Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-07-23 / 35. szám
Veszprém, 1887. Hetedik évfolyam. 35. sz. Szombat, julius 23. VESZPRÉMI FOBCETLfli MIÁP MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP Előfizetési árak: Egész évre..............................0 frt — kr. Félévre ...................................3 frt — kr. Ne gyedévre.............................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. ^víEeg'jelen. 33n.irLd.erL szonn/ba/torL. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos -utcz a, 105. szám a. küldendők. = kxetetések és ntiltteeek a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) fi kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. bzerkesztöseg: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a .Petőfi*-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Almádi, balatoni fürdő. / Veszprém, 1887. jul. 22. Almádi, ez a kevésigényü, kies balatoni fürdő, mint a teljes pompára fejlő rózsabimbó — úgy fejük, uő, szépül évről-évre. Pedig nem segíti sem hazafiság, sem jóakarat. Balatonvidék maga sem. Félve néznek a Balaton e virágos partu öblözetére, mint ahogy a vén, kifestett arczu vén szüzek nézik az első bálba készülő, rózsásarczu nővérük, himes ruhába öltözését. A balatonvidéki sajtó hallgatása rémséges. A mi jó kollegáink, a derék veterán „Somogy“, a „Zala“, „Keszthely“, „Zalai Közlöny“, „Rábavidék“, „Hazánk“, „Győri Híradó“, „Szabadság“, „Zalamegye“, „Fejérvári Hírlap“ hétről-hétre hoznak egv-egy közleményt a Balatonról, meid hisz ők képezik a balatonvidéki sajtót; hanem a Balaton legélénkebb, legkeresettebb s tagadliatlanul legkedélyesebb pontjáról Almádiról soha egy aprócska petitsorral sem emlékeznek meg. Meg vagyunk győződve, hogy nem a szük- keblflség az oka ennek. Hiszen személyes ismerői vagyunk a balatonvidéki sajtó minden irodájának s ismerjük az összes szellemi erőket, amik ezt a kulturális nagy tényezőt mozgatják. De hát a közöny hidege der- meszti meg a tollat jó kollegáink kezében, vagy az a téveteg idea, hogy a Balaton-kul- Tiisz bölcsője Balaton-Füreden van — ergo Almádi akármilyeu istenáldott kincse is a Balatonnak, maradjon ott a balatonvégi sutban, maradjon ami volt: terra incognita. Szegény kicsi Almádi! Azok a régi jó rómaiak, akik a te virágos völgyeidben plántálták Pannónia leghíresebb gyümölcsét s azok a tudós szerzetesek, kik a római örököt átvették s fölépítve ormaidon oszlopos, bás- tyás kolostoraikat, könyveikben megirák a te csodás, varázsos éghajlatodat — azok persze nem gondoltak arra, hogy az utókor majd fittyet hány az ő tudós búvárkodásukra s ha már hisz az éghajlat gyógy erejű csodáiban, hát inkább elmegy Nizzába ecarte-t játszani, vagy Monte-Carlo-ba roulettezni! Pedig a Balaton-kultusz nem igényel nagy áldozatot. Nem igényel többet, mint. amennyit a hazafiság adhat. Igényli a nemzet jóakaratát s az elismerést. Nem a Balaton-kultusz emelői részére, de a Balatonvidék isten- áldásai, pazar természeti kincseinek felismerésére s méltánylására. Oh hányszor, beli ezerszer hallhatja a nemzet az idesereglő idegenek, külföldiek, — vagv a világot járt hazafiak ajkairól azt a szemrehányást, hogy ha ez a belföldi gyógyító tenger nem a ridegkeblü magyar nép hazájában, de Európa bármely más kulturál- 