Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)

1887-10-29 / 51. szám

Szükséges tanítónak ezen szabályokat uen) csak tudni, de ugv alkalmazni is, bogy e tanulást meg- kedveltesse. Az ezen iránybani szoktatása által érheti el, hogy — különösen falusi iskolában, hol a helyi körülményekből kifolyólag a gyermek kevés időt tölt az iskolai padokban, — mikor azokat elhagyja, tovább képezze magát az ifjú saját szorgalmából. — Elmélkedjék a tanitó a felett, hogyan vezethetné tanítványait minél könnyebben a kellő ismeretek birtokába. Képezze ebben is önmagát, hogy a helyes utat eltalálja, mely esetben működése áldásdus leeud. Helytelen utón a legjobb igyekezet is kárára van a társadalomnak.

Cziczeró mondá: Midőn megkérdezém magamat, mi által lehetnék mentői többeknek javára? — sokat gondolkodtam fölötte; fontosabb nem jutott eszembe, mint polgártársaimat a tudományok elsajátítására buzdítani, s őket abban gyakorolni. — Íme a tanítás fontossága Cziczeró ajkain. — Tanítani! Mily nagyszerű szó. — De menjünk tovább. Igaz, hogy tanítani nagy dolog; de helyesen, tervszeríileg tanítani még nagyobb. — Tanitás-e az, ha a tanító évekig működik, mondjuk csak működik, és eredmény nélkül? — Vagy az-e a tanitás, melynek eredményére örömmel tekinthet vissza? — Valóban, csak ez az utóbbi a tanitás. — Fáradozás ez, az előbbi csak működés. Tanított mindegyik: az egyik sikerrel, mert maga is tud; a másik sikertelenül, mert maga sem tanult. Az egyik tanít, mert kenyérkeresete, mestersége; a másik is tanít, de neki az művészete.

Irodalom.

Igen praktikus Méter-számtani füzetkét állított össze Tóth József Veszprém-jutási káptalani tanító. A füzetke ára 20 kr. és őszintén ajánlhatjuk a néptanítók s ügyférfak figyelmébe. A hossz-, űr-, snly- s régiség mértékek és pénznemeknek ismertetését, valamint nyol.cz-, hét-, hatos-kamat- és bélyegtáblázatokat tárja könnyen áttekinthető módon elénk a füzetke.

— „Reményei ni“ czimii költeménykötetet adott lei Tarkas Ernőd budapesti tanár. Olykor-olykor fel- csiUanik a költői ér és találkozunk meleghangú költeményekkel, a kötet nagyobb részét azonban nem éppen figyelmet érdemlő versek foglalják el. Általában meglátszik a köteten, hogy szerzője fatal ember, de a nJ>etőf elbeszélő költemény töredéke mégis feljogosít bennünket arra, hogy odanyilatkozzunk, miszerint idővel felülfog emelkedni a sok mindennapi poétán.

„Egyházi beszéd“ czimmel adta ki Steiner Adám várpalotai plébános azon alkalmi beszédét, melyet a Vlll-ik országos tűzoltó congressusön tartott Turnéban, Szt.-lstván ünnepén. A magyaros nyelvezetű és emelkedett hangú egyházi beszéd méltán megérdemli a figyelmet.

A „Pápai Ifjúság Tagija“ ez évben is tovább folyik, hogy buzdítsa az ifjúságot önképzésre és az irodalmi munkálkodásra. Tudják becsülni az ilyen derék vállalatot, mely nemes intencióval működik, de nem csekélyebb elismerés illeti a collegium igazgatóságát és tanári karát sem, akik belátva az ifjúsági lap létjogosultságát, nem csak megengedi a lapszerkesztést, de támogatják is azt. A lap jó kezekben van: főszerkesztő Tülöp József, főmunkatárs Medgye- szaii Vincze.

„Küzdve a ezé ligu czimii vaskos történelmi regényt irt Busa Kálmán szombathelyi ügyvéd. Leginkább a jellem festésben találunk eredetiséget és meqkapót. Szereplőit sokszor igen szépen minden

bemutatás nélkül indulataiból ismerteti. Ara 1 frt 20 kr. Kapható szerzőnél Szombathelyen.

„Amiket titkolnak- czimii, V. Hullám József által kiadandó kötet november hó 1-én rendeztetek sajtó alá. Szerző kéri tehát mindazon szives gyűjtőket, kiknél iv van elhelyezve, hogy azokat mielőbb az előfizetők neveivel együtt kezeihez származtatni szi- veskedjenek.

