Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-09-03 / 41. szám
Veszprém, 1887. Hetedik évfolyam. 4L sz. Szombat, szept. 3. MEGYEI- S HELYI Előfizetési árak: Egész évre ..............................6 írt —- kr. Fé lévre....................................3 írt — kr. Negyedévre..............................1 frt 50 kr. Egye s példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mó Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. 1 szoE^Q-Tos/tOü. : Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. = hiedetések és kiadóhivatalban fogadtatnak el. - Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. ____ Sz erkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. A pápa jubileuma. Meghívás. Köztudomású, hogy hazánkban is, mint az egész kath. keresztény világban, előkészületek történnek szent atyánk XI11. Leo pápa félszázados áldozársága aranymiséjének méltó megünneplésére. Veszprém városának kilencz ezer hívőt számláló katholikus közönsége nem maradhat ki az egész világ katolikusainak nagy nemzetközi versenyéből. Ismerve ős városunk katholikus hívőinek vallásosan lelkesült buzgalmát, katholikus hitközségünk részéről a jelzett ünnepélyre szükséges előkészületi értekezés végett a folyó év szeptember hava 4-én délután 4 órakor a régi megyeház nagytermében tartandó katholikus hitközségi gyűlésre városunk katholikus hivő fiait és leánj^ait rang- és osztály különbség nélkül tisztelettel meghívom. Szabó György, kanonok-plébános. A város szépítése. Veszprém, szept. 2. Két év óta Veszprém város sok szép épülettel lett csinosabb. S tagadhatatlan, hogy az uj megyeház építése impulsust adott arra, hogy az építészeti styl, a müizlés itt is fejlődjék s az ócska Veszprém-fészek egy modern Veszprém-várossá emelkedjék. Az uj megyeházon építészeink bizony sokat tanulhattak volna. De hát nem vesződtek a tanulással. Oda se néztek az épület-kolosz- ( szus munkájának. Hogy majd úgy is meglátják, ha kész lesz. Hát most készen van; megnézhetik. Tanulmányozhatják az újabb architectura vívmányait s a nagyszabású mű stylszerüségét alkalmazhatják kicsiben, az általuk ezután építendő házakon, villákon. Hogy ez lehetséges — azt fényesen bizonyította be egy palota-utczai yankee-vérü kereskedő, Weisz Elek. Annak a háza, front- diszitményei nem kerültek félmillióba; hanem azért gyönyörű palota ez s styl,szerűségében messze fölül is múlja az uj megyeházat. Vehetnek erről is példát. TÁJI Cl A. Kelemen lovag álma. — Ballada. — Oly rémes az éjfél, úgy zúg a vihar, Felhő paripái süvöltve rohannak. Megdördül az ég villámaival, Megrendül a föld, megcsörren az ablak. S mig ktint a szabadban a vész dühe zajlik, Alszik Kelemen, fedi lágy ölü párna. — De ím haja borzad, teste vonaglik: Rettenetes lehet álma! ... Megkondul az éjfél, — megnyílik az ajtó, S rém lép be nyilásán, vérző sebe nyitva. Villám csap a földre, — felretten az alvó És nézi merően, eliszonyodva. „Ki vagy ?.. Mit akarsz!.. Mért kelsz ki sirodh Édes nyugalom van a föld kebelén, Míg fönt a vihar zúg s vész dühe tombol!..“ De csak áll s nem mozdul a rém. „Kivagy?.. Iszonyat!.. Nem!.. Ab, be hason! Oh mily nagy az átok! Both lelke az ottan.“ — Bótb lelke ez itten, — a rém szava liallik Kit megölel te orozta, titokban. Zászlódat e vár ormára kitűzted. Gyilkos! te kiontád a rokoni vért! Váramba beültél, árváim’ elűzted: Megadja az Ur még érte a bért! .Menj, kérlek az égre! Mind visszaadom: Árvának a várat, özvegynek a kincsét. Mind légyen az övék az ősi vagyon : Csak old fel az átkot, lelkem e bilincsét! Szinte halljuk, amint azt vetik ellene, hogy nem minden ember építtet ám olyan palotát; és ha megfizetik, meg tudják azt ők is épen úgy csinálni. Hát az nem áll. Mert nem tudják. Kevés, vagy semmi az önálló kompozitio az ő építkezéseikben