélő!r fölött, mondanom sem kell. „Uraim!“ — szólalt meg reménykedésünk csodalatos alakja — „biz czudarul nézhetek ki, de hát ez az ország képe, igy kellene megjelennem a törvény