ÚJDONSÁGOK.

Veszprém, október 29.

— A Kompolthy Tivadar által Váczon alapított „Váczvidéki muzeuirr-ról írja a „Váezi Hirlap“ múlt vasárnapi száma: „A váczi muzeum-egylet a napokban vette át Fodor Imre ur által, a „Váczi Köz 1 ö n y“ alapítója és első szerkesztője Kompolthy Tivadar ur által gyűjtött régiségeket. — E tárgyakat Kompolthy Tivadar ur, ki először pendité meg a váczi múzeum tervét, midőn Váczról eltávozott, a „Váczi Közlöny“ szerkesztésében utódának, dr. Freysinger Lajos kir. közjegyzőnek adta át, ki azokat hét éven át őrizte. Ez volt a muzeum első gyűjtése, mely néhai Huber főerdész által adományozott kardokon, urnán és sarkantyúkon kívül többnyire régi pénzekből áll. Mind e tárgyak kritikai rendezése a muzeum-egylet legközelebbi feladata. Szolgáljon ez tudomásul azoknak, kik hét év előtt először járultak adományaikkal az immár alakuló félben levő váczi múzeumhoz.“ — E helyen jelezzük, hogy Kompolthy ur az általa több éven át Veszprém vidékén gyűjtött régiségeket a z i r c z i apátság most rendszeresülő múzeumának ajánlta fel s a gyűjteményt oda legközelebb el is küldendi.

— Az éhező iskolás gyermekek. Jeleztük előző hírlapunkban, hogy boldogult édes anyja elhunyta alkalmából Pribék főhadnagy ur fölkérte hírlapunk szerkesztőségét s P’ejos A. városi kapitány urat, jelölnének ki lő —15, összesen 30 szegényt a városból, kiket segélyezni kíván. Fejes ur a legszegényebb 15 családot jelezte meg; szerkesztőnk pedig a legszegényebb 1 ő iskolás fiút kereste ki az iskolákból, ft. Meszes Polykarp s Rák János tanár urak kijelölése szerint. Ezt a többnyire mezitlábos szegény gyerekeket fölvezettük a Pribék-requiemre, melynek végével a jólelkü főhadnagy mindenkinek 2—2 forintot átadott. Epugy segélyezte a 15 családot is. Vegye jótettét számba a mindenható Isten! A segélyzett szegény gyermekek ezek voltak : 111 i k m a n n Kálmán, Hegedűs Károly, Marton József, 0 h itd y Zoltán, Horváth József, Nyirö József, R e p á s s y Ferencz, K o s o 1 a Ödön, G y ii r- sánszk v József, Apasics János, Z ahány i Lajos, ifj. Horváth József, Albert Károly, Rózsa János, líovári István.

Kirándulásunk Fiuméba:)

Irta: Vikár István.

(Folytatás.)

Fiúméba érkeztünk utáni napon tartatott meg az országos tűzoltó-egyesület közgyűlése a városháza nagytermében. Az egész gyűlésben az a látvány volt a legérdekesebb, melyet nyújtott azon több százra menő magyar, horvát, dalmát tűzoltó, kik ott teljes díszben az arany paszomántoktól alig látszó fényes egyenruhákban megjelentek. Az ülés meddő maradt, egy határozat sem hozatván olyan, mely a tűzoltó-intézményt nemes czéljai megvalósitásához közelebb vitte volna. Két érdekesebb kérdés, t i. az egyforma egyenruha viselése, és a tűzoltói segélyalap létesítése, határozott alakban elintézést nem nyert; megállapítva lett ugyanaz egyenruha|milyen- sége, de a megállapító liatarozat mindenkinek tetszésére bízza annak viselését, avagy egy más tetszése szerintinek hordását; a tűzoltói segély-alap létesítése pedig bizonytalan időre ein ápoltatott. Szóval, ezen hires összejövetel után, ott vagyunk, ahol annak előtte, — határoztatok, hogy idővel hatá- roztatik.