s a műizlés igen primitiv fogalmat képez náluk. Egy-két építészünkön kívül, a többinél a kisvárosiasság jellemzi azon építkezéseiket is — amelyek sok ezer forintba kerültek. ízlés, csín, harmonikus kompositió nyilvánulhat a legkisebb falusi épületen is. Ott Kenese főutczája, kicsike de Ízléses gyönyörű kis házaival bő példát nyújt erre. Hát az uj megyeházon tanulhatnak építészeink s tanuljauak is. Mert mindaddig hiába van szépitészeti bizottságunk, mig építészeink maguk jobban meg nem barátkoznak a szépészettel. Igaz, hogy az aesthetika veleszületett hajlamon, természetes müizlésen alapszik; de a gyakorlati kivitel mégis tanulmányt s pedig folyton éber tanulmányt igényel. S a város tehetősb polgárai is támogassák ez utón építészeinket. Az ósdi fecskefészek- forma házikókat, aminők közzül egy-kettő még a város legszebb terét a Babóchay-tért is díszteleniti, nem valami nagy becsületére az illető vagyonos háztulajdonosoknak — alakitassák át modern, tisztes épületekké. A renoválásra a tűzveszélyes düledékek régen rászorultak, s koldussá sem teszi tán a háztulajdonosokat. Városunk szépitészeti érdeke pedig rég várja ezt az elhatározásukat. A szabadi-utcza, a palotai-utcza hiába csinosul — mig a főtér dísztelen Krähwinokel marad. Hát tegyék meg ők is a kötelességüket s akkor Veszprém-város szépülése nem sokáig marad puszta ideálnak ! A Balaton apadása. Sokat Írtam annak idején a Balaton áradása ellen és ime van is eredménye, mert az áradás megszűnt; de nincs haszna, mert előbb a keszthelyi fürdőt kétszer elvitte, a partokon minden fát, füvet kiölt, a vízben minden rákot és halat elpusztított, és ezek helyett hínárt hozott a nagy viz. Most pedig az áradás után természetesen apadás következik — meid hogyan is lehetne a vízállás rendes, mikor szabályozzák a Siót a Balaton rovására? — Régi dolog ez már, hozzá lehetett volna szoknunk, de az ember mindig csak javulást reményei. A hivatalos mérték szerint most van a Balaton vize a 0 ponton; de aki elfogulatlanul szemléli a viz állapotát, ezen 0 pontot úgy fogja magyarázni, hogy ha tovább is ennél maradunk, úgy a Balaton semmivé lesz. Életkérdés a Balatonra nézve az, hogy mily értelemben magyarázzák a törvénytudók és Balaton-lecsapolók a 0 pont jelentőségét. — Folyó vizeknél igazi vizi mérnöki tudományos jelentése a 0 pontnak: az apadás véghatára, a legkisebb 50 vagy 100 év alatt egyszer előforduló legkisebb vízállás; de a Balatonnál ugylátszik, mást akarnak érteni alatta — legalább is mindannyiszor, mikor szárazság uralkodik — akkor a 0 pont a szabályozási vonalat jelenti, vagyis a közép vízállást, melyből még lehet engedni, lehet csapolni, hogy a Sió szárazon ne maradjon, mert hát ennek medrében nagyra találna nőni a fü, és az nagyobb bai lenne, mintha a Balatonban nagyra nő a hínár. Most még azonban reméljük a legjobbat, reméljük, hogy nem lesz tartós a legkisebb viz, majd csak esik eső és talán a télen át zárva lesz a Sió; azért nem is arról akarok én még most Írni, hogy nagy a veszedelem, hanem arról, hogy ezen kivételes legalacsonyabb vízállást jó volna az érdeklett feleknek felhasználni, oly munkálatok keresztülvitelére, milyeneket most könnyű, utóbb rendes vízállás mellett pedig nagyon nehéz lesz foganatosítani. Most van ideje kikötőket, rakpartokat és fürdőket építeni, sőt bármily kalandos tervnek látszassák, most volna könnyű a Balaton sikár partjait töltések által úgy biztosítani, hogy jövendő nagyobb vizek korszakában ne legyen az egész partvidék a hullámok áldozatává. Ha a Tisza mellett 100 mértföld hosszú töltéseket 5—G méter magasra tudnak emelni, miért ne hozná be magát a Balaton somogyi homokos partjain 10 mértföld hosszúságban másfél méter maga.s töltést összehányni, mely sűrűén beültetve fűz- és nyárfával, örök időkre