1 amában volna — hát pár év alatt oly kincses forrásává lenne az az illető országnak, hogy az odasereglő nagyvilág idegenei fizetnék ki az állam adóját. És igaz ez. Hiszen a piczike Svajcz, ahol lat számra terem a búza s patikában árulják a bort; ahol az ipar a háziipar terére szorult s a kereskedelem csak a belföldi piaczra van utalva: ez a kicsike ország évente 8—12 millió idegen utazó pénzén él és boldogul és virágzik — és gazdagszik, mint Európa egyetlen népe sem! Hátha még az a mesebeli csoda-tó, amelyet tízezernyi gyógyforrás duzzaszt, üdít, — ha ez a 21 négyszögmértföldnyi gyönyörű Balaton-tó élelmes, hazafias nemzet birtoka volna : mily kincsévé válna ez annak 1! Kevésigényü kicsi Almádi, ott a Balaton első forrásai partján daczol a nemzete közönyével. Nem törődik a hazafiatlanság indolentiájá- val, nem kunyorálja senki áldozó fillérét . . . hanem épűT-szépül a saját erejéből 3 fejük mint a feslő rózsabimbó. Az a pezsgő élet, vidámság, az a kedélyes keresetlenség, ami ott van — azt tiz év utánra álmodtuk. Az idő megelőzte az ábrándot; a valóság a fantásiát. Száz meg száz utazó keresi föl immár Almádit évente s részt vesz szives örömmel a kezdet nehézségeinek leküzdése munkájában. Amint kevés az ő igénye s nem hajhássza a szédelgést — ép oly kevés jóindulattal, mél- tánylattal éri be ... s küszöböli ki az idegen szédelgést. Az évek évtizedekkel viszik, fejlesztik előbbre a Balaton-kultuszt s Almádi büszke lehet arra, hogy ennek a nemzeti kultusznak az élén áll. Nem talmi csillog ott, de a nyílt kedélyek tiszta tüköré. Mely Almádinak rohamosan fejlő fényes jövőt jósol! A „Kisfaludi“-gdzös s a kormány. Pár bét előtt jellemezhetlen akna-munka indult meg a fővárosi sajtóban a „Kisfaludy“- gőzös ellen. Hogy rozzant, életveszélyes jármű ez stb. Ezek a közlemények mond- hatlan kárára voltak a Balaton fürdő-évadának s első sorban Balaton-Fürednek. Kompolthy Tivadar ur szükségesnek látta alaposan megvizsgálni a hajót s két hét előtt hirlapilag beadta abbeli véleményét, hogy a „Kisfaludy“ kitünően konstruált vasszerkezetű hajó, mely még legalább 20 évig bizton járhat a Balatonon. A kormány is vizsgálatot indított ez ügyben s most a félhivatalos „Pest. Corr.“ ezeket írja teljesen megerősítve Kompolthy ur szakvélemén}7ét: „A paksi szerencsétlenség folytán alig irányult a közfigyelem a gözhajózásra, mely legnagyobb fürdőhelyünkkel Barlaton-Füreddel az összeköttetést fenntartja, Baross Gábor közlekedési miniszter nem törődve azzal, hogy mely oldalról jött a figyelmeztetés és vészt hirdető denuncziáczió, máris szigorú parancsot adott az azonnali vizsgálat megejtésére. A miniszter éjfélkor küldte az utasítást az éppen a Itábaszabályozási munkálatok végett kikilldve yolt miniszteri tanácsosnak, Rapaicsnak, hogy azonnal Siófokra, illetve Balaton-Füredre menjen és úgy a gőzöst, mely a két hely közt az átkelést eszközli, mint a Sió-csatornát, melyet a gőzösnek jövet-menet befutnia kell, a legbehatóbban vizsgálja meg. Rapaics miniszteri tanácsos főnöke parancsának szokott pontosságával és skrirputózus lelkiismeretességgel megfelelt. A legalaposabban és legszigorúbban eszköz- lött vizsgálat azt eredményezte, bogy a gőzös — amely mellesleg mondva, semmiesetre sem az „öreg Kisfaludy“, hanem uj, jól épített