Miután hivatalos teendőinknek a közgyűlés végeztével végeztével vége szakadt s nem maradt más hátra, mint testületileg kivonulni a fiumei füzoltó- zászlószenteléshez, a szélrózsa minden irányában szétoszlottunk, hogy a vidék nevezetességeit megtekintsük. Első sorban áthajókáztunk a Fiúmétól 3/i órányira fekvő Abazziába; — ezen fürdő csak az utóbbi években emelkedett a világhírű fürdők soraiba, és méltán, mert az a természeti szépség, az a fejedelmi berendezés, az az üdülést nyújtó éghajlat vajmi kevés helen található föl. Gyönyörű sétányok, parkok veszik körül, a bágyadt testnek kellemes üdülést nyújtó tengeri fürdője páratlan a maga nemében, a tenger hullámzása a hely fekvésénél fogva itt kis- sebb-nagyobb mértékben mindig érezhető, azért fürdője a tengeri fürdők soraiban első helyet foglal el.

*) Föl olvastatott a várpalotai „Iparos olvasókör“ helyiségében 1887- okt. 9-én.

— A phylloxera-irtást a Schlenker mérnök által föltalált s a budafoki phylloxerairtó-por és trágyagyár által gyártott s országszerte oly gyors hírre kapott irtószert, tegnapelőtt csütörtökön mutatta be Androvics Imre ur csopaki szőlejében maga Schlenker Iván ur. Ez alkalomból Veszprémből igen számosán rándultak ki, a műtét megtekintésére, Csopakra. Ott voltak Pongrácz Jenő kir. ügyész, Kenessey Móricz közjegyző, Brenner Lőrinez, Balogh Károly, Vizner János, Kompolthy Tivadar, Huszár János, Csarnogurszky József, Pfeiffer Miklós, Kabdebo István, Sán- ner János, Kurcz Rudolf, Vörös és Krascsenits birtokos urak. A Schlenker ur által bemutatott irtási mód igen egyszerű s azt egyszeri látás után bárki is alkalmazhatja. Ott a helyszínén azonnal számos megrendelés eszközöltetett e szerre. Majd barátságos lakoma zárta be a tanulságos délutánt, amelyen úgy a feltaláló Schlenker urra, mint A n d r o- vies Imrére sok felköszöutő mondatott.

— Almádiban, a phylloxera-irtást, a budafoki phylloxeraivtó trágyával, holnaputáu hétfőn kezdik meg azok a birtokosok, kiknek ily trágyarendelvénye már leérkezett Budafokról. Hétfőn a következő almádi szőllők fognak mentesíthetni: Véghely Dezső, Brenner Lőrinez, Velledits Mihály, Palogh Károly, ft. Polczer Antal, Huszár János, Kompolthy Tivadar, Nagy Sándor és Kurcz Rudolf szőllei. E helyen is jelezzük, hogy a phylloxerairtó trágya 50 kilós ládákban 5 írtjával a W u r d a M. utóda veszprémi czégnél is rendelhető.

— A balatoni sport jövő ivadja érdekében Szekrényessy Kálmán kapitány, a magyar sport egyik legbuzgóbb tényezője, a napokban a Balaton vidéken járt. A hamburgi nemzetközi versenyekről jött s Veszprémben szerkesztőségünk vendége volt.

— Országos Iparkiállitást rendez lS90-ben Debreczen városa. A tervet a város elfogadta s a kivitelre egy nagy végrehajtó-bizottság már megalakult.

— Gyászhir. A közbecsülésben álló Kras- csenits-családot újabb megrendítő csapás érte. Két hét előtt vitték sírba a jó anyát s múlt vasárnap, alig egy napi betegség után sírba szállt a mindenki által szeretett, tisztelt leány, Irma is. A mélyen sújtott család gyászában osztozik az egész társadalom, Vigasztalja megtört lelkűket az isteni gondviselésben való megnyugvás, mely Írja minden földi fájdalomnak.

— A palota-utczai evang. templom előtti bástya ter raszt B e n k ő István tudvalevőleg minden megbízás nélkül, 3 lábbal lejebb akarta szállíttatni, minek következtében a templomba lépcsőzeten kellett volna följárni. Már ki is vonalazta a leszállítandó bástyamagasságot. E jogtalan s magántulajdont sértő erőszak ellen az egyház tiltakozott s a

tanács helyt adott a tiltakozásnak. Tekintettel Benkő válságos betegségére, tartózkodtunk minden kommentártól.

— Az almádi fűrdö-részvénytársaság múlt

szombaton este választmányi ülést tartott, melyen az elnökség a lefolyt ivad mórlegét mutatta be. A vendéglő s regálét,- mely most november 1-én üresül meg, ideiglenesen a pinkóczi bérlőnek adta ki a választmány január 1-jeig. E naptól fogva 3, esetleg 6 évre fog uj bérlőnek kiadatni az almádi vendéglő s regále.