határt szabna a Balaton hullámainak. Kerülne az egész munkálat 40,000 foriutba és akkor á töltés vizi oldalán árnyékos fák alatt lehetne halászni, vadászni, csónakázni, fürödni, marbákat itatni és libákat legeltetni; a töltés szárazföldi oldalán pedig legalább is 200 öl szélességű, 10 raértföld hosszú, tehát 5000 hold területű jelenleg egészen hasznavehetlen por válnék szépen mivelhető földbirtokká, melyen füzfaligetek, nádasok, kaszálók disz- lenének, sőt egy kis szorgalommal zöldséges kerteket és helyenkint a Balatonnal összefüggő halastavakat is lehetne alakítani. Ilynemű Balaton szabályozással valószínűleg többet nyernének a somogyi érdekelt felek és többet nyerne az ország, mintha derüre- borura lecsapolják a vizet. Hencz A. Társadalmi betegség. Veszprém, szept. 1. A köz- és nyilvános életnek nincs szerencsétlenebb kinövése, mint az, melyet e szóval jelölnek — pro- tekczió. Forrása az érdek s nem az érdem, s következményei a közélet minden terén a legszomorubbak. Protekczió annyit jelent, hogy ne legyen kválifiká- cziód valamely állás betöltésére, legyen azonban valamely embered, kinek befolyásos összeköttetései vannak, vagy exisztáljon valamely érdek, mely egyik vagy m sik személyt saját személyedhez köti, akkor bizton számithatsz reá, hogy a versenyben te léssz a győztes. A protekczió tehát, különösen ott, a hol nagyon garázdálkodik s úgy szólván minden téren uralkodóvá lett a nyilvános életnek egyik igen nagy és sok kátránynyal járó baja. Nem tagadható, hogy protekczió mindig volt, talán alig létezett oly kor, melyben az érdekek akár nyilt, akár titkos harcza, a nyilvános élet ezen méregvirágját meg nem érlelte volna. S abban a formájában, melyben a több érdemes között a prote- gált érdemest találja, nem is oly veszedelmes s még némiképen tűrhető. Veszedelmes és a legnagyobb mértékben korrumpáló azonban ott, hol a valódi érdemnek háttérbe szorításával, az érdemetlen, a tehetetlen foglalja el, vagyis inkább bitorolja azon állást, mely nélkül a valódi tehetségnek sem érdeme szerinti méltatása nem juthat, sem pedig az állás úgy betöltve nincs, mint azt a közjó és a közérdek megkívánja. Alkotmányos államban a protekcziónak sem az állami, sem a társadalmi életben nem volna szabad grasszálnia, mert az alkotmányos szabadság — mint ez már vele jár — módot nyújtván mindegyik polgárának, hogy tehetségeit kifejleszsze, ezeket egyénileg értékesíteni is kell tudni. De az egyéni tehetség nem érvényesülhet kellőleg ott s azon a téren, ahol nem erre s az igazi-érdemre, hanem inkább a jó protekczióra adnak valamit, s a viszontszolgálat reménye fejében megteszik az ily szolgálatot is. Sok nyilvános intézmény jobban megfelelne czéljának és szellemének, hogyha kevesebb protekczionalis gyerMeg is irta rögtön az öreg a megbocsátó levelet. De mire ez rendeltetési helyére érkezett, Adolárd felcsapott színésznek. E percztől az öreg Pumpfy engesztelhetetlen maradt. Levette kezét a gyerekről és kitagadta az örökségből. Adolárd azonban a színészetnél sem boldogult. Felkerült a fővárosba és itt még rosszabb társaságokba keveredvén, nevéhez hűen pumpolásből tartotta fenn magát. Megismerkedett Sántha Makival, aki az övéhez hasonló élettörténettel hirt. Csakhamar a legjobb puszi-pajtások lettek. Viri- bus-unitis működtek közre saját életük fentartására, szóval, együtt sülyedtek fokról-fokra lefelé. Már minden korcsmából, kávéházból kikopott az emberségük, csak a „Kékmacska“ főpinczérje tűrte még őket. Tisztelték is benne a Maecenast és megfogadták, hogy nem élnek vissza a beléjük helyezett bizalommal, ami nem állt másból, mint a hivatalos kibiczelésből. Itt drukkoltak reggeltől estig és estétől másnap reggelig, a füstös-gázos pudikban egy rongyos hatosért, amit kegyelemképen kaptak a nyerőtől. így