gőzhajó, — minden részében ép és hibátlan s előreláthatólag még húsz évig is teljes biztonsággal tehet szolgálatot. A Duna-gőzhajózási társulat példányszeriileg épített hajéi sem nyújthatnak nagyobb biztonságot, mint a balatoni gőzös. A Sió-csatorna azonban sekély és nem eléggé tiszta fenekével okot szolgáltat a nehézményekre; az veszélyeztetheti is még a legszilárdabbul, legjobban épült hajót is, hogy léket üt rajta; e szerencsétlenség elhárítása végett el is rendelte a minisztérium, különösen a déli-vasútra nézve értékes siófok-bala- tön-fttredi közlekedés érdekében a csatorna baggerozását s felhívta a déli vasuttársulatöt, ki erre szerződésileg van kötelezve, bogy a baggerozást ezentúl gőzbaggergéppel végeztesse. A gőzös biztonságáról drasztikus s még a rosszakaratra nézve is ellenáll- batlan bizonyitékot szolgáltatott a Balaton maga közvetlen a Rapaics miniszteri tanácsos által esz- közlött vizsgálat után, amennyiben szombatról vasárnapra virradó éjjel, midőn oly vihar dühöngött a tavon, milyen emberemlékezet óta még nem volt, egy nagyobb kiránduló társaságot, mely Almádiból Yizvárynak a balatonfüredi színházban volt vendégjátéka alkalmából jött Balaton-Füredre Kompolthy ur vezetése mellett, a legnagyobb biztonsággal hazaszállított s a következő vasárnap reggel Füred és Siófok közti rendes szolgálatát ismét a legpontosabban végezte. Mindezek után valóban csaknem megfoghatlan, mint merészkedhetett valaki, még hozzá egy volt hajózási kapitány a balatoni gőzösről nyilvánosan megjelenő lapban a legrágalmazóbb valótlanságokat terjeszteni, sőt még egy Rapaics jellemét ily aljas módon gyanúsítani. Mint a „Pester Corr.“ jelenti, ezen minősithetlen cselekmény nem marad büntetlenül, mert a kormány az illető lap ellen, mely a legtiszteltebb s éppen sajtói jelleménél fogva kimagasló kormányhivatalnok ellen intézett alattomos gyanúsításoknak helyt adni nem átallott.. A magyar közönséghez. Három nagy magyar város lett porrá, romokká, Eperjes, Nagy-Károíy, Toróczkó. Templomok, iskolák, középületek elhamvadtak. Isten háza, múzsák háza és a szegény ember háza mind egyenlő rom lett. Isten próbára akarta tenni a magyar nemzetet. Tud-e önmagán segiteni a veszélyben? A Király és a Nemzetgyűlés magas példákban megadták a választ. Irodalom és Művészet követte példáikat. Felhívásunkra a magyar irodalom és művészet képviselői Emlékalbumot alkottak össze, mely szellemi tartalomra, érdekességre nézve ép úgy, mint művészi rajzok tekintetében kiváló becsűnek mondható. Aki ezt megszerzi, a Hazának és Emberiségnek hoz áldozatot s ugyanakkor saját házának szerez vele emlékül elteendö díszt. Részt vett a mű létrehozásában a magyar közélet, irodalom és művészet számos jelese, közöttük annyi fényes név. Bizonyítsa be Hazánk közönsége, hogy a legfényesebb név magáé a Magyar Nemzeté, midőn részvétére teljes joggal hivatkozik a részvét nemtője. * * * A „Segítség* külső kiállítása gondosságban és díszben meg fog felelni a belsőnek, s örömmel jelenthetjük, hogy e szép czélra az Irodalmon és Művészeten kiviil a Magyar Ipar is meghozza áldozatát; jelesen több hazai papírgyártól s más nagy iparosainktól hazafiul áldozatról tanúskodó ajánlatok érkeztek a „Segítség* irodájába, a melyek mindenike előfogja mozdítani a czélt, hogy