— Halottak estéjét jövő kedden a szokott kegyelettel ünneplendi meg polgárságunk. A halhatatlan magyar zeneszerző Csermák sírjának díszítése s kivilágításáról a „Veszprémi Független Hírlap“ irodája ez idén is gondoskodik s e sírnál az ünnepély pontban fél 7 órakor veendi kezdetét.

— A szomszédban, Vasmegyében a két pótválasztás megtörtént. A sárvári kerületben Tulok Béni függetlenségi 450 szótöbbséggel — a szentgotthárdi kerületben U d- v a r d y Ferencz szintén függetlenségi, egyhangúlag választattak meg képviselőkké, e héten.

— Időjárásunk száraz, szeles. A hét elején éjjeli fagy is volt.

— A múlt hétfői fejérvári vásár silány volt, a veszprémiek szerint. A fejérvári lapok meg kitűnőnek mondják. Ez bizonyosan onnan van, hogy a fejérvári kollegák aligha próbálták féláron elpocsékolni a jóféle bagaria lábtyüket, meg a téli takarmányta- lan lovakat — aztán az ördögnek se kellett. Hát az csak úgy van, signori!-- Iroda-átheíyezés. Matisz Dezső ügyvéd ur lakását a hosszu-utezai Kovács-házból, a piacz-téri Halassy-házba (Krausz könyvesboltja mellett) helyezte át.

— Városi közgyűlés fog tartatni holnapután hétfőn, melyen az a famózus regália- vételi ügy fog előfordulni. Tessék a városatyáknak jó hosszú lélekzetet venni!

— Mikor megyünk az uj megyeházba ?

Ez az igazi kérdés. A viczispán már ott lakik, a levéltár most hurczolkodik: az árvaszék is útban van már. A különféle kitűnő pesti kanapékra is leülhetünk legközelebb, mert már vasútra vannak pakkolva; amikor pedig megérkeznek, a helybeli asztalosok — - majd kipakkolják. — A minapi közgyűlésen egy 100 tagú bizottság (ama százlábú ininotaurus, aminek csak 1 feje van) küldetett ki a végből, hogy a november 24-én való ünnepélyes megnyitás programját készítse el. A százlábú totumfac november 4-én fog öszemászni — a grand muri megállapítása végett. Remélhetőleg, addig megyei közköltségen — meg is gyógyítják a szegény Ben kőt!

— Rablóvilág a Bakonyban. Érdekes történeteket beszél el Eötvös Károly a Bakony

rossz híréről s annak fntóhet.un.ra.irnl \ ViirEz dr. Müllerbeer úrtól el nem vitatható érclem.

Sensatiót fog kelteni legközelebbi is, melynnk czime leszen:

„A m. kir. posta és távirda-intézmény összehaza- sitása zenei hangon,“ ajánlva a nagynevű reformátornak: Baross Gábor ő excellentiájának.“

Az ezen darabhoz szükséges képletek, szerek, még nincsenek meg, mégis előbb fogunk benne gyönyörködni, mint sokat emlegetett artézi kutunkban, melynek fúró eszközei nem addig összerozsdásodnak !

i

hozói testületben is, ha hű kifejezője akarnék lenni a mai állapotoknak — ezt pedig önök sem kivánják.“ Egy kis rögtönzött áldomás fejezvén be ez érdekes t tragi-comediát — s ezzel a semlegesség dicstelen szerepével néztük végig az elkeseredett választási küzdelmeket.

Factum!

Mint különlegességi kapaczitás ezt a pápai langyos közhangulatot, nem egyszer villanyozta már föl. 1

Tizenhárom eleven menetei s kedélyesség magvait szóró darab hirdeti és bizonyítja, hogy Pápa város 1 társasköreiben hányszor törte meg a közönyösséget. s Grill-walzer, Katinka-polka, Lipót-mazur, Ábránd, Karcsi-csárdás, Miska bá, Dani bá — Népfölkelő- iuduló, Isten hozott, Tercsike-Gavotte stb.