múltak el esztendők, mig egyszer csak jobbra fordult a két czimbora sorsa. Egy szép reggelen, amint a kávéházi sarokban Adolárd ébred még álmaiból, örvendve veszi észre,- hogy egy gazdag kompánia a szomszéd asztalnál már javában nasivasiz. , Figyelmét azonban jobban lekötötte a fogason függő vadonatúj felöltő, amit azután Pumpfy Adolárd ur „csupa szórakozottságból“ a magáé helyett — elemeit. Ezzel egyelőre meg lett alapítva a szerencséjük. Magában véve a felöltő nem nagy nyereség volt számukra, de ha megsúgom, hogy abban egy piros bugyelláris is volt egy ropogós ezressel, akkor a helyzet sokkal világosabb lesz. Hiába keresték a titkos rendőrök másnap Pur j- AdoHrdot és Sántha Muki kebel barátját, m 0 találták volna őket még „pénzért“ sem. érdeme az volt, amivel nem dicsekedhetik sok ember, hogy egyetlen gyerek. 0 is úgy járt, mint annyi sok, hogy rémitő módon elkényeztették a szülei házban. Mig otthon nevelője oldalánál a normális tantárgyakból nyert kiképeztetést, csak tűrhető volt magaviseleté, de alig vitték be a városba, bogy a közép-tudományokban is oktatást nyerhessen, a kis Adolárd rögtön megváltozott és napról-napra fényesebben bizonyítgatta a közmondás igazságát, hogy „álló vízben lakik a béka.“ Azonban a kis Adolárd papája nem azért volt gazdag ember, hogy_ a fia le ne tegye „jeles“ sikerrel a vizsgálatokat. O mindannyiszor állott elébe és keservesen bét osztályvizsgálatot lerakott. Már a nyolczadik osztályt kezdte járni, midőn valami rossz fát tett a tűzre, amiért aztán sedes elé czitálták és minden védőbeszéd meghallgatása nélkül kiadták a kis Adolárdoak a consilium abeundit, vagyis csendesen eltávolították az intézetből. — Lám megmondtam anyjuk, hogy nem jó lesz a vége a sok tejjel-mézzel való etetésnek, mert még kiforrja magát a gyerek. Ehol van ni! Rossz fát tett a tűzre és kitették a szűrét! Ennek is te vagy asszony az oka! — igy szólt a neheztelés hangján az öreg Pumpfy Adolárd feleségének. De Pumpfy Adolárdné asszony nem azért tartozott a gyengéd nemhez, hogy ne tudott volna a neheztelésre még ékesebben replikázni. — Bizony kétszer se mond, hogy nem te vagy az oka. Te voltál hozzá tulszigoru. Mindig a sarkában voltál. Tessék, mi lett most a vége?! Felhasználta az alkalmat, hogy a szülei nincsenek közelében és kicsapott a rendes kerékvágásból. Bizony soha se vesd a más szemére magad hibáját! Talán még tovább is fonják társalgásuk fonalát, ha a nevelő ott nincs és aztán nagy bölcsen közbe nem vág: — Soha se tessék kérem mérgelődni. Még nem oda Buda. Fogják haza a gyereket gazdálkodni. I Lesz még belőle ember. Csak old fel az átkot, mely üldöz a nappal, Nyugodalmam elűzi az éjnek ölén, S mit suttog a szellő, mit búg a madárdal!“ — Nem soha! mondja a rém. „ügy hát takarodj!.. Megöltelek egyszer; S mely sírba levert, még éles az a kard! Megöltelek egyszer, — megöllek ezerszer, Bár harczom örökké, végtelenig tart!“ Riad Kelemen s felugrik az ágyból, A falról az ádáz kardot leragadja. Mozdul a rém, kilebben a szobából, S ő azt űzi, hajtja. Oly rémes az éjfél, úgy zúg a vihar, Felhő paripái süvöltve rohannak. Medördül az ég villámaival, Megrendül a föld, megcsörren az ablak. — Villog a kard, viszhangzik a csarnok, Retteg a cselédség apraja, nagyja. Bősz Kelemen forgatja a kardot, S csak űzi, hajtja. Lebben a rém s Kelemen fut utánna, Rémes szava zúg s rígy harsog az éjbe’. Várudvaron át, fel a bástya fokára LIdőzve az árnyat, rohan — le a mélybe... —- Nem zúg a vihar már s felkelve a nap, Eltűnt urukat szolgái keresték: S ott lelték meg a vár bástyája alatt Üsszetörötten a testét... Medgyasszay Vincze. Tolvajok versenye. Azt mondja egy magyar közmondás, hogy „álló uzbeu lakik a béka.“ Bebizonyodott ennek igazsága I u m p t y Adói á r d o n is, akinek legnagyobb