ez emlékalbum jelentékeny összeggel járuljon elhamvadt magyar városaink újra építéséhez. A díszes emlékalbum ekkép sokkal nagyobb terjedelmet nyert, mint eleinte tervezve volt. A „Segítség* emlékalbum négyféle kiadásban fog megjelenni, u. m.: egy forintos, bárom forintos, tiz forintos és száz forintos kiadásban, melyeknek már elseje — a legolcsóbb — az egy forintos is DÉLI SZÉL (Alsó-Eörs, julius 12.) Künn röpködöm a szabad, nyílt vizen, Arczom’ a nap s szél, versenyt égeti; Ide rémlenek Balaton-Fiired Jegenyés, nyár fás partszegélyei; Az uj gyógyterem falusi frontjával S árkiídjaival ide látogat — liöpitsd hajómat, kedves déli szellő, Röpítsd e parttól beljebb, távolabb. A publikum, mely júhiszemüleg Hüselni és mulatni jött ide: Bizonynyal mindent, mindent megtalál Odakünn a saját kényelmire. A hosszú arczokat csak sejtem innen, Szintúgy a hosszú ásításokat — • Röpítsd hajómat, kedves déli szellő, Röpítsd e parttól beljebb, távolabb. Alul az esplanade húzódik el És júliusi napfényben ragyog: Északról istállók védelmezik S lehömpölygetik rá a jó — szagot. Szép villák nyilván szebben szegélyeznek, De hol állnának akkor a — lovak ? . . . Röpítsd hajómat, kedves déli szellő, Röpítsd e parttól beljebb, távolabb. Az ó-fürdőház óbb már nem lehet, Födele, fala merő moh, penész, De mint egy vén tante, még kaczérkodik S áltatni, hazudozni egyre kész', Majd újra épül a jövő században, Vagy még az idén, — hogyha fagy. Röpítsd hajómat, kedves déli szellő, Röpítsd e parttól beljebb, távolabb. Rózsák a parton, — bájos, szép szüzek, Nanking-nadrágban délezeg lovagok, Napjában öltözködnek hatszor is Fs hordanak — állandó illatot; Különös magyar dialektusukra Füleiket hegyezik a halak — Röpítsd hajómat, kedves déli szellő, Röpítsd e parttól beljebb, távolabb. Oh, hol keressem, hanyatló Füred, A te hóditó, régi bájaid’? A rózsalánezot, — az illúziót, Melynek ködében alva jártam itt ? Most ébren bolygok s a tündér világból Köröttem hitvány roncsok zajlanak . . . Röpítsd hajómat, kedves déli szellő, Röpítsd e parttól mentői távolabb ! ÉNDRÓDI SÁNDOR. Képviselőink a vármegyéből. ni. Fenyvessy Ferencz. Á* ugodi választókerület mérsékeltellenzéki képviselője. (Becske A. eredeti fényképe után rajzolták saját külön fránya firkászaink.; hess gyerek, csinos gyerek. Ez a legelső erénye s ismertető jele. E tekintetben bátran beleillik a veszprémtnegyei követ-kompániába. Mert tudvalevőleg Veszprémmegye az, .amely fö- sulyt arra fektet, hogy fess gyerekeket küldjön az országházba. Láng Lajos, Kopácsy Árpád, Beze- í edj \ iktor, Matkóvich Tivadar mind aféle apró dón . •jüanok, Ányos livadar, Beöthy Ákos szintén dón Jüanok, csakhogy — már penzióba helyezve. Hát a tess-kompániának Fenvessy becsületére és konkurrentiá-ára válik. Három pajtás már nem i veszedelmes ránézve, azokat Hymen-istennő már lescartolta. Hanem Kopácsival még meggyűlik a baja. Mivel hogy Árpád ur közelebb is áll Tisza trónusához, mivelhogy továbbá még kokettebb náczió is és mivelhogy — kitűnő, finom pártié s még szintén is „kapható.