Mindmegannyi megtöltötte a „Griff“-szállót s ösz- szetartotta az egybeiigyülteket — mokáuyul szólva: kivilágos kivirradtig. Nemes szive, irgalmas lelke számtalan család nyomora fölött jó cselekedetekre ragadta, csak legutóbb is 11 irtot hozott össze, Gavotte-ja előadása alkalmából a veszprémi tűzká- rosultak számára. 1

Viharos időben született, 1848-ban, s ebben elret- 1

tentő óment lát — azért nem mer feleséget választani. s

Született római katholikus, évi 6 írttal váltja meg ^

tiszteletbeli lutheránusságát, évi 3 írttal tiszteletbeli ^

kálvinistává avatta föl magát — a zsidók ártalmas 1

konkurrensei lévén, a „Chewra kadisha“ szent egy- ^

let.be óvakodik belépni, nehogy úgy tűnjék föl, mint '

aki a lekenyerezéshez ért. Szobáját összesen 27-féle ‘

zeneinstnunentum díszíti, s ami fő, mindegyiket ki- ''

tűnőén kezeli. Megtalálhatja minden natioamaga 1

kedves hangszerét — s minden eleven férfiú egy-egy í

érdekes, mulattató, tárgyra is akad muzeumszerüen í

berendezett szobájában. s

Legnagyobb feltűnést kelt az idegenek előtt az által, hogy télen-nyáron bundában jár — s amióta 1 egészséges médiumnak találtain, sokan majmolják — 1

s nem minden ok nélkül, Baccbusra mondom.nem!! 1 Sok szép nyrnpha siratja benne az agglegényt s habár négy X nyomja termetes vállait — deli- ő, a 1 rygmusok páratlan mestere. S aki annyi élezet hozott napvilágra, meglett tisztes mosonéja által élczelve, :

önmaga is, egy számlában; ide iktatom:

„Teis űré 2 írt 38 kr, a gyermeke (inas) ruhá- t * jáért 92 kr. <

Köszönöm alássan.*

f Sic! Ezt ugyan meg nem köszönte a Müllerbeer uram — hanem elhült benne a vér, s megköszönte ' az eftéle ajándékra emlékeztető meglepetést!

Mint a kereskedelmi iskolának felügyelője, a magyarosodásnak derék matadorja, rövid két év óta a németnyelvű tanrendszert sikerült kiküszöbölnie, s |

magára az öreg Baron iskolavezetőre is tudott any- nyira hatni, hogy ma már magyar nyelvű előadásra képes.

Másnap a gyalog 20 pereznyi, kocsin 3/i órányira esők Strato borvát városba mentünk. Ezen város Fiúmétól keletre fekszik. Elnevezése vaneta terra, vagyis szentföldtől eredt; hegyoldalban fekszik, minden oldalról szöllőhegyek veszik körül. Lakossága 2 ezer lélek és tisztán horvátokból áll. Két érdekes nevezetessége van, az egyik a Frangepánok ősi vára, a másik pedig temploma. A Frangepánok ősi vára azon vár, mely valamikor a fertőit szerető, a mulatni vágyó magyar és horvát főuraknak volt gyülhelye;

' mai napság majd teljesen romhalmaz. Az idő vasfoga és a gondozás hiánya nemcsak bástyáit, hanem lakrészeit is pusztasággá, düledezett rommá változtatta át; jelenben egy német származású báró tulajdona, kinek azonban, úgy látszik, nincs kedve, vagy érzéke ezen történeti jelentőségű várat e végpusztulástól megmenteni. Az egész vár, természetes, lakatlan, még megmaradt részei egy öreg matróna gondozására bízattak. Nincs e vidéknek oly utasa, hogy be ne pillantson e régiségbe, mely nem csak mint ilyen nevezetes, de mint olyan pont is vonzerővel bir, amely pontról úgy az egész Fiume, mint a tenger a maga nagyszerűségében előttünk áll. (Azoknak, kik valamikor oda utaznak, tájékozásai megjegyzem, bogy a vár megtekinthetéséért az emli- lett matrónának 10 kr. dij jár.)

A vár és vidéke megtekintése után átmentünk az ugyancsak e városban levő, fentebb említett szent templomba. Ezen templom arról nevezetes, hogy azon hajósok, kik az Adriai tengeren sokszor évekre terjedő utazást tesznek, addig nem bocsátkoznak a tengerre, mig nem imádkoznak e templomban azért, hogy hajótörést ne szenvedjenek. E templom tele van eredeti festményü szent képekkel, amelyek között legtöbb példányban szűz Mária képe látható, sőt | állítólag itt őriztetnék szűz Mária koporsójából egy darab szilánk, és karjának egy része. így minden ereklyében bővelkedvén, azon hit terjedt el, hogy ahol ezen templom áll az szentföld s aki ezen templomban szűz Máriához imádkozik, különösen a hajósnép, tengeren utazásában ment lesz minden szerencsétlenségtől.