“ Mikor Fenyvessy bekerült a mi görbe vármegyénkbe — avval köszöntött be, hogy elkezdte „nevelni* a vármegye főispánját. Az igaz, hogy a nevelése épen annyira látszik meg a főispánon, mint a főispán főispánkodása a vármegyén. Hanem meglátszik — Fenyvessyn. S igyő nem annyira a pápai grófot, mint inkább magamagát nevelte ki. S most ha az egyszeri szegény gyerek a tükörbe néz: elmondhatja a váradi zsidógyerekkel: „Wie kümm ech mer fér? Wie grószártig ünd nobel!“ Nem kellett hozzá valami nagy tálentum pedig, hogy az ugodi^fess képviselő felüljön a népszerűség lufbalonjára. 0 nagy barátja amúgy is a régi közmondásoknak és ócska czitátumoknak. Azokat ő úgy emészti, mint más ember a déli csuszpájszt. Hát egy ilyen ócska citátumot diktált maga elé, mondván „Kinek Krisztus a barátja — könnyen jut be a menyországba !* Miután pedig a pápai fia-gróf csak pápavármegyébe jön Krisztus-számba (mert vagyon neki még Krisztusa sok), hát Fenyvessy se mehetett még be az igazi menyországba, hanem be- •fészkelödött Lúgodba, hol százrétü s főtisztelendő Lukácsek páter jobbján ül, honnan lészen elítélendő Biró Yinczét, Seffer Laczit s minden megátalkodott Kossuthpárti hazafit — akik nem ö reá voksolának. Mert nemkülönben fényes erénye néki (közös az ifjú sasokéval) a jót-jóval, a rosszat-rosszal megfizetni. Aki például reávoksol, annak prókátorává, commis vorjageur-jévé áll be — aki pediglen nem reávoksol, nem méltányolja szárnyai magas röpiilé- sét, arra fog ágyút, puskát, vagy revolvert. Ez pedig nem czéízás azért, hogy ő egyszersmind vidéki újságszerkesztő is, aki ért a szerkesztői üzenetek hasbeszédéhez. Szó sincs róla. Hanem embere válogatja. Az ő örökös háborújában, az ő örökös | gonosz ellenlábasaival szemben, szüksége van min- j denféle explodáló masinériára. Leghasználtabb instru- ' mentnm persze — a nagy dob; az egyszer megjelenő fotografiás választási újságok, a Huber-Fenyvessy társbál-elnökségi ezég, s több eféle kedélyes bum- bumok, amik mindenesetre mindföllebb segítik a fess gyerek lufballonját. A vármegyén nem sok vizet zavar, mert hűbb embere a Yéghely főmuftinak még nem született, mint Fenyvessy. Amit Véghely gondol, spekulál: Fenyvessy eldikeziózza. Ez igy mén évek óta s igy lészen az ezután is. Hanem az országgyűlésen ott már fene-gyerek, Tiszát már lehuzogatta egy csomószor s mégis dicsérte az ország. Kitesz egy vaskos kötetet, amit már ott összedikeziózott. Hogy nem volt foganata, nem rajta múlt, hanem azon, hogy nem a Bezerédy- vel ül egy padban, — hanem a habarékok m nisz- terségre vágyó kompániával, akikkel együtt sóvárgva várja Tisza bukását, — mint a zsidók a Messiást. Még vagy 25—30 évig alkalmasint várhatnak. Addig valószínűleg megél még Tisza — s talán Esterházy Móricz is... Egyébkint csak kétszer csinált nagy bolondságot, mikor a Magyar Hanzival meg a Bezerédjvel kikötött. Mert akkora kész nagy urakkal nem jó a kezdő nagyuraknak összeveszni. Az olyan összeve- szést nehéz kiheverni. Még akkor is, ha az embernek a viczispán meg a főispán a kuszipajtása. Egy szó mint száz: Fenyvessy megérdemli sorsát s megszolgál a jövőjéért. Eszes, ügyes, olvasott fiatal ember, aki tanul folyvást s ha kokett persona is — azért jószivü, a köny- nyelmü emberek rendes szokásaként. A vármegye megbecsülheti, kerülete pedig vigyázzon rá.. Mert úgy járhatnak véle, mint a bulgárok Sándor fejedelemmel. Hogy egy éjjel egyszer csak elfogatja Fenyvessyt a — Biró Vincze. S ki tudja — fog-e majd Ugod egy második Fenyvessy Ferkót?!