Nem csak ezen templom földjét tartja a népmonda szentnek, hanem e város egyik temetőjét is, amelyről az a hit, hogy aki oda temetkezik — bármily gonosz életű volt, — lelke a bűnöktől megtisztul, a nélkül, hogy annak a purgatoriumon keresztül kellene menni, — épen azért, mert még távoli vidékről is temetkeznek ide, egy-egy hely rendkívül sokba kerül s igy csakis a vagyonosabb osztálybelieknek jut az a szerencse, hogy lelkűk a purgatorium tüzet kikerülje.

Fiúméban tartózkodásunk utolsó napján Fiume hatósága némileg viszonozni akarván azon sok áldozatot, melyet érette hozunk, és talán azt is gondolva, hogy azon sok ezrek ott hagyása némi figyelmet megérdemel, két hajót bocsátott rendelkezésünkre,

hogy azokon a quarneroi öblöt megtekintsük. A legnagyobb szélvész, a tenger háborgása és szakadó esőben vonultunk néhány százan — kiket az idő el nem riasztztt — az említett hajókra, hogy az öbölbe hajókázzunk. A tenger folytonos háborgása által előidézett tengeri betegség azonban meggátolt bennünket abban, hogy a vidéket és utazásunk ezé Íját, a quarneroi öblöt jól szemügyre vehessük. Ki-ki magával volt elfoglalva, bujkált a hajón ide s tova, hogy kikerülje a katasztrófát, amely gyomrából marinál- kitörni készült; alig vártuk, hogy a szárazföldre jussunk, annál kevésbé volt kedvünk a vidéket vizsgálódásunk tárgyává tenni. így, daczára, hogy közvetlen benne voltam az említett öbölben, még sem mondhatok arról, mint amit hallottam, hogy a quarneroi öböl az Adriai tenger legszebb és legnagyobb öble.

Mintha lidéreznyomás alul kezdtünk volna menekülni, úgy éreztük magunkat a Fiúméban töltött utolsó estén azon gondolatra, hogy e város falai között már csak egy éj lesz eltöltendő, amely után megszabadulunk a testvéreinknek hitt fiumeiek ellenszenves arczainak látásától.

Eltávoztunk Fiúméból, és azt hiszem, mindannyian azon biztos tudattal, hogy bármennyire is dédelgetjük is őket, bármily áldozatokat is hozzunk érettük, minden igyekezetünk haszontalan, a milliók kidobva hevernek mindaddig, mig nem sikerül szivükbe gyökeret verni az irántunk való rokonszenvnek, testvériségnek- Bár rósz jós lennék. Azon hit erősödött meg bennem, hogy mig a jelen nemzedék él, azon benső kapocs — melyet említettem — létrehozására ezélzó minden kísérletünk hajótörést szenved.

Ily körülmények között természetesnek látszik, hogy most már kétszeres vágy lepett meg bennünket mielébb eljutni azon városba, amelynek lakossága, mint a történelemből is tudjuk — a magyar nemzet iránt mindég a legmelegebb testvéri szeretetet tanúsította ; hittük és hitünkben nem csalódtunk, hogy azon városban töltendő kellemes napokkal bőven kárpótolva leszünk azon barátságtalan, fagyos, ellenszenves fogadtatásért, amelyben ugyszólva édes testvéreink, egy hazának szülöttjei által részesittettünk. Égtünk a vágytól keblünkre ölelhetni azon népet, mely jó és balsorsban osztályrészesünk volt, — amely nép úgy nagyságunk tetőpontján, mint a bekövetkezett szomorú napokban egyformán érzett irántunk, — mindég és mindenütt a barátság, a testvériség melegével karolta fel ügyünket.

Alig vártuk a reggelt, hogy helyet foglalhassunk az adriai tenger egyik legnagyobb és minden kényelemmel ellátott személyszállító gőzösén a Kattarón. Ezen hajó mely hivatva volt bennünket oda szállítani, ahova oly hőn vágytunk — 140 láb hosszú, 32 láb széles alkotmány; ebédlője akkora, hogy 140—150. ember egyszerre kényelmesen étkezhetik ; társalgóterme 100—120. embernek nyújt helyet ; —.